A kortárs művészetet támogató alapítvány (Dunaszerdahely, 2007). Alapítói: Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete (Mo.), Dunaszerdahely város. Azzal a céllal jött létre, hogy állandó gyűjteményt hozzon létre, amely Szl. és a Kárpát-medence magyar képzőművészeinek ad teret. Az elmúlt évek során kifejtett tevékenységének köszönhetően mára több mint 500 műtárgyból álló terjedelmes kollekciót tudhat magáénak. Gyűjteményét válogatások keretében rendszeresen bemutatja a Kortárs Magyar Galériában, valamint vándorkiállítások formájában az egész országban. – Vezető: Derzsi Gaál Ildikó (2007); Iván Péter (2011).

Társadalmi és irodalmi hetilap (Pozsony, 1919. nov. 6.–1920. aug. 15.). A pozsonyi Árkádia irodalmi asztaltársaság tagjai (írói álnevükön: Landstein Erik = Lándor Erik, Ehrenwald János = Erdély János, Langfeller Géza = Lányi Géza, Kautz Lóránd = Lórándy K. Lóránd, Fuchs Jenő = Ferencz Jenő, Hirschmann Ottó = Honty Ottó) hozták létre. 24 száma jelent meg. – Szerk. Gerő László. – Ir. Eran Laor: Vergangen und ausgelöscht. Erinnerungen an das slowakisch–ungarische Judentum (1972).

A Košický kraj melléklete a népi igazgatás magyar nemzetiségű tagjai számára (Kassa, 1951–1954). A Kerületi Nemzeti Bizottság adta ki, évente 13-19 száma jelent meg.

1959 nyarán a pozsonyi Pedagógiai Főiskola megszűnt, a Pedagógiai Felső Iskolát pedig 1960-ban Nyitrára telepítették, az 1959-ben létesített, az alapiskolák alsó és felső tagozatának tanítóit négyéves stúdium keretében képező új felsőfokú intézmény, a Pedagógiai Institútum (PI) keretébe, mint a PI Magyar Tagozatának egyetlen önálló tanszéke. A pozsonyi tanerők közül Csanda Sándor és Kazimírné Pesthy Mária vállalta a nyitrai oktatást. 1964-től változatlan tartalommal és feladatokkal Pedagógiai Fakultás lett az intézmény neve. A 60-as évek javuló nemzetiségi iskolapolitikája eredményeképpen 1969-től Módszertani Kabinet működött a tanszék szerves részeként a magyar iskolák módszertani problémáit kutató feladattal. 1968 dec.-étől Szeberényi Zoltán, 1974 szept.-étől Révész Bertalan vette át a tanszék irányítását. 1975-ben a Módszertani Kabinet feloszlott, ill. a szlovák tanszék keretében „Kabinet literárnej komunikácie a experimentálnej metodiky” néven szerveződött újjá, s fokozatosan megszüntetve minden magyar iskolai vonatkozását, Anton Popovič vezetésével önálló intézménnyé alakult. – A konszolidáció időszakában fokozatosan megszüntették a magyar nyelv és irodalom szakos képzést, a tanszék feladata az 1–5. osztályos pedagógusok képzésére korlátozódott. 1976 és 1989 között szünetelt a felvétel a magyar nyelv és irodalom szakra. A képzés minden fokon az 1989/90-es iskolaévtől állt helyre. Napjainkig az alsó tagozattól a középiskolai fokig folyik a képzés nappali és levelezői formában a magiszteri titulussal befejezően. A továbbtanulás lehetősége a PaedDr. fokozat megszerzése, amely 1984–1989 között négy tantárgyból szóbeli vizsgával, 1998-tól szóbeli vizsgával, disszertációs munkával (filozófia, nyelvtan vagy irodalom) és annak sikeres megvédésével szerezhető meg. 1994-től a tanszék a Ny-Európában honos kreditrendszerre tért át, oktatási rendszere modernizálódott. A Szl. és Mo. között létrejött egyezmény alapján magyarországi tanárok is vendégeskedtek a tanszéken. – A kilencvenes évek elején több koncepció fogalmazódott meg a Magyar Tagozat önállósítására, ill. egy Magyar Kar vagy egy Nemzetiségi Kar létrehozására. A hosszas vitákat és ügyintézést követően 2004-ben megalakult a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetemen a Közép-európai Tanulmányok Kara, melynek célja a magyar nyelvű pedagógusképzés biztosítása, valamint a vegyes lakosságú területek önkormányzatai, állami intézményei, a magánszféra, továbbá a civil szektor számára olyan szakemberek képzése, akik a kultúra, a szociális ügyek, a közigazgatás, a regionális politika, a gazdaságszervezés és az idegenforgalom területén megfelelnek az európai integrációs feltételeknek és elősegítik a régiók felzárkóztatását. A több száz magyar diákot oktató karon öt tanszék és két intézet működik. 2004-től a nyitrai tanszék ismét Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék néven átkerült a kar kötelékébe, annak egyik intézményeként, vezetője Prof. RNDr. László Béla, CSc. – A Közép-európai Tanulmányok Karán alakult meg a Nemzeti és Nemzetiségi Kultúrák Intézete is. – Ir. László Béla–A. Szabó László–Tóth Károly (szerk.): Magyarok Szlovákiában IV. Oktatásügy 1989–2006 (2006); Fórum Társadalomtudományi Szemle (2007/4).

