Az Út
Kultúrpolitikai folyóirat (Pozsony, 1931–1936). Második évfolyamától az „osztályharcos szlovenszkói és kárpátaljai magyar dolgozók kultúrlapjának” tekintette magát. A CSKP támogatásával és kezdeményezésére jelent meg. Kiadóhivatala Pozsonyban, szerkesztője Stószon működött, Prágában nyomták. Szerkesztésében 1933-tól az antifasiszta jelleg a meghatározó. Munkatársai bírálták a csehszlovák kormány szociális és...megnyit →
Kultúrpolitikai folyóirat (Pozsony, 1931–1936). Második évfolyamától az „osztályharcos szlovenszkói és kárpátaljai magyar dolgozók kultúrlapjának” tekintette magát. A CSKP támogatásával és kezdeményezésére jelent meg. Kiadóhivatala Pozsonyban, szerkesztője Stószon működött, Prágában nyomták. Szerkesztésében 1933-tól az antifasiszta jelleg a meghatározó. Munkatársai bírálták a csehszlovák kormány szociális és...megnyit →
Részletek
Kultúrpolitikai folyóirat (Pozsony, 1931–1936). Második évfolyamától az „osztályharcos szlovenszkói és kárpátaljai magyar dolgozók kultúrlapjának” tekintette magát. A CSKP támogatásával és kezdeményezésére jelent meg. Kiadóhivatala Pozsonyban, szerkesztője Stószon működött, Prágában nyomták. Szerkesztésében 1933-tól az antifasiszta jelleg a meghatározó. Munkatársai bírálták a csehszlovák kormány szociális és nemzetiségellenes politikáját. Irodalomszemleletében a valóságirodalom elveit követte. A munkásirodalom megteremtésére tett kísérlete sikertelen volt. A moszkvai magyar proletár írók platformtervezetétől (1931) lényegében elhatárolták magukat. A folyóirat számaiból 1981-ben válogatás jelent meg Az Út 1931–1936 címmel. – Szerk. Fábry Zoltán (társszerkesztői Róth Imre, a CSKP képviseletében) és Balogh Edgár (a Sarló mozgalom képviseletében) voltak.
Az Utca
Részletek
Heti riportlap (Pozsony, 1932 okt.–dec.). Szórványosan jelent meg. „Revolverlap”-nak számított, többek között a köztiszteletben álló Pfeiffer Miklós kassai kanonok ellen írt támadó cikke miatt. – Szerk. Benedek László.
B. Kovács Ildikó
(* 1967. máj. 15. Rimaszombat) Színésznő. Gyermekkora Fülekhez köti; itt végezte alap- és közép-, ill. zeneiskolai tanulmányait is. Érettségi után, 1985-ben a komáromi Magyar Területi Színház tagja lett; a rákövetkező évben felvételt nyert a pozsonyi Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ahol 1990-ben megkapta színművész diplomáját. Ezt követően...megnyit →
(* 1967. máj. 15. Rimaszombat) Színésznő. Gyermekkora Fülekhez köti; itt végezte alap- és közép-, ill. zeneiskolai tanulmányait is. Érettségi után, 1985-ben a komáromi Magyar Területi Színház tagja lett; a rákövetkező évben felvételt nyert a pozsonyi Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ahol 1990-ben megkapta színművész diplomáját. Ezt követően...megnyit →
Részletek
B. Kovacs Ildiko (családi archivum)
(* 1967. máj. 15. Rimaszombat) Színésznő. Gyermekkora Fülekhez köti; itt végezte alap- és közép-, ill. zeneiskolai tanulmányait is. Érettségi után, 1985-ben a komáromi Magyar Területi Színház tagja lett; a rákövetkező évben felvételt nyert a pozsonyi Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ahol 1990-ben megkapta színművész diplomáját. Ezt követően a Komáromi Jókai Színház társulatához szerződött, ahol drámák, vígjátékok és zenés produkciók főszerepeit alakította. Az 1995/96-os évadban a Kassai Thália Színház színésznője lett. A Szlovák Rádió magyar adása hangjátékainak, irodalmi műsorainak rendszeres szereplője volt. Főbb szerepei: Aranka (Schwajda Gy.: Segítség); Kornél (Szép Ernő: Vőlegény); Ameana (Háy Gy.: CAliguLó); Anna (Márai S.: Kaland); Rica Vica (Zerkovitz B. – Szilágyi L.: Csókos asszony, operett); Bianca (T. Rózewicz: Fehér házasság); Mária királyné (Háy Gy.: Mohács); Colette (Eisemann – Zágon – Somogyi: Fekete Péter, operett); Ophélia (Ébert Tibor: Esterházy); Azalais (Illyés Gyula: Tiszták); Süni (Presser – Sztevanovity – Horvát: A padlás); Melinda (Katona J.: Bánk bán); Joanne Galloway (Aaron Shorkin: Semmi és végtelen).
