Lexicon

A szlovákiai magyar írók érdekvédelmi és szakmai szövetsége (Pozsony, Dunaszerdahely, 1990). Kulturális, közművelődési, érdekvédelmi, érdekképviseleti, tájékoztatási, oktatási, tudományos feladatokat lát el. Célja szakmai hátteret biztosítani a Szl.-ban alkotó magyar írók számára, az irodalom népszerűsítése az olvasók körében, a kritikusi, irodalomelméleti, szakmai munka elmélyítése. A társaság választmánya szakmai fórumokat, könyvbemutatókat, írótábort szervez. Szoros kapcsolatot tart fent a szlovákiai kulturális és szakmai társaságokkal, kiadókkal, magyarországi és szlovákiai szervezetekkel. – A Szlovák Írók Szövetsége Magyar Szekciója 1989 dec.-i rendkívüli közgyűlése úgy döntött, hogy a szekció átalakul Csehszlovákiai Magyar Írók Társaságává (CSMÍT). Az alakuló közgyűlés előkészítésére a közgyűlés intézőbizottságot hozott létre, melynek vezetésével Fónod Zoltánt bízta meg. Az alakuló közgyűlésre 1990. jan. 26-án került sor, az elfogadott alapszabályt 1990. ápr. 28-án hagyta jóvá a belügyminisztérium. A CSMÍT kezdetben kollektív tagja volt a Szlovák Írók Egyesületének, majd ennek átalakulása után alapító tagszervezete lett a Szlovákiai Írószervezetek Társulásának (Asszociáció). 1993 jan.-tól ~ néven önállóan működik. – Vezető: Grendel Lajos (1990); Fónod Zoltán (1992); Szeberényi Zoltán (1994); Fónod Zoltán (1996); Tőzsér Árpád (ügyvezető elnök Hodossy Gyula, 1998); Balázs F. Attila (1999); Koncsol László (2001); Hodossy Gyula (2003).

Szakmai és művészeti szervezet (Pozsony, Hetény, Dunaszerdahely, Komárom, 1990). A Csehszlovákiai Magyar Képzőművészek Társaságának, ill. a Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társaságának jogutódja és tevékenységének folytatója. A szervezet célja a magyar nemzetiségi kisebbség professzionális képzőművészeti kultúrájának támogatása és művészeti hagyományainak megőrzése. Küldetése és célja főként a kortárs magyar képzőművészek művészetének terjesztése Szl. egész területén, valamint az össznemzeti magyar és nemzetközi képzőművészeti kultúrán belül. Tevékenysége főleg kiállítások rendezésére irányul, ezenkívül elméleti szimpóziumokat szervez és alkalmi kiadványokat ad ki. Tagja a Magyar Képzőművészeti és Iparművészeti Társaságok Szövetségének, valamint a pozsonyi Slovenská výtvarná únia-nak (Szlovák Képzőművészeti Unió). 1993–1995-ben a hetényi Lilla Galéria társszervezője, 1995 után a dunaszerdahelyi Kortárs Magyar Galériával és más intézményekkel működik együtt. Tagságának száma 50 körüli. Megalapítója és szervezője az Illusztrált Könyv biennálénak Dunaszerdahelyen. 1996-ban évi nívódíjat alapított saját tagjai számára. Az új nevét (~) 2014-ben vette fel. – Vezető: Nagy János (1990); Lipcsey György (1995); Kopócs Tibor (1998); Dolán György (2009); Kopócs Tibor (2014).

