Szépirodalmi hetilap (Prága, 1928. okt. 1.–1930 febr.). Budapesti főmunkatársa Márai Sándor, kiadója Tarján Ödön. Előde a Prágai Magyar Hírlap mellékleteként megjelenő Magyar Vasárnap, utóda a Vasárnapi Képes Melléklet volt. Állandó csehszlovákiai munkatársai Vozári Dezső, Egri Viktor, Sebesi Ernő, Szenes Erzsi, Darvas János, Neubauer Pál, Darkó István, Mécs László és mások voltak. A budapesti irodalmi és színházi életről állandóan tudósította a korábban Losoncon élő Komlós Aladár. A mo.-i íróktól (Heltai Jenő, Surányi Miklós) folytatásos regényeket és rövidprózát közölt (főként Kosztolányitól, Karinthy Frigyestől, Herczeg Ferenctől, Babits Mihálytól). – Szerk. Szvatkó Pál (1928); Győry Dezső (1930).

Heti sportújság (Pozsony, 1930. márc. 15.–1935. aug. 3.). Alcímében a Csehszlovákiai Magyar Testnevelő Szövetség, a Csehszlovákiai Magyar Atlétikai Szövetség, a Magyar Labdarúgó Szövetség, a Csehszlovákiai Magyar Úszószövetség, a Csehszlovákiai Magyar Jéghockey Szövetség, a Csehszlovákiai Magyar Tenisz Szövetség és Asztalitenisz Szövetség hivatalos lapjának tüntette fel magát. Figyelme minden sportágra és minden sportkerületre kiterjedt, s gondosan beszámolt a bajnokságok eredményeiről. Nevének megfelelően a képanyaga is gazdag volt. – Szerk. Niederhauser Károly (1930). – Ir. Turczel Lajos: Magyar sportélet Csehszlovákiában 1918–1938 (1992).

Képes társadalmi és irodalmi hetilap (Pozsony, 1934). Két 24 oldalas száma jelent meg. Barta Lajos vállalkozása volt. Széles népfrontos nyitottságának megfelelően egyazon számban közölt képet a pozsonyi május elsejéről és a köbölkúti elsőáldozók ünnepéről. – Szerk. Kardos Ferenc (1934).

Illusztrált szépirodalmi hetilap (Pozsony, 1919. okt. 19.–1921. jún. 12.). Angermayer Károly kiadásában jelent meg. Alapításában és szerkesztésében az Árkádia irodalmi asztaltársaság tagjai is részt vettek. Mo.-i írók (Babits Mihály, Cholnoky László, Csáth Géza, Gellért Oszkár, Karinthy Frigyes, Király György, Kosztolányi Dezső, Krúdy Gyula, Laczkó Géza, Molnár Ferenc, Móricz Zsigmond, Schöpflin Aladár, Somlyó Zoltán, Szép Ernő, Szomory Dezső, Tersánszky Józsi Jenő, Zilahy Lajos stb.) alkotásait is közölte. – Szerk. Herczeg Gábor, Seidl Sándor.

A csehszl.-i magyar értelmiségi ifjúsági mozgalom első próbálkozása volt a szervezeti életre. 1918 okt.-től Kassán (Urr György), Eperjesen (Takács István), Léván (Féja Géza) és Pozsonyban (Floch István) szerveződött, elveit és követeléseit a Szózat Szlovenszkó Diákságához c. röpiratában tette közzé. Egyebek között követelte minden nemzetiség számára az anyanyelvű közép- és szakiskolákat, a pozsonyi egyetemen a magyar hallgatók részére minden fakultáson a magyar nyelvű oktatást, Prágában pedig magyar nyelvi és irodalmi tanszék felállítását. Működését a csehszl. hatóságok betiltották, s pótlására alakult meg Pozsonyban a Magyar Ifjak Pozsonyi Szövetsége (MIPSZ). – Ir. Sinkó Ferenc: A felvidéki ifjúsági mozgalmak kezdetei Trianon után (Regio, 1990/2).