B. Kovács István
(* 1953. júl. 4. Rimaszombat) Régész, néprajzkutató, gömörológus. Kassán érettségizett, majd a budapesti ELTE BTK-án néprajzból és régészetből szerzett diplomát (1977), később ugyanott bölcsészdoktori oklevelet (1985). A rimaszombati Gömör-Kishonti Múzeum régész-muzeológusa (1977–1988), majd a rimaszécsi Honismereti Ház vezetője volt (1988–1990). 1990-től 1994-ig a Gömör-Kishonti...megnyit →
(* 1953. júl. 4. Rimaszombat) Régész, néprajzkutató, gömörológus. Kassán érettségizett, majd a budapesti ELTE BTK-án néprajzból és régészetből szerzett diplomát (1977), később ugyanott bölcsészdoktori oklevelet (1985). A rimaszombati Gömör-Kishonti Múzeum régész-muzeológusa (1977–1988), majd a rimaszécsi Honismereti Ház vezetője volt (1988–1990). 1990-től 1994-ig a Gömör-Kishonti...megnyit →
Részletek
B. Kovács István (ST)
(* 1953. júl. 4. Rimaszombat) Régész, néprajzkutató, gömörológus. Kassán érettségizett, majd a budapesti ELTE BTK-án néprajzból és régészetből szerzett diplomát (1977), később ugyanott bölcsészdoktori oklevelet (1985). A rimaszombati Gömör-Kishonti Múzeum régész-muzeológusa (1977–1988), majd a rimaszécsi Honismereti Ház vezetője volt (1988–1990). 1990-től 1994-ig a Gömör-Kishonti Múzeum igazgatója, ezután a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem tanára (1995–1999). Később (2000–2002) a Gömör-Kishonti Múzeum régésze. 2002-től a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház rimaszombati Tudományos Gyűjteményeinek igazgatója. A Gömör-Kishonti Múzeum Egyesület újraindítója és elnöke (1990–), a Gömörország folyóirat alapító főszerkesztője. Régészeti ásatásai közül kiemelkedik a Méhi határában levő rézkori temető feltárása. Népköltészeti vizsgálatai az egyéniségkutatás területén hoztak eredményeket. Főbb díjai – Tornalja Város Díja (2023); Illyés Gyula-díjat (MMA Irodalmi-díj, 2022); Magyar Örökség Díj (2013); Posonium Irodalmi Díj (2004); Szlovák Köztársaság Kormányának Ezüstplakettje (2003); budapesti Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma Széchényi Ferenc-díja (2001). – Fm. Baracai népköltészet. Tóth Balázsné Csák Margit előadásában (1994); B. Kovács István: Szőlő-Szűlt-Kálmány. Öt gömöri hősmese (1998); Agyagkenyér. Fejezetek az agyagművesség történetéből Gömörben és Kishontban (2001); A méhi istentriász és népe (2002); Gömörológia. Írások a történelmi Gömör és Kishont vármegye múltjáról és jelenéről (2003); Gömörország. Egy tájhaza arcvonásai tényekben, képekben és gondolatokban (2004); Gemersko. Črty tváre regionálnej vlasti vo faktoch, obrazoch a myšlienkach (2005); Álomtitkárságom története avagy: „Pisti a vérzivatarban”. Adalékok egy értelmiségi közéleti szolgálatához (2009); Rimaszombat. Várostörténeti barangolások I–II. (2010–2012).
Bábi Tibor; Poczkody
(* 1925. okt. 30. Báb (Báb), † 1978. jún. 23. Pozsony) Költő, szerkesztő, műfordító. Érsekújvárott és Budapesten járt gimnáziumba. 1949-ben a prágai Közgazdasági Főiskola, majd 1951-ben a pozsonyi Pedagógia Főiskola hallgatója, de tanulmányait félbehagyta. Pozsonyi magyar lapok (Szabad Földműves, Fáklya, A Hét, Irodalmi Szemle)...megnyit →
(* 1925. okt. 30. Báb (Báb), † 1978. jún. 23. Pozsony) Költő, szerkesztő, műfordító. Érsekújvárott és Budapesten járt gimnáziumba. 1949-ben a prágai Közgazdasági Főiskola, majd 1951-ben a pozsonyi Pedagógia Főiskola hallgatója, de tanulmányait félbehagyta. Pozsonyi magyar lapok (Szabad Földműves, Fáklya, A Hét, Irodalmi Szemle)...megnyit →
Részletek
Bábi Tibor (FI)
(* 1925. okt. 30. Báb (Báb), † 1978. jún. 23. Pozsony) Költő, szerkesztő, műfordító. Érsekújvárott és Budapesten járt gimnáziumba. 1949-ben a prágai Közgazdasági Főiskola, majd 1951-ben a pozsonyi Pedagógia Főiskola hallgatója, de tanulmányait félbehagyta. Pozsonyi magyar lapok (Szabad Földműves, Fáklya, A Hét, Irodalmi Szemle) szerkesztője lett, 1969-től haláláig az Új Szó munkatársa volt. 1966-ban Madách-díjat kapott. Rendszeresen fordított cseh és szlovák irodalmat. – Fm. Ez a te néped (v., 1954); Vándormadár (v., 1960); A forrás éneke (v., 1965); Könny a mikroszkóp alatt (v., 1966); Európából Európába (útirajzok, 1973); Patak és forrás (elb., 1976); Író, költő, művész dolga (tan., 1979). – Ir. Tóth László: Bábi Tibor (ISz, 1978); Búcsú Bábi Tibortól (Kritika, 1978); Görömbei András: A csehszlovákiai magyar irodalom 1945—1980 (1982); Bodnár Gyula–Tóth László: Nyomkereső (1994); Szeberényi Zoltán: Magyar irodalom Szlovákiában 1945-1999 I. (2000); A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918—1995. (1997); A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918—2004. (2004).
Babindál; Bábindal (Babindol)
Részletek
Község a Nyitrai járásban, a Zsitvamenti-hátságon, Zoboralján, Nyitrától K–DK-re. L: [1921] – 443, ebből 336 (75,8%) magyar, 106 (23,9%) szlovák; [2011] – 667, ebből 485 (72,7%) szlovák, 147 (22,0%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 448 (67,2%) szlovák, 177 (26,5%) magyar. V: [2011] – 598 r. k., 2 ev., 1 gör. kat.– R. k. (Szt. Imre-) temploma 1909-ben épült historizáló stílusban. 1976–96 között közigazgatásilag Kalászhoztartozott.