A szlovákiai magyarok illegális jogvédő szervezete a normalizáció időszakában. Az eredetileg Csehszlovákiai Magyar Nemzetiség Jogvédő Bizottsága néven 1978 ápr.-ában megalakult szerveződés azzal a céllal jött létre, hogy a magyar nyelvű oktatást sújtó pártállami intézkedésekre felhívja a közvélemény figyelmét, s megakadályozza azok végrehajtását. A ~ tevékeny magvát 10–15 szlovákiai magyar értelmiségi alkotta, a szervezet által indított illegális petíciós mozgalmakba, a levelek másolásába, szétküldésébe azonban alkalmanként több tucat más személy is bekapcsolódott. A mozgalom szóvivője Duray Miklós volt. A jogvédő bizottság elsősorban petíciós akciókkal, a nemzetközi szervezeteknek a szlovákiai magyarokat ért sérelmekről küldött jelentésekkel igyekezett céljait elérni. Kapcsolatot tartott a nemzetközi emberjogi szervezetekkel és a közép-európai disszidens mozgalmakkal. A ~ tevékenysége 11 éve alatt összesen 65 dokumentumot adott ki, közte az 1982-ben Párizsban mon. formában megjelent A magyar kisebbség állapotáról címűt. Ezekben a dokumentumokban a ~ a magyar iskolák és a szlovákiai magyarok jogainak védelmében hozott intézkedései mellett többek között nyilvánosan fellépett a romániai falurombolás vagy a bős–nagymarosi vízlépcső megvalósítása ellen. A hatalom a ~ lépéseire Duray Miklósnak két ízben (1982-ben és 1984-ben) való letartóztatásával és perbe fogásával válaszolt. A ~t ért megtorló intézkedések miatt a bizottság munkáját 1983–84-ben ideiglenesen a Szlovákiai Magyar Iskolák Védelmi Csoportja nevű szintén illegális szerveződés vette át. A ~hoz közel álló személyek 1987 tavaszán Csehszlovákiai Magyar Hírek címmel független hírügynökségi tájékoztatót indítottak útjára, amelynek összesen 14 száma jelent meg. Kezdeményezője és szervezője volt a Csehszlovákiai magyarok Memoranduma 1988 c. politikai pamlfettnek. A ~ 1989-ben New Yorkban jelentette meg a szervezet tíz éves tevékenységét bemutató Kettős elnyomásban c. dokumentumgyűjteményét. A ~ a bársonyos forradalom győzelme és az egypárti diktatúra felszámolását követően 1989 végén felfüggesztette tevékenységét. – Ir. Duray Miklós: Kettős elnyomásban. Dokumentumok a csehszlovákiai magyarság helyzetéről és jogvédelméről 1978–1989 (1993).

Szl. magyar tudományos egyesület a két vh. közötti időszakban (Pozsony, 1936). Megalakulásának okait leginkább abban kell keresni, hogy a Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság tudományos szakosztálya gyakorlatilag nem fejtett ki semmiféle tevékenységet, a prágai Csehszlovák Kisebbségkutató Intézet pedig kizárólag csehszlovák szempontú kutatásokat folytatott, s a szlovákiai magyar tudományosság képviselőit nem vonta be munkájába. Bár a ~ elsősorban baloldali és aktivista jellegű szervezkedésnek számított, munkájába más irányultságú szakemberek is bekapcsolódtak. Munkatársai közé tartoztak többek között Hantos László, Brogyányi Kálmán, Révay István gróf, Sas Andor, Szalatnai Rezső, Machnyik Andor. Hat szakcsoportot hozott létre: a jogi, gazdasági, kulturális, egészségügyi, történelmi és szociológiai csoportot. A ~hez fűződik a Tavaszi Parlament megszervezése. A ~ (részben a benne konkurenciát látó Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság befolyásos személyiségeinek hatására) sem működési engedélyt, sem pedig anyagi támogatást nem kapott, így rövid működés után feloszlott. – Vezető: Jankó Zoltán.

1945 után az első önálló magyar könyvkiadó Csehszl.-ban (Pozsony, 1953–1956). Formálisan a Csemadok KB-ához tartozott, tevékenységében azonban önálló volt. Munkatársai a Magyar Könyvtár korábbi szerkesztői (Balassa Eleonóra, Sima Ferenc, Czagány Iván, Walla Frigyes, Tóth Tibor, Hubik István) voltak. Indulása évében 47 művet jelentetett meg. A ~ adta ki a kortárs írók első gyűjteményes kötetét (Új Hajtások. Fiatal szlovákiai magyar írók és költők antológiája, szerkesztette Szőke József, 1953) s egy válogatást az első köztársaság irodalmából (Megalkuvás nélkül, szerkesztette Szűcs Béla, 1954). 1956-ban beolvasztották a Szlovák Szépirodalmi Könyvkiadóba, mely később Tatran néven működött tovább. A kiadó tevékenységében meghatározó szerepet játszott az az 1953-ban aláírt egyezmény, amely a csehszlovák–magyar közös könyvkiadás elveit rögzítette. Ez (kiegészítésekkel) 1989-ig érvényben volt. – Vezető: Fendt Pál.

