POLÁK LASZLO (FI)

(* 1946. nov. 29. Pozsony, † 2017. júl. 10.) Szerkesztő. Iskolai tanulmányait Szencen végezte, ahol 1963-ban érettségizett. Az akkor kötelező katonai szolgálat kitöltése után a Csehszlovák Televízió pozsonyi stúdiójának dokumentarisztikai szerkesztőségében kezdett dolgozni, a filmstábon belül szinte az összes aszisztensi pozíciót betöltötte. 1970 szeptemberétől külső munkatársként, majd 1973-tól főállásban a Csehszlovák Rádió magyar nyelvű adásának (a mai Pátria Rádió) szerkesztője, riportere, műsorvezetője. Kezdetben a Kontaktus című ifjúsági műsor riportere volt. A szórakoztató jellegű műsorok mellett egyre gyakrabban híradózott, sőt pár évig   hírszerkesztőként is dolgozott. 1974-ben az akkori fiatal kollégáival közösen részt vett a magyar nyelvű adás élő közvetítéseinek beindításában, és a későbbiek folyamán rendszeres szerkesztőjévé vált a Szombat reggel című publicisztikai magazinnak. A nyolcvanas évek derekától szerkesztette a Szívesen hallgattuk című ismétlő műsort, amely elsősorban   a hangtári felvételek újrahallgatásának elvén alapult. A rendszerváltás után új műsortípusokkal jelentkezett. Ilyen volt többek közt az Új Hullámhossz, a szombatonként jelentkező politikai magazin. Részt vett a folyamrádiózás létrehozásában, ott volt az egész délutánt átfogó Pavilon indulásánál is. 2003-ban megkapta a 2002-es év legjobb rádiós műsorvezetőinek járó Kristálymikrofon-díjat.

Polgár Anikó (FI)

(* 1975. okt. 2. Vágsellye) Költő, műfordító, irodalomtörténész. A pozsonyi Comenius Egyetem BTK-án szerzett magyar–latin szakos tanári oklevelet (1998). 2004-ben az ELTE BTK-án megvédte doktori értekezését. 2003-tól a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Közép-európai Tanulmányok Kara Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékének oktatója, majd 2013-tól a pozsonyi Komenský Egyetem Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékének oktatója. 1992-től publikál. Latin, újgörög, szlovák, cseh, finn irodalmat fordít. Dunaszerdahelyen él. – Főbb díjak: Tokaji Írótábor Díja (2000); a Madách Imre-díj (2003); Posonium Irodalmi Díj Különdíja (2003); Forbáth Imre-díj (2010); Déry Tibor-díj (2020). – Fm. Trója, te feltört dió (v., 1998); Catullus noster. Catullus-olvasatok a 20. századi magyar költészetben (tan., 2003); Ráfogások Ovidiusra. Fejezetek az antik költészet magyar fordítás- és hatástörténetéből (tan., 2011). .

Pólos Árpád (TSZA)

