Pásztor Péter: A lónyabányai r. k. templom bejárata, 1990-1992 (KKK)

(* 1948. szept. 25. Lőcse) Műépítész, egyetemi tanár. 1973-ban a pozsonyi Szlovák Műszaki Főiskola Építészeti Karán szerzett diplomát. 1989-ben nyolc hónapot Makovecz Imre tervezőirodájában dolgozott Budapesten. Kassán él. 1993-tól a kassai Műszaki Egyetem Építészeti Karán tanít, 1996-tól tanszékvezető, 2001-től professzor. 1997-1999 között a Szlovák Építészeti Kamara elnöke. 2005-től a Magyar Művészeti Akadémia tagja. A szerves építészet képviselője. Számos szimpóziumot és kiállítást szervezett, szakirodalmi tevékenysége jelentős. Főbb díjai: 1997: Az Év Legjobb Épületrekonstrukciójának Díja (1997); Dušan Jurkovič-díj (1997). Fm.: 1988: fedett uszoda és tornaterem (Liptószentmiklós); 1993: r. k. templom (Lónyabánya); 1994: a cseh konzulátus épülete – rekonstrukció (Kassa); 1996: családi ház (Kassa, Topásová u. 4.); 1996: a Három kassai vértanú oltára (r. k. templom, Kassa-Barca); 1998: Fekete Sas Szálloda (Rozsnyó); 1999: Rendőrségi határállomás épülete (Tiszacsernyő). – Ir. Dulla, Matúš:Architekt Peter Pásztor (mon., 1995).

Pechány Adolf (FI)

(* 1859. febr. 15. Illava – † 1942. június 15. Budapest [Mo.]) Bölcseleti doktor, főiskolai tanár. Középiskolai tanulmányait Znióváralján (Kláštor pod Znievom), Trencsénben és Nyitrán végezte. 1876-ban a budapesti tudományegyetemen filozófiát tanult. 1880-ban szerzett tanári oklevelet, 1881-ben bölcseleti doktor lett. Különböző városok: Debrecen [Mo.], Galgóc, Temesvár [Románia], Pozsony és Trencsén gimnáziumaiban tanított. 1897-től a budapesti V. kerületi állami főreáliskola rendes tanáraként természettant és német nyelvet oktatott. Pedagógusi munkája mellett elsősorban a Felvidék nemzetiségi és gazdasági viszonyaival foglalkozott. A korabeli felvidéki lapokban helytörténeti és pedagógiai cikkeket publikált. A Pozsonyban megjelenő Nemzeti Népoktatás c. pedagógiai havilapnak 1893–1894-ben szerkesztője volt, de szerkesztette a Budapesten kiadott Slovenské Noviny c. szlovák napilapot is. – Fm. Az emberi elme (doktori értekezés, 1881); Gondolatok a nevelés köréből (1883); Trencsén megye népe (1884); Kalauz a Vágvölgyében (1888); Turista kirándulások a Kis-Kárpátokban (1889); Comenius, Rousseau és Pestalozzi befolyása a mai pedagógiára (1890).

Peéry Rezső (FI)

