A magyar ellenzéki pártok politikáját támogató politikai és társadalmi hetilap (Kassa, 1918–1944). – Szerk. Kövy Árpád.

Járási újság (Losonc, 1961. ápr. 1.–1967. ápr. 15.). A Szlovákia Kommunista Pártja járási bizottsága és a Járási Nemzeti Bizottság adta ki a Pokrok c. hetilap magyar mellékleteként kéthetente, 4 oldalon. – A háború után először Novohradský hlas (1945. márc. 24.–1948. okt. 14.) címmel jelent meg járási újság a Nemzeti Front kiadásában. Magyar melléklete azonban csak az 1951-ben megjelent Lučenský družstevník c. földművesújságnak volt. Ennek folytatása, a Lučenské zvesti (Losonci Hírlap, 1959–1960) ugyancsak magyar melléklettel jelent meg. A magyar melléklet iránti igényt a területi átszervezés után az is indokolta, hogy a Losonci járáshoz csatolt korábbi Kékkői és Füleki járásnak is volt magyar melléklettel megjelenő földművesújságja. Kékkőn a Nový roľník – Új Földműves (1951–1960), Füleken a Budovateľ – Építő (1952–1960) jelent meg, az előbbi 4 oldalon, az utóbbi 2 oldalon.

Evangélikus néplap, a Szlovenszkói Magyar Evangélikus Szövetség orgánuma (Rozsnyó, 1934. febr. 18.–1938. szept. 8.) Évente tízszer (júl. és aug. kivételével) jelent meg. Ismertebb főmunkatársai Boross Béla, Fábry Viktor és Kovarik Sándor. Az ifj. Leány-körök és Luther-körök rovatát Istók Lenke vezette. – Szerk. Vargha Sándor.

Kulturális intézmény (Pozsonypüspöki, 1997). A Posonium Irodalmi és Művészeti Díj alapítója és kiosztója. Évente ennek a díjnak a keretében Életműdíjat, Különdíjat, Szülőföld-díjat és Elsőkötetes Díjat vehettek át a kitüntetettek. 2014-től, a Madách-Posonium Könyv- és Lapkiadó megszűntétől az Irodalmi Szemle, a Jó Gazda és a Tücsök kiadója. – Vezető: Lauer Edith (1997); Csanda Gábor (2014).

A Madách-Posonium Könyv- és Lapkiadó könyvesboltjában működött (Pozsony, 1993–1995). – Vezető: Kubička Kucsera Klára, Dobos Éva.

Az első önálló magyar kiadó volt a második vh. után (Pozsony, 1969 jan.–1994 márc.). Előzménye a Tatran Könyvkiadó Magyar Üzeme volt. Feladatkörébe a kisebbségi magyar irodalom szervezése, a műfordítás-irodalom (főleg cseh és szlovák művek) támogatása és a közös könyvkiadás keretében Mo.-ról behozott könyvek gondozása tartozott. Igazgatója elnöke volt a szlovák könyvterjesztő vállalat keretében létesült könyvbehozatali bizottságnak. A kiadó programja fokozatosan alakult ki. A szépirodalmon kívül kezdettől fogva adott ki nyelvészeti és történettudományi műveket, később néhány képzőművészeti kiadványt is, ebben azonban a hatóságok rendszeresen akadályozták. A kiadványok mintegy felét kisebbségi magyar írók művei alkották, a többi műfordítás, ill. célkiadvány vagy bérmunka volt. A kiadó 1977-ben megindította a Csehszlovákiai Magyar Írók sorozatot, mely 20 próza- és 15 verseskötetben kívánta bemutatni 60 év legjobb alkotásait. Az 1983-ban indított A Szlovák Irodalom Könyvtára és A Cseh Irodalom Könyvtára sorozatban a két nemzeti irodalom legjobb alkotásai jelentek meg. A Madách-Európa Kiskönyvtár sorozatban a cseh és szlovák irodalom kisebb terjedelmű alkotásait adták ki. A legrégebbi sorozat, az 1950-ben indult Magyar Könyvbarátok Köre, 1980-ig könyvklubként működött. Alapsorozatában (évi 4 mű) 1980 végéig 124 kötet jelent meg. 1980-ban 7000 tagja volt. 1965-ben ugyancsak könyvklubként alakult a Versbarátok Köre; sorozatában évi 4 kötet szerepelt, ebből 1 a kisebbségi magyar költészetet képviselte. 1978-ban indult az Első Osztályosok Ajándékkönyve sorozat, az egyetlen sorozat, amely az 1989 utáni változásokat túlélte. A fiatal tehetséges szerzők felkarolására 1981-ben indított Főnix Füzetek c. sorozatot. A kiadó megalakulásától kezdve gondozta az Iskolások Könyvtára sorozatot. Ezzel azt a célt követte, hogy a tanulóifjúság kedvezményes áron jusson hozzá az ajánlott s a kötelező irodalomhoz. E sorozatot kiegészítette a Diákkönyvtár, mely az oktatásügy igényeit figyelembe véve a közös kiadás keretében jelentette meg a magyar és a világirodalom alkotásait. A társadalomtudományi és néprajzi jellegű művek az Új Mindenes Gyűjteményben jelentek meg évente 1980-tól. A csehszlovák–magyar közös könyvkiadási egyezmény (1953-tól) a könyvkiadók együttműködését szabályozta, lehetőséget teremtve a magyarországi kiadványok kedvezményes áron való behozatalára, ill. a szlovákiai kiadványok (főleg a kisebbségi irodalmi alkotások) magyarországi forgalmazására. A ~ kiadványainak 90–95 %-a jutott el így a magyarországi könyvpiacra, csaknem félmillió példányban. 1972-től a ~ jelentette meg az Irodalmi Szemle folyóiratot, 1973-tól pedig a Madách Naptárat is. A kiadó munkatársai között kiváló írókat (Dobos László, Duba Gyula, Tőzsér Árpád, Grendel Lajos, Zalabai Zsigmond stb.), ill. műfordítókat (Mayer Judit, Czagány Iván stb.) találunk. A kiadó 1994-ben megszűnt, és szerepét az újonnan alakult kiadókkal együtt (Kalligram Könyv- és Lapkiadó, Lilium Aurum Könyvkiadó, AB-ART Könyvkiadó stb.) a Madách-Posonium Könyv- és Lapkiadó vette át. – Vezető: Dobos László (1969), Fónod Zoltán (1969), Dobos László (1970), Fónod Zoltán (1972), Sárkány Árpád (1979), Klimits Lajos (1987), Dobos László (1990).