Babindol
-> Babindál; Bábindal (Babindol)
Község a Nyitrai járásban, a Zsitvamenti-hátságon, Zoboralján, Nyitrától K–DK-re. L: [1921] – 443, ebből 336 (75,8%) magyar, 106 (23,9%) szlovák; [2011] – 667, ebből 485 (72,7%) szlovák, 147 (22,0%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 448 (67,2%) szlovák, 177 (26,5%) magyar. V: [2011] – 598...megnyit →
Község a Nyitrai járásban, a Zsitvamenti-hátságon, Zoboralján, Nyitrától K–DK-re. L: [1921] – 443, ebből 336 (75,8%) magyar, 106 (23,9%) szlovák; [2011] – 667, ebből 485 (72,7%) szlovák, 147 (22,0%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 448 (67,2%) szlovák, 177 (26,5%) magyar. V: [2011] – 598...megnyit →
Részletek
Község a Nyitrai járásban, a Zsitvamenti-hátságon, Zoboralján, Nyitrától K–DK-re. L: [1921] – 443, ebből 336 (75,8%) magyar, 106 (23,9%) szlovák; [2011] – 667, ebből 485 (72,7%) szlovák, 147 (22,0%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 448 (67,2%) szlovák, 177 (26,5%) magyar. V: [2011] – 598 r. k., 2 ev., 1 gör. kat.– R. k. (Szt. Imre-) temploma 1909-ben épült historizáló stílusban. 1976–96 között közigazgatásilag Kalászhoztartozott.
Babos László
(* 1924. febr. 16. Vágkirályfa, † ?.) Újságíró, költő, műfordító. Kisparaszti családból származott. A pozsonyi magyar gimnáziumban folytatott tanulmányait az 1942–43-as iskolai évben hetedik osztályosként megszakította. Utána hosszú időn át alkalmi munkákat végzett. Az 50-es években a Fáklyában, majd a Hétben volt szerkesztő; az 56-os...megnyit →
(* 1924. febr. 16. Vágkirályfa, † ?.) Újságíró, költő, műfordító. Kisparaszti családból származott. A pozsonyi magyar gimnáziumban folytatott tanulmányait az 1942–43-as iskolai évben hetedik osztályosként megszakította. Utána hosszú időn át alkalmi munkákat végzett. Az 50-es években a Fáklyában, majd a Hétben volt szerkesztő; az 56-os...megnyit →
Részletek
(* 1924. febr. 16. Vágkirályfa, † ?.) Újságíró, költő, műfordító. Kisparaszti családból származott. A pozsonyi magyar gimnáziumban folytatott tanulmányait az 1942–43-as iskolai évben hetedik osztályosként megszakította. Utána hosszú időn át alkalmi munkákat végzett. Az 50-es években a Fáklyában, majd a Hétben volt szerkesztő; az 56-os mo.-i népfelkelés illegális népszerűsítéséért bebörtönözték és eltiltották a publikálástól. Az 1968-as reformmozgalom bukása után Izraelbe emigrált. – Versei az Új Szóban, a Fáklyában, a Hétben és az Új Ifjúságban jelentek meg. 1956-ban Két asszonyt szeretek címmel verses kéziratot adott át a Szlovák Szépirodalmi Könyvkiadó magyar szerkesztőségének, de a kötet bebörtönzése után nem jelenhetett meg. Illegálisan terjesztett versei közül a Magyar zsoltár c. tűnt ki.
Báč
-> Bacsfa (Báč)
Község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz Ny-i részén, Somorjától K–DK-re. L: [1921] – 324, ebből 299 (92,3%) magyar, 17 (5,2%) szlovák; [2011] – 553, ebből 394 (71,2%) magyar, 149 (26,9%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 403 (72,9%) magyar, 144 (26,0%) szlovák; V:...megnyit →
Község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz Ny-i részén, Somorjától K–DK-re. L: [1921] – 324, ebből 299 (92,3%) magyar, 17 (5,2%) szlovák; [2011] – 553, ebből 394 (71,2%) magyar, 149 (26,9%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 403 (72,9%) magyar, 144 (26,0%) szlovák; V:...megnyit →
Részletek
Bacsfa (GJ)
Község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz Ny-i részén, Somorjától K–DK-re. L: [1921] – 324, ebből 299 (92,3%) magyar, 17 (5,2%) szlovák; [2011] – 553, ebből 394 (71,2%) magyar, 149 (26,9%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 403 (72,9%) magyar, 144 (26,0%) szlovák; V: [2011] – 492 r. k., 8 ref., 6 ev., 2 gör. kat. – Az Apponyi-kastély a 19. sz. elején épült klasszicista stílusban. A ~ részét képező Szentantalon, ahol Lippay György és Szelepcsényi György esztergomi érsekek 1660–74 között Szt. Antalnak szentelt barokk stílusú r. k. templomot és ferences kolostort építtettek, s amely jelentős Mária-napi búcsújáróhely, jelenleg az angolkisasszonyok és ferencesek apácazárdája működik itt.