Magyar diákklub (Pozsony, 1992–2007). A Közgazdasági Egyetem magyar hallgatói hozták létre. Tagja volt a Diákhálózat klubhálózatának, majd 2007 után újra a József Attila Ifjúsági Klub keretében működnek a diákok.

Közigazgatási folyóirat (Pozsony, 1990–1993). Elődje a Nemzeti Bizottságok (1952–1990) c. kiadvány volt. A Szlovák Köztársaság Kormánya adta ki a Statisztikai Kiadó gondozásában.

Administratívny vestník – Közigazgatási Közlöny: odborný časopis obecných notárov na Slovensku – A szlovenszkói községi jegyzők szaklapja. 1921–1922-ben szlovák–magyar nyelven jelent meg, utána 1938-ig csak szlovák nyelven. Első szerk.-je Anton Ferényi volt.

Történettudományi folyóirat, ill. évkönyv (Lőcse, 1909–1934). A Szepesmegyei Történelmi Társulat közlönyeként indult, de 1914-től már csak évkönyvként jelent meg, az államfordulat után 1919-ben, 1921-ben, 1923-ban, 1926-ban, 1932-ben és 1934-ben (1926-tól Közlemények a Szepesség Múltjából c.); ebben az időben Förster Rezső, Hajnóczy R. József és Kőszeghy Elemér szerkesztették. 1921-től német és szlovák címe is volt, s 1923-ban és 1926-ban német és szlovák szövegek is szerepeltek benne. Az 1932-es magyar és német szövegeket tartalmazott, az 1934-es viszont már teljesen német szövegű és című volt (Mitteilungen aus der Vergangenheit der Zips). – Ir. Szalatnai Rezső: A Szepesmegyei Történelmi Társulat ötvenéves (Magyar Figyelő, 1934/1–2).

Történettudományi folyóirat, ill. évkönyv (Lőcse, 1909–1934). A Szepesmegyei Történelmi Társulat közlönyeként indult, de 1914-től már csak évkönyvként jelent meg, az államfordulat után 1919-ben, 1921-ben, 1923-ban, 1926-ban, 1932-ben és 1934-ben (1926-tól Közlemények a Szepesség Múltjából c.); ebben az időben Förster Rezső, Hajnóczy R. József és Kőszeghy Elemér szerkesztették. 1921-től német és szlovák címe is volt, s 1923-ban és 1926-ban német és szlovák szövegek is szerepeltek benne. Az 1932-es magyar és német szövegeket tartalmazott, az 1934-es viszont már teljesen német szövegű és című volt (Mitteilungen aus der Vergangenheit der Zips). – Ir. Szalatnai Rezső: A Szepesmegyei Történelmi Társulat ötvenéves (Magyar Figyelő, 1934/1–2).

A magyar községi közkönyvtárak, járási közművelődési testületek és helyi bizottságok országos havi közlönye (Komárom, 1935–1937). Szórványosan jelent meg. – Szerk. Nagy Barna, Ivánfy Géza.

Szlovákiai magyar aktivista politikai párt (1923–1929). A Köztársasági Magyar Kisgazdák és Földmívesek Szövetsége néven Milan Hodžának, az Agrárpárt egyik vezető politikusának az ösztönzésére alakult. Nevét 1925-ben vette fel. Létrehozásában nagy szerepe volt A Reggel c. lap munkatársainak. A párt alapító elnöke Csánki Aladár volt, aki azonban korán visszavonult a politikától, s helyét Csomor István vette át. Kormányt támogató politikát folytatott, s kemény, gyakran sértő hangnemben támadta az ellenzéki magyar pártok politikusait. A párt hivatalos szócsöve a Népújság c. lap volt. A ~ elsősorban a szlovákiai magyar földműveseket igyekezett megnyerni, élesen támadta a nagybirtokot, s határozottan kiállt a földreform következetes végrehajtása mellett. Népszerűsége azonban végig rendkívül alacsony volt, csupán DNy-Szl. egyes településén sikerült alapszervezetet létrehoznia. Az 1923-as községi választásokon 23 ezer szavazatot szerzett, az 1925-ös parlamenti választásokon azonban nem állított önálló jelöltlistát, hanem az Agrárpárt listáján indította képviselőjelöltjeit. 1929-ben beolvadt az Agrárpártba, amelyen belül külön csoportként működött. Az agrárpárti magyar aktivizmus vezető személyiségei a harmincas években Csomor István és Stunda István voltak, akik a nemzetgyűlésben is képviselték az Agrárpárt magyar választóit.

