Lexicon

1976- ban Kassához csatolt község a Kassai-medence D-i részén, a Hernád folyó partján, Kassa belterületétől DK-re. L: [1921] – 1044, ebből 586 (56,1%) magyar, 363 (34,8%) szlovák, 61 (5,8%) roma; [2011] – 4420, ebből 3609 (81,7%) szlovák, 78 (1,8%) roma, 51 (1,2%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 3280 (74,2%) szlovák, 330 (7,5%) roma, 77 (1,7%) magyar. V: [2011] – 2722 r. k., 166 gör. kat., 82 ref., 72 ev. – A 18. sz. végén szlovákokkal újranépesített ~ a 20. sz. első felében nagyrészt még kétnyelvű lakossága a sz. közepére szlovákká vált. A klasszicista stílusú Meskó-kastély 1780-ban, rokokó és klasszicista kúriái a 18. sz. második felében, r. k. (Szt. Cirill és Metód-) temploma 1935-ben épült. Határában 1971-ben 10. sz.-i kétélű kardot találtak. 1953-ban panelgyártó üzeme létesült. – 1942-ben ~hoz csatolták Széplakapátit.

Község a Rozsnyói járásban, a Rozsnyói-medencében, a Szilicei-fennsík É-i lábánál, a Csermosnya-patak völgyében, Rozsnyótól DK-re. L: [1921] – 611, ebből 610 (99,8%) magyar; [2011] – 732, ebből 557 (76,1%) magyar, 137 (18,7%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 598 (81,7%) magyar, 91 (12,4%) szlovák. V: [2011] – 577 r. k., 43 ref., 13 ev., 4 gör. kat. – Magyar lakosai mellé a második vh. utáni belső telepítések során É-gömöri szlovák telepeseket költöztettek. R. k. (Szt. György-) temploma 1754-ben barokk stílusban épült, a 20. sz. elején historizáló stílusban újították fel. A falutól D-re található, 1964-ben felfedezett 1115 m hosszú Krasznahorkai-cseppkőbarlang védett természeti emlék. A 21. sz. elején 1–4. évfolyamos magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett.

Krasznahorkaváralja − Krasznahorka vára (GJ)

Község a Rozsnyói járásban, a Rozsnyói-medencében, a Csermosnyába torkolló Pacsa-patak völgyében, Rozsnyótól K-re. L: [1921] – 1077, ebből 1024 (95,1%) magyar, 41 (3,8%) szlovák; [2011] – 2575, ebből 1013 (39,3%) magyar, 904 (35,1%) roma, 548 (21,3%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 1108 (43,0%) magyar, 906 (35,2%) roma, 439 (17,0%) szlovák. V: [2011] – 1402 r. k., 58 ref., 40 ev., 10 gör. kat. – Magyar lakosai mellé a második vh. utáni belső telepítések során É-gömöri és külföldi szlovák telepesek költöztek. R. k. (Mindenszentek-) temploma a 15. sz.-ban gótikus stílusban épült, 1787-ben klasszicista stílusban alakították át. A faluban található az 1910-ben épült szecessziós Andrássy-képtár, ~tól K-re, a Kassára vezető országút mentén az 1904-ben emelt ugyancsak szecessziós Andrássy-mauzóleum, a falu fölötti várhegyen pedig a Bebek család által a 13. sz.-ban építtetett, majd a 16. sz.-tól 1945-ig az Andrássyak által birtokolt, s 1906 óta a nyilvánosság számára is látogatható vármúzeumként működő Krasznahorka vára (mely 2012-ben tűzvész áldozatává vált). A 21. sz. elején 1–4. évf.-os magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett.

Krasznahorkaváralja − Andrássy Dénes és Franciska sírboltja (GJ)

Krasznahorkaváralja − Krasznahorka vára (GJ)

1942-ben Marcelkeszi, majd 1948-tól Marcelháza néven Marcelházával egyesített község a Komáromi járásban, a Kisalföldön, a Zsitva folyó bal parti síkságán, Komáromtól K–ÉK-re. L: [1921] – 1015, ebből 1000 (98,5%) magyar, 6 (0,6%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 975 r. k., 31 izr., 8 ref. R. k. (Keresztelő Szt. János-) temploma 1731-ben, a Baranyay-kastély 1760-ban épült barokk stílusban, utóbbit a 19. sz. elején klasszicista stílusban alakították át. A falu belterületén 1960-ban honfoglalás kori magyar sírokat tártak fel.