Az első önálló magyar kiadó volt a második vh. után (Pozsony, 1969 jan.–1994 márc.). Előzménye a Tatran Könyvkiadó Magyar Üzeme volt. Feladatkörébe a kisebbségi magyar irodalom szervezése, a műfordítás-irodalom (főleg cseh és szlovák művek) támogatása és a közös könyvkiadás keretében Mo.-ról behozott könyvek gondozása tartozott. Igazgatója elnöke volt a szlovák könyvterjesztő vállalat keretében létesült könyvbehozatali bizottságnak. A kiadó programja fokozatosan alakult ki. A szépirodalmon kívül kezdettől fogva adott ki nyelvészeti és történettudományi műveket, később néhány képzőművészeti kiadványt is, ebben azonban a hatóságok rendszeresen akadályozták. A kiadványok mintegy felét kisebbségi magyar írók művei alkották, a többi műfordítás, ill. célkiadvány vagy bérmunka volt. A kiadó 1977-ben megindította a Csehszlovákiai Magyar Írók sorozatot, mely 20 próza- és 15 verseskötetben kívánta bemutatni 60 év legjobb alkotásait. Az 1983-ban indított A Szlovák Irodalom Könyvtára és A Cseh Irodalom Könyvtára sorozatban a két nemzeti irodalom legjobb alkotásai jelentek meg. A Madách-Európa Kiskönyvtár sorozatban a cseh és szlovák irodalom kisebb terjedelmű alkotásait adták ki. A legrégebbi sorozat, az 1950-ben indult Magyar Könyvbarátok Köre, 1980-ig könyvklubként működött. Alapsorozatában (évi 4 mű) 1980 végéig 124 kötet jelent meg. 1980-ban 7000 tagja volt. 1965-ben ugyancsak könyvklubként alakult a Versbarátok Köre; sorozatában évi 4 kötet szerepelt, ebből 1 a kisebbségi magyar költészetet képviselte. 1978-ban indult az Első Osztályosok Ajándékkönyve sorozat, az egyetlen sorozat, amely az 1989 utáni változásokat túlélte. A fiatal tehetséges szerzők felkarolására 1981-ben indított Főnix Füzetek c. sorozatot. A kiadó megalakulásától kezdve gondozta az Iskolások Könyvtára sorozatot. Ezzel azt a célt követte, hogy a tanulóifjúság kedvezményes áron jusson hozzá az ajánlott s a kötelező irodalomhoz. E sorozatot kiegészítette a Diákkönyvtár, mely az oktatásügy igényeit figyelembe véve a közös kiadás keretében jelentette meg a magyar és a világirodalom alkotásait. A társadalomtudományi és néprajzi jellegű művek az Új Mindenes Gyűjteményben jelentek meg évente 1980-tól. A csehszlovák–magyar közös könyvkiadási egyezmény (1953-tól) a könyvkiadók együttműködését szabályozta, lehetőséget teremtve a magyarországi kiadványok kedvezményes áron való behozatalára, ill. a szlovákiai kiadványok (főleg a kisebbségi irodalmi alkotások) magyarországi forgalmazására. A ~ kiadványainak 90–95 %-a jutott el így a magyarországi könyvpiacra, csaknem félmillió példányban. 1972-től a ~ jelentette meg az Irodalmi Szemle folyóiratot, 1973-tól pedig a Madách Naptárat is. A kiadó munkatársai között kiváló írókat (Dobos László, Duba Gyula, Tőzsér Árpád, Grendel Lajos, Zalabai Zsigmond stb.), ill. műfordítókat (Mayer Judit, Czagány Iván stb.) találunk. A kiadó 1994-ben megszűnt, és szerepét az újonnan alakult kiadókkal együtt (Kalligram Könyv- és Lapkiadó, Lilium Aurum Könyvkiadó, AB-ART Könyvkiadó stb.) a Madách-Posonium Könyv- és Lapkiadó vette át. – Vezető: Dobos László (1969), Fónod Zoltán (1969), Dobos László (1970), Fónod Zoltán (1972), Sárkány Árpád (1979), Klimits Lajos (1987), Dobos László (1990).

