Tirinda Péter
(* 1948. júl. 26. Érsekújvár) Tudományos kutató. A komáromi Gépipari Szakközépiskolában érettségizett 1967-ben; 1972-ben a pozsonyi Szlovák Műszaki Főiskola Gépészeti Karán szerzett mérnöki oklevelet. 1972-től a SZTA Gépmechanikai Intézetének aspiránsa, majd tudományos kutatója, osztályvezetője lett. 1992-től a dán Brüel&Kjaer műszertechnikai cég szlovákiai képviseletének igazgatója....megnyit →
(* 1948. júl. 26. Érsekújvár) Tudományos kutató. A komáromi Gépipari Szakközépiskolában érettségizett 1967-ben; 1972-ben a pozsonyi Szlovák Műszaki Főiskola Gépészeti Karán szerzett mérnöki oklevelet. 1972-től a SZTA Gépmechanikai Intézetének aspiránsa, majd tudományos kutatója, osztályvezetője lett. 1992-től a dán Brüel&Kjaer műszertechnikai cég szlovákiai képviseletének igazgatója....megnyit →
Részletek
Tirinda Péter (csa)
(* 1948. júl. 26. Érsekújvár) Tudományos kutató. A komáromi Gépipari Szakközépiskolában érettségizett 1967-ben; 1972-ben a pozsonyi Szlovák Műszaki Főiskola Gépészeti Karán szerzett mérnöki oklevelet. 1972-től a SZTA Gépmechanikai Intézetének aspiránsa, majd tudományos kutatója, osztályvezetője lett. 1992-től a dán Brüel&Kjaer műszertechnikai cég szlovákiai képviseletének igazgatója. Kutatási területe a gumirugók dinamikus tulajdonságainak vizsgálata, gépmechanikai mérések automatizálása, rezgésdiagnosztika. 1990–1992-ben a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom parlamenti képviselője. 1981-ben a SZTA díjával tüntették ki.
Tiszacsernyő (Čierna nad Tisou)
Város a Tőketerebesi járásban, az Alföldön, a Bodrogköz ÉK-i részén, a Latorca és a Tisza folyása között, Királyhelmectől K-re, a szlovák–magyar–ukrán hármashatár közelében. L: [1961] – 1704, ebből 396 (23,2%) magyar; [2011] – 3885, ebből 2419 (62,3%) magyar, 1298 (33,4%) szlovák, 16 (0,4%) roma...megnyit →
Város a Tőketerebesi járásban, az Alföldön, a Bodrogköz ÉK-i részén, a Latorca és a Tisza folyása között, Királyhelmectől K-re, a szlovák–magyar–ukrán hármashatár közelében. L: [1961] – 1704, ebből 396 (23,2%) magyar; [2011] – 3885, ebből 2419 (62,3%) magyar, 1298 (33,4%) szlovák, 16 (0,4%) roma...megnyit →
Részletek
Város a Tőketerebesi járásban, az Alföldön, a Bodrogköz ÉK-i részén, a Latorca és a Tisza folyása között, Királyhelmectől K-re, a szlovák–magyar–ukrán hármashatár közelében. L: [1961] – 1704, ebből 396 (23,2%) magyar; [2011] – 3885, ebből 2419 (62,3%) magyar, 1298 (33,4%) szlovák, 16 (0,4%) roma nemzetiségű. A: [2011] – 2759 (71,0%) magyar, 945 (24,3%) szlovák, 5 (0,1%) roma. V: [2011] – 1836 r. k., 835 gör. kat., 641 ref., 27 ev. – Vasúti átrakodó állomás és teherforgalmú vasúti határátkelőhely Ukrajna felé. Felépítése a második vh., ill. a Kárpátalja Szovjetunióhoz csatolásával (1945) létrejött új csehszlovák–szovjet határ kijelölése után vette kezdetét. Az Ágcsernyő határában megépült vasutastelepet önálló községgé 1957-ben szervezték, városi rangot 1969-ben kapott. 1968. júl. 29–aug. 1. között, a Szovjetunió csehszlovákiai intervencióját megelőzően, a csehszlovák és a szovjet kommunista pártvezetés egyik utolsó tanácskozásának színhelye volt. R. k. (Szt. Kereszt felmagasztalása) temploma 1997-ben épült. Határában 1951-ben honfoglalás kori sírokat találtak. A 21. sz. elején magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett.