A Csemadok szervezeti keretei között létrehozott társadalmi egyesület (Pozsony, 1969–1972). Feladatának tekintette a szlovákiai magyarok népi kultúrájának kutatását, az eredmények közzétételét. Kutatási programokat kezdeményezett, tájházak berendezésében működött közre, ám fennállásának rövid ideje és a kor politikai légköre nem tette lehetővé kitűzött céljainak maradéktalan megvalósítását.

A szlovákiai magyarok kisebbségvédelmi szervezete (Losonc, Pozsony, 1922). A Népszövetségi Ligák Világszövetségének a tagja a két vh. közötti időszakban. A Szlovenszkói és Ruszinszkói Szövetkezett Ellenzéki Pártok Közös Bizottsága keretén belül a Szüllő Géza vezetése alatt működő külügyi albizottság hozta létre. A ~ hivatalos bejegyzését azonban a csehszlovák hatóságok évekig elutasították, így arra csupán 1925-ben került sor. A ~ feladata a szlovákiai magyar kisebbséget ért sérelmeknek a nemzetközi közvélemény elé tárása volt. Ebben a feladatban kulcsszerep jutott Szüllő Gézának, aki a húszas évek elejétől rendszeresen képviselte a magyar kisebbséget a különböző nemzetközi fórumokon: a Népszövetségi Ligák Világszövetségében, az Európai Nemzetiségek Kongresszusán és más intézményekben. – Vezető: Novek Béla (1922); Esterházy János (1931); Szüllő Géza (1937).

A szlovákiai magyar tanítók központi énekkara (Nyitra, Komárom, 1964). Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara néven kezdett működni. Alapító karnagya Ág Tibor, Janda Iván, Schleicher László és Szíjjártó Jenő, első magyarországi vendégkarnagya Vass Lajos volt. Vass Lajos után Tamási László (1993–1996) és Sapszon Ferenc (1997–2006) volt a vendégkarnagy. Jelenleg a művészeti vezető Józsa Mónika, a vendégkarnagy Tóth Árpád. A kórus célja a kórusművészet iránt érdeklődő magyar pedagógusok összefogása és a karéneklés hagyományának ápolása. Az alakuláskor a Csemadok alá tartozott, később önállósult. A kórusnak nincs állandó működési helye, a tagok havonta mindig ott találkoznak, ahol megfelelő helyet találnak, leggyakrabban kollégiumokban. Szívesen lép fel templomokban és különböző rendezvényeken. Esterházy János Emlékplakettet kapott (2009, 2010, 2011). – Ir. Horváth Géza–Debrődi D. Géza szerk.: A Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara megalakulásának 25. évfordulója (1989); Horváth Géza szerk.: Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusának (CSMTKÉ) 30. évfordulója (1994); Horváth Géza: Ha megszólít az ének – A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusának (CSMTKÉ) története, 1964–2004 (2004).

Kulturális és közművelődési ernyőszervezet a két vh. közötti években (Rimaszombat, Kassa, 1928). A szövetség feladata az volt, hogy biztosítsa a magyar pártok és a kulturális élet egyes szereplői közötti folyamatos kapcsolatot, ill. befolyást gyakoroljon a szlovákiai magyarok kulturális életére. 1928-ban szervezte meg Sziklay Ferenc szervezte meg, az ellenzéki Magyar pártok kultúrreferátusának vezetője. Alapszabályait 1931-ben hagyta jóvá a prágai belügyminisztérium. Elnöke Törköly József ügyvéd, parlamenti képviselő, főtitkára pedig Márkus László, a Gömör c. hetilap főszerkesztője volt.