A (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig

1996-ban alakult Komáromban. A szlovákiai magyar szülőket tömörítő érdekvédelmi szervezet az óvodák és iskolák mellett. Feladata és céljai: az anyanyelvű oktatás és nevelés támogatása, együttműködni az oktatókkal, az iskolák vezetőinek, pedagógusainak és más alkalmazottainak támogatása az oktató-nevelő tevékenységben, ösztönözve az új módszerek és a legújabb ismeretek érvényesítését. Részt vesz a nevelési problémák megoldásában, a tanítási időn túl az önkormányzattal és az államigazgatás szerveivel együttműködve segít a gyermekek nevelésében, együttműködik az iskola műszaki felszereltségének biztosításában és az audiovizuális eszközök, valamint a számítástechnika kihasználásában. Tizenhárom területi tanáccsal és minden szlovákiai magyar óvoda, alap- és középiskola mellett tagszervezettel rendelkezik.

Kulturális és közművelődési szervezet (Pozsony, 1949. márc. 5.). Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesülete néven alakult meg, melynek rövidítése a Csemadok mozaikszó. A szervezet elnevezése többször változott: Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetsége (1966–1969), Csehszlovákiai Magyar Társadalmi és Kulturális Szövetség (1969–1971), Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetsége (1971–1990), Csehszlovákiai Magyarok Demokratikus Szövetsége (1990–1993), Szlovákiai Magyar Társadalmi és Közművelődési Szövetség – Csemadok (1993). Az 1945–1948-as jogfosztottság utáni időszakban egyetlen magyar intézményként a szlovákiai magyarság körében szervezte a kulturális életet, ápolta a hagyományokat és a népművészeti értékeket. Ösztönözte és támogatta a kisebbségi kultúra fejlesztését, az anyanyelv használatát, a szakképzést és az általános műveltségi szint emelését. Alakuló közgyűlésen Fábry Zoltánt választották a szervezet díszelnökévé, aki haláláig betöltötte ezt a tisztséget. Helyi szervezeteinek száma 1949 végén 63 volt, ez 1952 máj.-áig (a III. országos közgyűlésig) 380-ra, a taglétszám pedig 35 ezerre nőtt. 1980-ban már 512 helyi szervezete és 72 500 tagja volt. 2007-ben 15 járási és 2 városi területi irodát, ill. 441 alapszervezetet és 57 050 tagot tartott nyilván. A Csemadok eszmeiségében kezdettől fogva meghatározó volt a pártideológia, a mindennapi aprómunkában viszont a magyarság szellemi életének, kultúrájának támogatása érvényesült. Sokrétű tevékenységet végzett: irodalmi rendezvényeket, tanfolyamokat, népművelő előadásokat, kulturális rendezvényeket szervezett, műkedvelő művészeti együtteseket hozott létre (színjátszó- és népi táncsoportokat, énekkarokat stb.). Országos rendezvényei: Jókai Napok (Komárom), Kazinczy Nyelvművelő Napok (Kassa), Szenczi Molnár Albert Napok (Szenc), Országos Kulturális Ünnepély (Gombaszög), Országos Népművészeti Fesztivál (Zseliz), Tavaszi Szél Vizet Áraszt (Pozsony), Duna Menti Tavasz (Dunaszerdahely), Kodály Zoltán Napok (Galánta), Tompa Mihály Vers- és Prózamondó Verseny (Rimaszombat), Fábry Napok (Kassa), Csengő Énekszó (Érsekújvár), Bíborpiros Szép Rózsa (Dunaszerdahely), valamint nyári művelődési táborok, klubok, irodalmi, nyelvi vetélkedők és népdalversenyek. Létrehozta a szlovákiai magyar kultúra ápolásának több intézményét: Fáklya (1951), Népes (1953), Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó (1953), A Hét (1957), Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara (1964), Szőttes Kamara Néptáncegyüttes (1969). A szervezet együttműködött az írókkal, író–olvasó találkozókat szervezett, irodalmi műveket népszerűsített. Jelentős szerepet játszott a néprajzi és népzenei kutatás megszervezésében, szakmai munkáját különböző szaktestületekben folytatta (Csehszlovákiai Magyar Néprajzi Társaság, Csehszlovákiai Magyar Tudományos Társaság, Csehszlovákiai Magyar Amatőr Színjátszók Társasága, Csehszlovákiai Magyar Irodalom- és Könyvbarátok Társasága stb.), amelyek 1989 után önállósodtak. Tagja volt a Nemzeti Frontnak (1949–1971, 1987–1989), 1971–1987 között pedig a kulturális minisztérium felügyelete alá tartozott. – Vezető: Lőrincz Gyula(1949), Dobos László (1968), Fábry István (1971), Lőrincz Gyula (1972), Sidó Zoltán (1982), Bauer Győző (1991), Kolár Péter (1997), Kvarda József (2000), Száraz József (2003), Hrubík Béla (2006), Bárdos Gyula (2012); Kiss Beáta (2025). – Ir. Szabó Rezső szerk.: Adalékok a Csemadok munkájához (1966); Varga János szerk.: A Csemadok 25 éve 1949–1974 (1974); Rácz Olivér: A fáklya jegyében (1984); Tóth László–Filep Tamás Gusztáv szerk.: A (cseh)szlovákiai magyar művelődés története 1918–1998. I–IV. (1998–2000); Szabó Rezső: A Csemadok és a Prágai Tavasz. Beszélgetések, cikkek, előadások, dokumentumok (2004).