(* 1957. márc. 15. Rimaszombat) Színész. Rimaszombatban érettségizett 1976-ban, majd könyvtárosi szakképesítést szerzett 1978-ban Turócszentmártonban. 1982-től a Matesz kassai Thália Színpad, ill. annak önállósulósa után a Kassai Thália Színház színésze. Kövesdi Szabó Máriával közösen számos önálló műsor összeállítója, szereplője; egyéb műsoros összeállításoknak, rádiófelvételeknek is gyakori szereplője. – Főbb színházi szerepei: Kassai Thália Színpad: Lipitlotty (Csokonai Vitéz Mihály: Karnyóné); Tonin (Angelo Beolco Ruzante: Csapodár madárka); Bodnár János (Németh László: Bodnárné); György (Karel Čapek: Az anya); Kányai (Szigligeti Ede: Liliomfi); Wurm (Friedrich Schiller: Ármány és szerelem). Kassai Thália Színház: Noah (N. Richard Nash: Az esőcsináló); Slim (John Steinbeck: Egerek és emberek); Stanley (Tenessee Williams: A vágy villamosa); Capulet (William Shakespeare: Rómeó és Júlia); Ariste (Jean-Baptiste Molière: Tudós nők); Decius (Székely János: Caligula helytartója); Markinson alezredes (Aaron Sorkin: Semmi és végtelen); Mikhál bán (Katona József: Bánk bán); Vazul (Ratkó József: Segítsd a királyt!); Bromden (Dale Wassermann: Kakukkfészek); Charley (Arthur Miller: Az ügynök halála); Csermlényi Viktor (Örkény István: Macskajáték); Leonida Papagatto (Giulio Scarnacci–Renzo Tarabusi: Kaviár és lencse); Osgood Fielding Peter Stone–Mikó István: Van, aki forrón szereti); Alexis Zorba (Nikos Kazantzakis: Zorba, a szabad ember); Eddie (Arthur Miller: Pillantás a hídról); Színészkirály – Szellem (William Shakespeare: Hamlet); Balu (Dés László–Geszti Péter–Békés Pál: A dzsungel könyve); Csendbiztos (Jean-Baptiste Molière: A fösvény); Örley Dénes (Görgey Gábor: Galopp a Vérmezőn); Tót (Örkény István: Tóték); Roy (Neil Simon: Furcsa pár); Polgármester (Nyikolaj Vasziljevics Gogol: A revizor); Hyppolit (ZágonIstván –Nóti Károly–Eisemann Mihály: Hyppolit, a lakáj); Tanító (Dés László–Nemes István: Valahol Európában); Henrik, tábornok (Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek); Mick O ́Byrne kanonok, a plébános (Brian Friel: Philadelpia, nincs más út!). – Film: (a csak szlovák nyelven feltüntetett műveknek nincs hivatalos műfordításuk); Bitkári plných snov, 1986; Ranč u zelenej sedmy, 1997, r. M.Balajka. – Díjak, elismerések: A Határon Túli Magyar Színházak XII. Fesztiválja, Kisvárda város Önkormányzatának különdíja, Kisvárda, 2000; Magyar Színházak XXIV. Kisvárdai Fesztiválja, Az Emberi Erőforrások Minisztériuma Életmű-díja, Kisvárda, 2012. – Ir. Székely György: Magyar Színházművészeti Lexikon (1994); Kolár Péter és szerzőtársak: A Kassai Thália Színház negyven éve (2009); Ötvös Anna: Akikkel találkozhat(t)unk (2000); Divadlá na Slovensku (Az 1970/71-es évadtól 2010/11-ig); Darvay Nagy Adrienne: A kisvárdai fesztivál (2008), Kisvárdai Várszínház Archívuma.

Ponty Tamás (TSZA)

(* 1986. ápr. 9. Pozsony) Színész. A komáromi Selye János Gimnáziumban érettségizett 2005-ben. Tanulmányait a Pesti Magyar Színiakadémia Művészeti Szakközépiskolában folytatta. Huszár László és Sipos István voltak a vezető tanárai. Tanulmányai alatt Csiszár Imre, Iglódi István és Pinczés István rendezéseiben vett rész. Több musical előadásban is szerepelt. 2008-ban szerződött a Kassai Thália Színházhoz. – Főbb színházi szerepei: Keselyű, Vadász (DésLászló–Geszti Péter–Békés István: A dzsungel könyve); Boy (William Sommerset Maugham: Imádok férjhez menni); Szolgáló a fogadóban (Nyikolaj Vasziljevics Gogol: A revizor); Temetkezési szolga (Csáth Géza: A Janika); 2. kadét (Edmond Rostand: Cyrano de Bergerac); Lámpás (Presser Gábor–Horváth Péter–Sztevanovity Dusán: A padlás); Boy (Eisemann Mihály–Zágon István–Somogyi Gyula: Fekete Péter); Silvio (Carlo Goldoni: Két úr szolgája); Ray (Martin McDonagh: Leenane szépe); Szeplős (Dés László–Nemes István: Valahol Európában); Ede (Bertolt Brecht: Koldusopera); Lojzi (Zerkovitz Béla–Szilágyi László: Csókos asszony); Joe (Brian Friel: Philadelphia, nincs más út !). – Ir. Kolár Péter és szerzőtársak: A Kassai Thália Színház negyven éve (2009); Színházi évkönyvek (Budapest); Divadlá na Slovensku [Szlovákiai színházak]  (Az 1970/71-es évadtól 2010/11-ig).

