A (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig

A Kassai Zenekedvelők Dalegylete és a magyar pártok kultúrreferátusának vezetője, Sziklay Ferenc kezdeményezésére 1925-ben alakult meg. Hivatalosan 1927-től működött, székhelye 1930-ig Kassa, utána Pozsony volt. Országos elnöke Giller János volt. 1931-ben 14, 1936-ban 55 tagegyesülete működött. 1930-tól rendszeresen megszervezte az országos dalosünnepséget. A 1935–1938 között Boross Béla szerkesztésében Magyar Dalunk címmel negyedévenként megjelenő lapot adott ki.

Illegális szlovákiai magyar szervezet a második vh. utáni években. Megalakulását a magyar kisebbséget ért jogfosztó intézkedések váltották ki. Célja az volt, hogy dokumentálja ezeket, információval lássa el a szlovákiai magyarságot, s tájékoztassa a magyarországi hivatalokat. A szervezetnek két regionális csoportja működött: az egyik Pozsony központtal a nyugat-szlovákiai térséget, a másik pedig Rozsnyó központtal Gömört és a keleti területeket foglalta magában. A ~ munkájába elsősorban kat. papok, ref. lelkészek, Pozsonyban és Budapesten tanuló egyetemisták kapcsolódtak be. Vezetői közé Paksi László pozsonypüspöki kat. káplán, Arany Albert László nyelvész, Hentz Zoltán, Lipcsey Gyula, Krausz Zoltán, Varró István és Hajdú László tartoztak. A magyar lakosság minél jobb informálása érdekében a szervezet sokszorosított illegális lapokat is kiadott. A Barslédecen és Pozsonyban szerkesztett nyugat-szlovákiai terjesztésű Gyepü Hangja készítője Hentz Zoltán és Lipcsey Gyula, a Rozsnyón szerkesztett közép- és kelet-szlovákiai terjesztésű Észak Szava készítője pedig Krausz Zoltán, Varró István és Hajdú László voltak. 1946-ban Felvidék címmel egy harmadik illegális magyar nyelvű lap is megjelent. – A ~ állandó kapcsolatot épített ki a magyar kat. egyház fejével, Mindszenty József esztergomi hercegprímással, akit folyamatosan tájékoztattak a magyar kisebbséget sújtó jogfosztó intézkedésekről. Erőteljesen fellépett a reszlovakizációval szemben, s időszaki lapjaiban annak elutasítására biztatta a lakosságot. A párizsi békekonferenciára memorandumot intézett a magyar kormány vezető tisztségviselőihez, amelyben a szlovákiai magyar kisebbség érdekeinek védelmére szólította fel azokat. A memorandum követelte, hogy a magyar békeküldöttség ragaszkodjon a „népet földdel” elvhez, vagyis ha Csehszl. nem akarja biztosítani a magyar kisebbségnek az 1938 előtti kisebbségi jogokat, akkor csak a határok megváltoztatása jelentheti a megoldást. – A csehszl. hatóságok természetesen felfigyeltek az illegális szervezkedésre, s a párizsi békekonferenciát követően fokozatosan felszámolták annak tevékenységét. A pozsonyi Állambíróság 1949. december 30-án ítéletet hirdetett a ~ aktivistái, valamint az ugyancsak magyarországi kapcsolatokat fenntartó Bokor Ferenc kántortanító és társai elleni perben, akiket „a köztársaság elleni bűncselekmény” és a népi demokratikus rendszer megdöntésének előkészítésével, ill. államtitkok elárulásával vádoltak. Az ún. csehszl.-i magyar Mindszenty-perben, amelyben összesen 32 személy, köztük 20 római katolikus pap és 4 református lelkész ellen emeltek vádat, Arany Adalbert László nyelvészt, egyetemi tanárt, a szervezet vezetőjét 8 év, Hentz Zoltán főiskolai hallgatót, Hajdú László gépészmérnököt, Varró István egyetemi hallgatót, Krausz Zoltán filmrendezőt és Restály Mihály katolikus lelkészt 6 év, Mészáros Gyula katolikus káplánt, Lipcsey Gyula főiskolai hallgatót és Bokor Ferenc katolikus kántortanítót 5 év, Vízváry László református lelkészt 2 év fegyházbüntetésre ítélték, a többi 22 vádlottat felmentették a vád alól. – A Kassai Területi Bíróság 1990. szeptember 12-én rehabilitálta a ~ aktivistáit: a már elhunyt Arany A. Lászlót, Restály Mihályt, Hentz Zoltánt, Varró Istvánt és Vízváry Lászlót, valamint a még életben lévő Krausz Zoltánt, Mészáros Gyulát, Lipcsey Gyulát és Hajdú Lászlót.