Ifjúsági lap (Pozsony, 1937 jan.–1938 szept.). A csehszlovákiai ifjúsági népfront országos magyar szervezetének, a Magyar Fiatalok Szövetségének folyóirataként jelent meg. Írógéppel írt, stencillel sokszorosított lap volt. Feladatának a szövetségbe tartozó tagegyesületek népfrontszellemű politikai tájékoztatását, valamint a színjátszó csoportok és énekkarok műsoranyaggal való ellátását tartotta. A spanyol polgárháború eseményeinek is folyamatos figyelmet szentelt, és kottával együtt közölte a Les Companias de Acero c. spanyol indulót. – Szerk. Keleti Ferenc.

A 6-11 éves magyar kisiskolások színes képeslapja (Pozsony, 1952. szept. 1.–1990 dec.). Évente 20 száma jelent meg 16 oldalon a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség kiadásában, a Smena Kiadóvállalat gondozásában. 1991 jan.-jától Tücsök címmel jelenik meg. – Szerk. Beňo Antal (1952), Korbuly Mária (1953), Varga Magda (1953), Csikmák Imre (1962), Batta György (1976).

A Prágai Magyar Hírlap heti gyermekmelléklete (Prága, 1935. febr. l.–1938. okt. 30.). Szerzői közül kiemelkednek: Benedek Elek, Gaál Mózes, Gulyás Pál, Krúdy Gyula, Mécs László, Móra Ferenc, Móra László, Móra Panka, Nagy Lajos, Pósa Lajos, Zelk Zoltán.

A komáromi ref. keresztyén egyház hivatalos havilapja (Komárom, 1928 nov.–1944.). Kezdettől végig jól prosperáló lap volt. – Szerk. Galambos Zoltán (1928).

A Komáromi Református Keresztyén Egyház hivatalos lapja (Komárom, 2000). Megjelenik minden negyedévben. – Szerk. Fazekas László (2000); Viola András (2012).

Gyermekcsoport (Dunaszerdahely, 1987–1997; 2003). Ifjúsági csoporttá alakulása után hozta létre Kraus Ágota 1987-ben. A csoport 1997-ig, vezetőjük távozásáig működött, majd 2003-ban Kraus Ágota újraszervezte a csoportot, s azóta folyamatosan működik. Főként a Csallóköz hagyományos néptánckulturáját dolgozzák fel, de szívesen nyúlnak Kárpát-medence más táncdialektusaihoz is. – Díj: Többször nyert különböző országos és nemzetközi versenyeken fő- és nívódíjakat, első helyezést. – Vezető: Kraus Ágota (1978).

A csehszlovákiai magyar egyetemisták érdekvédelmi szervezete (Prága, 1925). A Magyar Ifjak Pozsonyi Szövetsége fiókszervezeteként jött létre. Később Brünnben és Pozsonyban és más vidéki városokban is létrejöttek szervezetei. A különböző városokban működő szervezetek csúcstestülete a Csehszlovákiai Magyar Akadémikusok Szövetsége volt, amely 1926-ban alakult meg. Legfőbb célja a magyar egyetemisták érdekvédelme, a fiatalok keresztény és nemzeti identitásának megőrzése és fejlesztése volt. A ~n belül 1927-ben vita bontakozott ki arról, hogy a zsidó fiatalok bekapcsolásának érdekében a szervezet megnevezéséből hagyják ki a keresztény szót, ezt azonban csak a prágai alapszervezet tette meg, amely Magyar Akadémikusok Köre néven működött tovább. A ~ számos ifjúsági kezdeményezés és egyéb szerveződés táptalaja volt, többek között belőle sarjadt ki a prágai egyetemisták Szent György Köre is.

Regionális jellegű politikai, kulturális, társadalmi és közgazdasági lap (Komárom, 1880–1944). 1919 és 1938 között a magyar ellenzéki pártok érdekkörébe tartozott, s eleinte hetente kétszer, 1922-től hetente háromszor jelent meg. Szépirodalmi és művelődéstörténeti anyagokat is közölt. – Szerk. Kiss Gyula, Gaál Gyula, Kállay Endre, Baranyay József.

