A (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig

Tost Barna (FI)

(* 1876. szept. 23. Zboró (Zborov), † 1951. júl. 10. Hejce [Mo.]) Katolikus pap, politikus, publicista. Középiskoláit Kassán, a teológiát Budapesten végezte. Pappá szentelését követően Tótsóváron (Solivar), ill. Sátoraljaújhelyen működött, majd Kassa plébánosa volt. Az államfordulatot követően bekapcsolódott az Országos Keresztényszocialista Párt munkájába, a párt kassai szervezetének elnöke, az országos pártvezetőség tagja, 1927–1932 között Kassa alpolgármestere volt. Az első bécsi döntés után a város visszacsatolását követően az Országos Revíziós Liga alelnökévé választották, és a magyar parlament felsőházának örökös tagjává nevezték ki. 1946-ban a hatóságok kiutasították Csehszl.-ból.

Tóth Elemér (FI)

(* 1940. jan. 14. Hanva,  † 2018. febr. 15. Pozsony) Költő, író, műfordító, szerkesztő. Tornalján érettségizett (1958), a pozsonyi Pedagógiai Főiskolán magyar–testnevelés szakon tanult, de tanulmányait nem fejezte be. 1961-től a Szabad Földműves, majd az Új Ifjúság, azután pedig a Tábortűz szerkesztője, főszerkesztője. 1959-től publikál; műfordítóként főleg kortárs szlovák írók műveit fordította magyarra. – Főbb díjak: Madách Imre-díj (1981); Posonium Irodalmi Díj Szülőföld Díj (2008). – Fm. A halak mélyben úsznak (v., 1965); Ketten (v., 1966); Kérgek (v., 1969); Sárga, mint a Nap (elb., 1975); Csillagménes (gyermekv., 1976); Tegnapelőtt, kiskedden (gyermekv., 1982); Szivárvány(gyermekv., 1996); Mese az aranykalapácsról (mesék, 2002); Tölgyek (v., 2007); Magányom erdejében (v., 2010); Keserű leltár (v., 2010); A bátor nyúl (v., 2010); Dúdoló (v., 2015); Gyermekkorom emlékcserepei (m., 2016) .

Tóth Éva (TSZA)

(* 1971. márc. 9. Losonc) Színésznő, művészeti titkár. Az általános iskolát szülővárosában végezte, majd a füleki gimnáziumban érettségizett 1989-ben. 1990-ben került a Kassai Thália Színház társulatához. Elsősorban epizódszerepeket formált meg emlékezetesen. 2004–2007 között a Kassai Thália Színház művészeti titkára is volt. 2000–2005 között a besztercebányai Bél Mátyás Egyetemen szerzett tolmács–fordító szakon oklevelet. – Főbb színházi szerepei: Vittoria (Carlo Goldoni–Rudolf Hoffmeister–Jaroslav Ježek: Kávéház Velencében); Kitty (Békeffi István–Lajtai Lajos: Régi nyár); Elza (Jevgenyij Svarc–Romhányi József–Lendvay Kamilló: Hókirálynő); Izabella (Karel Čapek: A szerelem végzetes játéka); Henriette (Jean-Baptiste Molière: Tudós nők); Szobalány (Noel Coward: Vidám kísértet); Bianca (William Shakespeare: A makrancos hölgy); Lucia (Eduardo de Filippo: Házasság olasz módra); Iboly (Vasary Gábor: Klotild néni); Nakamura nővér (Dale Wassermann: Kakukkfészek); Gizus (Tersánszky Józsi Jenő–Örkény István–Szakcsi Lakatos Béla–Csemer Géza: Kakuk Marci szerencséje); Gianetta (Heltai Jenő: A néma levente); Táncoslány (Gál Sándor: A pokol kapujában). – Ir. Kolár Péter és szerzőtársak: A Kassai Thália Színház negyven éve (2009); A Kassai Thália Színház archívuma. Színházi évkönyvek (Budapest); Divadlá na Slovensku [Szlovákiai színházak]  (Az 1970/71-es évadtól 2010/11-ig); Ötvös Anna: Akikkel találkozhat(t)unk (2000).