A szlovenszkói Katolikus Akció magyar közlönye (Rozsnyó, 1928–1938). 1939 és 1944 között is megjelent. – Szerk. Privitzky Gyula.

Könyvkiadó és nyomda (Komárom, 1994). Honismereti Kiskönyvtár c. népszerű sorozatát Szénássy Árpád hozta létre 1995-ben. A sorozatban megjelent mintegy 300 füzet egy-egy település nevezetességeit, rövid történetét, néprajzát, műemlékeit, ismert személyiségeit mutatja be. A Múltunk emlékei (2002–2006) c. kulturális lap és a Tábortűz kiadója. – Vezető: Szénássy Árpád (1994); Szénássy Tímea (2005).

Regionális irodalmi és társadalmi folyóirat (Ungvár, 1934–1937). – Szerk. Wiczmándy Jenő.

Tudományos műhely (Tornalja, 1999). Tudományos, társadalmi, honismereti, muzeológiai tevékenységet fejt ki, kutatási programokat valósít meg (önállóan vagy más partnerintézményekkel közösen), publikációkat jelentet meg. Feladata D-Szl. – főleg Gömör – lakosságának vizsgálata az etnográfia, az európai etnológia, a kulturális, szociális és vizuális antropológia, az etno- és szociolingvisztika, folklórkutatás kritériumai alapján. Eredményeit egy állandó jellegű kiállítás keretében mutatja be. Tudományos ismeretterjesztő előadások szervezésével hozzájárul a néprajz/kulturális antropológia eredményeinek minél szélesebb körben való megismertetéséhez a régióban. Céljai között egy regionális múzeum megalakítása és egy internetes szaklap létrehozása is szerepel. – Vezető: Pusko Gábor.

Szl. kulturális fejlődésének időszerű kérdéseivel foglalkozó sokszorosított tájékoztató (Pozsony, 1950–1951). A Tájékoztatási és Művelődésügyi Megbízotti Hivatal adta ki. 1950-ben hat, 1951-ben három száma jelent meg.

Pozsonyi Képzőművészeti egyesület (Pozsony, 1884–1945). Első kiállítását 1885-ben rendezte, ezután egészen 1929-ig két kiállítást rendezett évente. Kiállításait és társadalmi eseményeit később Szőnyi Endre Káptalan utca 12. sz. alatti házában tartották. Programjában előadások, felolvasások, műterem-látogatások, sőt bálok is szerepeltek. 1931-ben kezdeményezte a Forum c. folyóirat kiadását; ezt a feladatot 1933-ban a Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság vette át. Működését közvetlenül a második vh. befejezése után betiltották.

Képzőművészeti és építészeti lap (Pozsony, 1995). Szabálytalan időközökben jelent meg. Szakmai szerkesztője Kubička Kucsera Klára. – Szerk. Kalita Gábor.

Független közéleti hetilap (Pozsony, 1990. jún.–aug. 23.). Az 1989 novembere utáni lapkiadási kezdeményezések közé tartozott, elsősorban a közélet és a kultúra kérdéseire kívánt összpontosítani. Néhány szám után megszűnt. – Szerk. Gálán Géza.

Rákóczi Szövetség (FI)

Mo.-i társadalmi szervezet, amely a csehországi, szl.-i és kárpátaljai magyarság érdekeit képviseli, ill. a Mo.-ra elszármazott felvidéki magyarok és leszármazottaik összefogását segíti (Budapest, 1989–). A ~ Szl.-ban, Kárpátalján és Mo.-n számos helyen hozott létre helyi alapszervezetet. Szl.-i tevékenységének jelentős részét a D-Szl. 25 régiójában létrehozott ún. célalaphálózat végzi. A ~ céljai hatékonyabb elérése és anyagi hátterének biztosítása érdekében hozta létre 1990-ben a Csehországi és Szlovákiai Magyar Kultúráért Alapítványt (korábban a Csehszlovákiai Magyar Kultúráért Alapítvány), mely 2000-től kiemelten közhasznú szervezetként támogatja a csehországi, szlovákiai és kárpátaljai magyarság társadalmi, gazdasági és kulturális életét. Az alapítvány a célalapokon keresztül juttatja el anyagi támogatását az adott régiókba. 2000-től az Alapítvány a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségével együtt szervezője a Felvidéken folyó iskolai beiratkozási programnak. Ennek célja, hogy sokrétű szervezőmunkával elérje a magyar iskolába beiratkozó diákok számarányának növelését. Ez a kezdeményezés azóta beiskolázási támogatásként beépült a Magyar Országgyűlés által elfogadott kedvezménytörvénybe is. – Vezető: Dobossy László (1989), Halzl József (1990).