Kulturális, szakmai, önkormányzati, állami és civil szervezeteket (intézményeket) tömörítő informális szerveződés. 2009. jan. 29-én alakult. A hagyományos érdekvédelmi funkciók mellett az érdekérvényesítést helyezi tevékenysége homlokterébe mind az állami, önkormányzati és egyéb intézményekkel szemben, mind pedig nemzetközi vonalon. Jelenleg több mint 130 országos, illetve regionális hatáskörű szervezet vesz részt a munkájában, a szóvivői feladatokat Tokár Géza, az ügyvivői teendőket Orosz Örs látja el. Tagjai önkéntes alapon Szl.-ban bejegyzett és Szl.-ban működő magyar szervezetek, amelyek vállalják, hogy a ~ közmegegyezésen alapuló döntéseit a tevékenységükben érvényesítik. Évente minden szervezetnek újra kell regisztrálnia magát az Országos Konferencia előtt. Legfelsőbb szerve az évente megrendezésre kerülő Országos Konferencia, a köztes időszakban a mindennapi feladatokat a szintén önkéntes alapon létrejövő Koordinációs Bizottság látja el, élén a szóvivővel és az ügyvivővel. Több szakbizottsága van: Jogsegélyszolgálat, Gazdasági Bizottság, Női és Gyermek-esélyegyenlőségi Bizottság, Oktatási Bizottság. Működtetője a szlovák nyelvű www.madari.sk honlapnak. Évente odaítéli a Civil Társadalom Fejlesztéséért Díjat, amellyel a közösségért, a civil szektorért és kiállásért legtöbbet tevő szervezeteket, illetve magánszemélyeket díjazza. Első szóvivői Petőcz Kálmán és Tóth Károly voltak. Bővebb információk: www.kerekasztal.org, www.jogsegely.sk, www.delszlovakia.sk.