Tóth János (csa)

(* 1962. jan. 4. Érsekújvár) Matematikus, rektor. Általános és középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte (1981). A pozsonyi Comenius Egyetemen matematika– fizika szakos tanári oklevelet szerzett (1986). 1986–1989-ben az érsekújvári gimnázium tanára, 1989–2001-ben a nyitrai Pedagógiai Főiskola adjunktusa, docense (1998). 1991-ben megszerezte a doktori címet. 2001–2009-ben az Ostravai Egyetem docense, 2004-től a komáromi Selye János Egyetem docense, majd rektora (2008), címzetes professzora. Elsősorban algebrával, számelmélettel, függvénytannal, fuzzy és univerzális mértékekkel, a matematika oktatásának elméletével foglalkozik. Eddig mintegy 60 tudományos közleménye jelent meg szlovákiai és nemzetközi folyóiratokban. Több nemzetközi tudományos projekt résztvevője, ill. fő kivitelezője. Eredményeiről számos külföldi egyetemen tartott előadást. Több tankönyv, segédlet szerzője, ill. társszerzője (Polinomok, egyenletek, egyenletrendszerek, 2000; Bevezetés a számelméletbe, 2000; A matematika alapjai az alsó tagozatos tanító szakos hallgatók részére, 2001). – Fm: (valamennyi társszerzővel) Asymptotic density of A Ì N and density of the ratio set R(A) (1998); Corrigendum to Theorem 5 of the paper „Asymptotic density of ACN and density of the ratio set R(A) (1998); On asymptotic behaviour of universal fuzzy measures (2006); Dependence of densities on a parameter (2009); Insertion of Ep (l) to L¥ for the best approximation in Haar‘ s system of functions if 0<p<1 (1992); On cardinality of sets of metrics generating spaces of prescribed properties (1992); Metric space of metrics defined on a given set (1992/93); On the class of functions having infinite limit on a given set (1994); The logaritmic mean in the power mean of positive numbers (1994); On density of ratio sets of powers of primes (1995); On radii of convergence of power series (1994–1995); An typical property of functions (1995); On some properties of dispersion of block sequences of positive integers (2004).

Tóth József (SZM)

(* 1979. febr. 27. Kassa.) Festőművész. Tanulmányait a Besztercebányai Művészeti Akadémián František Hodonský műtermében végezte (1999–2005). 2003-tól a Rovás Polgári Társulás, 2005-től a Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társaságának tagja. 2006-tól 2011-ig a Kassai Márai Sándor Gimnázium művészeti osztályának művészeti vezetője. 2008-tól restaurátorként is dolgozik a Kassai Szent Erzsébet dómon.2014-től napjainkig Skandináviában dolgozik – festőként az airbrush technikával. Főként festészettel foglalkozik, de készített akciókat, videoinstallációkat is. – Fm.2005: Imák (Kassa). – Csoportos kiállítások: 2004: Ecce HOMO – IKON (Nyitra); 2007: Kétfajta megközelítés (Fülek); 2008: Nibelungok gyűrűje (Budapest); 2010: Szabó, Suchoža, Tóth (Prága); 2010: JRD Art camp (Méhi); 2010: Oravec and friends (Kassa); 2011: Énekek éneke (Szepsi); 2012:Kassai négyes,Somogyi galéria (Pápa); 2012: Kálvária I. (Torna); 2013:Kálvária II. (Csécs); 2013: Új port fesztivál ,Dig galéria (Kassa); 2014: Mindennapi kenyerünket… (Buzita-Malom).

Tóth Károly (FI)

