(* 1899. máj. 7. Tajnasári, † 1989. okt. 30. Korneburg [Ausztria]) Történész, demográfus, publicista, politikus. A mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Akadémián szerzett diplomát. Az első Csehszlovák Köztársaság idején a szlovákiai magyar közéletben töltött be különféle tisztségeket. A Szlovenszkói Magyar Kultúregyesület és a Csehszlovákiai Magyar Testnevelő Szövetség elnöke volt. Az első bécsi döntést követően egy ideig Szl.-ban maradt, ahol a Szlovenszkói Magyar Párt ügyvezető elnöke volt. 1941-ben Mo.-ra költözött, ahol 1944-ig a Magyar Országgyűlés Felsőházának tagja lett. 1945 és 1949 között a Teleki Pál Intézet igazgatójaként tevékenykedett, közben pedig szakértőként részt vett a párizsi magyar békedelegáció munkájában. 1949-ben emigrált; előbb Norvégiában, majd az Amerikai Egyesült Államokban élt, ahol részt vett a Magyar Nemzeti Bizottmány munkájában. 1951 és 1958 között a Szabad Európa Rádió Sajtóosztályának munkatársa. 1967-ben Ausztriában telepedett le. Történészként nyugati magyar lapokban a kisebbségi magyarság problémájával foglalkozott (Katolikus Szemle, Új Látóhatár). – Fm. A belvederei magyar–szlovák határ (1941); Hungarian minorites under Communist rule (1958); Hungarians in Czechoslovakia (többekkel, 1959).

(* 1935. máj. 14. Iske – † 2020. jan. 22., Nyitra) Irodalomtörténész, egyetemi docens. A rozsnyói pedagógiai gimnáziumban érettségizett (1956), majd magyar–szlovák szakot végzett a pozsonyi Pedagógiai Főiskolán (1960). 1960–2004 között a nyitrai Pedagógiai Főiskola (később Konstantin Filozófus Egyetem) Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékének oktatója volt (1974–1980, 1985–1989 és 1992–1994 között tanszékvezető). Irodalomtörténészként főleg a magyar reformkor irodalmával, ill. Czuczor Gergely munkásságával foglalkozott. Főiskolai jegyzetet is írt, ill. tankönyveket fordított magyarra csehből, szlovákból. – Fm. Czuczor Gergely költői pályája 1830-ig (mon., 1993); Anyanyelv – iskola – nemzettudat (publicisztika, 1999); Szabad népek valánk, s azok legyünk… (publicisztika, 1999); Czuczor Gergely költészete az 1820-as években (tan., 2001).

(* 1894. febr. 19. Deménd, † 1977. júl. 21. Szeged [Mo.]) Festő, rajztanár. 1913-ban érettségizett Léván. 1919-ig a budapesti Országos Képzőművészeti Főiskolát látogatta, és középiskolai rajztanári képesítést szerzett. 1929–1933 között a Kecskeméti Művésztelep tagja; kiállított a komáromi Jókai Egyesület Szépművészeti Osztálya, valamint a Szlovenszkói Képzőművészek Egyesülete kiállításain.Az 1930-as években Benyovszky Rudolf nagylégi kastélyában mennyezeti freskókat festett. 1931-ben Olaszországban, 1933–1935-ben Berlinben járt tanulmányúton. 1938–1944 között a lévai gimnázium rajztanára volt. 1945-től családjával Szegeden élt, ahol 1957-ig mint rajztanár működött. Realista szemlélete főleg figurális és portréfestészetében, virágcsendéleteiben, tájképeiben nyilvánult meg.

(* 1903 Nyitra, † 1978 Pozsony). Újságíró, író. Risnyovszky János nyitrai nyomdatulajdonosnak, a Nyitramegyei Szemle főszerkesztőjének és kiadójának a fia. Apja újságjánál dolgozott, s műkedvelői színvonalú műveit a családi nyomdában nyomták. – Fm. A szegény ember vérző szíve (r., 1932); Táncol az élet (r., 1933).

(* 1977. máj. 26. Komárom) Kajakozó. A szlovákiai kajak-kenusport egyik legeredményesebb versenyzője. Négyes és kettes kajak versenyszámban olimpiai bronzérmes és hatodik helyezett, hatszoros világbajnok, négyszeres Európa-bajnok.

