A (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig

Község a Losonci járásban, a Losonci-medence DNy-i részén, az Ipoly folyó jobb partján, Losonctól D–DNy-ra, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 590, ebből 550 (93,2%) magyar, 31 (5,2%) szlovák; [2011] – 480, ebből 191 (39,8%) szlovák, 92 (19,2%) roma, 63 (13,1%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 207 (43,1%) szlovák, 74 (15,4%) magyar, 65 (13,5%) roma. V: [2011] – 325 r. k., 6 ev., 4 gör. kat. – A ~hoz tartozó Sáripusztára a két vh. közötti földbirtokreform keretében zajló kolonizáció során szlovák telepesek költöztek. R. k. (Szt. Erzsébet-) temploma 1922-ben neogótikus stílusban épült. – 1973–90 között közigazgatásilag Vilkéhez tartozott.

Trencsén vára (GJ)

Város, járási és kerületi székhely a Vág völgyében, a Fehér-Kárpátok és a Sztrá- zsó-hegység között, Zsolnától DNy-ra. L: [1921] – 10 411, ebből 8942 (85,9%) szlovák, 567 (5,4%) zsidó, 341 (3,3%) magyar, 338 (3,2%) német; [2011] – 55 877, ebből 47 618 (85,2%) szlovák, 936 (1,7%) cseh és morva, 118 (0,2%) magyar, 47 (0,01%) német, 6 (0,01%) zsidó nemzetiségű. A: [2011] – 47 410 (84,8%) szlovák, 968 (1,7%) cseh, 155 (0,3%) magyar, 40 (0,07%) német, 8 (0,01%) jiddis. V: [2011] – 30 297 r. k., 3039 ev., 242 gör. kat., 32 izr., 30 ref. – Az államalapítás korától várispánság központja, Trencsén vármegye székhelye volt. 1405-ben szabad királyi városi, 1876-ban rendezett tanácsú városi rangot kapott, 1922-ben elveszített városi címét 1960-ban kapta vissza. 1922-ig a vármegye, 1940–45 között a Trencséni zsupa, 1996 óta a Trencséni kerület székhelye. – Legjelentősebb műemléke a középkori eredetű, a 16. sz.-ban reneszánsz stílusban átépített, 1790 óta azonban romokban álló várát felújították, látogatható. A várhegy alatt Kr. u. 179-ből származó sziklafelirat őrzi a kvádok elleni hadjárat során idáig előrenyomuló római légió Laugaritio nevű katonai táborának emlékét. R. k. (Szűz Mária születése) plébániatemploma 1324-ben gótikus stílusban épült, a 16. sz.-ban reneszánsz, a 17. sz. végén barokk stílusban alakították át. A vártorony 1543-ban, a piaristák barokk temploma és rendháza 1653–57 között, a barokk vármegyeháza 1761-ben, klasszicista stílusú ev. temploma 1794-ben, neoromán r. k. (Miasszonyunk-) temploma 1909-ben, historizáló stílusú zsinagógája 1911-ben épült. A város a Vág-völgy középső szakaszának közlekedési, kulturális és gazdasági központja. A Trencséni Múzeumot 1877-ben, az Alexander Dubček Egyetemet 1997-ben, a Menedzsment Egyetemet 1999-ben alapították. A 19. sz. második felétől a térség legiparosodottabb városa: jelenleg jelentékeny ruházati, gép-, élelmiszer-, építőanyag- és bútoriparral rendelkezik. – Az 1970–80-as években közigazgatásilag ~hez csatoltak számos környező települést.

