A (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig

Képes színházi és művészeti hetilap (Pozsony, 1920–1936). A leghosszabb életű kisebbségi színházi lap volt a két vh. közöttt. Rendszeresen közölte a heti műsort és az operettek énekszámait; minden számában voltak színészportrék és változó című pletykarovatok. Többször közölt vidám színpadi jeleneteket, verseket és könyvrecenziókat. – Szerk. Fehér Jenő, Sebestyén József, Lórándy K. Lóránd, Molnár Tibor, Rosa Elemér, Lukács Gyula, Weisz Jenő.

Színházi és művészeti hetilap (Kassa, 1923 okt.–1925 márc.). A Színház és Sport folytatásaként jelent meg. Több cikkben elemezte a kisebbségi színjátszás fejlődésének akadályait, markáns színészportrékat közölt, és ismertette az előadandó darabokat. – Szerk. Kultsár Miklós.

Színházi és filmhetilap (Pozsony, 1922. jún. 15-től aug. 12-ig). Ígéretes lapként indult, első számaiban az alkalmi anyagokon kívül kisebb tanulmányokat is közölt (Kázmér Ernő: Színpad és színpadi kultúra; A színház múltja és jövője; Weichherz Gyula: A mozi múltja jelene és jövője). A bemutatás előtt álló darabokról (pl. Čapek R.U.R.-járól) részletes ismertetéseket nyújtott. Verseket, tárcákat is közölt, többek között Antal Sándor, Földes Sándor, Sebesi Ernő és Sándor Ernő tollából. – Szerk. Gellért Jenő, Rehorovszky Jenő.

Színházi és sporthetilap (Kassa, 1923 okt.). 4 száma jelent meg. Az 5. számtól a neve Színházra változott, és a sportanyagok elmaradtak. – Szerk. Kultsár Miklós.

Színházi és művészeti hetilap (Pozsony, 1919 aug.–1920 jan.). A Tavasz folyóirat mellékleteként jelent meg. A lap munkatársai közé tartozott a kitűnő színészportrékat író Holly Jenő. A pozsonyi képző- és zeneművészeti eseményekről is tudósított. – Szerk. Szeredai Gruber Károly, Honty Ottó, Neogrády Ödön.

Elődje, az Állami Pedagógiai Kiadó (az Állami Kiadó pozsonyi kirendeltsége) 1920-ban alakult, majd 1939-ben önállósult. 1952-től a neve ~. Kezdetekben főleg iskolai nyomtatványokat adott ki, később tankönyveket és újságokat is. A magyar szerkesztőség 1951-ben alakult, vezetője Dr. Oravsky Ede volt. Ma a kiadó valamennyi iskolatípus (alapiskola, speciális iskola, középiskolák és gimnáziumok) számára ad ki magyar nyelvű tankönyveket valamennyi tantárgyhoz. A kiadót 1996-ban privatizálták, majd 2003-ban hozzácsatolták a Mladé letá ifjúsági könyvkiadót is. Jelenleg a kiadóban a két szlovák szerkesztőség mellett működik a magyar tankönyvek szerkesztősége is. A szerkesztőség évente 70-80 magyar nyelvű tankönyvet jelentet meg. Vezető szerkesztők: Oravsky Ede (1951), Korbuly Mária, Hamar Kálmán, Werdenich József (1960), Bertók Imre (1972), Kecskeméthy Győző (1986), Sima Éva (1991), Urbán Zsolt (2000)

Az MTA Szl.-ban létrehozott fiókintézménye a szlovákiai magyar tudományosság és művészetek fejlesztése érdekében. 2013-ban alakult. Tagjait az MTA szlovákiai külső akadémiai és külső köztestületi tagjai alkotják (több mint 170 tudós, kutató). Több szakosztályban fejti ki tevékenységét, évente legalább egyszer tartja közgyűlését, amelyet általában tudományos konferenciával köt össze. Székhelye Somorja. Lebonyolító intézménye a Fórum Kisebbségkutató Intézet. Tiszteletbeli elnöke Bauer Győző. Elnöke 2017-től Mészáros András.

