A (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig

Prikler László (csa)

(* 1956. szept. 9. Pozsony) Fotográfus. Pozsonyban végezte az alapiskolát és ugyanitt, a Duna utcai magyar gimnáziumban érettségizett (1975), Budapesten fototechnikát tanult 1981 és 1983 között. Tagja a Csehszlovák és Nemzetközi Sajtóintézetnek. Harminc éven keresztül dolgozott különféle nyomtatott médiákban (Új Nő, Új Szó, Remény, Slovenka, Šarm, Báječná žena, Polovníctvo, Rybárstvo, Zdravie, Vlasta stb.). Fotópublikációi jelentek meg lemezborítókon, naptárakon, fotóalbumokban, kiállításokon. Öt egyéni fotókiállítása volt Szlovákiában, és pár kollektív fotókiállításon és prezentáción vett részt Szlovákiában, Magyarországon és Csehországban.

Prikler Mátyás (PrL)

(*1982. aug. 14. Pozsony) Filmrendező, forgatókönyvíró, producer. A Duna utcai magyar alapiskolába és gimnáziumba járt Pozsonyban, Vojtek Sándor osztályába. A pozsonyi Színház-, Zene- és Filmművészeti Főiskola játékfilmrendezői szakán végzett Stanislav Párnický osztályában (2009). A 2005–2006-os tanévet vendéghallgatóként a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetem játékfilmrendezői szakán töltötte, osztályvezető tanárai Szász János és Janisch Attila voltak. – Az MPhilms polgári társulás alapítója és vezetője (2005). A társulás 2008-tól főként ifjúsági művészeti alkotóműhelyek szervezésével foglalkozik. Az MPhilms kft. produkciós iroda alapítója és vezetője (2010). – Filmek: Mirage [Délibáb] (koproducer, rendező Hajdú Szabocs, 2014); Deti [Gyerekek] (producer, rendező Jaro Vojtek, 2014); Slovensko 2.0 [Szlovákia 2.0] (producer Zora Jaurovával, 2014); Ďakujem, dobre [Köszönöm, jól] (rendező, producer, a forgatókönyv társszerzője Marek Leščákkal közösen, 2013); Ďakujem, dobre [Köszönöm, jól] (rendező, a forgatókönyv társszerzője Marek Leščákkal közösen, 2009); Juraj Kubánka (forgatókönyvíró, rendező, 2008); Ďalšie dejstvo – Következő felvonás (rendező, a forgatókönyv társszerzője Kiss Mártonnal, 2006); Oni nie sú tvoj muž – Nem ők a te férjed (forgatókönyvíró, rendező, 2006); Önarckép – Autoportrét (forgatókönyvíró, rendező, 2004). – Díjak: Önarckép – Autoportrét (2004)) – a legjobb játékfilm rendezés díja, Áčko´07 Nemzetközi Diákfilm Fesztivál, Pozsony (2004); Ďalšie dejstvo – Következő felvonás (2006) – Igric-díj (2007); LITA szerzői jogvédelmi társulás díja (2007); Ďakujem, dobre [Köszönöm, jól] (2009) – a legjobb játékfilm díja, Early Melons Nemzetközi Diákfilmfesztivál, Pozsony (2010); A szlovák filmkritikusok díja (2010); Szlovák Irodalmi Alap különdíja diákfilm kategóriában (2010); Slnko v sieti [Nap a Hálóban] a Szlovák Film- és Televíziós Akadémia díja a legjobb kisjátékfilm kategóriában (2010); a Legígéretesebb Rendező díja, TAU Film Festival, Tel Aviv (2010).

Püspöki Nagy Péter (FI)

(* 1944. ápr. 19. Pozsonypüspöki) Történész, heraldikus. Pozsonyban érettségizett (1962), teológiai tanulmányokat folytatott (1962–1966), majd a pozsonyi Comenius Egyetem BTK-án szerzett történész–levéltárosi oklevelet (1971). A történettudomány kandidátusa (1988). 1987–1992-ben a budapesti ELTE oktatója, 1993-tól a Károli Gáspár Ref. Egyetem oktatója is. Diákként megfejtette a felsőszemerédi rovásemléket. Kutatási területe a kora középkori magyar történelem, írástörténet, heraldika. Hét szlovákiai település (Dunaszerdahely, Párkány, Rozsnyó, Zselíz, Ipolyság, Nagymegyer, Naszvad) címerét tervezte meg, ezek egy részéről tanulmányt is írt. A Nagy-Moráviával kapcsolatos elképzelése a szlovák történészek körében heves elutasítást váltott ki. 1993-ban Szent-Györgyi Albert-díjjal tüntették ki. – Fm. Zseliz város címere (1976); Püspöki mezőváros története (1968); Boldogfa (mon., 1981); A Csallóköz neveiről (1988); Piacok és vásárok kezdetei Magyarországon 1000–1301. 1. köt. (1989); A dunaszerdahelyi zsidó hitközség történetéből (tan., 1991); A zsidóság a korai Árpád-korban (tan., 2001).

