A (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig

Turczel Lajos (GJ)

(* 1917. szept. 2. Ipolyszalka, † 2007. szept. 26., Érsekújvár) Irodalomtörténész, kritikus, egyetemi oktató. Érsekújvárott érettségizett (1938); a budapesti Pázmány Péter Egyetemen szerzett jogi oklevelet (1942). 1942–1945-ben katona, majd 1947-ig hadifogoly. Hazatérése után 1951–1954-ben a komáromi magyar tanítási nyelvű gimnázium tanára, majd igazgatója volt, s miután 1954-ben levelező tagozaton elvégezte a pozsonyi Pedagógiai Főiskolát, 1954–1959-ben már ennek oktatója lett. Ezt követően nyugdíjba vonulásáig (1987) a Comenius Egyetem Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékének adjunktusa, docense, 1962–1975 között vezetője. Kritikái, cikkei, irodalomtörténeti tanulmányai az 1950-es évektől jelentek meg. Egyetemi jegyzeteket írt, irodalmi antológiákat is szerkesztett (pl. Örökség. Válogatás az első köztársaság magyar novelláiból, 1968; Az éhség legendája. Csehszlovákiai magyar valóságirodalom a két vh. között, 1975; Szlovenszkói vásár. Csehszlovákiai magyar elbeszélők 1918–1945, 1980; Szép Angéla háza. Csehszlovákiai magyar kisregények 1918–1945, 1984; Ének az éjben. Szlovákiai magyar írók 1939–1945, 1986 stb.). Legfőbb kutatási területe a két vh. közötti csehszlovákiai magyar irodalom és szellemi-kulturális élet. – Főbb díjak: Madách Imre-díj (1968, 1978); A Magyar Népköztársaság Csillagrendje (1988); Fábry Zoltán-díj (1988); Bethlen Gábor-díj (1989); A Szlovák Köztársaság Elnöki Ezüstérme (1991); A Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje (1996); Magyar Örökség Díj (1998); Nyitott Európáért Díj (2001); A Magyar Köztársaság Csillagrendje (2002); Pribina-kereszt (2003); Pro Probitate – A Helytállásért Díj (2007); Arany János-díj (2007). 2008-ban szülőfalujában leleplezték a síremlékét, a Szlovákiai Magyar Írók Társasága pedig róla elnevezett díjat alapított. – Fm. Írások mérlegen (kritikák, 1958); Írás és szolgálat (tan., 1965); Két kor mezsgyéjén (mon., 1967, 1983, 2007); Portrék és fejlődésképek (tan., 1977); Hiányzó fejezetek (tan., 1982); Tanulmányok és emlékezések (tan., 1987); Magyar sportélet Csehszlovákiában 1918–1938 (mon., 1992); Visszatekintések kisebbségi életünk első szakaszára (tan., 1995, 2002); Arcképek és emlékezések (tan., 1997); Irodalmi hódolások és szeretetnyilvánítások (tan., 1997). – Ir. Szeberényi Zoltán: T. L. (mon., 2002); Emlékkönyv Turczel Lajos 90. születésnapjára (2007); Fórum Társadalomtudományi Szemle, 2007/3.

Turner Zsigmond (SZM)

(* 1925. jún. 10. Pozsony, † 2010. okt. 27.) Színész. Gyermek- és fiatalkorában részben Budapesten élt, itt végezte iskoláit, majd az Országos Színészegyesület színésziskolájában tanult. 1943–1946-ban a Vígszínház színésze volt. 1947-ben visszatért szülővárosába, ahol a Szlovák Nemzeti Színház színésze lett. 1950-től az Állami Faluszínház magyar tagozatának, 1952-től 1987-ben történt nyugdíjazásáig a komáromi Magyar Területi Színház tagja. Több magyar és szlovák filmben szerepelt, s állandó szereplője volt a pozsonyi rádió magyar adása hangjátékainak és egyéb műsorainak. 2008-ban megkapta a Szlovák Irodalmi Alap Életműdíját, s ugyanezen évtől a Komáromi Jókai Színház Örökös Tagja. – Főbb színházi szerepei: Szlovák Nemzeti színház: Rettegett Iván (Mikhail Afanaszievich Bulgakov: Rettegett Iván). Állami Faluszínház magyar tagozata: Kocskarev (Nyikolaj Vasziljevics Gogol: Leánynéző). Matesz: Figaro (Pierre-Augustin Caron de Beaumarchais: A sevillai borbély, Figaro házassága); Petruchio (William Shakespeare: A makrancos hölgy); Marco (Arthur Miller: Pillantás a hídról); Capulet (William Shakespeare: Rómeó és Júlia); Karenin (Lev Tolsztoj: Anna Karenina); Topaze (Marcel Pagnol: Topaze); Pereviczky (Mikszáth Kálmán–Jana Melichárková: Különös házasság); Krisztyán Tódor (Jókai Mór–Fellegi István: Az aranyember); Pantalone (Carlo Goldoni: A hazug); Gara László (Vörösmarty Mihály: Czillei és a Hunyadiak); Luther Márton (Sütő András: Egy lócsiszár virágvasárnapja); Bercsényi Miklós (Jókai Mór: Szeretve mind a vérpadig); Cseresnyés (Molnár Ferenc–Kellér Dezső–Zerkovitz Béla: A doktor úr) – Filmszerepei: Ékszerész (Valamit visz a víz. Szlovák – magyar koprodukció); Altábornagy (Októberi vasárnap. Magyar film); Tanár (Robbanás. Szlovák film) – Díjak, elismerések: A kultúra érdemes dolgozója, 1985; Szlovák Irodalmi Alap Életműdíja, 2008 – Ir. Székely György: Magyar Színházművészeti Lexikon (1994); Tóth László (Filep Tamás Gusztávval közösen): A (cseh)szlovákiai magyar színjátszás nyolcvan éve 1918–1989 (1999); Tóth László: Déryné nyomában. A komáromi magyar színjátszás története II. (1998); Kulisszák, ünnepi kiadás (2002); Tarics Péter: A tűzkeresztségtől a kereszttűzig 1952–1997 (1997).