Zombor
-> Zobor (Zombor)
Község a Nagykürtösi járásban, az Ipoly-medence K-i részén, Nagykürtöstől DK-re. L: [1921] – 272, ebből 257 (94,5%) szlovák, 11 (4,0%) magyar; [1991] 122, ebből 105 (86,1%) szlovák, 15 (12,3%) magyar; [2011] – 144, ebből 120 (83,3%) szlovák, 6 (4,2%) magyar nemzetiségű. A: [2011] –...megnyit →
Község a Nagykürtösi járásban, az Ipoly-medence K-i részén, Nagykürtöstől DK-re. L: [1921] – 272, ebből 257 (94,5%) szlovák, 11 (4,0%) magyar; [1991] 122, ebből 105 (86,1%) szlovák, 15 (12,3%) magyar; [2011] – 144, ebből 120 (83,3%) szlovák, 6 (4,2%) magyar nemzetiségű. A: [2011] –...megnyit →
Részletek
Község a Nagykürtösi járásban, az Ipoly-medence K-i részén, Nagykürtöstől DK-re. L: [1921] – 272, ebből 257 (94,5%) szlovák, 11 (4,0%) magyar; [1991] 122, ebből 105 (86,1%) szlovák, 15 (12,3%) magyar; [2011] – 144, ebből 120 (83,3%) szlovák, 6 (4,2%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 119 (82,6%) szlovák, 5 (3,5%) magyar. V: [2011] – 71 r. k., 43 ev. – Ev. temploma 1841–45 között klasszicista stílusban épült.
Zonc (Zonc)
Részletek
1943-ban Zonctorony néven Dunatoronnyal egyesített község a Szenci járásban, a Kisalföld mátyusföldi részén, a Fekete-víz jobb partján, Szenctől D-re. L: [1921] – 239, ebből 236 (98,7%) magyar, 3 (1,3%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 239 r. k.
Zonctorony (Tureň)
1943-ban Zonc és Dunatorony egyesítésével létrejött község a Szenci járásban, a Kisalföld mátyusföldi részén, a Fekete-víz jobb partján, Szenctől D-re. L: [2011] – 983, ebből 575 (58,5%) magyar, 361 (36,7%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 608 (61,9%) magyar, 315 (32,0%) szlovák. V: [2011] –...megnyit →
1943-ban Zonc és Dunatorony egyesítésével létrejött község a Szenci járásban, a Kisalföld mátyusföldi részén, a Fekete-víz jobb partján, Szenctől D-re. L: [2011] – 983, ebből 575 (58,5%) magyar, 361 (36,7%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 608 (61,9%) magyar, 315 (32,0%) szlovák. V: [2011] –...megnyit →
Részletek
1943-ban Zonc és Dunatorony egyesítésével létrejött község a Szenci járásban, a Kisalföld mátyusföldi részén, a Fekete-víz jobb partján, Szenctől D-re. L: [2011] – 983, ebből 575 (58,5%) magyar, 361 (36,7%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 608 (61,9%) magyar, 315 (32,0%) szlovák. V: [2011] – 793 r. k., 20 ev., 5 gör. kat., 5 ref. – Lakossága 1984-ben egységesen fellépett a magyar iskolák tervezett leépítése ellen, amiért a Helytállásért Társulás 1995-ben a falunak adományozta a Pro probitate – Helytállásért díjat. – A 21. sz. elején 1–4. évfolyamos magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett.
Zs. Nagy Lajos
(* 1935. szept. 28. Szklabonya, † 2005. jún. 11. Nagykürtös) Költő, újságíró. Komáromban érettségizett (1954). Egyetemi tanulmányait nem fejezte be, 1958–1960-ban a Csehszlovák Rádió magyar adásának szerkesztője, 1960–1963-ban az Új Szó, 1963–1995-ben A Hét riportere. 1958-ban szerepelt a Fiatal szlovákiai magyar költők c. antológiában; költészete...megnyit →
(* 1935. szept. 28. Szklabonya, † 2005. jún. 11. Nagykürtös) Költő, újságíró. Komáromban érettségizett (1954). Egyetemi tanulmányait nem fejezte be, 1958–1960-ban a Csehszlovák Rádió magyar adásának szerkesztője, 1960–1963-ban az Új Szó, 1963–1995-ben A Hét riportere. 1958-ban szerepelt a Fiatal szlovákiai magyar költők c. antológiában; költészete...megnyit →
Részletek
Zs. Nagy Lajos (FI)
(* 1935. szept. 28. Szklabonya, † 2005. jún. 11. Nagykürtös) Költő, újságíró. Komáromban érettségizett (1954). Egyetemi tanulmányait nem fejezte be, 1958–1960-ban a Csehszlovák Rádió magyar adásának szerkesztője, 1960–1963-ban az Új Szó, 1963–1995-ben A Hét riportere. 1958-ban szerepelt a Fiatal szlovákiai magyar költők c. antológiában; költészete a szlovákiai magyar irodalom jelentős teljesítménye. 1998-ban otthagyta Pozsonyt, és hazaköltözött Zsélybe. – Főbb díjak: Madách Imre-díj (1969); Posonium Díj (2005). – Fm. Ének a tisztaságról (v., 1964); Tériszony (v., 1968); Üzenet a barlangból (v., 1971); Emberke, küzdj! (elb., tárcák, szatírák, 1975); Isapur dalai (v., 1977); Rendetlen napló (humoros írások, 1985); Megfogtam a tündér sarkát (gyermekv., 1986); Nagyképűtlenségek (v., 1992); Szárnyas történetek (tárcák, szatírák,, 1993); Hamu Laci és az Eretnek (gyermekv., 1995); Mellékhatás (vál. prózai írások, 2006). – Ir. Dusza István: Zs. Nagy Lajos (mon., 2001).