Quittner János (FI)

(* 1941. szept. 27. Vereknye) Koreográfus, rendező. A Szőttes Kamara Néptáncegyüttes megalapítója, ill. 1973-ig koreográfusa, majd 1983-ig művészeti vezetője. A koreografáláson kívül ebben az időszakban gazdag gyűjtőmunkát is végzett. 1983-ban Ausztráliába emigrált, ahol koreográfus-rendezőként tevékenykedett. 1984-ben Melbourne-ben létrehozta az Új Szőttes Néptáncegyüttest. 1990-ben Mo.-on, Sérfenyőszigeten telepedett le. Vendégkoreográfusként a pozsonyi Szlovák Állami Népi Együttesben (SĽUK) dolgozott. 1991–1993 között az Ifjú Szivek Magyar Táncegyüttes igazgatója. Szerzője több táncszínházi mű forgatókönyvének, számos országban (Ausztráliában, Németországban és Mo.-on) rendezőként, koreográfusként tevékenykedett. Munkássága nagy hatással volt a szlovákiai magyar néptáncmozgalomra. 2006-ban A Szlovák Köztársaság Ezüstplakettjével tüntették ki. – Fm. Eredeti magyar népi táncok VIII. Csallóköz táncai (1973), Dél-szlovákiai magyar lakta falvak hagyományos táncai. A szlovákiai magyar néptáncok típusai és dialektusai (1979, társszerző). Főbb rendezései a Szőttesnél: A tűznek nem szabad kialudnia (1970);Mezőkapuban (1972); ’74-ben szőttük (1974); Szerelmek és nászok (1976); Újra itt vagyunk (1978); Tavasztrilógia (1979); Tíz év dallal, tánccal (1980); Mese, mese mátka (1981); Ugorjunk a táncba (1982).

Rácz Csaba (csa)

(* 1979. júl. 1. Komárom) Csellóművész. Gyökér Krisztina tanította. Neveltetésének köszönhetően már gyerekkorában részt vett a templomi zenei életben Mórocz Ildikó vezetésével. Középiskolai zenei tanulmányait Győrött, majd Székesfehérvárott végezte Tetsuya Kiuchi-Koide osztályában. Ekkor már tagja volt a Török Ferenc hegedűművész vezette komáromi Comorra Kamarazenekarnak. Kezdetektől részt vesz az Édes Árpád (református lelkipásztor) által szervezett FIRESZ kórus munkájában, melyet kezdetben Ág Tibor, majd Berkesi Sándor, később Süll (Rácz) Kinga karnagyok vezettek. Tanulmányait a Pozsonyi Zeneművészeti Főiskolán folytatta Ján Sláviknál. Iskolatársaival megalakították a Pozsonyi Vonósnégyest (Bratislavské sláčikové kvarteto). Részt vesz Josef Chuchro és Perényi Miklós gordonkaművészek mesterkurzusán. 2002-től a Szlovák Filharmónia tagja. Közreműködik több neves zenekarban: Cimorosa Chamber Orchestra, Capella Istropolitana, Metropolitný orchester Bratislava, Solistes Européens Luxembourg, Philharmoniker Hamburg, Viva Musica Festival Orchestra, Bratislava Symphony Orchestra, Symphonia Vienna. Az utóbbi években a Camerata Comorra nemzetközi kamarazenei mesterkurzus lektoraként is tevékenykedik. Együtt játszott a Borostyán Együttes, Kor-Zár, Kicsi Hang, Kaláka, Remedios, Écsi Gyöngyi, Korpás Éva, Tóbiás Szidi, Emmer Péter, Lakatos Róbert és a RÉV, Dhafer Youssef, Giovanni Sollima zenekarokkal és énekesekkel. – Ir. Dobi Géza: A szlovákiai zenei élet magyar és magyar származású képviselői (2004).

