Állami kiadvány volt (Kassa, 1922–1937). Füzeteinek száma megközelíti az 1500-at.

Válogatott jogi előírások a közigazgatás és a nyilvánosság számára (Pozsony, 1960–1963). Alkalmanként adta ki a Szlovák Nemzeti Tanács.

Szocialista társadalmi és irodalmi hetilap (Pozsony, 1920). 5 száma jelent meg. A csehszl. szociáldemokrata pártban fellépő kommunista frakciót támogatta, mely azután 1921 máj.-ban Csehszlovákia Kommunista Pártjává alakult át. Többek között Balázs Béla, Földes Sándor és Gábor Andor írásait közölte. – Szerk. Nagy Gyula.

Független politikai hetilap (Losoncon, 1929–1931). Rendszertelenül jelent meg. – Szerk. Wittenberg József.

Társadalmi és irodalmi hetilap (Ipolyság, 1929–1934). 1932. szept. 24-től 1933. okt. 7-ig (a csehszlovák kisebbségpolitika bírálatáért) be volt tiltva. – Szerk. Farkas István, Salkovszky Jenő.

Kulturális és családi hetilap (Kassa, 1934–1935). Rendszertelenül jelent meg. 1935. jan. 28-tól a lap címe Magyar Hét lett. – Szerk. Dokupil István.

Politikai és társadalmi hetilap (Losonc, 1926 aug.–1930 febr.). Folytatása Magyar Híradó néven jelent meg. – Szerk. Tulák Gyula, Magyary Árpád.

Szociáldemokrata szellemiségű kulturális és közéleti hetilap (Pozsony, 1933. jún.–okt.). 8 száma jelent meg. Élesen támadta a magyar ellenzéki pártokat és a kommunista pártot. Munkatársai közé tartoztak: Ivan Dérer, Benjámin Ferenc, Kéri Pál, Kovács Endre, Nádass József, Paál Ferenc, Sándor Ernő, Szántó Hugó, Tilkovszky Béla. – Szerk. Surányi Géza.

Cserkész- és diákfolyóirat (Losonc, 1921–1932). Az első években hagyományos típusú lapnak mutatkozott, de az 1925/26-os évfolyamtól kezdve, amikor a prágai Szent György Kör főiskolás cserkészei állandó munkatársai lettek, minőségi változáson esett át, s az akkor kibontakozó regöscserkészet, majd a Sarló mozgalom központi fóruma, szellemi műhelye lett. Közölte Móricz Zsigmond híres írását (Gyalogolni jó) és Szabó Dezsőnek a csehszlovákiai magyar ifjúsághoz küldött kinyilatkoztatásszerű leveleit. Hazai íróink közül főleg Darkó István, Győry Dezső, Szalatnai Rezső, Szombathy Viktor, Tamás Mihály publikáltak benne, a sarlósok közül Balogh Edgár, Boross Zoltán, Dobossy Imre, Dobos László, Jócsik Lajos és Peéry Rezső voltak a munkatársai. A nemzeti és keresztény szellemű cserkésztisztek 1928-tól azzal vádolták a lapot, hogy a sarlósok fokozódó radikalizálódása révén eltért a cserkész eszmeiségtől, ezért Tábortűz címen új orgánumot létesítettek. A kiéleződött viszály következtében a lap megszűnt. – Szerk. Scherer Lajos.

A magyar nemzetiségű vasutasok szakszervezeti havilapja (Ruttka, 1923 júl.–1925 szept.). – Szerk. Darula István és Vydra Lajos.

Bulvár jellegű politikai napilap (Pozsony, 1927 dec.–1932 dec.). Rendkívül aktív, befolyásos belső munkatársa, szerkesztője volt Antal Sándor, aki tág teret biztosított a lapban az irodalmi és kulturális anyagoknak. A lap független jelzéssel jelent meg, s noha ezt a szellemiségét őrizte is, tulajdonosa, gróf Zay Károly rendszeres szubvenciót kapott a kormánytól. Antal Sándornak köszönhetően ~ – A Mi Lapunk mellett – a Sarló mozgalom második jelentős fóruma volt. A lap munkatársi körébe tartozott többek között Kovács Endre, Szalatnai Rezső és Kellner József.  – Szerk. Pál István, Klein Miklós, Latkóczy József.