(* 1959. febr. 27. Vágsellye, † 2016. szept. 10. Somorja) Irodalomkritikus, szerkesztő, politikus, intézményszervező. Vághosszúfaluhoz kötődik a gyermekkora. Iskoláit Vághosszúfalun, Vágsellyén, ill. a galántai magyar gimnáziumban végezte (1978). Egyetemi tanulmányait 1983-ban fejezte be a pozsonyi Comenius Egyetem BTK magyar nyelv és irodalom, ill. történelem szakán. 1983 és 1987 között segédmunkás, majd a Madách Könyv- és Lapkiadó szakszerkesztője. Részt vett az amatőr színházi mozgalomban, a vágsellyei és a pozsonyi klubéletben, Csehszlovákiai magyarok Memoranduma 1988 szervezésében és aláírásában, a  Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottsága munkájában, az Iródia és a Magyar P.E.N. Club Pozsony alapító tagja. 1989-ben a Független Magyar Kezdeményezés egyik alapítója (1989), 1990–1991 között elnöke, majd alelnöke, 1998-ig pedig a Magyar Polgári Párt alelnöke, ill. pártigazgatója. Aktívan részt vett a civil szektor munkájában, több alapítvány alapítója és kurátora, trénerként a civil szektort segítő szervezetekben dolgozik. A Fórum Kisebbségkutató Intézet alapító igazgatója (1996−2014), majd munkatársa. Több könyvsorozat, ill. tudományos kiadvány szerkesztője, társszerzője (Ezredforduló, 2001; Nemzeti és etnikai kisebbségek Szlovákiában 2003−2006; Magyarok Szlovákiában. Kultúra, 2006; Magyarok Szlovákiában. Oktatásügy, 2006; Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére, 2007). 2007-től az MTA külső köztestületi tagja. − Díjak: In memoriam Anton Srholec-díj (2022); In memoriam Ľudovít Štúr Érdemrend III. fokozata (2021); Pro Urbe, Somorja (2016); Magyar Érdemrend tisztikeresztje (2014); Arany János Emlékérem (2009); Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt (2007); A Szlovák Köztársaság Kormányának Ezüstplakettje (2003). – Fm. Leányvári ébredés (tan., 1994).

Tóth Lajos (csa)

(* 1939. nov. 18. Királyrév, † 2023. nov. 24.) Pedagógus, iskolaalapító. A galántai magyar középiskolában érettségizett, majd a Pozsonyi Pedagógiai Főiskolán földrajz–történelem szakos tanári oklevelet szerzett (1959). 1961-től a Vágsellyei Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola tanára. Alapítója a vágsellyei Vörösmarty Klubnak (1966), aktív szereplője a klubmozgalomnak, főszervezője az I. Nyári Ifjúsági Művelődési Tábornak Őrsújfalun, amely a csehszl.-i és külföldi fiatal magyar értelmiség fontos találkozóhelye lett és elindítója a táncházmozgalomnak Szl.-ban. Kezdeményezésére alakult meg a Központi Klubtanács Érsekújvárott (1978). 1981-ben Vágsellyén megalapította a Theátrum Irodalmi Társulást, amelyet egy év működés után betiltottak. Egyik szervezője a magyar iskolák megszüntetése ellen fellépő megmozdulásoknak és a romániai falurombolás elleni, ill. a Csehszlovákiai magyarok Memoranduma 1988 ellenzéki dokumentum melletti aláírásgyűjtéseknek. Folyamatos rendőri zaklatásnak volt kitéve, útlevelét bevonták. “A csehszlovákiai magyar értelmiségi lét” címen konferenciát rendezett 1989. november 18-án Vágsellyén, ahol szl.-i magyar értelmiségiek első ízben követelték Esterházy János rehabilitálását. 1989-től a Független Magyar Kezdeményezés vezetőségi tagja. 1991-ben Galántán megalapítója az első magyar 8 éves magángimnáziumnak (1991), 1995-ben kereskedelmi magánakadémiát hoz létre, 2000-ben elindította az első angol–magyar, 2004-ben az ötéves angol–szlovák magángimnáziumot. – Díjak: Szlovák Köztársaság Ezüstplakettje (2004). – Ir. Lukáč, Emil Boleslav: A nagy üzenetváltás (1973); Ruffy Péter: Világaim (1979); Tóth László: Vita és vallomás (1982).

Tóth László (FI)

