Község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz É-i részén, a Kis-Duna jobb partján, Dunaszerdahelytől ÉNy-ra. L: [2011] – 130 (56,8%) szlovák, 76 (33,2%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 126 (55,0%) szlovák, 73 (31,9%) magyar. V: [2011] – 131 r. k., 10 ev., 1 gör. kat., 1 ref. – Egykor Tonkházához tartozó puszta volt, amelyre a két vh. közötti földbirtokreform keretében zajló kolonizáció során, 1923-ban szlovák és cseh-morva telepesek költöztek; önálló községgé 1955-ben alakították. – 1976–90 között közigazgatásilag Sárréthez tartozott.

1960-ban Nový Život néven Illésházával és Tonkházával egyesített község a Dunaszerdahelyi járásban a Kisalföldön, a Csallóköz É-i részén, a Kis-Duna jobb partján, Somorjától ÉK-re. L: [1921] – 362, ebből 349 (96,4%) magyar, 11 (3,0%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 290 r. k., 67 ref., 4 ev. – Ir. Presinszky Lajos: Múltról a jelennek. Fejezetek Illésháza, Bélvata, Kismagyar és Tonkháza történelméből (2002).

Község a Tőketerebesi járásban, az Alföldön, a Bodrogköz ÉK-i részén, Királyhelmectől K–DK-re, a szlovák–magyar határ közelében. L: [1921] – 1023, ebből 791 (77,3%) magyar, 139 (13,6%) szlovák; [2011] – 1474, ebből 1036 (70,3%) magyar, 366 (24,8%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 1230 (83,4%) magyar, 170 (11,5%) szlovák. V: [2011] – 722 r. k, 342 gör. kat., 225 ref., 3 ev. – Az első csehszlovák földbirtokreform keretében zajló kolonizáció során a határában felosztott nagybirtokra 1927-ben szlovák és cseh, a második vh. utáni belső telepítések során kelet-szlovákiai szlovák telepesek költöztek. A rokokó-klasszicista stílusú Sennyey-kastély 1781-ben, a neogótikus r. k. (Szűz Mária-) kápolna 1854-ben, a ref. templom 1935–36-ban, a gör. kat. templom az 1990-es években épült. A 21. sz. elején magyar tanítási nyelvű alapiskolája volt.

Község a Kassa-környéki járásban, a Kassai-medence D-i részén, a Szakály- és a Szartos-patakok folyása között, Kassától D-re. L: [1921] – 307, ebből 160 (52,1%) szlovák, 88 (28,7%) magyar, 44 (14,3%) ruszin; [2011] – 379, ebből 353 (93,1%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 350 (92,3%) szlovák, 1 (0,3%) magyar. V: [2011] – 233 r. k., 96 gör. kat., 7 ref., 1 ev. – Egykor részben magyar és ruszin lakossága a 20. sz. közepére beolvadt a többségi szlovákságba. Gör. kat. (Urunk mennybevétele) temploma 1808-ban barokk-klasszicista stílusban épült.

Község a Losonci járásban, a Cseres-hegység ÉNy-i részén, a Béna-patak völgyében,Fülektől DK-re. L: [1921] – 418, ebből 418 (100%) magyar; [2011] – 642, ebből 497 (77,4%) magyar, 63 (9,8%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 516 (80,4%) magyar, 47 (7,3%) szlovák. V: [2011] – 538 r. k., 7 ref., 2 ev., 1 gör. kat. – R. k. (Urunk mennybemenetele) temploma 1896-ban épült szecessziós stílusban. A 21. sz. elején 1-4. évf.-os magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett. A falu melletti Bénai-sziklák mállott lávafolyam-képződményét 1993-ban 7,1 ha területen tájvédelmi körzetté nyilvánították.

1940- ben Lögérpatonyhoz csatolt község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz központi részén, Dunaszerdahelytől ÉNy-ra. L: [1921] – 370, ebből 365 (98,6%) magyar, 2 (0,5%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 213 r. k., 148 ref., 8 izr.

1940- ben Lögérpatonyhoz csatolt község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz központi részén, Dunaszerdahelytől ÉNy-ra. L: [1921] – 370, ebből 365 (98,6%) magyar, 2 (0,5%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 213 r. k., 148 ref., 8 izr.