(* 1981. márc. 17. Komárom) Kajakozó. Négyes kajak versenyszámban olimpiai bronzérmes és negyedik helyezett, négyszeres világbajnok, háromszoros Európa-bajnok.

(* 1903. okt. 16. Jászó, † 1980. aug. 22. Pozsony) Publicista, politikai dolgozó. Munkás volt szülőfalujában (1917), Kassán (1921), Párizsban (1926), Prágában (1928). 1930–1939-ben a Jednota élelmiszeripari munkások szövetkezetét vezette. A 40-es években internálták. 1945–1946-ban az SZLKP kassai városi bizottságának titkára, 1946–1953-ban a kerületi pártszervezet munkatársa, 1953-tól nyugdíjazásáig (1963) az SZLKP Marxista-Leninista Intézetének igazgatóhelyettese. Az Új Szóban és a Pravdában publikált. Társszerzője volt a Magyarok Csehszlovákiában (1967) c. kiadványnak. – Fm. Padli za slobodu – Elestek a szabadságért (tan., 1954); Akik nem hajtottak fejet (tan., 1963); A magyar partizánok részvétele a Szlovák Nemzeti Felkelésben (tan., 1964); Bojový odkaz roku 1919 [1919 harci üzenete] (tan., 1964); Odkaz minulosti [A múlt üzenete] (tan., 1971). – Ir. Csanda Sándor: Akik nem hajtottak fejet (Hét, 1963/10); Tilkovszky Lóránt: Róják Dezső tanulmányairól (Századok, 1963/1).

(* 1946. ápr. 12. Kassa, † 2002. nov. 11. Kassa) Festő, 1971–1976-ban a pozsonyi Képzőművészeti Főiskola hallgatója. 1976–1984- ben a kassai Iparművészeti Középiskola tanára volt. Kezdetben dinamikus ecsetkezelésű tájképeket festett. Tudatos követője volt Jakoby Gyulának, ez főleg sokalakos kompozícióin nyilvánult meg. Expresszív erővel ábrázolta az „utca emberét” a mindennapok forgatagában. Többször nyert díjat a kassai Festészeti Biennálén (1982, 1986), 1987-ben Martin Benka-díjat kapott.

(* 1898. nov. 12. Debrecen [ Mo.], † 1978. júl. 28. Leányfalu) Költő, vallásos író. Családja a század elején Kassára költözött, ~ itt érettségizett, majd a budapesti és a párizsi egyetemen magyar-francia szakot végzett. A két vh. között francia magánórákat adott, 1938–1945-ben a kassai leánygimnáziumban tanított. 1945-ben Mo.-ra költözött. – Fm. Magyar domonkos rendi példák és legendák (tan., 1927); Az életről és a szerelemről dalolok (v., 1930). – Ir. Gyüre Lajos szerk.: A magyar kultúra 50 éve Kelet-Szlovákiában (1968).

(* 1932. febr. 27. Komárom, † 1988. Párizs [Franciaország]) Táncos, koreográfus. 1948–1964 között rövid ideig a kassai Állami Színház, ill. a prágai Katonai Művészegyüttes, valamint a prágai Nemzeti Színház táncosa, majd a pozsonyi Szlovák Nemzeti Színház magántáncosa volt. 1964-től párizsi színházaknál dolgozott. Az 1950–1960-as évek fordulóján több koreográfiát készített a Magyar Területi Színház számára.

(* 1921. júl. 25. Kispest [Mo.], † 1996. ápr. 2. Komárom) Színész. 1934–1938 között Erdélyi Mihály színiiskolájába járt. Ezt követően budapesti színházak, később Kőszeghy Géza társulatának táncos-komikusa 1942-ig, ezután katona, ill. hadifogoly. 1945–1958 között munkás. 1958-tól – 1982. évi nyugdíjba vonulásáig – a komáromi Magyar Területi Színház színésze. Számos hangjáték szereplője; szlovák filmekben is kapott kisebb szerepeket.

(* 1910. jan. 20. Léva, † 1947. márc. 12. Esztergom [Mo.]) Író. Elbeszéléseivel a pozsonyi Magyar Újságban és a Prágai Magyar Hírlapban tűnt fel. 1944-ben Auschwitzba hurcolták, ahonnan 1945 tavaszán érkezett haza. Tragikus körülmények között halt meg: a zajló Dunán felborult a csónak, amelyen Mo.-ra igyekezett, és vízbe fúlt. – Fm. Osztott szerelem (r., 1939); Izzó kemence (r., 1941); Öreg ember szerelme (r., 1942); Kerek hold (r., 1945, 2002); Szabaduló asszonyok (r., 1947).