Község a Komáromi járásban, a Kisalföldön, a Duna bal partján, Párkánytól Ny-ra, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 1032, ebből 992 (96,1%) magyar, 19 (1,8%) szlovák; [2011] – 748, ebből 554 (74,1%) magyar, 146 (19,5%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 615 (82,2%) magyar, 90 (12,0%) szlovák. V: [2011] – 506 r. k., 62 ref., 8 gör. kat., 7 ev. – A 13. sz. közepén emelt késő román kori r. k. (Szűz Mária neve) templomát 1712-ben barokkosították. A 21. sz. elején 1–4. évf.-os magyar tanítási nyelvű alapiskolával, s magyar tanítási nyelvű Összevont Kertészeti és Mezőgazdasági Középiskolával rendelkezett.

Község a Szobránci járásban, az Alföldön, Szobránctól DK-re, a szlovák–ukrán határ közelében. L: [1921] – 391, ebből 274 (70,1%) szlovák, 49 (12,5%) ruszin, 43 (11,0%) magyar; [2011] – 424, ebből 352 (83,0%) szlovák, 9 (2,1%) ruszin és ukrán nemzetiségű. A: [2011] – 351 (82,8%) szlovák, 11 (2,6%) ruszin és ukrán. V: [2011] – 199 r. k., 148 gör. kat., 7 ref., 1 ev. – Gör. kat. (Szt. Péter és Pál-) temploma 1829-ben klasszicista stílusban épült.

Körmöcbánya − Fő tér (GJ)

Város a Garamszentkereszti járásban, a Körmöci-hegységben, a Beszterce- és a Körmöci-patak összefolyásánál, Besztercebányától Ny–DNy-ra. L: [1921] – 4560, ebből 3031 (66,5%) szlovák, 836 (18,3%) német, 398 (8,7%) magyar, 190 (4,2%) zsidó; [2011] – 5601, ebből 4903 (87,5%) szlovák, 45 (0,8%) német, 6 (0,1%) magyar, 1 (0,02%) zsidó nemzetiségű. A: [2011] – 4920 (87,8%) szlovák, 31 (0,6%) német, 12 (0,2%) magyar, 1 (0,02%) jiddis. V: [2011] – 3020 r. k., 256 ev., 20 gör. kat., 3 ref., 2 izr. – Német bányászok által valószínűleg a 12. sz.-ban alapított bányaváros. A hegyeiben bányászott nagy mennyiségű arany és ezüst a magyarországi arany- és ezüstbányászat, valamint pénzverés európai hírű központjává tette. Bányái a 15–16. sz.-ra nagyrészt kimerültek, ~ azonban mindvégig a történelmi Mo. pénzverő központja maradt, s jelenleg is itt található a szlovák állami pénzverde. 1328-ban szabad királyi városi, 1876-ban rendezett tanácsú városi rangot kapott, 1922-ben elveszített városi címét 1960-ban kapta vissza. 1923–60 között járási székhely volt. Német lakóit a második vh. után kitelepítették Németországba. – Belvárosa, gótikus és reneszánsz polgárházaival védett műemlékegyüttes. Legjelentősebb műemléke a belváros egy részét magában foglaló vár, a 13. sz. közepén emelt román kori körtemplommal. A gótikus Szt. Erzsébet-ispotálytemplom a 14. sz. végén, a ferencesek barokk temploma és rendháza 1653–60 között, klasszicista ev. temploma 1826-ban épült, a ~i pénzverés történetét bemutató Érme- és Éremmúzeuma 1890-ben létesült. Határának egy részét 1953-ban természetvédelmi területté nyilvánították. – 1924-ben közigazgatásilag ~hoz csatolták Körmöcligetet (Veterník); az 1980–90-es években hozzá tartozott Jánoshegy (Kremnické Bane), Ófelfalu (Horná Ves), Kékellő (Krahule) és Jánosrét (Lúčky).

Körmöcbánya − Fő tér (GJ)