(* 1949. szept. 26. Budapest) Költő, író, művelődéstörténész, szerkesztő. Ötéves korában került Csehszl.-ba. A komáromi gimnáziumban érettségizett (1967), főiskolai tanulmányait félbehagyva a Kis Építő (1969), majd a Csallóköz (1969–1975), ill. az Irodalmi Szemle (1975–1981) szerkesztője, 1983–1985-ben a komáromi Magyar Területi Színház dramaturgja. 1986-tól Mo.-on, 2006-tól újból Szl.-ban, 2008-tól Dunaszerdahelyen él. Mo.-n többek közt a Széphalom Könyvműhely igazgatója, az Új Forrás főszerkesztő-helyettese, továbbá a Magyar Nemzet, az Új Magyarország stb. munkatársa, 1997–2000, ill. 2002–2004 között a Kalligram Könyvkiadó budapesti irodavezetője volt; Regio címmel 1990-ben kisebbségtudományi lapot, Ister néven 1997-ben kiadót alapított. 1967-től publikál. Harmincöt önálló kötetet, háromtucatnyi általa összeállított antológiát, tucatnyi műfordításkötetet jelentetett meg. Foglalkozott a csehszlovákiai magyarság 1945 utáni üldöztetése dokumentumainak feltárásával (Mint fészkéből kizavart madár, 1990; „Hívebb emlékezésül…” 1995 stb.), Filep Tamás Gusztávval négykötetes, többszerzős művelődéstörténeti tanulmánygyűjteményt (A [cseh]szlovákiai magyar művelődés története I–IV.), Peéry Rezső műveiből háromkötetes életmű-válogatást adott ki, feldolgozta a komáromi magyar nyelvű színjátszás történetét, írói interjúit három, (nép)mesefeldolgozásait öt kötetben adta közre stb. A Magyar Művészeti Akadémia levelező tagja 2021-től. Főbb díjai: Fábry Zoltán-díj (1992); József Attila-díj (1994); Az Év Könyve jutalom (1996); Esterházy János Emlékplakett (1996); Forbáth Imre-díj (2004); Péterfi Vilmos-díj (2010); Madách Imre Irodalmi és Művészeti Díja Különdíja (2010); Arany Opus Díj (2013); Nagy Gáspár Irodalmi és Művészeti Díj (2015); Simkó Tibor-díj (2015); Kortárs-díj (2015); Magyar Művészeti Akadémia irodalmi díja (2019); Turczel Lajos-díj (2021); Magyar Érdemrend Lovagkeresztje (2022); Dobos László-életműdíj (2024) . – Fm. A hangok utánzata (v., 1971); Ithakából Ithakába (v., 1975); Átkelés (v., 1977); Istentelen színjáték (v., 1983); Ötödik emelet, avagy egy éden bugyrai (v., 1985); Párhuzamok, kitérők (tan., 1991); Elfeledett évek (esszék, interjúk, 1993); Hármaskönyv (v., 1994); Köz – művelődés – történet (tan., 2000); Átváltozás avagy az „itt” és az „ott” (összegyűjtött v. és értelmezések, 2003); A boszorkány porszívója (meser., 204); Kötélen, avagy Amint az ég… (v., 2008); Egy öngyűjtő feljegyzései… (esszék, vallomások, 2009); Amikor az író olvas : Előadások, értelmezések, vallomások. (vál., 2016); Bábel tornyában liftboy : versek, aforizmák, esszék, tanulmányok, levelek (vál., 2017); Megkötni az időt : válogatott beszélgetések írókkal 1977-2010 (beszélgetések, 2019); A guillotine nyílása, avagy élet ÉS irodalom : széljegyzetek elszelelt napokhoz, évekhez : 2003-2019 (esszék, publ.,2019)

Toth Mihaly (FI)

(* 1932. ápr. 16. Nagykeszi – † 2022. febr. 20. Gútor) Politikai publicista. Évekig munkás volt, 1952-ben „káderérettségizett”. 1952—1956 között a pozsonyi Pedagógiai Főiskolán fizika—matematika szakot hallgatott, de tanulmányait nem fejezi be. 1956—1957-ben egy ideig hivatalnok és tanító volt, majd vegyipari munkás és bányász Ostraván. Először az Új Ifjúság és a Hét című folyóiratokban jelentek meg írásai, majd 1957-től az Új Szó szerkesztőségének munkatársa, riportere lett. Kezdetben gazdasági riportokat írt, politikai publicisztikával 1967-ben, a Dubček-korszakban kezdett foglalkozni. 1971-ben politikai okokból mind a kommunista pártból, mind az Új Szó szerkesztőségéből eltávolították. Az 1989-es rendszerváltást követően a szerkesztőség bocsánatot kért tőle, és a pamfletírást egy ideig ott folytathatta, ahol két évtizeddel korábban abbahagyta.