Regionális jellegű, szociáldemokrata szellemiségű társadalmi hetilap (Léva, 1934–1938). – Szerk. Szenes Ignác és Schulz Ignác.

Regionális gazdasági, kulturális és kritikai hetilap (Léva, 1934–1938). Többek között Csontos Vilmos, Sass János és Veress Vilmos írtak bele. – Szerk. Strasser Elemér és Akúcs Ernő.

Könyv- és lapkiadó (Dunaszerdahely, 1991). Fennállása óta közel ezer kiadványt jelentetett meg (próza, költészet, gyermekirodalom, néprajz, egyházi irodalom, művelődéstörténet, irodalomtudomány, környezetvédelem, társadalomtudomány, ismeretterjesztő irodalom, helytörténet, pedagógiai szakirodalom, képzőművészet témakörökben, de kiadott naptárakat és hanghordozókat is). Segédtankönyveket, módszertani könyveket is megjelentet, s a nyitrai és pozsonyi egyetem magyar tanszékei mellett a komáromi egyetem jegyzeteit is kiadja. A ~ jelenteti meg 1995 szept.-étől a Katedra c. folyóiratot, a szlovákiai magyar pedagógusok és szülők lapját. A könyvkiadás mellett egyéb közhasznú tevékenységet is folytat: működteti a Lilium Aurum Könyvklubot, megszervezte az „Egy falu – egy könyv” mozgalmat, hogy a szlovákiai magyar írók és társadalomtudósok munkái eljussanak Szl. minden magyarlakta falujának és városának könyvtárába. Több szervezettel működik együtt: Katedra Alapítvány, Katedra Társaság, Vámbéry Polgári Társulás. 2006-ig a Fórum Kisebbségkutató Intézet könyveinek kiadója és forgalmazója. – Vezető: Hodossy Gyula (1991).

Kortárs művészeti képtár (Komárom, 2001). A Pro Arte Danubií, Duna Mente Művészetéért Polgári Társulás alapította a komáromi Katonatemplom épületében. Az épület az új feladatnak megfelelően a ~ nevet kapta. Cél a kortárs művészet bemutatása országos és nemzetközi viszonylatban. Az éves kiállítások dramaturgiáját úgy állítja össze, hogy helyet kapjanak a fiatal, pályakezdő művészek, a jubilánsok, az izgalmas életművek a képzőművészet különböző válfajaiban. Odafigyel az egyetemes magyar népi kultúra ápolására, bemutatására is. Kétévente sérüléssel élő emberek alkotásainak is teret ad. – Vezető: Farkas Veronika.

Képzőművészeti alkotóközösség (Szepsi, Kassa, 1994, polgári társulásként 1999-ben volt bejegyezve). Alapító tagjai Szabó Ottó, Lukács Zsolt, Rácz Noémi. Elsősorban a művészetekre fókuszál, kiemelten a képzőművészetre, az irodalomra, a film- és színművészetre, valamint az intermediális törekvésekre. Szabad alkotótevékenységgel, kiállítások, workshopok és alkotótáborok szervezésével foglalkozik, valamint a képzőművészet, tárgyalkotó művészet, irodalom területén rendezett előadásokkal és szimpóziumokkal, továbbá webdizájnnal, művészeti logisztikával, újságírással és kiadói tevékenységgel is. Tehetséggondozó programja keretében évente több csoportos és önálló kiállítást, szimpóziumot, workshopot, alkotótábort, továbbképzést és kurzust szervez különböző célcsoportoknak. Eredeti központja Szepsiben volt, ahol sikeresen működtette a Rovás Városi Galériát. 2010-től Kassán a Löffler-villában van a székhelye. – Kiadója a Rovart háromnyelvű művészeti, kulturális és művelődési portálnak (2004), főszerkesztője Kovács Ágnes. – Alkotótáborai folyamatosan mestertáborokká alakultak át, amelyek eNRA – Nemzetközi Rovás Alkotóközösség néven több helyszínen működnek (Erdély, Tihany, Kassa). – Működtetője a széleskörű kapcsolatokkal rendelkező Rovás Szabadakadémiának (Löffler Akadémia), amely a kortárs és klasszikus értékeket képviselő képzőművészet és magyar kultúra képzési központja, Szabadművészeti Esti Iskolával, festészeti, szobrászati és grafikai műhelyekkel, műtermekkel. – Díj: Pro Cultura Hungarica-díj (2010). – Vezető: Szabó Ottó (1994).

A Rovás logója