Szlovákiai Magyar Adatbank » Lexicon Lexicon – Oldal 200 – Szlovákiai Magyar Adatbank

Lexicon

1 … 198 199 200 201 202 … 460
460 találat

kisnemesek

Részletek

A középkor folyamán kialakult társadalmi csoport, amelyet a középnemességtől paraszti életmódja, a jobbágyságtól pedig előjogai különböztetett meg. Gyakran szegényebbek a velük egy településen élő jobbágyparasztoknál, előjogaikra, származásukra viszont rendkívül büszkék voltak még a 20. sz. második felében is. A kisnemesi telek bármilyen kicsiny volt, nemesi (adó- és katonai beszállásolás alól mentes) birtoknak minősült, a kisnemesi ház pedig bármilyen egyszerű volt, nemesi kúriának számított A házzal rendelkező ~et, akiket a birtokos nemesekkel szemben egy jobbágyuk sem volt, kurialista nemeseknek hívták. Fontos szerepet játszottak Gömör hagyományos társadalmi életében. Elsősorban Felsővály, Hubó, Jéne, Mihályfalva, Otrokocs, Zádor stb. falvakat lakták. A ~nek azt a csoportját, amely birtokkal egyáltalán nem, hanem mindössze címeres levéllel (litterae armales) rendelkezett, armálistáknak hívták. Az egyházi méltóságok védelmére rendelt kisnemesi réteg a predialisták. Az esztergomi érsek privilégiumai közé tartozott, hogy bizonyos érdemeket szerzett férfiúknak birtokot és nemességet adományozzon. Ezek az egyházi nemesek vagy predialisták (akiket a korabeli köznyelv papnemeseknek is hívott) négy központ, az érsekléli, vajkai (vagy másképpen gellevidéki), verebélyi és a garamszentgyörgyi nemesi székek köré csoportosulva éltek. Ezen nemesek az országos nemességhez hasonló széleskörű kiváltságokkal nem rendelkeztek ugyan, de fegyveres szolgálataikért cserébe mégis élveztek bizonyos előjogokat (pl. adómentességet). A nemesi szék élén a nádor állott, s a fennhatósága alá tartozó falvak belső társadalmi életét pedig a hadnagyok irányították. Szükség esetén bandériumokba is szerveződtek, hogy fegyverrel szolgálják urukat, az esztergomi érseket. A vajkai nemesi szék a 19. század közepe táján hagyta abba gyakorlati tevékenységét. Ir.: Kocsis Aranka: A vajkai szék nemesei. Hagyatéki leltárak a 17–19. századból (1997); B. Kovács István: Gömörológia. Írások a történelmi Gömör és Kishont vármegye múltjáról és jelenéről (2003); Révay József: Kisnemesek Tajnán (1942).

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Néprajz
FejezetNéprajz
SzerzőLJ - Liszka József
Rövid URL
ID375339
Módosítás dátuma2024. október 28.

Kisölved; Ölved (Malé Ludince)

Részletek

Község a Lévai járásban, az Ipolymenti-hátság Ny-i peremén, a Szikince-patak bal partján, Zselíztől D–DK-re. L: [1921] – 456, ebből 455 (99,8%) magyar, 1 (0,2%) szlovák; [2011] – 183, ebből 148 (80,9%) magyar, 26 (14,2%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 159 (86,9%) magyar, 15 (8,2%) szlovák. V: [2011] – 129 ref., 32 r. k., 4 ev. – Magyar lakosainak egy részét a második vh. után áttelepítették Mo.-ra, helyükre magyarországi szlovák családok települtek. Ref. temploma 1780–89 között épült klasszicista stílusban.

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Települések
TelepülésKisölved [Malé Ludince]
SzerzőPÁ - Popély Árpád
Rövid URL
ID375342
Módosítás dátuma2024. október 28.

