Tokár Géza
(* 1984. ápr. 15. Komárom) Politológus, közíró. A komáromi Selye János Gimnáziumban érettségizett (2002), majd mesteri diplomáját Pozsonyban a Comenius Egyetem bölcsészkara politológia szakán szerezte. Elsősorban pártpolitikákkal és komparatív politológiával foglalkozik. Iskolai tanulmányai mellett diákkörökben is aktív, 2004 és 2006 között a Diákhálózat külügyekért felelős...megnyit →
(* 1984. ápr. 15. Komárom) Politológus, közíró. A komáromi Selye János Gimnáziumban érettségizett (2002), majd mesteri diplomáját Pozsonyban a Comenius Egyetem bölcsészkara politológia szakán szerezte. Elsősorban pártpolitikákkal és komparatív politológiával foglalkozik. Iskolai tanulmányai mellett diákkörökben is aktív, 2004 és 2006 között a Diákhálózat külügyekért felelős...megnyit →
Részletek
Tokár Géza (FI)
(* 1984. ápr. 15. Komárom) Politológus, közíró. A komáromi Selye János Gimnáziumban érettségizett (2002), majd mesteri diplomáját Pozsonyban a Comenius Egyetem bölcsészkara politológia szakán szerezte. Elsősorban pártpolitikákkal és komparatív politológiával foglalkozik. Iskolai tanulmányai mellett diákkörökben is aktív, 2004 és 2006 között a Diákhálózat külügyekért felelős alelnöke, emellett részt vállalt a pozsonyi József Attila Ifjúsági Klub újjászervezésében és a “Mák” c. diákújság szerkesztésében. Az Új Szó napilapnál is dolgozik kommentáríróként, de rendszeresen publikál politikai jellegű cikkeket más fórumokon is. 2012 júniusától a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala szóvivője. 2020-ban Lőrincz Csaba-díjat kapott.
Tőkés
-> Dunatőkés; Tőkés (Dunajský Klátov)
Község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz É-i részén, a Kis-Duna jobb partján, Dunaszerdahelytől ÉK-re. L: [1921] – 246, ebből 217 (88,2%) magyar, 18 (7,3%) szlovák; [2011] – 510, ebből 413 (81,0%) magyar, 92 (18,0%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 460 (90,2%) magyar,...megnyit →
Község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz É-i részén, a Kis-Duna jobb partján, Dunaszerdahelytől ÉK-re. L: [1921] – 246, ebből 217 (88,2%) magyar, 18 (7,3%) szlovák; [2011] – 510, ebből 413 (81,0%) magyar, 92 (18,0%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 460 (90,2%) magyar,...megnyit →
Részletek
A tőkési vízimalom (GJ)
Község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz É-i részén, a Kis-Duna jobb partján, Dunaszerdahelytől ÉK-re. L: [1921] – 246, ebből 217 (88,2%) magyar, 18 (7,3%) szlovák; [2011] – 510, ebből 413 (81,0%) magyar, 92 (18,0%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 460 (90,2%) magyar, 45 (8,8%) szlovák. V: [2011] – 434 r. k., 24 ref., 6 ev., 3 gör. kat. – A Kis-Duna Tőkési-ágán 1941-ig működött vízimalom felújítását követően, 1987 óta látogatható műemlék. R. k. temploma 2000– 2001-ben épült. 1960–90 között közigazgatásilag Pozsonyeperjeshez tartozott.
Tőkési-ág Nemzeti Természetvédelmi Terület
A Duna mente egyik legnagyobb természeti ékessége, mely a mezőgazdasággal terhelt DNy-Szl. egyik legérintetlenebb természeti oázisa jellegzetes ártéri fűz- és nyárfaerdőkkel, gazdag mocsári és vízi növényzettel, valamint állatvilággal. A rezervátum 306 hektáron terül el a Kis-Duna Tőkési-ága mentén (a természetvédelmi terület hossza közel 25...megnyit →
A Duna mente egyik legnagyobb természeti ékessége, mely a mezőgazdasággal terhelt DNy-Szl. egyik legérintetlenebb természeti oázisa jellegzetes ártéri fűz- és nyárfaerdőkkel, gazdag mocsári és vízi növényzettel, valamint állatvilággal. A rezervátum 306 hektáron terül el a Kis-Duna Tőkési-ága mentén (a természetvédelmi terület hossza közel 25...megnyit →
Részletek
A Duna mente egyik legnagyobb természeti ékessége, mely a mezőgazdasággal terhelt DNy-Szl. egyik legérintetlenebb természeti oázisa jellegzetes ártéri fűz- és nyárfaerdőkkel, gazdag mocsári és vízi növényzettel, valamint állatvilággal. A rezervátum 306 hektáron terül el a Kis-Duna Tőkési-ága mentén (a természetvédelmi terület hossza közel 25 km, szélessége, beleszámítva a folyó parti növényzetet is, 25–70 m). A ~ a Kis-Duna mellékfolyója (s amelyet részben a vele párhuzamosan folyó Kis-Duna föld alatti vize táplál).