Az Országos Keresztényszocialista Párt k.-szl.-i hetilapja (Kassa, 1920–1937). Elődje az 1920-ban szórványosan megjelenő Keresztény Munkás volt. – Szerk. Ványai István, Fleischmann Gyula, Derfmyák Gusztáv, Reinel János.

Népnevelők és előadók havi folyóirata (Pozsony, 1957. jan.–dec.). Korábban A Népnevelő Szava (1952–1954) címmel jelent meg az Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága kiadásában.

Aktivista politikai napilap (Komárom, Érsekújvár, Pozsony, 1921–1933). Szerkesztésében emigráns újságírók váltották egymást, a rovatvezetők és főmunkatársak nagy része is emigráns volt. A lap folyamatosan támadta a Horthy-rendszert, de a csehszlovák rendszer hibáiról és a kisebbségi sérelmekről hallgatott. Ezzel az ellentmondásos magatartásával csakhamar politikai hitelét vesztette. Az irodalmi és kulturális anyagoknak tág teret biztosított, s ezzel – néhány más napilappal együtt – pótolta a hiányzó állandó irodalmi folyóiratot. – Szerk. Erdélyi Béla, Erdélyi Ernő, Gyöngyösi Nándor, Kasztor Ernő, László Ernő.

1995-ben irodalmi könyvkiadóként alakult Pozsonyban. Fő profilja: a kortárs szlovákiai magyar alkotók szépirodalmi műveinek kiadása, a pályakezdők, a gyermekirodalom, a nőalkotók és a ritkán megszólaló írók preferálása, de néprajzi és képzőművészeti tárgyú könyveket is megjelentet. Eddig több mint 200 könyvet adott ki. Az ~ jelenteti meg a Szőrös Kő irodalmi folyóiratot. A kiadó igazgatója Balázs F. Attila, művészeti igazgatója Haraszti Mária.

A Fórum Kisebbségkutató Intézet komáromi Etnológiai Központjának az évkönyve, megjelenik 2000-től. Amellett, hogy a szlovákiai magyar tájak népi kultúrája kutatásának legfrissebb eredményeiről ad számot, rendszeresen közöl a Duna-medence népeinek népi kultúráját bemutató írásokat is. Különös súlyt helyez az interetnikus kapcsolatok, továbbá a változásvizsgálatok és a szakrális néprajz kutatási eredményeinek a közreadására. Magyar, szlovák, német és angol nyelven közöl írásokat. Jelentős az annotációs, recenziós rovata, amely egy-egy számban sokszor a százat is megközelítő közép-európai néprajzi jellegű publikációt ismertet. – Szerk. Liszka József.

Prágai magyar diákklub. Az első Csehszlovák Köztársaság időszakára jellemző élénk prágai magyar diákélet a második vh. alatt és az azt követő évek során szinte teljesen megszűnt. A diákélet az 50-es években éledt újjá. Az eleinte szórványosan, később rendszeresen összejáró egyetemisták 1957-ben vették fel az ~ nevet, a kör azóta folyamatosan működik. Tagjai közül több neves tudós, művész, tanár, mérnök, politikus került ki. Csehszl. szétválása súlyos érvágást jelentett az ~ számára, mivel a Szl.-ból érkezők számára bevezették a tandíj-kötelezettséget. A Csehország és Szl. között létrejött oktatási egyezménynek és a tandíj eltörlésének köszönhetően taglétszáma újabban ismét növekszik. Az ~ rendszeresen szervez kulturális összejöveteleket. 1969–1975 között Homokóra c. időszakos irodalmi folyóiratot adott ki. Knédli névű lapja 1994 óta rendszertelenül jelenik meg. Moldva, majd később Nyitnikék néven néptánccsoportot működtet. Az ~ öt alkalommal rendezte meg a magyar egyetemisták részére az aug.-i Kovácspataki Diáktábort. – Ir. Lacza Tihamér: Sziget a szárazföldön. A prágai Ady Endre Diákkör története 1957–2011 (2012).

Kulturális, közművelődési és egyéb hagyományőrzési tevékenységet végez. A tájházat a falu közepén található parasztházból alakították ki. A mestergerendába vésett évszám tanúskodik arról, hogy 1848-ban épült, eredeti tulajdonosa Németh Gyula alistáli lakos volt. Az épületet a község 1973-ban vásárolta meg, s 1975. jún. 20-án múzeummá alakíttatta. A Szlovák Műemlékvédelmi Alap nyilvántartásában műemlékként szerepel.