Kisóvár; Óvár (Starý Hrádok)

Részletek

Község a Lévai járásban, a Kisalföld ÉK-i részén, a Garam folyó völgyében, Lévától D–DK-re. L: [1921] – 277, ebből 269 (97,1%) magyar, 8 (2,9%) szlovák; [2011] – 192, ebből 129 (67,2%) szlovák, 34 (17,7%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 135 (70,3%) szlovák, 36 (18,8%) magyar. V: [2011] – 80 r. k., 45 ev., 12 ref., 1 gör. kat. – A második vh. utáni lakosságcsere során túlnyomórészt ref. vallású magyar lakosságának több mint felét áttelepítették Mo.-ra, helyükre magyarországi szlovákokat telepítettek. Ref. temploma 1820-ban klasszicista stílusban épült.

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Települések
TelepülésKisóvár [Starý Hrádok]
SzerzőPÁ - Popély Árpád
Rövid URL
ID375345
Módosítás dátuma2024. október 28.

Kispaka (Malá Paka)

Részletek

1940-ben Nagypakához csatolt község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz Ny-i részén, Somorjától K–ÉK-re. L: [1921] – 186, ebből 186 (100%) magyar nemzetiségű. V: [1921] – 178 r. k., 7 izr., 1 ref. A második vh. után magyar lakosságának mintegy egynegyedét áttelepítették Mo.-ra, helyükre magyarországi szlovákok települtek. R. k. (Szt. Kereszt-) kápolnája a 19. sz. második felében épült klasszicista stílusban. – Ir. Frederik Federmayer – Presinszky Lajos: Nagypaka, Kispaka, Csukárpaka és lakosságának múltja (2001).

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Települések
TelepülésKispaka [Malá Paka]
SzerzőPÁ - Popély Árpád
Rövid URL
ID375348
Módosítás dátuma2024. október 28.

Kispeszek (Malý Pesek)

Részletek

1962-ben Nemesoroszihoz csatolt község a Lévai járásban, a Kisalföld ÉK-i részén, a Szikince-patak bal partján, Zselíztől ÉK-re. L: [1921] – 94, ebből 87 (92,6%) magyar, 7 (7,4%) szlovák; [1961] 79, ebből 51 (64,6%) magyar nemzetiségű. V: [1921] – 74 r. k., 20 ref. – Magyar lakosságának egy részét a második vh. után áttelepítették Mo.-ra, helyükre szlovák családok költöztek. R. k. (Szűz Mária-) kápolnája 1900-ban épült.

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Települések
TelepülésKispeszek [Malý Pesek]
SzerzőPÁ - Popély Árpád
Rövid URL
ID375351
Módosítás dátuma2024. október 28.

Kisráska (Malé Raškovce)

Részletek

Község a Nagymihályi járásban, az Alföldön, a Laborc folyó jobb parti síkságán, Nagykapostól Ny–ÉNy-ra. L: [1921] – 312, ebből 260 (83,3%) magyar, 20 (6,4%) szlovák; [2011] – 246, ebből 136 ( 55,3%) szlovák, 98 (39,8%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 126 (51,2%) magyar, 108 (43,9%) szlovák. V: [2011] – 129 ref., 74 r. k., 23 gör. kat. – Klasszicista stílusú ref. temploma 1830–38 között, r. k. (Urunk mennybemenetele) temploma 1969-ben épült, hagyományőrző tájháza 2005-ben létesült.

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Települések
TelepülésKisráska [Malé Raškovce]
SzerzőPÁ - Popély Árpád
Rövid URL
ID375354
Módosítás dátuma2024. október 28.

Kiss Ibolya

Részletek

(* 1898. jan. 23. Érbogyoszló [Románia], † 1980. jún. 18. Budapest [Mo.]) Író, orvos. Nagyváradon érettségizett, Kolozsvárott szerzett orvosi diplomát. 1921-ben, házasságkötését követően került Szl.-ba, Liptószentmiklósra, ahol orvosként dolgozott. 1971-ben, férje halála után, Budapestre költözött rokonaihoz. Történelmi tárgyú karcolatokat, elbeszéléseket, regényeket írt, Madách Imre feleségének életét kutatta. Az 1930-as évek közepétől publikált rendszeresen. – Fm. Erzsi tekintetes asszony (reg., 1942); Tátralaji rapszódia (történelmi karcolatok, 1956); Túl a folyón (reg., 1957); Az asszony tragédiája (monográfia, 1966).

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Személyiségek
TelepülésLiptószentmiklós [Liptovský Mikuláš]
SzerzőLT - Lacza Tihamér
Rövid URL
ID375360
Módosítás dátuma2024. október 28.

Kiss József

Részletek

Kiss József
Kiss József (ST)

(* 1944. ápr. 28. Nagykapos, † 2013. szept. 3. Pozsony) Történész, publicista. Nagykaposon érettségizett (1961), a pozsonyi Comenius Egyetem BTK-án szerzett levéltárosi oklevelet (1967). A történelemtudomány kandidátusa (1978). 1969-ben a Csemadok levéltárosa, 1970–1986 között a Párttörténeti Intézet munkatársa, 1986–1990-ben az Új Szó főszerkesztője, majd szerkesztője (1995-ig). 1996-tól az SZTA Politológiai Kabinetjének, 2000-től Politikatudományi Intézetének munkatársa. Kutatási területe Csehszl. 20. századi története. 2004-től Fábry-díjas. – Fm. Major István (életrajz, 1978, szlovák nyelven 1979); Múltfaggatás és kisebbségi önértéktudat (publicisztika, 1996); Kötődések és távlatok (publicisztika, 2002); Irodalom – társadalmi-politikai erőtérben (publicisztika, 2004). – Ir. Ki kicsoda Kassától–Prágáig? (1993); A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918–1995. (1997); Szlovákiai magyar ki kicsoda. (2001); A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918–2004. (2004).

 

 

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Személyiségek
TelepülésNagykapos [Veľké Kapušany] / Pozsony [Bratislava]
SzerzőLT - Lacza Tihamér
Rövid URL
ID375363
Módosítás dátuma2024. október 28.

Kiss László

Részletek

Kiss László
Kiss László (ST)

(* 1950. márc. 18. Ipolyság) Orvos, orvostörténész, egyetemi docens. Gyermekkorát Paláston töltötte. Az ipolysági gimnáziumban érettségizett (1968). A pozsonyi Comenius Egyetem Orvosi Karán 1975-ben szerzett orvosdoktori oklevelet. Az ipolysági kórház belgyógyászati osztályán kezdte pályáját, később körzeti orvosként tevékenykedett előbb Ipolyságon, majd 1990-től 2013-ben történt nyugalomba vonulásáig Csilizradványban. 1991–1995 között a pozsonyi Orvostovábbképző Intézet Általános Orvosi Tanszékének meghívott asszisztense, 2005-től a pozsonyi Szent Erzsébet Főiskola meghívott előadója. 1998-ban a történelemtudomány kandidátusa lett. A Debreceni Tudományegyetemen 2011-ben egyetemi docenssé habilitálták. Az 1980-as évek közepétől foglalkozik orvostörténettel, elsősorban a Szl.-ban élt és működött magyar orvosok életét és tevékenységét kutatja. Tanulmányait, cikkeit szlovákiai (A Hét, Gömörország, Honti Lapok, Csallóköz, Remény, Új Nő, Lekársky Obzor stb.), magyarországi (Orvosi Hetilap, Orvostörténeti Közlemények stb.) és erdélyi magyar folyóiratokban publikálja. Az Orvosi Hetilap szaklektora. Tudományos ismeretterjesztéssel, híres emberek patográfiájával isfoglalkozik. A Szlovák Rádió magyar adásában, a Pátria Rádióban évekig hetente jelentkezett orvosi tanácsaival. Sajtó alárendezte Weszelovszky Károly egészségügyi reformtervezetének kéziratát (A reform égető szüksége – Dr.Weszelovszky Károly 1865-ös Javaslata a közegészségügy rendezéséről), amely 2013-ban a Madách-Posonium Lap és Könyvkiadónál jelent meg. Ezen kívül szerkesztette és sajtó alá rendezte a Palócia végvára 850 c., Palást község múltját bemutató falutörténeti olvasókönyvet (2006), valamint Puskás Péter Honti csillagok 1848 egén c. művét (2007). – Díjak: a Magyar Orvostörténeti Társaság Zsámboky-emlékérme (2000), a Szlovák Köztársaság Kormányának ezüstplakettje (2002), több ízben a Markusovszky-díj (1987, 1993, 2006, 2013), a szímői önkormányzat Jedlik-díja (2006), az Esterházy János Emlékérem (2007), a Genersich Antal-díj (2008), a Weszprémi István Emlékérem (2010), a Pro Patria Honismereti Szövetség Pátria-díja (2010). Palást község 2005-ben, Ipolyság városa 2006-ban díszpolgári címet adományozott neki. – Fm. Pongrácz Lajos (mon., 1994); Kínok tövisében – Nagy emberek, hétköznapi kórok (tan., 1997); Doleo – ergo sum. A világirodalom nagyjainak patográfiája (tan., 2001); Gondolatokból épült katedrális (tudománytörténeti arcképek, Lacza Tihamérral és Ozogány Ernővel közösen, 2001); Orvostörténeti helynevek a Felvidéken (lexikon, 2006), Kazinczy sógora, Zemplén főorvosa: Dercsényi János (mon., 2009); Az orvostudomány felvidéki történetéből (tan., 2010); Zsinórpadlás (Lacza Tihamérral és Ozogány Ernővel, 2013).

