Lexicon

Község a Lévai járásban, az Ipolymenti-hátság Ny-i lejtőin, a Szikince-patak bal partján,Zselíztől DK-re. L: [1921] – 1158, ebből 1114 (96,2%) magyar, 24 (2,1%) szlovák; [2011] – 381, ebből 237 (62,2%) magyar, 97 (25,5%) szlovák, 41 (10,8%) roma nemzetiségű. A: [2011] – 294 (77,2%) magyar, 74 (19,4%) szlovák, 4 (1,0%) roma. V: [2011] – 247 r. k., 85 ref., 7 ev., 4 gör. kat. – Magyar lakosainak egy részét a második vh. után áttelepítették Mo.-ra, helyükre magyarországi szlovákok települtek. Ref. temploma 1896-ban épült, egy 19. sz.-i parasztházban megnyílt tájházát 2001-ben adták át. A 21. sz. elején 1–4. évf.-os magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett.

1965- ben Nagysallóhoz csatolt község a Lévai járásban, a Kisalföldön, a Garam folyó völgyében, Lévától D–DNy-ra. L: [1921] – 651, ebből 546 (83,9%) magyar, 82 (12,6%) zsidó, 12 (1,8%) szlovák; [1961] 513, ebből 341 (66,5%) magyar nemzetiségű. V: [1921] – 372 r. k., 174 ref., 102 izr., 3 ev. Az egykor ~hoz tartozó Bimbula pusztát, amelyre a két vh. közötti földbirtokreform keretében zajló kolonizáció során 1929-ben szlovák kolonisták települtek, 1945-ben Ursínyovo, 1948-tól Medvecké néven önálló községgé szervezték. A második vh. után ~ magyar lakosságának mintegy egyötödét áttelepítették Mo.-ra, helyükre magyarországi szlovákok költöztek. Kastélya a 17. sz.-ban épült reneszánsz stílusban, 1927-ben neoklasszicista stílusban építették át.

1943-ban Sáró néven Nagysáróval egyesített község a Lévai járásban, a Kisalföldön, a Garam folyó jobb partján,Zselíztől É-ra. L: [1921] – 588, ebből 560 (95,2%) magyar, 14 (2,4%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 509 ref., 67 r. k., 8 izr., 3 ev. Ref. temploma 1780-ban klasszicista stílusban épült.

Község a Kassa-környéki járásban, az Eperjes–Tokaji-hegységben, a Ronyva-patak forrásvidékén, Kassától K–DK-re. L: [1921] – 230, ebből 135 (58,7%) szlovák, 83 (36,1%) magyar; [2011] – 216, ebből 204 (94,4%) szlovák, 1 (0,5%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 198 (91,7%) szlovák, 3 (1,4%) magyar. V: [2011] – 132 r. k., 23 ref., 23 jehovista, 17 gör. kat., 1 ev. – A 18–19. sz.-ban részben szlovákokkal újranépesített ~ 20. sz. elején még magyar ref. lakossága a sz. közepére szlovákká vált. R. k. (Szűz Mária születése) temploma 1820-ban épült egy 16. sz.-i protestáns imaház átépítésével. 1989–90-ben közigazgatásilag Nagyszalánchoz tartozott.

Város és járási székhely a Csergő-hegység DNy-i lábánál, a Tarca folyó völgyében, Eperjestől ÉNy-ra. L: [1921] – 3749, ebből 2749 (73,3%) szlovák, 365 (9,7%) zsidó, 260 (6,9%) magyar, 187 (5,0%) német, 52 (1,4%) ruszin; [2011] – 12 710, ebből 10 249 (80,6%) szlovák, 1162 (9,1%) roma, 147 (1,2%) ruszin és ukrán, 5 (0,04%) magyar, 2 (0,02%) német, 2 (0,02%) zsidó nemzetiségű. A: [2011] – 10 432 (82,1%) szlovák, 946 (7,4%) roma, 130 (1,0%) ruszin és ukrán, 6 (0,05%) magyar, 1 (0,01%) német. V: [2011] – 7542 r. k., 1205 gör. kat., 486 ev., 285 apostoli egyházbeli, 231 gör. kel., 128 jehovista, 3 ref., 1 izr. – Német telepesek által a 13. sz.-ban alapított neves kereskedőváros volt, 1405-től szabad királyi városi, 1876-tól rendezett tanácsú városi címmel. 1922-ben elveszített városi rangját 1962-ben, 1960-ban elveszített járási székhely rangját 1996-ban kapta vissza. A város főterén gótikus és reneszánsz alapokon nyugvó polgárházak állnak, az óvárost a 15. sz.-i városfal maradványai veszik körül. R. k. (Keresztelő Szt. János-) temploma a 14. sz. elején épült gótikus stílusban; 1460 után késő gótikus, 1518–23 között reneszánsz stílusban építették át; mellette 1657-ből származó reneszánsz harangtorony. 1375-ben emelt késő gótikus r. k. (Szűz Mária-) templomát 1739-ben barokkosították, az ún. német ev. templom 1796–1802 között klasszicista, az ún. szlovák ev. templom 1820-ban klasszicista, a gör. kat. (Szt. György-) templom 1902–04 között neoklasszicista stílusban épült, a gör. kel. templomot az 1990-es években emelték. Az egykori ev. líceum 18. sz. második felében piarista rendházzá átalakított épülete 1954 óta a Városi Múzeumnak ad helyet. Legjelentősebb ipari létesítménye a második vh. után alapított konzervgyár. Svablyuvka (Švabľovka) nevű fürdőjének kénes, szénsavas vizét reuma és bőrbetegségek gyógyítására használják. 1986-ban ~hez csatolták Orkutát (Orkucany).

Község a Tőketerebesi járásban, az Alföldön, a Bodrogközben, a Tisza jobb partján, Királyhelmectől K–DK-re, a szlovák–magyar–ukrán hármashatáron. L: [1921] – 1087, ebből 971 (89,3%) magyar, 18 (1,6%) szlovák; [2011] – 1156, ebből 998 (86,3%) magyar, 128 (11,1%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 1021 (88,3%) magyar, 104 (9,0%) szlovák. V: [2011] – 524 r. k., 444 ref., 84 gör. kat., 4 ev. – Ref. temploma 1772-ben klasszicista stílusban épült.