Vágkirályfa; Királyfa (Kráľová nad Váhom)
Részletek
Község a Vágsellyei járásban, a Kisalföld mátyusföldi részén, a Vág folyó jobb partján, Vágsellyétől ÉNy-ra. L: [1921] – 1669, ebből 1635 (98,0%) magyar, 31 (1,8%) szlovák; [2011] – 1691, ebből 1149 (67,9%) magyar, 485 (28,7%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 1191 (70,4%) magyar, 442 (26,1%) szlovák. V: [2011] – 1332 r. k., 19 ev., 11 ref. – Barokk stílusú r. k. (Szt. Erzsébet-) temploma 1732-ben épült, 1927-ben oldalhajókkal bővítették ki; a helyi születésű Janics Kálmán mellszobrát 2006-ban avatták fel. Az 1970–80-as években a Vág folyón, a falutól É-ra megépült vágkirályfai-víztározó kedvelt üdülőhely. A 21. sz. elején 1–4. évfolyamos magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett.
Vágsellye (Šaľa)
Részletek
Vágsellye − erődkastély (UZs)
Város és járási székhely a Kisalföld mátyusföldi részén, a Vág folyó jobb partján, Galántától K–DK-re. L: [1921] – 4046, ebből 2472 (61,1%) szlovák, 1248 (30,8%) magyar, 271 (6,7%) zsidó; [2011] – 23 554, ebből 17 147 (72,8%) szlovák, 3333 (14,2%) magyar, 130 (0,6%) cseh és morva, 1 zsidó nemzetiségű. A: [2011] – 16 847 (71,5%) szlovák, 3533 (15,0%) magyar, 144 (0,6%) cseh, 3 (0,01%) jiddis. V: [2011] – 13 310 r. k., 730 ev., 337 ref., 83 gör. kat., 9 izr. – Egykori mezőváros, 1960-ig és 1996-tól járási székhely, amely a 19. sz. második felében elveszített városi rangját 1960-ban kapta vissza. A török háborúk után már a 17–18. sz.-ban főként szlovákokkal újranépesített ~re a 20. sz. második felének erőteljes iparosítása során újabb nagy számú szlovák települt, ami a korábban kétnyelvű város etnikai arculatának gyökeres átalakulásához vezetett. 1958–63 között épült fel ~n a Duslo műtrágyagyár, ami a várost Szl. egyik legnagyobb vegyipari központjává tette. Vegyipara mellett jelentékeny ruházati iparral rendelkezik, s jelentős közúti és vasúti csomópont. – Az eredetileg a török elleni erősségként szolgáló erődítményszerű kastélyát a 16. sz. második felében emelték reneszánsz stílusban, majd a 18. sz.-ban barokkosították. Klasszicista stílusú r. k. (Szt. Margit-) temploma 1823–37 között épült, a Mátyusföld hagyományos lakáskultúráját bemutató tájháza 1979-ben létesült. A ~hez tartozó Hetmény neoklasszicista kastélyát a 19. sz. végén, szecessziós r. k. (Szűz Mária-) templomát 1898-ban emelték. A város közelében, a Vág medrének szabályozása során neandervölgyi típusú ember koponyatöredékére találtak, határában réz- és bronzkori, vaskori kelta leleteket, 7–8. sz.-i avar temetőt és honfoglalás kori magyar lakott hely nyomait és sírleleteket tártak fel. A 21. sz. elején magyar tanítási nyelvű alapiskolával (Pázmány Péter Magyar Tanítási nyelvű Alapiskola) és magyar nyelven is oktató Vegyészeti Szakközépiskolával rendelkezett. – 1960-ban közigazgatásilag hozzácsatolták Vágvecsét. – Ir. Novák Veronika (összeállította): Vágsellye 1002–2002 (2002).
Vágvecse; Vecse (Veča)
Részletek
1960-ban Vágsellyéhez csatolt község a Vágsellyei járásban, a Kisalföldön, a Vág folyó bal partján, Vágsellye központjától ÉK-re. L: [1921] – 1195, ebből 835 (69,9%) magyar, 290 (24,3%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 1114 r. k., 72 izr., 5 ref., 4 ev. A 18. sz.-ban részben szlovákokkal újranépesített falu lakossága a 20. sz. második felére többségében szlovákká vált. Régebbi alapokon álló r. k. (Keresztelő Szt. János-) temploma 1805-ben klasszicista, r. k. kápolnája a 19. sz. második felében neogótikus stílusban épült. Az Angyalka majorban 10–11. sz.-i köznépi temető 90 sírját tárták fel.
Vagyunk
Részletek
Nemzeti-keresztény szellemiségű szépirodalmi és ismeretterjesztő folyóirat (Komárom, 1920 jan.–jún.). 12 száma jelent meg. Irodalmi anyaga egyenetlen színvonalú volt, és a gyér tud.-ismeretterjesztő jellegű anyaga sem volt figyelemre méltó. – Szerk. Baranyay József.
Vaján (Vojany)
Részletek
Község a Nagymihályi járásban, az Alföldön, a Laborc folyó bal partján, Nagykapostól Ny–ÉNy-ra. L: [1921] – 610, ebből 431 (70,7%) magyar, 67 (11,0%) szlovák, 64 (10,5%) zsidó, 26 (4,3%) roma; [2011] – 863, ebből 524 (60,7%) magyar, 189 (21,9%) szlovák, 124 (14,4%) roma nemzetiségű. A: [2011] – 684 (79,3%) magyar, 150 (17,4%) szlovák, 4 (0,5%) roma. V: [2011] – 495 ref., 226 r. k., 43 gör. kat., 2 ev. – Ref. templomát 1840–46 között késő klasszicista, nemesi kúriáját a 19. sz. első felében klasszicista stílusban emelték. Az 1960–70-es években a falu közelében épült fel Szl. legnagyobb hőerőműve. A 21. sz. elején magyar tanítási nyelvű ref. egyházi alapiskolával rendelkezett.
Vajasvata (Maslovce)
Részletek
1960-ban Zlaté Klasy néven Nagymagyarral és Csenkével egyesített község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz É-i részén, Somorjától ÉK-re. L: [1921] – 175, ebből 175 (100%) magyar nemzetiségű. V: [1921] – 175 r. k.
