Lexicon

Nagysalló − a nagysallói csata emlékműve (GJ)

Község a Lévai járásban, a Kisalföldön, a Garam folyó völgyében, Lévától D–DNy-ra. L: [1921] – 2691, ebből 2490 (92,5%) magyar, 96 (3,6%) szlovák; [2011] – 2907, ebből 1915 (65,9%) szlovák, 841 (28,9%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 1811 (62,3%) szlovák, 910 (31,3%) magyar. V: [2011] – 1227 r. k., 380 ref., 217 ev., 6 gör. kat. – A második vh. után magyar lakosságának egyharmadát áttelepítették Mo.-ra, helyükre magyarországi, bulgáriai és szlovákiai szlovák telepesek költöztek. R. k. (Szt. István-) temploma 1745-ben barokk, ref. temploma 1784-ben barokk-klasszicista stílusban épült, az 1849. ápr. 19-i ~i csata emlékművét 1876-ban emelték. A 21. sz. elején magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett. – 1965-ben hozzácsatolták Kissallót és Hölvényt.

Szalánc várának romjai (GJ)

Község a Kassa-környéki járásban, az Eperjes–Tokaji-hegységben, Kassától DK-re. L: [1921] – 1119, ebből 501 (44,8%) magyar, 471 (42,1%) szlovák; [2011] – 1382, ebből 1180 (85,4%) szlovák, 11 (0,8%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 1214 (87,8%) szlovák, 20 (1,4%) magyar. V: [2011] – 842 r. k., 210 ref., 47 gör. kat., 13 ev. – A 20. sz. elején még nagyrészt magyar falu lakossága a sz. második felében szlovákká vált. R. k. (Szt. István-) temploma 1754-ben, ref. temploma 1784-ben, a klasszicista Forgách-kastély a 18. sz. második felében épült. A falu fölötti hegytetőn az 1679-ben lerombolt Szalánc várának romjai láthatók, amelynek egyik épen maradt tornyában egykori birtokosai, a Forgáchok a 19. sz. végén családi múzeumot létesítettek, a második vh. végén, 1945 jan.-ban azonban ez is megsemmisült. A várhegy 1933 óta 24 ha-on természetvédelem alatt áll. – 1989–90-ben közigazgatásilag ~hoz tartozott Kisszalánc.

Nagyszarva – r. k. templom (GJ)

Község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóközben, Somorjától K–DK-re. L: [1921] – 526, ebből 525 (99,8%) magyar, 1 (0,2%) szlovák; [2011] – 1192, ebből 852 (71,5%) magyar, 204 (17,1%) szlovák nemzetiségű. A: V: [2011] – 895 r. k., 24 ev., 19 ref., 4 gör. kat. – Magyar lakosai mellé a második vh. utáni belső telepítések során szlovákiai és jugoszláviai szlovák telepesek költöztek. R. k. (Szt. András-) temploma a 13. sz. közepén épült román stílusban, a 15. sz.-ban gótikus, a 18. sz.-ban barokk stílusban építették át. Az eredetileg reneszánsz Illésházy-kastélyt 1570-ben emelték, mai formáját az 1730-as barokk, majd a 19. sz.-i klasszicista átépítése során kapta. A 21. sz. elején magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett. – Ir. Presinszky Lajos (szerk.): Mit hagytak ránk a századok. Nagyszarva (2000).

Nagyszelmenc − határátkelő (GJ)

Község a Nagymihályi járásban, az Alföldön, a Latorca folyó jobb partján, Nagykapostól DK-re, közvetlenül a szlovák–ukrán határon. L: [1921] – 794, ebből 741 (93,3%) magyar, 16 (2,0%) szlovák; [2011] – 616, ebből 529 (85,9%) magyar, 26 (4,2%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 562 (91,2%) magyar, 18 (2,9%) szlovák. V: [2011] – 232 gör. kat., 200 r. k., 152 ref., 2 ev. – Gör. kat. (Szt. Lélek) temploma 1822-ben klasszicista, ref. temploma 1868-ban késő klasszicista stílusban épült. 2005 óta határátkelő köti össze a vele teljesen összeépült, az 1945-ben meghúzott csehszlovák–szovjet államhatárral azonban tőle elvágott Kisszelmenccel. A 21. sz. elején magyar tanítási nyelvű alapiskolával (Dobó István Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola) rendelkezett. – Ir. Zelei Miklós: A kettézárt falu (2000).