Popély Árpád (FI)

(* 1970. júl. 24. Pozsony) Történész, egyetemi oktató. A pozsonyi magyar gimnáziumban érettségizett (1988), a Comenius Egyetem BTK-án magyar–történelem szakos tanári oklevelet (1993), a budapesti ELTE-n doktori (PhD) tudományos fokozatot szerzett (2002). 1997–2002-ben a pozsonyi magyar gimnázium tanára, 2002-től a somorjai Fórum Kisebbségkutató Intézet tudományos munkatársa, 2010-től egyben a komáromi Selye János Egyetem Történelem Tanszékének adjunktusa, 2017-től docense. Kutatási területe a szlovákiai magyarság második vh. utáni története. 2006-ban elnyerte a Posonium Irodalmi Díj Elsőkötetes Szerzői Díját. – Fm. A (cseh)szlovákiai magyarság történeti kronológiája 1944–1992 (2006); 1968 és a csehszlovákiai magyarság (dokumentumok, 2008); Iratok a csehszlovákiai magyarság 1948–1956 közötti történetéhez I–II. (dokumentumok, 2008–2014), Fél évszázad kisebbségben (2014), Két választás Csehszlováiában (2019).

Popély Gyula (FI)

(* 1945. jún. 8. Abara) Történész, egyetemi tanár, politikus. Nagymihályban érettségizett (1963), a pozsonyi Comenius Egyetem BTK-án magyar–történelem szakos tanári oklevelet szerzett (1968). A történelemtudomány kandidátusa (1978), az MTA doktora (2003). 1968–1972-ben a pozsonyi, majd a szenci magyar gimnázium tanára, 1972–1981-ben az SZTA Történettudományi Intézetének aspiránsa, tudományos munkatársa, 1981–1990-ben a Szlovák Szakszervezeti Iskola tudományos kutatója. 1991–1997 között a pozsonyi magyar gimnázium és alapiskola igazgatója volt; tisztségéből a kétnyelvű bizonyítványok betiltásával szembeni ellenállása miatt váltották le. 2000-től a budapesti Károli Gáspár Ref. Egyetem tanára, 2001-től az egyetem BTK Új- és Legújabbkori Egyetemes Történeti Tanszékének docense, 2005-ig tanszékvezetője, 2002–2004-ben a BTK dékánhelyettese, 2004–2006-ban az egyetem rektorhelyettese. 1978-tól tagja volt A Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottságának; 1990-ben a prágai parlament kooptált képviselője, 1990–1991-ben az Együttélés Politikai Mozgalom vezetőségi tagja, 1992–1998-ban a Magyar Néppárt alapító elnöke volt. Kutatási területe a szlovákiai magyarság két vh. közötti története. Főbb díjak: Jedlik Ányos-díj (2021), Esterházy János Emlékérem (1996 ). – Fm. A Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság (mon., 1973); Népfogyatkozás. A csehszlovákiai magyarság a népszámlálások tükrében 1918–1945 (mon., 1991); Ellenszélben. A felvidéki magyar kisebbség első évei a Csehszlovák Köztársaságban (1918–1925) (mon., 1995); Erős várunk az iskola. Tanulmányok a szlovákiai magyar oktatásügy problémaköréből 1918–1938 (mon., 2005); Búcsú a főiskoláktól. A felsőoktatás és a felvidéki magyarság 1918–1945 (mon., 2005); Hazatéréstől a hazavesztésig. Magyar oktatásügy és oktatáspolitika a visszatért Felvidéken 1938–1945 (mon., 2006); Felvidék 1914–1920 (mon., 2011); Felvidék 1918–1928. Az első évtized csehszlovák uralom alatt (mon., 2014), Felvidék 1929-1939. A második évtized csehszlovák uralom alatt (mon., 2017).