Irodalmi csoportosulás (Losonc, 1923). Simándy Pál alakította ki. Néhány Losoncon és környékén élő fiatal írót és irodalomkedvelőt (Győry Dezső, Darkó István, Farkas István, Gérecz Ödön, Medveczky Gyula stb.) vont maga köré, és rendszeres beszélgetésekben, vitákban tárgyalta meg velük a nemzetiségi elkötelezettségű irodalom kérdéseit. Az új magyar irodalomból az Ady–Móricz–Szabó Dezső triászt emelte ki eszményként. Simándy gondolatai, elképzelései és a viták alapján írt irodalompolitikai írásai főleg Győry Dezsőt és rajta keresztül a sarlós ifjúságot termékenyítették meg. – Ir. Simándy Pál: A Madách Kör története (kézirat); Györy Dezső: Az „újarcú magyarok” regénye (Irodalmi Szemle, 1967/10); Turczel Lajos: Simándy Pál és Losonc (Keleti Napló, 1993/1–2).

Darvas János 1922 végén ilyen néven javasolta a csehszl. magyar írók egyesületének megalakulását Kassa székhellyel. Terjedelmes cikkében hivatkozott a Tűz folyóirat korábbi javaslatára, s az erdélyi írók Kaláka-mozgalmát hozta fel gyakorlati példaként. Az íróegyesületen kívül szlovenszkói magyar nemzeti könyvtár létesítésére is javaslatot tett. A terv nem valósult meg. – Ir. Darvas János: Felhívás a szlovenszkói és ruszinszkói magyar írók Madách Szövetségének megalakítására (Prágai Magyar Hírlap, 1922. dec. 24.); Turczel Lajos: Magyar írószervezkedési kísérletek az első Csehszlovákiában (In: uő: Visszatekintések…, 1995).

Szlovákiai magyar könyvkiadó (Pozsony, 1992–2014). Igazából 1994-től a Madách Könyv- és Lapkiadó megszűnte után működött. Programjában a korábbi hagyományokat folytatta, megkülönböztetett figyelmet fordított az eredeti magyar művek kiadására. Tevékenységében a szépirodalom, továbbá a tudományos és néprajzi irodalom, valamint a gyermek- és ifjúsági művek kiadása volt a meghatározó. Magyar Anteus címmel új sorozatot indított (2003) a kisebbségi magyar írók meghatározó életművei kiadására. Förtelmes kaszálógép, avagy köszöntés Hiccingáből címmel 2003-ban költői antológiát adott ki, Ugrás a semmibe (Csehszlovákiai magyar elbeszélők 1918–2003) címmel pedig 2004-ben prózai antológiát jelentetett meg. A fiatal költők, prózaírók bemutatását az Új Főnix Füzetek c. kiadvány vállalja. Kiadásában három folyóirat – Irodalmi Szemle, Jó Gazda, Tücsök – jelenik meg. Indulásakor kiadói tevékenysége mellett országos méretű könyvesbolt-hálózatot is működtetett. 2014-ben megszűnt, és a lapkiadást a Madách Egyesület folytatja. – Vezető: Dobos László (1994–2014).

Mo.-i kezdeményezés az első bécsi döntés által visszacsatolt területek lakosságának megsegítésére. A miniszterelnöki hivatal kezdeményezésére 1938. okt. elején hívták életre. Létrehozását az indokolta, hogy – noha Csehszl. szociális politikája fejlettebb volt, mint a magyarországi –, D-Szl.-ban magas volt a munkanélküliség, s így e területek Mo.-hoz csatolását követően komoly szociális gondokra lehetett számítani. Célja így a majdan visszacsatolandó területek szociálisan hátrányos helyzetben élő lakosságának megsegítése, az anyaországba való beilleszkedésük elősegítése volt. Emellett a mozgalomnak bizonyítania kellett Mo. és a magyarországi lakosság szolidaritását is a kisebbségben élőkkel szemben. Céljai megvalósítása érdekében országos gyűjtést hirdetett, amelybe a magyarországi népesség széles körei kapcsolódtak be, s amelyet a politikai jobb- és baloldal egyaránt támogatott. A gyűjtőakció eredményeképpen összesen 6,8 millió pengő gyűlt össze, amelyet a visszacsatolást követően élelmiszer, tüzelőanyag és pénzsegélyek formájában osztottak ki a rászorulóknak. A segélyakció lebonyolításában meghatározó szerepet kapott az a 41 járási és városi szociális megbízott, akiket főleg vöröskeresztes aktivisták és szerzetesnővérek közül választottak ki, s akik az egyes visszacsatolt területeken a segélyezést szervezték és irányították. Támogatta a főiskolás ifjúságot, és szerepet vállalt a szegénygondozás és a ínségmunkák megszervezésében is. Mivel a mozgalom anyagi lehetőségei korán kimerültek, tevékenysége pedig nem illett bele a magyar kormányzat felvidéki politikájába, 1939 nyarán befejezte működését. – Ir. Hámori Péter: Kísérlet a visszacsatolt felvidéki területek társadalmi és szociális integrálására. A Magyar a Magyarért Mozgalom története 1938–1940 (Századok, 2001/3).

A Pátria Rádió szerkesztősége (FI)

