A (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig

Község a Rozsnyói járásban, a Gömör–Tornai-karszt DK-i peremén, a Felső-hegy alatt, a Torna-patak völgyében, Rozsnyótól DK-re, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 971, ebből 949 (97,7%) magyar, 12 (1,2%) szlovák; [2011] – 1137, ebből 939 (82,6%) magyar, 156 (13,7%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 1003 (88,2%) magyar, 89 (7,8%) szlovák. V: [2011] – 516 ref., 515 r. k., 8 ev., 4 gör. kat. – R. k. (Keresztelő Szt. János-) temploma 1500 körül gótikus, ref. temploma 1785-ben klasszicista stílusban épült. A községtől D-re, a Torna-patak elzárásával 1950–53 között kialakított 280 hektáros mesterséges tavát haltenyésztésre használják. A 21. sz. elején 1–4. évfolyamos vegyes, szlovák–magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett. – Ir. Rémiás Tibor (szerk.): Tornagörgő kismonográfiája. Malá monografia obce Hrhov (2004).

Község a Kassa-környéki járásban, a Kassai-medence Ny-i részén, a Bódva folyó bal partján, Szepsitől DNy-ra, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 235, ebből 227 (96,6%) magyar; [2011] – 102, ebből 76 (74,5%) magyar, 26 (25,5%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 97 (95,1%) magyar, 5 (4,9%) szlovák. V: [2011] – 51 r. k., 45 gör. kat., 6 ref. – Gör. kat. (Szűz Mária mennybevétele) temploma 1765-ben barokk stílusban épült. – 1964-ben Bódvavendégivel és Tornaújfaluval egyesítették Újbódva (Nová Bodva) néven, 1991 óta újra önálló község.

Tornalja − Tornallyai-kúria (GJ)

Város a Nagyrőcei járásban, a Rima-medence K-i részén, a Sajó folyó bal partján, Rimaszombattól K–ÉK-re, a szlovák–magyar határ közelében. L: [1921] – 2195, ebből 1811 (82,5%) magyar, 153 (7,0%) szlovák, 136 (6,2%) zsidó; [2011] – 7509, ebből 4331 (57,7%) magyar, 2262 (30,1%) szlovák, 334 (4,4%) roma, 1 (0,01%) zsidó nemzetiségű A: [2011] – 4970 (66,2%) magyar, 1936 (25,8%) szlovák, 14 (0,2%) roma. V: [2011] – 3219r. k., 1254 ref., 426 ev., 133 jehovista, 60 gör. kat., 4 izr. – Mezőgazdasági jellegű kisváros, a Sajó-völgy piacközpontja, 1960-ig járási székhely volt, amely a 19. sz. második felében elvesztett városi rangját 1960-ban kapta vissza. 1944-ig jelentős számú, lakosságának egyötödét kitevő zsidó közösség lakta. Zsidó lakosságának elhurcolását s a magyar lakosság egy részének kitelepítését követően a második vh. utáni belső telepítések során szlovák családokkal telepítették be. Ref. temploma a 15. sz.-ban gótikus stílusban épült, festett famennyezete 1768-ból való. Neogótikus stílusú r. k. (Jézus Szentséges Szíve) templomát 1930–31-ben, ev. templomát 1932–33-ban, a klasszicista Tornallyai-kúriát a 19. sz. első felében emelték. Határában késő bronzkori urnasírokat és vaskori leleteket tártak fel. A két vh. között Tornaljai Újság címmel társadalmi hetilapja, az 1950-es években A Mi Célunk címmel járási hetilapja jelent meg, jelenleg 1991 óta jelenik meg a városi önkormányzat Tornalja és Vidéke – Tornaľa a okolie c. kétnyelvű havilapja. A 21. sz. elején magyar tanítási nyelvű alapiskolával (Kazinczy Ferenc Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola), vegyes, magyar–szlovák tanítási nyelvű gimnáziummal és Ruhaipari Szaktanintézettel rendelkezett, 1958-ban alapított magyar tanítási nyelvű Mezőgazdasági Műszaki Szakközépiskolája 1986-ban szűnt meg. – Legjelentősebb iparágai a 20. sz. második felében telepített textilipar és gépgyártás. A város mellett ásványvízforrás és termálvizes strandfürdő található. – 1963-ban közigazgatásilag hozzácsatolták Sajókirályit, 1971-ben Bejét és Sajószárnyát. – Ir. Gaál Imre: Száz év Tornalja történetéből (1848–1948) (2001).

Gályarab emléktála a tornaljai ref. templomban (GJ)

Tornalja − A Tornallyai-kúria, ma gyerekotthon (SzL)

Község a Kassa-környéki járásban, a Kassai-medence Ny-i részén, a Bódva folyó bal partján, Szepsitől DNy-ra, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 473, ebből 459 (97,0%) magyar; [2011] – 324, ebből 297 (91,7%) magyar, 25 (7,7%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 300 (92,6%) magyar, 23 (7,1%) szlovák. V: [2011] – 232 r. k., 67 ref., 13 gör. kat. – A 14. sz.-ban emelt gótikus r. k. (Keresztelő Szt. János-) templomát 1788–90-ben barokkosították, klasszicista stílusú ref. templomát 1800 körül építették. A 21. sz. elején 1–4. évfolyamos magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett. – 1964-ben Bódvavendégivel és Tornahorvátival egyesítették Újbódva (Nová Bodva) néven, 1991 óta újból önálló község. – Ir. Mázik Mihály: Gyökereink. Tornaújfalu történelme és néprajza (1992).

Község a Vágsellyei járásban, a Kisalföldön, a Vág folyó bal partján, Vágsellyétől K-re. L: [1921] – 2850, ebből 1830 (64,2%) magyar, 960 (33,7%) szlovák; [2011] – 2652, ebből 2018 (76,1%) szlovák, 469 (17,7%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 1961 (73,9%) szlovák, 501 (18,9%) magyar. V: [2011] – 1784 r. k., 51 ref., 43 ev., 9 gör. kat. – A már a 18. sz.-ban részben szlovákokkal újranépesített községbe és pusztáira az első csehszlovák földreform keretében zajló kolonizáció során, 1927-ben újabb szlovák és cseh-morva kolonisták települtek. R. k. (Urunk színeváltozása) temploma a 18. sz. végén barokk-klasszicista, ref. temploma 1786-ban klasszicista stílusban épült. A ~hoz tartozó Felsőjattó puszta klasszicista stílusú r. k. (Szt. László-) templomát a 19. sz.-ban, eredetileg reneszánsz kastélyát a 17. sz.-ban emelték. Felsőjattón neolitikum, vas-, római és népvándorlás kori régészeti leleteket, kelta és avar sírokat, valamint 10. sz.-i köznépi temetőt tártak fel. – Ir. Novák Veronika–Gál Margit (összeáll.): Trnovec nad Váhom. Tornóc 1113–1993 (1993).