Kulturális és közművelődési szervezet (Komárom, 1972). Célja a múzeum gyűjteményének gyarapítása, közművelődési tevékenységek segítése, Komárom műemlékeinek, emlékhelyeinek védelme, gondozása. Tevékenysége: rendszeres havi összejöveteleken tudományos-ismeretterjesztő előadások szervezése, részvétel a múzeum rendezvényein, tanulmányi kirándulások szervezése, emléktáblák, emlékhelyek létesítésének kezdeményezése, a meglévők gondozása. 1996-ban 25 éves tevékenységéért Komárom Város Önkormányzatától Pro Culture Díjat kapott.

Könyvkiadó és nyomda (Komárom, 1994). Honismereti Kiskönyvtár c. népszerű sorozatát Szénássy Árpád hozta létre 1995-ben. A sorozatban megjelent mintegy 300 füzet egy-egy település nevezetességeit, rövid történetét, néprajzát, műemlékeit, ismert személyiségeit mutatja be. A Múltunk emlékei (2002–2006) c. kulturális lap és a Tábortűz kiadója. – Vezető: Szénássy Árpád (1994); Szénássy Tímea (2005).

Az 1992-ben alapított Komáromi Városi Egyetem 1996-tól alapítványi formában működő jogutódja. Az intézmény három magyarországi kar (a győri Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskola, a soproni Benedek Elek Óvóképző Főiskola és a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem kecskeméti Kertészeti Főiskolai Kara) komáromi kihelyezett konzultációs központjában folyó levelező tagozatos képzést biztosította. Több mint 500 hallgató szerzett itt magyarországi főiskolai oklevelet. Az intézmény folyamatosan integrálódik a Selye János Egyetembe.

Az 1918-as államfordulat után az 1912-ben létesített pozsonyi Erzsébet Tudományegyetemet megszüntették. Csehszl.-ban ezután – az 1925–1939 között létező losonci Református Teológiai Szeminárium kivételével – nem volt magyar tanítási nyelvű egyetem vagy kar. A Comenius Egyetemen 1920-ban Magyar Szeminárium létesült, ahol hosszabb ideig csak lektor (Vojtech Cvengroš) működött. A magyar filológiai szakot az 1930/31-es akadémiai évben vezették be. A finnugrisztikából professzorrá habilitált Pavel Bujnák heti két órában a 19. sz.-i magyar regényről előadást s régi szövegek olvasásával szemináriumot tartott. A következő akadémiai évben az évfolyamonkénti heti óraszám kilencre emelkedett, s ennyi maradt 1951 jún.-áig. Az előadások nyelve addig a szlovák volt. Halála után, 1934-től 1950-ig két megbízott előadó, Ján Bakoš szemitológus és František Jančovič középiskolai tanár vette át az oktatást. Az 50-es években jelentős változásokra került sor. 1951-ben az egyetem akkor létesített pedagógiai karán Sas Andor docens vezetésével magyar tanszék nyílt, s az előadások nyelve nemcsak ott, hanem a bölcsészkar megmaradt magyar szemináriumában is a magyar lett. A pedagógiai karon kezdettől két részleg működött: a gimnáziumi tanárokat képző pedagógiai főiskola és az általános iskolák tanítóit felkészítő pedagógiai felső iskola. A tanszékek az első két évben közösek voltak az egyes szakokon, aztán elkülönültek. Az egymást követő iskolareformok következtében 1954-ben Pozsonyban három felsőfokú intézmény oktatta a magyar nyelvet: A Comenius (Komenský) Egyetem Magyar Szemináriuma, a Pedagógiai Főiskola és a Felsőbb Pedagógiai Iskola Magyar Nyelv és Irodalom Tanszéke. Az újabb reformok következtében megszűnő Pedagógiai Főiskola tanszéke beleolvadt az egyetem Magyar Szemináriumába, az ugyancsak megszűnő Felsőbb Pedagógiai Iskola tanszéke pedig 1960-ban átkerült Nyitrára. A tanítási nyelv a pedagógiai főiskolán – a magyar tanszék kivételével – a szlovák volt, a tanítóképzőnek megfelelő pedagógiai felső iskolán viszont a más szakos magyar hallgatók részére is magyarul folyt az oktatás. A pedagógiai felső iskolát pár év múlva Nyitrára telepítették át. Az egyetem bölcsészkarán a Magyar Szemináriumot 1959-ben váltotta fel az önálló Magyar tanszék, melyen Sas Andor irányításával négy adjunktus működött. 1990-től a szlovák hallgatók részére külön tanrendű szak létezik. A tanszéken jelenleg magyar szakos tanár- és tolmácsképzés, hungarológiai képzés, valamint finn nyelvi és irodalmi képzés folyik baccalaureátusi (Bc.), magiszteri (Mgr.) és doktori (PhD.) képzés keretein belül.

