Sas Andor (FI)

(* 1887. jan. 22. Budapest [Mo.], † 1962. aug. 23. Pozsony) Történész, irodalomtörténész. 1920 után telepedett le Csehszl.-ban; Munkácson, majd Pozsonyban volt gimnáziumi tanár. Egyik alapítója volt a Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaságnak; Masaryk, Beneš és Kamil Krofta műveit fordította magyarra. Az 1920–1930-as években történeti tanulmányokat, gazdaságtörténeti dolgozatokat publikált. 1939–1945-ben bujkálnia kellett. 1948 után elsősorban ismeretterjesztéssel foglalkozott. 1950-től haláláig a pozsonyi Pedagógiai Főiskola, majd a Comenius Egyetem magyar tanszékének vezetője. – Fm. Szabadalmas Munkács város levéltára 1376–1850 (1927); A Schönborn-uradalom a 18. században (1931); Riedl Szende hídverési kísérlete a cseh és magyar szellemiség között a Bach-korszak Prágájában 1854–1860 (1937); Egy kárpáti latifundium a hűbéri világ alkonyán (1955); A koronázó város – A bécsi kongresszustól a nagy márciusig 1815–1848 (1973, 1995); A szlovákiai zsidók üldözése (1939–1945) (1993).

scherer lajos

(* 1874. szept. 16. Óverbász (Stari Vrbas) [Szerbia], † 1957. febr. 16. Szeged [Mo.]) Lapszerkesztő, tankönyvíró. Kolozsvárott szerzett magyar–német szakos tanári oklevelet. 1900–1945 között Losoncon tanított. Egyik fő szervezője volt a csehszlovákiai magyar cserkészmozgalomnak. 1921–1932-ben az A Mi Lapunk felelős szerkesztője. 1945-ben Mo.-ra telepítették. Költészeti és nyelvi tankönyveket, a cserkészek számára nevelő jellegű gyakorlati füzeteket, valamint verseket és elbeszéléseket is írt. – Fm. A próbaidős cserkész kiképzése (1924); A 350 éves losonci gimnázium vázlatos története (1940); Losonc – az egykori magyar város története (1943, 1996). – Ir. Balogh Edgár: Hét próba (visszaemlékezés,  1965); Turczel Lajos: Két kor mezsgyéjén. (mon., 1967); Fogarassy László: magyar cserkészmozgalom Csehszlovákiában 1919—1939. (, 1992). A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918—1995. (1997); A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918—2004. (2004).

Schleicher László (csa)

(* 1908. márc. 30. Pozsony, † 1999. jan. 17. Pozsony) Tanár, karnagy, zeneszerző. A pozsonyi Comenius Egyetemen szerzett magyar–latin–zenei nevelés szakos tanári oklevelet (1935), később karmesteri, zeneszerzési és hegedű szakot végzett (1950). Gimnáziumi tanárként és zenetanárként működött. 1926–1971 között a Salvator Vegyeskar, 1964–1972-ben a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarának, 1972–1982-ben a Magyar Keresztény Egyházi Énekkar karnagya. Alapítója (1980) és haláláig főtitkára volt a Liszt Ferenc Társaságnak. Zenei témájú írásokat közölt; szakkönyveket, tankönyveket írt és fordított.

Schlosser Klára (csa)

(* 1947. ápr. 19. Pozsony) Énekes, énektanár, zenetörténész. 1953−62-ban elvégezte a magyar tanítási nyelvű alapiskolát Pozsonyban, 1962−68-ban az ének szakot a Pozsonyi Konzervatóriumban, 1968−76-ban pedig a zenetudományi szakot a Comenius Egyetem Bölcsészkarán. 1983-ban doktorált zenetörténetből. 1967-től 2005-ig a Szlovák Filharmóniai Kórus tagja, 1987-től 1990-ig a szoprán szólamvezetője, egyben 1970−83-ig a Szlovák Madrigalisták Kórusának, 1975−2002-ig a Zene- és Drámaművészeti Főiskola Madrigálkórusának tagja. 1986-ban a Szlovák Filharmónia érdemes tagja. 1990−1996 között a pozsonyi Egyházi Zeneegylet elnökségi tagja, 1969−2007 között a pozsonyi Szent Márton-dómban és 1969-től a pozsonyi Trinitáriusok-templomában működő kórus tagja, 1970-től 2005-ig a szoprán szólam szólistája. 2005−2007 között a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Közép-európai Tanulmányok Karán éneket tanított és zenetörténetet adott elő. 2005-től a pozsonyi Miloš Ruppeldt Művészeti Alapiskolában éneket tanít. 1967−69 között a Slovkoncert hangversenyügynökség tankoncertjeinek magyar és szlovák nyelvű moderátora. 1985-től 1995-ig a Csehszlovák, később a Szlovák Rádió magyar adásának Barangolás Zeneországban c. sorozatába írt szövegkönyveket.