Pőthe István (SZM)

(* 1947. jún. 27. Nyárasd – † 2022. máj. 31.) Színész. A dunaszerdahelyi mezőgazdasági szakközépiskolában érettségizett 1966-ban. 1969-től 2007-ig a Magyar Területi Színház, ill. jogutódja, a Komáromi Jókai Színház színésze. Magyar és szlovák filmekben szerepelt; a Szlovák Rádió magyar adása hangjátékainak és egyéb műsorainak rendszeres szereplője. Szerkesztett műsorok összeállítója, rendezője. – Főbb színházi szerepei: Nemes (Háy Gyula: Isten, császár, paraszt); Jenő (Jókai Mór: A kőszívű ember fiai); Duskás, a városházi kusztosz és doboló (Szabó Magda: Kiálts, város); Lajtos (Örkény István: Tóték); Lánghy (Jókai Mór: A kőszívű ember fiai); Med, főpincér (Nagy Tibor–Pozsgai Zsolt–Bradányi Iván: A kölyök); Cleante (Jean-Baptiste Molière: Tartuffe); SS hadnagy, szovjet százados (Dobozy Imre: A tizedes meg a többiek); Hudlacsek (Eisemann Mihály–Halász Gyula: Fiatalság bolondság); Leopold főherceg (Parti Nagy Lajos–Darvas Ferenc: Ibusár); Ügyelő (Spiró György: Az imposztor); Hary (Alan Jay Lerner–Frederich Loewe: My Fair Lady); Tarafás Spiridon (Jókai Mór: A gazdag szegények); Bonasziő, fogadós (Alexander Dumas: Három a testőr); Földrajztanár (Molnár Ferenc–Kellér Dezső–Zerkovitz Béla: A doktor úr); Lajos király (Arany János: Toldi); Rendőrtiszt (Jean-Baptiste Molière: Gömböc úr); Ferenc császár (Kodály Zoltán–Paulini Béla–Harsányi Zsolt: Háry János); Leopold Mária herceg (Kálmán Imre–Stein Leó–Jenbach Béla–Gábor Andor–Békeffi István–Kellér Dezső: Csárdáskirálynő). – Vendégjátékok: Vörösmarthy Színház, Székesfehérvár: Lakáj (Zerkovitz Béla–Szilágyi László: Csókos asszony). – Film: Az idők kezdetén, 1975, r. Rényi T.; Negyven lövés, 1980, r. J. Medveď; Katakombák, r. J. Medveď; Turbinák, r. I. Sláviková – Ir. Székely György: Magyar Színházművészeti Lexikon (1994); Tóth László: Déryné nyomában. A komáromi magyar színjátszás története II. (1998); Színházi évkönyvek (OSZMI Budapest); Divadlá na Slovensku (Az 1970/71-es évadtól 2010/11-ig); Kulisszák, ünnepi kiadás (2002).

Potta Géza (FI)

(* 1935. febr. 25. Abaújszina, † 2007. nov. 22.) Cigányprímás. Ötéves korától muzsikált, tudását a neves cigányprímások idősebb generációjától szerezte. Magabiztosan hegedült, virtuóz módon játszott, remekül énekelt. Nemcsak Abaújszinán volt igen kedvelt és foglalkoztatott muzsikus, hanem a széles környéken is nagy népszerűségnek örvendett. A helyi tánccsoportot és a magyarbődi hagyományőrzőket hosszú éveken kísérte zenekarával. Az 1990-es évektől rendszeres vendége a különböző népzenei fesztiváloknak és táboroknak, széles repertoárját a gyűjtők – elsősorban ->Agócs Gergely – sok órányi hangfelvételen rögzítették. Örök zenésztársa és brácsása, Dzsuga Géza „Pimasz” (1930-2003) volt. – Fm. Hanghordozó: Születtem mint prímás (2003)

Prandl Sándor (FI)

(* 1925. szept. 17., Dunaszerdahely, † 1995. jan.) A szlovákiai magyar országos sajtó első hivatásos fotósa volt. Alkotó tevékenységének négy évtizede összefonódik az ötvenes évek elején újrainduló szlovákiai magyar sajtóval. Akkoriban több magyar és szlovák lap munkatársa. 1961-től nyugdíjba vonulásáig a Csemadok hetilapja – a Hét fotóriportere. Sok ezer fekete-fehér, később színes felvételen is megörökítette a főképp Dél-Szlovákiában zajló eseményeket, illetve a legkülönbözőbb rendezvények megannyi mozzanatát (népművészeti fesztiválok, Gombaszög, Zselíz, Jókai Napok, Kodály Napok, valamint portréképei közéleti személyekről, művészekről, írókról, népművelőkről). Számos kiállításon szerepelt fényképeivel, s hat alkalommal önálló kiállítása is volt.  Fotó-hagyatékát a somorjai Bibliotheca Hungarica  őrzi.