Az 1918-as államfordulat után az 1912-ben létesített pozsonyi Erzsébet Tudományegyetemet megszüntették. Csehszl.-ban ezután – az 1925–1939 között létező losonci Református Teológiai Szeminárium kivételével – nem volt magyar tanítási nyelvű egyetem vagy kar. A Comenius Egyetemen 1920-ban Magyar Szeminárium létesült, ahol hosszabb ideig csak lektor (Vojtech Cvengroš) működött. A magyar filológiai szakot az 1930/31-es akadémiai évben vezették be. A finnugrisztikából professzorrá habilitált Pavel Bujnák heti két órában a 19. sz.-i magyar regényről előadást s régi szövegek olvasásával szemináriumot tartott. A következő akadémiai évben az évfolyamonkénti heti óraszám kilencre emelkedett, s ennyi maradt 1951 jún.-áig. Az előadások nyelve addig a szlovák volt. Halála után, 1934-től 1950-ig két megbízott előadó, Ján Bakoš szemitológus és František Jančovič középiskolai tanár vette át az oktatást. Az 50-es években jelentős változásokra került sor. 1951-ben az egyetem akkor létesített pedagógiai karán Sas Andor docens vezetésével magyar tanszék nyílt, s az előadások nyelve nemcsak ott, hanem a bölcsészkar megmaradt magyar szemináriumában is a magyar lett. A pedagógiai karon kezdettől két részleg működött: a gimnáziumi tanárokat képző pedagógiai főiskola és az általános iskolák tanítóit felkészítő pedagógiai felső iskola. A tanszékek az első két évben közösek voltak az egyes szakokon, aztán elkülönültek. Az egymást követő iskolareformok következtében 1954-ben Pozsonyban három felsőfokú intézmény oktatta a magyar nyelvet: A Comenius (Komenský) Egyetem Magyar Szemináriuma, a Pedagógiai Főiskola és a Felsőbb Pedagógiai Iskola Magyar Nyelv és Irodalom Tanszéke. Az újabb reformok következtében megszűnő Pedagógiai Főiskola tanszéke beleolvadt az egyetem Magyar Szemináriumába, az ugyancsak megszűnő Felsőbb Pedagógiai Iskola tanszéke pedig 1960-ban átkerült Nyitrára. A tanítási nyelv a pedagógiai főiskolán – a magyar tanszék kivételével – a szlovák volt, a tanítóképzőnek megfelelő pedagógiai felső iskolán viszont a más szakos magyar hallgatók részére is magyarul folyt az oktatás. A pedagógiai felső iskolát pár év múlva Nyitrára telepítették át. Az egyetem bölcsészkarán a Magyar Szemináriumot 1959-ben váltotta fel az önálló Magyar tanszék, melyen Sas Andor irányításával négy adjunktus működött. 1990-től a szlovák hallgatók részére külön tanrendű szak létezik. A tanszéken jelenleg magyar szakos tanár- és tolmácsképzés, hungarológiai képzés, valamint finn nyelvi és irodalmi képzés folyik baccalaureátusi (Bc.), magiszteri (Mgr.) és doktori (PhD.) képzés keretein belül.

Kommunista ifjúsági havi lap (Prága, 1926). 5 száma jelent meg.  Kiadója Antonín Novotný volt. Korábban Fiatal Kommunista, majd Kommunista Ifjúmunkás, később Fiatal Dolgozó címen adták ki. – Szerk. Madarász István.