Zsákovics László
(* 1952. ápr. 12. Kéménd) Zenetanár, hangstúdióvezető, zenész, zeneszerző, előadóművész. A kassai magyar Gépészeti és Elektrotechnikai Ipariskolában érettségizett (1971), a Nyitrai Pedagógiai Főiskolán 1975-ben végzett magyar−zene szakon. Főiskolás éveiben népdalgyűjtő körutakon vett részt Vikár László, Olsvai Imre, Ág Tibor vezetésével. Irodalom−zene szakos tanár volt...megnyit →
(* 1952. ápr. 12. Kéménd) Zenetanár, hangstúdióvezető, zenész, zeneszerző, előadóművész. A kassai magyar Gépészeti és Elektrotechnikai Ipariskolában érettségizett (1971), a Nyitrai Pedagógiai Főiskolán 1975-ben végzett magyar−zene szakon. Főiskolás éveiben népdalgyűjtő körutakon vett részt Vikár László, Olsvai Imre, Ág Tibor vezetésével. Irodalom−zene szakos tanár volt...megnyit →
Részletek
Zsákovics László (csa)
(* 1952. ápr. 12. Kéménd) Zenetanár, hangstúdióvezető, zenész, zeneszerző, előadóművész. A kassai magyar Gépészeti és Elektrotechnikai Ipariskolában érettségizett (1971), a Nyitrai Pedagógiai Főiskolán 1975-ben végzett magyar−zene szakon. Főiskolás éveiben népdalgyűjtő körutakon vett részt Vikár László, Olsvai Imre, Ág Tibor vezetésével. Irodalom−zene szakos tanár volt a köbölkúti alapiskolában (1975−76), módszertani előadó a Komáromi Járási Úttörő Központban (1977−1978). 1978-tól a Komáromi Művészeti Alapiskola zenetanára (zeneelmélet−gitár), igazgatóhelyettese (1994−1996). 1980-tól Komáromi Jókai Színház korrepetítora, házi zeneszerzője, aktív zenésze, zenei rendezője (1994−1996). A Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarának tagja (1975−1984). A Sziget-Csoport zenésztársulat alapítója (1982). 1999-ben megalapította a ZstudyR didaktikus hangstúdiót (producer, zenei vezető, hangmérnök, zeneszerző, aktív zenész). 2009 februárjában elindított egy 8 részes, zenés talkshow sorozatot Nyelv/Csapások címmel. − Fm. Lusta királyság (Sziget-Csoport, 1985); Bűntény a kecskeszigeten (Sziget-Csoport, 1986); Kossuth Rádió Bp.Rádiószínház); Négy kalap (Sziget-Csoport1986); Többgyermekes agglegény (Sziget-Csoport, 1987); CaliguLó (1990); Mohács (1991); Tiszták (1992); Két úr szolgája (1994); Dundo Maroje, avagy mentsük ami még menthető (1997); Indul a bakterház (2000). − Ir. Szőke József−Viczián János szerk.: Ki kicsoda Kassától Prágáig? (1993); Balázs F. Attila szerk.: Szlovákiai magyar ki kicsoda. (2001); Dobi Géza: A szlovákiai zenei élet magyar és magyar származású képviselői (2004).
Zsákszínház
Füleki amatőr színjátszó társulat, melyet 1979-ben alapított Mázik István. Első szakmai sikerét Gyárfás Miklós Kényszerleszállás című vígjátékával, ill. a Szigorúan ellenőrzött vonatok bemutatásával aratta. Repertoárját a hagyományos színművek mellett verses-drámai alkotások és kabaré is alkotja. Megalakulása óta rendszeres résztvevője és díjazottja a komáromi Jókai...megnyit →
Füleki amatőr színjátszó társulat, melyet 1979-ben alapított Mázik István. Első szakmai sikerét Gyárfás Miklós Kényszerleszállás című vígjátékával, ill. a Szigorúan ellenőrzött vonatok bemutatásával aratta. Repertoárját a hagyományos színművek mellett verses-drámai alkotások és kabaré is alkotja. Megalakulása óta rendszeres résztvevője és díjazottja a komáromi Jókai...megnyit →
Részletek
Füleki amatőr színjátszó társulat, melyet 1979-ben alapított Mázik István. Első szakmai sikerét Gyárfás Miklós Kényszerleszállás című vígjátékával, ill. a Szigorúan ellenőrzött vonatok bemutatásával aratta. Repertoárját a hagyományos színművek mellett verses-drámai alkotások és kabaré is alkotja. Megalakulása óta rendszeres résztvevője és díjazottja a komáromi Jókai Napoknak. 2007-ben J. Garner: Ébredés című előadásáért Szl.-ban elsőként kapta meg a Magyar Színjátékos Szövetség Aranyfokozatát.
Zsarnó (Žarnov)
Részletek
Község a Kassa-környéki járásban, a Kassai-medence Ny-i részén, a Bódva folyó bal partján, Szepsitől DNy-ra, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 482, ebből 450 (93,4%) magyar, 1 (0,2%) szlovák; [2011] – 405, ebből 282 (69,6%) magyar, 106 (26,2%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 325 (80,2%) magyar, 66 (16,3%) szlovák. V: [2011] – 248 r. k., 104 ref., 11 gör. kat., 1 ev. – Ref. temploma 1810-ben, r. k. (Szentháromság-) temploma 1822–33 között, a Koós-kastély 1822-ben épült klasszicista stílusban. A 21. sz. elején 1–4. évf.-os magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett.