Az első vh. utáni trianoni békeszerződés következtében Csehszl.–ba kerülő reformátusok 1920-ban kezdték megszervezni önálló egyházukat, három egyházkerületet és tíz egyházmegyét alkotva. A Dunántúli Egyházkerület élén Balogh Elemér majd Sörös Béla; a Tiszáninneni Egyházkerült élén sorrendben Pálóczi Czinke István, Péter Mihály, Idrányi Barna és Magda Sándor, a Kárpátaljai Egyházkerület élén pedig Bertók Béla állt. Az egyházkerületek legfelsőbb közös szerve az Egyetemes Konvent volt. A három egyházkerület alkotta a Csehszlovákiai Református Egyetemes Egyházat, amelynek az 1930-as népszámlálás alapján 216 ezer tagja volt. A hívek 449 magyar nyelvű, tizenkét vegyes nyelvű és harmincegy szlovák nyelvű gyülekezetbe tartoztak. A csehszlovák állam a kezdetektől fogva diszkriminatív módon viszonyult a magyar egyházként elkönyvelt ~zal szemben, s noha az egyház törvényhozó zsinata már 1923-ban megalkotta az egyház alkotmányát, azt az államhatalom az első köztársaság teljes ideje alatt nem volt hajlandó megerősíteni. A református egyház Szl.-ban 245 iskolát tartott fenn. A lelkészképzést az 1925 szept.-ében megnyílt losonci Református Teológiai Szeminárium, a tanítóképzést pedig a Komáromban 1935-től működő református tanítóképző biztosította. A két vh. közötti időszakban a Csehszlovákiai Református Egyetemes Egyház jelentős szerepet töltött be a szlovákiai magyar közéletben, lapokat adott ki, kulturális, ifjúsági, karitatív szervezeteket működtetett. Az első bécsi döntés után a szlovákiai és kárpátaljai református gyülekezetek döntő többsége visszakerült eredeti, Trianon előtti egyházmegyéjéhez. Az önálló Szl.-ban Pozsonyban, Nyitrán, Zólyomban és néhány kisebb kelet-szlovákiai településen maradt jelentősebb számú, összesen mintegy 25 ezer főnyi református, akiknek mintegy fele szlovák anyanyelvű volt. Püspökük Böszörményi Sándor majd Szabó Béla volt. A jogfosztó intézkedések évei alatt az állam a református egyház ingatlanjait államosította, iskoláit bezáratta, korábban működő egyesületeit feloszlatta, azok vagyonát pedig elkobozta. Az egyház újjászervezését az állami ellenőrzés alatt álló Csehszlovákiai Egyetemes Református Egyház Szervező Bizottsága vette kezébe, amely a korábbiak mellé három új szlovák egyházmegyét is létrehozott, az egyház vezetését pedig a csehszlovák államhoz hű személyekkel igyekezett feltölteni. A lakosságcsere-egyezmény és deportálás következtében a nemzetiségükhöz erősen ragaszkodó református gyülekezetek jelentős veszteséget szenvedtek, s a szlovákiai magyar reformátusok száma mintegy egyharmadával esett vissza. A reszlovakizáció kényszerének viszont a református vidékek jobban ellenálltak, mint a katolikus falvak. Az 1948-as kommunista fordulatot követően a református egyház is az Állami Egyházügyi Hivatal felügyelete alá került. Az egyház 1951-ben új alkotmányt kapott, az 1952-es lévai zsinat pedig új egyházmegyei beosztást alkotott meg. A közéleti mozgásterét jelentősen beszűkített református egyház háború utáni első püspökét Varga Imre személyében 1953-ban választották meg. Őt Horváth Zsigmond, Mikó Jenő, Erdélyi Géza és Fazekas László követte a püspöki hivatalban. A szocializmus évtizedei alatt Csehszl.-ban a Cseh-testvér Evangélikus Egyház prágai teológiai fakultása biztosította a református lelkészképzést. A rendszerváltás óta a ~ szabadabban fejlődhet. A 2001-es népszámlálás szerint Szl.-ban 109 735 református élt. Ma az egyháznak kilenc egyházmegyéje van: hét magyar és két szlovák. A 320 egyházközség döntő többsége a magyar határ mentén található. A Zsinati Elnökség székhelye Komárom, a Püspöki Hivatalé Rimaszombat, a lelkészképzést a Selye János Egyetem Teológiai Kara biztosítja. Intézményeiket az 1989-es változások után hozták létre, főleg nyugati testvéreik jelentős támogatásával.

2002 jan.-jától kezdte meg tevékenységét Rimaszombatban. Feladatának tekinti a szlovákiai reformátussággal kapcsolatos könyvek, levéltári, tárgyi és egyéb emlékek rendszeres dokumentálását, gyűjtését, megőrzését, szakszerű feldolgozását és hozzáférhetővé tételét. Négy részintézményből áll, múzeumból, levéltárból, könyvtárból és egyedi alapokból. Igazgatója: B. Kovács István (2002).

Magyar pedagógusszervezet (Komárom, 1921–1944). Az 1918 utáni nehéz helyzetben hatékonyan képviselte a magyar tanítóközösség ügyeit, főképp az előírt nosztrifikációs vizsgák megszervezésében és az elbocsátott pedagógusok illetményeinek biztosításában. 1938 és 1944 között Felvidéki Általános Magyar Tanítóegyesület néven működött. Hivatalos közlönye a Magyar Tanító c. lap volt. – Vezető: Boross Béla, Kováts Alajos.