Tőketerebes (Trebišov)
Részletek
Tőketerebes − Andrássy-kastély (GJ)
Város és járási székhely az Alföldön, az Eperjes–Tokaji-hegység K-i lábánál, az Ondava folyó jobb partján, Nagymihálytól DNy-ra. L: [1921] – 5880, ebből 4860 (82,6%) szlovák, 357 (6,1%) zsidó, 299 (5,1%) magyar, 137 (2,3%) ruszin; [2011] – 24 401, ebből 17 400 (71,3%) szlovák, 3080 (12,6%) roma, 292 (1,2%) magyar, 100 (0,4%) ruszin és ukrán nemzetiségű. A: [2011] – 17 161 (70,3%) szlovák, 3150 (12,9%) roma, 402 (1,6%) magyar, 117 (0,5%) ruszin és ukrán. V: [2011] – 10 239 r. k., 5388 gör. kat., 741 ref., 487 gör. kel., 268 ev., 250 jehovista. – Egykori mezőváros, amelynek magyar lakossága idővel beolvadt a 18. sz.-ban betelepült szlovák lakosságba. Járási székhely 1928-ban lett, a 19. sz. második felében elvesztett városi rangját 1960-ban kapta vissza. A 14. sz.-ban gótikus stílusban épült r. k. (Sarlós Boldogasszony-) plébániatemplomát a 18. sz.-ban barokkosították, boltozatát rokokó falfestményekkel látták el. A pálosok egykori rendháza 1502-ben, klasszicista gör. kat. (Szűz Mária mennybevétele) temploma 1825-ben, gör. kel. temploma az 1990-es években épült. Legjelentősebb műemléke az 1786-ban barokk-klasszicista stílusban emelt, majd a 19. sz. végén empire–neoreneszánsz stílusban átalakított Andrássy-kastély, amely jelenleg a Kelet-szlovákiai Múzeum Mezőgazdasági Történeti Múzeumának ad helyet. A kastély parkjában találhatók az egykori Párics várának romjai, valamint az Andrássy család 1893-ban épült neogótikus mauzóleuma. 1960–67 között Život južného Zemplína – Dél-Zempléni Élet, 1968–90 között Slovo Zemplína – Zempléni Szó címmel jelent meg kétnyelvű járási hetilapja. A 20. sz. második felében jelentős élelmiszeripari központtá fejlődött. – 1988-ban közigazgatásilag hozzácsatolták Miglészt (Milhostov).
Tőketerebes − Andrássy sírbolt (GJ)
Tőketerebes − Andrássy sírkápolna (GJ)
Tőketerebes − Andrássy-kastély (GJ)
Tőketerebesi járás
Megközelítőleg a mai járás területén 1923-ban két járás jött létre: délkeleti felén, a Latorca és Bodrog folyóktól délre a Királyhelmeci, északira pedig a Gálszécsi járás. 1938–1945 közt a terület déli fele Mo.-hoz került. 1949-től 1960-ig a területen a Királyhelmeci, a Gálszécsi és a ~ok...megnyit →
Megközelítőleg a mai járás területén 1923-ban két járás jött létre: délkeleti felén, a Latorca és Bodrog folyóktól délre a Királyhelmeci, északira pedig a Gálszécsi járás. 1938–1945 közt a terület déli fele Mo.-hoz került. 1949-től 1960-ig a területen a Királyhelmeci, a Gálszécsi és a ~ok...megnyit →
Részletek
A Tőketerebesi járás térképe (CsT)
Megközelítőleg a mai járás területén 1923-ban két járás jött létre: délkeleti felén, a Latorca és Bodrog folyóktól délre a Királyhelmeci, északira pedig a Gálszécsi járás. 1938–1945 közt a terület déli fele Mo.-hoz került. 1949-től 1960-ig a területen a Királyhelmeci, a Gálszécsi és a ~ok osztoztak, majd a Királyhelmeci és a Gálszécsi járások az 1960-ban végbement közigazgatási átszervezéskor megszűntek a ~ javára. Az akkori járás a mai járás területétől lényegesen különbözött: a Latorcától északra elterülő nagykaposi régió magyarlakta települései is hozzá tartoztak (ezen községek az 1996-os területi átszervezéskor a Szobráncot és térségét elvesztő Nagymihályi járáshoz kerültek). A terület 1960–1990 közt a Kelet-szlovákiai kerületbe, 1996-tól a Kassai kerületbe kapott besorolást. A járást nyugat felől az Eperjes–Tokaji-hegység, dél felől pedig részben a Zempléni-hegység és a Tisza folyó határolja, miközben legnagyobb részét a Kelet-szlovákiai-alföld tölti ki (azon belül pedig jelentős a Bodrogköz részesedése). A jan.-i középhőmérséklet –3,8 °C, a júl.-i 20,3 °C. A csapadék évi átlagos mennyisége 564 mm (a legtöbb csapadék jún.-ban – 76 mm, a legkevesebb pedig a téli hónapokban hull le – 26–39 mm). Területe 1074 km2. Népessége a 2011. évi népszámláláskor 106 072 fő volt, melyből a magyar nemzetiségű lakosok lélekszáma 28 145 fő volt. A népesség korösszetétele az országos átlagtól kedvezőbb (a 0–14 évesek részaránya 21%), amit az itt élő jelentős roma kisebbség magas természetes szaporulata magyaráz. A járáshoz 82 település tartozik, közülük négy városi jogállású – Tőketerebes (24 401), Királyhelmec (7698), Gálszécs (8236) és Tiszacsernyő (3885). A terület közlekedési fekvése kedvezőtlen. A ~ a gazdasági és szociális viszonyok terén Szl.-n belül az egyik legelmaradottabb térségnek számít, a gazdasági szerkezetváltás során nagyon kedvezőtlen munkaerő-piaci viszonyok alakultak ki (2013. júl. 31-én a munkanélküliségi ráta 23,41% volt, az átlagbérek pedig az országos mutatóktól mintegy 30%-kal voltak alacsonyabbak). A járásban kevés a jelentős gazdasági súllyal bíró vállalkozás, a határain túlra nyúló tevékenységi területtel mindenekelőtt az élelmiszeripar rendelkezik (cukor-, malom-, sütő-, tej- és konzervipar). Az agrártermékek feldolgozásán kívül még említésre méltó a gépipar és a bútoripar. A mezőgazdasági termelés természeti feltételei jók, számottevő a szőlőtermesztés (itt található a borászatáról világhírű Tokaji Borvidék). Az idegenforgalma mindenekelőtt a borturizmuson és a Latorca Tájvédelmi Körzet (ártéri erdők, morotvatavak) által nyújtott kitűnő rekreációs lehetőségeken alapul, azonban idegenforgalmi infrastruktúrájának hiányosságai miatt a terület valós látogatottsága messze elmarad a potenciális lehetőségeitől.