Vajda Barnabás
(* 1970. aug. 10. Dunaszerdahely) Tanár, irodalomtörténész, történész. Tanulmányait szülővárosában kezdte; a pozsonyi Comenius Egyetemen szerzett magyar–történelem szakos tanári oklevelet (1993). Ezt követően a Galántai Magángimnázium, majd a pozsonyi magyar gimnázium tanára, 2005-től a komáromi Selye János Egyetem Történelem Tanszékének oktatója. Irodalomkritikákat, irodalomtörténeti, történeti...megnyit →
(* 1970. aug. 10. Dunaszerdahely) Tanár, irodalomtörténész, történész. Tanulmányait szülővárosában kezdte; a pozsonyi Comenius Egyetemen szerzett magyar–történelem szakos tanári oklevelet (1993). Ezt követően a Galántai Magángimnázium, majd a pozsonyi magyar gimnázium tanára, 2005-től a komáromi Selye János Egyetem Történelem Tanszékének oktatója. Irodalomkritikákat, irodalomtörténeti, történeti...megnyit →
Részletek
Vajda Barnabás (ST)
(* 1970. aug. 10. Dunaszerdahely) Tanár, irodalomtörténész, történész. Tanulmányait szülővárosában kezdte; a pozsonyi Comenius Egyetemen szerzett magyar–történelem szakos tanári oklevelet (1993). Ezt követően a Galántai Magángimnázium, majd a pozsonyi magyar gimnázium tanára, 2005-től a komáromi Selye János Egyetem Történelem Tanszékének oktatója. Irodalomkritikákat, irodalomtörténeti, történeti tanulmányokat publikál, 2007-ben A XX. sz. magyar beszédei címmel szerkesztett kötetet. – Fm. Sigmund Freud és a XX. sz. eleji magyar irodalom (tan., 2005); Monoszlóy Dezső (mon., 2006).
Vajda Géza
(* 1950. okt. 26. Csicsó) Zenekutató. Iskoláit szülőfalujában kezdte; 1973-ban elvégezte a pozsonyi Konzervatórium akkordeon szakát, 1978-ban pedig a zenetudományi szakot a pozsonyi Comenius Egyetem BTK-án. 1978–1979-ben a Katonai Művészegyüttesben énekelt, 1979–1980-ban a Szlovák Zenei Alap ösztöndíjasa, 1980–1981-ben a televízió zenei dramaturgja, 1982–1987-ben a...megnyit →
(* 1950. okt. 26. Csicsó) Zenekutató. Iskoláit szülőfalujában kezdte; 1973-ban elvégezte a pozsonyi Konzervatórium akkordeon szakát, 1978-ban pedig a zenetudományi szakot a pozsonyi Comenius Egyetem BTK-án. 1978–1979-ben a Katonai Művészegyüttesben énekelt, 1979–1980-ban a Szlovák Zenei Alap ösztöndíjasa, 1980–1981-ben a televízió zenei dramaturgja, 1982–1987-ben a...megnyit →
Részletek
Vajda Géza (csa)
(* 1950. okt. 26. Csicsó) Zenekutató. Iskoláit szülőfalujában kezdte; 1973-ban elvégezte a pozsonyi Konzervatórium akkordeon szakát, 1978-ban pedig a zenetudományi szakot a pozsonyi Comenius Egyetem BTK-án. 1978–1979-ben a Katonai Művészegyüttesben énekelt, 1979–1980-ban a Szlovák Zenei Alap ösztöndíjasa, 1980–1981-ben a televízió zenei dramaturgja, 1982–1987-ben a Szlovákiai Zeneszerzők és Előadóművészek Szövetségének, majd 1987–1996-ban a Szlovák Kulturális Minisztérium munkatársa volt. 1970–1984 között az Ifjú Szivek énekese, ill. segédkarnagya; számos szakmai és társadalmi szervezet tagja, tisztségviselője, muzikológiai konferenciák előadója. Zenei forgatókönyveket is írt a rádiónak; zenei írásai, kritikái szlovák és szlovákiai magyar lapokban jelentek meg. – Fm. Adalékok Pozsony zenei életéhez a korabeli nemzetiségi sajtó tükrében 1918–1938 (diplomamunka, 1978); Hudobná kritika v Bratislave 1920–1980 (tan., Michal Vileccel).
Vajk (Vajka nad Žitavou)
1960-ban Lúčnica nad Žitavou néven Zsitvamártonfalvával egyesített község a Nyitrai járásban, a Kisalföldön, a Zsitva folyó jobb partján, Verebélytől D–DNy-ra. L: [1921] – 759, ebből 668 (88,0%) szlovák, 85 (11,2%) magyar nemzetiségű. V: [1921] – 755 r. k., 2 ref., 2 ev. A Boronkay-kúria...megnyit →
1960-ban Lúčnica nad Žitavou néven Zsitvamártonfalvával egyesített község a Nyitrai járásban, a Kisalföldön, a Zsitva folyó jobb partján, Verebélytől D–DNy-ra. L: [1921] – 759, ebből 668 (88,0%) szlovák, 85 (11,2%) magyar nemzetiségű. V: [1921] – 755 r. k., 2 ref., 2 ev. A Boronkay-kúria...megnyit →
Részletek
1960-ban Lúčnica nad Žitavou néven Zsitvamártonfalvával egyesített község a Nyitrai járásban, a Kisalföldön, a Zsitva folyó jobb partján, Verebélytől D–DNy-ra. L: [1921] – 759, ebből 668 (88,0%) szlovák, 85 (11,2%) magyar nemzetiségű. V: [1921] – 755 r. k., 2 ref., 2 ev. A Boronkay-kúria a 18. sz. közepén, r. k. (Nepomuki Szt. János-) temploma 1763-ban épült késő barokk stílusban.
Vajka (Vojka nad Dunajom)
Község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóközben, az Öreg-Duna és az üzemvízcsatorna közötti szigeten, Somorjától DK-re, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 747, ebből 658 (88,1%) magyar, 53 (7,1%) szlovák; [2011] – 460, ebből 327 (71,1%) magyar, 122 (26,5%) szlovák nemzetiségű. A: [2011]...megnyit →
Község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóközben, az Öreg-Duna és az üzemvízcsatorna közötti szigeten, Somorjától DK-re, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 747, ebből 658 (88,1%) magyar, 53 (7,1%) szlovák; [2011] – 460, ebből 327 (71,1%) magyar, 122 (26,5%) szlovák nemzetiségű. A: [2011]...megnyit →
Részletek
Község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóközben, az Öreg-Duna és az üzemvízcsatorna közötti szigeten, Somorjától DK-re, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 747, ebből 658 (88,1%) magyar, 53 (7,1%) szlovák; [2011] – 460, ebből 327 (71,1%) magyar, 122 (26,5%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 346 (75,2%) magyar, 100 (21,7%) szlovák. V: [2011] – 387 r. k., 8 ev., 5 ref., 2 gör. kat. – A trianoni békeszerződést követően Mo.-nál maradt Duna jobb parti határrésze Cikolasziget néven önálló községgé alakult (1921). R. k. (Szt. Mihály arkangyal) temploma 1772–93 között épült; a 19. sz. első felében emelt klasszicista kastélyát, amelyben egy időben a ~i érseki szék praedialistáinak levéltárát őrizték, az 1970-es években lebontották. – 1940–88 között közigazgatásilag ~hoz tartozott Keszölcés. – Ir. Kocsis Aranka: A vajkai szék nemesei (1997); Presinszky Lajos–Varga József–Kertész Olga: Mit hagytak ránk a századok? Fejezetek Vajka történelméből (2005).