Szlovákia mai területén 1913-ban indult meg a magyar cserkészet – még a Magyar Cserkészszövetségen belül. 1913. május 23-án Komáromban megalakul az első cserkészcsapat (1922-ben felvették a Jókai nevet). Még ebben az évben megalakult Pozsony cserkészcsapata, 1914-ben Rimaszombatban, Losoncon, Rozsnyón, Besztercebányán, Eperjesen, Léván is alakultak magyar cserkészcsapatok. A két háború közötti időszakban a Csehszlovák Cserkészszövetség magyar alosztályát először Scherer Lajos kezdte szervezni, később Mrenna József érsekújvári cserkésztiszt, tanügyi főtanácsos vette át és vezette titkárként. Az alosztály jelentős személyiségei közt említhetjük Beszédes Lajost, aki az erdei iskolában a vezetőképzést vezette. A Csehszlovák Cserkészszövetségen belül jelentéktelen volt a magyar csapatok támogatása, de legalább legálisan működhettek. A Gödöllői Jamboree alkalmával a magyar alosztály szeretett volna a csehszlovák kontingensen belül egy kisebb alakulatot létrehozni, de ezt a vezetőség nem engedélyezte. A csehszlovákiai magyar cserkészet kérdése a losonci Scherer Lajos által kiadott A Mi Lapunk, ill. a Bíró Lucián által szerkesztett Tábortűz újságokban tudott megjelenni. 1945–1950 között a magyar cserkészet csak illegalitásban, ún. búvópatak cserkészetként működhettek (pl. Kassa, Köbölkút), de a kommunista fordulat után (1948) a cserkészetet teljesen betiltották. 1968-ban a Csemadok keretén belül kezdeményezték a magyar cserkészet újjáindítását (pl. Tardoskedd), de az akkori hatóság ezt a magyarság részére nem engedélyezte. A rendszerváltás után 1990-ben sikerült létrehozni a ~et Dunaszerdahelyen, amely ifjúsági, közművelődési, sport, oktatási, egyházi feladatokat lát el. Célja: vallási, erkölcsi alapokon nyugvó nevelés, a Robert Baden-Powell-i cserkészeszmék ápolása, az egyetemes magyarság és a szlovákiai magyarok hagyományainak ápolása. Tevékenységi területe: a szövetség működéséhez szükséges anyagi feltételeinek megteremtése, folyamatos cserkészképzés biztosítása, táborok, kirándulások, versenyek, értekezletek szervezése, könyvek, folyóiratok, egyéb sajtótermékek kiadása, a szervezet folyamatos fejlesztése és a kapcsolatszervezés. Könyveket, módszertani kiadványokat, valamint havilapot (Cserkész) ad ki. A ~ non-profit szervezet, amely a fiatalok nevelésével foglalkozik.  A ~ célcsoportja a szlovákiai magyar fiatalság, elsősorban számukra van kidolgozott nevelési programja, de felnőtt tagjai is vannak. Cserkészek országszerte megtalálhatóak, ezért a szövetség kicsi egységekre, cserkészcsapatokra bomlik az ország településein. A szövetség működtetését szinte kizárólag önkéntesek végzik. – Vezető: Hodossy Gyula (1990–1995), Maitz László (1995), Magyar Ferenc (1995),  Vitéz László (1995–2007), Csémi Szilárd (2007).

szmcs_liliom

Szakmai szervezet, 1994-ben alakult Pozsonyban. (Előzménye a Zoller Mihály, Dolník Erzsébet és Csáky Pál által szervezett értelmiségi talalálkozók voltak 1992-ben és 1993-ban Léván.) Vitafórumokat szervez oktatási, érdekvédelmi, érdekképviseleti, közéleti, kulturális és közművelődési témákban. Legjelentősebb találkozói Csölösztőn, Párkányban és Somorján voltak.

Szakmai szervezet, 1991-ben alakult Losoncon, a szervezet pozsonyi székhellyel működött a 2000-es évek elejéig. Folytatta a Csemadok keretébe tartozó néptánc és népzene színpadi művelésével foglalkozó csoportok és hagyományőrző együttesek koordinálását. Kulturális, közművelődési, tudományos, szakmai tevékenységet folytatott. Fő célja a hagyományos népi kultúra továbbéltetése és támogatása volt. Lapja a Folkhíradó. A kezdetekben működési területe négy csoportra volt osztható: módszertani tanfolyamok szervezése gyermektánccsoport vezetőknek, koreográfusoknak és táncpedagógusoknak, fesztiválok, szakmai táborok és konferenciák szervezése, a néprajzi kutatómunkán belül a néptánc és a népzene gyűjtése, a video- és hangzóanyag-archívum feldolgozása és kiadása. Később módosította alapszabályát: a tagságon alapuló szervezetből megpróbált szakmai szervezetté válni. A 2000-es évek elejétől nem fejt ki tevékenységet. Munkáját jelenleg a Hagyomány Alap, Táncfórum – Szlovákiai Magyar Néptáncosok Szakmai Egyesülete és az Ifjú Szivek Táncszínház szervezi és rendezi.