A Tőketerebesi járás etnikai térképe (2011) (HK)
Tököly Gábor
(* 1952. ápr. 3. Rozsnyó – † 2006. ápr. 13. Rozsnyó) Régész, helytörténész, műemlékvédő, szakíró. Gimnáziumi tanulmányait szülővárosában végezte, 1970-ben érettségizett. A budapesti ELTE BTK-án 1975-ben régészetből szerzett oklevelet. 1975-ben az érsekújvári Helytörténeti Múzeumban (ma: Thain János Honismereti Múzeum) kezdte pályáját, de egy évvel később,...megnyit →
(* 1952. ápr. 3. Rozsnyó – † 2006. ápr. 13. Rozsnyó) Régész, helytörténész, műemlékvédő, szakíró. Gimnáziumi tanulmányait szülővárosában végezte, 1970-ben érettségizett. A budapesti ELTE BTK-án 1975-ben régészetből szerzett oklevelet. 1975-ben az érsekújvári Helytörténeti Múzeumban (ma: Thain János Honismereti Múzeum) kezdte pályáját, de egy évvel később,...megnyit →
Részletek
Tököly Gábor (csa)
(* 1952. ápr. 3. Rozsnyó – † 2006. ápr. 13. Rozsnyó) Régész, helytörténész, műemlékvédő, szakíró. Gimnáziumi tanulmányait szülővárosában végezte, 1970-ben érettségizett. A budapesti ELTE BTK-án 1975-ben régészetből szerzett oklevelet. 1975-ben az érsekújvári Helytörténeti Múzeumban (ma: Thain János Honismereti Múzeum) kezdte pályáját, de egy évvel később, 1977-ben a rozsnyói Bányászati Múzeum munkatársa lett. Az 1985-től a rozsnyói Műemlékvédelmi Hivatal dolgozója, 1992-től igazgatója volt. Élete utolsó éveiben (2002-től) a Szlovák Nemzeti Múzeum Betléri Múzeumában, az Andrássy-kastélyban dolgozott. Elsősorban Gömör műemlékeivel, népi építészetével, kézművességének tárgyi emlékeivel, Rozsnyó jeles személyiségeivel foglalkozott. Rendszeresen fotózta Gömör műemlékeit, fényképeiből több alkalommal rendeztek kiállítást. A gömöri műemlékeket és személyiségeket (pl. a betléri Andrássy-családot) bemutató rádióműsorokhoz és dokumentumfilmekhez készített forgatókönyveket, ezek elkészítésénél szakértőként közreműködött. – Fm. Ki kicsoda Rozsnyón (1999); A gömöri kastélyok és kúriák I–II. (2001); Vita Fumus – Az élet füst (Basics Beatrix-szal, Barczi Gyulával, 2008).
Toldy Kör
Konzervatív keresztény szemléletű pozsonyi magyar kulturális egyesület. Az akkoriban még többségében német nyelvű Pozsony magyar kultúrájának megerősítését célul kitűző ~ 1874-ben alakult meg, s az államfordulatig jelentős szerepet játszott a város szellemi és kulturális életében. Miután Pozsonyt Csehszl.-hoz csatolták az egyesület működése egy időre...megnyit →
Konzervatív keresztény szemléletű pozsonyi magyar kulturális egyesület. Az akkoriban még többségében német nyelvű Pozsony magyar kultúrájának megerősítését célul kitűző ~ 1874-ben alakult meg, s az államfordulatig jelentős szerepet játszott a város szellemi és kulturális életében. Miután Pozsonyt Csehszl.-hoz csatolták az egyesület működése egy időre...megnyit →
Részletek
Toldy Kör műkedvelői (FI)
Konzervatív keresztény szemléletű pozsonyi magyar kulturális egyesület. Az akkoriban még többségében német nyelvű Pozsony magyar kultúrájának megerősítését célul kitűző ~ 1874-ben alakult meg, s az államfordulatig jelentős szerepet játszott a város szellemi és kulturális életében. Miután Pozsonyt Csehszl.-hoz csatolták az egyesület működése egy időre megbénult, s csak 1921-ben kezdődött újra. A szlovák hatóságok hosszú ideig halasztgatták az egyesület alapszabályának az elfogadását, így a ~ egy ideig Katolikus Kaszinó néven tartotta összejöveteleit. Az egyesület működése a húszas évek közepén lendült fel, amiben nagy szerepe volt az 1925-ben elnökké választott Jankovich Marcellnek. Ebben az időben a polgári, konzervatív szemléletével a pozsonyi és a nyugat-szlovákiai magyarság szellemi életének egyik központjává vált. Megalakult az énekkara, amely 1930-tól Bartók Béla Dalegyesület néven komoly rangot vívott ki magának. Az énekkar mellett színjátszó kör, női szakosztály és a nyelvrokonság kutatásának kérdéseivel foglalkozó finnugor bizottság is működött az egyesületen belül. Tevékenységének középpontjában művelődéstörténeti témájú előadások, kultúrműsorok, színházi esték szervezése állt. A harmincas években a ~ már országos feladatokat is felvállalt, többek között részt vállalt a pozsonyi rádió magyar adásának a szerkesztéséből. Támogatásával jelent meg 1922 és 1933 között az Új Auróra. Az első bécsi döntést követően a Szl.-ban maradt magyarság szinte egyedüli művelődési szervezete maradt. 1939-ben az elnöki tisztségről leköszönő Jankovich Marcelltől Aixinger László vette át a vezetését. A hagyományos művelődési és oktatási feladatok mellett a korabeli Szl.-ban a ~ képviselte a magyar nyelvű könyvkiadást is, hiszen hét sorozatot gondozva, a háborús években összesen 42 kiadványt adott ki. A tekintélyelvű első Szlovák Köztársaság időszakában nehéz körülmények között működött, az új hatalom gátolta az egyesület nyilvános akcióinak megrendezését. A háború utolsó hónapjaiban már csak formálisan működött, és 1945 tavaszán az újjászervezett csehszlovák állam hatóságai a többi magyar szervezethez és egyesülethez hasonlóan feloszlatták.
Tölgyessy György
(* 1931. jan. 27. Dunaszerdahely - † 2014. dec. 25., Vereknye) Radiokémikus, egyetemi oktató. 1949-ben Komáromban érettségizett. 1949–1953-ban a pozsonyi Szlovák Műszaki Főiskola Vegyészmérnöki Karának hallgatója volt. 1952-től itt tanított az analitikai kémiai tanszéken. 1962-ben docenssé habilitálták. A kémiai tudomány doktora címet 1968-ban a...megnyit →
(* 1931. jan. 27. Dunaszerdahely - † 2014. dec. 25., Vereknye) Radiokémikus, egyetemi oktató. 1949-ben Komáromban érettségizett. 1949–1953-ban a pozsonyi Szlovák Műszaki Főiskola Vegyészmérnöki Karának hallgatója volt. 1952-től itt tanított az analitikai kémiai tanszéken. 1962-ben docenssé habilitálták. A kémiai tudomány doktora címet 1968-ban a...megnyit →
Részletek
(* 1931. jan. 27. Dunaszerdahely – † 2014. dec. 25., Vereknye) Radiokémikus, egyetemi oktató. 1949-ben Komáromban érettségizett. 1949–1953-ban a pozsonyi Szlovák Műszaki Főiskola Vegyészmérnöki Karának hallgatója volt. 1952-től itt tanított az analitikai kémiai tanszéken. 1962-ben docenssé habilitálták. A kémiai tudomány doktora címet 1968-ban a moszkvai Lomonoszov Egyetemen szerezte meg. 1959– 1978 között a Vegyészmérnöki Kar radiokémiai tanszékének oktatója volt. 1978-ban megalapította és 1996-ig vezette a Szlovák Műszaki Főiskola (később Szlovák Műszaki Egyetem) Környezetkémiai és technológiai tanszékét. 1996–2005 között a besztercebányai Bél Mátyás Egyetem Természettudományi Karán a kémiai tanszéken oktatott, közben 1997–2002-ben a mosonmagyaróvári Pannon Egyetem kémiai tanszékén is előadott. A világ számos országában volt vendégtanár (Albániától kezdve Franciaországon és Németországon át egészen Thaiföldig és az USA-ig). 2006-ban vonult végleg nyugdíjba. Szakterülete a radiokémia és a radiokémiai analízis. Szlovákiában iskolát teremtett, számos jó nevű tanítványt nevelt fel. Prágában megvédett kandidátusi munkáját a radiometriás titrálásokról írta. Nagydoktori értekezésében a térfogatos analízis ekvivalencia pontjának meghatározásánál alkalmazott radiometriás indikációs módszerrel foglalkozott. 1973-ben a magkémia professzorává nevezték ki. 1968-ban egyik alapítója és éveken át vezető szerkesztője volt a Journal of Radioanalytical and Nuclear Chemistry nemzetközi tudományos folyóiratnak. Tudományos munkája mellett tankönyvek írásával és ismeretterjesztéssel is foglalkozik. Több tudománynépszerűsítő könyvet írt a radioaktivitásról, a radiokémiáról, ezek szlovákul, magyarul és más nyelveken is olvashatók. – Fm. Nukleárna farmácia (Nukleáris gyógyszertan); Otázky a odpovede z jadrovej chémie a technológie (Kérdések és feleletek a magkémiából és magtechnológiából); Radioanalytical Chemistry I-II.; Handbook of Radioanalytical Chemistry I-II; Rádiometrické titrácie (Bujdosó Ernővel); Sub-superekvivalentová izotópová zrieďovacia analýza (Ján Klas-szal és Juraj Lesnývel); Az atomkorszak detektívjei (1977); Nuclear Environmental Chemical Analysis; Rádionuklidová röntgenoflurescenčná analýza zložiek životného prostredia; Radionuclide X-Ray Fluorescence Analysis; Emanation Thermal Analysis and other Radiometric Emanation Methods (társszerző); Környezetünk és mi (Miklós Lászlóval, 2002).