Vajkai Miklós; Nagy
(* 1950. dec. 4. Pozsony) Író. Vajkán nőtt fel, 1968-ban kitanulta a pékmesterséget, majd egy ideig a szakmájában, később különféle munkahelyeken dolgozott. A rendszerváltás idején a Nap munkatársa volt. Írásaival az 1970-es évek elejétől van jelen a szlovákiai magyar irodalomban. – Fm. A másnapos...megnyit →
(* 1950. dec. 4. Pozsony) Író. Vajkán nőtt fel, 1968-ban kitanulta a pékmesterséget, majd egy ideig a szakmájában, később különféle munkahelyeken dolgozott. A rendszerváltás idején a Nap munkatársa volt. Írásaival az 1970-es évek elejétől van jelen a szlovákiai magyar irodalomban. – Fm. A másnapos...megnyit →
Részletek
(* 1950. dec. 4. Pozsony) Író. Vajkán nőtt fel, 1968-ban kitanulta a pékmesterséget, majd egy ideig a szakmájában, később különféle munkahelyeken dolgozott. A rendszerváltás idején a Nap munkatársa volt. Írásaival az 1970-es évek elejétől van jelen a szlovákiai magyar irodalomban. – Fm. A másnapos város (elb., 1982); Veszteglők (elb., 1982); A szélember kenyere (mesék, 1988); Lusta por (elb., 1989); Hatalom és homály (r., 2000); Saison morte (r., 2001); Egy köteg pénz (elb., 2002); Akit megölt a siker (r., 2003); Dögölj meg időben (r., 2003); A zöld kígyógyermek (mesék, 2004).
Vajkóc 1. (Kapušianske Vojkovce)
Részletek
1964-ben Mátyócvajkóc néven Mátyóccal egyesített község a Nagymihályi járásban, az Alföldön, az Ung folyó bal parti síkságán, Nagykapostól ÉK-re. L: [1921] – 249, ebből 215 (86,3%) magyar, 13 (5,2%) szlovák; [1961] 243, ebből 228 (93,8%) magyar nemzetiségű. V: [1961] – 105 r. k., 90 ref., 44 gör. kat. Ref. temploma 1879–82 között, r. k. temploma az 1980-as években épült.
Vájlok Sándor
(* 1913. nov. 7. Deáki, † 1991. dec. 31. Budapest [Mo.]) Kritikus, művelődéstörténész. Komáromban érettségizett (1931), szlavisztikai tanulmányait Pozsonyban végezte, Prágában a Politikai és Szabad Tudományok Főiskoláján szerzett oklevelet. Diákkorától kritikákat, tanulmányokat publikált; a két vh. közötti szlovákiai magyar irodalom egyik jelentős kritikusa volt....megnyit →
(* 1913. nov. 7. Deáki, † 1991. dec. 31. Budapest [Mo.]) Kritikus, művelődéstörténész. Komáromban érettségizett (1931), szlavisztikai tanulmányait Pozsonyban végezte, Prágában a Politikai és Szabad Tudományok Főiskoláján szerzett oklevelet. Diákkorától kritikákat, tanulmányokat publikált; a két vh. közötti szlovákiai magyar irodalom egyik jelentős kritikusa volt....megnyit →
Részletek
Vájlok Sándor (FI)
(* 1913. nov. 7. Deáki, † 1991. dec. 31. Budapest [Mo.]) Kritikus, művelődéstörténész. Komáromban érettségizett (1931), szlavisztikai tanulmányait Pozsonyban végezte, Prágában a Politikai és Szabad Tudományok Főiskoláján szerzett oklevelet. Diákkorától kritikákat, tanulmányokat publikált; a két vh. közötti szlovákiai magyar irodalom egyik jelentős kritikusa volt. 1939–1940-ben a kassai szlovák gimnáziumban tanított magyar és szlovák nyelvet, 1940–1948-ban a budapesti miniszterelnöki hivatalban, majd a külügyminisztériumban dolgozott. 1946-ban a csehszlovákiai magyarság ügyeinek szakértőjeként részt vett a párizsi magyar békedelegáció munkájában. 1948 után állásából elbocsátották; 1949-től az Országos Érc- és Ásványbányák tisztviselője lett, s közben bányamérnöki diplomát is szerzett. – Fm. Petőfi a tótoknál. Egy század a magyar–tót viszonyból (tan., 1940); A csehszlovák emigráció 1938–1941 (tan., é. n. [1943]).
Vakáció
Részletek
Havi szépirodalmi diáklap (Pozsony, 1919). Mindössze 10 száma jelent meg, a Turulhoz hasonlóan betiltották. – Szerk. Fuchs György.
Vály (Valice)
1971-ben Alsóvály, Felsővály, Gömörmihályfalva és a Felsővályhoztartozó Kisgergelyfalva egyesítésével létrejött község a Rimaszombati járásban, a Rima-medence É-i peremén, a Vály-patak völgyében, Tornaljától ÉNy-ra. L: [2011] – 333, ebből 225 (67,6%) magyar, 68 (20,4%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 257 (77,2%) magyar, 64 (19,2%) szlovák....megnyit →
1971-ben Alsóvály, Felsővály, Gömörmihályfalva és a Felsővályhoztartozó Kisgergelyfalva egyesítésével létrejött község a Rimaszombati járásban, a Rima-medence É-i peremén, a Vály-patak völgyében, Tornaljától ÉNy-ra. L: [2011] – 333, ebből 225 (67,6%) magyar, 68 (20,4%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 257 (77,2%) magyar, 64 (19,2%) szlovák....megnyit →
Részletek
1971-ben Alsóvály, Felsővály, Gömörmihályfalva és a Felsővályhoztartozó Kisgergelyfalva egyesítésével létrejött község a Rimaszombati járásban, a Rima-medence É-i peremén, a Vály-patak völgyében, Tornaljától ÉNy-ra. L: [2011] – 333, ebből 225 (67,6%) magyar, 68 (20,4%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 257 (77,2%) magyar, 64 (19,2%) szlovák. V: [2011] – 160 r. k., 101 ref., 27 ev. – Felsővály és Gömörmihályfalva 1990-ben újból önállósult, majd az 1990 után ~ része maradt Kisgergelyfalvát 1995-ben ismét Felsővályhoz csatolták.
