A (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig

1960-ban Nový Život néven Bélvatával és Illésházával egyesített község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz É-i részén, Somorjától ÉK-re. L: [1921] – 293, ebből 274 (93,5%) magyar, 16 (5,5%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 285 r. k., 7 ref. Az egykor ~hoz tartozó Vitény pusztát, amelyre 1923-ban az első csehszlovák földbirtokreform keretében zajló kolonizáció során szlovák és cseh-morva kolonisták települtek, 1955-ben Bellova Ves néven önálló községgé szervezték. Eredetileg barokk, majd klasszicista stílusban átalakított kastélya a 18. sz. elején, kúriája a 19. sz.-ban épült. – 1940-ben közigazgatásilag ~hoz csatolták Kismagyart. – Ir. Presinszky Lajos: Múltról a jelennek. Fejezetek Illésháza, Bélvata, Kismagyar és Tonkháza történelméből (2002).

1940-ben Tőnyeistál, 1945-től Alistál néven Alistállal és Felistállal egyesített község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz központi részén, Dunaszerdahelytől DK-re. L: [1921] – 420, ebből 418 (99,5%) magyar nemzetiségű. V: [1921] – 210 ref., 180 r. k., 27 izr., 3 ev. A falu melletti Tőnyepusztára az első csehszlovák földbirtokreform keretében zajló kolonizáció során, 1925-ben szlovák kolonisták települtek. – Ir. Presinszky Lajos: Múltunkról a jelennek. Alistál, Felistál és Tőnye (2004).

Alistál − r. k. templom (GJ)

1940-ben Tőnyeistál, 1945-től ~ néven Felistállal és Tőnyével egyesített község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz központi részén, Dunaszerdahelytől DK-re. L: [1921] – 1095, ebből 1063 (97,1%) magyar, 12 (1,1%) szlovák; [2011] – 1894, ebből 1742 (92%) magyar, 134 (7,1%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 1787 (94,4%) magyar, 89 (4,7%) szlovák. V: [2011] – 1055 r. k., 669 ref., 8 ev., 5 gör. kat. – Magyar lakosainak egy részét a második vh. utáni lakosságcsere keretében áttelepítették Mo.-ra. R. k. (Szt. Márton-) temploma a 15. sz.-ban épült késő gótikus, ref. temploma 1786-ban klasszicista stílusban; a csallóközi falvak lakáskultúráját és használati eszközeit bemutató tájháza 1975-ben létesült. A 21. sz. elején magyar tanítási nyelvű állami és magyar tanítási nyelvű ref. egyházi alapiskolával rendelkezett. – Ir. Presinszky Lajos: Múltunkról a jelennek. Alistál, Felistál, Tőnye (2004).

Város és járási székhely a Nyitramenti-hátságon, a Nyitra folyó jobb partján, Nyitrától É–ÉK-re. L: [1921] – 7238, ebből 5391 (74,5%) szlovák, 1393 (19,2%) zsidó, 253 (3,5%) magyar; [2011] – 27 177, ebből 24 930 (91,7%) szlovák, 241 (0,9%) magyar, 168 (0,6%) cseh és morva, 1 zsidó nemzetiségű. A: [2011] – 24 837 (91,4%) szlovák, 268 (1,0%) magyar, 186 (0,7%) cseh, 2 (0,01%) jiddis. V: [2011] – 20 399 r. k., 618 ev., 52 ref., 48 gör. kat., 5 izr. – Egykori mezőváros, amely a 19. sz. második felében elveszített városi rangját 1960-ban nyerte vissza. A második vh. után erőteljesen iparosították, jelenleg modern sörgyárral, bútor-, ruházati, fafeldolgozó és elektrotechnikai iparral rendelkezik. Legjelentősebb műemléke a főtéren álló, 1740-ben épült barokk stílusú r. k. (Szűz Mária mennybevétele) plébániatemplom. Honismereti Múzeuma 1961-ben létesült. – 1971-ben ~hoz csatolták Kisbölgyént (Malé Bedzany) és Nagybölgyént (Veľké Bedzany). 1976–90 között hozzá tartozott Jác (Jacovce), Nyitragaráb (Chrabrany) és Nyitrakoros (Krušovce), 1976–92 között Tavarnok (Tovarníky), 1976–95 között Nyitranémeti (Nemčice), 1976–96 között Práznóc (Praznovce), 1977–97 között Nyitrakozma (Kuzmice).

Község a Galántai járásban, a Kisalföld mátyusföldi részén, a Vág folyó jobb parti síkságán, Galántától DK-re. L: [1921] – 629, ebből 611 (97,1%) magyar, 17 (2,7%) szlovák; [2011] – 807, ebből 405 (50,2%) magyar, 392 (48,6%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 409 (50,7%) szlovák, 387 (48,0%) magyar. V: [2011] – 490 r. k., 51 ev., 9 ref., 2 gör. kat. – A második vh. után magyar lakosságának felét áttelepítették Mo.-ra, helyükre magyarországi szlovákok települtek. Középkori alapokon álló r. k. (Szt. István-) temploma a 18. sz. második felében barokk stílusban épült. – 1957-ben ~hoz csatolták a korábban Taksonyfalvához tartozott, s az 1920-as években cseh-morva telepesekkel kolonizált Pallócpusztát. – Ir. Varga László: Falu a nyárfák alatt (2006).

Nyárasd – Petőfi-emlékmű (GJ)

1940-ben Alsónyárasd és Felsőnyárasd egyesítésével létrejött község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz ÉK-i részén, a Kis-Duna és a Tőkési-ág összefolyásánál, Dunaszerdahelytől K-re. L: [2011] – 3045, ebből 2690 (88,3%) magyar, 186 (6,1%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 2829 (92,9%) magyar, 112 (3,7%) szlovák. V: [2011] – 2461 r. k., 101 ref., 13 ev., 4 gör. kat. – Magyar lakosságának egy részét a második vh. után áttelepítették Mo.-ra. A 21. sz. elején magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett. – Ir. Csikmák Imre: Ez az én falum. Topoľníky (1975).

1974-ben Dunajská Lužná néven Dénesddel és Misérddel egyesített község a Szenci járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz Ny-i részén, Somorjától É–ÉNy-ra. L: [1921] – 274, ebből 186 (67,9%) német, 67 (24,5%) magyar, 11 (4,0%) szlovák; [1970] 553, ebből 458 (82,8%) szlovák, 68 (12,3%) magyar nemzetiségű. V: [1921] – 188 r. k., 86 ev. A középkortól fogva nagyrészt német lakosságú község német lakóit a második vh. után kitelepítették Németországba, helyükre árvai szlovák telepesek költöztek. Harangtornya 1864-ben neogótikus stílusban épült.

Község a Lévai járásban, a Kisalföldön, a Garam folyó jobb partján, Lévától D-re. L: [1921] – 496, ebből 481 (97,0%) magyar, 14 (2,8%) szlovák; [2011] – 228, ebből 129 (56,6%) magyar, 97 (42,5%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 140 (61,4%) magyar, 83 (36,4%) szlovák. V: [2011] – 169 r. k., 23 ref., 7 ev., 3 gör. kat. – A második vh. után magyar lakosainak egy részét áttelepítették Mo.-ra, helyükre szlovák telepesek költöztek. R. k. (Szentháromság-) kápolnája 1778-ban késő barokk stílusban épült. – 1958-ban az addig ~hez tartozó Veszele pusztát Sáróhoz csatolták.

Község a Losonci járásban, a Losonci-medence DNy-i részén, az Ipoly folyó jobb partján, Losonctól D–DNy-ra, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 590, ebből 550 (93,2%) magyar, 31 (5,2%) szlovák; [2011] – 480, ebből 191 (39,8%) szlovák, 92 (19,2%) roma, 63 (13,1%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 207 (43,1%) szlovák, 74 (15,4%) magyar, 65 (13,5%) roma. V: [2011] – 325 r. k., 6 ev., 4 gör. kat. – A ~hoz tartozó Sáripusztára a két vh. közötti földbirtokreform keretében zajló kolonizáció során szlovák telepesek költöztek. R. k. (Szt. Erzsébet-) temploma 1922-ben neogótikus stílusban épült. – 1973–90 között közigazgatásilag Vilkéhez tartozott.