A két vh. közötti ellenzéki magyar politikai erők tevékenységét összehangoló testület. Megalakításáról a szlovákiai és kárpátaljai magyar és német ellenzéki pártok 1920. dec. 7-én Ótátrafüreden (Starý Smokovec) megtartott közös értekezletén született döntés. Létrehozásának célja az ellenzéki pártok közötti együttműködés elősegítése és tevékenységük összehangolása volt. Az elképzelések szerint 60 fősre tervezett, de végül nagyobb létszámú testületben az Országos Keresztényszocialista Párt 28, a Országos Magyar Kisgazda, Iparos és Munkáspárt 20, a Ruszinszkói Magyar Pártszövetség 12, a Szepesi Német Párt pedig 8 taggal képviseltette magát. Élén a szövetkezett pártok 8 tagú Vezérlő Bizottsága állt. A Vezérlő Bizottság elnöke Körmendy-Ékes Lajos, 1925-tól pedig Bittó Dénes volt. Az alelnöki tisztséget Szilassy Béla, a kisgazdák képviselője látta el. Megalakulása előrelépést jelentett az ellenzéki magyar pártok együttműködésében, ám konkrét program és valós jogosítványok hiányában inkább csak a pártok közötti kapcsolattartásban kapott fontos szerepet. Az ellenzéki pártok együttműködésének intézményesítése érdekében hozták létre 1922 elején a ~ irányítása alá rendelve a Szövetkezett Ellenzéki Pártok Központi Irodáját, amelynek székhelye Losonc, majd később Prága, igazgatója pedig Petrogalli Oszkár volt. Az iroda tevékenysége nem merült ki az ellenzéki pártok közötti kapcsolattartásban és a magyar parlamenti képviselők munkájának támogatásában, hanem fontos szerepet játszott a kisebbségi magyarság érdekvédelmében és a magyarságot ért sérelmek dokumentálásában is. A Központi Iroda keretén belül alakult meg a Szövetkezett Ellenzéki Pártok Kultúrreferátusa, amely fontos szerepet töltött be a szlovákiai magyar kulturális intézményrendszer kiépítésében és működtetésében. A kultúrreferátus vezetője Sziklay Ferenc volt. A ~ irányította az ellenzéki pártok 1922-ben létrehozott sajtóosztályát és a Prágában és Rimaszombatban működő sajtóirodákat is. A sajtóosztály érdekkörébe összesen 20 magyar és német nyelvű lap tartozott. A húszas évek közepén az Országos Keresztényszocialista Pártban kirobbant belharcok az ellenzéki pártok együttműködését is visszavetették. A ~ 1924-ben, a Központi Iroda pedig 1929-ben szüntette be tevékenységét. Az ellenzéki pártok együttműködése azonban tovább folytatódott, s végül az Egyesült Magyar Párt létrehozásához vezetett.

1920. okt. 16-án alakult meg Besztercebányán. Kezdeményezője és igazgatója Flaché Gyula festőművész volt. Célkitűzése a szlovákiai képzőművészek egyesítése és problémáik megoldásának segítése volt. Miután a nemzeti alapon szerveződő Spolok slovenských umelcov (Szlovák Képzőművészek Egyesülete) elutasította meghívásukat, a szlovákiai kisebbségi művészek egyesületévé vált. 1922-ben nagyszabású kiállítást rendeztek Prágában. A kiállítás anyagi problémái nagy terhet róttak az egyesület további működésére. 1925-ben Losoncon és Pozsonyban rendeztek további csoportos kiállításokat. Miután 1924-ben további kisebbségi egyesületek is megkezdték működésüket (Kazinczy Társaság képzőművészeti szakosztálya, Jókai Egyesület Szépművészeti Osztálya) és a pozsonyi Művészegylet is aktivizálódott, a ~ egyre inkább veszített jelentőségéből, és 1931 után már semmi nyoma sincs további működésének. Tagjainak munkásságát főleg a pozsonyi Művészegyletben lehet továbbkövetni.