Schmidt Viktor (csa)

(* 1907. ? Pozsony, † 1980. ? Komárom) Zenetanár, karnagy, zeneszerző. A komáromi Szent Benedek-rendi Gimnáziumban érettségizett. Tanulmányait Pozsonyban folytatta, Albrecht Sándornál zeneszerzést tanult, majd 1936-ban Salzburgban Bruno Walter tanítványa. 1940–1944 között a Budapesti Zeneművészeti Főiskolán Kókai Rezső és Unger Ernő oktatta. A 30-as évek elejétől a Komáromi Városi Zeneiskolában tanított, zenei kritikákat írt a Délszlovenszkói Újságba, a Komáromi Lapokba és más különböző folyóiratokba. Ő lett a Csehszlovákiai Magyar Dalszövetség országos alkarnagya. 1953-tól a Komáromi Művészeti Népiskola zeneelmélet, hegedű-, zongora- és gordonkatanára; 1973-ig az intézmény igazgatóhelyettese. A 60-as évek közepétől az iskola vonószenekarának vezetője. 1964-től az Egyetértés Munkásdalárda karnagya volt. – Ir. Dobi Géza: A szlovákiai zenei élet magyar és magyar származású képviselői (2004).

Schreiber Ildikó (csa)

(* 1954. ápr. 11. Pozsony) Muzikológus, dramaturg, forgatókönyvíró. A Duna Utcai Alapiskola és Gimnázium elvégzése után a Comenius Egyetem Bölcsészettudományi Karának zenetudományi szakán folytatta tanulmányait, itt is doktorált (1980). 1978 óta a Szlovák Televízió dramaturgja, 2001 óta a szórakoztató és zenei osztály fődramaturgja. Számos forgatókönyv, zenei műsor, nemzetközi filmprodukció fűződik nevéhez, amelyekért elnyerte a Szlovák Irodalmi Alap, a Zlatá Praha nemzetközi televíziós fesztivál vagy a cannes-i videofesztivál díját. 1986-tól a bécsi Gesselschaft für Musiktheater előadója volt a kelet-európai zenéről, a film és a zene kapcsolatairól. Több éven át a Panoráma Slovenska folyóirat szerkesztője, számos többnyelvű kiadványt írt és szerkesztett. – Ir. Szőke József–Viczián János szerk.: Ki kicsoda Kassától Prágáig? (1993); Dobi Géza: A szlovákiai zenei élet magyar származású képviselői (2004).

Schubert003

(* 1886. aug. 1. Léva, † 1956. okt. 5. Vác [Mo.]) Kultúraszervező, publicista. Az első vh. alatt orosz fogságba esett; hat évig volt Szibériában. Hazatérését követően a lévai takarékpénztár munkatársa, később igazgatója. A lévai magyar kulturális élet egyik fő szervezőjeként vált országosan ismertté. A Szlovenszkói Magyar Kultúregyesület és a Szlovenszkói Magyar Társadalmi Egyesületek Szövetségének vezetőségi tagja, a Szlovenszkói Magyar Színpártoló Egyesület alelnöke volt. 1938-ban szervezésében került sor a János vitéz hatalmas tömegeket megmozgató, lévai szabadtéri előadására. 1945 után Mo.-ra telepítették. Szerkesztésében jelent meg a máig is forrásértékű Kisebbségi problémák (1937) c. kötet.

Sellyei József (FI)

(* 1909. jan. 1. Vágsellye, † 1941. márc. 6. Vágsellye) Író. Kisdiákként az érsekújvári gimnáziumba kezdett járni, de 13 éves korában szülei kivették őt az iskolából, és munkára fogták. Írói útján a sarlósok pártfogolták, de írásai Mo.-n is megjelentek, 1938 után kapcsolatba került Móricz Zsigmonddal és a népi írók mozgalmával is. – Fm. Farsang legénye (v., 1929); Nádas házak (kisr., 1931); Éjszaka írt novellák (elb., 1932); Elfogyott a föld alóla (r., 1936); Nádas házak (vál. írások, 1957). A mellnek szögezett bicska (vál. elb., 2003).

