Vígh Károly
(* 1918. jún. 28, Losonc, † 2013. nov. 6., Budapest [Mo.]) Nyomdász-családból származott, szülővárosában érettségizett (1936). Érettségi után a pozsonyi Comenius Egyetem történelem–magyar szakán folytatott felsőfokú tanulmányokat (1936–1938), majd 1939–1941 között a budapesti egyetem hallgatója, bölcsészdoktori disszertációját is itt védte meg (1945). A magyar történészek közül elsőként kutatta a második vh. hatásait a magyar–szlovák kapcsolatokra. Szekfű Gyula javaslatára került a Teleki Pál Intézetbe, a szlovák részleg élére. – Fővárosi könyvtárakban, levéltárakban, múzeumokban dolgozott és végezte történeti kutatásait, 1967–1985 között a Magyar Nemzeti Múzeumban volt főmunkatárs. Jelentősek Bajcsy-Zsilinszky Endréről szóló tanulmányai, ill. a Tildy Zoltánról írt életraj. A Rákóczi Szövetség és a Bajcsy-Zsilinszky Baráti Társaság (BZSBT) örökös elnöke volt. – Fm. A szlovákiai magyarság sorsa (1992); T. G. Masaryk és a magyarok (Irodalmi Szemle Online, 2008. április 3.); Fejezetek Losonc történetéből (szerk.,2000); A szlovákiai magyarság sorsa 1938-tól napjainkig (1997).
Hibát talált?
Üzenőfal