Vámbéry Polgári Társulás
Kulturális és közművelődési tevékenységet folytató nonprofit szervezet. Dunaszerdahelyen alakult 2000-ben. Feladatának tekinti Vámbéry Ármin szellemi örökségének ápolását, bemutatását, évente nemzetközi szakmai konferenciát szervez Vámbéry munkásságáról. Tevékenységével a kisebbségi kultúrát és a polgári társadalmat kívánja fejleszteni, D-Szl. lakossága polgári tudatának emelésére szolgáló projektumokat valósít meg,...megnyit →
Kulturális és közművelődési tevékenységet folytató nonprofit szervezet. Dunaszerdahelyen alakult 2000-ben. Feladatának tekinti Vámbéry Ármin szellemi örökségének ápolását, bemutatását, évente nemzetközi szakmai konferenciát szervez Vámbéry munkásságáról. Tevékenységével a kisebbségi kultúrát és a polgári társadalmat kívánja fejleszteni, D-Szl. lakossága polgári tudatának emelésére szolgáló projektumokat valósít meg,...megnyit →
Részletek
Kulturális és közművelődési tevékenységet folytató nonprofit szervezet. Dunaszerdahelyen alakult 2000-ben. Feladatának tekinti Vámbéry Ármin szellemi örökségének ápolását, bemutatását, évente nemzetközi szakmai konferenciát szervez Vámbéry munkásságáról. Tevékenységével a kisebbségi kultúrát és a polgári társadalmat kívánja fejleszteni, D-Szl. lakossága polgári tudatának emelésére szolgáló projektumokat valósít meg, versenyeket szervez az alap- és középiskolák tanulói számára. Hetente irodalmi esteket rendez a dunaszerdahelyi Vámbéry Irodalmi Kávéházban.
Vámbéry Tudományos Kollégium
Részletek
Szakmai társaság Dunaszerdahelyen. Alapítója a Vámbéry Polgári Társulás. Célja a Vámbéry- és kelet-kutatással, ill. a rokon társadalomtudományokkal foglalkozó szakemberek összefogása, szakmai konferenciák szervezése, kutatások ösztönzése, a Vámbéry-bibliográfia adatbázis folyamatos bővítése, a Lilium Aurum Könyvkiadóval közösen a Vámbéry Könyvek kiadása. Elnöke: Vásáry István.
Vámosbalog; Nagybalog (Veľký Blh)
1943-ban Alsóbalog és Felsőbalog egyesítésével létrejött község a Rimaszombati járásban, a Rima-medencében, a Balog-patak völgyében, Rimaszombattól ÉK-re. L: [2011] – 1210, ebből 676 (55,9%) magyar, 350 (28,9%) szlovák, 116 (9,6%) roma nemzetiségű. A: [2011] – 847 (70,0%) magyar, 289 (23,9%) szlovák, 6 (0,5%) roma....megnyit →
1943-ban Alsóbalog és Felsőbalog egyesítésével létrejött község a Rimaszombati járásban, a Rima-medencében, a Balog-patak völgyében, Rimaszombattól ÉK-re. L: [2011] – 1210, ebből 676 (55,9%) magyar, 350 (28,9%) szlovák, 116 (9,6%) roma nemzetiségű. A: [2011] – 847 (70,0%) magyar, 289 (23,9%) szlovák, 6 (0,5%) roma....megnyit →
Részletek
1943-ban Alsóbalog és Felsőbalog egyesítésével létrejött község a Rimaszombati járásban, a Rima-medencében, a Balog-patak völgyében, Rimaszombattól ÉK-re. L: [2011] – 1210, ebből 676 (55,9%) magyar, 350 (28,9%) szlovák, 116 (9,6%) roma nemzetiségű. A: [2011] – 847 (70,0%) magyar, 289 (23,9%) szlovák, 6 (0,5%) roma. V: [2011] – 492 r. k., 265 ref., 53 ev., 2 gör. kat. – A határában található Veres-erdő több száz éves tölgyfáival 1974 óta 11 ha-on természetvédelmi terület. A 21. sz. elején 1–4. évf.-os magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett.
Vámosladány (Mýtne Ludany)
Részletek
Vámosladány – r. k. (Mindenszentek-) templom (GJ)
Község a Lévai járásban, az Ipolymenti-hátság Ny-i lábánál, a Szikince patak jobb partján, Lévától DK-re. L: [1921] – 1295, ebből 1222 (94,4%) magyar, 56 (4,3%) szlovák; [2011] – 973, ebből 590 (60,6%) szlovák, 360 (37,0%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 532 (54,7%) szlovák, 420 (43,2%) magyar. V: [2011] – 540 r. k., 208 ref., 75 ev., 3 gör. kat. – A második vh. után nagyrészt ref. vallású magyar lakosságának egy részét áttelepítették Mo.-ra, helyükre magyarországi szlovákok települtek. R. k. (Mindenszentek-) temploma 1494-ben késő gótikus stílusban épült, 1570-ben reneszánsz, 1770-ben barokk stílusban alakították át. Barokk-klasszicista stílusú ref. templomát 1785-ben emelték. A közeli Siklós-hegy a gyurgyalag védett fészkelőhelye.
