A (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig

Toth Mihaly (FI)

(* 1932. ápr. 16. Nagykeszi – † 2022. febr. 20. Gútor) Politikai publicista. Évekig munkás volt, 1952-ben „káderérettségizett”. 1952—1956 között a pozsonyi Pedagógiai Főiskolán fizika—matematika szakot hallgatott, de tanulmányait nem fejezi be. 1956—1957-ben egy ideig hivatalnok és tanító volt, majd vegyipari munkás és bányász Ostraván. Először az Új Ifjúság és a Hét című folyóiratokban jelentek meg írásai, majd 1957-től az Új Szó szerkesztőségének munkatársa, riportere lett. Kezdetben gazdasági riportokat írt, politikai publicisztikával 1967-ben, a Dubček-korszakban kezdett foglalkozni. 1971-ben politikai okokból mind a kommunista pártból, mind az Új Szó szerkesztőségéből eltávolították. Az 1989-es rendszerváltást követően a szerkesztőség bocsánatot kért tőle, és a pamfletírást egy ideig ott folytathatta, ahol két évtizeddel korábban abbahagyta.

Tóth Tibor (SJ)

(* 1966. okt. 27. Királyhelmec) Színész, színházigazgató. A nagykaposi gimnáziumban érettségizett 1984-ben. 1988-tól a Magyar Területi Színház kassai Thália Színpad technikusa, színpadmestere, segédszínésze. 1990–1994 között elvégezte a pozsonyi színművészeti főiskolát. 1994-től 1999-ig a Kassai Thália Színház színésze, egy ideig művészeti vezetője, majd szabadfoglalkozásúként működött tovább (a Kassai Pátria Művészeti Társasággal több mint ötszáz irodalmi-zenés előadást tartott, közben vendégként szerepelt Szolnokon, Komáromban, Kisvárdán, egy évadot Sopronban játszott). Ezt követően a Komáromi Jókai Színházhoz került, itt 2004  jún.-ától igazgató. – Főbb színházi szerepei: Kassai Thália Színház: Ottó (Katona József: Bánk bán); McMurphy (Dale Wassermann: Száll a kakukk fészkére); Keffee (Aaron Sorkin: Semmi és végtelen); Don Juan (Jean-Baptiste Molière: Don Juan, vagy a kőszobor lakomája); Vasquez (John Ford: Kár, hogy ká); Miska (Bakonyi Károly–Szirmai Albert: Mágnás Miska); Biff (Arthur Miller: Az ügynök halála); Csocsalov (Nyikolaj Vasziljevics Gogol: Háztűznéző); Káin (Sütő András: Káin és Ábel). Komáromi Jókai Színház: Liliom (Molnár Ferenc: Liliom); Tartuffe (Jean-Baptiste Molière: Tartuffe); Gaston (Alexander Dumas: A kaméliás hölgy); Gerry (Brian Fiel: Pogánytánc); Trigorin (Anton Pavlovics Csehov: Sirály); Barabbás (Michel de Ghelderode: Barabbás); Wurm (Friedrich Schiller: Ármány és szerelem); Billy Flinn (John Kander–Fred Ebb–Bob Fosse: Chicago); Pius (Szomory Dezső: II. József); Papp Ferke (Szép Ernő: Patika); Padraic (Martin McDonagh: Macskabaj); Dimitrij (Fjodr Mihajlovics Dosztojevszkij: Karamazov testvérek); Háry János (Kodály Zoltán–Paulini Béla–Harsányi Zsolt: Háry János); Otto klemperer (Müller Péter–Seress Rezső: Szomorú vasárnap); Közreműködő (Szophoklész: Antigoné); Bakk Lukács (Tamási Áron: Énekes madár); Jack (Ken Ludwig: Primadonnák); Fjodor Iljics Kuligin (Anton Pavlovics Csehov: Három nővér); Egy tengerészkapitány, Viola barátja (William Shakespeare: Vízkereszt, vagy amit akartok); Báró Jankovits János (Békeffi István–Lajtai Lajos: A régi nyár); Uhovjortov, kerületi rendőrkapitány (Nyikolaj Vasziljevics Gogol: Revizor); Bielik (Ladislav Ballek: A hentessegéd). – Vendégjátékok: Szolnoki Szigligeti Színház; Kisvárdai Várszínház; Soproni Petőfi Színház – Díjak, elismerések:  Magyar Érdemrend Lovagkeresztje (2002); Jászai Mari-díj, 2012; a Határon Túli Magyar Színházak VIII. Fesztiválja, Kiemelkedő színészi alakításért díj, Kisvárda, 1996; Magyar Színházak XXI. Kisvárdai Fesztiválja, A közönség zsűri különdíja, Kisvárda, 2009 – Ir. Kolár Péter és szerzőtársak: A Kassai Thália Színház negyven éve (2009); Színházi évkönyvek (OSZMI Budapest); Divadlá na Slovensku (Az 1970/71-es évadtól 2010/11-ig); Kulisszák, ünnepi kiadás (2002); Ötvös Anna: Akikkel találkozhat(t)unk (2000); Darvay Nagy Adrienne: A kisvárdai fesztivál (2008).