(* 1910. márc. 27. Pozsony, † 1977. nov. 11. Stuttgart [Németország]) Író, publicista. Iskoláit szülővárosában kezdte; egyetemi tanulmányait Pozsonyban, Prágában és Párizsban végezte; 1932-ben magyar–francia–filozófia szakos tanári oklevelet szerzett. A Sarló mozgalom egyik alapítója és vezéregyénisége volt, kezdetben elsősorban baloldali lapokban publikált. Az 1930-as évek közepétől azonban már a polgári eszmék hirdetője. Egy ideig a pozsonyi magyar gimnáziumban tanított, miközben a szlovákiai magyar publicisztika meghatározó alakjává vált. Az első bécsi döntést követően Pozsonyban maradt, ahol – Szalatnai Rezsőhöz hasonlóan – lapszerkesztőként és publicistaként az első Szlovák Köztársaságban élő magyarság egyik – a fasizmust elutasító – szellemi vezére volt. Az 1945-ben kezdődött jogfosztottság idején nyíltan tiltakozott a szlovákiai magyarokat ért megtorlások miatt, s több memorandumot fogalmazott meg ügyükben. A jogfosztó intézkedések miatt 1946-ban Mo.-ra költözött, ahol egy ideig a szociáldemokrata párt irodájában dolgozott, majd Mosonmagyaróvárott, ill. Sopronban vállalt gimnáziumi tanári állást. 1956-ban a soproni Ideiglenes Nemzeti Tanács helyettes vezetője volt. A forradalom bukása után emigrációba vonult. Egy ideig Ausztriában élt; később a németországi Stuttgartban telepedett le, és a reutlingeni pedagógiai főiskola könyvtárosa lett. A magyar emigráció lapjaiban aktív publicisztikai tevékenységet folytatott, de munkatársa volt a Szabad Európa Rádiónak is. – Fm. Peremmagyarok az idő sodrában (tan., 1941); Réforme et révolution en Pannonie (Brüsszel, 1962); Requiem egy országrészért (München, 1975); Malomkövek között (Stuttgart, 1977); Gondolatok a tehervagonban, avagy védőbeszéd a szlovákiai magyarok perében (1993); A végzet bábjátéka, avagy Peremmagyarok az idő sodrában (1994); Európa önvédelme, avagy magánbeszéd az egyszemélyes hazáról (1996); Szemben az emlékekkel (esszér., 2000); Kedves Rezső! Drága Bió! Peéry Rezső és Szalatnai Rezső levelezése (2001).

Pénzes Éva (csa)

(* 1955. okt. 2. Ipolyság, † 2015. márc. 29. Budapest) Kultúra- és közösségszervező. Gyermekkorát szülőfalujában, Deménden töltötte. Az Ipolysági Magyar Tannyelvű Gimnáziumban érettségizett (1975), ahol bekapcsolódott a Vas Ottó vezette irodalmi színpad munkájába. Pozsonyban a Könyvtárosi Szakközépiskolában szakérettségizett (1977). 1977–1981 között az Állami Textilipari Kutatóintézet, majd 1981–1984 között az Új Szó munkatársa volt. Bekapcsolódott a József Attila Ifjúsági Klub munkájába, ill. a művelődési táborok, kerékpártúrák szervezésébe. Segítette a Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottságának munkáját. Emiatt folyamatos rendőri megfigyelés alatt állt, többször kihallgatták, munkahelyi irodáját rajtaütésszerűen ellenőrizték. – Mo.-on kötött házassága révén 1984-ben áttelepült Budapestre, ahol először a Könyvértékesítő Vállalat (1985–1986), majd a Magyarságkutató Intézet (1986–1991) munkatársa volt. 1988-ban egyik alapítója a Csehszlovákiai Magyar Kultúra Baráti Körének, ill. 1989-ben a Rákóczi Szövetségnek. 1992-től 1999-ig a Fidesz Kisebbségi Csoportjának, majd Külügyi Osztályának szervező titkára. Ezt követően az Országgyűlés Hivatala (2002–2011), ill. 2014-ig a Külügyminisztérium munkatársa. A kezdetektől részt vett a Pro Minoritate Alapítvány munkájában, ill. az erdélyi, a kárpátaljai, a szlovákiai szabadegyetemek/ifjúsági táborok és más határon túli rendezvények szervezésében.

Pénzes Tímea (GJ)

(* 1976. febr. 5. Érsekújvár) Költő, író, drámaíró, műfordító. Érsekújvárott érettségizett (1993), a budapesti ELTE BTK-án szerzett magyar–német szakos tanári oklevelet. 2001–2003-ban ösztöndíjasként Berlinben tanult. 2004-ben Prágába költözött, jelenleg Budapesten él. 1992 óta publikál. Kortárs cseh, szlovák és német irodalmat fordít. Főbb díjak: Madách Imre-díj (2021);  Talamon Alfonz-díj (2014). Fm: Vetkőzés, avagy Beismerő vallomás (v., 1998); Egy férfi / A férfi (r., 2000); Rezdülések (elb., 2003); Madagaszkári napló (útikönyv, 2003); Mesél a múlt (visszaemlékezés, 2006); Drámák (2008); Namíbia sivatagjai és szavannái (útikönyv, 2011); Kavicsok (elb., 2013).