Vámosladány – vízimalom (GJ)
Vančoné Kremmer Ildikó
(* 1961. szept. 8. Párkány) Nyelvész, egyetemi oktató. Általános iskolai és gimnáziumi tanulmányait szülővárosában végezte (1980). A budapesti ELTE Bölcsészettudományi Karán magyar nyelv és irodalom, valamint könyvtár szakot végzett (1986), harmadik szakként eszperantó nyelvet is tanult. 1990–1994-ben a pozsonyi Comenius Egyetemen levelezői szakán angol nyelvet...megnyit →
(* 1961. szept. 8. Párkány) Nyelvész, egyetemi oktató. Általános iskolai és gimnáziumi tanulmányait szülővárosában végezte (1980). A budapesti ELTE Bölcsészettudományi Karán magyar nyelv és irodalom, valamint könyvtár szakot végzett (1986), harmadik szakként eszperantó nyelvet is tanult. 1990–1994-ben a pozsonyi Comenius Egyetemen levelezői szakán angol nyelvet...megnyit →
Részletek
Vančoné Kremmer Ildikó (csa)
(* 1961. szept. 8. Párkány) Nyelvész, egyetemi oktató. Általános iskolai és gimnáziumi tanulmányait szülővárosában végezte (1980). A budapesti ELTE Bölcsészettudományi Karán magyar nyelv és irodalom, valamint könyvtár szakot végzett (1986), harmadik szakként eszperantó nyelvet is tanult. 1990–1994-ben a pozsonyi Comenius Egyetemen levelezői szakán angol nyelvet és irodalmat tanult és szerzett angol szakos tanári oklevelet. 1986–1994-ben Somorján általános iskolai tanár, 1994–2003-ban a párkányi gimnázium tanára. 1995–2002-ben az ELTE posztgraduális doktorandusza (PhD.). 1997-ben elvégezte a Magyar Gyógypedagógusok Egyesülete Logopédiai Szakosztályának beszédpercepciós diagnosztika és terápia továbbképzését. 2003-tól a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem adjunktusa, előadásait a magyar nyelv és irodalom oktatásának módszertanából, pszicholingvisztikából, szociolingvisztikából és lexikológiából tartja. 2004–2006-ban az Egyetemi Tanács tagja, 2006-tól a Közép-európai Tanulmányok Karának tudományos ügyekkel megbízott dékánhelyettese. Kutatási területe a kisebbségi oktatásügy, a tannyelvpolitika, a kétnyelvűség pszicholingvisztikai és szociolingvisztikai problémái. Tanulmányai elsősorban a Fórum Társadalomtudományi Szemlében, magyarországi szakfolyóiratokban, tanulmánykötetekben jelennek meg. Számos nemzetközi konferencia szervezője, előadója. 2001-től a dunaszerdahelyi Gramma Nyelvi Iroda munkatársa, 2008-tól az MTA Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottságának tagja, 2013-tól a Szlovákiai Magyar Akadémiai Tanács titkára.
Vankó Attila
Részletek
(* 1973. júl. 3. Losonc) Költő, dalszövegíró. A nyitrai Konstantin Filozófus Egyetemen szerzett magyar–pszichológia szakos oklevelet (1997); 1999-től Füleken tanít. – Fm. Agytorna (v., 1993); Indigó (v., 2000); Hullámhossz belőve (v., 2006).
Váradi Aladár
(1890. okt. 28, Lőcse †?) Újságíró. A Csehszlovákiai Népszavának volt az egyik kiadója és szerkesztője. 1930-tól tagja volt a csehszlovák szociáldemokrácián belül működő Országos Magyar Szervezőbizottság (aktivizmus) elnökségének. Fontos posztokat töltött be a Masaryk Akadémiában, a Csehszlovákiai Magyar Újságírók Szindikátusában és elnöke volt Szlovenszkói...megnyit →
(1890. okt. 28, Lőcse †?) Újságíró. A Csehszlovákiai Népszavának volt az egyik kiadója és szerkesztője. 1930-tól tagja volt a csehszlovák szociáldemokrácián belül működő Országos Magyar Szervezőbizottság (aktivizmus) elnökségének. Fontos posztokat töltött be a Masaryk Akadémiában, a Csehszlovákiai Magyar Újságírók Szindikátusában és elnöke volt Szlovenszkói...megnyit →
Részletek
(1890. okt. 28, Lőcse †?) Újságíró. A Csehszlovákiai Népszavának volt az egyik kiadója és szerkesztője. 1930-tól tagja volt a csehszlovák szociáldemokrácián belül működő Országos Magyar Szervezőbizottság (aktivizmus) elnökségének. Fontos posztokat töltött be a Masaryk Akadémiában, a Csehszlovákiai Magyar Újságírók Szindikátusában és elnöke volt Szlovenszkói Magyar Munkásakadémiának. Szerkesztője és nagy részben szerzője volt a T. G. Masaryk köztársasági elnök 75. születésnapja alkalmából megjelent magyar nyelvű Masaryk albumnak, s szerkesztette a Masaryk műveit magyarul megjelentető sorozatot. A müncheni egyezményt követően, 1938 okt.-ében elhagyta Csehszl.-t, s Párizsban majd Londonban telepedett le, ahol a Csehszlovák Nemzeti Bizottság majd az emigráns csehszlovák kormány fizetett alkalmazottja, s egyben a magyar ügyekben az egyik fő bizalmija volt. Alapító és elnökségi tagja volt az emigráns csehszlovák kormány törekvéseit támogató Csehszlovákiai Magyarok Angliai Szövetségének. 1945-től Mo.-n, 1947-től pedig Csehszl.-ban élt. Az 1948-as kommunista hatalomátvételt követően nyugatra emigrált. – Fm. Magyar múlt és magyar jelen (1928, Bratislava, Társszerző: Surányi Géza)
Várady Béla
(* 1933. szept. 16. Szilice, † 2012. máj. 16.) Színész. A polgári iskola után 1951-ig szülőfalujában volt segédjegyző gyakornok, majd az Állami Faluszínház magyar tagozatához került. 1959-től a komáromi Magyar Területi Színház, 1969-től nyugdíjba meneteléig a Thália Színpad, ill. a Kassai Thália Színház színésze,...megnyit →