Tóth Tibor (SJ)

(* 1966. okt. 27. Királyhelmec) Színész, színházigazgató. A nagykaposi gimnáziumban érettségizett 1984-ben. 1988-tól a Magyar Területi Színház kassai Thália Színpad technikusa, színpadmestere, segédszínésze. 1990–1994 között elvégezte a pozsonyi színművészeti főiskolát. 1994-től 1999-ig a Kassai Thália Színház színésze, egy ideig művészeti vezetője, majd szabadfoglalkozásúként működött tovább (a Kassai Pátria Művészeti Társasággal több mint ötszáz irodalmi-zenés előadást tartott, közben vendégként szerepelt Szolnokon, Komáromban, Kisvárdán, egy évadot Sopronban játszott). Ezt követően a Komáromi Jókai Színházhoz került, itt 2004  jún.-ától igazgató. – Főbb színházi szerepei: Kassai Thália Színház: Ottó (Katona József: Bánk bán); McMurphy (Dale Wassermann: Száll a kakukk fészkére); Keffee (Aaron Sorkin: Semmi és végtelen); Don Juan (Jean-Baptiste Molière: Don Juan, vagy a kőszobor lakomája); Vasquez (John Ford: Kár, hogy ká); Miska (Bakonyi Károly–Szirmai Albert: Mágnás Miska); Biff (Arthur Miller: Az ügynök halála); Csocsalov (Nyikolaj Vasziljevics Gogol: Háztűznéző); Káin (Sütő András: Káin és Ábel). Komáromi Jókai Színház: Liliom (Molnár Ferenc: Liliom); Tartuffe (Jean-Baptiste Molière: Tartuffe); Gaston (Alexander Dumas: A kaméliás hölgy); Gerry (Brian Fiel: Pogánytánc); Trigorin (Anton Pavlovics Csehov: Sirály); Barabbás (Michel de Ghelderode: Barabbás); Wurm (Friedrich Schiller: Ármány és szerelem); Billy Flinn (John Kander–Fred Ebb–Bob Fosse: Chicago); Pius (Szomory Dezső: II. József); Papp Ferke (Szép Ernő: Patika); Padraic (Martin McDonagh: Macskabaj); Dimitrij (Fjodr Mihajlovics Dosztojevszkij: Karamazov testvérek); Háry János (Kodály Zoltán–Paulini Béla–Harsányi Zsolt: Háry János); Otto klemperer (Müller Péter–Seress Rezső: Szomorú vasárnap); Közreműködő (Szophoklész: Antigoné); Bakk Lukács (Tamási Áron: Énekes madár); Jack (Ken Ludwig: Primadonnák); Fjodor Iljics Kuligin (Anton Pavlovics Csehov: Három nővér); Egy tengerészkapitány, Viola barátja (William Shakespeare: Vízkereszt, vagy amit akartok); Báró Jankovits János (Békeffi István–Lajtai Lajos: A régi nyár); Uhovjortov, kerületi rendőrkapitány (Nyikolaj Vasziljevics Gogol: Revizor); Bielik (Ladislav Ballek: A hentessegéd). – Vendégjátékok: Szolnoki Szigligeti Színház; Kisvárdai Várszínház; Soproni Petőfi Színház – Díjak, elismerések:  Magyar Érdemrend Lovagkeresztje (2002); Jászai Mari-díj, 2012; a Határon Túli Magyar Színházak VIII. Fesztiválja, Kiemelkedő színészi alakításért díj, Kisvárda, 1996; Magyar Színházak XXI. Kisvárdai Fesztiválja, A közönség zsűri különdíja, Kisvárda, 2009 – Ir. Kolár Péter és szerzőtársak: A Kassai Thália Színház negyven éve (2009); Színházi évkönyvek (OSZMI Budapest); Divadlá na Slovensku (Az 1970/71-es évadtól 2010/11-ig); Kulisszák, ünnepi kiadás (2002); Ötvös Anna: Akikkel találkozhat(t)unk (2000); Darvay Nagy Adrienne: A kisvárdai fesztivál (2008).