Tiszahát
-> Ung-vidék Néprajzi tájegység
Az egykori Nagykaposi járás területe, amely az Alföld északkeleti kiszögellését jelenti. A Latorca, Ung és Laborc folyók határolják. Vízjárta, lápos, mocsaras terület, aminek részleges lecsapolása csak a 20. sz. elején kezdődött meg, s a második vh. utáni évtizedekben fejeződött be. A valóban sajátos, a...megnyit →
Az egykori Nagykaposi járás területe, amely az Alföld északkeleti kiszögellését jelenti. A Latorca, Ung és Laborc folyók határolják. Vízjárta, lápos, mocsaras terület, aminek részleges lecsapolása csak a 20. sz. elején kezdődött meg, s a második vh. utáni évtizedekben fejeződött be. A valóban sajátos, a...megnyit →
Részletek
Az egykori Nagykaposi járás területe, amely az Alföld északkeleti kiszögellését jelenti. A Latorca, Ung és Laborc folyók határolják. Vízjárta, lápos, mocsaras terület, aminek részleges lecsapolása csak a 20. sz. elején kezdődött meg, s a második vh. utáni évtizedekben fejeződött be. A valóban sajátos, a környezettől markánsan különváló népi kultúrája tette közismertté (nagyjából ugyanezt a térséget a korábbi irodalom inkább Tiszahátként emlegeti). A térség jellegzetes természetföldrajzi viszonyaiból adódóan az ~ lakóinak életében fontos szerepet kapott az ártéri gazdálkodás (a széna, a gyümölcs, a fűzfavesszőre irányuló gyűjtögető gazdálkodás, a halászat), ám alapvetően mégis az állattenyésztés és a szántóföldi földművelés jelentette a fő megélhetési forrást. A folyók árterületei kedveztek az állattenyésztésnek, amely – a vízrajzi viszonyoknak köszönhetően – meglehetősen hosszú ideig konzervált archaikusabb fajtákat (rackajuh, mangalica). A pásztorkodás és az állattartás mikéntje a területet egyértelműen az Alföldhöz, mint kulturális nagytájhoz kapcsolja. Az állattartás jelentőségével magyarázható, hogy az ~en virágzó pásztorművészet alakult ki. Településszerkezetileg e térség falvait is alapvetően a természetföldrajzi viszonyok határozzák meg, ám fontos szerepet játszanak az egyes települések szerkezeti kialakításában a társadalmi viszonyok is. Szalagtelkes úti falvak (Csicser) éppúgy jellemzőek a vidékre, mint a halmazos települések (Szirénfalva). A lakóházak építőanyaga (a más, vízjárta területekhez hasonlóan) eredetileg a paticsfal (sárral tapasztott vesszőfal) volt, amit fokozatosan váltottak föl a lapos kövekből épített alapra húzott vályog-, ill. vertfalú házak. Tetőfedésre a zsúpszalmát, majd az első vh. után divatba jött cserepet, ill. bádogot használták. A tetőformák közül a sátortető volt általánosan elterjedt. A lakóházak három osztatúak voltak, és elsőház – pitvar – hátsóház egységből álltak úgy, hogy kívülről a konyhán (pitvar) át lehetett bejutni az első és a hátsó szobába is. A vidék folklórját, annak ellenére, hogy a táj szülötte volt Erdélyi János, a legutóbbi időkig szinte egyáltalán nem ismertük. Az utóbbi évtizedben, Géczi Lajos gyűjtőmunkájának köszönhetően, alkothatunk képet az ~ népköltészetéről (gyermekmondókák, mondák, mesék). – Ir. Bodnár Lajos: Csuprosok és üstfoltozók. Ung megyei árucsere és vásárok a századfordulón (1993); Galgóczy Tibor: Az Ungvidék pásztorművészete (1999); Géczi Lajos: Ungi népmesék és mondák (1989).