Zselíz
-> Zseliz; Zselíz (Želiezovce)
Város a Lévai járásban, a Kisalföld K-i részén, a Garam folyó jobb partján, Lévától D–DK-re. L: [1921] – 2681, ebből 2316 (83,4%) magyar, 262 (9,8%) szlovák; [2011] – 7186, ebből 3550 (49,4%) szlovák, 3501 (48,7%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 3645 (50,7%) magyar, 3358...megnyit →
Város a Lévai járásban, a Kisalföld K-i részén, a Garam folyó jobb partján, Lévától D–DK-re. L: [1921] – 2681, ebből 2316 (83,4%) magyar, 262 (9,8%) szlovák; [2011] – 7186, ebből 3550 (49,4%) szlovák, 3501 (48,7%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 3645 (50,7%) magyar, 3358...megnyit →
Részletek
Zseliz − Esterházy-kastély (GJ)
Város a Lévai járásban, a Kisalföld K-i részén, a Garam folyó jobb partján, Lévától D–DK-re. L: [1921] – 2681, ebből 2316 (83,4%) magyar, 262 (9,8%) szlovák; [2011] – 7186, ebből 3550 (49,4%) szlovák, 3501 (48,7%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 3645 (50,7%) magyar, 3358 (46,7%) szlovák. V: [2011] – 4161 r. k., 819 ref., 321 ev., 18 gör. kat. – 1923–60 között járási székhely volt, városi címet 1960-ban kapott. Magyar lakosságának egy részét a második vh. után áttelepítették Mo.-ra, helyükre a lakosságcsere keretében magyarországi, az ún. belső telepítések során szlovákiai szlovák családok települtek. A 14. sz. elején eredetileg gótikus stílusban emelt, a második vh. végén azonban felrobbantott r. k. (Szt. Jakab-) templomát 1954-ben építették újjá (a szentély körül található nevezetes, 14. sz.-i freskók Becsei Vesszős György megítéltetését ábrázolják); az 1720-ban barokk stílusban épült Esterházy-kastélyt a 19. sz. elején klasszicista stílusban alakították át. A kastély parkja mellett álló ún. Bagolyvárban, ahol 1818-ban és 1824-ben Franz Schubert lakott, Schubert-emlékszobát rendeztek be. A város és környéke jelentős régészeti lelőhely: újkőkori leleteiről önálló kultúrát (~i kultúra) neveztek el. A Csemadok 1957–59 között ~en rendezte meg az Országos Dal- és Táncünnepélyeket, 1961-ben a csehszlovákiai magyar ének- és zenekarok első országos fesztiválját, 1969–91 között pedig az Országos Népművészeti Fesztiválokat. Az 1950-es években Smelšie vpred – Bátrabban Előre címmel kétnyelvű járási hetilapja jelent meg, 1993-ban Zselízi Hírmondó – Želiezovský spravodajca címmel indult havilapja. A 21. sz. elején magyar tanítási nyelvű alapiskolával és gimnáziummal (Comenius Gimnázium, alapítva 1956-ban) rendelkezett. – 1967-ben közigazgatásilag ~hez csatolták Garammikolát, 1976-ban Szódót, 1986–92 között hozzá tartozott a Nagypeszek és Tergenye egyesítésével létrehozott Sikenica község. – Ir. Püspöki Nagy Péter: Zseliz város címere (1976); Horváth Géza: Franz Schubert Zselízen (2000).
Zseliz − freskó a Szt. Jakab-templomban (MÁ)
Zseliz − Schubert-múzeum (az ún. Bagolyvár) (MÁ)
Zseliz − Országos Népművészeti Fesztivál (FI)Zseliz; Zselíz (Želiezovce)
Részletek
Zseliz − Esterházy-kastély (GJ)
Város a Lévai járásban, a Kisalföld K-i részén, a Garam folyó jobb partján, Lévától D–DK-re. L: [1921] – 2681, ebből 2316 (83,4%) magyar, 262 (9,8%) szlovák; [2011] – 7186, ebből 3550 (49,4%) szlovák, 3501 (48,7%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 3645 (50,7%) magyar, 3358 (46,7%) szlovák. V: [2011] – 4161 r. k., 819 ref., 321 ev., 18 gör. kat. – 1923–60 között járási székhely volt, városi címet 1960-ban kapott. Magyar lakosságának egy részét a második vh. után áttelepítették Mo.-ra, helyükre a lakosságcsere keretében magyarországi, az ún. belső telepítések során szlovákiai szlovák családok települtek. A 14. sz. elején eredetileg gótikus stílusban emelt, a második vh. végén azonban felrobbantott r. k. (Szt. Jakab-) templomát 1954-ben építették újjá (a szentély körül található nevezetes, 14. sz.-i freskók Becsei Vesszős György megítéltetését ábrázolják); az 1720-ban barokk stílusban épült Esterházy-kastélyt a 19. sz. elején klasszicista stílusban alakították át. A kastély parkja mellett álló ún. Bagolyvárban, ahol 1818-ban és 1824-ben Franz Schubert lakott, Schubert-emlékszobát rendeztek be. A város és környéke jelentős régészeti lelőhely: újkőkori leleteiről önálló kultúrát (~i kultúra) neveztek el. A Csemadok 1957–59 között ~en rendezte meg az Országos Dal- és Táncünnepélyeket, 1961-ben a csehszlovákiai magyar ének- és zenekarok első országos fesztiválját, 1969–91 között pedig az Országos Népművészeti Fesztiválokat. Az 1950-es években Smelšie vpred – Bátrabban Előre címmel kétnyelvű járási hetilapja jelent meg, 1993-ban Zselízi Hírmondó – Želiezovský spravodajca címmel indult havilapja. A 21. sz. elején magyar tanítási nyelvű alapiskolával és gimnáziummal (Comenius Gimnázium, alapítva 1956-ban) rendelkezett. – 1967-ben közigazgatásilag ~hez csatolták Garammikolát, 1976-ban Szódót, 1986–92 között hozzá tartozott a Nagypeszek és Tergenye egyesítésével létrehozott Sikenica község. – Ir. Püspöki Nagy Péter: Zseliz város címere (1976); Horváth Géza: Franz Schubert Zselízen (2000).