Peres Imre (csa)

(* 1953. jan. 2. Beszter) Ref. lelkész, vallástörténész, egyetemi tanár. Pozsonyban érettségizett (1973). A prágai Károly Egyetem Comenius Evangélikus Teológiai Karán szerzett oklevelet (1978). 1978–1984-ben segédlelkész, 1984–2003-ban Padány és Bögellő, 2003-tól a pozsonyi gyülekezet ref. lelkipásztora. 1996–2004-ben a komáromi Calvin János Teológiai Akadémia tanszékvezető docense, 2004-től a Selye János Egyetem Teológiai Karának dékánhelyettese és tanára, 2007-től a Debreceni Református Hittudományi Egyetem professzora. 1978–2003-ban a Kálvinista Szemle szerkesztője. Kutatási területe a vallástörténet és az Újszövetség vizsgálata. – Fm. Újszövetségi bibliaismeret (tan., 1991, 1994); A Tituszhoz írt levél vallástörténeti, izagógikai és exegetikai vizsgálata (tan., 2001); Rövid bevezetés az Újszövetségbe (tan., 2001); Aspekty výchovy a vzdelávania v antike a v spisoch Nového zákona (2002); Griechische Grabinschriften und neutestamentlische Eschatologie (habilitációs munka, 2003); A pozsonyi ref. egyház története (tan., 2004); Az Újszövetség irodalma (tan., 2005).

Petőcz Kálmán (ST)

(* 1961. febr. 1. Komárom) Politológus, politikus, diplomata. Filozófia–fizika szakon szerzett oklevelet 1984-ben a pozsonyi Comenius Egyetemen. Ezt követően az egyetem központi könyvtárában, majd a Felsőoktatási Kutatóintézetben dolgozott. 1991-ben a szlovák parlament egyik alelnökének, A. Nagy Lászlónak a tanácsadója, majd 1992-től fokozatosan a Magyar Polgári Párt külügyi referense, szóvivője, külügyi titkára és központi titkára, 1996-tól alelnöke. 1994-től a Liberális Internacionálé Végrehajtó Bizottságának tagja, 1997-től az Európai Liberális, Demokrata és Reformpárt (ELDR) alelnöke. Több szlovákiai nonprofit szervezet kuratóriumának a tagja: Márai Sándor Alapítvány (1992–2004), Szabadelvű Tanulmányok Intézete (1994–1998), Európai Kulturális Alapítvány (1996- tól), Szlovák Külpolitikai Társaság (1996-tól). 1996-ban a szlovák kormány főosztályvezetője, majd a Fórum Kisebbségkutató Intézet nemzetközi kapcsolatokért felelős igazgatója, ugyanezen évtől a Fórum Információs Központ elnöke; 1999–2006 között a Szlovák Köztársaság ENSZ-nagykövete Svájcban. – Fm. Problémy samospráv na národnostne zmiešanom území (tan., 1996); Základy demokratických volebných systémov (1997); Választások és felosztások. A demokratikus választási rendszerek alapjai és a szlovákiai közigazgatási reform (1998); Álarcosbál, avagy politika és zene (1998).

Petrécs Anna (JSZ)