A szlovák Állami Faluszínház 1949-ben alakult, elsősorban a hivatásos (és hivatalos) színjátszás megszervezését és a vidék, a falu kapcsolatának szorosabbra fűzését tekintette küldetésének. 1950. szept. 1-jével megalakult a pozsonyi ~, a háború befejezése után az első hivatásos magyar színtársulat Szl.-ban. A társulatnak elsősorban politikai feladatai voltak. 1959-ben az Állami Faluszínházat felszámolták, tagjai az addigra már kiépült kerületi színházakba, a magyar tagozat munkatársai zömmel a Magyar Területi Színházhoz kerültek.

A szlovákiai magyar társadalmi és művészeti életben tevékenyen részt vállaló nők esélyegyenlőségét, bemutatkozási lehetőségeit, szakképzését és méltó megbecsülését elősegíteni kívánó polgári társulás (Pozsony, 2002–). Alapítója a Mikola Anikó-díjnak, működtetője az AnimaPortálnak és fenntartója a Magyar Interaktív Televíziónak. Vezetője: Haraszti Mária.

Irodalmi asztaltársaság Pozsonyban. 1918 és 1922 között tizen- és huszonéves értelmiségiek szervezték a pozsonyi magyar irodalmi élet fellendítésére. Új Világ címen tervezett lapjuk nem jött létre, de bekapcsolódtak a Tavasz, a Korzó, a Pletyka, a Színházi Hét és a Képes Világ c. lapok alapításába és szerkesztésébe. Az aktívabb tagok közül néhányan álnéven írtak (Landstein Erik = Lándor Erik, Ehrenwald János = Erdély János, Langfeller Géza = Lányi Géza, Kautz Lóránd = Lórándy K. Lóránd, Fuchs Jenő = Ferencz Jenő, Hirschmann Ottó = Honty Ottó). Hozzájuk tartozott az irodalmi életben és sajtóban később ismertté vált Herceg Gábor és Holly Jenő is. Legaktívabb tagjuk, Landstein (Lándor) Erik 1945 után Izraelben élve az Eran Laor nevet vette fel, s egyik könyvében az egykori pozsonyi szervezkedésre is részletesen kitért. – Ir. Eran Laor: Vergangen und ausgelöscht. Erinnerungen an das slowakisch-ungarische Judentum (1972).

1986-ban alakult a Kassai Magyar Tanítási nyelvű Alapiskola tánccsoportjaként. A tánccsoport jelenleg az Árvácska Tehetséggondozó Társaság részlegeként tevékenykedik szoros együttműködésben a Márai Sándor Gimnázium és Alapiskolával és a Kassai Magyar Közösségi Házzal.

1967-ben alakult a Csemadok borzovai helyi szervezetének keretében. Alapítói, vezetői és a műsorok alkotói Vitárius Margit, ifj. Farkas István és Mezei Lajos, aki 1989-től vezeti a csoportot. Műsoraik hagyományanyagának feltárásában és színpadra állításában jelentős segítséget nyújtott Icsek Istvánné tanítónő és Szőllős Sándor rozsnyói Csemadok járási titkár. Gyakori résztvevői voltak a Tavaszi szél vizet áraszt népdal és szokáshagyomány vetélkedőnek, az Országos Népművészeti Fesztiválnak, a gombaszögi fesztiválnak és más fesztiváloknak. 1996-ban részt vettek Budapesten a Millecentenáriumon, 2000-ben a jeles évforduló alkalmából rendezett aug.-i ünnepségeken, Göncz Árpád köztársasági elnök meghívta őket a magyar parlamentbe is. 1973-ban Este a karámoknál, 1990-ben Pásztorfogadás műsorukat bemutatták Mo.-n, a Kalocsán és Szekszárdon megrendezett Duna Menti Népek Nemzetközi Folklór Fesztiválon (1973 és 1990). A csoport rendszeres résztvevője különböző táncházi bemutatóknak, ahol gömöri táncokat mutatnak be és oktatnak. A csoport számos kitüntetéstben részesült. 2000 óta csak alkalmanként áll össze.