Szlovákiai magyar politikai párt, 1921 szept.-ében alakult Kassán. Alapítói közé a korabeli szlovákiai magyar közélet neves személyiségei tartoztak, köztük Tarján Ödön losonci gyáros, Bartal Aurél és Szalay László volt főispánok. Az Országos Magyar Kisgazda, Iparos és Munkáspárt és az Országos Keresztényszocialista Párt által képviselt felekezeti megosztottság helyett a kisebbségi magyarság egységes érdekképviseletére törekedett. Elsősorban a Trianon előtti magyar liberális demokratikus hagyományokra alapozva igyekezett kialakítani programját, amelyben központi szerepet a törvény előtti egyenlőség, a magántulajdon szentsége és az igazságos közigazgatási rendezés kapott. A párt elnöke Szalay László volt, területi alelnökei pedig Bartal Aurél, Forgách Antal és Blanár Béla. A ~ tevékenyen részt vett a Szlovenszkói és Ruszinszkói Szövetkezett Ellenzéki Pártok Közös Bizottságának tevékenységében. A párt elsősorban a városi középrétegek között volt népszerű, nagyobb támogatottságra azonban nem tudott szert tenni. A ~ 1925-ben beolvadt az akkor létrejött Magyar Nemzeti Pártba.

Országos magyar kulturális és közművelődési szervezet, amely a két vh. között és a második vh. idején működött. A húszas évek elején több kísérlet is történt országos magyar kulturális szervezet létrehozására: az 1920-ban létrehozott és a közművelődés mellett politikai célokat is kitűző Szlovenszkói Magyar Népszövetség, ill. az 1924-ben alapított Felvidéki Egyesületek Szövetségének hivatalos bejegyzését azonban az illetékes szervek elutasították, így ezek a kezdeményezések idő előtt elhaltak. A ~et részben ezen szervezetek, részben pedig az ellenzéki magyar pártok Központi Irodáján belül megszervezett Kultúrreferátus tapasztalataira alapozva hozták létre 1925. júl. 22-én Komáromban. Megalapításában elsősorban a komáromi szellemi élet képviselői vettek rész, különösen fontos szerepet játszott benne a Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület elnöke, Alapy Gyula. Alapszabályát Sziklay Ferenc dolgozta ki. A csehszlovák hatóságok azonban hosszú ideig megtagadták az új szervezet bejegyzését, amelyre csupán 1928-ban került sor. Székhelye Komárom volt, első országos elnöke Jankovich Marcell, ügyvezető elnöke Alapy Gyula, titkára pedig Szombathy Viktor. Működése a kezdeti években leginkább csak az éves közgyűlések megtartására terjedt ki. 1936-ban háromtagú Intéző Bizottság vette át a szervezet irányítását: az országos elnök Schubert Tódor lévai bankigazgató, az ügyvezető elnök Révay István gróf, a szervezet titkára pedig Staud Gábor lett. Az új vezetésnek köszönhetően az 1936–1938-as évek a ~nek a virágkorát jelentették. Míg korábban leginkább csak Komárom környékére terjedt ki a szervezet működése, ekkor már valóban országos jelentőségűvé vált, amelynek hat körzeti szervezete jött létre: a csallóközi, a mátyusföldi, a Garam–Ipoly-völgyi, a gömöri, a kassai és a bodrogközi. Működésének legfontosabb szereplői a körzeti szervezetek élén álló körzeti titkárok voltak. Népszerűségét mutatja, hogy 1938-ban több mint másfélszáz településen működött helyi szervezete. Sajtóorgánuma az 1934-től tíz éven át megjelenő Magyar Vasárnap c. havilap volt, amelyen kívül rendszeresen adott ki ún. Munkafüzeteket. A Munkafüzetekben a helyi szervezetek működéséhez szükséges módszertani útmutatásokat, előadásoknak szánt anyagokat tettek közzé. Az egyesületen belül folyó tudományos tevékenység fóruma a kéthavonta megjelenő Nemzeti Kultúra c. lap volt. A ~ működéséhez szükséges anyagi fedezetet a tagdíjakból, a magánadományokból és a különböző magyarországi támogatásokból biztosították. Tevékenysége elsősorban arra irányult, hogy a magyar népi és magasabb kultúra terjesztésével Szl. magyar lakosságának a nemzeti öntudatát erősítse. A hangsúlyt a helyi szinten szervezett színielőadásokra, felolvasóestekre, kulturális akciókra, megemlékezésekre helyezte, de nagyobb szabású országos akciókat is szervezett. Ilyen volt az 1938. aug. 13–15-e között Léván megrendezett szabadtéri játékok. Az itt három alkalommal előadott János vitéz c. daljátéknak összesen mintegy 40 ezer nézője volt. Mozgó könyvtárakat is fenntartott, s több községben kezdeményezte kultúrházak építését. A kultúra terjesztése mellett nagy hangsúlyt helyezett a népművelésre is. A különféle témájú szakelőadások és szabadegyetemek mellett rendszeresen szervezett többhetes népfőiskolákat. Működésében helyet kapott a karitatív tevékenység is: rendszeres támogatást nyújtott a hátrányos szociális helyzetű főiskolai hallgatóknak, a szegény és beteg gyerekek támogatására pedig létrehozta a Csehszlovákiai Magyar Gyermekvédő és Gyermeknyaraltató Egyesületet. Az 1938-as első bécsi döntés után a helyi szervezeteinek nagy része Mo.-hoz került, a fasizálódó Szl.-ban pedig mindössze két tucatnyi alapszervezete maradt. Ám ezek sem működhettek tovább, mivel a szlovák hatóságok, más magyar társadalmi szervezethet hasonóan, a ~et is betiltották. 1942-től ugyan engedélyezték működését, de csupán korlátozott formában. A ~ azonban Csáky Mihály gróf vezetésével sokrétű tevékenységet fejtett ki. 1938. nov. 2-a után a Mo.-hoz visszakerült szervezetek működése is formálissá vált. 1940 tavaszán azonban a szervezet Széchenyi Magyar Kulturális Egyesület néven újraindította működését. Elnöke Schubert Tódor, ügyvezető elnöke Révay István gróf, főtitkára pedig Szombathy Viktor lett. A szervezet a korábban kiépített hálózatra alapozta működését, két új körzetet is kialakítottak Érsekújvár és Losonc központtal. A ~ tagsága 1944-re elérte a 12 ezer főt, a helyi szervezetek száma pedig 184 volt. A ~ működése 1945-ben szűnt meg. – Ir. Sziklay Ferenc: Kulturális szervezkedésünk története (in. Magyarok Csehszlovákiában 1918–1938 (1938); Turczel Lajos: A csehszlovákiai magyar közművelődés alakulása 1918-tól 1945-ig (In: Fejezetek a csehszlovákiai magyarság történetéből (1993).