A Szlovák Rádió nemzetiségi részlege (Kassa, Pozsony, 1928). Műsoridejének nagy részében a magyar nemzetiségű, ill. a magyarul tudó hallgatóknak szól, de emellett vannak ukrán és ruszin nyelvű műsorai is. Programszerkezetét tekintve szinte minden műfajt (híradás, publicisztika, ifjúsági műsorok, zenei programok, hangjátékok stb.) magában foglal, és igyekszik az összes korosztályhoz szólni. A szlovákiai magyar rádiózás több mint nyolc évtizedes múltra tekint vissza. A Szlovák Rádió 1928. dec. 16-án közvetített először magyarul Kassáról, a következő év febr.-jában pedig megkezdődött a rendszeres pozsonyi közvetítés is. 1934 febr.-jától a pozsonyi adó naponta sugárzott magyar nyelvű műsort. Az esti órákban 50 percet Pozsonyból, 25–30 percet Kassáról közvetítettek. A műsorok azonban csupán az első Csehszlovák Köztársaság fennállásának utolsó évében kezdtek a szlovákiai magyarok valós problémáival foglalkozni, s a véleményeknek a korábbitól sokkal szélesebb skáláját felvonultatni. A Tiso-féle Szlovák Köztársaság megalakulását követően a Szlovák Rádió 1944-ig hetente két alkalommal kb. egy órányi műsort sugárzott magyar nyelven. A műsorban a hírek mellett az irodalmi összeállítások domináltak, de gyakran szerepeltek a pozsonyi magyar kulturális élet szereplői is. A második vh.-t követően 1949 jan.-jában kezdte meg – Pozsonyból – magyar nyelvű műsorainak sugárzását a Szlovák Rádió. A kezdeti időszakban a magyar adás naponta 2 alkalommal – reggel és délben – összesen 40–60 perces műsort sugárzott. A Varsói Szerződés csapatainak 1968. aug. 21-i csehszlovákiai bevonulását követően a Szlovák Rádió illegalitásba vonult, s ismeretlen helyszínekről magyar nyelven – Gabonaváros néven – is sugárzott híreket, közleményeket, passzív ellenállásra buzdító felhívásokat. Az 1989-es nov.-i események a magyar adás életében is jelentős változásokat hoztak. A megváltozott társadalmi helyzetben a szerkesztők sokkal önállóbban és gyakorlatilag függetlenül készíthették műsoraikat, mind a riporterek, mind a riportalanyok bátran elmondhatták véleményüket. A műsor szerkezetében bizonyos átalakulás is végbement. Hétfőtől csütörtökig jobbára csak hírműsorok és zenei összeállítások kerültek adásba (a napi összműsoridő kb. 3 és fél óra), jelentősen bővült viszont a pénteki (6 és fél óra) és a hétvégi adás (10+10 óra) terjedelme. 1992 aug.-ától megszűntek a hétköznap reggel sugárzott hírblokkok és a magyar adás hétköznap délután 14 órától 18 óráig élő műsort közvetített Délutáni magazin, később Pavilon címmel. Szombaton és vasárnap pedig reggel 8 órától délután 18 óráig különböző összeállítások, zenei műsorok, riportok stb. kerültek adásba. Újabb változás állt be a műsorok szerkezetében 2009-ben, amikor is a Pátria Rádió magyar adása átállt a napi 12 órás (heti 84 órás) közvetítésre: Hétköznap és a hétvégén egyaránt reggel 6 órától 18 óráig jelentkezik különböző műsorokkal. 2012-ben a Szlovák Televíziót és a Szlovák Rádiót egy közszolgálati műsorkészítő intézménnyé vonták össze, így a rádió és a televízió magyar szerkesztősége is közös irányítás alá került. Jelenlegi igazgatója Lovász Attila. 1998–2009 között a magyar adás a magyarul beszélő romáknak is sugárzott műsort. – Ir. Papp Sándor–Protič János–Molnár László (összeáll.): Szlovák Rádió magyar adása 1928–1998 (1998).

A csehszlovákiai magyar egyetemisták érdekvédelmi szervezete (Prága, 1925). A Magyar Ifjak Pozsonyi Szövetsége fiókszervezeteként jött létre. Később Brünnben és Pozsonyban és más vidéki városokban is létrejöttek szervezetei. A különböző városokban működő szervezetek csúcstestülete a Csehszlovákiai Magyar Akadémikusok Szövetsége volt, amely 1926-ban alakult meg. Legfőbb célja a magyar egyetemisták érdekvédelme, a fiatalok keresztény és nemzeti identitásának megőrzése és fejlesztése volt. A ~n belül 1927-ben vita bontakozott ki arról, hogy a zsidó fiatalok bekapcsolásának érdekében a szervezet megnevezéséből hagyják ki a keresztény szót, ezt azonban csak a prágai alapszervezet tette meg, amely Magyar Akadémikusok Köre néven működött tovább. A ~ számos ifjúsági kezdeményezés és egyéb szerveződés táptalaja volt, többek között belőle sarjadt ki a prágai egyetemisták Szent György Köre is.

A csehszlovákiai magyar egyetemisták érdekvédelmi szervezete (Prága, 1925). A Magyar Ifjak Pozsonyi Szövetsége fiókszervezeteként jött létre. Később Brünnben és Pozsonyban és más vidéki városokban is létrejöttek szervezetei. A különböző városokban működő szervezetek csúcstestülete a Csehszlovákiai Magyar Akadémikusok Szövetsége volt, amely 1926-ban alakult meg. Legfőbb célja a magyar egyetemisták érdekvédelme, a fiatalok keresztény és nemzeti identitásának megőrzése és fejlesztése volt. A ~n belül 1927-ben vita bontakozott ki arról, hogy a zsidó fiatalok bekapcsolásának érdekében a szervezet megnevezéséből hagyják ki a keresztény szót, ezt azonban csak a prágai alapszervezet tette meg, amely Magyar Akadémikusok Köre néven működött tovább. A ~ számos ifjúsági kezdeményezés és egyéb szerveződés táptalaja volt, többek között belőle sarjadt ki a prágai egyetemisták Szent György Köre is.

