A (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig

(* 1958. febr. 27. Rozsnyó) Matematikus, kibernetikus, egyetemi docens. 1969–1976 között Nagykaposon tanult az általános iskola felső tagozatán és a magyar gimnáziumban, majd Selmecbányán érettségizett. A moszkvai Állami Lomonoszov Egyetemen 1982-ben szerzett alkalmazott matematikusi és kibernetikusi oklevelet és a pozsonyi Comenius Egyetemen doktori címet alkalmazott matematikából. Pályáját Pozsonyban a Kőolaj- és Földgázkutató és Fejlesztő Intézet statisztikusaként és programozójaként kezdte. 1984-től 2007-ig a kassai Műszaki Egyetem Matematikai Tanszékén oktatott, közben 1999–2006 között a kassai Šafárik Egyetem Matematikatudományi Intézetében pénzügyi és biztosítási matematikát, sztochasztikus folyamatokat és sztochasztikus analízist adott elő. 1994-ben a Comenius Egyetemen a valószínűség-számítás és a matematikai statisztika elméletéből elnyerte a PhD fokozatot. 2000-ben a pozsonyi Szlovák Műszaki Egyetemen az alkalmazott matematika docensévé habilitálták. Kutatási területe a valószínűség-számítás és a matematikai statisztika elmélete, a sztochasztikus differenciálegyenletek, a multivariáns statisztikai és numerikus módszerek kutatása, az adatok approximációja és kiegyenlítése. Több nemzetközi tudományos projektben is közreműködött. Eddig mintegy 80 szakdolgozata, néhány társszerzővel írt egyetemi jegyzete és tankönyve jelent meg. – Fm. Introduction to the theory of propability and mathematical statistics (1992); Graphics and Animation in the MS I-II. (2001); Numerical Solutions of Stochastic Differential Equations Using C # Modelling (E. Kolářovával, 2005).

(* 1930. nov. 14. Lelesz, † 2006. máj. 30. Pozsony) Költő, újságíró, tanító. Pozsonyban tanítói oklevelet szerzett (1953). 1956–1961-ben az Új Ifjúság munkatársa, 1961–1977 között Leleszen nevelő, majd Abarán tanító, iskolaigazgató. 1977-től nyugdíjazásáig az Új Szó munkatársa Pozsonyban. 2005-ben megkapta a Posonium Irodalmi Díj Szülőföld Díját. – Fm. Fényért perelek (v., 1968); Delelő (v., 1976); Forgó évszakok (v., 1989); Tavaszi ágon tél zokog (v., 1998); Éveim fehér havasán (v., 2003).

(* 1896 Homonna, † 1926. jún. 6. Kassa) Író, újságíró. Kassai újságokba írt (gyakran Gájusz néven), irodalmi műfaja a novella volt. Novellákat és riportokat tartalmazó egyetlen kötetét a berlini Prometheus Kiadó jelentette meg Örök árny címmel. Szérum c. novellájának témája meglepő azonosságot mutat Karel Čapek Fehér kór c. antifasiszta drámájáéval. Tüdővészben halt meg. – Ir. Jaroslava Pašiaková: Egy irodalmi motívum magyar és cseh változatáról (Irodalmi Szemle, 1979/3).

(* 1879. jún. 5. Eperjes, † 1963. márc. 18. Eperjes) Festő. 1899–1904 között a budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult. Eperjesen élt, középiskolai tanár volt. Munkássága gerincét a kelet-szlovákiai városrészleteket, műemlékeket ábrázoló impresszionisztikus akvarellek képezik.

(* 1935. dec. 02.) Agrármérnök, egyetemi oktató. 1963-ban a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskolán szerzett oklevelet. 1975–2002-ben a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskola (jelenleg Agrártudományi Egyetem) docense. Mezőgazdasági projekteket készített, középiskolai tankönyveket írt. Megkapta a nyitrai Agrártudományi Egyetem Emlékérmét.

(* 1875. ápr. 4. Zboró (Zborov), † 1945. jan. 5. Kassa) Politikus, publicista. Középiskoláit, ill. a gazdasági- és a jogakadémiát Kassán végezte. Az államfordulat után bekapcsolódott az Országos Keresztényszocialista Párt munkájába, 1929-től a párt főpénztárosa volt. A két vh. között jelentős szerepet játszott Kassa közéletében, 1933–1938 között helyettes polgármester, a visszacsatolást követően, 1939 jún.-áig főpolgármester. 1939 jún.-ában a magyar országgyűlés behívott képviselője lett. Mivel nyíltan bírálta a nyilasok kassai tevékenységét, 1945 jan.-jának első napjaiban tőrbecsalták, és megölték. Fia, Gyula, Horthy Miklós szárnysegéde volt, aki a sikertelen kiugrási kísérletet követően, 1944. okt. 15-én öngyilkos lett.