Zseliz − freskó a Szt. Jakab-templomban (MÁ)Zseliz − Schubert-múzeum (az ún. Bagolyvár) (MÁ)Zseliz − Országos Népművészeti Fesztivál (FI)
Zselizi Népművészeti Fesztivál
-> Országos Népművészeti Fesztivál
Nagyon népszerű és rangos fesztivál (1969, Zseliz), 1969- ig az Országos Dal- és Táncünnepély töltötte be ezt a szerepet. Míg ez utóbbi 1976-tól a gombaszögi Országos Kulturális Ünnepély néven a szlovákiai magyarok kulturális tevékenységét bemutató országos fesztivállá vált, a Zselizen megrendezett seregszemle a hagyományos néptánc, ének, -zene,...megnyit →
Nagyon népszerű és rangos fesztivál (1969, Zseliz), 1969- ig az Országos Dal- és Táncünnepély töltötte be ezt a szerepet. Míg ez utóbbi 1976-tól a gombaszögi Országos Kulturális Ünnepély néven a szlovákiai magyarok kulturális tevékenységét bemutató országos fesztivállá vált, a Zselizen megrendezett seregszemle a hagyományos néptánc, ének, -zene,...megnyit →
Részletek
Az Országos Népművészeti Fesztivál részvevői, Zselíz 1981 (FI)
Nagyon népszerű és rangos fesztivál (1969, Zseliz), 1969- ig az Országos Dal- és Táncünnepély töltötte be ezt a szerepet. Míg ez utóbbi 1976-tól a gombaszögi Országos Kulturális Ünnepély néven a szlovákiai magyarok kulturális tevékenységét bemutató országos fesztivállá vált, a Zselizen megrendezett seregszemle a hagyományos néptánc, ének, -zene, -szokás, -viselet és tárgyi kultúra országos fesztiválja lett. Összekapcsolódott a gyermek és felnőtt néptáncegyüttesek országos versenyével, mely többnyire a közeli lévai kultúrházban valósult meg. Az ~ 1969–1994 között Zselizen a Schubert-parkban rendezték meg a Csemadok kiemelt rendezvényeként, s nem csupán seregszemleként működött, hanem szakmai fórumként is. A fesztivál programja mindig rendkívül színes volt, néprajzi kiállítások, gyermekprogramok, koncertek, kirakodóvásár stb. tették színessé és közönség közelivé. Rendkívül pozitív hatása volt a hazai folklórmozgalomra. Anyagi támogatások hiányában 1995-ben már nem rendezték meg. A fesztivál helyét a Martoson 1995 óta évente megrendezett Pünkösdi Népművészeti Fesztivál kívánta átvenni, de ez mára inkább regionális fesztiválként működik. A Csemadok 2006-ban, tizenkét éves szünet után, az eredeti helyszínen újraélesztette a fesztivált, ezt azonban már – és azóta is – a közönség teljes érdektelensége kísérte. A rendezvényt ezután különböző helyszíneken (2008 Bős, 2009 Martos) rendezték meg, majd 2010-től Deákiba került.
Zselizi sortűz
1919. márc. 23-án Zselíz lakossága demonstratív felvonulást szervezett, amelyen a Magyar Tanácsköztársaság iránti szimpátiájukat, ill. a csehszlovák hatalom intézkedései (államfordulat) elleni tiltakozásukat kívánták kifejezni. A magyar lobogó alatt, nemzeti töltetű dalokat éneklő tömeg a város Fő utcáján vonult végig, amikor a cseh legionáriusokból álló...megnyit →
1919. márc. 23-án Zselíz lakossága demonstratív felvonulást szervezett, amelyen a Magyar Tanácsköztársaság iránti szimpátiájukat, ill. a csehszlovák hatalom intézkedései (államfordulat) elleni tiltakozásukat kívánták kifejezni. A magyar lobogó alatt, nemzeti töltetű dalokat éneklő tömeg a város Fő utcáján vonult végig, amikor a cseh legionáriusokból álló...megnyit →
Részletek
A zselizi sortűz áldozatainak emléktáblája (MÁ)
1919. márc. 23-án Zselíz lakossága demonstratív felvonulást szervezett, amelyen a Magyar Tanácsköztársaság iránti szimpátiájukat, ill. a csehszlovák hatalom intézkedései (államfordulat) elleni tiltakozásukat kívánták kifejezni. A magyar lobogó alatt, nemzeti töltetű dalokat éneklő tömeg a város Fő utcáján vonult végig, amikor a cseh legionáriusokból álló rendfenntartó erők sortüzet nyitottak rájuk. A sortűznek összesen öt halálos áldozata és számos sebesültje volt. A sortűz áldozataira 1994 óta emléktábla emlékeztet a városban.
Zsély (Želovce)
Község a Nagykürtösi járásban, az Ipoly-medencében, a Kürtös-patak völgyében, Nagykürtöstől D-re. L: [1921] – 1018, ebből 909 (89,3%) magyar, 90 (8,8%) szlovák; [2011] – 1331, ebből 1063 (79,9%) szlovák, 175 (13,1%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 921 (69,2%) szlovák, 315 (23,7%) magyar. V: [2011]...megnyit →
Község a Nagykürtösi járásban, az Ipoly-medencében, a Kürtös-patak völgyében, Nagykürtöstől D-re. L: [1921] – 1018, ebből 909 (89,3%) magyar, 90 (8,8%) szlovák; [2011] – 1331, ebből 1063 (79,9%) szlovák, 175 (13,1%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 921 (69,2%) szlovák, 315 (23,7%) magyar. V: [2011]...megnyit →
Részletek
Község a Nagykürtösi járásban, az Ipoly-medencében, a Kürtös-patak völgyében, Nagykürtöstől D-re. L: [1921] – 1018, ebből 909 (89,3%) magyar, 90 (8,8%) szlovák; [2011] – 1331, ebből 1063 (79,9%) szlovák, 175 (13,1%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 921 (69,2%) szlovák, 315 (23,7%) magyar. V: [2011] – 1088 r. k., 67 ev., 3 gör. kat. – R. k. (Szt. Imre-) temploma 1771-ben klasszicista, Zichy Ferenc győri püspök által emeltetett kastélya 1772-ben barokk-klasszicista stílusban épült; 1858–1940 között e kastélyban őrizték a Zichy család gazdag levéltárát, jelenleg a Zsélyi Helytörténeti és Néprajzi Múzeumnak ad helyet. A közeli Sósár gyógyforrásai mellett a 19. sz.-ban létesített gyógyfürdő, amelyben légzőszervi megbetegedéseket és anyagcsere-bántalmakat gyógyítottak, a 20. sz. közepéig működött, jelenleg romos állapotban van. A falu határában az 1963–68 között végzett ásatások során rendkívül gazdag, 867 sírból álló, s mintegy 10 ezer leletet tartalmazó 7–8. sz.-i avar temetőt tártak fel.