A szlovákiai magyar írók érdekvédelmi és szakmai szövetsége (Pozsony, Dunaszerdahely, 1990). Kulturális, közművelődési, érdekvédelmi, érdekképviseleti, tájékoztatási, oktatási, tudományos feladatokat lát el. Célja szakmai hátteret biztosítani a Szl.-ban alkotó magyar írók számára, az irodalom népszerűsítése az olvasók körében, a kritikusi, irodalomelméleti, szakmai munka elmélyítése. A társaság választmánya szakmai fórumokat, könyvbemutatókat, írótábort szervez. Szoros kapcsolatot tart fent a szlovákiai kulturális és szakmai társaságokkal, kiadókkal, magyarországi és szlovákiai szervezetekkel. – A Szlovák Írók Szövetsége Magyar Szekciója 1989 dec.-i rendkívüli közgyűlése úgy döntött, hogy a szekció átalakul Csehszlovákiai Magyar Írók Társaságává (CSMÍT). Az alakuló közgyűlés előkészítésére a közgyűlés intézőbizottságot hozott létre, melynek vezetésével Fónod Zoltánt bízta meg. Az alakuló közgyűlésre 1990. jan. 26-án került sor, az elfogadott alapszabályt 1990. ápr. 28-án hagyta jóvá a belügyminisztérium. A CSMÍT kezdetben kollektív tagja volt a Szlovák Írók Egyesületének, majd ennek átalakulása után alapító tagszervezete lett a Szlovákiai Írószervezetek Társulásának (Asszociáció). 1993 jan.-tól ~ néven önállóan működik. – Vezető: Grendel Lajos (1990); Fónod Zoltán (1992); Szeberényi Zoltán (1994); Fónod Zoltán (1996); Tőzsér Árpád (ügyvezető elnök Hodossy Gyula, 1998); Balázs F. Attila (1999); Koncsol László (2001); Hodossy Gyula (2003).

Szakmai nonprofit szervezet, 1999-ben alakult Kassán. Feladata a szlovákiai magyar könyvtárosok szakmai képzése, érdekeik érvényesítése, tapasztalatok cseréje, a régió könyvtárainak magyar könyvekkel történő ellátása, szakmai utak és irodalmi előadások szervezése.

Szlovákiai magyar múzeum, Pozsonyban alakult 2002-ben. A kilencvenes évek elejétől kezdett kirajzolódni a Szlovák Nemzeti Múzeum keretei között egy nemzetiségi múzeumlánc kialakulása. A turócszentmártoni Néprajzi Múzeum, más múzeumokkal együttműködve, 1995-ben indította útjára a Múzeumok és nemzetiségek c. programját, amelynek keretében a népi kultúra egy-egy jelenségét a szlovákiai etnikumok (szlovákok, magyarok, németek, ukránok-ruszinok, romák és zsidók) szemszögéből vizsgálják meg. A program gerincét egy-egy vándorkiállítás (Lakodalom Szlovákiában; Vásárok, piacok; A nyugalom kertjében. Halállal és temetkezéssel kapcsolatos szokások a szlovákiai nemzetiségek szemszögéből) és hozzá kapcsolódó konferencia, valamint kiadvány képezte. A kiállítások létrehozásába az adott nemzetiségek szakemberei és intézményei kapcsolódtak be. Magyar részről először a komáromi Duna Menti Múzeum Szlovákiai Magyar Nemzetiségi Osztálya, majd később (2001-től) a Szlovák Nemzeti Múzeum pozsonyi Történeti Múzeuma önálló osztályaként létrejött a Szlovákiai Magyar Kultúra Dokumentációs Központja is. Utóbbi 2002-ben a Mátyusföldi Muzeológiai Társasággal együttműködve megjelentette a Muzeológiai Füzetek c. közleményeinek első számát. Ugyanebben az évben az osztály önállósult, és ~ néven működik a Szlovák Nemzeti Múzeum szervezeti keretei között Pozsonyban. Irányítása alá tartozik az alsósztregovai (Dolná Strehová) Madách-kastély és a szklabonyai Mikszáth Kálmán Emlékház is. 2003 máj.-ában megnyitotta a Hagyomány és értékek – Magyarok Szlovákiában c. állandó kiállítását, továbbá rendszeresen valósít meg székhelyén és Szl. más városaiban időszakos kiállításokat. Igazgatója Jarábik Gabriella (2002).

A Csemadok Művelődési Intézetének jogutódja (Dunaszerdahely, 2012). A Csemadok Országos Elnöksége alapította. Az intézet alaptevékenysége és célkitűzései közt szerepel a szlovákiai magyarság kultúrájának támogatása, az azzal foglalkozó szervezetek szakmai segítése, a nemzeti tudat megőrzésére irányuló tudományos és egyéb kutatómunka támogatása szakmai műhelyein keresztül (információs, dokumentációs, kommunikációs, kiadói, közösségfejlesztési, képzési, pódium művészeti, népművészeti, folklórdokumentációs műhelyek, valamint a Népzenei és a Szövegfolklór Adattár gondozása). Honlapján szlovákiai magyar közművelődési tudástárat épít, gondoz. További fontos feladatának tekinti a kapcsolattartást a Kárpát-medencei hivatásos és amatőr közművelődési intézményekkel, tagja a Kárpát-medencei Közművelődési Kerekasztalnak. A Csemadok országos rendezvényeit, szakmai képzési programokat, szakmai továbbképzéseket szervez a kultúra és a művészet terén. – Vezető: Huszár László (2012).

A Csemadok szervezeti keretei között létrehozott társadalmi egyesület (Pozsony, 1969–1972). Feladatának tekintette a szlovákiai magyarok népi kultúrájának kutatását, az eredmények közzétételét. Kutatási programokat kezdeményezett, tájházak berendezésében működött közre, ám fennállásának rövid ideje és a kor politikai légköre nem tette lehetővé kitűzött céljainak maradéktalan megvalósítását.

Az 1989-ben megalakult Csehszlovákiai Magyar Néprajzi Társaság megnevezése 1993-tól. Kezdetben pozsonyi, majd komáromi, jelenleg nánai központtal működik. Feladatának tekinti a szlovákiai magyar néprajzi kutatások koordinálását, a néprajzos utánpótlás biztosítását, az eredmények közzétételét, s egyáltalán a népi kultúra propagálását. 1990-től Szanyi Mária irányításával a Társaságon belül Pedagógiai Munkacsoport működött. Csaknem fél évtizedig (1992–1997) Pusko Gábor vezetésével Tornalján működött a Társaság Gömöri Helyi Csoportja, ill. 1993-tól Dunaszerdahelyen Ág Tibor irányításával Népzenei Munkaközössége. Tudományos kutatásokat, konferenciákat, továbbképző tanfolyamokat szervezett, kiadványsorozatában (Népismereti Könyvtár) kismonográfiákat, tanulmányköteteket jelentetett meg (1–9. kötet), Hírharang címen néprajzi tájékoztató füzetet adott ki 1990–1999 között; a fiatal, kezdő gyűjtők eredményeit az Utánpótlás c. füzetekben (1–3. füzet), 1994-től a kisebb terjedelmű tanulmányokat közlő Néprajzi Tanulmányok c. füzetsorozatát (1–22. füzet) jelentette meg. Elnökei: Liszka József (1989–1997), Dániel Erzsébet (1997-től).

A szlovákiai magyar pedagógusok szakmai és érdekvédelmi szövetsége, székhelye Komárom. 1990. jan. 13-án tartotta alakuló közgyűlését a nyitrai Pedagógiai Főiskola dísztermében, első országos közgyűlését pedig 1990. máj. 12-én Komáromban. Ekkor 4535 tagja volt. 1993-ban létrehozta a szakbizottságait (oktatáspolitikai és felsőoktatási, módszertani és szakmai, szakirodalmi és pedagógiai-publicisztikai, ifjúsági, gazdasági, majd később még kiegészült a matematikai szakcsoporttal és az Óvodapedagógiai Társasággal). Szakmai rendezvényei az 1992 nyarán Deákiban a nyári egyetem megszervezésével indultak. Központi rendezvénye a Czabán Samu Pedagógiai és Kulturális Napok (későbbi megnevezése: a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Országos Találkozója), melyet évente Rozsnyón rendeznek. A kezdetektől szoros kapcsolatot tart fenn a magyarországi pedagógiai intézményekkel és a határon túli magyarok szakmai szervezeteivel. Havilapja a Pedagógusfórum, 2003-tól jelenik meg rendszeresen. – Főbb díjak: Pro Probitate – Helytállásért díj (2002); Esterházy János Emlékplakett (2003)

A szlovákiai magyar tanítók központi énekkara (Nyitra, Komárom, 1964). Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara néven kezdett működni. Alapító karnagya Ág Tibor, Janda Iván, Schleicher László és Szíjjártó Jenő, első magyarországi vendégkarnagya Vass Lajos volt. Vass Lajos után Tamási László (1993–1996) és Sapszon Ferenc (1997–2006) volt a vendégkarnagy. Jelenleg a művészeti vezető Józsa Mónika, a vendégkarnagy Tóth Árpád. A kórus célja a kórusművészet iránt érdeklődő magyar pedagógusok összefogása és a karéneklés hagyományának ápolása. Az alakuláskor a Csemadok alá tartozott, később önállósult. A kórusnak nincs állandó működési helye, a tagok havonta mindig ott találkoznak, ahol megfelelő helyet találnak, leggyakrabban kollégiumokban. Szívesen lép fel templomokban és különböző rendezvényeken. Esterházy János Emlékplakettet kapott (2009, 2010, 2011). – Ir. Horváth Géza–Debrődi D. Géza szerk.: A Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara megalakulásának 25. évfordulója (1989); Horváth Géza szerk.: Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusának (CSMTKÉ) 30. évfordulója (1994); Horváth Géza: Ha megszólít az ének – A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusának (CSMTKÉ) története, 1964–2004 (2004).