TÓTH PÁL GYULA (FI)

(* 1941. okt. 2. Perbenyik, †2015. aug. 28. Királyhelmec) Fotóriporter. 1959-ben leérettségizett, és még abban az évben elkészítette az első képeit. Gimnazistaként már írogatott kisebb-nagyobb cikkeket, tudósításokat különböző újságokba, melyeket gyakran saját fotóival illusztrált. 1961-től a Hét című képes hetilap külső munkatársaként dolgozott. 1968-ban ő lett az Új Szó első, státuszban lévő, hivatásos fotóriportere. 1975-ben politikai okokból eltanácsolták, 1976-tól szabad foglalkozású fotóművész.  1971-ben a Berlini Fotóművészeti Világkiállításon – melyen 123 ország 545 fotósának 1095 alkotását értékelték – ezüstérmet nyert. 1976-tól szabadfoglalkozású fotóművészként dolgozott. 1983-ban  egy tokiói folyóirat tíz egész oldalas fotóját közölte. A művész Elementáris szimmetria című sorozatait több hazai és külföldi helyszínen bemutatták. 2003-ban tevékenységét a Szlovák Köztársaság Ezüstplakettjével ismerték el, majd 2006-ban elnyerte a Posonium Irodalmi és Művészeti Díjat, az életmű kategóriában. – Fm: Dunajská Streda a okolie [Dunaszerdahely és környéke] (Bratislava, 1981); Žitný ostrov [Csallóköz] (Martin, 1985). Csoportos kiállításai: 1968: Prága, Ember, szeretlek című országos kiállítás. Önálló kiállítás: 1966: Pozsony, Kultúrny život kiállítás; 1978: Elementáris szimmetria (ugyanaz Dunaszerdahelyen); 1970: Prága, Fotochema, Arcok, utak, pillanatok; 1971: Kulcsod, 1978; 1980: Pozsonyeperjes, Vásárút; 1983: Gödöllő, Művelődési Központ; 1987: Királyhelmec, Szélsőségek és párhuzamok címmel; 1988: Tata, Kernstock Terem, valamint Magyarországon 34 kiállítás. –  Ir. Ki kicsoda Kassától — Prágáig? (1993); Szlovákiai magyar ki kicsoda. (, 2001).

Tőzsér Árpád (GJ)

(* 1935. okt. 6. Gömörpéterfala) Költő, irodalomkritikus, esszéíró, szerkesztő. Komáromban érettségizett (1954), majd szülőfalujában tanított; 1956–1960 között a pozsonyi Pedagógiai Főiskolán magyar–szlovák szakos tanári oklevelet szerzett (1975-től bölcsészdoktor, 1988-tól kandidátus). 1960–1965-ben a Hét, 1965–1971-ben az Irodalmi Szemle szerkesztője, 1971–1976 a nyitrai Pedagógiai Főiskola adjunktusa, 1976–1992 között a Madách Könyv- és Lapkiadó szerkesztője, majd az Irodalmi Szemle főszerkesztője, 1992–2002-ben a Comenius Egyetem adjunktusa, 2002-től óraadó tanára, ill. a Madách-Posonium Könyv- és Lapkiadó főszerkesztője. A Fiatal szlovákiai magyar költők antológia felfedezettje 1958-ban; a szlovákiai magyar irodalom egyik vezető képviselője. Több antológiát szerkesztett. Jelentős műfordítói tevékenysége is. – Főbb díjak: Magyar Örökség Díj (2023);  Forbáth Imre-díj (2016); Nemzet Művésze (2014);  Madách Imre-díj (1980, 1984, 2013); Érdemes Művész (1988); Fábry Zoltán-díj (1991); József Attila-díj (1993); Kemény Zsigmond-díj (1995); Déry Tibor-díj (1996); Az Év Könyve Díj (1996, 2006); Füst Milán-díj (2002); Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje (1996); Ady Endre-díj (1997); Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje (2002); Kossuth-díj (2004); Ľudovít Štúr Érdemrend III. fokozata (2004); Magyar Művészetért Díj (2005). – Fm. Mogorva csillag (v., 1963); Kettős űrben (v., 1967); Az irodalom valósága (tan., 1970); Érintések (v., 1972); Szavak barlangjában (tan., 1980); Adalékok a nyolcadik színhez (v., 1982); Régi költők – mai tanulságok (tan., 1984); Történetek Mittel úrról, a gombáról és a magánvalóról (v., 1989); Escorial Közép-Európában (esszék, 1992); Pozsonyi páholy (tan., 1994); Leviticus (v., 1997); A nem létező tárgy tanulmányozása (tan., 1999); Finnegan halála (v., 2001); Milétoszi kumisz (tan., 2004); Tanulmányok költőportrékhoz (v., 2004); Faustus Prágában (dráma, 2005); Léggyökerek (versek, Budapest, 2006); Félnóta (v., 2012); Lélekvándor (v., Budapest, 2019); A lélek hossza (tan., Budapest, 2020); Suttogások sötétben (v., Budapest, 2021). – Ir. Pécsi Györgyi: T. Á. (mon., 1995).

Tőzsér Árpád (GJ)