Németh Ica (ST)

(* 1944. júl. 12. Nagyudvarnok, † 2011. jan. 14. Komárom) Színésznő, színházigazgató, rádiódramaturg. 1960-ban érettségizett Dunaszerdahelyen. A következő évtől a komáromi Magyar Területi Színház színésze. 1962–1966 között elvégezte a pozsonyi Szépművészeti Akadémiát, majd ismét Komáromban játszott 1978-ig. 1978–1983 között a Csehszlovák Rádió magyar adásának dramaturgja volt Pozsonyban. Ezután ismét a Matesz, ill. jogutódja, a Komáromi Jókai Színház művésze, 1997. júl. 18-a és 1998 jan.-ja között megbízott igazgatója. Számos hangjátékban, ill. néhány szlovák filmben is szerepelt. A szlovák szerzői jogvédő hivatal életműdíjjal, a Magyar Játékszíni Társaság 2007-ben Hűség-díjjal jutalmazta. – Főbb színházi szerepei: Marika (Dávid Teréz: A Vidor család); Nyura (Alekszej Nyikolajevics Arbuzov–Tibor Andrašovan: Egy szerelem története); Adamecné (Mikszáth Kálmán: Szent Péter esernyője); Erzsike (Szigligeti Ede: Liliomfi); Xénia (Borisz Lavrenyov: Leszámolás); Kinga (Egri Viktor.: Ének a romok felett); la Gouche (Eugéne Labiche: Szalmakalap); Mari (Raffai Sarolta: Diplomások); Klári (Darvas József: Kormos ég); Olga Noszova (Viktor Rozov: Érettségi találkozó); Klári (Dávid Teréz: Időzített boldogság); Fráter Erzsi (Felkai Ferenc: Madách); Ilona (Dávid Teréz: Bölcs Johanna); Rebeka (Szigligeti Ede: A cigány); Anya (Dávid Teréz: Dódi); Vera (Ján Solovič: Aranyeső); Éva (Madách Imre: Az ember tragédiája); Mimi (Karel Čapek: A rabló); Emília (William Shakespeare: Othello); Patikusné (Ivan Bukovčan: Mielőtt a kakas megszólal); Susanne (Carlo Goldoni: A legyező); Vera Szergejevna (Vaszilij Suksin: Energikus emberek); Anya (Lovicsek Béla: Tűzijáték); Agata (Ugo Betti: Bűntény a Kecske-szigeten); Főnővér (Oldřich Daněk: Jelentés N. város sebészetéről); Ranyevszkája (Anton Pavlovics Csehov: Cseresznyéskert); Gertrudis (Katona József: Bánk bán); Tímár Karolin (Csiky Gergely: Nagymama); Nő (Ivo Bukovčan: Keringő a pókhálóban); Polgárné (Schwajda György: Segítség); Mrs. Chasen (Colin Higgins: Maude és Harold); Lollia (Háy Gyula: CAliguLÓ); Özv. Gál Nagy Istvánné (Szabó Magda: Kiálts, város!); Vizyné (Kosztolányi Dezső: Édes Anna); Pernelle asszony (Jean-Baptiste Molière: Tartuffe); Banya (Rideg Sándor: Indul a bakterház); Mirigy (Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde); Millerné (Friedrich Schiller: Ármány és szerelem); Anya (Federico García Lorca: Vérnász); Mary O ́donell (Noel Coward: Forgószínpad). – Díjak, elismerések: Magyar Játékszíni Társaság, Hűség-díj , 2007; A Szlovák Irodalmi Alap életműdíja, Határon Túli Magyar Színházak XIII. Fesztiválja, Életműdíj, Kisvárda, 2001. – Ir. Székely György: Magyar Színházművészeti Lexikon (1994); Tóth László (Filep Tamás Gusztávval közösen): A (cseh)szlovákiai magyar színjátszás nyolcvan éve 1918–1989 (1999); Színházi évkönyvek (OSZMI Budapest); Divadlá na Slovensku (Az 1970/71-es évadtól 2010/11-ig); Darvay Nagy Adrienne: Színek Kisvárdán (1998);