Trencsén − római felirat (GJ)

Trencsén – Mikovényi Károly 48-as honvédtiszt sírja (GJ)

Trencsén vára (GJ)

Vásárút – az 1848/49-es emlékmű (GJ)

Község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz ÉK-i részén, a Kis-Duna Tőkési-ága mellett, Dunaszerdahelytől K-re. L: [1921] – 1430, ebből 1382 (96,6%) magyar, 17 (1,2%) szlovák; [2011] – 2160, ebből 1947 (90,1%) magyar, 171 (7,9%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 1995 (92,4%) magyar, 114 (5,3%) szlovák. V: [2011] – 1906 r. k., 53 ref., 10 ev. – Régebbi alapokon álló r. k. (Páduai Szt. Antal-) temploma 1906-ban szecessziós, plébániája 1774-ben késő barokk, a Szentháromság-szobor 1846-ban késő klasszicista stílusban épült; a Kossuth-emlékművet 1994-ben emelték. A 21. sz. elején magyar tanítási nyelvű alapiskolával (József Attila Alapiskola) rendelkezett. – 1960-ban Felsővámossal egyesítették Vásárvámos (Trhové Mýto) néven, 1990 óta ismét önálló község. – Ir. Presinszky Lajos: Mit hagytak ránk a századok. Fejezetek Vásárút történelméből (2002).

1960-ban Sikenica néven Nagypeszekkel egyesített község a Lévai járásban, az Ipolymenti-hátság Ny-i peremén, a Szikince-patak völgyében, Zselíztől K-re. L: [1921] – 524, ebből 512 (97,7%) magyar, 4 (0,8%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 333 r. k., 185 ref., 4 izr., 2 ev. A második vh. után magyar lakosságának közel felét áttelepítették Mo.-ra, helyükre magyarországi szlovákok települtek. Ref. temploma a 19. sz. elején klasszicista stílusban épült. – 1986–92 között közigazgatásilag Zselízhez tartozott.

Nagyszombat − Keresztelő Szt. János- másnéven egyetemi templom (GJ)

Város, járási és kerületi székhely a Kisalföld É-i peremén, a Kis-Kárpátok és a Vág-völgye között, a Tirna-patak mentén, Pozsonytól ÉK-re. L: [1921] – 17 745, ebből 13 406 (75,5%) szlovák, 1604 (9,0%) zsidó, 1386 (7,8%) magyar, 894 (5,0%) német; [2011] – 66 358, ebből 56 291 (84,8%) szlovák, 380 (0,6%) cseh és morva, 141 (0,2%) magyar, 32 (0,05%) német, 7 (0,01%) zsidó nemzetiségű. A: [2011] – 55 939 (84,3%) szlovák, 418 (0,6%) cseh, 174 (0,3%) magyar, 35 (0,05%) német, 10 (0,02%) jiddis. V: [2011] – 40 012 r. k., 1534 ev., 208 gör. kat., 127 metodista, 102 gör. kel., 86 jehovista, 68 ref., 26 izr. – A középkorban német, magyar és szláv lakosságú kereskedőváros volt. Jelentősége Esztergom török kézre kerülése (1543) után nőtt meg, amikor az esztergomi érsekség székhelye, Mo. egyházi és kulturális központja lett. Az ellenreformáció idején Pázmány Péter esztergomi érsek itt alapította meg a jezsuita egyetemet (1635), a mai budapesti ELTE elődjét. Az egyetem Budára költözése (1777) és az érsekség visszatelepülése (1820) politikai és kulturális jelentőségének visszaeséséhez vezetett. 1978 óta – a szlovák r. k. egyház központjaként – érseki székhely, az 1990-es években pedig, a Nagyszombati Egyetem (1992), valamint a r. k. Szt. Cirill és Metód Egyetem (1997) megalapításával ismét egyetemi város lett. 1238 óta szabad királyi város, 1876-tól rendezett tanácsú város volt, 1922-ben elveszített városi címét 1960-ban kapta vissza. 1996 óta kerületi székhely. – Jelentősebb műemlékei: a 14–15. sz.-ban épült gótikus stílusú Szt. Miklós-plébániatemplom; a klarisszák eredetileg gótikus stílusban emelt, majd 1690–94-ben barokkosított temploma és kolostora (ez utóbbi jelenleg az 1954-ben alapított Nyugat-szlovákiai Múzeum székhelye); a 14. sz.-ban gótikus stílusban épült, később reneszánsz és barokk stílusban átalakított Szt. Ilona-ispotálytemplom; az 1652-ben épült reneszánsz érseki palota; az 1629–37 között emelt Szt. János- (ún. egyetemi) templom; az 1633–40 között épült barokk Szt. Jakab-templom; az 1646-ban épült korai barokk Szt. József-templom; az 1710–29 között emelt Szentháromság-templom; az orsolyák 1730–76 között épült barokk Szt. Anna-temploma és zárdája; az 1793-ban emelt copf stílusú Városháza; az 1897-ben épült zsinagóga és az 1923–24-ben épült ev. templom. – Jelentős közúti és vasúti csomópont, a 20. sz. második felében lezajlott iparosítása eredményeként ipari központ: iparát a híradástechnikai berendezések gyártása, valamint a gép- és járműipar uralja. – 1971-ben közigazgatásilag ~hoz csatolták Vágmagyarádot (Modranka), 1971–94 között hozzá tartozott Gerencsér (Hrnčiarovce nad Parnou), 1974-92 között Pozsonyfehéregyház (Biely Kostol).