Rácz László (csa)

(* 1945. okt. 4. Sókszelőce – † 1989. júl. 8. Újgyalla) Csellótanár, csellista. Csellózni Vágsellyére, majd Pozsonyba járt. Az általános iskola elvégzése után felvételt nyert a galántai gimnáziumba, ahonnét lelkészgyerekként elbocsátották. Pozsonyban villanyszerelő lett. Munkásként elvégezte Kassán a konzervatóriumot cselló szakon (1971). 1973-ban kezdett tanítani a komáromi zeneiskolában, ahol cselló tanszakot épített ki. A komáromi zeneiskolán kívül Dunaszerdahelyen is tanított csellót, és vezette a iskolai vonószenekart. 1987-ben létrehozta a Komáromi Ifjúsági Vonószenekart. Az egyházi zene aktív résztvevője, népszerűsítője. – Díjak, elismerések: Az Oktatásügyi Minisztérium oklevele a növendékek országos zenei versenyeire való példás felkészítéséért (1987); Ezüstplakett a szlovákiai kamara- és szimfonikus zenekarok X. országos fesztiválján való sikeres szereplésért (1988).

Rácz Noémi (SZM)

(* 1972. ápr. 12. Kassa) Grafikus, festő, illusztrátor. 1990–1995 között a pozsonyi Comenius Egyetem Pedagógiai Karán angol–képzőművészet szakot végzett; 1997–2002-ben a pozsonyi Képzőművészeti Főiskola grafikai szakát végezte el. 1993-ban Londonban, 1998-ban Pozńanban volt ösztöndíjas. Kassán él. A kassai Alkalmazott Művészetek Középiskolájának tanára. 1992-től a Rovás művészeti csoport alapító tagja, szimpóziumainak rendszeres résztvevője, nemzetközi és csoportos kiállítások rendszeres kiállítója. 1997-ben bélyegtervéért megkapta a japán Posta- és Telekommunikációs Minisztérium díját, 1998-ban Az év legszebb könyve díját, 2002-ben pedig az esztergomi Pasztell Biennálé Koh-i-noir díját nyerte el.

Rácz Olivér (FI)

(* 1918. jan. 21. Kassa, † 1997. júl. 19. Pozsony) Író, költő, tanár. Iskoláit szülővárosában kezdte, majd Szegeden 1941-ben polgári iskolai, Pozsonyban 1955-ben gimnáziumi tanári végzettséget szerzett. A második vh. idején Kassán kezdett tanítani, de elbocsátották állásából, s alkalmi munkákból tartotta fenn magát. Később egy büntetőalakulat munkaszolgálatosa, ahonnan sikeresen megszökött. 1945 és 1953 között magántisztviselő, majd téglagyári alkalmazott, 1953-tól 1969-ig középiskolai tanár, ill. igazgató Kassán. 1969–1974-ben oktatásügyi, 1974–1978 között kulturális miniszterhelyettes. Költőként indult 1935-ben, rendszeresen 1948-tól publikált. Jelentős műfordítói tevékenysége is. – Főbb díjak: Madách Imre-díj (1968, 1976, 1982, 1988); Érdemes művész (1980); A Szlovákiai Írószövetség Díja (1982); A Magyar Népköztársaság Csillagrendje (1986); Világ Igaza díj (2022). Szülővárosában 2004-ben felavatták emléktábláját. – Fm. Öcsi csacsi kalandjai (verses mesék, 1950, szlovákul 1951); A pórul járt kandúr és más mesék (verses mesék, 1950); Kassai dalok (v., 1958, még ugyanabban az évben második kiadás is); Puffancs, Göndör és a többiek (ifjúsági r., 1961, 1974, 1980); Megtudtam, hogy élsz (r., 1963, 1964, 1977, 2006, szlovákul 1966); Egyszerű ügy (r., 1966); A Rezeda Cirkusz (gyermekr., 1968, szlovákul 1978); Álom Tivadar hadparancsa (elb., 1975, színpadi átirat: 1980); Őszi máglya (v., 1980); A Rogozsán kocsma (r., 1982); Nem voltunk hősök (r., 1985); A mese ára (elb., 1987); A lótuszevők fehér szigetén (elb., 1984); Ha valakit esetleg érdekel (elb., 1988); Az utolsó beugratás (r., 1990); Babonák könyve (r., 1993); Befejezhetetlen történetek (két kisr., 1994).