Szlovákiai magyar politikai párt a két vh. között. A párt megalakítására 1921. szept.-ében került sor Kassán, ahol a párt elnökévé Sámsony Jánost, alelnökévé pedig Hercz Ignácot választották. A párt elsősorban a kassai liberális magyar értelmiséget, köztük a helyi zsidóság középrétegeit igyekezett maga mögé állítani. A párt programjának középpontjában az alapvető demokratikus és polgári jogok védelme, a lelkiismereti és szólásszabadság biztosítása, az ország kantonális jellegű felosztásának és egy nemzetiségi minisztérium létrehozásának célja állt. További működéséről nincsenek információink, valószínűleg beleolvadt a szintén kassai központú Szlovenszkói Magyar Jogpártba.

Heti sportlap (Pozsony, 1924). „A Csehszlovák Köztársaság magyar sportszövetségének hivatalos lapja”-ként jelezte magát. 9 száma jelent meg. – Szerk. Lányi Géza, Feuer Gábor.

Színházi hetilap. 1925 aug.-ától 1938 jún.-áig jelent meg Kassán, többi színházi lapunkhoz hasonlóan nem egész évben, hanem csak a színházi idény alatt. Szerkesztésében Székely Jenő, Újvári László, Meisl Lajos, Guttman Ernő és Schiffer Imre váltották egymást.

Zsidó hetilap (Érsekújvár, 1923 márc.–szept.). Vezércikkeiben és nemzetpolitikai közleményeiben a zsidó nemzeti öntudatot és a nemzeti jellegű politikai pártszervezkedést propagálta és a zsidó államot eszményesítette. Ez a magatartás nem állt ellentétben a lapnak a csehszl. polgári rendszer iránti lojalitásával. Utódjának tekinthető az 1925-ben megjelent Judea. – Szerk. Újvári Péter, László Sándor.