A Híd – Szlovenszkói Magyar Irodalmi Társulat füzetsorozata (Nyitra, 1941–1944). A fasiszta szlovák állam betiltotta a szlovákiai magyar irodalmi és kulturális folyóiratokat. E hiány pótlására indították a Híd szerkesztői a rendszertelen időközökben megjelenő Magyar Album-füzeteket. A tíz kötetre tervezett első sorozatnak egy éven belül kellett volna megjelennie, de a cenzúra és a terjesztési engedélyek körüli huzavona miatt ez több évre eltolódott. A római számokkal jelölt füzetek belső elrendezése a folyóiratokéra emlékeztet. Állandó rovataiban 45 szlovákiai magyar, 117 magyarországi, romániai és jugoszláviai magyar, 13 szlovák és 13 idegen költő, író, műfordító alkotása jelent meg, összesen 346 mű 1062 oldal terjedelemben. A szerkesztők magatartására és bátorságára jellemző, hogy 1942-ben Mártonvölgyi László cikket írt József Attila halálának körülményeiről, elhanyagolt sírjáról, s közölték a Mama, az Eperfa és a Mondd, mit érlel.. c. verseit. Az erősödő politikai nyomás és anyagi gondok miatt a X. füzet megjelenése után 1944 karácsonyán beszüntette működését.  – Szerk. Dallos István, Mártonvölgyi László közreműködésével. – Ir. Dallos István: A Híd vallomása (1969); A „Híd – Szlovenszkói Magyar Irodalmi Társulat” kiadói tevékenysége. In: Szeberényi Zoltán: Visszhang és reflexió (1986).

Szakmai és művészeti szervezet (Pozsony, Hetény, Dunaszerdahely, Komárom, 1990). A Csehszlovákiai Magyar Képzőművészek Társaságának, ill. a Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társaságának jogutódja és tevékenységének folytatója. A szervezet célja a magyar nemzetiségi kisebbség professzionális képzőművészeti kultúrájának támogatása és művészeti hagyományainak megőrzése. Küldetése és célja főként a kortárs magyar képzőművészek művészetének terjesztése Szl. egész területén, valamint az össznemzeti magyar és nemzetközi képzőművészeti kultúrán belül. Tevékenysége főleg kiállítások rendezésére irányul, ezenkívül elméleti szimpóziumokat szervez és alkalmi kiadványokat ad ki. Tagja a Magyar Képzőművészeti és Iparművészeti Társaságok Szövetségének, valamint a pozsonyi Slovenská výtvarná únia-nak (Szlovák Képzőművészeti Unió). 1993–1995-ben a hetényi Lilla Galéria társszervezője, 1995 után a dunaszerdahelyi Kortárs Magyar Galériával és más intézményekkel működik együtt. Tagságának száma 50 körüli. Megalapítója és szervezője az Illusztrált Könyv biennálénak Dunaszerdahelyen. 1996-ban évi nívódíjat alapított saját tagjai számára. Az új nevét (~) 2014-ben vette fel. – Vezető: Nagy János (1990); Lipcsey György (1995); Kopócs Tibor (1998); Dolán György (2009); Kopócs Tibor (2014).

Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának segéd- és tanácsadó szerve (Pozsony, 1948–1949). Feladata az volt, hogy segítse a párt központi bizottságának munkáját a szlovákiai magyarokkal kapcsolatos párthatározatok meghozásában és végrehajtásában. A mintegy egy éven át működő ~ elnökévé a magyarellenességéről jól ismert Daniel Okáli belügyi megbízottat, titkárává pedig Fábry Istvánt nevezték ki. A bizottságban rajtuk kívül Lőrincz Gyula, Major István, Kugler János és Rabay Ferenc kapott helyet. A ~ot később további két szlovák taggal egészítették ki. Fontos szerepet kapott az Új Szó c. lap elindításában, a Csemadok létrehozásának előkészületeiben, valamint a csehországi deportáltak vagyoni kérdéseit érintő rendelkezések kidolgozásában is. Miután 1949 őszén nyíltan kifogást emelt a tervezett Dél-akció magyarellenes éle ellen, a pártvezetés feloszlatta a bizottságot.

Kisebbségi írók és publicisták népfrontos jellegű egyesülete (Pozsony, 1937 júliusa). Tisztségviselői és ismertebb tagjai a következők voltak: Győry Dezső (elnök), Vozári Dezső és Peéry Rezső (alelnökök), Vass László (titkár), Jócsik Lajos (pénztáros), Morvay Gyula és Szalatnai Rezső (ellenőrök), Forbáth Imre, Földes Sándor, Gwerk Ödön, Hornyánszky István, Jelen Mihály, Sellyei József, Tilkovszky Béla. Vezetői a hatóságoknál többször eljártak a kisebbségi irodalom ügyében, és részük volt abban, hogy 1938-ban végre magyar író (Darkó István) is kapott Állami Díjat. – Vezető: Győry Dezső. – Ir. Népfrontos jellegű csehszlovákiai magyar tudományos és kulturális-irodalmi egyesületek. In: Turczel Lajos: Hiányzó fejezetek (1982).

Magyar egyetemisták alapították (Pozsony, 1989 nov.–1991). Részt vett a rendszerváltásban, aktívan bekapcsolódott a tüntetések szervezésébe és mozgósította a szlovákiai magyar egyetemistákat, diákokat. A Független Magyar Kezdeményezés 1990-ben Berényi József személyében az első szabad választáson parlamenti képviselőt juttatott a Szlovák Nemzeti Tanácsba a ~ből. 1991-től Diákhálózat néven folytatja munkáját az egyetemisták és diákok érdekvédelmével foglalkozó szervezetként.