Presinszky Lajos (FI)

(* 1939. dec. 10. Nagycétény, † 2010. ápr. 3. Somorja) Író, helytörténész, tanár. Párkányban 1957-ben érettségit, majd 1960-ban Pozsonyban a Felsőbbfokú Pedagógiai Iskola magyar tagozatán földrajz-történelem szakos tanítói oklevelet szerzett. Előbb Nagycétényben, majd Nagylégen és Nagyszarván tanított, az utóbbi helyen iskolaigazgatóként is. 1967-1984 között a Szlovák Kommunista Párt dunaszerdahelyi járási bizottságában dolgozott. 1988-tól a Somorjai Honismereti Ház vezetője volt. A somorjai Csemadok alapszervezet egyik szervező tagja. Elsősorban helytörténettel és paraszti-népi hagyományokkal foglalkozott. Számos krónika és helytörténeti mű kötődik a nevéhez. – Fm. Víz, víz, víz, víz: az 1965-ös csallóközi árvíz publicisztikai és szépirodalmi anyagaiból (Zalabai Zsigmonddal közösen szerk. 1995); Somorja és Tejfalu művelődéstörténete (2004); Mit hagytak ránk a századok? Fejezetek Nagycétény történelméből(2002); Somorja. Történelmi olvasókönyv (Bárdos Gáborral és Végh Lászlóval közösen szerk., 1996).

Prikler László (csa)

(* 1956. szept. 9. Pozsony) Fotográfus. Pozsonyban végezte az alapiskolát és ugyanitt, a Duna utcai magyar gimnáziumban érettségizett (1975), Budapesten fototechnikát tanult 1981 és 1983 között. Tagja a Csehszlovák és Nemzetközi Sajtóintézetnek. Harminc éven keresztül dolgozott különféle nyomtatott médiákban (Új Nő, Új Szó, Remény, Slovenka, Šarm, Báječná žena, Polovníctvo, Rybárstvo, Zdravie, Vlasta stb.). Fotópublikációi jelentek meg lemezborítókon, naptárakon, fotóalbumokban, kiállításokon. Öt egyéni fotókiállítása volt Szlovákiában, és pár kollektív fotókiállításon és prezentáción vett részt Szlovákiában, Magyarországon és Csehországban.

Prikler Mátyás (PrL)

(*1982. aug. 14. Pozsony) Filmrendező, forgatókönyvíró, producer. A Duna utcai magyar alapiskolába és gimnáziumba járt Pozsonyban, Vojtek Sándor osztályába. A pozsonyi Színház-, Zene- és Filmművészeti Főiskola játékfilmrendezői szakán végzett Stanislav Párnický osztályában (2009). A 2005–2006-os tanévet vendéghallgatóként a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetem játékfilmrendezői szakán töltötte, osztályvezető tanárai Szász János és Janisch Attila voltak. – Az MPhilms polgári társulás alapítója és vezetője (2005). A társulás 2008-tól főként ifjúsági művészeti alkotóműhelyek szervezésével foglalkozik. Az MPhilms kft. produkciós iroda alapítója és vezetője (2010). – Filmek: Mirage [Délibáb] (koproducer, rendező Hajdú Szabocs, 2014); Deti [Gyerekek] (producer, rendező Jaro Vojtek, 2014); Slovensko 2.0 [Szlovákia 2.0] (producer Zora Jaurovával, 2014); Ďakujem, dobre [Köszönöm, jól] (rendező, producer, a forgatókönyv társszerzője Marek Leščákkal közösen, 2013); Ďakujem, dobre [Köszönöm, jól] (rendező, a forgatókönyv társszerzője Marek Leščákkal közösen, 2009); Juraj Kubánka (forgatókönyvíró, rendező, 2008); Ďalšie dejstvo – Következő felvonás (rendező, a forgatókönyv társszerzője Kiss Mártonnal, 2006); Oni nie sú tvoj muž – Nem ők a te férjed (forgatókönyvíró, rendező, 2006); Önarckép – Autoportrét (forgatókönyvíró, rendező, 2004). – Díjak: Önarckép – Autoportrét (2004)) – a legjobb játékfilm rendezés díja, Áčko´07 Nemzetközi Diákfilm Fesztivál, Pozsony (2004); Ďalšie dejstvo – Következő felvonás (2006) – Igric-díj (2007); LITA szerzői jogvédelmi társulás díja (2007); Ďakujem, dobre [Köszönöm, jól] (2009) – a legjobb játékfilm díja, Early Melons Nemzetközi Diákfilmfesztivál, Pozsony (2010); A szlovák filmkritikusok díja (2010); Szlovák Irodalmi Alap különdíja diákfilm kategóriában (2010); Slnko v sieti [Nap a Hálóban] a Szlovák Film- és Televíziós Akadémia díja a legjobb kisjátékfilm kategóriában (2010); a Legígéretesebb Rendező díja, TAU Film Festival, Tel Aviv (2010).