(* 1946. febr. 11. Örsújfalu) Színésznő. Tornalján tett közgazdasági érettségit 1964-ben. Ez évtől 1977-ig a Magyar Területi Színház komáromi társulatának, ill. kassai Thália Színpad színésze. 1977–1980 között hivatalnok, majd máig ismét a Matesz, ill. jogutódja, a Komáromi Jókai Színház színésze (közben többször vendégszerepelt a Kassai Thália Színházban is). A pozsonyi rádió magyar adása hangjátékainak és egyéb irodalmi műsorainak gyakori szereplője. Boráros Imrével számos közös irodalmi műsorban léptek fel Európa több országában, továbbá az Amerikai Egyesült Államokban és Ausztráliában is. 1990-ben Kisvárdán, a Határon Túli Magyar Színházak Fesztiválján R. Nash Az esőcsinálójának Lizzijéért a legjobb női alakítás díját kapta. – Főbb színházi szerepei: Julika (Molnár Ferenc: Liliom); Checca (Carlo Goldoni: A chioggiai csetepaté); Madame Crisbay (Mikszáth Kálmán–Jana Melichárková: Szent Péter esernyője); Iszméné (Bertolt Brecht: Szophoklész Antigonéja); Színésznő (Molnár Ferenc: A testőr); Nyilas Misi (Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig); Marta (Edward Albee: Nem félünk a farkastól); Elektra (Gyurkó László: Szerelmem Elektra); Mina (Móricz Zsigmond: Nem élhetek muzsikaszó nélkül); Mathilde (Giulio Scarnacci–Renzo Tarabusi: Kaviár és lencse); Karnyóné (Csokonai Vitéz Mihály: Karnyóné); Petyponné (Georges Feydeau–Róna Frigyes–Németh Amadé: Osztrigás Mici); Anya (Barta Lajos: Szerelem); Katalin (Hunyadi Sándor: Három sárkány); Kossuthné (Illyés Gyula: Fáklyaláng); Mujkoné (Huszka Jenő–Martos Ferenc: Gül baba); Nagymama (Szirmai Albert–Bakonyi Károly: Mágnás Miska); Marléne (Francis Veber: Balfácánt vacsorára); Schön Tóni (Halász Imre–Békeffi István–Eisemann Mihály: Egy csók és más semmi). – Vendégjátékok: Kassai Thália Színház: Bettina (Angelo Beolco Ruzante: Csapodár madárka); Lisie (N. Richard Nash: Esőcsináló) – Film: (a csak szlovák nyelven feltüntetett műveknek nincs hivatalos műfordításuk); Anya, Svetlo, r: Kováč; Helena (Gaulíderi) – Díjak, elismerések: II. Magyar Nemzetiségi Színházak Fesztiválja, Legjobb női alakítás díja, Kisvárda, 1990; A Szlovák Köztársaság ezüst plakettje; A Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje, 2004 – Ir. Székely György: Magyar Színházművészeti Lexikon (1994); Kolár Péter és szerzőtársak: A Kassai Thália Színház negyven éve (2009); Tóth László (Filep Tamás Gusztávval közösen): A (cseh)szlovákiai magyar színjátszás nyolcvan éve 1918–1989 (1999); Színházi évkönyvek (OSZMI Budapest); Divadlá na Slovensku (Az 1970/71-es évadtól 2010/11-ig); Darvay Nagy Adrienne: Színek Kisvárdán (1998); Boráros Imre honlapja.

Petrik Szilárd (TSZA)