(* 1904. máj. 21. Ungvár, † ?) Író. Jómódú polgári családból származott, eredeti neve Ligeti Edit. Érettségije után német nyelvet és irodalmat tanult, utána Losoncon, majd Kassán tanított. 1938 után Mo.-on élt, 1945 után az USA-ba emigrált, s a berkeleyi egyetem könyvtárosaként működött. – Egyetlen könyve, erősen önéletrajzi fogantatású regénye 1935-ben, abban a tízkötetes sorozatban jelent meg, melyet a budapesti Franklin Kiadó csehszlovákiai magyar íróktól adott ki. – Fm. Mégsem történt semmi (r., 1935). – Ir. Sándor László: Fiatal szlovákiai írónő (Korunk, 1936, 695); Marék Antal: Mégsem történt semmi (Magyar Írás, 1936/7); Turczel Lajos: Elfelejtett évfordulók 1994-ben (Szabad Újság, 1994. dec. 28.).

(* 1889. máj. 7. Ipolyság, † 1970. júl. 9. Ipolyság) Lapszerkesztő, publicista. Az esztergomi bencés gimnáziumban érettségizett, jogi tanulmányait Budapesten folytatta. 1918 után ügyvédként, 1941–1944-ben közjegyzőként dolgozott Ipolyságon. Sokat tett a Honti Múzeum fejlesztéséért, s élénk kulturális tevékenységet fejtett ki a 20-as évek elején általa újjászervezett Honti Kaszinó. – Kiadója és főszerkesztője volt az ipolysági A Hét c. társadalmi és irodalmi hetilapnak. Politikai cikkei és ipolysági vonatkozású művelődéstörténeti írásai főleg A Hétben és a Prágai Magyar Hírlapban jelentek meg. – Ir. Csáky Károly: Honti barangolások (1985).

(* 1959. okt. 4. Aranyosmarót) Néprajzkutató, politikus, újságíró, köztisztviselő. Iskoláit Kolonban, Gímesen és a pozsonyi magyar gimnáziumban végezte. 1986-ban a Comenius Egyetem BTK-án néprajz szakon szerzett diplomát. 1990-ig muzeológus–etnográfusként dolgozott a dunaszerdahelyi Csallóközi Múzeumban, majd a Galántai járási Múzeumban. A rendszerváltás időszakában rövid ideig közéleti szerepet vállalt (1990–1992 között az Független Magyar Kezdeményezés jelöltjeként a prágai Szövetségi Gyűlés Nemzetek Kamarájának képviselője), majd újságíróként dolgozott. 1999-től a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa irodájának munkatársa. Tanulmányai a szlovák–magyar államközi viszonyról, a szlovákiai nemzetiségi feszültségek kezelésének nemzetközi összefüggéseiről, a nemzetközi kisebbségi jogi dokumentumokról magyar, szlovák és angol nyelven jelennek meg. Somorján él.

(* 1892. szept. 8. Pápa [Mo.], † 1943. márc. Budapest [Mo.]) Író, drámaíró, publicista. 1920-tól Kassán élt, 1922–1938-ban a Prágai Magyar Hírlap külső munkatársa volt. Novelláival, regényeivel tűnt fel, de drámákat is írt (Szerelmes a férjem, 1920; Szedjetek szét, csillagok, 1926; Mint az új bor, 1927; Különös ember, 1927), ezeket Kassán kívül Budapesten is bemutatták. – Fm. Boldogság (elb., 1918); Asszonyok (elb., 1926); Lángoló út (r., 1928); Mesebeli herceg (mesejáték, 1940).