Bacsfa − templom és kolostor (GJ)
Bacsfa - ferences kolostor Szentantalon, képeslap a 20. sz. elejéről (FI)
Szentantal, Bacsfa
Bačka
-> Bacska (Bačka)
Község a Tőketerebesi járásban, az Alföldön, a Bodrogköz ÉK-i részén, Királyhelmectől K–ÉK-re. L: [1921] – 672, ebből 662 (98,5%) magyar; [2011] – 653, ebből 546 (83,6%) magyar, 66 (10,1%) roma, 27 (4,1%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 620 (94,9%) magyar, 18 (2,8%) szlovák, 2...megnyit →
Község a Tőketerebesi járásban, az Alföldön, a Bodrogköz ÉK-i részén, Királyhelmectől K–ÉK-re. L: [1921] – 672, ebből 662 (98,5%) magyar; [2011] – 653, ebből 546 (83,6%) magyar, 66 (10,1%) roma, 27 (4,1%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 620 (94,9%) magyar, 18 (2,8%) szlovák, 2...megnyit →
Részletek
Község a Tőketerebesi járásban, az Alföldön, a Bodrogköz ÉK-i részén, Királyhelmectől K–ÉK-re. L: [1921] – 672, ebből 662 (98,5%) magyar; [2011] – 653, ebből 546 (83,6%) magyar, 66 (10,1%) roma, 27 (4,1%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 620 (94,9%) magyar, 18 (2,8%) szlovák, 2 (0,3%) roma. V: [2011] – 341 r. k., 236 ref., 40 gör. kat. – A 15. sz.-ban gótikus stílusban emelt r. k. (Szt. Imre-) templomát a 18. sz.-ban barokkosították; ref. temploma 1918-ban épült egy 19. sz.-i templom újjáépítésével. A 21. sz. elején 1–4. évf.-os magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett.
Bacsfa (Báč)
Részletek
Bacsfa (GJ)
Község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz Ny-i részén, Somorjától K–DK-re. L: [1921] – 324, ebből 299 (92,3%) magyar, 17 (5,2%) szlovák; [2011] – 553, ebből 394 (71,2%) magyar, 149 (26,9%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 403 (72,9%) magyar, 144 (26,0%) szlovák; V: [2011] – 492 r. k., 8 ref., 6 ev., 2 gör. kat. – Az Apponyi-kastély a 19. sz. elején épült klasszicista stílusban. A ~ részét képező Szentantalon, ahol Lippay György és Szelepcsényi György esztergomi érsekek 1660–74 között Szt. Antalnak szentelt barokk stílusú r. k. templomot és ferences kolostort építtettek, s amely jelentős Mária-napi búcsújáróhely, jelenleg az angolkisasszonyok és ferencesek apácazárdája működik itt.
Bacsfa − templom és kolostor (GJ)Bacsfa - ferences kolostor Szentantalon, képeslap a 20. sz. elejéről (FI)Szentantal, BacsfaBacska (Bačka)
Részletek
Község a Tőketerebesi járásban, az Alföldön, a Bodrogköz ÉK-i részén, Királyhelmectől K–ÉK-re. L: [1921] – 672, ebből 662 (98,5%) magyar; [2011] – 653, ebből 546 (83,6%) magyar, 66 (10,1%) roma, 27 (4,1%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 620 (94,9%) magyar, 18 (2,8%) szlovák, 2 (0,3%) roma. V: [2011] – 341 r. k., 236 ref., 40 gör. kat. – A 15. sz.-ban gótikus stílusban emelt r. k. (Szt. Imre-) templomát a 18. sz.-ban barokkosították; ref. temploma 1918-ban épült egy 19. sz.-i templom újjáépítésével. A 21. sz. elején 1–4. évf.-os magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett.
Bacskai Béla
(* 1935. júl. 26. Perse, † 1980. nov. 7. Guszona) Festő. 1953-ban a füleki zománcgyár műlakatosa és öntőmestere. Magánúton Szabó Gyulánál, majd 1955–1962-ben a pozsonyi képzőművészeti főiskolán festészetet tanul. 1965-től szülőföldjén élt (Perse, Deresk, Egyházasbást, Guszona). Gazdag hagyatékának sorsa a mai napig megoldatlan. –...megnyit →
(* 1935. júl. 26. Perse, † 1980. nov. 7. Guszona) Festő. 1953-ban a füleki zománcgyár műlakatosa és öntőmestere. Magánúton Szabó Gyulánál, majd 1955–1962-ben a pozsonyi képzőművészeti főiskolán festészetet tanul. 1965-től szülőföldjén élt (Perse, Deresk, Egyházasbást, Guszona). Gazdag hagyatékának sorsa a mai napig megoldatlan. –...megnyit →
Részletek
Bacskai Béla (SZM)
(* 1935. júl. 26. Perse, † 1980. nov. 7. Guszona) Festő. 1953-ban a füleki zománcgyár műlakatosa és öntőmestere. Magánúton Szabó Gyulánál, majd 1955–1962-ben a pozsonyi képzőművészeti főiskolán festészetet tanul. 1965-től szülőföldjén élt (Perse, Deresk, Egyházasbást, Guszona). Gazdag hagyatékának sorsa a mai napig megoldatlan. – Ir. Tőzsér A., Koncsol L., Keszeli F., Sóoky L.: Búcsú Bacskai Bélától, Irodalmi Szemle 1980/10.; Kubičková K.: Bacskai Béla (mon., 1983).
Bacskai Béla: Az első hó (KKK)Bádice
Részletek
Béd – r. k. templom (GJ)
Község a Nyitrai járásban, a Zobor-hegy és a Tribecs-hegység közötti hágó Ny-i oldalán, a Horka-hegy lábánál, a Nyitra folyó bal partján, a Zoboralján, Nyitrától É-ra. L: [1921] – 416, ebből 408 (98,1%) magyar, 8 (1,9%) szlovák; [2011] – 322, ebből 293 (91,0%) szlovák, 15 (4,7%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 257 (79,8%) szlovák, 49 (15,2%) magyar. V: [1921] – 415 r. k.; [2011] – 291 r. k., 2 gör. kat. – R. k. (Szűz Mária-) kápolnája 1903-ban épült. – 1960-ban közigazgatásilag Menyhével és Szalakusszal egyesítették Podhorany néven; 2002 óta újból önálló község.