TÓTH PÁL GYULA (FI)

(* 1941. okt. 2. Perbenyik, †2015. aug. 28. Királyhelmec) Fotóriporter. 1959-ben leérettségizett, és még abban az évben elkészítette az első képeit. Gimnazistaként már írogatott kisebb-nagyobb cikkeket, tudósításokat különböző újságokba, melyeket gyakran saját fotóival illusztrált. 1961-től a Hét című képes hetilap külső munkatársaként dolgozott. 1968-ban ő lett az Új Szó első, státuszban lévő, hivatásos fotóriportere. 1975-ben politikai okokból eltanácsolták, 1976-tól szabad foglalkozású fotóművész.  1971-ben a Berlini Fotóművészeti Világkiállításon – melyen 123 ország 545 fotósának 1095 alkotását értékelték – ezüstérmet nyert. 1976-tól szabadfoglalkozású fotóművészként dolgozott. 1983-ban  egy tokiói folyóirat tíz egész oldalas fotóját közölte. A művész Elementáris szimmetria című sorozatait több hazai és külföldi helyszínen bemutatták. 2003-ban tevékenységét a Szlovák Köztársaság Ezüstplakettjével ismerték el, majd 2006-ban elnyerte a Posonium Irodalmi és Művészeti Díjat, az életmű kategóriában. – Fm: Dunajská Streda a okolie [Dunaszerdahely és környéke] (Bratislava, 1981); Žitný ostrov [Csallóköz] (Martin, 1985). Csoportos kiállításai: 1968: Prága, Ember, szeretlek című országos kiállítás. Önálló kiállítás: 1966: Pozsony, Kultúrny život kiállítás; 1978: Elementáris szimmetria (ugyanaz Dunaszerdahelyen); 1970: Prága, Fotochema, Arcok, utak, pillanatok; 1971: Kulcsod, 1978; 1980: Pozsonyeperjes, Vásárút; 1983: Gödöllő, Művelődési Központ; 1987: Királyhelmec, Szélsőségek és párhuzamok címmel; 1988: Tata, Kernstock Terem, valamint Magyarországon 34 kiállítás. –  Ir. Ki kicsoda Kassától — Prágáig? (1993); Szlovákiai magyar ki kicsoda. (, 2001).

Tőzsér Árpád (GJ)

(* 1935. okt. 6. Gömörpéterfala) Költő, irodalomkritikus, esszéíró, szerkesztő. Komáromban érettségizett (1954), majd szülőfalujában tanított; 1956–1960 között a pozsonyi Pedagógiai Főiskolán magyar–szlovák szakos tanári oklevelet szerzett (1975-től bölcsészdoktor, 1988-tól kandidátus). 1960–1965-ben a Hét, 1965–1971-ben az Irodalmi Szemle szerkesztője, 1971–1976 a nyitrai Pedagógiai Főiskola adjunktusa, 1976–1992 között a Madách Könyv- és Lapkiadó szerkesztője, majd az Irodalmi Szemle főszerkesztője, 1992–2002-ben a Comenius Egyetem adjunktusa, 2002-től óraadó tanára, ill. a Madách-Posonium Könyv- és Lapkiadó főszerkesztője. A Fiatal szlovákiai magyar költők antológia felfedezettje 1958-ban; a szlovákiai magyar irodalom egyik vezető képviselője. Több antológiát szerkesztett. Jelentős műfordítói tevékenysége is. – Főbb díjak: Magyar Örökség Díj (2023);  Forbáth Imre-díj (2016); Nemzet Művésze (2014);  Madách Imre-díj (1980, 1984, 2013); Érdemes Művész (1988); Fábry Zoltán-díj (1991); József Attila-díj (1993); Kemény Zsigmond-díj (1995); Déry Tibor-díj (1996); Az Év Könyve Díj (1996, 2006); Füst Milán-díj (2002); Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje (1996); Ady Endre-díj (1997); Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje (2002); Kossuth-díj (2004); Ľudovít Štúr Érdemrend III. fokozata (2004); Magyar Művészetért Díj (2005). – Fm. Mogorva csillag (v., 1963); Kettős űrben (v., 1967); Az irodalom valósága (tan., 1970); Érintések (v., 1972); Szavak barlangjában (tan., 1980); Adalékok a nyolcadik színhez (v., 1982); Régi költők – mai tanulságok (tan., 1984); Történetek Mittel úrról, a gombáról és a magánvalóról (v., 1989); Escorial Közép-Európában (esszék, 1992); Pozsonyi páholy (tan., 1994); Leviticus (v., 1997); A nem létező tárgy tanulmányozása (tan., 1999); Finnegan halála (v., 2001); Milétoszi kumisz (tan., 2004); Tanulmányok költőportrékhoz (v., 2004); Faustus Prágában (dráma, 2005); Léggyökerek (versek, Budapest, 2006); Félnóta (v., 2012); Lélekvándor (v., Budapest, 2019); A lélek hossza (tan., Budapest, 2020); Suttogások sötétben (v., Budapest, 2021). – Ir. Pécsi Györgyi: T. Á. (mon., 1995).