(* 1933. szept. 16. Szilice, † 2012. máj. 16.) Színész. A polgári iskola után 1951-ig szülőfalujában volt segédjegyző gyakornok, majd az Állami Faluszínház magyar tagozatához került. 1959-től a komáromi Magyar Területi Színház, 1969-től nyugdíjba meneteléig a Thália Színpad, ill. a Kassai Thália Színház színésze,...megnyit →
Részletek
Várady Béla (TSZA)
(* 1933. szept. 16. Szilice, † 2012. máj. 16.) Színész. A polgári iskola után 1951-ig szülőfalujában volt segédjegyző gyakornok, majd az Állami Faluszínház magyar tagozatához került. 1959-től a komáromi Magyar Területi Színház, 1969-től nyugdíjba meneteléig a Thália Színpad, ill. a Kassai Thália Színház színésze, 1971–1981 között művészeti vezetője volt. Közel kétszáz hangjátékban s több szlovák és magyar filmben kapott szerepet. Többször megkapta a szlovák szerzői jogvédő iroda nívódíját. – Főbb színházi szerepei: Matesz: Wilhelm (Kisfaludy Károly: A kérők); Katona (Erich Maria Remarque: Az utolsó felvonás); Simon (Egri Viktor: Szarkafészek); Maurizio (Renato Lelli: Éjféltől hajnalig); Tranio (William Shakespeare: A makrancos hölgy); Laci (Dobozy Imre: Holnap folytatjuk); Curley (John Steinbeck: Egerek és emberek); Sztrümodorosz (Arisztophanész: Lüszisztraté); Atyus (Móricz Zsigmond: Kismadár); Sápadt Béla (Fejes Endre: Rozsdatemető); Hugó (Szigligeti Ede: Liliomfi); Ködmön (Móricz Zsigmond: Úri muri); Maco (Leopold Lahola: A világ négy sarka); Gergely (William Shakespeare: Rómeó és Júlia). Kassai Thália Színpad: Trufaldino (Carlo Goldoni: Két úr szolgája); Egstrand (Henrik Ibsen: Kísértetek); Ignác (Ján Solovič: Kolduskaland); Máté (Tamási Áron: Énekes madár); Szolga (Carlo GoIdoni: Mirandolína); Balga (Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde); Postás (Örkény István: Tóték); Zsevakin (Nyikolaj Vasziljevics Gogol: Leánynéző); Fortunato (Carlo GoIdoni: A chioggiai csetepaté); Sógor (Kmeczkó Mihály: Mint fű felett az árnyék); Kalamona (Gágyor Péter: Szélkötó Kalamona); István (Tóth László: Az áldozat); Kuruzs (Csokonai Vitéz Mihály: Karnyóné); Ruzante (Angelo Beolco Ruzante: Csapodár madárka); Szellemfi (Szigligeti Ede: Liliomfi); Miller (Friedrich Schiller: Ármány és szerelem). Kassai Thália Színház: Candy (N. Richard Nash: Az esőcsináló); Paál Károly (Csurka István: Döglött aknák); Kántor (Bródy Sándor: A tanítónő); Seress (MüIler Péter–Seress Rezső: Szomorú vasárnap); Feraillon (Georges Feydeau: Bolha a fülbe); Tudós (Jean-Baptiste Molière: Tudós nők); Ruckly (Dale Wassermann: Kakukkfészek); Luka, Nyunin (Anton Pavlovics Csehov: Csehov tréfái – Medve, Lakodalom); Postás (Görgey Gábor: Galopp a vérmezőn); Bittó halászmester (Dékány András–Baróti Géza–Moravetz Levente: Dankó Pista); Miska (Dobos László–Beke Sándor: Földönfutók); Sírásó (William Shakespeare: Hamlet); Mihály (Kálmán Imre: Marica grófnő); Csipcsala bácsi (Zerkovitz Béla–Szilágyi László: Csókos asszony). – Díjak: A Határon Túli Magyar Színházak X. Fesztiválja, Életmű-díj, Kisvárda, 1998; A Szlovák Köztársaság ezüstplakettje, 2003; a Magyar Játékszíni Társaság Hűség díja, 2006; „Kisebbségekért” díj, 2009. – Ir. Tóth László: Déryné nyomában. A komáromi magyar színjátszás története II. (1998); Kolár Péter és szerzőtársak: A Kassai Thália Színház negyven éve (2009); Ötvös Anna: Akikkel találkozhat(t)unk (2000); Divadlá na Slovensku (Az 1970/71-es évadtól 2010/11-ig); Darvay Nagy Adrienne: A kisvárdai fesztivál (2008).
Varannó (Vranov nad Topľou)
Részletek
Város és járási székhely az Alföld É-i nyúlványában, a Tapoly folyó völgyében, Nagymihálytól ÉNy-ra. L: [1921] – 2282, ebből 1011 (44,3%) szlovák, 649 (28,4%) zsidó, 400 (17,5%) magyar, 33 (1,4%) ruszin; [2011] – 23 250, ebből 19 045 (81,9%) szlovák, 963 (4,1%) roma, 188 (0,8%) ruszin és ukrán, 24 (0,1%) magyar, 2 (0,01%) zsidó nemzetiségű. A: [2011] – 19 597 (84,3%) szlovák, 273 (1,2%) roma, 230 (1,0%) ruszin és ukrán, 37 (0,2%) magyar, 3 (0,01%) jiddis. V: [2011] – 12 436 r. k., 4265 gör. kat., 1525 ev., 134 gör. kel., 103 jehovista, 60 ref., 8 izr. – Egykori alföldi jellegű mezőváros, amely a 19. sz. második felében elveszített városi címét 1964-ben kapta vissza. 1960-ig, majd 1968-tól járási székhely. A 18. sz.-tól lakosságának közel egyharmadát kitevő zsidó közösség lakta, amelyet a második vh. idején koncentrációs táborokba hurcoltak. – A 15. sz. végén gótikus stílusban emelt r. k. (Szűz Mária születése) templomát 1735-ben barokkosították, a pálosok középkori alapokon álló barokk kolostora 1763-ban, szecessziós stílusú ref. temploma a 20. sz. elején, neogótikus zsinagógája 1923-ban, neogótikus ev. temploma 1930–35 között, gör. kat. temploma a 20. sz. végén épült. A Forgách-, majd Hadik-Barkóczy család klasszicista kastélyát a 18. sz. második felében emelték egy középkori várkastély alapjain. Iparágai közül a vegy-, a ruha-, az építőanyag- és az energetikai ipar jelentős. – 1944-ben közigazgatásilag hozzácsatolták Varannómező (Vranovské Dlhé), 1970-ben Csemernye (Čemerné) községet, 1970–96 között hozzá tartozott Hencfalva (Hencovce).