Sidó Ferenc (FI)

(* 1923. ápr. 18. Vágpatta, † 1998. febr. 6. Budapest [Mo.]) Asztaliteniszező, edző, sportvezető. A 20. sz. egyik legnagyobb magyar sportszemélyisége. Pályafutását labdarúgóként, ill. asztaliteniszezőként kezdte. A Pozsonyi Torna Egylet versenyzőjeként 1937–1938-ban asztaliteniszben szlovákiai ifjúsági bajnok. Családja az első bécsi döntést követően Budapestre költözött. Ezután a Diósgyőr labdarúgócsapatának kapusa, majd az Elektromos röplabdázója volt. Asztaliteniszezőként 1940-ben került be először a magyar válogatottba. 190 válogatott szereplése alatt kilenc világbajnoki (1949 és 1953 között) és három Európa-bajnoki aranyérmet (1958, 1960) szerzett. harmincegyszeres magyar bajnok. Visszavonulása után évekig a válogatott, ill. a Budapesti Spartacus edzője volt. 1992-ben a magyar sport Halhatatlanok Klubjának tagjává választották.

Sidó Zoltán (FI)

(* 1939. ápr. 11. Komárom, † 2013. júl. 2. Érsekújvár) Tanár, politikus, művelődésszervező. Érsekújvárott érettségizett (1957), a nyitrai Pedagógiai Főiskolán szerzett magyar–szlovák–képzőművészeti nevelés szakos tanári oklevelet (1963). 1963-tól Udvardon, 1972-től Érsekújvárott tanított; 1981–1991 között a Csemadok KB elnöke, 1991–1993-ban főtitkára, 1994–2007 között a Komáromi Városi Egyetem igazgatója. 1982–1990-ben szövetségi parlamenti képviselő Prágában. Tevékenyen kivette részét az érsekújvári magyarság kulturális életének szervezéséből, később, a Csemadok országos elnökeként pedig a szlovákiai magyar kulturális élet alakításából. 2008-ban Pro Probitate – Helytállásért díjjal tüntették ki. – Fm. Ötven év szolgálat. A Csemadok tevékenysége az Érsekújvári járásban 1949–1999 (mon., Őszi Irmával, 2000).

Sima Ferenc (csa)

(* 1917. márc. 28. Alsócsitár, † 2005. ápr. 24. Pozsony) Nyelvész, egyetemi oktató. Pozsonyban érettségizett (1935), majd a Comenius Egyetemen szlovák–magyar szakos tanári oklevelet szerzett (1944). Ezt követően néhány kiadói év után (Pravda), 1953–1983 között az egyetem Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékének adjunktusa, majd docense. 1976–1979-ben Finnországban vendégtanár. Szakterülete a fonetika, a fonológia, valamint a magyar és a finnugor nyelvtörténet. Chrenka Edittel és Kazimír Máriával összeállított egy szlovák–magyar és magyar–szlovák zsebszótárt. Ág Tiborral közösen felvidéki magyar népballadakötetet adott ki (Vétessék ki szóló szívem, 1979). – Fm. Magyar nyelvtörténet I (1971); Magyar–szlovák szlovák–magyar iskolai szótár (1992, 2006).

Simek Viktor (csa)

(* 1941. okt. 28. Zsére) Pedagógus, karvezető, amatőr képzőművész. 1968-ban a nyitrai Pedagógiai Főiskolán természetrajz – munkára nevelés szakos, 1975-ben uo. képzőművészet szakos tanári oklevelet szerzett. 1975-ben a pozsonyi Népművelési Intézet szaktanfolyamán karnagyi képesítést nyert. Ipolyszalkán, Köbölkúton, Nyitranagykéren, majd Ghymesen tanított, itt (1990–2002 között) a magyar tagozat igazgatóhelyettese volt. Karvezetőként különböző vegyeskarokkal dolgozott, 1974–1978 és 1990–1993 között a nyitrai Pedagógiai Főiskola vegyes-, ill. női kara, 1991-től a Zoboralja zsérei női kar, 1999–2003 között a Zobor Hangja koloni vegyeskar karnagya volt. Karvezetőként, karnagyként kiemelkedő eredményeket ért el a különböző országos versenyeken. Amatőr képzőművészként több mint ötven csoportos, ill. egyéni kiállítása volt Szl.-ban, Mo.-n, Csehországban és Németországban. 1974–1978 és 1990–1993 között a nyitrai Pedagógiai Főiskola Zenei Tanszékének vendégtanáraként is működött. Munkáját számos kitüntetéssel, elismerő oklevéllel, plakettel jutalmazták, 2002-től A Magyar Kultúra Lovagja.