Tlmače
-> Garamtolmács; Tolmács (Tlmače)
Város a Lévai járásban, a Selmeci-hegység és a Kisalföld határán, az ún. Szlovák-kapunál, a Garam folyó bal partján, Lévától ÉNy-ra. L: [1921] – 464, ebből 452 (97,4%) szlovák, 12 (2,6%) magyar; [1991] 5478, ebből 5178 (94,5%) szlovák, 193 (3,5%) magyar; [2011] – 3823, ebből...megnyit →
Város a Lévai járásban, a Selmeci-hegység és a Kisalföld határán, az ún. Szlovák-kapunál, a Garam folyó bal partján, Lévától ÉNy-ra. L: [1921] – 464, ebből 452 (97,4%) szlovák, 12 (2,6%) magyar; [1991] 5478, ebből 5178 (94,5%) szlovák, 193 (3,5%) magyar; [2011] – 3823, ebből...megnyit →
Részletek
Város a Lévai járásban, a Selmeci-hegység és a Kisalföld határán, az ún. Szlovák-kapunál, a Garam folyó bal partján, Lévától ÉNy-ra. L: [1921] – 464, ebből 452 (97,4%) szlovák, 12 (2,6%) magyar; [1991] 5478, ebből 5178 (94,5%) szlovák, 193 (3,5%) magyar; [2011] – 3823, ebből 3548 (92,8%) szlovák, 59 (1,5%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 3512 (91,9%) szlovák, 63 (1,6%) magyar. V: [2011] – 2547 r. k., 189 ev., 20 ref., 7 gör. kat. – R. k. (Fájdalmas Szűzanya) kápolnája 1926-ban épült. A második vh.-t követően erőteljesen iparosították, 1949–51 között nagy acélfeldolgozó, energiaipari berendezéseket előállító gépgyára létesült, s 1986-ban városi rangot kapott. 1986–95 között közigazgatásilag hozzá tartozott Kiskoszmály és Nagykoszmály.
Tóbisz Titusz
(* 1978. dec. 21. Rimaszombat) Színész. Az általános iskolát szülővárosában végezte, majd Füleken érettségizett (1996). Tanulmányait 2001-ben Budapesten folytatta a Krónikásének Zeneiskolában, ahol Dévai Nagy Kamilla vezetése mellett, énekes-gitáros előadóművészetet tanult. Tanulmányait a Kassai Állami Konzervatóriumban folytatta. 2005-től a Thália Színház társulatának tagja volt....megnyit →
(* 1978. dec. 21. Rimaszombat) Színész. Az általános iskolát szülővárosában végezte, majd Füleken érettségizett (1996). Tanulmányait 2001-ben Budapesten folytatta a Krónikásének Zeneiskolában, ahol Dévai Nagy Kamilla vezetése mellett, énekes-gitáros előadóművészetet tanult. Tanulmányait a Kassai Állami Konzervatóriumban folytatta. 2005-től a Thália Színház társulatának tagja volt....megnyit →
Részletek
Tóbisz Titusz (TSZA)
(* 1978. dec. 21. Rimaszombat) Színész. Az általános iskolát szülővárosában végezte, majd Füleken érettségizett (1996). Tanulmányait 2001-ben Budapesten folytatta a Krónikásének Zeneiskolában, ahol Dévai Nagy Kamilla vezetése mellett, énekes-gitáros előadóművészetet tanult. Tanulmányait a Kassai Állami Konzervatóriumban folytatta. 2005-től a Thália Színház társulatának tagja volt. Musicalok, drámák, zenés vígjátékok és operettek szereplője. Színházi pályafutásán kívül rock-zenekarok énekeseként is fellépett. Jelenleg a Kassai Állami Színház operatársulatának tagja. A Kassai Thália Színházban és a Miskolci Nemzeti Színházban is vendégszerepel. – Főbb színházi szerepei: Thália Színház Budapest: Római katona (Illés Lajos: Betlehem csillaga – Erkel Színház). Kassai Thália Színház: Sir Kán (Dés László–Geszti Péter–Békés Pál: A dzsungel könyve); Vay Ádám, Vak igric (Szigligeti Ede: II. Rákóczi Ferenc fogságai); Bill (William Sommerset Maugham–Nádas Gábor–Szenes Iván: Imádok férjhez menni); Lőrincke szomszéd (Örkény István: Tóték); Titusz, Farkas (Viktor Orlov: A lopott tojás titka); Murray (Neil Simon: Furcsa