Szlovákiai Magyar Adatbank » Albumok » A (cseh)szlovákiai magyarság történeti kronológiája (1944–1992) A (cseh)szlovákiai magyarság történeti kronológiája (1944–1992) – Oldal 4 – Szlovákiai Magyar Adatbank
Kronológiák - A (cseh)szlovákiai magyarság történeti kronológiája (1944–1992)

A (cseh)szlovákiai magyarság története immár közel kilenc évtizedre tekint vissza, múltjának feldolgozásával ennek ellenére máig adós a történettudomány. Hatványozottan érvényes ez a megállapítás a második világháború végén kezdődő s jelen kronológia tárgyát is képező második kisebbségi korszakára, amelyből a szakirodalom eddig jobbára csupán történetének legfájóbb szakaszát, 1944 és 1948 közötti jogfosztásának eseményeit tárgyalta. A felvidéki magyarság történetének feltárását célzó kutatási program részét képezi – s remélhetőleg a további kutatások támpontjául is szolgál majd – a (cseh)szlovákiai magyarság 1944 és 1992 közötti történetének kronologikus feldolgozása. (összeállította: Popély Árpád)

1946. július 22. : Kassán a járási népbíróságon kezdetét veszi a kassai magyarok elleni perek sorozata. Az első tárgyalási napon a kollaborálás, árulás és a köztársaság szétverése címén vád alá helyezett 40 kassai magyar nő közül 15-öt harminchat napi munkatáborra és teljes vagyonelkobzásra ítélnek, ketten enyhébb büntetést kapnak, 23 vádlott esetében az ítélethozatalt elhalasztják. Az elítéltek bűne, hogy 1938. november 11-én magyar népviseletbe öltözve fogadták a városba bevonuló magyar honvédeket. A csehszlovák-magyar vegyes bizottság Ótátrafüreden meghozza 16. sz. véghatározatát, amely a lakosságcsere keretében áttelepülőket megfosztja attól a -lakosságcsere-egyezményben biztosított - lehetőségtől, hogy minden ingóságukat magukkal vihessék. Megkezdődik az önkéntes munkaerő toborzása a munkaerőhiánnyal küzdő cseh országrészek számára. Az egy hónapig tartó toborzás több mint 200 000 szlovák munkavállalásával végződik, a magyar jelentkezők száma azonban csupán mintegy 2000.

1946. június 27. : A lakosságcsere-egyezményben biztosított egy hónapos póthatáridő lejártával Csehszlovákia 97 610 nevet tartalmazó új jegyzéket nyújt át Magyarországnak a Csehszlovákiába áttelepülni szándékozók listájával. A későbbi visszajelentkezések, ill. a névjegyzék pontosítása után az áttelepülni szándékozó szlovákok száma csehszlovák adatok szerint 95 421-re, magyar adatok szerint 95 724-re módosul. A Nemzeti Front cseh és szlovák pártjai, a kommunisták kezdeményezésére hosszas tárgyalásokat követően megkötik a központi és a szlovák nemzeti szervek közötti viszonyt újraszabályozó ún. harmadik prágai egyezményt, amely az SZNT jogköreit erősen korlátozva messzemenő ellenőrzési és befolyásolási lehetőséget biztosít a csehszlovák kormány számára. A kormányra bízza az SZNT határozati javaslatainak ellenőrzését, országos jellegű ügyekben pedig a Megbízottak Testületét alárendeli a kormánynak. A megbízottak gyakorlatilag a miniszterek végrehajtó szerveivé válnak, s a Megbízottak Testületének az SZNT Elnöksége általi kinevezését is a kormánynak kell megerősítenie. Az egyezményt a kormány június 28-án, az SZNT július 16-án hagyja jóvá.

1946. június 24. : Moszkvában kihirdetik az 1945 júniusában a Szovjetunióba hurcolt pozsonyi magyarok koncepciós perében hozott ítéleteket. Esterházy Jánost, Neumann Tibort és Csáky Mihályt tíz, Teszár Bélát, Böjtös Józsefet, Jabloniczky Jánost, Birnbaum Frigyest és Párkány Lajost nyolc, Vircsik Károlyt és Szüllő Sándort ötévi munkatáborra ítélik. A magyar Nemzetgyűlés Külügyi Bizottságának béke-előkészítő albizottsága véglegesíti a békekonferencia elé terjesztendő magyar béketervezet szövegét. Ez konkrét területi igényt csupán Romániával szemben fogalmaz meg, Csehszlovákiával kapcsolatban azonban kijelenti, hogy amennyiben „nem hajlandó elismerni a magyar kisebbség jogi status quóját, nem ragaszkodhat a területi status quóhoz sem”. Ravasz László dunamelléki református püspök a református egyetemes konvent nevében levélben kéri fel az Egyházak Világtanácsát: a csehszlovák protestáns egyházakon keresztül hasson oda, hogy a lakosságcsere után Csehszlovákiaban maradó magyar protestánsok egyházközségeit ne töressék szét, s hogy templomaikban használhassák anyanyelvüket.