(* 1929. okt. 25. Kolon, † 2012. máj. 25. Kolon) Önkéntes néprajzgyűjtő, helytörténész. Az 1940-es években a pozsonyi magyar gimnáziumba járt, tanulmányait a háborús események szakították félbe. Később gazdálkodó, munkás, Kolon község helyi nemzeti bizottsági elnöke (1954–1957), a helybeli mezőgazdasági szövetkezet segédkönyvelője (1958–1960), raktáros (1960–1977), majd a Csemadok Nyitrai járási bizottságának titkára (1977–1990). Szülőfaluja és szűkebb régiója, Zoboralja néphagyományainak gyűjtésével és helytörténetével foglalkozott. – Fm. Kolon. Egy falu a Zoboralján (1996, 2004); Falusi huncutságok Zoboraljáról (2006).

(* 1909. márc. 20. Budapest [Mo.], † 1993. okt. 13. Budapest [Mo.]) Kritikus, műfordító, lapszerkesztő. Szülei az első vh. idején Kassára, majd Losoncra költöztek. Gimnáziumot és kereskedelmi akadémiát végzett Kassán, 1945 után levelező hallgatóként művészettörténeti tanulmányokat folytatott a moszkvai Repin intézetben. 1933-tól szerkesztője a losonci Figyelőnek, s uo. egyik alapítója az Indulásnak. 1937-ben elnöke lett a helyi népfrontos ifj. egyesületnek, a Tűznek. 1938-ban Kassára költözött, s ott, majd Ungvárott dolgozott magánhivatalnokként. A szovjet Kárpát-Ukrajnából 1962-ben költözött Bp.-re, ahol a leghosszabb ideig (1966–1978) a Gorkij Könyvtár igazgatójaként működött. – A 30-as években tűnt fel cikkeivel; állandó külső munkatársa lett a Magyar Újságnak és a Magyar Napnak. 1935-ben átvette Fábrytól a Korunk csehszlovákiai képviseletét, s 1940-ig több mint 50 cikke, kritikája jelent meg a lapban. – Műfordítói tevékenységét cseh és szlovák művekkel kezdte. 1945 után Ungvárott tucatnyi könyvet fordított orosz és ukrán íróktól. Mint az ungvári képtár igazgatója képzőművészeti tanulmányokat is írt, s Ungváron magyar népmeséket és a kárpátaljai magyar írók alkotásaiból összeállított antológiákat is kiadott. – 1962 után Bp.-en számos tanulmányt és ismertetést írt a csehszl. magyar, a cseh, a szlovák és a szovjet irodalom kérdéseiről. Szerkesztői tevékenysége is jelentős: 1945 után az ő összeállításában jelentek meg Sáfáry László, Rudnóy Teréz, Vozári Dezső vál. kötetei, valamint az Ez volt a Sarló c. tanulmánygyűjtemény. – Fm. Glück Gábor (ukránul, mon., 1959); Magyar népmesék (1954); Grabovszky Emil élete és munkássága (oroszul, mon., 1962); Hazánk: Kelet-Európa (tan., 1979); Hidak partok között (tan., 1988).

(* 1976. július. 28. Ipolyság) Kritikus, irodalomtörténész. Ipolyságon érettségizett (1994). 1999-ban szerzett oklevelet a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem magyar nyelv és irodalom–angol nyelv és irodalom szakán. A besztercebányai Bél Mátyás Egyetem Hungarisztika Tanszékén doktorált (2011). A Selye János Egyetem Gazdaságtudományi Karának oktatója (2004). 2022-től a Napunk című független magyar hírportál szerkesztője. – Kutatóként a kortárs irodalommal, populáris kultúrával és médiakutatással foglalkozik. – Az MA Populáris Kultúra Kutatócsoport alapító tagja. A Sambucus Irodalomtudományi Társaság tagja. Kritikái, tanulmányai a Kalligram, a Prae, az Opus és az Új Forrás hasábjain jelentek meg. Tagja a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának. – Fm. Mesterséges horizontok – Bevezetés a kortárs sci-fi olvasásába, 2012.

(* 1953. márc. 12. Farnad) Fogorvos, parlamenti képviselő. Zselízen érettségizett (1971), a pozsonyi Comenius Egyetem Orvosi Karán szerzett fogorvosi oklevelet (1976). 1976–1995-ben körzeti fogorvos Csilizradványban, 1995-től magánfogorvos. Nagymegyeren él. 1992 jún.-ától 1992. dec. 31-ig az MKDM parlamenti képviselője a Csehszlovák Szövetségi Gyűlésben. 1998-tól a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának képviselője (MKP), 2007 ápr.-ától az MKP szociális és családpolitikai alelnöke.