pár); Lantos, Lovag (Egressy Zoltán: Angyalkövet); Makáts főtanácsos (Zágon István–Nóti Károly–Eisemann Mihály: Hyppolit, a lakáj); Castel Jaloux (Edmond Rostand: Cyrano de Bergerac); Lovas (Peter Shaffer: Equus); Milt (Murray Schisgal: Szerelem, ó!); Sir Kán (Dés László–Presser Gábor: Dzsungel könyve); Rádiós (Presser Gábor–Horváth Péter–Sztevanovity Dusán: A padlás); Lucien Ouvrier (Eisemann Mihály–Zágon István–Somogyi Gyula: Fekete Péter); Pincér (Carlo Goldoni: Két úr szolgája); Hosszú (Dés László–Nemes István: Valahol Európában); Tasziló (Kálmán Imre: Marica grófnő). Miskolci Nemzeti Színház: Abdalló (Giuseppe Verdi: Nabucco), Jean Valjean (Claude Michael Schoenberg: Nyomorultak). Kassai Állami Színház: Szerető (Giacomo Puccini: Köpeny és Gianni Schicchi), Charles (William Shakespeare: Ahogy tetszik). – Ir. Kolár Péter és szerzőtársak: A Kassai Thália Színház negyven éve (2009). Színházi évkönyvek (Budapest); Divadlá na Slovensku [Szlovákiai színházak] (Az 1970/71-es évadtól 2010/11-ig).
Tobler János
(* 1889. szept. 27. Sopron [Mo.] † ?) Publicista, politikus. Kelmefestőnek tanult ki. Már fiatalon bekapcsolódott a keresztényszocialista mozgalmakba. 1918–1920 között a Presburger Tagblatt felelős szerkesztője volt. 1918 után részt vett az Országos Keresztényszocialista Párt megszervezésében; 1920 szept.-éig a párt főtitkára, 1920-tól nemzetgyűlési képviselő....megnyit →
(* 1889. szept. 27. Sopron [Mo.] † ?) Publicista, politikus. Kelmefestőnek tanult ki. Már fiatalon bekapcsolódott a keresztényszocialista mozgalmakba. 1918–1920 között a Presburger Tagblatt felelős szerkesztője volt. 1918 után részt vett az Országos Keresztényszocialista Párt megszervezésében; 1920 szept.-éig a párt főtitkára, 1920-tól nemzetgyűlési képviselő....megnyit →
Részletek
(* 1889. szept. 27. Sopron [Mo.] † ?) Publicista, politikus. Kelmefestőnek tanult ki. Már fiatalon bekapcsolódott a keresztényszocialista mozgalmakba. 1918–1920 között a Presburger Tagblatt felelős szerkesztője volt. 1918 után részt vett az Országos Keresztényszocialista Párt megszervezésében; 1920 szept.-éig a párt főtitkára, 1920-tól nemzetgyűlési képviselő. Rendezetlen állampolgársága miatt 1921-ben megfosztották képviselői mandátumától, 1922-ban pedig kiutasították Csehszl.-ból. Mo.-on telepedett le, ahol a Rákóczi Szövetség munkatársaként dolgozott. 1926–1939 között a magyar országgyűlés tagja volt. Az 1930-as években a keresztény szellemiségű szakszervezetek meghatározó személyisége, az Országos Szakegyesületek Szövetségének az elnöke volt. – Fm. A munkásság helyzete a diktatórikus államokban (é. n.)
Töböréte (Töböréte)
Részletek
1940-ben Hegyéte néven Hegybeneétével egyesített község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz központi részén, Dunaszerdahelytől K–DK-re. L: [1921] – 179, ebből 179 (100%) magyar nemzetiségű. V: [1921] – 143 r. k., 31 ref., 3 izr., 2 ev.
Töhöl (Tehla)
Részletek
Község a Lévai járásban, a Garammenti-hátság É-i részén, Verebélytől DK-re. L: [1921] – 698, ebből 576 (82,5%) magyar, 122 (17,5%) szlovák; [2011] – 525, ebből 408 (77,7%) szlovák, 92 (17,5%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 397 (75,6%) szlovák, 104 (19,8%) magyar. V: [2011] – 311 r. k., 92 ref., 15 ev., 1 gör. kat. – Ref. temploma a 19. sz. elején klasszicista, r. k. (Szentolvasó Királynője) temploma 1957-ben modernista stílusban épült.