Cseklész − az Esterházy-kastély kapuja (GJ)

Község a Szenci járásban, a Kisalföldön, a Mátyusföld Ny-i peremén, a Fekete-víz mentén, Pozsonytól ÉK-re. L: [1921] – 2447, ebből 1936 (79,1%) szlovák, 445 (18,2%) magyar; [2011] – 5385, ebből 5902 (94,6%) szlovák, 30 (0,6%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 5078 (94,3%) szlovák, 44 (0,8%) magyar. V: [2011] – 3040 r. k., 298 ev., 158 baptista, 20 gör. kat., 3 ref. – A 20. sz. elején magát még részben magyarnak valló kétnyelvű lakossága a sz. második felére szlovákká vált. R. k. (Szt. István-) temploma a 14. sz.-ban épült gótikus stílusban. A templom előtt áll ~ egykori lelkészének, Anton Bernoláknak 1937-ben emelt emlékműve, akiről a község 1948-ban megállapított szlovák nevét is kapta. Jelentős műemléke az 1714–22 között eredetileg barokk stílusban épített, majd 1756-ban rokokó stílusban átalakított háromtornyú Esterházy-kastély, parkjában a 18. sz.-ban emelt barokk r. k. (Szt. Anna-) kápolnával. Határában 1986-ban honfoglalás kori magyar sírt tártak fel.

Cseklész − Esterházy-kastély (GJ)

Község a Rozsnyói járásban, a Rozsnyói-medencében, a Pelsőci-fennsík K-i lejtői alatt, a Sajó folyó völgyében, Rozsnyótól DNy-ra. L: [1921] – 423, ebből 417 (98,6%) magyar, 6 (1,4%) szlovák; [2011] – 484, ebből 360 (74,4%) magyar, 109 (22,5%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 395 (81,6%) magyar, 71 (14,7%) szlovák. V: [2011] – 246 ref., 122 r. k., 37 ev., 4 gör. kat. – A csehszlovákiai magyar ifjúsági klubok 1965-ben itt rendezték meg az I. Nyári Ifjúsági Találkozót. Ref. temploma 1692-ben, historizáló stílusú r. k. (Jézus szíve) kápolnája 1880-ban épült. 1976–90 között közigazgatásilag Rozsnyó hoztartozott.

Község a Nagymihályi járásban, az Alföldön, a Laborc és a Latorca folyók összefolyásánál, Nagykapostól Ny–DNy-ra. L: [1921] – 657, ebből 648 (98,6%) magyar; [2011] – 363, ebből 298 (82,1%) magyar, 44 (12,1%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 319 (87,9%) magyar, 22 (6,1%) szlovák. V: [2011] – 269 ref., 40 r. k., 15 gör. kat., 2 ev. – Ref. temploma 1793-ban épült klasszicista stílusban egy régebbi templom alapjain, mai formáját az 1903-as átépítés során kapta.

Község a Lévai járásban, a Garammenti-hátságon, a Zsitva és a Garam folyók folyása között, Lévától DNy-ra. L: [1921] – 626, ebből 589 (94,1%) magyar, 19 (3,0%) szlovák; [2011] – 650, ebből 363 (55,8%) szlovák, 252 (38,8%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 336 (51,7%) szlovák, 277 (42,6%) magyar. V: [2011] – 367 r. k., 139 ref., 25 ev., 5 gör. kat. – Az első csehszlovák földbirtokreform keretében zajló kolonizáció során a ~hez tartozó Kullantó pusztára és a 19. sz. végén ~hez csatolt Setétkútra szlovák kolonisták települtek; utóbbit Jesenské néven előbb 1927–39 között, majd 1992-ben ismét önálló községgé szervezték. R. k. (Szt. Anna-) temploma 1770-ben barokk, ref. temploma 1894-ben szecessziós stílusban épült. Határa paleolit, neolit, bronz- és vaskori leletek gazdag előfordulási helye, ahol többek között mamutcsontokat is találtak.