Zsemlékes (Lipové)
Részletek
Község a Komáromi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz K-i részén, Nagymegyertől K–DK-re. L: [1930] – 565, ebből 550 (97,3%) szlovák, 5 (0,8%) magyar (1930); [2011] – 159, ebből 126 (79,2%) szlovák, 24 (15,1%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 123 (77,4%) szlovák, 28 (17,6%) magyar. V: [2011] – 57 r. k., 52 ev., 9 ref. – Bogyához tartozó puszta volt, amelyre a két vh. közötti földbirtokreform során, 1921-ben Trencsén környéki szlovák és cseh-morva kolonisták települtek. ~t, valamint a Tanyhoz tartozó Rakottyás- és Törömpusztát 1926-ban Hodžovo (1951-től Lipové) néven önálló községgé szervezték.
Zsemlér (Žemliare)
Részletek
Község a Lévai járásban, a Kisalföld ÉK-i részén, a Garam folyó bal partján, Lévától D-re. L: [1921] – 399, ebből 311 (77,9%) magyar, 88 (22,1%) szlovák; [2011] – 167, ebből 120 (71,9%) magyar, 46 (27,5%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 121 (72,5%) magyar, 32 (19,2%) szlovák. V: [2011] – 147 r. k., 7 ref., 4 ev. – R. k. (Szt. László-) temploma 1806-ban klasszicista stílusban épült.
Zsére (Žirany)
Részletek
Zsére – r. k. templom (GJ)
Község a Nyitrai járásban, a Tribecs-hegység D-i lejtőin, a Zsibrice-hegy lábánál, a Zoboralján, Nyitrától ÉK-re. L: [1921] – 1008, ebből 972 (96,4%) magyar, 32 (3,2%) szlovák; [2011] – 1355, ebből 669 (49,4%) szlovák, 636 (46,9%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 706 (52,1%) magyar, 593 (43,8%) szlovák. V: [2011] – 1198 r. k., 6 gör. kat., 5 ev., 2 ref. – Lakosságának fő megélhetési forrása a mészégetés és a mésszel való kereskedés volt, határában jelenleg is mészkövet bányásznak. R. k. (Szt. Miklós-) temploma 1734-ben barokk stílusban épült, 1939-ben átépítették; tájháza 1972-ben létesült. A 21. sz. elején 1–4. évf.-os magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett.
Zsére – menyasszonyi viselet (GJ)Zsidó Hírlap 1.
Részletek
Társadalmi, irodalmi és gazdasági hetilap (Kassa, 1921. dec. 1.–1922. máj. 23.). Magyar és részben héber nyelven jelent meg. – Szerk. Friedmann Náthán.
Zsidó Hírlap 2.
Részletek
A csehszl-i orthodox zsidóság független hetilapja (Pozsony, Beregszász, 1937 jan.–1938 szept.). – Szerk. Weisz Dávid, Müller József.
zsidó közösség
A magyarországi fejlődéssel magyarázható, hogy Csehszl. megalakulása után a Szl.-ba került több mint 130 ezer főnyi zsidó vallású lakos jelentős része magyar anyanyelvű volt, s a magyar kultúrához tartozónak vallotta magát. Az első Csehszlovák Köztársaság kedvező viszonyokat teremtett a zsidó hitélet gyakorlásához, a törvények szabad...megnyit →
A magyarországi fejlődéssel magyarázható, hogy Csehszl. megalakulása után a Szl.-ba került több mint 130 ezer főnyi zsidó vallású lakos jelentős része magyar anyanyelvű volt, s a magyar kultúrához tartozónak vallotta magát. Az első Csehszlovák Köztársaság kedvező viszonyokat teremtett a zsidó hitélet gyakorlásához, a törvények szabad...megnyit →
Részletek
A komáromi zsidó hitközösség zsinagógája (SzL)
A magyarországi fejlődéssel magyarázható, hogy Csehszl. megalakulása után a Szl.-ba került több mint 130 ezer főnyi zsidó vallású lakos jelentős része magyar anyanyelvű volt, s a magyar kultúrához tartozónak vallotta magát. Az első Csehszlovák Köztársaság kedvező viszonyokat teremtett a zsidó hitélet gyakorlásához, a törvények szabad teret biztosították egyházi, kulturális és politikai életük kiteljesedéséhez. Több zsidó párt is működött, de a zsidóság jelentős számban képviseltette magát a CSKP-ben és a szociáldemokrata pártokban is. Az állam által biztosított pozitív bánásmódnak is köszönhető, hogy a zsidó vallású polgárok több mint fele zsidó nemzetiségűnek vallotta magát, s csupán kis része magyarnak. Ennek ellenére azonban a két háború közötti Szl.-ban főleg a városokban élő zsidóság továbbra is a magyar kultúra fontos bázisát képezte. A magyarok által lakott D-Szl.-ban jelentősebb zsidó közösségek Pozsonyban, Dunaszerdahelyen, Érsekújvárott, Komáromban, Kassán voltak. Noha a szlovákiai magyar zsidóság döntő többsége a Csehszlovák Köztársaság híve volt, a Szl. autonómiájának kihirdetését követő zsidóellenes intézkedések miatt a D-Szl.-ban élő zsidóság jelentős része üdvözölte az első bécsi döntést. A Szl.-ban maradt és a Mo.-hoz került zsidóság sorsa egyaránt tragikusan alakult, s a holokausztba torkollott. A második vh. után a létszámában jelentősen megfogyatkozott zsidóság (az 1950-es népszámlálás idején Szl.-ban 7,5 ezren vallották magukat zsidónak) életének újrakezdését a többségi lakosság körében tovább élő antiszemitizmus nehezítette, amely számos településen (Nagytapolcsány, Eperjes) zsidóellenes megmozdulásokhoz vezetett. A koncentrációs táborokból D-Szl.-ba hazatérők pedig magyarságuk miatt mentek át újabb megpróbáltatásokon, kerültek a deportáltak (deportálás), kitelepítettek (lakosságcsere-egyezmény) listáira. Mindezek következtében a maradék zsidóság egy része 1948-ban, ill. 1968-ban a kivándorlást választotta. A 2001-es népszámlálás idején Szl.-ban 2310 személy vallotta magát zsidónak, s működő hitközséget csak néhány városban találni. D-Szl.-ban Pozsonyban, Dunaszerdahelyen, Galántán, Érsekújvárott, Komáromban és Rimaszombatban folyik jelenleg hitélet.