(* 1972. jan. 17. Kassa) Színész. Alapiskolai és gimnáziumi tanulmányait szülővárosában végezte. 1990-ben érettségizett, majd a Komáromi Jókai Színház tagja lett. 1991–1995 között színészdiplomát szerzett a Pozsonyban. 1995-től a Kassai Thália Színház színésze. 1997-ben az Egri Gárdonyi Géza Színházban játszott vendégként. – Főbb színházi szerepei: Kassai Thália Színház: Bánk bán (Katona József: Bánk bán); Baracs (Bakonyi Károly–Szirmai Albert: Mágnás Miska); Csete (Ratkó József: Segítsd a királyt); Kőszobor (Jean-Baptiste Molière: Don Juan, vagy a kőszobor lakomája); Chaswick (Dale Wassermann: Kakukkfészek); Happy (Arhur Miller: Az ügynök halála); Kakuk Marci (Tersánszky Józsi Jenő–Örkény István–Szakcsi Lakatos Béla–Csemer Géza: Kakuk Marci szerencséje); Agárdi Péter (Heltai Jenő: A néma levente); Andersen (Eisemann Mihály–Szilágyi László: Én és a kisöcsém); Scipio (Albert Camus: Caligula); Márai II. (Hernádi Gyula: Márai Sándor); Jerry (Peter Stone–Mikó István: Van, aki forrón szereti); Alfieri (Arthur Miller: Pillantás a hídról); Hamlet (William Shakespeare: Hamlet); Ördög Elemér (Dékány András–Baróti Géza–Moravetz Levente: Dankó Pista); Akela (Dés László–Geszti Péter–Békés Pál: A dzsungel könyve); Báró (Siegfried Geyer–Rudolf Katscher: Gyertyafény keringő); Fecske (Jean-Baptiste Molière: A fösvény); Madách Imre (Egressy Zoltán: Vesztett éden); Őrnagy (Örkény István: Tóték); Boér Kálmán (Csáth Géza: A Janika); Guiche (Edmond Rostand: Cyrano de Bergerac); Harry (Murray Schisgal: Szerelem, ó!); János (Molnár Ferenc: Az ördög); Truffaldino (Carlo Goldoni: Két úr szolgája); Tiszt (Dés László–Nemes István: Valahol Európában); Lenny Ganz (Neil Simon: Pletykák); Boyle tanító (Brian Friel: Philadelphia, nincs más út!); Ádám angyal (Karol Wojtyla: Az aranyműves boltja előtt); Sándor (Silvester Lavrik–Anna Vlčková Strachan: A polgári kutya nevelése); Harry, a nagyon-nagyon megértett művész, csajozó sztár (Bengt Ahlfors: Színházkomédia). – Ir. Kolár Péter és szerzőtársak: A Kassai Thália Színház negyven éve (2009); Színházi évkönyvek (OSZMI Budapest); Divadlá na Slovensku (Az 1970/71-es évadtól 2010/11-ig).

Petrogalli Oszkár (FI)

(* 1874. Besztercebánya, † 1925. jan. 7. Besztercebánya) Ügyvéd, politikus, publicista. Jogi diplomája megszerzését követően Besztercebányán lett ügyvéd, és szerkesztette a helybeli Figyelő c. lapot. 1906-tól a Függetlenségi Párt országgyűlési képviselője. Az államfordulat után a szlovákiai magyar politikai élet egyik szervezője; fő törekvése a szlovákiai magyar politikai erők egységének megteremtése volt. 1922-től a Szövetkezett Ellenzéki Pártok Központi Irodájának (Szlovenszkói és Ruszinszkói Szövetkezett Ellenzéki Pártok Közös Bizottsága) a vezetője és a Prágai Magyar Hírlap főszerkesztője volt. A szlovákiai magyar politikai publicisztika kiemelkedő alakja. – Ir. Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. (1940); Popély Gyula: Ellenszélben – A felvidéki magyar kisebbség első évei a Csehszlovák Köztársaságban 19418–1925. (1995).

Pfeiferlik Hajabács Annamária (csa)

(* 1978. szept. 5. Komárom) Zenetanár, kórusvezető. Általános és középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte. 2002-ben a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem zenei nevelés szakán szerzett tanári oklevelet. 2002−2003 között a komáromi Selye János Magyar Tannyelvű Gimnázium zenetanára és az iskola énekkarának karnagya. 2009-től a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusának szervező titkára. Aktív tagja a komáromi Concordia vegyes karnak. – Díjak, elismerések: Komárom városa Év pedagógusa cím (2013).