Varga Béla
(* 1928. febr. 28. Bátorkeszi, † 1994. júl. 3. Köbölkút) Tanár, művelődésszervező. 1950-ben érettségizett Érsekújvárott; 1953–1957-ben a pozsonyi Pedagógiai Főiskola levelező tagozatán magyar–szlovák szakos oklevelet szerzett. 1952–1958-ban Köbölkúton tanító, majd iskolaigazgató; 1958–1961-ben járási tanfelügyelő Érsekújvárott, 1970-ig, ill. 1977–1984 között ismét iskolaigazgató volt Köbölkúton. 1970–1977-ben...megnyit →
(* 1928. febr. 28. Bátorkeszi, † 1994. júl. 3. Köbölkút) Tanár, művelődésszervező. 1950-ben érettségizett Érsekújvárott; 1953–1957-ben a pozsonyi Pedagógiai Főiskola levelező tagozatán magyar–szlovák szakos oklevelet szerzett. 1952–1958-ban Köbölkúton tanító, majd iskolaigazgató; 1958–1961-ben járási tanfelügyelő Érsekújvárott, 1970-ig, ill. 1977–1984 között ismét iskolaigazgató volt Köbölkúton. 1970–1977-ben...megnyit →
Részletek
(* 1928. febr. 28. Bátorkeszi, † 1994. júl. 3. Köbölkút) Tanár, művelődésszervező. 1950-ben érettségizett Érsekújvárott; 1953–1957-ben a pozsonyi Pedagógiai Főiskola levelező tagozatán magyar–szlovák szakos oklevelet szerzett. 1952–1958-ban Köbölkúton tanító, majd iskolaigazgató; 1958–1961-ben járási tanfelügyelő Érsekújvárott, 1970-ig, ill. 1977–1984 között ismét iskolaigazgató volt Köbölkúton. 1970–1977-ben a Csemadok KB főtitkára Pozsonyban. Csanda Sándor mellett közreműködött Fábry Zoltán válogatott levelezésének kiadásában (1978).
Varga Emese
(* 1977. júl. 25. Dunaszerdahely) Dramaturg. Gyermekkorát Nagymegyeren töltötte, itt végezte alap- és középiskolai tanulmányait is. 1995–2000 között dramaturgia szakot végzett Pozsonyban. Még főiskolásként, 1999-ben került a Komáromi Jókai Színházhoz, s annak dramaturgja azóta is. – Főbb dramaturgiai munkái: Komáromi Jókai Színház: Peter Shaffer:...megnyit →
(* 1977. júl. 25. Dunaszerdahely) Dramaturg. Gyermekkorát Nagymegyeren töltötte, itt végezte alap- és középiskolai tanulmányait is. 1995–2000 között dramaturgia szakot végzett Pozsonyban. Még főiskolásként, 1999-ben került a Komáromi Jókai Színházhoz, s annak dramaturgja azóta is. – Főbb dramaturgiai munkái: Komáromi Jókai Színház: Peter Shaffer:...megnyit →
Részletek
Varga Emese (JSZ)
(* 1977. júl. 25. Dunaszerdahely) Dramaturg. Gyermekkorát Nagymegyeren töltötte, itt végezte alap- és középiskolai tanulmányait is. 1995–2000 között dramaturgia szakot végzett Pozsonyban. Még főiskolásként, 1999-ben került a Komáromi Jókai Színházhoz, s annak dramaturgja azóta is. – Főbb dramaturgiai munkái: Komáromi Jókai Színház: Peter Shaffer: Amadeus, (Rendező: Czajlik József). Csehov: Sirály (rendező: Telihay Péter). Parti Nagy Lajos: Ibusár (rendező: Telihay Péter). Spiró György: Imposztor (rendező: Martin Huba). Nyikolaj Koljada: Mese a halott cárkisasszonyról (rendező: Czajlik József). Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Karamazov testvérek (rendező: Martin Huba). Müller Péter–Seress Rezső: Szomorú vasárnap (rendezte: Lévay Adina). Anton Pavlovics Csehov: Három nővér (rendező: Martin Huba). Spiró György: Prah (rendezte: Anger Zsolt). Csehov: Cseresznyéskert (rendező: Martin Huba). Ladislav Ballek: Hentessegéd (rendezte: Rastislav Ballek). Hevesi sándor színház, Zalaegerszeg: Jean-Baptiste Molière: scapin furfangjai (rendezte: Naszlady Éva). – Rendezőasszisztens: Szomory Dezső: II. József (rendezte: Verebes István). – Fordítások: Martin Čičvák: Profik Háza – Újvidéki Színház; Silvester Lavrík: Báthory Erzsébet; Tomáš Horváth: Elrontott játék. – Szerkesztői munka: A Kulisszák színházi folyóirat főszerkesztője 2000-től. – Filmforgatókönyvek: Sántántangó (Rendező: Molnár Csaba); Rendes ember (Rendező: Molnár Csaba). – Ir. Színházi évkönyvek (OSZMI Budapest); Divadlá na Slovensku (Az 1970/71-es évadtól 2010/11-ig).
Varga Emőke
(* 1965. júl. 29. Dunaszerdahely) Képzőművész, főiskolai oktató. 1980–1984 között a pozsonyi Iparművészeti Középiskolán tanult. 1984–1991 között elvégezte a pozsonyi Képzőművészeti Főiskolát. Pályája kezdetén papírmunkáival tűnt fel, újabban – sajátos ötletekkel és humorérzékkel vegyítve – installációkkal is foglalkozik, s a fényképészet eszköztárához is szívesen...megnyit →
(* 1965. júl. 29. Dunaszerdahely) Képzőművész, főiskolai oktató. 1980–1984 között a pozsonyi Iparművészeti Középiskolán tanult. 1984–1991 között elvégezte a pozsonyi Képzőművészeti Főiskolát. Pályája kezdetén papírmunkáival tűnt fel, újabban – sajátos ötletekkel és humorérzékkel vegyítve – installációkkal is foglalkozik, s a fényképészet eszköztárához is szívesen...megnyit →
Részletek
Varga Emőke (SZM)
(* 1965. júl. 29. Dunaszerdahely) Képzőművész, főiskolai oktató. 1980–1984 között a pozsonyi Iparművészeti Középiskolán tanult. 1984–1991 között elvégezte a pozsonyi Képzőművészeti Főiskolát. Pályája kezdetén papírmunkáival tűnt fel, újabban – sajátos ötletekkel és humorérzékkel vegyítve – installációkkal is foglalkozik, s a fényképészet eszköztárához is szívesen nyúl. 1992-ben Martin Benka-díjat kapott. 1999-ben Az Év Fiatal Képzőművésze lett, mellyel egy amerikai ösztöndíjat és kiállítási lehetőséget nyert. A pozsonyi Képzőművészeti Főiskola oktatója.
