Komárno -> Komárom (Komárno)

Város és járási székhely a Kisalföldön, a Csallóköz DK-i csúcsában, a Duna bal partján, a Vág folyó torkolatánál, Érsekújvártól D-re, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 17 715, ebből 13 584 (76,7%) magyar, 2411 (13,6%) szlovák, 729 (4,1%) német, 128 (0,7%) zsidó; [2011] – 34 349, ebből 18 506 (53,9%) magyar, 11 509 (33,5%) szlovák, 247 (0,7%) cseh és morva, 141 (0,4%) roma, 21 (0,06%) német, 7 (0,02%) zsidó nemzetiségű. A: [2011] – 20 080 (58,5%) magyar, 9883 (28,8%) szlovák, 213 (0,6%) cseh, 139 (0,4%) roma, 19 (0,1%) német. V: [2011] – 15 192 r. k., 4066 ref., 954 ev., 213 gör. kat., 172 metodista, 128 jehovista, 68 gör. kel., 40 izr. – Egykori virágzó kereskedőváros, a 17–18. sz.-ban Mo. gabona-, fa- és halkereskedelmének központja volt. 1265-től városi, 1745-től szabad királyi városi, 1876-tól törvényhatósági jogú városi ranggal rendelkezett, 1922-ben elveszített városi címét 1960-ban kapta vissza. Az államalapítás korától 1922-ig Komárom, majd 1938–45 között, amikor ismét Mo.-hoz tartozott, Komárom-Pozsony vármegye székhelye volt. A Duna jobb partján fekvő, s a trianoni békeszerződést követően Mo.-nál maradt elővárosa, az 1896-ban ~hoz csatolt Újszőny, előbb Komáromújváros, majd 1924-től ~ néven önálló várossá alakult. A Duna bal parti ~ 1938 okt.-ében az első bécsi döntést megelőző csehszlovák–magyar határtárgyalások (komáromi tárgyalások) színhelye volt. Népességének mintegy egynyolcadát kitevő zsidó lakosságát 1944-ben koncentrációs táborokba hurcolták, magyar lakosainak egy részét a második vh. után Mo.-ra telepítették, helyükre magyarországi és szlovákiai szlovák telepesek költöztek. – A honfoglalás után vízivárként épült, a 16–17. sz.-ban átépített, majd a 19. sz. elején a várost is magában foglaló erődítményrendszerré átalakított vára védműveinek nagy részét mára lebontották, műemlékként a Nádor-vonal mellett a Pozsonyi-kapu és a VI. Bástya maradt meg. A város további jelentősebb műemlékei az 1715-ben állított barokk Szentháromság szobor, a 13. sz.-i alapokon 1745-ben emelt barokk stílusú r. k. (Szt. András-) templom, az ugyancsak 1754-ben épült késő barokk ortodox (ún. szerb) templom, az 1769-ben épült késő barokk r. k., ún. katonatemplom (2001 óta a Limes Galéria székhelye), a 18. sz. második felében késő barokk stílusban emelt, majd 1813-ban klasszicista stílusban átépített régi városháza, a 18. sz. első felében épült barokk r. k. Szt. Anna-kápolna, az 1788-ban emelt copf stílusú ref. templom (Szl. legnagyobb ref. temploma), az 1848-ban épült klasszicista r. k. (Szt. Rozália-) templom, a 19. sz. elején épült klasszicista Zichy-palota, az 1860–63 között emelt neogótikus Tiszti Kaszinó, az 1875-ben emelt neoreneszánsz Városháza, a múzeum 1913-ban emelt historizáló stílusú épülete és az 1936–37-ben épült zsinagóga. Klapka György tábornok 1896-ban emelt szobrát (Róna József alkotása) és a ~i születésű Jókai Mór 1937-ben emelt szobrát (Berecz Gyula alkotása) 1946-ban egyaránt ledöntötték; előbbit 1965-ben a vár melletti ligetben állították fel újra, s csak 1991-ben kerülhetett vissza eredeti helyére, a város főterére, utóbbit már 1952-ben visszahelyezték a múzeum udvarára. Szt. István király lovas szobrát 2009-ben állították. ~ legjelentősebb régészeti lelőhelye a hajógyár területén 1979–89 között feltárt 153 síros késő avar kori temető. – A város a szlovákiai magyarság egyik szellemi és kulturális központja, számos magyar kisebbségi intézmény székhelye, politikai és kulturális rendezvény helyszíne. 