1946. május : Stószon Fábry Zoltán befejezi a magyarság kollektív bűnösségének vádja ellen tiltakozó A vádlott megszólal című memorandumát, amelyet megküld több cseh és szlovák vezető politikus és értelmiségi, többek között Jan Masaryk külügyminiszter, Vladimír Clementis külügyi államtitkár, Gustáv Husák közlekedés- és közmunkaügyi megbízott, Jozef Lettrich, az SZNT elnöke, Ladislav Novomeský oktatás- és népművelésügyi megbízott, valamint Peter Jilemnický és Emil Boleslav Lukáč szlovák költők címére.

Részletek

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarság történeti kronológiája (1944–1992)
CímkeBudapest / Stósz / kisajátítás / SZNT [Szlovák Nemzeti Tanács]-rendeletek / törvények, törvényhozás / határkérdés / jegyzékek, memorandumok / Husák Gustáv / Szlovák Nemzeti Tanács (SZNT): / Csehszlovákia Kommunista Pártja (CSKP) / Szlovákiai Kommunista Pártja (SZLKP) / Demokrata Párt (DP) / Megbízottak Testülete / Lettrich Jozef / Novomeský Ladislav / Prága / Praha, Csehország / Tiso Jozef / Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) / Masaryk Jan / Clementis Vladimír / Külügyminiszterek Tanácsa / Alkotmányozó Nemzetgyűlés / Ideiglenes Nemzetgyűlés 1. (csehszlovák) / Csehszlovák Nemzeti Szocialista Párt (CSNSZP) / Szlovák Telepítési Hivatal (SZTH) / csehszlovák-magyar tárgyalások, egyezmények / Munkapárt / Csehszlovák Áttelepítési Bizottság / Nemzetgyűlés 2. (magyar) / Szabadságpárt / Párizs / Paris, Franciaország / Púll Ján / Dastych František / Csehszlovák Szociáldemokrata Párt (CSSZDP) / Csehszlovák Néppárt / Jilemnický Peter / Lukáč Emil Boleslav / gazdaság / lakosságcsere / reszlovakizáció / Fábry Zoltán / kitelepítés / állampolgárság / mezőgazdaság / választások / autonómia / szakszervezetek / Štós / Magyarország
FejezetI. A jogfosztottság időszaka
TelepülésStósz [Štós] / Stósz [Štós]
Év1946
Rövid URL
ID228138
Módosítás dátuma2007. augusztus 1.

1946. április 25. : Párizsban megkezdődik a Külügyminiszterek Tanácsának a Magyarországgal, Olaszországgal, Romániával, Bulgáriával és Finnországgal kötendő békeszerződések feltételeinek véglegesítésével foglalkozó értekezlete. A csehszlovák kormány - miután a brit kormány azokat elutasította, a londoni külügyminiszter-helyettesi értekezlet pedig érdemben nem foglalkozott velük - a külügyminiszteri értekezlet elé terjeszti a háború előtti csehszlovák-magyar határ visszaállítására, a pozsonyi hídfő kiszélesítésére s a lakosságcsere és a reszlovakizáció után Csehszlovákiában maradó magyarok egyoldalú kitelepítésének jóváhagyására vonatkozó április 3-i követeléseit azzal, hogy foglalják bele azokat a Magyarországgal kötendő békeszerződésbe. Az SZNT lakóvédelemről szóló 54/1946. sz. rendelete korlátozza a felmondás lehetőségét, nem védi viszont azokat a magyarokat és németeket, akik a 33/1945. sz. elnöki alkotmánydekrétum alapján elveszítették csehszlovák állampolgárságukat, valamint azokat, akiket az SZNT 33/1945. sz. rendelete alapján elítéltek.

1946. március : A budapesti Valóság című folyóirat Posoniensis álnév alatt közli Peéry Rezső Hét sovány esztendo gazdag termése. A szlovákiai magyarok második kisebbségi korszakának tanulságai (1938-1945) című tanulmányát. Erre az időszakra tehető Szalatnai Rezső A csehszlovákiai magyarok 1918 és 1945 között című, kéziratban maradt memorandumának elkészülte is.

Részletek

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarság történeti kronológiája (1944–1992)
CímkeBudapest / kisajátítás / igazságszolgáltatás / nyilvánosság - sajtó / törvények, törvényhozás / határkérdés / nyilvánosság - rádió / erőszakszervezetek, állambiztonság / egyházak - római katolikus / jegyzékek, memorandumok / Husák Gustáv / Szlovák Nemzeti Tanács (SZNT): / Gottwald Klement / Beneš Edvard / Nemzeti Front / Csehszlovákia Kommunista Pártja (CSKP) / Slánský Rudolf / Šmidke Karol / Demokrata Párt (DP) / Megbízottak Testülete / Kvetko Martin / Lettrich Jozef / Novomeský Ladislav / Prága / Praha, Csehország / Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) / Široký Viliam / egyházak - evangélikus / Ideiglenes Nemzetgyűlés 1. (csehszlovák) / Gyöngyösi János / Szlovák Telepítési Hivatal (SZTH) / emlékiratok / Csehszlovák Áttelepítési Bizottság / Čech Ján / Keresztény-republikánus Párt / Cvinček Andrej / Osuský Štefan / Komzala František / Ferber Viktor / Nemzetgyűlés 2. (magyar) / Varga Béla 1. / Nagy Ferenc 1. / Szlovákiai Magyar Antifasiszták Bizottsága (Szövetsége) / Fábry József / Kugler János / Major Sándor / Szalay István / irodalmi élet / Valóság 1. (Budapest) / tudományosság / gazdaság / lakosságcsere / Peéry Rezső / Szalatnai Rezső / Beneš-dekrétumok / kitelepítés / állampolgárság / nyelvhasználat / mezőgazdaság / választások / egyházak / Érsekújvár / Nové Zámky / Nitra / Nyitra / Magyarország
FejezetI. A jogfosztottság időszaka
TelepülésÉrsekújvár [Nové Zámky] / Nyitrapásztó [Pastuchov]
Év1946
Rövid URL
ID228057
Módosítás dátuma2007. augusztus 1.