Nagyszombat – az egykori 1848-as emlékmű a temetőben (GJ)

Község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóközben, Somorjától K-re. L: [1921] – 422, ebből 418 (99,1%) magyar, 4 (0,9%) szlovák; [2011] – 452, ebből 309 (68,4%) magyar, 138 (30,5%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 320 (70,8%) magyar, 126 (27,9%) szlovák. V: [2011] – 366 r. k., 17 ev., 5 gör. kat.; 2 ref. – Magyar lakosainak egy részét a második vh. után áttelepítették Mo.-ra, helyükre magyarországi szlovákok települtek. R. k. (Szűz Mária, Rózsafüzér Királynője) temploma 1849-ben késő klasszicista stílusban épült. 1976–90 között közigazgatásilag hozzá tartozott Macháza.

Község a Vágsellyei járásban, a Kisalföldön, a Vág folyó bal partján, Vágsellyétől K-re. L: [1921] – 2850, ebből 1830 (64,2%) magyar, 960 (33,7%) szlovák; [2011] – 2652, ebből 2018 (76,1%) szlovák, 469 (17,7%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 1961 (73,9%) szlovák, 501 (18,9%) magyar. V: [2011] – 1784 r. k., 51 ref., 43 ev., 9 gör. kat. – A már a 18. sz.-ban részben szlovákokkal újranépesített községbe és pusztáira az első csehszlovák földreform keretében zajló kolonizáció során, 1927-ben újabb szlovák és cseh-morva kolonisták települtek. R. k. (Urunk színeváltozása) temploma a 18. sz. végén barokk-klasszicista, ref. temploma 1786-ban klasszicista stílusban épült. A ~hoz tartozó Felsőjattó puszta klasszicista stílusú r. k. (Szt. László-) templomát a 19. sz.-ban, eredetileg reneszánsz kastélyát a 17. sz.-ban emelték. Felsőjattón neolitikum, vas-, római és népvándorlás kori régészeti leleteket, kelta és avar sírokat, valamint 10. sz.-i köznépi temetőt tártak fel. – Ir. Novák Veronika–Gál Margit (összeáll.): Trnovec nad Váhom. Tornóc 1113–1993 (1993).

Község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz D-i részén, a Duna partján, Dunaszerdahelytől DNy-ra, a szlovák–magyar határ közelében. L: [1921] – 440, ebből 437 (99,3%) magyar; [2011] – 547, ebből 473 (86,5%) magyar, 72 (13,2%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 497 (90,9%) magyar, 45 (8,2%) szlovák. V: [2011] – 504 r. k., 5 ref., 1 ev. – R. k. (Fájdalmas Szűzanya) temploma 2004-ben épült. A 21. sz. elején 1–4. évf.-os magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett.