A (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig

A vágfarkasdi komp (GJ)

Község a Vágsellyei járásban, a Kisalföld mátyusföldi részén, a Vág folyó jobb partján, Vágsellyétől D–DK-re. L: [1921] – 5356, ebből 5066 (94,4%) magyar, 156 (2,9%) szlovák, 116 (2,2%) zsidó; [2011] – 3328, ebből 2284 (68,6%) magyar, 951 (28,6%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 2323 (69,8%) magyar, 877 (26,4%) szlovák. V: [2011] – 1387 r. k., 1024 ref., 111 ev., 5 gör. kat. – A második vh. után magyar lakosságának közel egynegyedét áttelepítették Mo.-ra, helyükre magyarországi szlovákok települtek. Klasszicista stílusú r. k. (Szt. József-) temploma 1803-ban épült, 1785-ben emelt ref. templomát 1937-ben építették át. A 21. sz. elején magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett. – Ir. Novák Veronika (összeállította): Farkasd (2002); Danter Izabella (összeállította): Hagyományos gazdálkodás a Kisalföld északi részén. Farkasd, Negyed (2005).

Község a Szenci járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz É-i részén, a Kis-Duna jobb partján, Szenctől D–DNy-ra. L: [1921] – 236, ebből 235 (99,6%) magyar, 1 (0,4%) szlovák; [2011] – 426, ebből 295 (69,2%) magyar, 125 (29,3%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 302 (70,9%) magyar, 116 (27,2%) szlovák. V: [2011] – 370 r. k., 8 ev., 8 ref., 6 gör. kat. – A Hideghéty-kúria 1920-ban eklektikus stílusban épült.

Község a Rimaszombati járásban, a Rima-medence D-i részén, a Rima-folyó jobb partján, Tornaljától D-re, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 456, ebből 455 (99,8%) magyar, 1 (0,2%) szlovák; [2011] – 348, ebből 331 (95,1%) magyar, 16 (4,6%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 332 (95,4%) magyar, 15 (4,3%) szlovák. V: [2011] – 296 r. k., 17 ref. – R. k. (Szentolvasó Királynője) temploma 1891–98 között neoklasszicista stílusban épült.

Község a Nagymihályi járásban, az Alföldön, a Laborc folyó bal partján, Nagykapostól Ny–ÉNy-ra. L: [1921] – 610, ebből 431 (70,7%) magyar, 67 (11,0%) szlovák, 64 (10,5%) zsidó, 26 (4,3%) roma; [2011] – 863, ebből 524 (60,7%) magyar, 189 (21,9%) szlovák, 124 (14,4%) roma nemzetiségű. A: [2011] – 684 (79,3%) magyar, 150 (17,4%) szlovák, 4 (0,5%) roma. V: [2011] – 495 ref., 226 r. k., 43 gör. kat., 2 ev. – Ref. templomát 1840–46 között késő klasszicista, nemesi kúriáját a 19. sz. első felében klasszicista stílusban emelték. Az 1960–70-es években a falu közelében épült fel Szl. legnagyobb hőerőműve. A 21. sz. elején magyar tanítási nyelvű ref. egyházi alapiskolával rendelkezett.

Község a Tőketerebesi járásban, az Alföldön, a Bodrogközben, a Ticce patak mentén, Királyhelmectől ÉNy-ra. L: [1921] – 512, ebből 491 (95,9%) magyar, 9 (1,7%) szlovák; [2011] – 514, ebből 346 (67,3%) magyar, 95 (18,5%) roma, 68 (13,2%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 421 (81,9%) magyar, 45 (8,8%) szlovák, 44 (8,6%) roma. V: [2011] – 314 r. k., 102 ref., 43 gör. kat. – Középkori alapokon emelt klasszicista stílusú r. k. (Urunk mennybemenetele) temploma 1799–1801 között, ref. temploma 1798-ban, a mellette álló harangláb 1882-ben, 16. sz.-i alapokon álló kastélya 1791-ben épült. A határában található Nagy-tó mocsári növényvilágával 8 ha-on 1967 óta természetvédelmi terület.

Község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóközben, az Öreg-Duna és az üzemvízcsatorna közötti szigeten, Somorjától DK-re, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 747, ebből 658 (88,1%) magyar, 53 (7,1%) szlovák; [2011] – 460, ebből 327 (71,1%) magyar, 122 (26,5%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 346 (75,2%) magyar, 100 (21,7%) szlovák. V: [2011] – 387 r. k., 8 ev., 5 ref., 2 gör. kat. – A trianoni békeszerződést követően Mo.-nál maradt Duna jobb parti határrésze Cikolasziget néven önálló községgé alakult (1921). R. k. (Szt. Mihály arkangyal) temploma 1772–93 között épült; a 19. sz. első felében emelt klasszicista kastélyát, amelyben egy időben a ~i érseki szék praedialistáinak levéltárát őrizték, az 1970-es években lebontották. – 1940–88 között közigazgatásilag ~hoz tartozott Keszölcés. – Ir. Kocsis Aranka: A vajkai szék nemesei (1997); Presinszky Lajos–Varga József–Kertész Olga: Mit hagytak ránk a századok? Fejezetek Vajka történelméből (2005).

1960-ban Nový Život néven Illésházával és Tonkházával egyesített község a Dunaszerdahelyi járásban a Kisalföldön, a Csallóköz É-i részén, a Kis-Duna jobb partján, Somorjától ÉK-re. L: [1921] – 362, ebből 349 (96,4%) magyar, 11 (3,0%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 290 r. k., 67 ref., 4 ev. – Ir. Presinszky Lajos: Múltról a jelennek. Fejezetek Illésháza, Bélvata, Kismagyar és Tonkháza történelméből (2002).