Lexicon

Község a Rimaszombati járásban, a Rima-medence DK-i részén, a Sajó folyó bal partján, Tornaljától D-re, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 647, ebből 620 (95,8%) magyar, 15 (2,3%) szlovák; [2011] – 969, ebből 532 (54,9%) magyar, 201 (20,7%) szlovák, 192 (19,8%) roma nemzetiségű. A: [2011] – 757 (78,1%) magyar, 174 (18,0%) szlovák, 1 (0,1%) roma. V: [2011] – 664 r. k., 119 ev., 112 ref. – Magyar lakossága mellé a második vh. után szlovákiai és kárpátaljai szlovák családokat telepítettek. A barokk-klasszicista stílusú Pletrich-kastély 1767-ben, r. k. temploma 1752-ben, ref. temploma 1829-ben, ev. temploma a 20. sz. második felében épült. Közúti határátkelőhely Mo. felé. A 21. sz. elején 1–4. évfolyamos magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett. – 1975–90 között közigazgatásilag ~hoz tartozott Abafalva és Sajórecske.

Sajókirályi – ref. templom (GJ)

1963-ban Tornaljához csatolt község a Nagyrőcei járásban, a Rima-medence K-i részén, a Sajó folyó bal partján, Tornalja központjától D-re. L: [1921] – 479, ebből 459 (95,8%) magyar, 20 (4,2%) szlovák; [1961] 602, ebből 438 (72,7%) magyar nemzetiségű. V: [1921] – 238 r. k., 192 ref., 30 ev., 19 izr. Magyar lakossága mellé a második vh. utáni belső telepítések során szlovák telepesek költöztek. Ref. temploma a 13. sz.-ban korai gótikus stílusban épült, a 19. sz. végén neogótikus stílusban alakították át; nemesi kúriája a 19. sz. első felében emelt klasszicista építmény.

Község a Galántai járásban, a Kisalföld mátyusföldi részén, a Fekete-víz bal partján, a Dudvág torkolatánál, Vágsellyétől D–DNy-ra. L: [1921] – 858, ebből 846 (98,6%) magyar; [2011] – 1156, ebből 919 (79,5%) magyar, 217 (18,8%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 963 (83,3%) magyar, 169 (14,6%) szlovák. V: [2011] – 893 r. k., 76 ev., 13 ref., 1 gör. kat. – Az 1957-ben ~hez csatolt, korábban Tallóshoztartozott Úrföldpusztára, ill. a Nádszeghez tartozott Porbókapusztára a két vh. közötti földbirtokreform során szlovák kolonisták települtek. A falu magyar lakosságának egy részét a második vh. után áttelepítették Mo.-ra, helyükre magyarországi szlovákok érkeztek. R. k. (Szt. Imre-) temploma 1836-ban emelt klasszicista építmény, a Fekete-vízen lévő vízimalma a 18. sz.-ban épült. A 21. sz. elején 1–4. évf.-os magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett.

Község a Vágsellyei járásban, a Kisalföld mátyusföldi részén, a Vág folyó jobb partján, Vágsellyétől ÉNy-ra. L: [1921] – 1669, ebből 1635 (98,0%) magyar, 31 (1,8%) szlovák; [2011] – 1691, ebből 1149 (67,9%) magyar, 485 (28,7%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 1191 (70,4%) magyar, 442 (26,1%) szlovák. V: [2011] – 1332 r. k., 19 ev., 11 ref. – Barokk stílusú r. k. (Szt. Erzsébet-) temploma 1732-ben épült, 1927-ben oldalhajókkal bővítették ki; a helyi születésű Janics Kálmán mellszobrát 2006-ban avatták fel. Az 1970–80-as években a Vág folyón, a falutól É-ra megépült vágkirályfai-víztározó kedvelt üdülőhely. A 21. sz. elején 1–4. évfolyamos magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett.

1940-ben Tejfaluhoz, majd 1976-ban Tejfaluval együtt Somorjához csatolt község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz Ny-i részén, Somorjától K-re. L: [1921] – 57, ebből 57 (100%) magyar nemzetiségű. V: [1921] – 30 r. k., 27 ref.