1938 júl.-ában Kassán alakult meg Gömöry János és Darkó István kezdeményezésére. A szervezők számára a mo.-i Magyar írók Gazdasági Egyesülete (népszerű rövidített nevén: IGE) szolgált mintául. A politikai életben bekövetkezett és a bécsi döntéssel tetőző változások miatt már semmilyen tevékenységet nem fejtett ki.

Szl. magyar tudományos egyesület a két vh. közötti időszakban (Pozsony, 1936). Megalakulásának okait leginkább abban kell keresni, hogy a Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság tudományos szakosztálya gyakorlatilag nem fejtett ki semmiféle tevékenységet, a prágai Csehszlovák Kisebbségkutató Intézet pedig kizárólag csehszlovák szempontú kutatásokat folytatott, s a szlovákiai magyar tudományosság képviselőit nem vonta be munkájába. Bár a ~ elsősorban baloldali és aktivista jellegű szervezkedésnek számított, munkájába más irányultságú szakemberek is bekapcsolódtak. Munkatársai közé tartoztak többek között Hantos László, Brogyányi Kálmán, Révay István gróf, Sas Andor, Szalatnai Rezső, Machnyik Andor. Hat szakcsoportot hozott létre: a jogi, gazdasági, kulturális, egészségügyi, történelmi és szociológiai csoportot. A ~hez fűződik a Tavaszi Parlament megszervezése. A ~ (részben a benne konkurenciát látó Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság befolyásos személyiségeinek hatására) sem működési engedélyt, sem pedig anyagi támogatást nem kapott, így rövid működés után feloszlott. – Vezető: Jankó Zoltán.

1945 után az első önálló magyar könyvkiadó Csehszl.-ban (Pozsony, 1953–1956). Formálisan a Csemadok KB-ához tartozott, tevékenységében azonban önálló volt. Munkatársai a Magyar Könyvtár korábbi szerkesztői (Balassa Eleonóra, Sima Ferenc, Czagány Iván, Walla Frigyes, Tóth Tibor, Hubik István) voltak. Indulása évében 47 művet jelentetett meg. A ~ adta ki a kortárs írók első gyűjteményes kötetét (Új Hajtások. Fiatal szlovákiai magyar írók és költők antológiája, szerkesztette Szőke József, 1953) s egy válogatást az első köztársaság irodalmából (Megalkuvás nélkül, szerkesztette Szűcs Béla, 1954). 1956-ban beolvasztották a Szlovák Szépirodalmi Könyvkiadóba, mely később Tatran néven működött tovább. A kiadó tevékenységében meghatározó szerepet játszott az az 1953-ban aláírt egyezmény, amely a csehszlovák–magyar közös könyvkiadás elveit rögzítette. Ez (kiegészítésekkel) 1989-ig érvényben volt. – Vezető: Fendt Pál.

A szlovákiai magyarok kisebbségvédelmi szervezete (Losonc, Pozsony, 1922). A Népszövetségi Ligák Világszövetségének a tagja a két vh. közötti időszakban. A Szlovenszkói és Ruszinszkói Szövetkezett Ellenzéki Pártok Közös Bizottsága keretén belül a Szüllő Géza vezetése alatt működő külügyi albizottság hozta létre. A ~ hivatalos bejegyzését azonban a csehszlovák hatóságok évekig elutasították, így arra csupán 1925-ben került sor. A ~ feladata a szlovákiai magyar kisebbséget ért sérelmeknek a nemzetközi közvélemény elé tárása volt. Ebben a feladatban kulcsszerep jutott Szüllő Gézának, aki a húszas évek elejétől rendszeresen képviselte a magyar kisebbséget a különböző nemzetközi fórumokon: a Népszövetségi Ligák Világszövetségében, az Európai Nemzetiségek Kongresszusán és más intézményekben. – Vezető: Novek Béla (1922); Esterházy János (1931); Szüllő Géza (1937).

Kulturális és közművelődési ernyőszervezet a két vh. közötti években (Rimaszombat, Kassa, 1928). A szövetség feladata az volt, hogy biztosítsa a magyar pártok és a kulturális élet egyes szereplői közötti folyamatos kapcsolatot, ill. befolyást gyakoroljon a szlovákiai magyarok kulturális életére. 1928-ban szervezte meg Sziklay Ferenc szervezte meg, az ellenzéki Magyar pártok kultúrreferátusának vezetője. Alapszabályait 1931-ben hagyta jóvá a prágai belügyminisztérium. Elnöke Törköly József ügyvéd, parlamenti képviselő, főtitkára pedig Márkus László, a Gömör c. hetilap főszerkesztője volt.