Zsidó Újság
Részletek
Társadalmi hetilap (Kassa, 1931). Mindössze 12 száma jelent. – Szerk. Juhász Árpád.
Zsigárd (Žihárec)
Részletek
A zsigárdi csata emlékműve (GJ)
Község a Vágsellyei járásban, a Kisalföld mátyusföldi részén, a Fekete-víz és a Vág folyása között, Vágsellyétől D-re. L: [1921] – 2663, ebből 2596 (97,5%) magyar, 47 (1,8%) szlovák; [2011] – 1638, ebből 1079 (65,9%) magyar, 512 (31,3%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 1133 (69,2%) magyar, 461 (28,1%) szlovák. V: [2011] – 990 r. k., 353 ref., 81 ev., 1 gör. kat. – A második vh. után, 1947-ben magyar lakosságának közel egyötödét áttelepítették Mo.-ra, helyükre magyarországi szlovákok települtek. R. k. (Szt. József-) temploma 1728–30-ban barokk, ref. temploma 1784-ben klasszicista, r. k. (Szűz Mária neve) kápolnája 1814-ben ugyancsak klasszicista stílusban épült; az 1849. jún. 16-i ~i csata emlékművét 1999-ben emelték. Az önkormányzat kiadásában 1998 óta jelenik meg a Zsigárdi Újság – Žihárecké noviny c. kétnyelvű lap. A 21. sz. elején magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett.
Zsilka Tibor; Žilka
(* 1939. jan. 29. Palást) Nyelvész, irodalomtudós. Ipolyságon érettségizett (1957), a pozsonyi Comenius Egyetem BTK-án magyar–szlovák szakos tanári oklevelet szerzett 1962-ben (1968-ban doktorált, 1973-tól a nyelvtudomány kandidátusa). 1962-től a nyitrai Pedagógiai Főiskola magyar tanszéke, 1969-től az Irodalmi Kabinet, 1976-tól a szlovák tanszék oktatója. (1984-től...megnyit →
(* 1939. jan. 29. Palást) Nyelvész, irodalomtudós. Ipolyságon érettségizett (1957), a pozsonyi Comenius Egyetem BTK-án magyar–szlovák szakos tanári oklevelet szerzett 1962-ben (1968-ban doktorált, 1973-tól a nyelvtudomány kandidátusa). 1962-től a nyitrai Pedagógiai Főiskola magyar tanszéke, 1969-től az Irodalmi Kabinet, 1976-tól a szlovák tanszék oktatója. (1984-től...megnyit →
Részletek
Zsilka Tibor (csa)
(* 1939. jan. 29. Palást) Nyelvész, irodalomtudós. Ipolyságon érettségizett (1957), a pozsonyi Comenius Egyetem BTK-án magyar–szlovák szakos tanári oklevelet szerzett 1962-ben (1968-ban doktorált, 1973-tól a nyelvtudomány kandidátusa). 1962-től a nyitrai Pedagógiai Főiskola magyar tanszéke, 1969-től az Irodalmi Kabinet, 1976-tól a szlovák tanszék oktatója. (1984-től egyetemi docens, 1994-től egyetemi tanár, nagydoktori értekezését 2000-ben védte meg a brünni egyetemen). 1993-tól a budapesti Pázmány Péter Katolikus Egyetem oktatója, jelenleg az egyetem Szlavisztika – Közép-Európa Intézetének vezetője is. Az MTA külső köztestületi tagja. Kutatási területe a stilisztika, a nyelvészeti statisztika, a kommunikációelmélet, a szemiotika, a lexikográfia. Magyar és szlovák folyóiratokban publikál; tankönyveket is írt. 2017-ben a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést kapta meg. – Fm. A stílus hírértéke (tan. 1973); Stilisztika és statisztika (tan,. 1974); Poétikai szótár (1978); Téma a štýl v postmodernizme (tan., 1991); Text a posttext (tan., 1995); Od moderny k postmoderne (tan., 1997); Postmoderná semiotika textu (tan., 2000); (Post)moderná literatúra a film (2006); Vademecum poetiky (2006).