Község a Nagymihályi járásban, az Alföldön, a Laborc és a Latorca folyók összefolyásánál, Nagykapostól Ny–DNy-ra. L: [1921] – 657, ebből 648 (98,6%) magyar; [2011] – 363, ebből 298 (82,1%) magyar, 44 (12,1%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 319 (87,9%) magyar, 22 (6,1%) szlovák. V: [2011] – 269 ref., 40 r. k., 15 gör. kat., 2 ev. – Ref. temploma 1793-ban épült klasszicista stílusban egy régebbi templom alapjain, mai formáját az 1903-as átépítés során kapta.

Község a Lévai járásban, a Garammenti-hátságon, a Zsitva és a Garam folyók folyása között, Lévától DNy-ra. L: [1921] – 626, ebből 589 (94,1%) magyar, 19 (3,0%) szlovák; [2011] – 650, ebből 363 (55,8%) szlovák, 252 (38,8%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 336 (51,7%) szlovák, 277 (42,6%) magyar. V: [2011] – 367 r. k., 139 ref., 25 ev., 5 gör. kat. – Az első csehszlovák földbirtokreform keretében zajló kolonizáció során a ~hez tartozó Kullantó pusztára és a 19. sz. végén ~hez csatolt Setétkútra szlovák kolonisták települtek; utóbbit Jesenské néven előbb 1927–39 között, majd 1992-ben ismét önálló községgé szervezték. R. k. (Szt. Anna-) temploma 1770-ben barokk, ref. temploma 1894-ben szecessziós stílusban épült. Határa paleolit, neolit, bronz- és vaskori leletek gazdag előfordulási helye, ahol többek között mamutcsontokat is találtak.

Község az Érsekújvári járásban, a Kisalföldön, a Zsitva folyó bal partján, Érsekújvártól ÉK-re. L: [1921] – 1569, ebből 1477 (94,1%) magyar, 88 (5,6%) szlovák; [2011] – 1695, ebből 1205 (71,1%) magyar, 467 (27,6%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 1346 (79,4%) magyar, 323 (19,1%) szlovák. V: [2011] – 1598 r. k., 16 ev., 15 ref. – Magyar lakosainak egy részét a második vh. után áttelepítették Mo.-ra, helyükre magyarországi szlovákok települtek. R. k. (Szűz Mária születése) temploma 1745-ben épült barokk stílusban, 1809-ben klasszicista stílusban alakították át. Határában bronz-, vas-, római és népvándorlás kori leleteket, 9. sz. végi szláv, 10. sz.-i, valamint kora Árpád-kori magyar köznépi temetőt tártak fel. A 21. sz. elején magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett.

Község az Érsekújvári járásban, a Kisalföldön, a Zsitva folyó bal partján, Érsekújvártól ÉK-re. L: [1921] – 1569, ebből 1477 (94,1%) magyar, 88 (5,6%) szlovák; [2011] – 1695, ebből 1205 (71,1%) magyar, 467 (27,6%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 1346 (79,4%) magyar, 323 (19,1%) szlovák. V: [2011] – 1598 r. k., 16 ev., 15 ref. – Magyar lakosainak egy részét a második vh. után áttelepítették Mo.-ra, helyükre magyarországi szlovákok települtek. R. k. (Szűz Mária születése) temploma 1745-ben épült barokk stílusban, 1809-ben klasszicista stílusban alakították át. Határában bronz-, vas-, római és népvándorlás kori leleteket, 9. sz. végi szláv, 10. sz.-i, valamint kora Árpád-kori magyar köznépi temetőt tártak fel. A 21. sz. elején magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett.

1964-ben Sady nad Torysou néven Izdobával (Zdoba) egyesített község a Kassa-környéki járásban a Kassai-medencében, a Tarca folyó bal partján, Kassától K-re. L: [1921] – 471, ebből 229 (48,6%) magyar, 210 (44,6%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 219 r. k., 178 ref., 64 gör. kat., 7 izr., 3 ev. – A 18. sz.-ban részben szlovákokkal újranépesített falu a 20. sz. elején még nagyrészt magyar ref. lakossága a sz. közepére beolvadt a szlovák lakosságba. Barokk stílusú r. k. (Nepomuki Szt. János-) temploma 1765-ben épült gótikus alapokon, klasszicista stílusú ref. templomát 1827-ben emelték.