Badin Ádám
Részletek
(* 1965. ápr. 10. Rozsnyó) Mesemondó, rendező, bábjátékos. 1992-ben diplomázott a prágai Károly Egyetemen. 1993-tól a Kecskeméti Ciróka Bábszínház ügyvezető igazgatója, 1997-ben Rozsnyón Meseszínházat alakított, 2003-tól a Kassai Bábszínház rendezője. A Palóc Mesemondó mozgalom egyik megálmodója és szakmai gondozója.
Bagota (Bohatá)
Részletek
1971-ben Ógyallához csatolt község a Komáromi járásban, a Kisalföldön, a Zsitva folyó bal partján, Érsekújvártól D-re. L: [1921] – 1325, ebből 895 (67,5%) magyar, 401 (30,3%) szlovák; [1970] 2017, ebből 1018 (50,5%) magyar, 985 (48,8%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 937 r. k., 361 ref., 22 izr., 2 ev. – Részben szlovák származású lakossága mellé az első csehszlovák földbirtokreform keretében zajló kolonizáció (Margitpusztára), majd a második vh. utáni belső telepítések és a lakosságcsere során újabb szlovák családok települtek, ezzel párhuzamosan magyar lakosságának egy részét 1948-ban áttelepítették Mo.-ra. R. k. (Szt. Antal-) temploma 1739-ben épült késő barokk stílusban, a 18. sz. végén klasszicista stílusban alakították át; az egykor itt birtokos Ordódy család kúriái a 19. sz.-ban keletkezett klasszicista építmények. Határában újkőkori, bronz-, népvándorlás és honfoglalás kori leleteket, valamint 130-140 síros korai Árpád-kori köznépi temetőt tártak fel.
Bajánháza (Bajany)
Részletek
Község a Nagymihályi járásban, az Alföldön, az Ung folyó bal partján, Nagykapostól É-ra. L: [1921] – 537, ebből 515 (95,9%) magyar, 1 (0,2%) szlovák; [2011] – 506, ebből 456 (90,1%) szlovák, 44 (8,7%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 407 (80,4%) szlovák, 75 (14,8%) magyar; V: [2011] – 228 r. k., 152 ref., 82 gör. kat., 2 ev. – R. k. (Jézus szíve) temploma 1910-ben, ref. temploma 1936-ban épült szecessziós stílusban.
Bajany
-> Bajánháza (Bajany)
Község a Nagymihályi járásban, az Alföldön, az Ung folyó bal partján, Nagykapostól É-ra. L: [1921] – 537, ebből 515 (95,9%) magyar, 1 (0,2%) szlovák; [2011] – 506, ebből 456 (90,1%) szlovák, 44 (8,7%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 407 (80,4%) szlovák, 75 (14,8%) magyar;...megnyit →
Község a Nagymihályi járásban, az Alföldön, az Ung folyó bal partján, Nagykapostól É-ra. L: [1921] – 537, ebből 515 (95,9%) magyar, 1 (0,2%) szlovák; [2011] – 506, ebből 456 (90,1%) szlovák, 44 (8,7%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 407 (80,4%) szlovák, 75 (14,8%) magyar;...megnyit →
Részletek
Község a Nagymihályi járásban, az Alföldön, az Ung folyó bal partján, Nagykapostól É-ra. L: [1921] – 537, ebből 515 (95,9%) magyar, 1 (0,2%) szlovák; [2011] – 506, ebből 456 (90,1%) szlovák, 44 (8,7%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 407 (80,4%) szlovák, 75 (14,8%) magyar; V: [2011] – 228 r. k., 152 ref., 82 gör. kat., 2 ev. – R. k. (Jézus szíve) temploma 1910-ben, ref. temploma 1936-ban épült szecessziós stílusban.
Bajč
-> Bajcs (Bajč)
Község a Komáromi járásban, a Kisalföldön, a Zsitva folyó bal partján, Érsekújvártól D–DK-re. L: [1921] – 1460, ebből 1193 (81,7%) magyar, 252 (17,3%) szlovák; [2011] – 1242, ebből 584 (47%) szlovák, 549 (44,2%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 653 (52,6%) magyar, 470 (37,8%) szlovák....megnyit →
Község a Komáromi járásban, a Kisalföldön, a Zsitva folyó bal partján, Érsekújvártól D–DK-re. L: [1921] – 1460, ebből 1193 (81,7%) magyar, 252 (17,3%) szlovák; [2011] – 1242, ebből 584 (47%) szlovák, 549 (44,2%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 653 (52,6%) magyar, 470 (37,8%) szlovák....megnyit →
Részletek
Község a Komáromi járásban, a Kisalföldön, a Zsitva folyó bal partján, Érsekújvártól D–DK-re. L: [1921] – 1460, ebből 1193 (81,7%) magyar, 252 (17,3%) szlovák; [2011] – 1242, ebből 584 (47%) szlovák, 549 (44,2%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 653 (52,6%) magyar, 470 (37,8%) szlovák. V: [2011] – 889 r. k., 31 ref., 24 ev., 3 gör. kat. – Klasszicista stílusú r. k. (Keresztelő Szt. János-) templomát 1827–31 között Rudnay Sándor esztergomi érsek építtette a török háborúkban elpusztult pálos kolostorból 1790-ben érseki kastéllyá átalakított épület felhasználásával; kúriája a 19. sz. első felében épült klasszicista stílusban. Határában többek között újkőkori, rézkori, kelta és kvád települést, hamvasztásos rítusú 8. sz.-i szláv temetőt, 10. sz.-i honfoglalás kori sírt, valamint egy 11–13. sz.-i elpusztult település és román stílusú templom alapjait tárták fel.