Zsip (Žíp)
Község a Rimaszombati járásban, a Rima-medencében, a Balog-patak bal partján, Rimaszombattól K–DK-re. L: [1921] – 250, ebből 249 (99,6%) magyar, 1 (0,4%) szlovák; [2011] – 225, ebből 185 (82,2%) magyar, 32 (14,2%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 191 (84,9%) magyar, 25 (11,1%) szlovák. V:...megnyit →
Község a Rimaszombati járásban, a Rima-medencében, a Balog-patak bal partján, Rimaszombattól K–DK-re. L: [1921] – 250, ebből 249 (99,6%) magyar, 1 (0,4%) szlovák; [2011] – 225, ebből 185 (82,2%) magyar, 32 (14,2%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 191 (84,9%) magyar, 25 (11,1%) szlovák. V:...megnyit →
Részletek
Község a Rimaszombati járásban, a Rima-medencében, a Balog-patak bal partján, Rimaszombattól K–DK-re. L: [1921] – 250, ebből 249 (99,6%) magyar, 1 (0,4%) szlovák; [2011] – 225, ebből 185 (82,2%) magyar, 32 (14,2%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 191 (84,9%) magyar, 25 (11,1%) szlovák. V: [2011] – 108 ref., 65 r. k., 2 ev., 1 gör. kat. – Gótikus stílusú ref. temploma a 15. sz.-ban épült román kori alapokon, 1755-ben barokk, 1820-ban klasszicista stílusban alakították át; falfestményei középkori eredetűek. A klasszicista Farkas-kastélyt a 19. sz. közepén emelték.
Zsitvabesenyő; Besenyő (Bešeňov)
Község az Érsekújvári járásban, a Kisalföldön, a Zsitva folyó bal partján, Érsekújvártól ÉK-re. L: [1921] – 1569, ebből 1477 (94,1%) magyar, 88 (5,6%) szlovák; [2011] – 1695, ebből 1205 (71,1%) magyar, 467 (27,6%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 1346 (79,4%) magyar, 323 (19,1%) szlovák....megnyit →
Község az Érsekújvári járásban, a Kisalföldön, a Zsitva folyó bal partján, Érsekújvártól ÉK-re. L: [1921] – 1569, ebből 1477 (94,1%) magyar, 88 (5,6%) szlovák; [2011] – 1695, ebből 1205 (71,1%) magyar, 467 (27,6%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 1346 (79,4%) magyar, 323 (19,1%) szlovák....megnyit →
Részletek
Község az Érsekújvári járásban, a Kisalföldön, a Zsitva folyó bal partján, Érsekújvártól ÉK-re. L: [1921] – 1569, ebből 1477 (94,1%) magyar, 88 (5,6%) szlovák; [2011] – 1695, ebből 1205 (71,1%) magyar, 467 (27,6%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 1346 (79,4%) magyar, 323 (19,1%) szlovák. V: [2011] – 1598 r. k., 16 ev., 15 ref. – Magyar lakosainak egy részét a második vh. után áttelepítették Mo.-ra, helyükre magyarországi szlovákok települtek. R. k. (Szűz Mária születése) temploma 1745-ben épült barokk stílusban, 1809-ben klasszicista stílusban alakították át. Határában bronz-, vas-, római és népvándorlás kori leleteket, 9. sz. végi szláv, 10. sz.-i, valamint kora Árpád-kori magyar köznépi temetőt tártak fel. A 21. sz. elején magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett.
Zsitvagyarmat (Žitavce)
Részletek
Község a Nyitrai járásban, a Kisalföldön, a Zsitva folyó bal partján, Verebélytől D-re. L: [1921] – 648, ebből 387 (59,7%) szlovák, 226 (34,9%) magyar; [2011] – 376, ebből 366 (97,3%) szlovák, 4 (1,1%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 360 (95,7%) szlovák, 3 (0,8%) magyar. V: [2011] – 299 r. k., 3 ev., 2 ref., 1 gör. kat. – A 20. sz. elején magát még részben magyarnak valló lakossága a sz. második felére beolvadt a 18. sz.-ban betelepült szlovákságba. R. k. (Szt. István-) temploma 1699-ben késő reneszánsz stílusban épült, 1776-ban klasszicista stílusban alakították át; klasszicista kastélyát a 18. sz. végén emelték.
Zsitvamártonfalva; Mártonfalva (Martinová)
Részletek
1960-ban Lúčnica nad Žitavou néven Vajkkal egyesített község a Nyitrai járásban, a Kisalföldön, a Zsitva folyó jobb partján, Verebélytől D–DNy-ra. L: [1921] – 299, ebből 155 (51,8%) magyar, 141 (47,2%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 285 r. k., 10 izr., 4 ev. A 18. sz.-ban részben szlovákokkal újranépesített falu 20. sz. elején magát többségében magyarnak valló kétnyelvű lakossága a sz. második felére szlovákká vált.
Zsolna (Žilina; Sillein)
Részletek
Zsolna főtere (GJ)
Város, járási és kerületi székhely a Kiszucai- és a Sztrázsó-hegység között, a Zsolnai-medencében, a Vág folyó völgyében. L: [1921] – 12 073, ebből 9698 (80,3%) szlovák, 750 (6,2%) német, 674 (5,6%) zsidó, 439 (3,6%) magyar; [2011] – 81 494, ebből 74 331 (91,2%) szlovák, 1018 (1,2%) cseh és morva, 292 (0,4%) roma, 93 (0,1%) magyar, 43 (0,1%) német, 8 (0,01%) zsidó nemzetiségű. A: [2011] – 74 272 (91,1%) szlovák, 1104 (1,4%) cseh, 152 (0,2%) roma, 128 (0,2%) magyar, 48 (0,1%) német, 2 jiddis. V: [2011] – 53 674 r. k., 2717 ev., 326 gör. kat., 176 jehovista, 142 gör. kel., 52 ref., 44 izr. – Sziléziai német telepesek által a 13. sz.-ban alapított kereskedőváros évszázadokon keresztül a magyarországi posztóipar egyik központja volt. 1910-ben rendezett tanácsú város lett, 1922-ben elvesztett városi címét 1954-ben kapta vissza. 1949–60 között, majd 1996 óta kerületi székhely. Csehszl. megalakulását követően, 1918 dec.-e és 1919 febr.-ja között a szlovákiai teljhatalmú minisztérium székhelye volt. A szlovák pártok képviselői 1938. okt. 6-án itt kiáltották ki Szl.-nak a csehszlovák államon belüli autonómiáját. A 18. sz. óta számottevő zsidó közösség lakta, amelyet a második vh. idején koncentrációs táborokba hurcoltak. Négyszög alaprajzú, árkádos főtere védett műemlékegyüttes. A főtéren álló r. k. (Szt. Pál-) templom és rendház 1743-ban barokk, a várdombon álló r. k. (Szentháromság-) templom 1400 körül gótikus, a közeli Burián-harangtorony 1530-ban reneszánsz stílusban épült. Zsinagógáját 1933–34-ben, ev. templomát 1935–36-ban emelték. Egyetemét, a Zsolnai Egyetemet (1996-ig Közlekedési és Távközlési Főiskola) 1953-ban, bábszínházát 1950-ben, a Vág Menti Múzeumot 1936-ban, a Vág Menti Galériát 1976-ban hozták létre. A város Szl. egyik legjelentősebb ipari központja, valamint vasúti és közúti csomópontja, 2008 óta r. k. püspöki székhely. – A 20. sz. második felében közigazgatásilag ~hoz csatoltak számos környező települést, köztük a váráról híres Budatint.