Betlér − Andrássy-kastély (GJ)

Község a Rozsnyói járásban, a Gömör–Szepesi-érchegység D-i részén, a Sajó folyó bal partján, Rozsnyótól É–ÉNy-ra. L: [1921] – 1170, ebből 863 (73,8%) szlovák, 241 (20,6%) magyar; [2011] – 931, ebből 816 (87,6%) szlovák, 13 (1,4%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 809 (86,9%) szlovák, 19 (2,0%) magyar. V: [2011] – 308 ev., 246 r. k., 10 ref., 7 gör. kat. – A német alapítású egykori bányásztelepülés, amely határában évszázadokon keresztül aranyat, valamint réz- és vasércet bányásztak, jelenleg idegenforgalmi központ. Legjelentősebb műemléke a Bebek család 15. sz.-i vára helyén épült Andrássy-kastély. Andrássy István építtette a 18. sz. elején reneszánsz-barokk stílusban; 1792–95 között klasszicista stílusban alakították át, mai négytornyos, eklektikus formáját 1880-ban kapta, 1949 óta múzeum. Értékes, több mint 20 ezer kötetes könyvtárát és a kastélyt körülvevő 81 ha-os angolparkot Andrássy Lipót alapította a 18. sz. végén. A parkban vadaskert található. ~ r. k. (Szt. Erzsébet-) temploma a 14. sz.-ban épült gótikus stílusban, később barokkosították; a klasszicista stílusú ev. templomot 1794-ben emelték.

Betlér − Andrássy-kastély (GJ)

Andrássy-kastély, Betlér

Magyarbőd – ref. templom (GJ)

Község a Kassa-környéki járásban, a Kassai-medence K-i peremén, az Ósva-patak bal partján, Kassától K-re, L: [1921] – 670, ebből 489 (73,0%) szlovák, 156 (23,3%) magyar; [2011] – 1371, ebből 984 (71,8%) szlovák, 299 (21,8%) roma, 26 (1,9%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 945 (68,9%) szlovák, 306 (22,3%) roma, 47 (3,4%) magyar. V: [2011] – 590 ref., 408 r. k., 109 ev., 59 gör. kat. – A magyar nyelvterület legészakibb fekvésű faluja volt, amelynek eredetileg magyar lakossága a 20. sz. folyamán nagyrészt szlovákká vált. Ref. temploma 1793-ban klasszicista stílusban épült. Temetőjében 19. sz.-i fejfák és kopjafák találhatók, valamint az 1848. dec. 11-i budaméri csatában elesett, s itt eltemetett magyar honvédek 1991-ben állított emlékoszlopa.

Református templom, Magyarbőd

Község a Tőketerebesi járásban, az Alföldön, a Bodrogköz ÉK-i részén, Királyhelmectől K–DK-re, a szlovák–magyar határ közelében. L: [1921] – 1023, ebből 791 (77,3%) magyar, 139 (13,6%) szlovák; [2011] – 1474, ebből 1036 (70,3%) magyar, 366 (24,8%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 1230 (83,4%) magyar, 170 (11,5%) szlovák. V: [2011] – 722 r. k, 342 gör. kat., 225 ref., 3 ev. – Az első csehszlovák földbirtokreform keretében zajló kolonizáció során a határában felosztott nagybirtokra 1927-ben szlovák és cseh, a második vh. utáni belső telepítések során kelet-szlovákiai szlovák telepesek költöztek. A rokokó-klasszicista stílusú Sennyey-kastély 1781-ben, a neogótikus r. k. (Szűz Mária-) kápolna 1854-ben, a ref. templom 1935–36-ban, a gör. kat. templom az 1990-es években épült. A 21. sz. elején magyar tanítási nyelvű alapiskolája volt.

Község a Lévai járásban, az Ipolymenti-hátság K-i lejtőin, az Ipoly folyó jobb partján, Zselíztől DK-re, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 651, ebből 638 (98,0%) magyar, 4 (0,6%) szlovák; [2011] – 232, ebből 186 (80,2%) magyar, 28 (12,1%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] 187 (80,6%) magyar, 23 (9,9%) szlovák. V: [2011] – 159 r. k., 37 ref., 3 ev., 1 gör. kat. – Régebbi alapokon álló r. k. (Szt. Márton-) temploma 1884-ben, ref. temploma 1913-ban épült, a neoklasszicista Bossányi-kastélyt a 19. sz. végén, a Csécsi Nagy-kastélyt a 20. sz. elején emelték. Az 1950–60-as években magyar tanítási nyelvű mezőgazdasági szakmunkásképző iskolával rendelkezett.

