A (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig

1940-ben Csallóköznyék és Várkony egyesítésével létrejött község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz központi részén, Dunaszerdahelytől D-re. L: [2011] – 2578, ebből 2183 (84,7%) magyar, 314 (12,2%) szlová nemzetiségű. A: [2011] – 2310 (89,6%) magyar, 187 (7,3%) szlovák. V: [2011] – 2219 r. k., 49 ref., 12 ev., 3 gör. kat. – Tájháza 1988-ban létesült, a 21. sz. elején magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett.

Várkony – Szent István szobra (GJ)

1940-ben Nyékvárkony néven Csallóköznyékkel egyesített község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz központi részén, Dunaszerdahelytől D-re. L: [1921] – 949, ebből 932 (98,2%) magyar, 6 (0,6%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 924 r. k., 8 ref., 6 ev. A 14. sz.-ban épült gótikus r. k. (Szt. Jakab-) templomát előbb reneszánsz, majd 1760-ban barokk stílusban alakították át, barokk Szentháromság-kápolnáját 1740-ben emelték, a Pfeiffer-kastély 1904-ben épült.

1972-ben Pozsonyhoz csatolt község, ma a főváros egyik városrésze a Kisalföldön, a Csallóköz Ny-i peremén, a Kis-Duna jobb partján, Pozsony óvárosától K-re. L: [1921] – 787, ebből 692 (87,9%) magyar, 60 (7,6%) szlovák; [2011] – 19 177, ebből 17 308 (90,3%) szlovák, 919 (4,8%) magyar, 232 (1,2%) cseh és morva nemzetiségű. A: [2011] – 17 274 (90,1%) szlovák, 941 (4,9%) magyar, 222 (1,2%) cseh. V: [2011] – 10 353 r. k., 821 ev., 190 gör. kat., 105 gör. kel., 81 ref. – Magyar lakosainak egy részét a második vh. után áttelepítették Mo.-ra, helyükre magyarországi szlovákok települtek. A régi ~ mellett az 1970–80-as években új lakótelep épült, ami etnikai összetételének gyökeres átalakulásához vezetett. Neoromán stílusú r. k. (Szűz Mária neve) kápolnája 1879-ben, r. k. (Szűz Mária neve) temploma 1995-ben épült.

Város és járási székhely az Alföld É-i nyúlványában, a Tapoly folyó völgyében, Nagymihálytól ÉNy-ra. L: [1921] – 2282, ebből 1011 (44,3%) szlovák, 649 (28,4%) zsidó, 400 (17,5%) magyar, 33 (1,4%) ruszin; [2011] – 23 250, ebből 19 045 (81,9%) szlovák, 963 (4,1%) roma, 188 (0,8%) ruszin és ukrán, 24 (0,1%) magyar, 2 (0,01%) zsidó nemzetiségű. A: [2011] – 19 597 (84,3%) szlovák, 273 (1,2%) roma, 230 (1,0%) ruszin és ukrán, 37 (0,2%) magyar, 3 (0,01%) jiddis. V: [2011] – 12 436 r. k., 4265 gör. kat., 1525 ev., 134 gör. kel., 103 jehovista, 60 ref., 8 izr. – Egykori alföldi jellegű mezőváros, amely a 19. sz. második felében elveszített városi címét 1964-ben kapta vissza. 1960-ig, majd 1968-tól járási székhely. A 18. sz.-tól lakosságának közel egyharmadát kitevő zsidó közösség lakta, amelyet a második vh. idején koncentrációs táborokba hurcoltak. – A 15. sz. végén gótikus stílusban emelt r. k. (Szűz Mária születése) templomát 1735-ben barokkosították, a pálosok középkori alapokon álló barokk kolostora 1763-ban, szecessziós stílusú ref. temploma a 20. sz. elején, neogótikus zsinagógája 1923-ban, neogótikus ev. temploma 1930–35 között, gör. kat. temploma a 20. sz. végén épült. A Forgách-, majd Hadik-Barkóczy család klasszicista kastélyát a 18. sz. második felében emelték egy középkori várkastély alapjain. Iparágai közül a vegy-, a ruha-, az építőanyag- és az energetikai ipar jelentős. – 1944-ben közigazgatásilag hozzácsatolták Varannómező (Vranovské Dlhé), 1970-ben Csemernye (Čemerné) községet, 1970–96 között hozzá tartozott Hencfalva (Hencovce).

Község a Komáromi járásban, a Kisalföldön, a Vág-Duna bal partján, Komáromtól É-ra. L: [2011] – 559, ebből 451 (80,7%) magyar, 83 (14,8%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 487 (87,1%) magyar, 49 (8,8%) szlovák. V: [2011] – 387 r. k., 36 ref., 9 ev., 1 gör. kat. – R. k. (Szt. Gellért-) temploma 1993–96 között épült. A határában található Levelesi-tó vízi és mocsári növénytársulása védett terület. A 21. sz. elején 1–4. évfolyamos magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett. – ~t Keszegfalva, Martos és Naszvad Vág és Nyitra folyó közötti tanyavilágából (Agyagospuszta, Csörgőpuszta, Kingyespuszta) 1968-ban szervezték önálló községgé.