1946. március 4. : Megkezdi magyarországi tevékenységét a Csehszlovák Áttelepítési Bizottság, amely a lakosságcsere-egyezményben jogot szerzett arra, hogy 6 héten keresztül szabadon propagálhassa a magyarországi szlovákok között a Csehszlovákiába való áttelepülés gondolatát. Munkatársai a toborzás folyamán 133 magyarországi községben 277 népgyűlést szerveznek, a budapesti rádióban 154 óra műsoridőben 266 adást sugároznak, szétosztanak 118 100 plakátot, 790 ezer újságpéldányt, 46 335 könyvet, 490 ezer brosúrát és 540 ezer röplapot. A toborzásban a bizottság munkatársain kívül részt vesz csaknem az egész szlovák politikai vezetés, a kulturális, egyházi és közélet számos jelentős képviselője, többek között Viliam Široký miniszterelnök-helyettes, Jozef Lettrich, az SZNT elnöke, Karol Šmidke, a Megbízottak Testülete elnöke, Gustáv Husák, Ladislav Novomeský és Martin Kvetko megbízottak, valamint Štefan Osuský evangélikus püspök.

1946. február 27. : Budapesten Vladimír Clementis külügyi államtitkár és Gyöngyösi János külügyminiszter aláírják a csehszlovák-magyar lakosságcsere-egyezményt, amelynek V. cikke felhatalmazza a csehszlovák kormányt arra, hogy annyi magyar nemzetiségű személyt telepíthessen át Magyarországra, amennyi magyarországi szlovák (és cseh) önként jelentkezik a Csehszlovákiába való áttelepülésre. Az egyezmény VI. cikke biztosítja az áttelepülőket, hogy minden ingóságukat magukkal vihetik, VII. cikke értelmében viszont ingatlan vagyonuk kártérítés ellenében átszáll arra az államra, amelyet elhagynak, VIII. cikkében pedig a magyar kormány kötelezettséget vállal arra, hogy paritáson felül átveszi a szlovák népbíróságok által az SZNT 33/1945. sz. rendelete alapján háborús bűnösnek minősített magyarokat is. A X. cikk az egyezmény végrehajtásának megkönnyítése céljából 2 csehszlovák és 2 magyar tagból álló vegyes bizottság létrehozását írja elő. Az egyezményhez csatolt függelék úgy intézkedik, hogy az áttelepülők számába be kell tudni a már korábban áttelepülteket is. Az egyezményhez mellékelt jegyzőkönyven a csehszlovák kormány ígéretet tesz arra, hogy a magyar kisebbség kérdésének végleges rendezéséig felfüggeszti a vagyonelkobzásokat, az elbocsátott magyar közalkalmazottak számára szociális segélyt folyósít, s kötelezettséget vállal az 1945. október 25-i kormányhatározat „pontos betartására”. Mindkét fél rögzíti, hogy a csehszlovákiai magyarság kérdése az egyezmény aláírása ellenére megoldásra vár, s amennyiben a két kormány ezt nem tudná rendezni, jogukban áll a békekonferenciához fordulni. A lakosságcsere-egyezmény aláírását követő találkozón Vladimír Clementis felszólítja a magyar koalíciós pártok vezetőit egy újabb egyezmény aláírására a lakosságcsere után Csehszlovákiában maradó magyarok egyoldalú átvételéről. Clementis szerint a Csehszlovákiában maradó magyarok kisebbségi jogokra nem számíthatnak, sőt a csehszlovák kormány az egy tömbben élő magyar lakosságot szét fogja telepíti az ország különböző területeire. A jelenlevő magyar politikusok (Gyöngyösi János, Rákosi Mátyás, Szakasits Árpád, Kovács Imre és Veres Péter) egyöntetűen visszautasítják a teljes magyar lakosság átvételére vonatkozó csehszlovák követelést. (Clementis szóban előadott javaslatát Gyöngyösihez intézett levelében is megismétli, amelyben ráadásul anyagi támogatást is kilátásba helyez arra az esetre, ha Magyarország vállalná a teljes szlovákiai magyar lakosság átvételét.)