Rácz Olivér (ST)

(* 1947. jan. 7. Kassa) Orvos, egyetemi tanár. Tanulmányait szülővárosában végezte, ugyanitt, a Šafárik Egyetem Orvostudományi Karán szerzett oklevelet (1971). 1971–1986-ban uo. tanársegéd, majd adjunktus, 1986-tól osztályvezető az egyetem Kísérleti Orvostudományi Intézetében, 1978-tól kandidátus, 1992-től docens, 1997-től egyetemi tanár, az Orvostudományi Kar dékánja. Kutatási területe a cukorbetegség, valamint a szervezet oxidációs károsodása és az antioxidáns védekezés. Több hazai és nemzetközi tudományos szervezet tagja; tudományos közleményei hazai és nemzetközi folyóiratokban jelentek meg. Ismeretterjesztéssel is foglalkozik. – Fm. Glykohemoglobín, glykácia bielkovín a diabetes mellitus (T. Víchával és J. Pačinnal, 1989).

Rácz Tibor (csa)

(* 1953. ápr. 7. Dunaszerdahely) Akkordeonművész, zeneszerző, tanár. A pozsonyi Konzervatóriumban érettségizett (1974), a pozsonyi Szépművészeti Akadémián harmonika szakot (1978), a Comenius Egyetem BTK-án esztétika–kultúrpolitika szakot (1984) végzett. 1984-től a pozsonyi Zeneakadémián tanít, de nemzetközi mesterkurzusokon is oktat. Számos hazai és nemzetközi szakmai szervezet tagja, tisztségviselője. Több nemzetközi akkordeon- és harmonikaverseny nyertese, díjazottja. 2006-ban a Szlovák Köztársaság Kormányának Ezüstplakettjével tüntették ki. – Fm. Az akkordeonjáték módszertana (szlovákul, 1980); 3 Szvit és Toccata Cors (1989); Barokk táncok (átiratok akkordeonra, 1990); Romantikus szerzők művei (Salzburg, 1991).

Rácz Zoltán (csa)

(* 1972. július 21. Ógyalla) Csellista, tanító, hitoktató. A zeneiskolát Komáromban végezte. A Selye János Gimnáziumban érettségizett, majd elsőként játszhatott diplomahangversenyt alsó tagozatos tanítóként a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem zene tanszékén. Az egyházzenei élet szerves résztvevője, különböző kamaraformációkban. A Borostyán együttes tagja, együtt muzsikál még a Kor-Zár, Kicsi Hang, Korpás Éva, Lakatos Róbert, Emmer Péter koncertjein. A komáromi Comorra kamarazenekar első csellistája és a Győri Nemzeti Színház zenekarában játszik. Miskolcra költözése után a Miskolci Nemzeti Színház zenekarában csellista volt. Közben tevékenykedett a Kassai Nemzeti Színház és a Kassai Állami Filharmónia zenekaraiban. Jelenleg szabadfoglalkozású zenész. Rendszeresen játszik a Vienna Orchestra és az Egri Szimfonikus Zenekarban.

Rajter Lajos (SZM)

(* 1906. júl. 30. Bazin, † 2000. júl. 6. Pozsony) Karmester, zeneszerző, zenepedagógus. Tanulmányait Pozsonyban, Bécsben és Budapesten végezte. 1933–1945-ben a Magyar Rádió karnagya és a budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémia tanára volt. 1945-től halálig Pozsonyban élt. 1945–1949-ben, ill. 1968–1976-ban a Szlovák Rádió Szimfonikus Zenekarának vezető karnagya. 1949–1976-ban a Szlovák Filharmónia első, alapító karnagya, egyúttal a Szépművészeti Akadémia oktatója. Nemzetközi elismertségű zeneszerző, karmester, nemzetközi karmesterversenyek zsűritagja. 1989-től Nemzeti Művész, és megkapta a Ľudovít Štúr Rend I. fokozatát is. Szimfonikus zenét (Symfonietta, Szimfonikus szvit, Divertimento), kamarazenét (Vonósnégyes I., II., III., Fúvósötös), kórusműveket és népdalfeldolgozásokat komponált, cikkeket, tanulmányokat, megemlékezéseket is írt.

Rák Viktória (TSZA)