Tolmács
-> Garamtolmács; Tolmács (Tlmače)
Város a Lévai járásban, a Selmeci-hegység és a Kisalföld határán, az ún. Szlovák-kapunál, a Garam folyó bal partján, Lévától ÉNy-ra. L: [1921] – 464, ebből 452 (97,4%) szlovák, 12 (2,6%) magyar; [1991] 5478, ebből 5178 (94,5%) szlovák, 193 (3,5%) magyar; [2011] – 3823, ebből...megnyit →
Város a Lévai járásban, a Selmeci-hegység és a Kisalföld határán, az ún. Szlovák-kapunál, a Garam folyó bal partján, Lévától ÉNy-ra. L: [1921] – 464, ebből 452 (97,4%) szlovák, 12 (2,6%) magyar; [1991] 5478, ebből 5178 (94,5%) szlovák, 193 (3,5%) magyar; [2011] – 3823, ebből...megnyit →
Részletek
Város a Lévai járásban, a Selmeci-hegység és a Kisalföld határán, az ún. Szlovák-kapunál, a Garam folyó bal partján, Lévától ÉNy-ra. L: [1921] – 464, ebből 452 (97,4%) szlovák, 12 (2,6%) magyar; [1991] 5478, ebből 5178 (94,5%) szlovák, 193 (3,5%) magyar; [2011] – 3823, ebből 3548 (92,8%) szlovák, 59 (1,5%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 3512 (91,9%) szlovák, 63 (1,6%) magyar. V: [2011] – 2547 r. k., 189 ev., 20 ref., 7 gör. kat. – R. k. (Fájdalmas Szűzanya) kápolnája 1926-ban épült. A második vh.-t követően erőteljesen iparosították, 1949–51 között nagy acélfeldolgozó, energiaipari berendezéseket előállító gépgyára létesült, s 1986-ban városi rangot kapott. 1986–95 között közigazgatásilag hozzá tartozott Kiskoszmály és Nagykoszmály.
Tolvaj Bertalan
(* 1927. nov. 26. Kistárkány, † 1975. jan. 25. Királyhelmec) Tanár, publicista, kritikus. Sárospatakon tanítói (1948), Pozsonyban magyar–orosz szakos tanári oklevelet szerzett (1953). 1949–1951 között Kistárkányban tanár, 1951–1953-ban a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség Szlovákiai Központi Bizottságának munkatársa Pozsonyban, 1953–1965 között a királyhelmeci magyar gimnázium és...megnyit →
(* 1927. nov. 26. Kistárkány, † 1975. jan. 25. Királyhelmec) Tanár, publicista, kritikus. Sárospatakon tanítói (1948), Pozsonyban magyar–orosz szakos tanári oklevelet szerzett (1953). 1949–1951 között Kistárkányban tanár, 1951–1953-ban a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség Szlovákiai Központi Bizottságának munkatársa Pozsonyban, 1953–1965 között a királyhelmeci magyar gimnázium és...megnyit →
Részletek
(* 1927. nov. 26. Kistárkány, † 1975. jan. 25. Királyhelmec) Tanár, publicista, kritikus. Sárospatakon tanítói (1948), Pozsonyban magyar–orosz szakos tanári oklevelet szerzett (1953). 1949–1951 között Kistárkányban tanár, 1951–1953-ban a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség Szlovákiai Központi Bizottságának munkatársa Pozsonyban, 1953–1965 között a királyhelmeci magyar gimnázium és alapiskola tanára, 1954-től igazgatója, 1969–1971-ben a szlovák Kormányhivatal Nemzetiségi Titkárságának vezetője volt. 1971-ben politikai okokból eltávolították állásából, s visszament Királyhelmecre tanítani. Tankönyveket is írt. – Fm. Az irodalom vonzásában (tan., 1977).