Község a Nagykürtösi járásban, az Ipoly-medence K-i részén, az Ipoly folyó jobb partján, Nagykürtöstől D–DK-re, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 631, ebből 593 (94,0%) magyar, 29 (4,6%) szlovák; [2011] – 363, ebből 304 (83,7%) magyar, 55 (15,2%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 324 (89,3%) magyar, 33 (9,1%) szlovák. V: [2011] – 347 r. k., 5 ev. – Késő barokk stílusú r. k. (Mindenszentek-) templomát Szentiványi Ferenc országbíró és királyi ítélőmester építtette 1789-ben. A templom kriptájában nyugvó Szentiványi Ferenc emlékére évente megrendezik ~n a Szentiványi Napokat. A 21. sz. elején magyar tanítási nyelvű alapiskolával (Mikszáth Kálmán Magyar Tanítási nyelvű Alapiskola) rendelkezett.

Város a Turócszentmártoni járásban, a Turóci-medence É-i részén, a Vág folyó bal partján, a Turóc-patak torkolatánál, Turócszentmártontól É-ra. L: [1921] – 6807, ebből 5712 (83,9%) szlovák, 359 (5,3%) magyar, 266 (3,9%) zsidó, 252 (3,7%) német; [2011] – 7539, ebből 6283 (83,3%) szlovák, 21 (0,3%) magyar, 6 (0,1%) német nemzetiségű. A: [2011] – 6291 (83,4%) szlovák, 21 (0,3%) magyar, 4 (0,1%) német. V: [2011] – 2950 r. k., 1095 ev., 32 gör. kat., 3 ref., 1 izr. – A Ruttkay-kúria a 18. sz. második felében, neogótikus ev. temploma 1900–08 között, 13. sz.-i gótikus alapokon álló r. k. (Keresztelő Szt. János-) temploma 1905-ben épült. ~ gépiparral rendelkező vasúti csomópont, fellendülését a 19. sz. második felében megépült kassa-oderbergi vasútvonalnak, ill. az ahhoz csatlakozó ~–Zólyom–Budapest közötti vonalnak köszönhette. – 1949–54, majd 1971–90 között közigazgatásilag Turócszentmártonhoz tartozott, várossá 1990-ben nyilvánították.

Vicsápapáti – r. k. templom (GJ)

Község a Nyitrai járásban, a Nyitramenti-hátság DK-i részén, a Zoboralján, a Nyitra folyó jobb partján, Nyitrától É–ÉNy-ra. L: [1921] – 1512, ebből 1035 (68,5%) magyar, 453 (30,0%) szlovák; [2011] – 2156, ebből 2039 (94,6%) szlovák, 59 (2,7%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 1920 (89,1%) szlovák, 169 (7,8%) magyar. V: [2011] – 1923 r. k., 13 ev., 3 gör. kat. – R. k. (Mindenszentek-) temploma a 16. sz. elején késő gótikus stílusban épült, 1740-ben építették újjá; r. k. (Szűz Mária mennybevétele) temetőkápolnája 18. sz.-i barokk építmény. – 1960–94 között közigazgatásilag ~hoz tartozott Lajosközség.

Község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz központi részén, Dunaszerdahelytől ÉNy-ra. L: [1921] – 1062, ebből 1046 (98,5%) magyar, 1 (0,1%) szlovák; [2011] – 1456, ebből 1203 (82,6%) magyar, 220 (15,1%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 1272 (87,4%) magyar, 163 (11,2%) szlovák. V: [2011] – 846 r. k., 364 ref., 20 ev., 2 gör. kat. – A második vh. után magyar lakosságának egy részét áttelepítették Mo.-ra, helyükre magyarországi és északnyugat-szlovákiai szlovák telepesek költöztek. Ref. temploma 1786-ban, tornya a 19. sz.-ban épült. A 21. sz. elején 1–4. évf.-os magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett.

Község a Lévai járásban, a Kisalföld K-i peremén, az Ipoly folyó jobb partján, Ipolyságtól Ny–DNy-ra, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 1203, ebből 1000 (83,1%) magyar, 115 (9,6%) szlovák; [2011] – 666, ebből 445 (66,8%) magyar, 167 (25,1%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 467 (70,1%) magyar, 144 (21,6%) szlovák. V: [2011] – 592 r. k., 10 ref., 3 ev. – A 17. sz. végén késő reneszánsz stílusban emelt Koháry-, majd Breuner-kastélyt a 19. sz. közepén klasszicista stílusban alakították át; 14. sz.-i gótikus alapokon álló r. k. (Szt. Margit-) temploma 1700-ban barokk, r. k. (Fájdalmas Szűzanya) kápolnája 1850-ben késő barokk stílusban épült. Határa kő-, réz- és bronzkori leletek gazdag lelőhelye. 1930-ban itt találták Szl. legnagyobb római kori pénzérmeleletét, 1988-ban pedig egy késő avarkori temető 83 sírját tárták fel. A 21. sz. elején 1–4. évf.-os magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett.