Pechány Adolf
Pechány Adolf (FI)
(* 1859. febr. 15. Illava – † 1942. június 15. Budapest [Mo.]) Bölcseleti doktor, főiskolai tanár. Középiskolai tanulmányait Znióváralján (Kláštor pod Znievom), Trencsénben és Nyitrán végezte. 1876-ban a budapesti tudományegyetemen filozófiát tanult. 1880-ban szerzett tanári oklevelet, 1881-ben bölcseleti doktor lett. Különböző városok: Debrecen [Mo.], Galgóc, Temesvár [Románia], Pozsony és Trencsén gimnáziumaiban tanított. 1897-től a budapesti V. kerületi állami főreáliskola rendes tanáraként természettant és német nyelvet oktatott. Pedagógusi munkája mellett elsősorban a Felvidék nemzetiségi és gazdasági viszonyaival foglalkozott. A korabeli felvidéki lapokban helytörténeti és pedagógiai cikkeket publikált. A Pozsonyban megjelenő Nemzeti Népoktatás c. pedagógiai havilapnak 1893–1894-ben szerkesztője volt, de szerkesztette a Budapesten kiadott Slovenské Noviny c. szlovák napilapot is. – Fm. Az emberi elme (doktori értekezés, 1881); Gondolatok a nevelés köréből (1883); Trencsén megye népe (1884); Kalauz a Vágvölgyében (1888); Turista kirándulások a Kis-Kárpátokban (1889); Comenius, Rousseau és Pestalozzi befolyása a mai pedagógiára (1890).
Hibát talált?
Üzenőfal