1920-ban itt jött létre az Országos Magyar Kisgazda, Iparos és Munkáspárt, a két vh. között ~ volt a szlovákiai ref. egyház Dunáninneni egyházkerületének központja, az 1921-ben alapított Szlovenszkói Általános Magyar Tanítóegyesület, az 1925-ben alapított Szlovenszkói Magyar Kultúregyesület és az 1928-ban létrehozott Csehszlovákiai Magyar Társadalmi és Kulturális Egyesületek Szövetségének székhelye, s felszámolásáig (1945) itt működött az 1911-ben alaókai Egyesület. A magyar r. k. papság által 1924-ben alapított Katolikus Nagybizottság itt hozta létre a leendő r. k. lelkészek oktatását biztosító Katolikus Magyar Kisszemináriumot és a Katolikus Magyar Internátust, a Mariánumot, s 1935–42 között itt működött a ref. egyház tanítóképző intézete is. 1952-ben ~ban jött létre az első állandó szlovákiai magyar színház, a Magyar Területi Színház (1990-től Komáromi Jókai Színház), 1997 óta itt működik a Fórum Kisebbségkutató Intézet Etnológiai Központja, 1964 óta itt rendezik meg a műkedvelő színjátszó együttesek és irodalmi színpadok országos seregszemléjét, a Jókai Napokat, 1986 óta a Lehár Napokat, 1991 óta a Selye János Napokat, 1992 óta pedig a két ~ közös rendezvényeként a Komáromi Napokat. Egy magyar püspökség létrehozásának előmozdítása céljából 1990 óta pünkösd vasárnapján évente megtartják a ~i Imanapot. Az 1886-ban alapított, s 1949-ben a Duna Menti Múzeum megnevezést kapott múzeuma 2002–2007 között a Magyar Kultúra és Duna Mente Múzeuma nevet viselte. 1993 óta ~ a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége székhelye, amely 1996 óta megrendezi a városban a Komáromi Pedagógiai Napokat. – Jelentősebb lapjai a két vh. között a Komáromi Lapok, A Reggel, Barázda, a Tábortűz, a Szivárvány, a Katholikus Értesítő, a Szűz Mária Virágos Kertje, a Kis Tükör, a Magyar Vasárnap, a Magyar Tanító és a Nemzeti Kultúra voltak. Az 1950-es években Za lepší život – A Jobb Életért, az 1960-as évektől pedig Hangunk és Dunatáj címmel jelentek meg járási hetilapjai. A Dunatáj mellett jelenlegi jelentősebb lapjai a Komáromi Lapok (1991-től) c. önkormányzati hetilap, a Delta (2003) c. járási hetilap és az Atelier (1998) c. művészeti folyóirat. – A jezsuiták által 1649-ben alapított, majd 1802-től a bencések által irányított gimnáziumát a csehszlovák hatóságok ugyan 1945-ben felszámolták, de 1950-ben itt nyílhatott meg a második vh. utáni Csehszl. első magyar tanítási nyelvű gimnáziuma (1995-től Selye János Gimnázium). 1952–1959 között magyar tanítási nyelvű óvónőképző pedagógiai gimnáziuma is működött. A 21. sz. elején az állami gimnázium mellett magyar tanítási nyelvű r. k. egyházi gimnáziummal (Marianum, alapítva 2000-ben), vegyes, szlovák–magyar tanítási nyelvű ipari középiskolával, mezőgazdasági középiskolával, gépészeti szaktanintézettel, összevont kereskedelmi és szolgáltatási középiskolával, szakmunkásképző intézettel, valamint három állami és egy r. k. egyházi magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett. 1992-ben jött létre a magyarországi főiskolák levelező tagozatos képzését biztosító Komáromi Városi Egyetem, 1994-ben alakult meg a ref. lelkészképző Calvin János Teológiai Akadémia (1990-ben eredetileg katechetikai szemináriumként jött létre), 2004-ben pedig a magyar nyelvű Selye János Egyetem. – Jelentős vízisport és idegenforgalmi központ, termálfürdője ízületi és reumás betegségek gyógyítására is alkalmas. Folyami hajókikötő, vasúti és közúti csomópont, ill. határátkelőhely Mo. felé. Meghatározó ipari létesítménye az 1898-ban alapított hajógyár, ezenkívül jelentékeny cipő-, élelmiszer-, nyomda-, gép- és bőriparral rendelkezik. A várostól É-ra fekvő Apályi-sziget 1954 óta 22 ha területen természetvédelmi terület (vízimadarak fészkelőhelye). – 1979-ben közigazgatásilag ~hoz csatolták Örsújfalut. – Ir. Kecskés László: Komáromi mesterségek (1974); Kecskés László: Komárom, az erődök városa (1984); Mácza Mihály: Történeti séták a városban (1992); Szénássy Zoltán: Rév-Komárom (1998); Szénássy Zoltán: Komáromi krónikás (2003).