Hungarisztikai tanszék a Bél Mátyás Tudományegyetem Humán Tudományok Karán (Besztercebánya, 1998–2015). Alabán Ferenc alapította, 2002 őszéig Finnugor Nyelvek Tanszéke néven működött. A komplex és rendszeres tantervi program keretében a fordítók, műfordítók, tolmácsok és filológiai szakemberek ötéves magiszteri képzését látta el a magyar nyelv és kultúra és más idegen nyelvi szakokkal való párosításban, nappali és levelező tagozaton. A hallgatók szakpárosításuknak megfelelően vesznek részt külföldi részképzésen. – Vezető: Alabán Ferenc (1998–2015).

Magyar parlamenti képviselők 1990-ben a prágai Szövetségi Gyűlésben kezdeményezték a komáromi székhelyű Jókai Mór Egyetem megalapítását. A kezdeményezés nem járt sikerrel, így Komárom város 1992-ben létrehozta a Komáromi Városi Egyetemet. A városi egyetem három magyarországi felsőoktatási intézmény konzultációs központjaként működött. 2001-ben a Selye János Egyetemért Alapítvány a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem, ill. a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Villamosmérnöki és Informatikai Kara székhelyen kívüli képzését indította el Komáromban, évente 200 hallgatóval. Az alapítvány működtette a Láthatatlan Kollégium mintájára létrehozott Selye János Kollégiumot, ill. az évente megrendezett több hetes Nyári Egyetemet. Ez a képzés alapozta meg a Selye János Egyetem létrehozását Komáromban, amelyre 2004-ben került sor. Az egyetembe 2004-ben beolvadt a Calvin János Teológiai Akadémia, amely egyházi, oktatási, tudományos, szakmai, szociális segítségnyújtási tevékenységet folytatott (az akadémia egyházi státuszát 1995-ben legalizálta a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériuma), és alapját képezte a jelenlegi Református Teológiai Karnak. Az egyetem első rektora Albert Sándor lett. Az egyetem nappali és levelező tagozata a következő karokkal működik: Gazdaságtudományi Kar, Tanárképző Kar, Református Teológiai Kar. 2007-ben több mint 2000 hallgatója volt. – Vezető:  Albert Sándor (2004); Tóth János (2009).

Az 1918-as államfordulat után az 1912-ben létesített pozsonyi Erzsébet Tudományegyetemet megszüntették. Csehszl.-ban ezután – az 1925–1939 között létező losonci Református Teológiai Szeminárium kivételével – nem volt magyar tanítási nyelvű egyetem vagy kar. A Comenius Egyetemen 1920-ban Magyar Szeminárium létesült, ahol hosszabb ideig csak lektor (Vojtech Cvengroš) működött. A magyar filológiai szakot az 1930/31-es akadémiai évben vezették be. A finnugrisztikából professzorrá habilitált Pavel Bujnák heti két órában a 19. sz.-i magyar regényről előadást s régi szövegek olvasásával szemináriumot tartott. A következő akadémiai évben az évfolyamonkénti heti óraszám kilencre emelkedett, s ennyi maradt 1951 jún.-áig. Az előadások nyelve addig a szlovák volt. Halála után, 1934-től 1950-ig két megbízott előadó, Ján Bakoš szemitológus és František Jančovič középiskolai tanár vette át az oktatást. Az 50-es években jelentős változásokra került sor. 1951-ben az egyetem akkor létesített pedagógiai karán Sas Andor docens vezetésével magyar tanszék nyílt, s az előadások nyelve nemcsak ott, hanem a bölcsészkar megmaradt magyar szemináriumában is a magyar lett. A pedagógiai karon kezdettől két részleg működött: a gimnáziumi tanárokat képző pedagógiai főiskola és az általános iskolák tanítóit felkészítő pedagógiai felső iskola. A tanszékek az első két évben közösek voltak az egyes szakokon, aztán elkülönültek. Az egymást követő iskolareformok következtében 1954-ben Pozsonyban három felsőfokú intézmény oktatta a magyar nyelvet: A Comenius (Komenský) Egyetem Magyar Szemináriuma, a Pedagógiai Főiskola és a Felsőbb Pedagógiai Iskola Magyar Nyelv és Irodalom Tanszéke. Az újabb reformok következtében megszűnő Pedagógiai Főiskola tanszéke beleolvadt az egyetem Magyar Szemináriumába, az ugyancsak megszűnő Felsőbb Pedagógiai Iskola tanszéke pedig 1960-ban átkerült Nyitrára. A tanítási nyelv a pedagógiai főiskolán – a magyar tanszék kivételével – a szlovák volt, a tanítóképzőnek megfelelő pedagógiai felső iskolán viszont a más szakos magyar hallgatók részére is magyarul folyt az oktatás. A pedagógiai felső iskolát pár év múlva Nyitrára telepítették át. Az egyetem bölcsészkarán a Magyar Szemináriumot 1959-ben váltotta fel az önálló Magyar tanszék, melyen Sas Andor irányításával négy adjunktus működött. 1990-től a szlovák hallgatók részére külön tanrendű szak létezik. A tanszéken jelenleg magyar szakos tanár- és tolmácsképzés, hungarológiai képzés, valamint finn nyelvi és irodalmi képzés folyik baccalaureátusi (Bc.), magiszteri (Mgr.) és doktori (PhD.) képzés keretein belül.

Regionális jellegű szépirodalmi, művészeti, kritikai folyóirat (Kassa, 1926. ápr. 4). Egyetlen száma jelent meg. – Szerk. Budai Győző.