Pfeiffer Miklós (FI)

(* 1887. márc. 12. Sopron [Mo.], † 1979. márc. 20. Fribourg [Svájc]) Msgr., pápai prelátus, nagypréspost, premontrei kanonok, egyháztörténész. Középiskolai tanulmányait szülővárosában és Budapesten végezte, majd kilenc éven át teológiát, szociológiát és történelmet hallgatott a svájci Fribourgban. Papi szolgálatát a nyitrai egyházmegyében kezdte, majd Kassára került Fischer-Colbrie Ágoston püspök mellé. 1916-ban kanonokká nevezték ki. Előadásai és szakcikkei révén vált ismertté. Az 1918-as őszirózsás forradalom idején a budapesti központi papi tanácsban szót emelt az egyházi nagybirtokok ellen. A Károlyi-kormány bukása után visszatért Kassára. Az 1920-as években egy városszéli, nagyrészt magyarok lakta nyomornegyed lelkésze. Nagy fontosságot tulajdonított a nemzetiségi és a szociális kérdéseknek. A két vh. között a Prágában, Brünnben és Pozsonyban tanuló magyar katolikus egyetemisták lelkipásztora. A prágai diákokkal megalakította a Prohászka Kört, melynek példáját más városok is követték. Szerkesztette a kör Új Élet c. lapját. 1939-ben A felvidéki szellem címmel 14 pontban foglalta össze a Felvidék szellemi értékeit. 1944-ben a keresztény felekezetek képviselőivel közösen tiltakozott a város vezetőinél a zsidók internálása és deportálása ellen. Az újabb fordulat után, 1947-ben, hívei tanácsára Prágába távozott, majd 1948-ban elhagyta Csehszl.-t, és Fribourgban telepedett le. Élete utolsó szakaszában a svájci magyarok főlelkészeként az 1956-os emigránsok lelki gondozását látta el. – Fm. Die ungarische Dominikanerordensprovinz bis zur Tatarenverwüstung (1913); Tömeglélektan és háború (1915); A domonkos rend magyar zárdáinak vázlatos története (1917); A keresztény tulajdonjog mint a modern industrializmus reformjának alapja (1929); A katolikus egyház és a hazai nemzetiségek (1942); Mo. halálozási és természetes szaporodási viszonyai (1926). – Ir. András Károly: A kassai kanonok. Remény 1991/3–10.; Rákos Péter: Ecsetvonások ~ kanonok úr portréjához. Prágai Tükör 2002/1.

Pintér Ferenc (csa)

(* 1909. június 24. Pereszlény, † 1989. június 27. Diószeg) Karnagy, pedagógus. Az alapiskolát szülőfalujában, a gimnáziumot Ipolyságon végezte. 1931-ben Pozsonyban a magyar nyelvű állami tanítóképzőben érettségizett. Az ötvenes években a Pozsonyi Pedagógiai Főiskolán zenei nevelés szakon folytatta tanulmányait. Tanítóként gyermek- és felnőttkórusokat vezetett. 1950-ben ő szervezte meg Ipolyságon a magyar tanítási nyelvű alapiskolát, amelynek 1956-ig igazgatója volt. Ekkor kérte áthelyezését Diószegre, ahol 1974-ig az iskola igazgatója volt, majd haláláig zenetanára. Az iskolában gyermekkart alapított, a városi Csemadok szervezet mellett az országos hírű vegyes karát, a Vox Humanát. Alapítója és 15 évig tagja volt a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarának. Karnagyképző tanfolyamokat vezetett a pozsonyi Népművelési Intézet keretében. Tagja volt a pozsonyi Liszt Ferenc Társaságnak. Tankönyveket, módszertani útmutatókat szerkesztett az alapiskolák részére. 1961-ben „Példás tanító”, 1970-ben „Érdemes tanító” kitüntetésben részesült, 1976-ban pedig elnyerte a „Kultúra példás dolgozója” címet. − Ir. Szőke József és Viczián János szerk.: Ki kicsoda Kassától−Prágáig? (1993); Dobi Géza: A szlovákiai zenei élet magyar és magyar származású képviselői (2004); Ha megszólít az ének… (A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusának [CSMTKÉ] története [1964–2004]) (2004).