Németh Ilona (SZM)

(* 1963. jan. 28. Dunaszerdahely) Képzőművész, illusztrátor, egyetemi tanár. 1986-ban végzett a budapesti Magyar Iparművészeti Főiskola könyvművészeti és tipográfia szakán. Munkássága kezdetén több szlovákiai magyar lap grafikai tervezőjeként működött (Ifi, Irodalmi Szemle, Nap), 1987-ben alapító tagja volt az érsekújvári Studio Erté Kortárs Művészeti Társulásnak. Kezdetben festményeivel több csoportos kiállításon is részt vett, de már legelső egyéni kiállításán installációval jelentkezett (1990: Feljegyzések a labirintusból, Pozsony). Máig e műfaj jellemzi; kompozícióit építészeti elemekkel, műszaki megoldásokkal, multimedialitással gazdagítja. Hazai bemutatkozásain és magyarországi kiállításain túl Európa több városában és az Amerikai Egyesült Államokban is volt már kiállítása. 1998-ban elnyerte Az Év Szlovákiai Fiatal Művésze Díját. Külföldi tanulmányútjai: Bécs (1998, 2000), USA (1998, 2006, 2008), Párizs (1999); Berlin (2005). 2003-ban a budapesti Magyar Képzőművészeti Egyetemen tanított, 2002-ben, valamint 2004-től a pozsonyi Képzőművészeti Főiskola intermediális műtermének tanára, itt habilitált (2013) és 2014-ben professzorrá nevezték ki. Számos könyv, tankönyv illusztrátora. Dunaszerdahelyen él. – Főbb díjak: Fehér Holló-díj (2024); Oszrák Köztársaság Érdemkeresztje Tudományért és Művészetért (2019); Pribina-kereszt 2. fokozata (2017); Kisebbségekért Díj (2008); Munkácsy-díj (2001); Nyitott Európáért Díj (1998). – Ir. Hushegyi Gábor: Németh Ilona (mon., angolul is, 2001); Hushegyi Gábor: Németh (mon., angol, magyar, szlovák nyelven, 2008); Dilemma (másokkal együtt, magyar, szlovák és angol nyelven, 2013).

Németh Imre (FI)

(* 1954. dec. 13. Kismagyar) Jogász, énekes. Pozsonyban érettségizett (1973), a pozsonyi Comenius Egyetemen jogi diplomát szerzett (1978). 1979–1982-ben a Csemadok KB népzenei szakelőadója, 1982–1988-ban és 1991-től a Szlovák Filharmónia Énekkarának tagja. 1986–1999-ben az Ifjú Szívek mellett működött régi zenei együttes (1988-tól: Gaudium) művészeti vezetője és szólóénekese. 1990-ben elindította a somorjai Samaria Régi Zenei Napokat. Szólóénekesként számos hanglemez énekese és közreműködője. – Díjak: Nyitott Európáért Díj (1998). – Fm. Négy krasznahorkai népdal (1972); Elveszett az ökröm, Szilicei népdalok (1974); Pásztor és betyár, Ipoly-vidéki népdalok, Édesanyám rózsafája (1980); Batta György: Töklámpás című mesejátékának zeneszerzője (1980); Régi korok zenéje (1989); The Best of Renaissence Music (1994); Cantica ad Adventum et Nativitatem Christi (1996); Zahovay Ernő: Még egy tangót (1999); „Conversio” (2000); „Varázstükör” (2007); Néma éj, felvidéki magyar költők megzenésített verseik (2011); Vallomás – Régi magyar dalok (2013); „Útravaló” (2014).

nemeth istvan (SZM)

(* 1937. márc. 21. Vereknye, † 2005. jún. 5. Pozsony) Költő, újságíró. Prágában nyomdaipari szakközépiskolában (1957), majd a somorjai gimnáziumban (1958) érettségizett. A pozsonyi Comenius Egyetem BTK-án magyar–szlovák szakos tanári oklevelet szerzett (1966). 1963–1966-ban a Csemadok KB szakelőadója, 1966–1968-ban a dunaszerdahelyi gimnázium tanára, 1968–1969-ben a Madách Könyv- és Lapkiadó munkatársa, 1969–1991-ben az Új Ifjúság szerkesztő-riportere. 1991-től vállalkozó volt. Glóbusz címmel rövid életű havilapot jelentetett meg. 1965-től publikált verseket, riportokat, interjúkat, színikritikákat, művészettörténeti írásokat. Szerepelt az Egyszemű éjszaka (1970) c. versantológiában. – Fm. Dőrejárás (v., 2005); Csontváry Kosztka Tivadar családtörténete (mon., 2005).

Németh István színész (SZM)

(* 1956. febr. 15. Komárom – † 2021. dec. 2. ) Színész. Az általános iskolát Marcellházán végezte. A Szepsi Mezőgazdasági Szakközépiskolában folytatta tanulmányait. Az 1974-es érettségi vizsga után Marcellházán volt népművelő, majd az ifjúsági mozgalomban tevékenykedett. Aktívan részt vett a műkedvelő színjátszó mozgalomban. 1990-ben került a Komáromi Jókai Színházhoz. Leginkább karakterszerepeket, groteszk és drámai hősöket alakít. – Főbb színházi szerepei: Idomeneus (Weöres Sándor: A holdbéli csónakos); Bornemissza (Háy Gyula: Mohács); Pozzo (Samuel Beckett: Godot-ra várva); Lázár Wolf (Jerry Bock–Sheldon Hardick–Joseph Stein: Hegedűs a háztetőn); Tót (Örkény István: Tóték); Toppancs (Rideg Sándor: Indul a bakterház); Niedzelski (Spiró György: Az imposztor); Apa (Arthur Miller: Kanyargó időben); Hadik (Szomory Dezső: II. József); Apa (Jon Fosse: Őszi álom); Kocsmáros (Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Karamazov testvérek); Dubrints Pál, esküdt (Gárdonyi Géza: A bor); Vidor (Grimm-testvérek–Albert Péter–Barabás Árpád–Lőrinczy Attila: Hófehérke meg a törpék); Vámos (Sütő András: Egy lócsiszár virágvasárnapja); Rohusnsdorf tábornok (Kálmán Imre–Stein Leó–Jenbach Béla –Gábor Andor–Békeffi István–Kellér Dezső: Csárdáskirálynő); Öreg Háry (Kodály Zoltán–Paulini Béla–Harsányi Zsolt: Háry János); Siro (Niccolo Machiavelli: Mandragora); Hadvezér, szénégető (Csukás István–Bergendy István: Süsü, a sárkány); Ferapont (Anton Pavlovics Csehov: Három nővér); Pap (William Shakespeare: Vízkereszt, vagy amit akartok); Firsz, inas (Anton Pavlovics Csehov: Cseresznyéskert); Tarcali koma (Móricz Zsigmond: Sári bíró); Vidaubant (Georges Feydeau: Egy hölgy a Maximból); Korobkin, nyugdíjas tisztviselő (Nyikolaj Vasziljevics Gogol: Revizor). – Film: (a csak szlovák nyelven feltüntetett műveknek nincs hivatalos műfordításuk); Feltámadás, 2000, r. Taviani testvérek; Pokoj v duši, 2009, r. Vladimír Balko; Isztambuli kaland, 2011, r. Török Ferenc. – Ir. Székely György: Magyar Színházművészeti Lexikon (1994); Tóth László: Déryné nyomában. A komáromi magyar színjátszás története II. (1998); Színházi évkönyvek (Budapest); Divadlá na Slovensku [Szlovákiai színházak]  (Az 1970/71-es évadtól 2010/11-ig); Kulisszák, ünnepi kiadás (2002).

