Mikola Anikó
Mikola Anikó (FI)
(* 1944. júl. 29. Jóka, † 1996. szept. 22. Pozsony) Költő, műfordító. A zselízi magyar gimnáziumban érettségizett (1961), de 1963-ban Tornalján mezőgazdasági szakérettségit is tett. 1964–1970-ben a Kis Építő, majd a Nő munkatársa. 1970–1980-ban szabadfoglalkozású író, ezt követően haláláig a Szlovák Rádió magyar adásának munkatársa volt. Első verse 1962-ben jelent meg; egyaránt szerepelt a nemzedéke költőit és prózaíróit bemutató antológiákban (Egyszemű éjszaka, 1970; Fekete szél, 1972). Nemzedéke egyik jeles alkotója volt. Latinamerikai irodalmat és indián népköltészetet fordított (A jaguár fiai, 1995; Az Arany-patak, 2001). Tisztelői emlékének megőrzésére 2007-ben Mikola Anikó-díjat alapítottak. – Fm. Tüst és füst között (v., 1971); Fák és hajók a szélben (v., 1976); Versek (vál. v., 1994);A menekülés(összegyűjtött elb., 2006).
Hibát talált?
Üzenőfal