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Személyiségek
TelepülésIpolyság [Šahy] / Palást [Plášťovce]
SzerzőLT - Lacza Tihamér
Rövid URL
ID375366
Módosítás dátuma2024. október 28.

Kiss Péntek József

Részletek

Kiss Péntek József
Kiss Péntek József (ST)

(* 1951. okt. 19. Komárom, † 2018. szept. 22. Komárom) Színházigazgató, rendező, dramaturg, színházi szakíró, költő. Szülővárosában érettségizett 1971-ben. 1971–1976 között a Komáromi járási művelődési központ, 1976-tól 1979-ig a Csemadok Komáromi járási bizottságának szakelőadója, 1979–1983 között a dunamocsi, ill. a csallóközaranyosi művelődési ház igazgatója, 1983–1988 között a Magyar Területi Színház szervezőtitkára, majd 1988-tól a Városi Művelődési Központ szakelőadója, 1999 és 2003 között a Komáromi Jókai Színház igazgatója volt, ezt követően ismét a Városi Művelődési Központ munkatársa. Már gimnazistaként rendezett kisszínpadi előadásokat. Eddig több mint félszáz színpadi művet és összeállítást vitt színpadra – szerzőként, társszerzőként, dramaturgként, rendezőként – (de dolgozott díszlettervezőként is). A komáromi Jókai Napokon többször nyert rendezői, ill. nagydíjat. Együtteseivel rendszeresen vendégszerepel Mo.-on. 1993-tól a komáromi Selye János Gimnázium GIMISZ színpadának állandó rendezője. 2005-ben Mics Károly Életműdíjat kapott. – Színházi munkái: Számos színművet alkalmazott kisszínpadra. Élete során mintegy hatvan hivatásos és amatőr színjátszói rendezése volt. – Képzőművészeti tevékenysége: grafikai kiállításai voltak 1989-ben, 1990-ben. – Kiadói tevékenysége: Vészirat (versek), Kihallgatás (kisprózakötet). – Díjak, elismerések: A legjobb rendezés díja, Jókai Napok, 1986, 1987, 1988; Polgármesteri díj, Komárom, 1994 – Ir. Tóth László: Déryné nyomában. A komáromi magyar színjátszás története II. (1998); Kulisszák, ünnepi kiadás (2002).

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Személyiségek
TelepülésKomárom [Komárno]
SzerzőTL - Tóth László
Rövid URL
ID375369
Módosítás dátuma2024. október 28.

1 … 198 199 200 201 202 … 460
460 találat