Magyar politikai párt a két vh. közötti Szl.-ban. A Csehszlovák Köztársaság megalakulása az új államhoz csatolt magyarlakta területeken az addig egységes szociáldemokrácia nemzeti elvű feldarabolását eredményezte. A szlovák alapszervezetek a cseh szociáldemokráciához csatlakozva nemzeti alapon létrehozták a Csehszlovák Szociáldemokrata Munkáspártot. A szociáldemokrácia pozsonyi (Magyar és Német Szociáldemokrata Párt), kassai (Felső-Magyarországi Szociáldemokrata Párt) és budapesti központjához tartozó magyar és német alapszervezetek többsége viszont továbbra is az egységes magyar szociáldemokrácia keretén belül kívánt maradni. Mivel a magyar és német szociáldemokrácia az egyik szervezője volt az 1919 febr.-jában kirobbant általános sztrájknak, Szl. tejhatalmú minisztere, Vavro Šrobár 1919 márc.-ában betiltotta a Felső-Magyarországi Szociáldemokrata Párt működését. A szlovák–magyar államhatár véglegesítését és a Magyar Tanácsköztársaság bukását követően a szociáldemokrácia korábbi szervezeti struktúrájára építve megkezdődött a Szlovenszkói Német-Magyar Szociáldemokrata Párt (SZNMSZDP) megszervezése. Az SZNMSZDP az egyedüli olyan szlovákiai párt volt, amelynek működése folytonosnak tekinthető az államfordulat előtti időkből, s amely így egy már kialakult szervezeti hálózatra tudott ráépülni. Befolyása azonban inkább csak Szl. nyugati térségeire terjedt ki, s az 1920-ban megtartott első parlamenti választásokon is csak az Érsekújvári választási kerületben indított jelölteket. Itt azonban a legerősebb pártnak bizonyult, s négy képviselői mandátumot szerzett, amelyből kettőt a német szervezetek képviselői, kettőt pedig a magyar szociáldemokraták (Nagy Géza, Földessy József) kaptak. A magyar szociáldemokrácia korabeli erejét mutatja, hogy a kelet-szlovákiai magyar szociáldemokrata szervezetek, amelyek a Csehszlovák Szociáldemokrata Munkáspárt listáján indították jelöltjeiket, további két magyar szociáldemokrata képviselőt (Surányi Lajos, Borovszky Géza) juttattak be a nemzetgyűlésbe. Az SZNMSZDP-n belüli ellentétek következtében 1920 végén a párt német alapszervezetei az egységes csehszlovákiai német szociáldemokráciába léptek át, így a magyar alapszervezetek 1920. dec. 4-én megalakították az önálló ~t. A párt vezéralakjai Wittich Pál, Samu Ferenc és Fehér Ferenc voltak. A ~ programjában a hagyományos szociáldemokrata elemeken kívül nagy szerepet kapott a nemzetiségi kérdés, amelyet nemzeti autonóm kerületek által kívántak megoldani. Az 1920-as parlamenti választásokat követően a magyar szociáldemokrácián belül harc kezdődött a hagyományos szociáldemokrata értékeket képviselők és a Kommunista Internacionálé talaján álló baloldal (ahol jelentős szerepet kaptak a magyarországi emigránsok) között. Ez utóbbiak fokozatosan többségbe kerültek, majd a CSKP megalakulását követően a kommunista párthoz csatlakoztak. A magyar szociáldemokrácia ezzel jelentősen veszített befolyásából, s az 1925-ös parlamenti választásokon már nem is indított külön listát. A gyenge támogatottság és a pártszervezetek minimális aktivitása miatt a párt 1926-os országos kongresszusa döntése alapján a ~ tagságának jelentős része 1927. jan. 1-jei hatállyal belépett a Csehszlovák Szociáldemokrata Munkáspártba, ahol külön magyar szekciót hoztak létre. Az egységes szociáldemokrácián belül a magyar szekció ügyeit az Országos Magyar Szervezőbizottság irányította, amelynek vezetői Schulz Ignác és Csizmazia György voltak. A magyar szekció által folytatott aktivista politikának, noha országos szinten jelentősebb tömegbázist nem tudott maga mögé felsorakoztatni, 1938-ig erős bázisa volt DNy-Szl. néhány településén. A magyar szociáldemokrácia hivatalos orgánuma a Munkásújság, a Népszava, majd később a Csehszlovákiai Népszava volt.

Baloldali ifjúsági tömörülés a két vh. közötti Szl.-ban (Pozsony, 1936–1938). Elnökévé Ferencz Lászlót, a szervezet létrehozásában nagy szerepet játszó baloldali Magyar Nap című napilap felelős szerkesztőjét, alelnökévé pedig Lőrincz Gyulát választották. Gyakorlati munkájának irányításában a szervezet titkárai, Betlen Oszkár és az őt követő Keleti Ferenc, valamint Schönherz Zoltán kaptak nagy szerepet. 1937 dec.-ében már 32 ifjúsági szervezet tartozott hozzá, 1938-ban pedig már 45 településen volt helyi szervezete, amelyekben összesen 3200 személy tevékenykedett. Sajtóorgánuma az 1937 jan.-jától kiadott Kéve c. lap volt. A csoportok és szervezetek irodalmi estek, színjátszó körök, sportrendezvények szervezésével igyekeztek megszólítani a fiatalságot. Együttműködött a hasonló szellemiségű szlovák és cseh szervezetekkel. Tevékenysége eleinte inkább csak a kultúra területére korlátozódott, 1937 tavaszától egyre inkább a politikai célkitűzések kerültek középpontjába. A szervezet 1937 dec.-ében megtartott kongresszusának központi témáját már a Csehszlovák Köztársaság egységének megőrzése, a magyar revíziós igények elítélése jelentette. Tevékeny részt vállalt a CSKP által 1938 nyarán és szept.-ében a köztársaság védelme mellett megtartott tömegdemonstrációk megszervezéséből is. 1938. okt. közepéig folytathatta működését. Ekkor a frissen kinevezett autonóm szlovák kormány betiltotta működését, pozsonyi központi irodahelyiségeit pedig bezárta. – Vezető: Ferencz László (1936). – Ir. Jalsovszky Katalin: A Magyar Fiatalok Szövetsége. A csehszlovákiai magyar fiatalok a népfrontmozgalomban, 1936–1938 (Kézirat, 1987).