Platzner Tibor (JSZ)

(* 1939. szept. 9. Szőgyén, † 2000. dec. 31. Komárom) Festő, grafikus, jelmez- és díszlettervező. 1959–1963 között szlovák–rajz szakot végzett a nyitrai Pedagógia Főiskolán. 1963–1965 között a főiskola oktatója. 1965–1990 között a komáromi Magyar Területi Színház díszlet- és jelmeztervezője, 1990–1995 között a komáromi szlovák gimnázium tanára. 1995-től a Komáromi Jókai Színház munkatársa. Más hazai és külföldi színházaknak is dolgozott. Rajzait, kollázsait játékosság, finom irónia jellemzi. Festészetére nagy hatással volt a pop art, az 1980-as évek elejétől az expresszív, absztrakt ábrázolásmód felé fejlődött. Több könyvet, tankönyvet illusztrált. – Főbb munkái: Matesz: Beke Sándor: Emberbotanika (díszlet, jelmez). Robert Thomas: Nyolc nő (díszlet, jelmez). Rusnák Igor: Rókák, jó éjszakát (díszlet, jelmez). Mikszáth Kálmán: Szent Péter esernyője (díszlet, jelmez). Jean-Baptiste Molière: Dandin György (díszlet, jelmez). Szigligeti Ede: Liliomfi (díszlet, jelmez). Szép Ernő: Május (díszlet). Arthur Miller: A salemi boszorkányok (díszlet). Oscar Wilde: Bunbury (díszlet). Háy Gyula: Isten, császár, paraszt (díszlet). Ben Jonson: Volpone (díszlet). Lev Tolsztoj: Anna Karenina (díszlet). Eugen Labiche: Szalmakalap (díszlet). Felkai Ferenc: Madách (díszlet). Madách Imre: Az ember tragédiája (díszlet). Bertolt Brecht: Carrar asszony puskái (díszlet). Batta György: Kakastánc (jelmez). Nyikolaj Vasziljevics Gogol: Revizor (díszlet, jelmez). Bertolt Brech–Kurt Weill: Koldusopera (díszlet). Móricz Zsigmond: Nem élhetek muzsikaszó nélkül (díszlet, jelmez). Sütő András: Kain és Ábel (díszlet, jelmez). Komáromi Jókai Színházban: Csurka István: Házmestersirató (díszlet). Bohumil Hrabal: Őfelsége pincére voltam (díszlet). Dan Goggin: Apácák (díszlet). Molnár Ferenc: A testőr (díszlet). Carlo Goldoni: Mirandolina (díszlet). Szabó Magda: Kiálts, város! (díszlet). Jókai Mór: Fekete gyémántok (díszlet). Matesz Thália Színpad: Carlo Goldoni: Két úr szolgája (díszlet). Gál Sándor: A szürke ló (díszlet, jelmez). Henrik Ibsen: Kísértetek (díszlet). Jean Cocteau: Rettenetes szülők (díszlet, jelmez). Sartre: Altona foglyai (díszlet). Mesterházi Lajos: Tizenegyedik parancsolat (díszlet, jelmez). Lovicsek Béla: Tűzvirág (jelmez). Carlo Goldoni: A chioggiai csetepaté (díszlet, jelmez). Kmeczkó Mihály: Mint fű fölé az árnyék (díszlet). Niccolo Machievelli: Clizia (díszlet, jelmez). Klimits Lajos: Névtelen komédia (díszlet, jelmez). Karinthy Ferenc: Gellérthegyi álmok (díszlet, jelmez). Kassai Thália színház: Csurka István: Döglött aknák (díszlet, jelmez). – Egyéni kiállításai: V-klub, Pozsony (1969), Duna Menti Múzeum, Komárom (1970), Komárom (1975), Artia, Pozsony (1976, 1981), Pozsonyi Filmintézet (1985), Nyitra (1999), ART-MA Galéria, Dunaszerdahely (1999). – Válogatott csoportos kiállítások: Képzőművészeti Dubnica, Máriatölgyes (1965, 1967, 1968), Pozsony (1978, 1980, 1982), Nyitra (1979), Magyarország, Jugoszlávia, Csehország (1979) – Ir. Székely György: Magyar Színházművészeti Lexikon (1994); Tóth László: Déryné nyomában. A komáromi magyar színjátszás története II. (1998); Kolár Péter és szerzőtársak: A Kassai Thália Színház negyven éve (2009); Kulisszák, ünnepi kiadás (2002).