Tudományos és művelődési intézmény a két vh. közötti Csehszl.-ban (Pozsony, 1931–1945). A közismert nevén csak Masaryk Akadémiának nevezik. Masaryk köztársasági elnök 1930 szept.-ében Losoncon jelentette be, hogy nyolcvanadik születésnapja alkalmából jelentős pénzadománnyal (1 millió korona) kívánja támogatni egy magyar tudományos, művészeti társaság létrehozását. Alakuló közgyűlésére 1931. nov. 8-án került sor. A ~nak három szakosztálya működött: a tudományos, az irodalmi és a művészeti. Tagságának nagy része aktivista szellemiségű volt, így a társaság a kezdetektől fogva politikai viták kereszttüzébe került. Noha a ~ a Szlovákiai Magyar Tudományos Akadémia szerepét kívánta betölteni, ennek nem tudott eleget tenni. Különösen a tudományos szakosztály tevékenysége maradt el a várakozástól, mivel a tagság nagy része nem rendelkezett megfelelő tudományos képesítéssel. Jelentősebbnek mondható az irodalmi és művészeti tevékenysége, a képzőművészeti kiállítások szervezése, írók és művészek anyagi támogatása, színvonalas publikációk megjelentetése. A ~ lapjai a Magyar Figyelő (1933–1935) és a képzőművészeti szakosztály által kiadott Forum (1933–1938) voltak. Az első bécsi döntést követően tagságának csupán a kisebb része maradt Szl.-ban. A ~ irányítását egy intézőbizottság vette át, amelyben meghatározó egyénisége Duka Zólyomi Norbert volt. A Szlovák Köztársaság megalakulását követően az új hatalom szigorú ellenőrzés alá vonta és kormánybiztost nevezett ki élére. Ebben az időszakban tényleges tevékenységet a társaság már nem fejthetett ki. A vh. befejezését követően a Szlovák Nemzeti Tanács feloszlatta, vagyonát pedig elkobozta. – Elnökei: Orbán Gábor (1931–1936); Balogh Elemér (1936–1938). – Főtitkárai: Szerényi Ferdinánd (1931–1936); Duka Zólyomi Norbert (1936–1945). – Ir. Popély Gyula: A Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság (1973).

Magyar újságírók politikailag semleges érdekvédelmi szervezete (1926–1939). Alakuló közgyűlését 1926. ápr. 19-én tartotta Pöstyénben. A szindikátus fő célja az újságírók hivatásával összefüggő érdekek védelme és a munkanélküli, ill. nyugalmazott tagok anyagi támogatása volt. – Vezető: Dzurányi László, Kasztor Ernő.

A Csehszlovák Testnevelési Szövetség hetilapja (Pozsony, 1953. jan.–1969. dec.). Utódlapja a Sportvilág (1970. jan.–1971. dec.). – Szerk. Federmayer István.

Az Iskola- és Népművelésügyi Minisztérium hivatalos közlönyének (Věstník) kivonatos magyar fordítása (Komárom, 1930 febr.–1937 dec.).  Kiadója a Szlovenszkói Általános Magyar Tanítóegyesület volt. – Szerk. Vásárhelyi Károly, Uhereczky Géza.

A Csemadok Országos Tanácsa által 2008-ban alapított díj, amely kezdetben a Életfa Díj nevet viselte. A díjat a Csemadokban hosszú éveken át kiemelkedő tevékenységet folytató személyiségek kapják minden év január 22-én, a Magyar Kultúra napján. Az életműdíjjal évente 5-6 főt díjaznak.

A Csemadok Országos Elnöksége által 2013-ban létrehozott elismerés, amellyel olyan a Csemadokban kiemelkedő teljesítményt folytató személyeket díjaznak, akik a Csemadok Életmű Díj odaítéléshez szükséges életkort még nem érték el.

1968-ban alakult a Kassai Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola és Gimnázium (mai nevén: Márai Sándor Gimnázium és Alapiskola) keretében. A kórus vezetője Homolya Éva volt. A kórus célja és küldetése, hogy megnyerje a gyerekeket a zene és a közös éneklés szépségének. Sokat segített a kórus szakmai színvonalának formálásában a pécsi Leőwey Klára Gimnázium. A ~ Pécsett minden alkalommal részt vett az Éneklő Ifjúság Napokon. Itt több országos hírű énekkarral együtt lépett fel. 2005-ben a privigyei Mládež spieva c. nemzetközi kórusversenyen Ferencei Andreát a legjobb karmesterként ismerték el. – Vezető: Kekeňákné Homolya Szilvia, Ferencei Andrea.