(* 1981. márc. 15. Rimaszombat) Színésznő. Középiskolai tanulmányai után került 1999-ben a Kassai Thália Színházhoz. 2002–2006 között elvégezte a pozsonyi Színművészeti Főiskolát, majd visszatért Kassára. Közben, főiskolásként, különböző szlovák nyelvű előadások szereplője, ill. vendégszínész Komáromban. A Szomszédok (Susedia), valamint a Tömbház (Panelák) c. szlovák televíziós szappanoperák egyik főszereplője, egy szlovák televíziós táncverseny győztese. – Főbb színházi szerepei: Pozsonyi Színművészeti Főiskola: Színésznő (Arthur Schnitzler: Körbe-körbe); Mása (Anton Pavlovics Csehov: A három nővér); Eddie (Quientin Tarantino: Kutyaszorítóban); Kleopátra (William Shakespeare: Antonius és Kleopátra); Sarah, Kate, Lorrain, Lyndsey, Helen, Annie (Mark Rauvenhill: Sleeping around); Avdotja (Anton Pavlovics: Ivanov) . Kassai Thália Színház: Vöröske (Gál Sándor: A szürke ló); Táncos (Heltai Jenő: A néma levente); Kelemen Kató (Eisemann Mihály–Szilágyi László: Én és a kisöcsém); Galiba (Fazekas Mihály–Schwajda György: Lúdas Matyi); Babett (Szigligeti Ede–Tabi László: Párizsi vendég); Sári (Heltai Jenő: A Tündérlaki lányok); Ká, Bagira (Dés László–Geszti Péter–Békés Pál: A dzsungel könyve); Marianna (Jean-Baptiste Molière: A fösvény); Victoria (William Sommerset Maugham–Nádas Gábor–Szenes Iván: Imádok férjhez menni); Ágika (Örkény István: Tóték); Hédike (Zerkovitz Béla–Szilágyi László: Csókos asszony); Linda Molin, díva, primadonna, szexisten (Bengt Ahlfors: Színházkomédia), Apollónia Holló – divatliba és főgonosz (Böszörményi Gyula–Lakatos Róbert–Müller Péter Sziámi: Gergő és az álomfogó), Mónika (Karol Wojtyla: Az aranyműves boltja előtt). Komáromi Jókai Színház: Linda (Willy Russel: Vértestvérek); Horcsek Linda, aki a vállalat arca (Szász Péter–Aldobolyi Nagy György–Verebes István: Whisky esővízzel). – Film, TV : Ildikó (Szomszédok – Susedia, szlov. tv-sorozat); Agáta (Tömbház – Panelák, szlov. Tv-sorozat). – Ir. Kolár Péter és szerzőtársak: A Kassai Thália Színház negyven éve (2009); Színházi évkönyvek (OSZMI Budapest); Divadlá na Slovensku (Az 1970/71-es évadtól 2010/11-ig).

Rákos Péter (FI)

(* 1925. febr. 14. Kassa, † 2002. aug. 15. Prága [Csehország]) Irodalomtörténész, műfordító, egyetemi tanár. Kassán érettségizett (1943), 1944-ben koncentrációs táborba hurcolták. A második vh. után a prágai Károly Egyetemen tanult, ahol filozófia–történelem szakos oklevelet szerzett (1950). 1950-től az egyetem magyar szemináriumának oktatója, docense (1964), professzora (1990). Az irodalomtudomány kandidátusa (1960), doktora (1989). Kutatási területe: a magyar irodalom története, a cseh–magyar irodalmi és kulturális kapcsolatok, valamint az irodalomelmélet. Műfordítói munkássága is jelentős, magyar írók műveit fordította cseh nyelvre (Móricz Zsigmond, Déry Tibor, Füst Milán, Ottlik Géza), sokat tett a magyar irodalom csehországi megismertetéséért, utószókat, bevezető tanulmányokat írt, antológiákat, írói válogatásokat készített a magy. irodalomból, 1971-ben cseh nyelvű magyar irodalmi lexikont adott ki. (Slovník spisovatelů – Maďarsko). Több magyar és nemzetközi szakmai társaság és szervezet tagja (1998-ban az MTA külső tagja lett, egy időben a Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság elnöki tisztét is betöltötte), tudományos tanácskozások résztvevője, előadója volt. Oroszlánrészt vállalt a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetségének (1990) létrehozásában, melynek első elnökévé is őt választották, s elnöke volt a pozsonyi Márai Sándor Alapítványnak is. – Főbb díjak: A Magyar Népköztársaság Munka Érdemrendjének Arany Fokozata (1982); Madách Imre-díj (1987); a Márai Alapítvány Nyitott Európáért Díja (1998); Posonium Irodalmi Díj Fődíja (2000). – Fm. Tények és kérdőjelek (tan., 1971); Az irodalom igaza (tan., 1987); Prágai őrjárat (tan., 1995). Nemzeti jelleg. A miénk és a másoké. Öncsalások és előítéletek mint történelemformáló tényezők (tan., 2000); Mravouprosté epištoly – ni kázání, ni kárání (tan., 2000). – Ir. Filep Tamás Gusztáv – G. Kovács László: Rákos Péter 1925–2002 (2005).