Bajcs (Bajč)
Részletek
Község a Komáromi járásban, a Kisalföldön, a Zsitva folyó bal partján, Érsekújvártól D–DK-re. L: [1921] – 1460, ebből 1193 (81,7%) magyar, 252 (17,3%) szlovák; [2011] – 1242, ebből 584 (47%) szlovák, 549 (44,2%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 653 (52,6%) magyar, 470 (37,8%) szlovák. V: [2011] – 889 r. k., 31 ref., 24 ev., 3 gör. kat. – Klasszicista stílusú r. k. (Keresztelő Szt. János-) templomát 1827–31 között Rudnay Sándor esztergomi érsek építtette a török háborúkban elpusztult pálos kolostorból 1790-ben érseki kastéllyá átalakított épület felhasználásával; kúriája a 19. sz. első felében épült klasszicista stílusban. Határában többek között újkőkori, rézkori, kelta és kvád települést, hamvasztásos rítusú 8. sz.-i szláv temetőt, 10. sz.-i honfoglalás kori sírt, valamint egy 11–13. sz.-i elpusztult település és román stílusú templom alapjait tárták fel.
Bajcsi Lajos
(* 1961. okt. 10. Érsekújvár) Színész. Gyermekkorától Gútán élt; mezőgazdasági szakközépiskolában érettségizett 1981-ben Udvardon, majd a gútai földműves-szövetkezet alkalmazottja lett. 1984-től a kassai Thália Színpad, 1987-től a Magyar Területi Színház, ill. jogutódja: a Komáromi Jókai Színház tagja. Szerepelt néhány hangjátékban; irodalmi műsorok szereplője, társszerkesztője és...megnyit →
(* 1961. okt. 10. Érsekújvár) Színész. Gyermekkorától Gútán élt; mezőgazdasági szakközépiskolában érettségizett 1981-ben Udvardon, majd a gútai földműves-szövetkezet alkalmazottja lett. 1984-től a kassai Thália Színpad, 1987-től a Magyar Területi Színház, ill. jogutódja: a Komáromi Jókai Színház tagja. Szerepelt néhány hangjátékban; irodalmi műsorok szereplője, társszerkesztője és...megnyit →
Részletek
(* 1961. okt. 10. Érsekújvár) Színész. Gyermekkorától Gútán élt; mezőgazdasági szakközépiskolában érettségizett 1981-ben Udvardon, majd a gútai földműves-szövetkezet alkalmazottja lett. 1984-től a kassai Thália Színpad, 1987-től a Magyar Területi Színház, ill. jogutódja: a Komáromi Jókai Színház tagja. Szerepelt néhány hangjátékban; irodalmi műsorok szereplője, társszerkesztője és -rendezője. 1993-ban Egerbe szerződött, de néhány évad után pályát módosított. Főbb szerepei Kassán és Komáromban: Fiú (Karinthy F.: Gellérthegyi álmok); Bertalan (Molnár F. – Kellér D. – Zerkovitz B.: A doktor úr); Szalkai László (Háy Gy.: Mohács).
Bajka (Bajka)
Részletek
Község a Lévai járásban, a Garammenti-hátság K-i lejtőin, a Garam folyó völgyében,Lévától DNy-ra. L: [1921] – 295, ebből 281 (95,2%) magyar, 8 (2,7%) szlovák; [2011] – 324, ebből 259 (79,9%) szlovák, 58 (17,9%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 184 (56,8%) szlovák, 116 (35,8%) magyar. V: [2011] – 156 r. k., 23 ev., 15 ref. – A második vh. után magyar, nagyrészt ref. lakosságának közel egyharmadát áttelepítették Mo.-ra, helyükre szlovákok települtek. A Pély-kúria a 18. sz. végén késő barokk, a ref. templom 1894–95-ben historizáló stílusban épült.
Bajnok István
(* 1941. jan. 15. Ipolyság, † 2013. szept. 20. Komárom) Gyermek- és elmegyógyász. Általános és középiskolai tanulmányait Ipolyságon végezte (1947–1958). A prágai Károly Egyetem Orvostudományi Karán szerzett oklevelet (1965). 1965–1976-ban Rimaszombatban orvos, 1976–1989 közt a komáromi alkoholelvonó rendelő vezetője volt. Gyermekpszichiátriai szakrendelést is folytatott....megnyit →
(* 1941. jan. 15. Ipolyság, † 2013. szept. 20. Komárom) Gyermek- és elmegyógyász. Általános és középiskolai tanulmányait Ipolyságon végezte (1947–1958). A prágai Károly Egyetem Orvostudományi Karán szerzett oklevelet (1965). 1965–1976-ban Rimaszombatban orvos, 1976–1989 közt a komáromi alkoholelvonó rendelő vezetője volt. Gyermekpszichiátriai szakrendelést is folytatott....megnyit →
Részletek
Bajnok István (FI)
(* 1941. jan. 15. Ipolyság, † 2013. szept. 20. Komárom) Gyermek- és elmegyógyász. Általános és középiskolai tanulmányait Ipolyságon végezte (1947–1958). A prágai Károly Egyetem Orvostudományi Karán szerzett oklevelet (1965). 1965–1976-ban Rimaszombatban orvos, 1976–1989 közt a komáromi alkoholelvonó rendelő vezetője volt. Gyermekpszichiátriai szakrendelést is folytatott. A bilingvizmus neurotizáló hatásáról és kezeléséről számos szakcikket, továbbá ismeretterjesztő írásokat publikált. 1961–1965-ben a prágai Ady Endre Diákkör elnöke volt, 1965-től a Csemadokban fejtett ki aktív tevékenységet. 1990-től a Csehszlovákiai Magyar Tudományos Társaság tagja. 1990–1998-ban az Együttélés Politikai Mozgalom helyi, járási és országos szerveiben tevékenykedett. Összegyűjtött írásai és a vele készült riportok, beszélgetések 2010-ban a Diagnózisok (I–IV.) című könyvben jelentek meg. Munkásságát Komárom Város Önkormányzata Pro Urbe díjjal jutalmazta 2001-ben, a Csemadok részéről pedig Életmű Díjban részesült 2010-ben. 2012-ben megkapta a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztjét.