Bény − r. k. templom (GJ)

Község az Érsekújvári járásban, a Kisalföldön, a Garam folyó jobb partján, Párkánytól É–ÉNy-ra. L: [1921] – 1746, ebből 1710 (97,9%) magyar, 14 (0,8%) szlovák; [2011] – 1464, ebből 1211 (82,7%) magyar, 192 (13,1%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 1254 (85,7%) magyar, 155 (10,6%) szlovák. V: [2011] – 1238 r. k., 18 ref., 7 ev. – A két vh. közötti földbirtokreform során a falutól É-ra 1926-ban alapított Kolónia nevű községrészbe nagyobbrészt cseh-morva, kisebb részben szlovák telepesek költöztek. Nevezetes műemlékei a 12. sz. elején korai román stílusban épült r. k. körkápolna (rotunda) és az 1217-ben késő román stílusban épült kéttornyú r. k. (Szűz Mária) bazilikatemplom. A második vh. végén, 1945 első hónapjaiban a Garam menti harcokban súlyos károkat szenvedett két építményt 1954-ben újították fel. A falu körül három gyűrűből álló, római, avar, ill. korai Árpád-kori eredetűnek is tartott sáncrendszer nyomai láthatóak. A határában található az ún. Szentkút búcsújáró hely. ~ az Alsó-Garam menti, ún. kurtaszoknyás hatfalu egyike. A 21. sz. elején 1–4 évf.-os magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett.

Község a Losonci járásban, a Cseres-hegység ÉNy-i részén, a Béna-patak völgyében, Fülektől D–DK-re. L: [1921] – 715, ebből 677 (94,7%) magyar, 29 (4,1%) szlovák; [2011] – 1138, ebből 810 (71,2%) magyar, 231 (20,3%) szlovák, 31 (2,7%) roma nemzetiségű. A: [2011] – 882 (77,5%) magyar, 176 (15,5%) szlovák. V: [2011] – 953 r. k., 8 ev., 8 ref. – Magyar lakosságának egy részét a második vh. után áttelepítették Mo.-ra. R. k. (Szt. István-) temploma 1728-ban barokk, temetőkápolnája a 18. sz. közepén késő barokk stílusban épült. A 21. sz. elején 1–4. évf.-os magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett. 1971–90 között közigazgatásilag Fülekhez tartozott.

Község a Tőketerebesi járásban, az Eperjes–Tokaji-hegység K-i lábánál, a Biste-patak mentén, Tőketerebestől DNy-ra, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 232, ebből 178 (76,7%) szlovák, 46 (19,8%) magyar; [2011] – 162, ebből 159 (98,1%) szlovák, 2 (1,2%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 157 (96,9%) szlovák, 2 (1,2%) magyar. V: [2011] – 53 gör. kel., 39 r. k., 26 ref., 22 gör. kat. – A 20. sz. elején még részben magyar lakosság a sz. közepére beolvadt a 18. sz.-ban betelepült szlovákságba. Ref., valamint gör. kat. (Szt. György-) temploma a 19. sz. végén neoklasszicista stílusban épült, gör. kel. (Szt. György-) templomát 1996-ban emelték. Savanyúvízforrásai mellett fürdő és üdülő működik.

Község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz É-i részén, a Kis-Duna jobb partján, Dunaszerdahelytől ÉNy-ra. L: [2011] – 356, ebből 189 (53,1%) szlovák, 126 (35,4%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 179 (50,3%) szlovák, 136 (38,2%) magyar. V: [2011] – 250 (70,2%) r. k., 13 ev., 1 ref. – Egykor Előpatonyhoz tartozó puszta volt, amelyre a két vh. közötti földbirtokreform keretében zajló kolonizáció során, 1925-ben szlovák és cseh-morva kolonisták települtek; önálló községgé 1951-ben szervezték. R. k. (Szt. Cirill és Metód-) temploma 1934–36-ban épült. A Kis-Duna mentén fekvő Madarász nevű üdülőtelepe kedvelt kirándulóhely. – 1976–90 között közigazgatásilag hozzá tartozott Vitény.