Varga Ervin
(* 1955. jún. 25. Ágcsernyő, † 2013. jún. 4. Éberhard) Koreográfus, publicista, főiskolai tanár, vállalkozó. Pozsonyban a Zene- és Drámaművészeti Főiskola koreográfiai szakának elvégzése után (1979) 1979–1981-ben a pozsonyi Katonai Művészegyüttes táncosa, majd 1981–1988 a Lúčnica néptáncegyüttes koreográfusa és szólótáncosa, ezzel egyidőben 1987-ig a...megnyit →
(* 1955. jún. 25. Ágcsernyő, † 2013. jún. 4. Éberhard) Koreográfus, publicista, főiskolai tanár, vállalkozó. Pozsonyban a Zene- és Drámaművészeti Főiskola koreográfiai szakának elvégzése után (1979) 1979–1981-ben a pozsonyi Katonai Művészegyüttes táncosa, majd 1981–1988 a Lúčnica néptáncegyüttes koreográfusa és szólótáncosa, ezzel egyidőben 1987-ig a...megnyit →
Részletek
Varga Ervin (FI)
(* 1955. jún. 25. Ágcsernyő, † 2013. jún. 4. Éberhard) Koreográfus, publicista, főiskolai tanár, vállalkozó. Pozsonyban a Zene- és Drámaművészeti Főiskola koreográfiai szakának elvégzése után (1979) 1979–1981-ben a pozsonyi Katonai Művészegyüttes táncosa, majd 1981–1988 a Lúčnica néptáncegyüttes koreográfusa és szólótáncosa, ezzel egyidőben 1987-ig a Szőttes Nőpművészeti Együttes művészeti vezetője és koreográfusa, 1988–1995-ben az Ifjú Szivek tánckarának művészeti vezetője és koreográfusa, 1993-tól az együttes igazgatója, közben 1988–1989-ben a Szlovák Állami Népművészeti Együttesnek is vendégkoreográfusa volt. 1991–1996 között a pozsonyi Zene- és Drámaművészeti Főiskola óraadó, 1996-tól főállású tanára, 2002-től a Szlovák Állami Népművészeti Együttes művészeti igazgatója és koreográfusa. 1994-től vállalkozó, a Slovak folk tourist Kft. igazgató tulajdonosa volt. Fontosabb egész estét betöltő műsorai: Hej, révész, révész (1985); Nyugtalan ének (1987); Kötődések (1989), Hajnaltól, hajnalig (1990); Sen – Álom (2003). Rendszeresen készített koreográfiákat a Komáromi Jókai Színház, ill. a Kassai Thália Színház részére, és tévéfilmekhez is készített koreográfiákat (Hej, párta, párta, 1984; Hetet egy csapásra, 1986). Több amatőr és hivatásos táncegyüttessel dolgozott (a fülekpüspöki Palóc, a diószegi Új Hajtás, Budapest Táncegyüttes). Különböző hazai és külföldi népművészeti fesztiválokon több alkalommal nyert első vagy második díjat koreográfiáival. Ismertek szakcikkei, fesztiválbeszámolói is.
Varga Erzsébet
(* 1951. jan. 12. Kisújfalu, † 1999. ápr. 8. Pozsony) Költő, műfordító, szerkesztő. Párkányban érettségizett (1969), a pozsonyi Comenius Egyetem BTK-án magyar–latin szakos tanári oklevelet szerzett (1974). 1974–1981-ben a Hét, 1981-től az Irodalmi Szemle szerkesztője, 1983-tól főszerkesztője. 1990-től a Madách Könyv- és Lapkiadó, majd...megnyit →
(* 1951. jan. 12. Kisújfalu, † 1999. ápr. 8. Pozsony) Költő, műfordító, szerkesztő. Párkányban érettségizett (1969), a pozsonyi Comenius Egyetem BTK-án magyar–latin szakos tanári oklevelet szerzett (1974). 1974–1981-ben a Hét, 1981-től az Irodalmi Szemle szerkesztője, 1983-tól főszerkesztője. 1990-től a Madách Könyv- és Lapkiadó, majd...megnyit →
Részletek
Varga Erzsébet (Prandl foto)
(* 1951. jan. 12. Kisújfalu, † 1999. ápr. 8. Pozsony) Költő, műfordító, szerkesztő. Párkányban érettségizett (1969), a pozsonyi Comenius Egyetem BTK-án magyar–latin szakos tanári oklevelet szerzett (1974). 1974–1981-ben a Hét, 1981-től az Irodalmi Szemle szerkesztője, 1983-tól főszerkesztője. 1990-től a Madách Könyv- és Lapkiadó, majd a Madách-Posonium Könyv- és Lapkiadó szerkesztője, később vezető szerkesztője. Kritikákat, irodalomtörténeti tanulmányokat is írt; műfordítással is foglalkozott. – Fm. Zöld vizek, piros kavicsok (v., 1976); Jégmadárkák télben (v., 1988); A fecskebekecs (gyermekv., 1992); Pozsony (útikönyv, 1995); Szlovákiai turistalexikon (1999).
Varga Imre 1.
(* 1905. okt. 1. Györke, † 1980. dec. 10. Kassa) Ref. püspök. Teológiai tanulmányait Sárospatakon, Losoncon és Halléban végezte. 1929-től Munkácson segédlelkész, 1931-től Rimaszombatban lelkész. Kapcsolatban állt a Sarló mozgalommal. Az 1930-as években a losonci teológián tanított. 1949-től a ref. egyház zsinati tanácsának tagja,...megnyit →
(* 1905. okt. 1. Györke, † 1980. dec. 10. Kassa) Ref. püspök. Teológiai tanulmányait Sárospatakon, Losoncon és Halléban végezte. 1929-től Munkácson segédlelkész, 1931-től Rimaszombatban lelkész. Kapcsolatban állt a Sarló mozgalommal. Az 1930-as években a losonci teológián tanított. 1949-től a ref. egyház zsinati tanácsának tagja,...megnyit →
Részletek
(* 1905. okt. 1. Györke, † 1980. dec. 10. Kassa) Ref. püspök. Teológiai tanulmányait Sárospatakon, Losoncon és Halléban végezte. 1929-től Munkácson segédlelkész, 1931-től Rimaszombatban lelkész. Kapcsolatban állt a Sarló mozgalommal. Az 1930-as években a losonci teológián tanított. 1949-től a ref. egyház zsinati tanácsának tagja, 1953-tól haláláig a Szlovákiai Ref. Egyház zsinati lelkészi elnöke és egyben püspöke volt. Bekapcsolódott a Keresztény Békekonferencia munkájába, egy ideig a csehszlovák ökomenikus tanács elnöke, s két cikluson keresztül a Református Világszövetség alelnöke volt. Az egyházat olykor autoritatív módon irányította; mindvégig jó kapcsolatokat ápolt az állami és pártszervekkel. 1965-ben a Munka Érdemrenddel tüntették ki. Szerkesztette a Baráti Szó, a Református Élet és a Kálvinista Szemlec. újságokat. – Fm. Újszövetségi bevezetés (é. n.); Református keresztyén kis káté (1956).