Bajta (Bajtava)
Részletek
Község az Érsekújvári járásban, az Ipolymenti-hátság D-i részén, a Burda-hegy É-i lábánál, a Garam és az Ipoly folyása között, Párkánytól É–ÉK-re. L: [1921] – 604, ebből 596 (98,7%) magyar, 5 (0,8%) szlovák; [2011] – 403, ebből 336 (83,4%) magyar, 36 (8,9%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 353 (87,6%) magyar, 19 (4,7%) szlovák. V: [2011] – 353 r. k. – R. k. (Szűz Mária születése) temploma 1872-ben épült neoklasszicista stílusban egy 18. sz.-i barokk kápolna átalakításával.
Bajtava
-> Bajta (Bajtava)
Község az Érsekújvári járásban, az Ipolymenti-hátság D-i részén, a Burda-hegy É-i lábánál, a Garam és az Ipoly folyása között, Párkánytól É–ÉK-re. L: [1921] – 604, ebből 596 (98,7%) magyar, 5 (0,8%) szlovák; [2011] – 403, ebből 336 (83,4%) magyar, 36 (8,9%) szlovák nemzetiségű. A:...megnyit →
Község az Érsekújvári járásban, az Ipolymenti-hátság D-i részén, a Burda-hegy É-i lábánál, a Garam és az Ipoly folyása között, Párkánytól É–ÉK-re. L: [1921] – 604, ebből 596 (98,7%) magyar, 5 (0,8%) szlovák; [2011] – 403, ebből 336 (83,4%) magyar, 36 (8,9%) szlovák nemzetiségű. A:...megnyit →
Részletek
Község az Érsekújvári járásban, az Ipolymenti-hátság D-i részén, a Burda-hegy É-i lábánál, a Garam és az Ipoly folyása között, Párkánytól É–ÉK-re. L: [1921] – 604, ebből 596 (98,7%) magyar, 5 (0,8%) szlovák; [2011] – 403, ebből 336 (83,4%) magyar, 36 (8,9%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 353 (87,6%) magyar, 19 (4,7%) szlovák. V: [2011] – 353 r. k. – R. k. (Szűz Mária születése) temploma 1872-ben épült neoklasszicista stílusban egy 18. sz.-i barokk kápolna átalakításával.
Baka (Baka)
Község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz D-i részén, a Duna partján, Dunaszerdahelytől DNy-ra, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 907, ebből 848 (93,5%) magyar, 39 (4,3%) szlovák; [2011] – 1114, ebből 950 (85,3%) magyar, 148 (13,3%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 1031...megnyit →
Község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz D-i részén, a Duna partján, Dunaszerdahelytől DNy-ra, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 907, ebből 848 (93,5%) magyar, 39 (4,3%) szlovák; [2011] – 1114, ebből 950 (85,3%) magyar, 148 (13,3%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 1031...megnyit →
Részletek
Község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz D-i részén, a Duna partján, Dunaszerdahelytől DNy-ra, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 907, ebből 848 (93,5%) magyar, 39 (4,3%) szlovák; [2011] – 1114, ebből 950 (85,3%) magyar, 148 (13,3%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 1031 (92,5%) magyar, 64 (5,7%) szlovák. V: [2011] – 1032 r. k., 6 ref., 5 ev., 5 gör. kat. –R. k. (Mindenszentek-) temploma egy Árpád-kori templom alapjain 1762-ben épült késő barokk stílusban. A 21. sz. elején 1–4. évfolyamos magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett. Ártéri erdőinek egy részét, az ún. Rétisasok-szigetét az ott élő értékes madárfajok védelme céljából 1953-ban természetvédelmi területté nyilvánították.
Bakos József
(* 1912. febr. 2. Vilypuszta [Mo.]) Nyelvész, középiskolai tanár, néprajzi gyűjtő. Egyetemi tanulmányait Debrecenben végezte (1936), ezután középiskolai tanár, 1938–1945 között az érsekújvári Pázmány Péter Gimnáziumban, ahol a diákok számára népismereti jellegű önképzőkört indított. Növendékei néprajzi gyűjtéseit önképzőköri füzetekben jelentette meg. Ezekből, saját gyűjtéseivel kiegészítve lásd...megnyit →
(* 1912. febr. 2. Vilypuszta [Mo.]) Nyelvész, középiskolai tanár, néprajzi gyűjtő. Egyetemi tanulmányait Debrecenben végezte (1936), ezután középiskolai tanár, 1938–1945 között az érsekújvári Pázmány Péter Gimnáziumban, ahol a diákok számára népismereti jellegű önképzőkört indított. Növendékei néprajzi gyűjtéseit önképzőköri füzetekben jelentette meg. Ezekből, saját gyűjtéseivel kiegészítve lásd...megnyit →
Részletek
(* 1912. febr. 2. Vilypuszta [Mo.]) Nyelvész, középiskolai tanár, néprajzi gyűjtő. Egyetemi tanulmányait Debrecenben végezte (1936), ezután középiskolai tanár, 1938–1945 között az érsekújvári Pázmány Péter Gimnáziumban, ahol a diákok számára népismereti jellegű önképzőkört indított. Növendékei néprajzi gyűjtéseit önképzőköri füzetekben jelentette meg. Ezekből, saját gyűjtéseivel kiegészítve lásd az Új Magyar Népköltési Gyűjtemény 7. köteteként a Mátyusföldi gyermekjátékok c. összeállítását (Bp., 1953). A második vh. után az egri tanárképző főiskolán tanított.