Nagyszombat − Keresztelő Szt. János- másnéven egyetemi templom (GJ)

Város, járási és kerületi székhely a Kisalföld É-i peremén, a Kis-Kárpátok és a Vág-völgye között, a Tirna-patak mentén, Pozsonytól ÉK-re. L: [1921] – 17 745, ebből 13 406 (75,5%) szlovák, 1604 (9,0%) zsidó, 1386 (7,8%) magyar, 894 (5,0%) német; [2011] – 66 358, ebből 56 291 (84,8%) szlovák, 380 (0,6%) cseh és morva, 141 (0,2%) magyar, 32 (0,05%) német, 7 (0,01%) zsidó nemzetiségű. A: [2011] – 55 939 (84,3%) szlovák, 418 (0,6%) cseh, 174 (0,3%) magyar, 35 (0,05%) német, 10 (0,02%) jiddis. V: [2011] – 40 012 r. k., 1534 ev., 208 gör. kat., 127 metodista, 102 gör. kel., 86 jehovista, 68 ref., 26 izr. – A középkorban német, magyar és szláv lakosságú kereskedőváros volt. Jelentősége Esztergom török kézre kerülése (1543) után nőtt meg, amikor az esztergomi érsekség székhelye, Mo. egyházi és kulturális központja lett. Az ellenreformáció idején Pázmány Péter esztergomi érsek itt alapította meg a jezsuita egyetemet (1635), a mai budapesti ELTE elődjét. Az egyetem Budára költözése (1777) és az érsekség visszatelepülése (1820) politikai és kulturális jelentőségének visszaeséséhez vezetett. 1978 óta – a szlovák r. k. egyház központjaként – érseki székhely, az 1990-es években pedig, a Nagyszombati Egyetem (1992), valamint a r. k. Szt. Cirill és Metód Egyetem (1997) megalapításával ismét egyetemi város lett. 1238 óta szabad királyi város, 1876-tól rendezett tanácsú város volt, 1922-ben elveszített városi címét 1960-ban kapta vissza. 1996 óta kerületi székhely. – Jelentősebb műemlékei: a 14–15. sz.-ban épült gótikus stílusú Szt. Miklós-plébániatemplom; a klarisszák eredetileg gótikus stílusban emelt, majd 1690–94-ben barokkosított temploma és kolostora (ez utóbbi jelenleg az 1954-ben alapított Nyugat-szlovákiai Múzeum székhelye); a 14. sz.-ban gótikus stílusban épült, később reneszánsz és barokk stílusban átalakított Szt. Ilona-ispotálytemplom; az 1652-ben épült reneszánsz érseki palota; az 1629–37 között emelt Szt. János- (ún. egyetemi) templom; az 1633–40 között épült barokk Szt. Jakab-templom; az 1646-ban épült korai barokk Szt. József-templom; az 1710–29 között emelt Szentháromság-templom; az orsolyák 1730–76 között épült barokk Szt. Anna-temploma és zárdája; az 1793-ban emelt copf stílusú Városháza; az 1897-ben épült zsinagóga és az 1923–24-ben épült ev. templom. – Jelentős közúti és vasúti csomópont, a 20. sz. második felében lezajlott iparosítása eredményeként ipari központ: iparát a híradástechnikai berendezések gyártása, valamint a gép- és járműipar uralja. – 1971-ben közigazgatásilag ~hoz csatolták Vágmagyarádot (Modranka), 1971–94 között hozzá tartozott Gerencsér (Hrnčiarovce nad Parnou), 1974-92 között Pozsonyfehéregyház (Biely Kostol).

Nagyszombat – az egykori 1848-as emlékmű a temetőben (GJ)