A szl.-i magyarok több mint kilenc évtizedes története politikatörténeti szempontból öt nagyobb korszakra osztható. – Az 1918-tól 1938-ig terjedő első korszakban a csehszl. parlamentarizmus megfelelő kereteket biztosított a szl.-i magyar kisebbség valós politikai képviseletének kialakulásához. Az 1918 végén és 1919 elején lezajlott államfordulatot (Csehszlovákia megalakulása) követően a szlovákiai magyarok politikai élete csak lassan indult meg. Ennek okait elsősorban az államhatárok (államhatár) bizonytalan voltában és a Szl. területén érvényben lévő katonai diktatúrában kell keresni. Így a ~ csupán az első parlamenti választások előtt, 1920 elején kezdtek formálódni. Ebben a korszakban a szl.-i magyarok szavazatai három nagy irányzat: a sérelmi politika, az aktivizmus és a kommunista párt által képviselt baloldal között oszlottak meg. A korabeli szlovákiai magyar politika meghatározó irányvonalát a sérelmi ellenzéki magatartás jellemezte. Az Országos Keresztényszocialista Párt, a Magyar Nemzeti Párt, a Szlovenszkói Magyar Jogpárt stb., majd az ezek egyesüléséből létrejött Egyesült Magyar Párt (EMP) a szl.-i magyarság szempontjából csupán átmenetinek tekintették a Csehszl.-hoz való tartozást, s a magyar kisebbség problémáinak végleges megoldását egy békés határrevíziótól várták. A kormánypárti aktivizmus csekély támogatottsággal bírt, s leginkább az országos csehszl. pártok keretén belül realizálódott. Az aktivizmus szimpatizánsainál jóval nagyobb bázisa volt a szl.-i magyarok körében a baloldali pártoknak, különösen a CSKP-nek, amely országos viszonylatban épp a magyarok által lakott településeken szerezte a legtöbb szavazatot. – A második korszakot megnyitó első bécsi döntés után a mind az anyaországhoz visszakerült, mind pedig a Szl.-ban rekedt magyarság kevésbé demokratikus viszonyok közé került az első Csehszlovák Köztársasághoz képest. Az anyaországhoz visszacsatolt többségnek a háborús Mo. többpárti, ám erősen tekintélyelvű politikai keretei között csak behatároltak voltak a lehetőségei érdekeinek érvényesítésére. Az EMP egy ideig még működött, a visszacsatolt területek reintegrációja azonban feleslegessé tette külön politikai érdekképviselet fenntartását. A fasiszta diktatúrát építő Szl.-ban etnikai elvű egypártrendszer működött, amely alapján az állampárti jellegű Hlinka-féle Szlovák Néppárt mellett a német és a magyar kisebbség is rendelkezhetett saját politikai érdekképviselettel. Ezért 1939 és 1945 között a magyarság érdekeit a csupán korlátozott tevékenységet kifejthető Szlovenszkói Magyar Párt képviselte. Bár ebben az időszakban néhányan nemzetiszocialista jellegű magyar párt létrehozására is kísérletet tettek, ez a kezdeményezés a szl.-i magyarok körében elutasításra talált. A második vh. befejezése és a trianoni államhatárok felújítása a szl.-i magyarság számára hosszú évtizedekre felszámolta a valós politikai képviselet lehetőségét. – Az 1945 és 1948 közötti időszakban a szlovákiai magyarság jogfosztottá vált, nem vehetett részt a politikai életben, és nem hozhatott létre sem politikai, sem társadalmi szervezeteket. – Az 1948-as kommunista hatalomátvétel ismét új korszakot nyitott. Az egypárti diktatúra keretei között az ország többi lakosához hasonlón a szl.-i magyarok is csak a Nemzeti Front és annak meghatározó szervezete, a kommunista párt keretén belül politizálhattak. A szocialista rendszer – az 1968-as évet kivéve, amikor a Csemadok igyekezett politikai szerepet is vállalni – nem nyújtott lehetőséget valós politikai képviseletre és bármiféle autonóm politikai megnyilvánulásra. – Az 1989-ben bekövetkezett rendszerváltás újból megteremtette a politikai többpártrendszer lehetőségét. A szl.-i magyar kisebbség érdekképviseletét több párt is felvállalta, amelyek közül a Magyar Polgári Párt, az Együttélés Politikai Mozgalom, a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom és a Magyar Néppárt voltak a jelentősek. Ezek egyesüléséből jött létre 1998-ban a Magyar Koalíció Pártja. A rendszerváltás utáni években további magyar pártok is alakultak (Magyar Szocialista Párt, a Magyar Szocialisták Pártja, Magyar Népi Mozgalom a Megbékélésért és Jólétért, Magyar Föderalista Párt és a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség), ám ezek számottevő választói támogatás hiányában nem tudták átlépni a parlamentbe való bejutás küszöbét.