1959 nyarán a pozsonyi Pedagógiai Főiskola megszűnt, a Pedagógiai Felső Iskolát pedig 1960-ban Nyitrára telepítették, az 1959-ben létesített, az alapiskolák alsó és felső tagozatának tanítóit négyéves stúdium keretében képező új felsőfokú intézmény, a Pedagógiai Institútum (PI) keretébe, mint a PI Magyar Tagozatának egyetlen önálló tanszéke. A pozsonyi tanerők közül Csanda Sándor és Kazimírné Pesthy Mária vállalta a nyitrai oktatást. 1964-től változatlan tartalommal és feladatokkal Pedagógiai Fakultás lett az intézmény neve. A 60-as évek javuló nemzetiségi iskolapolitikája eredményeképpen 1969-től Módszertani Kabinet működött a tanszék szerves részeként a magyar iskolák módszertani problémáit kutató feladattal. 1968 dec.-étől Szeberényi Zoltán, 1974 szept.-étől Révész Bertalan vette át a tanszék irányítását. 1975-ben a Módszertani Kabinet feloszlott, ill. a szlovák tanszék keretében „Kabinet literárnej komunikácie a experimentálnej metodiky” néven szerveződött újjá, s fokozatosan megszüntetve minden magyar iskolai vonatkozását, Anton Popovič vezetésével önálló intézménnyé alakult. – A konszolidáció időszakában fokozatosan megszüntették a magyar nyelv és irodalom szakos képzést, a tanszék feladata az 1–5. osztályos pedagógusok képzésére korlátozódott. 1976 és 1989 között szünetelt a felvétel a magyar nyelv és irodalom szakra. A képzés minden fokon az 1989/90-es iskolaévtől állt helyre. Napjainkig az alsó tagozattól a középiskolai fokig folyik a képzés nappali és levelezői formában a magiszteri titulussal befejezően. A továbbtanulás lehetősége a PaedDr. fokozat megszerzése, amely 1984–1989 között négy tantárgyból szóbeli vizsgával, 1998-tól szóbeli vizsgával, disszertációs munkával (filozófia, nyelvtan vagy irodalom) és annak sikeres megvédésével szerezhető meg. 1994-től a tanszék a Ny-Európában honos kreditrendszerre tért át, oktatási rendszere modernizálódott. A Szl. és Mo. között létrejött egyezmény alapján magyarországi tanárok is vendégeskedtek a tanszéken. – A kilencvenes évek elején több koncepció fogalmazódott meg a Magyar Tagozat önállósítására, ill. egy Magyar Kar vagy egy Nemzetiségi Kar létrehozására. A hosszas vitákat és ügyintézést követően 2004-ben megalakult a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetemen a Közép-európai Tanulmányok Kara, melynek célja a magyar nyelvű pedagógusképzés biztosítása, valamint a vegyes lakosságú területek önkormányzatai, állami intézményei, a magánszféra, továbbá a civil szektor számára olyan szakemberek képzése, akik a kultúra, a szociális ügyek, a közigazgatás, a regionális politika, a gazdaságszervezés és az idegenforgalom területén megfelelnek az európai integrációs feltételeknek és elősegítik a régiók felzárkóztatását. A több száz magyar diákot oktató karon öt tanszék és két intézet működik. 2004-től a nyitrai tanszék ismét Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék néven átkerült a kar kötelékébe, annak egyik intézményeként, vezetője Prof. RNDr. László Béla, CSc. – A Közép-európai Tanulmányok Karán alakult meg a Nemzeti és Nemzetiségi Kultúrák Intézete is. – Ir. László Béla–A. Szabó László–Tóth Károly (szerk.): Magyarok Szlovákiában IV. Oktatásügy 1989–2006 (2006); Fórum Társadalomtudományi Szemle (2007/4).

Irodalmi évkönyv, irodalomnépszerűsítő időszaki kiadvány (Pozsony, 1985; 1987; 1988). A korábbi Műhely (Madách Műhely) (Pozsony, 1978–1984) folytatója. Kritikákat, tanulmányokat közölt a csehszlov. magyar irodalomról, a kapcsolattörténeti vonatkozásokat kívánta felrajzolni a cseh és szlovák irodalom összefüggésében. A Madách Könyv- és Lapkiadó kiadásában jelent meg. – Szerk. Tőzsér Árpád.

A Kazinczy Könyvbarátok Társaságának időszaki közleménye (Kassa, 1926–1927). Szórványosan jelent meg. – Szerk. Darkó István.