Zsór (Žiar)
Község a Nagyrőcei járásban, a Gömör–Szepesi-érchegység D-i lejtőin, a Túróc-patak völgyében, Tornaljától ÉNy-ra. L: [1921] – 111, ebből 111 (100%) magyar; [2011] – 164, ebből 112 (68,3%) magyar, 45 (27,4%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 112 (68,3%) magyar, 45 (27,4%) szlovák. V: [2011] –...megnyit →
Község a Nagyrőcei járásban, a Gömör–Szepesi-érchegység D-i lejtőin, a Túróc-patak völgyében, Tornaljától ÉNy-ra. L: [1921] – 111, ebből 111 (100%) magyar; [2011] – 164, ebből 112 (68,3%) magyar, 45 (27,4%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 112 (68,3%) magyar, 45 (27,4%) szlovák. V: [2011] –...megnyit →
Részletek
Község a Nagyrőcei járásban, a Gömör–Szepesi-érchegység D-i lejtőin, a Túróc-patak völgyében, Tornaljától ÉNy-ra. L: [1921] – 111, ebből 111 (100%) magyar; [2011] – 164, ebből 112 (68,3%) magyar, 45 (27,4%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 112 (68,3%) magyar, 45 (27,4%) szlovák. V: [2011] – 58 ref., 56 r. k., 4 gör. kat., 3 ev. – A második vh. után magyar lakosságának mintegy egyötödét áttelepítették Mo.-ra, helyükre magyarországi szlovákok települtek. Ref. temploma 1872-ben neoklasszicista stílusban épült.
Zvolen
-> Zólyom (Zvolen; Altsohl)
Város és járási székhely a Zólyomi-medencében, a Garam folyó bal partján, Besztercebányától D-re. L: [1921] – 8917, ebből 8294 (93,0%) szlovák, 283 (3,2%) magyar, 132 (1,5%) német, 101 (1,1%) zsidó; [2011] – 43 318, ebből 36 201 (83,5%) szlovák, 372 (0,9%) cseh és morva,...megnyit →
Város és járási székhely a Zólyomi-medencében, a Garam folyó bal partján, Besztercebányától D-re. L: [1921] – 8917, ebből 8294 (93,0%) szlovák, 283 (3,2%) magyar, 132 (1,5%) német, 101 (1,1%) zsidó; [2011] – 43 318, ebből 36 201 (83,5%) szlovák, 372 (0,9%) cseh és morva,...megnyit →
Részletek
A zólyomi vár (FI)
Város és járási székhely a Zólyomi-medencében, a Garam folyó bal partján, Besztercebányától D-re. L: [1921] – 8917, ebből 8294 (93,0%) szlovák, 283 (3,2%) magyar, 132 (1,5%) német, 101 (1,1%) zsidó; [2011] – 43 318, ebből 36 201 (83,5%) szlovák, 372 (0,9%) cseh és morva, 343 (0,8%) roma, 158 (0,4%) magyar, 16 (0,04%) német, 6 (0,01%) zsidó nemzetiségű. A: [2011] – 36 208 (83,6%) szlovák, 398 (0,9%) cseh, 233 (0,5%) magyar, 127 (0,3%) roma, 23 (0,1%) német, 3 (0,01%) jiddis. V: [2011] – 18 724 r. k., 5038 ev., 313 gör. kat., 166 metodista, 135 jehovista, 121 gör. kel., 47 ref., 17 izr. – A középkorban jobbára német polgársággal rendelkező város a 18. sz.-ig Zólyom vármegye székhelye volt. 1243-ban szabad királyi város, 1876-ban rendezett tanácsú város lett, 1922-ben elvesztett városi címét 1960-ban kapta vissza. 1923–28 között a Zólyomi zsupa székhelye volt. – Legjelentősebb műemléke az 1350–70 között épült, a 16. sz. második felében reneszánsz stílusban átalakított, s a török elleni végvárrendszer részévé vált Zólyom vára, Balassi Bálint szülőhelye. R. k. (Szt. Erzsébet-) temploma 1381–90 között gótikus stílusban épült, a reneszánsz alapokon álló városháza 17. sz.-i építmény. Ev. püspöki székhely, Honismereti Múzeuma 1944-ben, a Jozef Gregor Tajovský Színház 1949-ben, Műszaki Egyeteme (1991-ig Erdészeti és Faipari Főiskola) 1946-ban létesült. A város Szl. egyik legnagyobb vasúti csomópontja, iparosodása a 19. sz. második felében, vasútvonalai átadása után kezdődött. Jelenleg jelentékeny fafeldolgozó, gép-, élelmiszer- és építőanyag-iparral rendelkezik. – Az 1970–80-as években közigazgatásilag ~hoz csatoltak számos környező települést.
A zólyomi vár (GJ)