Püspöki Nagy Péter (FI)

(* 1944. ápr. 19. Pozsonypüspöki) Történész, heraldikus. Pozsonyban érettségizett (1962), teológiai tanulmányokat folytatott (1962–1966), majd a pozsonyi Comenius Egyetem BTK-án szerzett történész–levéltárosi oklevelet (1971). A történettudomány kandidátusa (1988). 1987–1992-ben a budapesti ELTE oktatója, 1993-tól a Károli Gáspár Ref. Egyetem oktatója is. Diákként megfejtette a felsőszemerédi rovásemléket. Kutatási területe a kora középkori magyar történelem, írástörténet, heraldika. Hét szlovákiai település (Dunaszerdahely, Párkány, Rozsnyó, Zselíz, Ipolyság, Nagymegyer, Naszvad) címerét tervezte meg, ezek egy részéről tanulmányt is írt. A Nagy-Moráviával kapcsolatos elképzelése a szlovák történészek körében heves elutasítást váltott ki. 1993-ban Szent-Györgyi Albert-díjjal tüntették ki. – Fm. Zseliz város címere (1976); Püspöki mezőváros története (1968); Boldogfa (mon., 1981); A Csallóköz neveiről (1988); Piacok és vásárok kezdetei Magyarországon 1000–1301. 1. köt. (1989); A dunaszerdahelyi zsidó hitközség történetéből (tan., 1991); A zsidóság a korai Árpád-korban (tan., 2001).

Quittner János (FI)

(* 1941. szept. 27. Vereknye) Koreográfus, rendező. A Szőttes Kamara Néptáncegyüttes megalapítója, ill. 1973-ig koreográfusa, majd 1983-ig művészeti vezetője. A koreografáláson kívül ebben az időszakban gazdag gyűjtőmunkát is végzett. 1983-ban Ausztráliába emigrált, ahol koreográfus-rendezőként tevékenykedett. 1984-ben Melbourne-ben létrehozta az Új Szőttes Néptáncegyüttest. 1990-ben Mo.-on, Sérfenyőszigeten telepedett le. Vendégkoreográfusként a pozsonyi Szlovák Állami Népi Együttesben (SĽUK) dolgozott. 1991–1993 között az Ifjú Szivek Magyar Táncegyüttes igazgatója. Szerzője több táncszínházi mű forgatókönyvének, számos országban (Ausztráliában, Németországban és Mo.-on) rendezőként, koreográfusként tevékenykedett. Munkássága nagy hatással volt a szlovákiai magyar néptáncmozgalomra. 2006-ban A Szlovák Köztársaság Ezüstplakettjével tüntették ki. – Fm. Eredeti magyar népi táncok VIII. Csallóköz táncai (1973), Dél-szlovákiai magyar lakta falvak hagyományos táncai. A szlovákiai magyar néptáncok típusai és dialektusai (1979, társszerző). Főbb rendezései a Szőttesnél: A tűznek nem szabad kialudnia (1970);Mezőkapuban (1972); ’74-ben szőttük (1974); Szerelmek és nászok (1976); Újra itt vagyunk (1978); Tavasztrilógia (1979); Tíz év dallal, tánccal (1980); Mese, mese mátka (1981); Ugorjunk a táncba (1982).