Platzner Tibor (SZM)

Pogany Erzsebet (Somogyi foto)

(1959. dec.  19. Pozsony, † 2018. máj. 06. Somorja)

Közgazdász, közéleti személyiség. 1997-ben a pozsonyi Közgazdasági Egyetemen diplomát, majd 2017-ben doktori címet szerzett.  A rendszerváltás után az Együttélés politikai mozgalom központi irodájának vezetője volt, később a Magyarok Világszövetségénél dolgozott. 2001-től a Szövetség a Közös Célokért civil szervezet igazgatója. 2005-ben elindította a Felvidék.ma hírportált. Ugyancsak létrehozója és irányítója volt a Szlovákiai Magyar Közgazdász Társaságnak.  Főbb díjak: Teleki Pál Érdemérem (2010), Esterházy Emlékérem (2014), Magyar Érdemrend Tisztikeresztje (2015), Ex Libris Díj (2016), Széchenyi Társaság Díja (posztumusz, 2018), Magyar Örökség-díj (posztumusz, 2018), Wekerle Sándor Közgazdasági Életműdíj (posztumusz, 2018). Főbb műve: Együttélés öt éve (1995).

Pokstaller László (HG)

(* 1934. aug. 26. Pozsony, † 2000. jún. 27. Somorja) Karnagy. Az alapiskolát Somorján végezte, majd egészségügyi szakközépiskolában fogtechnikusi végzettséget szerzett, és egészen haláláig a szakmájában dolgozott. Zenei tanulmányait 1962 és 1968 között a Pozsonyi Konzervatóriumban végezte trombita szakon. 1968-tól 1993-ig óraadó tanárként tanított a somorjai művészeti alapiskolában, fúvós hangszereket oktatott. 1952-től kezdődően 10 éven át vezette a Városi Tűzoltószervezet Fúvószenekarát és más félhivatásos zenekarokat. 1972-től a Híd Vegyeskar karnagya. 1978−1989 között a Központi Ének-Zenei Szakbizottság, majd 1990-től a Csehszlovákiai Magyar Zenebarátok Társaságának tagja. Kezdeményezésére indult el Somorján az adventi hangversenyek hagyománya. 1988-ban megszervezte Somorján az I. Csallóközi Kórustábort. A vezetése alatt a kórus rendszeres szereplője volt a galántai Kodály Napoknak, ahol számos alkalommal szereztek aranykoszorús minősítést. 1985-ben a „Kultúra érdemes dolgozója” kitüntetést kapta. 2000-ben Somorja városa posztumusz Pro Urbe-díjjal tüntette ki. – Ir. Szőke József–Viczián János szerk.: Ki kicsoda Kassától−Prágáig? (1993); Dobi Géza: A szlovákiai zenei élet magyar és magyar származású képviselői (2004).

Polák Csilla (SZM)

(* 1985. máj. 27. Zseliz) Festő. Tanulmányait 2004–2010 között a pozsonyi Képzőművészeti Főiskola Festő Tanszékén, Daniel Fischer professzor, ill. Varga Emőke műtermében végezte. 2011-ben az ESSL Art Award CEE jelöltje, a Maľba 2011 versenyen a harmadik díjat vette át. 2010-től a szcénikus művészetek középiskolájának tanára. Pozsonyban él és dolgozik. Munkáiban a magánszféra határait vizsgálja és feszegeti, kihasználva a modern kommunikációs eszközöket – legyen az mobiltelefonos üzenet vagy internetes honlap. – Jelentősebb egyéni kiállítások: 2010: Méretre szabva [Na mieru] (Viliam Slaminkával, Pozsony); 2011: Bloggerek [Blogerky] (Léva). – Jelentősebb csoportos kiállítások: 2006: Meeting Point (Pozsony); 2007: Ami nem köt össze, megerősít [Čo nás nespája,to nás posilní] (Pozsony); 2010: +/- XXII Reloaded (Besztercebánya); 2011: ESSL Art Award CEE 2011 (Pozsony); Maľba 2011 (Pozsony).