Királyfiakarcsa – parasztház (GJ)

Község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz központi részén, Dunaszerdahelytől Ny-ra. L: [1921] – 184, ebből 180 (97,8%) magyar; [2011] – 1039, ebből 833 (80,2%) magyar, 161 (15,5%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 889 (85,6%) magyar, 105 (10,1%) szlovák. V: [2011] – 864 r. k., 23 ref., 2 ev. – Magyar lakossága mellé a második vh. utáni belső telepítések során szlovák telepeseket költöztettek. 1987-ben tájháza létesült. A 21. sz. elején 1–4. évf.-os magyar tanítási nyelvű alapiskolával (Petőfi Sándor Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola) rendelkezett. 1940-ben ~hoz csatolták Erdőhátkarcsát, Etrekarcsát, Kulcsárkarcsát és Solymoskarcsát.

Királyhelmec – Millenium tér (GJ)

Város a Tőketerebesi járásban, az Alföldön, a Bodrogközben, a Nagy-hegy K-i lábánál, Nagykapostól D–DNy-ra. L: [1921] – 2853, ebből 2043 (71,6%) magyar, 368 (12,9%) zsidó, 116 (4,1%) szlovák; [2011] – 7698, ebből 5670 (73,7%) magyar, 1496 (19,4%) szlovák, 304 (3,9%) roma nemzetiségű. A: [2011] – 6590 (85,6%) magyar, 821 (10,7%) szlovák, 12 (0,2%) roma. V: [2011] – 3722 r. k., 1853 ref., 933 gör. kat., 201 jehovista, 38 ev., 5 izr. – A középkor óta szőlőtermesztéséről híres mezőváros, 1960-ig járási székhely volt, amely a 19. sz. második felében elveszített városi rangját 1964-ben kapta vissza. A 18. sz.-tól beköltöző, s népességének közel egynegyedét kitevő zsidó lakosságát 1944-ben koncentrációs táborokba deportálták, magyar lakosainak egy részét a második vh. után Mo.-ra telepítették át, s helyükre magyarországi szlovákok települtek. A 14. sz.-ban gótikus stílusban épült r. k. (Szentlélek-) templomát 1751–57 között barokkosították, 1785–87-ben emelt ref. templomát 1893-ban neogótikus stílusban alakították át, zsinagógája a 19. sz.-ban, gör. kat. temploma 1996-ban épült. A reneszánsz Lorántffy-kastélyt az egykori Nyáry-kúria helyén I. Rákóczi György özvegye, Lorántffy Zsuzsanna építtette a 17. sz. közepén; a Kis-hegy K-i lejtőin a 16. sz. első felében épült Perényi-féle várkastélynak már csak romjai láthatók. A szoborparkot (benne többek között Petőfi Sándor, Szt. István, Szt. Imre és Szt. László szobrával) és a számos köztéri alkotást is magában foglaló Millenium teret 2002-ben adták át. A város a Felső-Bodrogköz kulturális és gazdasági központja. 1983 óta itt rendezik meg a Bodrogközi Irodalmi és Kulturális Napokat, 1990 óta – az 1930–44 között ~en szolgált Mécs László papköltő emlékére – a Mécs László Napokat. 1990-ben jött létre ~en a Ticce Bodrogközi és Ungvidéki Alkotóművészek Társasága, 1991-ben a Mécs László Népfőiskola, 1994-ben a ~i és sárospataki székhelyű Bodrogközi Művelődési Egyesület, 2006-ban pedig a Bodrogközi és Ung-vidéki Múzeum. Az 1950-es években Szövetkezeti Élet címmel járási hetilapja jelent meg, az 1990-es években Bodrogközi Hírnök (1992), Helmeci Mécses (1992) és Helmeci Újság (1995) címmel indultak lapok. A 21. sz. elején magyar tanítási nyelvű alapiskolája, vegyes, szlovák–magyar tanítási nyelvű gimnáziuma (alapítva 1953-ban), szakmunkásképző középiskolája, valamint leány szakközépiskolája volt. A budapesti Corvinus Egyetemnek az 1990-es évek eleje óta, a komáromi Selye János Egyetemnek 2004 óta működik ~en kihelyezett tagozata. Legjelentősebb ipari létesítménye a varróüzem. A Gyalmos nevű közeli égeres láperdő növényvilágát 1967-ben 13,6 ha-on természetvédelmi területté nyilvánították. – Ir. Péter Imre – Molnár János (összeáll.): Sedemsto rokov Kráľovského Chlmca. Királyhelmec 700 éve (1969); Bogoly János: Királyhelmec. Királyhelmec és a Felső-Bodrogköz természetrajza és történelme (1992).

Királyhelmec – Petőfi szobra (GJ)

Királyhelmec – a r. k. templom belseje (SzL)

Királyhelmec – Szt. Erzsébet szobra (SzL)

Királyhelmec – a templomsor (FI)

Mécs László mellszobra, Királyhelmec