Tőzsér Árpád (GJ)

Trugly Sándor (csa)

(* 1952. dec. 19. Komárom – † 2021. nov. 7. Komárom) Régész, muzeológus. Szülővárosában érettségizett (1971), majd a budapesti ELTE-n szerzett magyar–régészet szakos oklevelet (1976), 1986-tól bölcsészdoktor. 2005-ig a komáromi Duna Menti Múzeum régész-muzeológusa volt. Elsősorban a népvándorlás (azon belül az avar népesség problematikája Komárom térségében), továbbá a magyar honfoglalás kora foglalkoztatja. – Fm. Griffek és oroszlánok népe. A Komárom-hajógyári avar temető (1994).

Tuba Lajos (FI)

(* 1961. máj. 24. Dunaszerdahely) Geológus, vidékfejlesztő, újságíró. A budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetemen végzett földtan irányzaton (1980–1985), majd a pozsonyi Comenius Egyetem geológia szakán megszerezte a természettudományok doktora címet (1987). 1986-tól 1991-ig a pozsonyi D. Štúr Földtani Intézet kutatója. Szabadfoglalkozású újságíróként az Új Szó gazdasági és környezetvédelmi szakírója (1991–1998), 1997-től a HVG tudósítója. 1998–1999 között a szlovákiai Környezetvédelmi Minisztériuma miniszteri irodájának igazgatója. A somorjai Fórum Régiófejlesztési Központ (1999–2008), majd a Somorjai Regionális Fejlesztési Ügynökség igazgatója. 2000 óta önkormányzati és nonprofit szlovák–magyar határ menti fejlesztési programok tervezésével és megvalósításával foglalkozik. – Fm. Nonprofit 1×1. Útikalauz kezdő civil szervezetek számára (többekkel, 2002).

Turczel Lajos (GJ)

(* 1917. szept. 2. Ipolyszalka, † 2007. szept. 26., Érsekújvár) Irodalomtörténész, kritikus, egyetemi oktató. Érsekújvárott érettségizett (1938); a budapesti Pázmány Péter Egyetemen szerzett jogi oklevelet (1942). 1942–1945-ben katona, majd 1947-ig hadifogoly. Hazatérése után 1951–1954-ben a komáromi magyar tanítási nyelvű gimnázium tanára, majd igazgatója volt, s miután 1954-ben levelező tagozaton elvégezte a pozsonyi Pedagógiai Főiskolát, 1954–1959-ben már ennek oktatója lett. Ezt követően nyugdíjba vonulásáig (1987) a Comenius Egyetem Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékének adjunktusa, docense, 1962–1975 között vezetője. Kritikái, cikkei, irodalomtörténeti tanulmányai az 1950-es évektől jelentek meg. Egyetemi jegyzeteket írt, irodalmi antológiákat is szerkesztett (pl. Örökség. Válogatás az első köztársaság magyar novelláiból, 1968; Az éhség legendája. Csehszlovákiai magyar valóságirodalom a két vh. között, 1975; Szlovenszkói vásár. Csehszlovákiai magyar elbeszélők 1918–1945, 1980; Szép Angéla háza. Csehszlovákiai magyar kisregények 1918–1945, 1984; Ének az éjben. Szlovákiai magyar írók 1939–1945, 1986 stb.). Legfőbb kutatási területe a két vh. közötti csehszlovákiai magyar irodalom és szellemi-kulturális élet. – Főbb díjak: Madách Imre-díj (1968, 1978); A Magyar Népköztársaság Csillagrendje (1988); Fábry Zoltán-díj (1988); Bethlen Gábor-díj (1989); A Szlovák Köztársaság Elnöki Ezüstérme (1991); A Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje (1996); Magyar Örökség Díj (1998); Nyitott Európáért Díj (2001); A Magyar Köztársaság Csillagrendje (2002); Pribina-kereszt (2003); Pro Probitate – A Helytállásért Díj (2007); Arany János-díj (2007). 2008-ban szülőfalujában leleplezték a síremlékét, a Szlovákiai Magyar Írók Társasága pedig róla elnevezett díjat alapított. – Fm. Írások mérlegen (kritikák, 1958); Írás és szolgálat (tan., 1965); Két kor mezsgyéjén (mon., 1967, 1983, 2007); Portrék és fejlődésképek (tan., 1977); Hiányzó fejezetek (tan., 1982); Tanulmányok és emlékezések (tan., 1987); Magyar sportélet Csehszlovákiában 1918–1938 (mon., 1992); Visszatekintések kisebbségi életünk első szakaszára (tan., 1995, 2002); Arcképek és emlékezések (tan., 1997); Irodalmi hódolások és szeretetnyilvánítások (tan., 1997). – Ir. Szeberényi Zoltán: T. L. (mon., 2002); Emlékkönyv Turczel Lajos 90. születésnapjára (2007); Fórum Társadalomtudományi Szemle, 2007/3.