Bakta
-> Bakti (Bakta)
1974-ben Rimaszombathoz csatolt község a Rimaszombati járásban, a Rima-medencében, a Balog-patak jobb oldali mellékvölgyében, Rimaszombattól K-re. L: [1930] – 337, ebből 157 (41,6%) szlovák, 46 (12,2%) magyar; [1970] 365, ebből 181 (49,6%) szlovák, 177 (48,5%) magyar nemzetiségű. V: [1930] – 230 r. k., 96...megnyit →
1974-ben Rimaszombathoz csatolt község a Rimaszombati járásban, a Rima-medencében, a Balog-patak jobb oldali mellékvölgyében, Rimaszombattól K-re. L: [1930] – 337, ebből 157 (41,6%) szlovák, 46 (12,2%) magyar; [1970] 365, ebből 181 (49,6%) szlovák, 177 (48,5%) magyar nemzetiségű. V: [1930] – 230 r. k., 96...megnyit →
Részletek
1974-ben Rimaszombathoz csatolt község a Rimaszombati járásban, a Rima-medencében, a Balog-patak jobb oldali mellékvölgyében, Rimaszombattól K-re. L: [1930] – 337, ebből 157 (41,6%) szlovák, 46 (12,2%) magyar; [1970] 365, ebből 181 (49,6%) szlovák, 177 (48,5%) magyar nemzetiségű. V: [1930] – 230 r. k., 96 ref., 42 ev., 8 gör. kat., 1 izr. – A 19–20. sz. fordulóján Heves vármegyéből érkező magyarokkal, majd a két vh. közötti csehszlovák földbirtokreform során szlovákokkal benépesített, a Rimaszombathoz tartozó Alsó- és Felsőbakti puszták önálló községgé szervezésével jött létre 1926-ban, ahová az 1945 utáni belső telepítések keretében újabb szlovák telepesek érkeztek.
Bakti (Bakta)
1974-ben Rimaszombathoz csatolt község a Rimaszombati járásban, a Rima-medencében, a Balog-patak jobb oldali mellékvölgyében, Rimaszombattól K-re. L: [1930] – 337, ebből 157 (41,6%) szlovák, 46 (12,2%) magyar; [1970] 365, ebből 181 (49,6%) szlovák, 177 (48,5%) magyar nemzetiségű. V: [1930] – 230 r. k., 96...megnyit →
1974-ben Rimaszombathoz csatolt község a Rimaszombati járásban, a Rima-medencében, a Balog-patak jobb oldali mellékvölgyében, Rimaszombattól K-re. L: [1930] – 337, ebből 157 (41,6%) szlovák, 46 (12,2%) magyar; [1970] 365, ebből 181 (49,6%) szlovák, 177 (48,5%) magyar nemzetiségű. V: [1930] – 230 r. k., 96...megnyit →
Részletek
1974-ben Rimaszombathoz csatolt község a Rimaszombati járásban, a Rima-medencében, a Balog-patak jobb oldali mellékvölgyében, Rimaszombattól K-re. L: [1930] – 337, ebből 157 (41,6%) szlovák, 46 (12,2%) magyar; [1970] 365, ebből 181 (49,6%) szlovák, 177 (48,5%) magyar nemzetiségű. V: [1930] – 230 r. k., 96 ref., 42 ev., 8 gör. kat., 1 izr. – A 19–20. sz. fordulóján Heves vármegyéből érkező magyarokkal, majd a két vh. közötti csehszlovák földbirtokreform során szlovákokkal benépesített, a Rimaszombathoz tartozó Alsó- és Felsőbakti puszták önálló községgé szervezésével jött létre 1926-ban, ahová az 1945 utáni belső telepítések keretében újabb szlovák telepesek érkeztek.
Balajti Árpád
(* 1947. jan. 8. Felsővály, † 1999. nov. 19. Pozsony) Újságíró, pedagógus, szerkesztő. 1965-ben érettségizett a tornaljai magyar gimnáziumban. 1971-ben a nyitrai Pedagógiai Főiskolán magyar-történelem szakon tanári oklevelet szerzett. 1971—72 között a nagymagyari alapiskola, majd 1972—75-ben a szenci magyar gimnázium tanára. 1975—90 között a Kis Építő,...megnyit →
(* 1947. jan. 8. Felsővály, † 1999. nov. 19. Pozsony) Újságíró, pedagógus, szerkesztő. 1965-ben érettségizett a tornaljai magyar gimnáziumban. 1971-ben a nyitrai Pedagógiai Főiskolán magyar-történelem szakon tanári oklevelet szerzett. 1971—72 között a nagymagyari alapiskola, majd 1972—75-ben a szenci magyar gimnázium tanára. 1975—90 között a Kis Építő,...megnyit →
Részletek
Balajti Árpád_(SZM)
(* 1947. jan. 8. Felsővály, † 1999. nov. 19. Pozsony) Újságíró, pedagógus, szerkesztő. 1965-ben érettségizett a tornaljai magyar gimnáziumban. 1971-ben a nyitrai Pedagógiai Főiskolán magyar-történelem szakon tanári oklevelet szerzett. 1971—72 között a nagymagyari alapiskola, majd 1972—75-ben a szenci magyar gimnázium tanára. 1975—90 között a Kis Építő, 1991-től a Tücsök című lap munkatársa. Iskola tárgyú cikkei, riportjai, tudósításai, megemlékezései jelentek meg különbőző lapokban (Hét, Tábortűz, Új Szó, Új Ifjúság). – Fm. Az életmentő sárgarépa. (mesegyűjtemény, 2009). – Ir. Ki kicsoda Kassától—Prágáig? (1993).