Simkó Tibor (FI)

(* 1931. febr. 8. Pozsony, † 1998. ápr. 10. Pozsony) Költő, író, műfordító. Gimnáziumi tanulmányai az 1940-es évek végén megszakadtak, s csak 1951-ben érettségizhetett Komáromban. Különböző munkahelyeken dolgozott, végül a Hét munkatársa, majd haláláig szabadfoglalkozású író volt. Szerepelt a Fiatal szlovákiai magyar költők (1958) antológiában. Gyermekversei a 20. sz. második fele magyar gyermekversköltészetének élvonalbeli alkotói között jelölik ki a helyét. Elbeszéléseket is írt. A Szlovákiai Magyar Írók Társasága 2013-ban róla nevezte el a legjobb felvidéki gyermekirodalmi mű szerzőjének odaítélendő díjat. –Fm. Pólusok (v., 1967); Karcsi kacsa kalandjai (verses mese, 1973); Tikirikitakarak (gyermekv., 1977, 1983, 1991, 2004); Akkor tavasszal (elb., 2000).

Simon Attila (ST)

(* 1966. dec. 9. Rimaszombat) Történész, tanár, tankönyvszerző. Magyar–történelem szakos tanári oklevelet a pozsonyi Comenius Egyetem BTK-án, doktori (PhD) oklevelet pedig a Pécsi Tudományegyetemen szerzett, 2011-ben ugyanitt habilitált. A bátkai alapiskolában, majd a dunaszerdahelyi Vámbéry Ármin Magyar Tanítási nyelvű Gimnáziumban tanított; 2001-től a Fórum Kisebbségkutató Intézet munkatársa, 2011-től a Történeti Kutatások Részlegének, majd 2014-től az intézet igazgatója. 2005-től a Selye János Egyetem Tanárképző Kar Történelem Tanszékének vezetője. 2019-től a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja. Hazai és külföldi szakfolyóiratokban, ill. egyéb lapokban publikál. Kutatási területe a szlovákiai magyarság két vh. közötti története. Alapítója és elnöke a Történelemtanárok Társulásának. Több – részben Kovács Lászlóval közösen írt – tankönyv (A magyar nép története a honfoglalástól a szatmári békéig, 1997; A magyar nép története 1711-től 1918-ig, 1998; A magyar nép története a 20. században, 2000; Történelem I.–II., 2006–2007) és módszertani segédanyag, munkafüzet (Feladatok történelemből I–III., 1997–2000) szerzője. Díjak: Kallós Zoltán Külhoni Magyarságért Díj (2026); Turczel Lajos-díj (2019); Katedra-díj (2018); Jedlik Ányos-díj (2018); Arany János-díj (2016); Kehila Haver-díj (2014); Madách-Posonium Irodalmi és Művészeti Díj (2013); Posonium Irodalmi Díj Elsőkötetes Szerzői Díja (2009). – Fm.  A szlovákiai magyarok történetének válogatott bibliográfiája 1990–2002 (2004); A határon túli tudományos magyar könyvkiadás (szerk., 2005); Az 1956-os magyar forradalom és Szlovákia – Maďarská revolúcia roku 1956 a Slovensko (szerk., Edita Ivaničkovával, 2006); Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében (szerk., Bárdi Nándorral, 2006); Telepesek és telepesfalvak Dél-Szlovákiában a két világháború között (mon., 2008); A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok 1989–1992. I−II. (szerk., Popély Árpáddal, 2009, 2010); Egy rövid esztendő krónikája. A szlovákiai magyarok 1938-ban (mon., 2010); Visszacsatolás vagy megszállás. Szempontok az első bécsi döntés értelmezéséhez (szerk., 2010); Küzdelem a városért. Pozsony és a pozsonyi magyarok 1938–1939-ben (mon., 2011); Az elfeledett aktivisták. Kormánypárti magyar politika az első Csehszlovák Köztársaságban (mon., 2013); Magyar idők a Felvidéken (mon., 2014).

Simon Zsolt (FI)

(* 1970. aug. 26. Rimaszombat) Agrármérnök, politikus. A rimaszombati Mezőgazdasági Szakközépiskolában érettségizett (1988), a brünni Mezőgazdasági Egyetem Közgazdasági Karán agrárgépészmérnöki oklevelet szerzett (1993). Tanulmányai befejeztével mezőgazdasági magánvállalkozóként dolgozott. 2002–2006 között a szlovák kormány földművelésügyi minisztere, 2006-tól a Magyar Koalíció Pártja (MKP) parlamenti képviselője; 2009-ben kilépett az MKP-ból, és Bugár Bélával Most–Híd néven új pártot alapított, melynek alelnöke s parlamenti képviselője lett. 2010-ben a Radičová-kormányban mezőgazdasági, környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter, majd a kormány átalakítása után mezőgazdasági és vidékfejlesztési miniszter. 2019-ben Magyar Fórum néven új pártot alapított.