Turner Zsigmond (SZM)

(* 1925. jún. 10. Pozsony, † 2010. okt. 27.) Színész. Gyermek- és fiatalkorában részben Budapesten élt, itt végezte iskoláit, majd az Országos Színészegyesület színésziskolájában tanult. 1943–1946-ban a Vígszínház színésze volt. 1947-ben visszatért szülővárosába, ahol a Szlovák Nemzeti Színház színésze lett. 1950-től az Állami Faluszínház magyar tagozatának, 1952-től 1987-ben történt nyugdíjazásáig a komáromi Magyar Területi Színház tagja. Több magyar és szlovák filmben szerepelt, s állandó szereplője volt a pozsonyi rádió magyar adása hangjátékainak és egyéb műsorainak. 2008-ban megkapta a Szlovák Irodalmi Alap Életműdíját, s ugyanezen évtől a Komáromi Jókai Színház Örökös Tagja. – Főbb színházi szerepei: Szlovák Nemzeti színház: Rettegett Iván (Mikhail Afanaszievich Bulgakov: Rettegett Iván). Állami Faluszínház magyar tagozata: Kocskarev (Nyikolaj Vasziljevics Gogol: Leánynéző). Matesz: Figaro (Pierre-Augustin Caron de Beaumarchais: A sevillai borbély, Figaro házassága); Petruchio (William Shakespeare: A makrancos hölgy); Marco (Arthur Miller: Pillantás a hídról); Capulet (William Shakespeare: Rómeó és Júlia); Karenin (Lev Tolsztoj: Anna Karenina); Topaze (Marcel Pagnol: Topaze); Pereviczky (Mikszáth Kálmán–Jana Melichárková: Különös házasság); Krisztyán Tódor (Jókai Mór–Fellegi István: Az aranyember); Pantalone (Carlo Goldoni: A hazug); Gara László (Vörösmarty Mihály: Czillei és a Hunyadiak); Luther Márton (Sütő András: Egy lócsiszár virágvasárnapja); Bercsényi Miklós (Jókai Mór: Szeretve mind a vérpadig); Cseresnyés (Molnár Ferenc–Kellér Dezső–Zerkovitz Béla: A doktor úr) – Filmszerepei: Ékszerész (Valamit visz a víz. Szlovák – magyar koprodukció); Altábornagy (Októberi vasárnap. Magyar film); Tanár (Robbanás. Szlovák film) – Díjak, elismerések: A kultúra érdemes dolgozója, 1985; Szlovák Irodalmi Alap Életműdíja, 2008 – Ir. Székely György: Magyar Színházművészeti Lexikon (1994); Tóth László (Filep Tamás Gusztávval közösen): A (cseh)szlovákiai magyar színjátszás nyolcvan éve 1918–1989 (1999); Tóth László: Déryné nyomában. A komáromi magyar színjátszás története II. (1998); Kulisszák, ünnepi kiadás (2002); Tarics Péter: A tűzkeresztségtől a kereszttűzig 1952–1997 (1997).