Lexicon

Város és járási székhely a Nyitramenti-hátságon, a Nyitra folyó jobb partján, Nyitrától É–ÉK-re. L: [1921] – 7238, ebből 5391 (74,5%) szlovák, 1393 (19,2%) zsidó, 253 (3,5%) magyar; [2011] – 27 177, ebből 24 930 (91,7%) szlovák, 241 (0,9%) magyar, 168 (0,6%) cseh és morva, 1 zsidó nemzetiségű. A: [2011] – 24 837 (91,4%) szlovák, 268 (1,0%) magyar, 186 (0,7%) cseh, 2 (0,01%) jiddis. V: [2011] – 20 399 r. k., 618 ev., 52 ref., 48 gör. kat., 5 izr. – Egykori mezőváros, amely a 19. sz. második felében elveszített városi rangját 1960-ban nyerte vissza. A második vh. után erőteljesen iparosították, jelenleg modern sörgyárral, bútor-, ruházati, fafeldolgozó és elektrotechnikai iparral rendelkezik. Legjelentősebb műemléke a főtéren álló, 1740-ben épült barokk stílusú r. k. (Szűz Mária mennybevétele) plébániatemplom. Honismereti Múzeuma 1961-ben létesült. – 1971-ben ~hoz csatolták Kisbölgyént (Malé Bedzany) és Nagybölgyént (Veľké Bedzany). 1976–90 között hozzá tartozott Jác (Jacovce), Nyitragaráb (Chrabrany) és Nyitrakoros (Krušovce), 1976–92 között Tavarnok (Tovarníky), 1976–95 között Nyitranémeti (Nemčice), 1976–96 között Práznóc (Praznovce), 1977–97 között Nyitrakozma (Kuzmice).

Község a Tőketerebesi járásban, az Alföldön, a Zempléni-szigethegység DNy-i lejtőin, a Ronyva-patak völgyében, Tőketerebestől D-re, a szlovák–magyar határ közelében. L: [1921] – 675, ebből 535 (79,3%) magyar, 136 (20,1%) szlovák; [2011] – 447, ebből 432 (96,6%) szlovák, 5 (1,1%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 412 (92,2%) szlovák, 21 (4,7%) magyar. V: [2011] – 182 gör. kat., 132 r. k., 79 ref., 1 ev. – A 20. sz. első felében magát még nagyrészt magyarnak valló kétnyelvű lakossága a sz. második felére szlovákká vált. Ref. temploma a 13. sz. közepén román, gör. kat. (Szentháromság-) temploma 1828-ban klasszicista stílusban épült. – 1964-ben Kistoronyával egyesítették Toronya (Tŕňa) néven, 1990 óta ismét önálló község.

1967-ben Kistúr és Középtúr egyesítésével létrejött község a Lévai járásban, az Ipolymenti-hátság K-i peremén, a Korpona-patak bal partján, Ipolyságtól É-ra. L: [2011] – 752, ebből 435 (57,8%) magyar, 311 (41,4%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 469 (62,4%) magyar, 279 (37,1%) szlovák. V: [2011] – 616 r. k., 93 ev., 2 ref.

Község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóközben, Dunaszerdahelytől K–ÉK-re. L: [1921] – 433, ebből 420 (97,0%) magyar, 2 (0,5%) szlovák; [2011] – 1028, ebből 813 (79,1%) magyar, 126 (12,3%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 971 (94,5%) magyar, 43 (4,2%) szlovák. V: [2011] – 878 r. k., 47 ref., 4 ev. – Késő reneszánsz stílusú kastélya a 17. sz. végén épült. – 1960-ban Kisudvarnokkal egyesítették Udvarnok (Dvorníky na Ostrove) néven, 1990 óta ismét önálló község.

Község a Nagykürtösi járásban, az Ipoly-medence K-i részén, Nagykürtöstől K-re. L: [1921] – 767, ebből 714 (93,1%) magyar, 39 (5,1%) szlovák; [2011] – 493, ebből 419 (85,0%) szlovák, 52 (10,5%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 383 (77,7%) szlovák, 87 (17,6%) magyar. V: [2011] – 412 r. k., 13 ev., 1 ref. – R. k. (Szt. Miklós-) temploma 1750-ben késő barokk, út menti kápolnája a 18. sz. végén klasszicista stílusban épült.

Község az Érsekújvári járásban, a Kisalföldön, a Garam folyó jobb partján, a folyó torkolata közelében, Párkánytól ÉNy-ra. L: [1921] – 1232, ebből 939 (76,2%) magyar, 248 (20,1%) szlovák; [2011] – 1180, ebből 831 (70,4%) magyar, 266 (22,5%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 890 (75,4%) magyar, 206 (17,5%) szlovák. V: [2011] – 850 r. k., 25 ref., 7 gör. kat., 6 ev. – R. k. (Szt. Vendel-) temploma 1791-ben épült egy barokk kápolna átalakításával. Határában réz-, vas- és római kori leleteket tártak fel. ~ a Szlovákiai Magyar Néprajzi Társaság székhelye. A 21. sz. elején 1-4 évf.-os magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett. – 1960–90 között közigazgatásilag Párkányhoz tartozott.