Tok Béla
(* 1936. máj. 15. Lakszakállas, † 1993. márc. 17. Komárom) Tanár, helytörténész, muzeológus. Komáromban érettségizett (1955), a pozsonyi Pedagógiai Főiskolán szerzett magyar–történelem szakon tanári oklevelet (1959). Ezután Zselízen és Dunaszerdahelyen volt gimnáziumi tanár. 1969–1988 között a komáromi Duna Menti Múzeum munkatársa, majd komáromi iskolákban...megnyit →
(* 1936. máj. 15. Lakszakállas, † 1993. márc. 17. Komárom) Tanár, helytörténész, muzeológus. Komáromban érettségizett (1955), a pozsonyi Pedagógiai Főiskolán szerzett magyar–történelem szakon tanári oklevelet (1959). Ezután Zselízen és Dunaszerdahelyen volt gimnáziumi tanár. 1969–1988 között a komáromi Duna Menti Múzeum munkatársa, majd komáromi iskolákban...megnyit →
Részletek
(* 1936. máj. 15. Lakszakállas, † 1993. márc. 17. Komárom) Tanár, helytörténész, muzeológus. Komáromban érettségizett (1955), a pozsonyi Pedagógiai Főiskolán szerzett magyar–történelem szakon tanári oklevelet (1959). Ezután Zselízen és Dunaszerdahelyen volt gimnáziumi tanár. 1969–1988 között a komáromi Duna Menti Múzeum munkatársa, majd komáromi iskolákban tanított. Muzeológusként főleg a régi fegyverek, az erődrendszerek és a komáromi céhek érdekelték. – Fm. A komáromi szabók céhkönyve (tan., 1987).
Tokaji Borvidék
A legnagyobb hírnévnek örvendő szlovákiai borvidék, a szőlő és borkultúrájáról világhírűvé vált Tokaj-hegyaljai borvidék Szl.-ra eső része (a Tokaj-hegyaljai borvidék döntő hányada Mo.-on terül el). A ~ területi kiterjedése vita tárgyát képezi Szl. és Mo. közt, mivel az 1908-as bortörvény alapján a Tokaj-hegyaljai borvidékhez...megnyit →
A legnagyobb hírnévnek örvendő szlovákiai borvidék, a szőlő és borkultúrájáról világhírűvé vált Tokaj-hegyaljai borvidék Szl.-ra eső része (a Tokaj-hegyaljai borvidék döntő hányada Mo.-on terül el). A ~ területi kiterjedése vita tárgyát képezi Szl. és Mo. közt, mivel az 1908-as bortörvény alapján a Tokaj-hegyaljai borvidékhez...megnyit →
Részletek
A legnagyobb hírnévnek örvendő szlovákiai borvidék, a szőlő és borkultúrájáról világhírűvé vált Tokaj-hegyaljai borvidék Szl.-ra eső része (a Tokaj-hegyaljai borvidék döntő hányada Mo.-on terül el). A ~ területi kiterjedése vita tárgyát képezi Szl. és Mo. közt, mivel az 1908-as bortörvény alapján a Tokaj-hegyaljai borvidékhez a szlovák oldalon mindössze három község, Szőlőske, Szlovákújhely és Kistoronya tartozhatna (mintegy 172 hektárnyi szőlővel), azonban a második vh. után a csehszlovák kormány geológiai kísérletekre hivatkozva további községekkel összesen mintegy 900 hektárra bővítette a Tokaj-hegyaljai borvidék Szl.-ra eső területét. A szlovákiai borvidékeket meghatározó törvény jelenleg az alábbi községeket sorolja be a ~be: Kistoronya, Nagytoronya, Csörgő (Čerhov), Szlovákújhely, Szőlőske, Nagybári és Csarnahó. Napjainkban a termő szlovákiai tokaji szőlőterületek kiterjedése mintegy 375 ha. A szlovákiai ~ idegenforgalmi értékét nagyban növeli az a tény, hogy a borvidék magyarországi része (melynek kiterjedése közel 5246 ha) 2002-ben világörökségi rangot kapott, mint kultúrtáj, amely a szőlőtermelés és a borkultúra területén a hagyományos módszerek megőrzésével garantálja a tokaji bor egyediségét, kiváló minőségét.