A (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig

1940-ben Lég néven Kisléggel és Szásszal egyesített község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz központi részén, Dunaszerdahelytől ÉNy-ra. L: [1921] – 587, ebből 560 (95,4%) magyar, 13 (2,2%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 559 r. k., 12 izr., 11 ref., 5 ev. Határába, a Benyovszky család felosztott nagybirtokára a két vh. közötti földbirtokreform keretében zajló kolonizáció során 1926-ban cseh-morva és szlovák telepesek költöztek.

Nagymegyer – r. k. templom (GJ)

Város a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz DK-i részén, Dunaszerdahelytől DK-re. L: [1921] – 4012, ebből 3870 (96,5%) magyar, 41 (1,0%) szlovák; [2011] – 8859, ebből 6696 (75,6%) magyar, 1238 (14,0%) szlovák, 45 (0,5%) roma nemzetiségű. A: [2011] – 7070 (79,8%) magyar, 816 (9,2%) szlovák, 111 (1,3%) roma. V: [2011] – 4481 r. k., 1623 ref., 126 ev., 36 gör. kat., 2 izr. – Egykori mezőváros, amely a 19. sz. második felében elveszített városi rangját 1960-ban kapta vissza; 1949–60 között járási székhely volt. Magyar lakosainak egy részét a második vh. után áttelepítették Mo.-ra, helyükre magyarországi és a belső telepítések keretében szlovákiai szlovák családok települtek. Középkori alapokon álló r. k. (Szt. Miklós-) temploma 1899–1900-ban, klasszicista ref. temploma 1785-ben, a késő klasszicista Kálnoky-kúria a 19. sz. második felében épült; tájháza 1980-ban nyílt meg. 1992-ben Bartók Bélának, 1995-ben Hunyadi Mátyásnak, 2000-ben Szt. István királynak emeltek szobrot a városban. Határában többek között egy germán települést, avarkori temetőt és 9–10. sz.-i sírokat tártak fel. Az 1950-es években Socialistická dedina – Szocialista Falu címmel jelent meg kétnyelvű járási hetilapja. A 21. sz. elején magyar tanítási nyelvű alapiskolával (Bartók Béla Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola) rendelkezett; 1957-ben alapított, majd 1982-ben megszűnt magyar tanítási nyelvű gimnáziuma 1991-ben nyílt meg újra; 1978-ban alapított Közgazdasági Szakközépiskolája 1990-ben Kereskedelmi Akadémiává alakult át. A város az Alsó-Csallóköz agráripari központja, jelentős malom-, húsfeldolgozó, sütő- és tejiparral, valamint elektronikai iparral, 1973-ban megnyílt termálfürdővel. – 1976-ban közigazgatásilag ~hez csatolták Izsapot. – Ir. Tánczos Tibor: Legendák és tények Nagymegyer városának történetéből. A nagymegyeri Mátyás-legendák (1997); Varga László: Amikor elindult a vonat (2007).

Nagymegyer − Szent István szobre (GJ)

Nagymegyer − Bartók Béla szobra, Lipcsey György alkotása (GJ)

1960-ban Sikenica néven Tergenyével egyesített község a Lévai járásban, az Ipolymenti-hátság Ny-i peremén, a Szikince-patak völgyében, Zselíztől ÉK-re. L: [1921] – 830, ebből 758 (91,3%) magyar, 46 (5,5%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 461 ref., 352 r. k., 12 ev., 4 izr. A ~hez tartozó Ágotamajorba a két vh. közötti földbirtokreform során, 1926-ban szlovák kolonisták, a faluba a második vh. után Mo.-ra telepített magyar lakói helyére magyarországi szlovákok települtek. Ref. temploma 1750-ben barokk stílusban épült. – 1986–92 között közigazgatásilag Zselízhez tartozott.

Község a Kassa-környéki járásban, a Kassai-medence Ny-i részén, a Bódva folyó jobb partján, a Torna-patak torkolatánál, Szepsitől Ny–DNy-ra, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 389, ebből 376 (96,7%) magyar, 7 (1,8%) szlovák; [2011] – 198, ebből 154 (77,8%) magyar, 43 (21,8%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 167 (84,3%) magyar, 28 (14,1%) szlovák. V: [2011] – 118 r. k., 66 ref., 1 gör. kat. – R. k. (Szt. Imre-) temploma 1730-ban barokk, ref. temploma 1784-ben klasszicista stílusban épült. Közúti határátkelőhely Mo. felé. 1964-ben Tornahorvátival és Tornaújfaluval egyesítették Újbódva (Nová Bodva) néven, 1990 óta újra önálló község.

Város a Nyitrai járásban, a Kisalföldön, a Zsitva folyó völgyében, Nyitrától K–DK-re. L: [1921] – 2886, ebből 2175 (75,4%) szlovák, 488 (16,9%) magyar, 208 (7,2%) zsidó; [2011] – 8970, ebből 8318 (92,7%) szlovák, 339 (3,8%) magyar, 1 (0,01%) zsidó nemzetiségű. A: [2011] – 8195 (91,4%) szlovák, 445 (5,0%) magyar. V: [2011] – 7462 r. k., 74 ev., 28 gör. kat., 27 ref. – A török háborúk pusztításai után, a 18. sz.-ban részben szlovákokkal és morvákkal újranépesített mezőváros volt, amelynek kétnyelvű lakossága a 20. sz. folyamán túlnyomórészt szlovákká vált. A 19. sz. második felében elveszített városi címét 1960-ban kapta vissza, ugyanekkor azonban megszűnt járási székhely lenni. R. k. (Szűz Mária mennybevétele) temploma 1899–1911 között neoromán, r. k. kápolnája és kálváriája a 18. sz. második felében késő barokk stílusban épült. A török ellen 1624-ben emelt barokk erődítményének ma már csak romjai láthatók. Határában őskori földvárat, valamint réz-, vas-, római és népvándorlás kori leleteket tártak fel. Elektrotechnikai és gépipara jelentős. – 1975-ben közigazgatásilag hozzácsatolták Ahát és Nemesdicskét.

1972-ben Pozsonyhoz csatolt község, ma a főváros egyik városrésze a Kisalföldön, a Csallóköz Ny-i peremén, a Kis-Duna jobb partján, Pozsony óvárosától K-re. L: [1921] – 787, ebből 692 (87,9%) magyar, 60 (7,6%) szlovák; [2011] – 19 177, ebből 17 308 (90,3%) szlovák, 919 (4,8%) magyar, 232 (1,2%) cseh és morva nemzetiségű. A: [2011] – 17 274 (90,1%) szlovák, 941 (4,9%) magyar, 222 (1,2%) cseh. V: [2011] – 10 353 r. k., 821 ev., 190 gör. kat., 105 gör. kel., 81 ref. – Magyar lakosainak egy részét a második vh. után áttelepítették Mo.-ra, helyükre magyarországi szlovákok települtek. A régi ~ mellett az 1970–80-as években új lakótelep épült, ami etnikai összetételének gyökeres átalakulásához vezetett. Neoromán stílusú r. k. (Szűz Mária neve) kápolnája 1879-ben, r. k. (Szűz Mária neve) temploma 1995-ben épült.