Németh Zoltán (GJ)

(* 1970. jún. 26. Érsekújvár) Költő, műfordító, irodalomkritikus, szerkesztő, egyetemi oktató. Zselízen érettségizett 1988-ban, s a pozsonyi Comenius Egyetem BTK-án magyar–történelem szakán szerzett tanári oklevelet (1993). Ezt követően Ipolybalogon kezdett tanítani; jelenleg a besztercebányai Bél Mátyás Egyetem Filológiai Kara Hungarisztika Tanszékének adjunktusa. Szerkesztette az Irodalmi Szemlét, a Kalligramot (2007-ben a lap főszerkesztője is volt), a tatabányai Új Forrást. 1991-től publikál. – Főbb díjak: Bázis-díj (2022); Madách Imre-díj (2000), (2022); Arany Opus Díj (2016); Forbáth Imre-díj (2008), (2017). – Fm. A kapus öröme a tizenegyesnél (tan., 1999); A szem folyékony teste (v., 2000); Olvasáserotika (tan., 2000); Talamon Alfonz (mon., 2001); Németh Zoltán vírusszövegei, idiótameséi és egyéb mutáns történetei (2002); A perverzió méltósága (v., 2002); A széttartás alakzatai (tan., 2004); A bevégezhetetlen feladat (tan., 2005); A haláljáték leküzdhetetlen vágya (v., 2005); Parti Nagy Lajos (mon., 2006); Állati nyelvek, állati versek (2007).

Neszmeri Sandor (MNL)

(* 1952. nov. 17. Alsószeli,  † 2014. júl. 6. Pozsony) Újságíró. Galántán érettségizett 1971-ben. Krakkóban a Jagelló Egyetemen szerzett történész oklevelet 1976-ban. 1976—81 között a Nő kulturális rovatának szerkesztője, majd 1981—82-ben helyettes főszerkesztője. 1982—87 között a Csemadok Országos Választmányának titkára. 1987—89 között az Új Ifjúság helyettes főszerkesztője. 1990-91-ben a Csemadok Országos Választmányának főtitkára.  1991-től a Gazda Kereskedelmi Kft. elnök-igazgatója. 2011-től az Önkormányzati Szemle időszaki folyóirat főszerkesztője. Írásai: Új Ifjúság (1975), Sor.: Nő (1979/80: Emberek otthonok, haza – dél-szlovákiai valóság). 1981-ben szerkesztette a Nő Évkönyvet.

Neszmeri Sandor (MNL)

Neubauer Pál (FI)

(* 1891. szept. 28. Vágújhely, † 1945. máj. 4. Fonyód [Mo.]) Költő, prózaíró, szerkesztő, műfordító. Budapesten végzett jogot, majd banktisztviselőként dolgozott. Az első vh.-ban az orosz fronton harcolt, az államfordulat után Prágában élt 1939-ig. Első cikkeit a Pester Lloyd közölte, majd a Prágai Magyar Hírlapban és a Prager Tagblattban folytatta újságírói pályját. Kétnyelvű író volt, egyaránt írt németül és magyarul; magyar költőket, írókat (Petőfit, Adyt, Mikszáthot) fordított németre, német írókat magyarra (ő volt Kafka első magyar fordítója). 1936-ban a londoni Pinker Kiadó regény-világpályázatának német nyelvű kategóriájában 1238 mű közül Neubauer Das fehlende Kapitel (A hiányzó fejezet) című regénye nyerte az első díjat. Modern intellektuális prózát alkotott, melyben az emberség s az erkölcs kérdéseit állítja szembe az erőszakkal és az embertelenséggel. – Fm. Wohin? (Hová?, v. német nyelven, 1922); Marie (r. német nyelven, 1928); Was geht es mich an? (r. német nyelven, magyarul: Mi közöm hozzá?, 1935); Das fehlende Kapitel (A hiányzó fejezet, r. német nyelven, 1938); Hubay Jenő – Egy élet szimfóniája (életr., 1942); A jóslat (r., A hiányzó fejezet magyar változata, 1944, 1981). – Ir. Csanda Sándor: Első nemzedék (tan., 1968, 1982); Fónod Zoltán: Üzenet (mon., 1993, 2002), Turczel Lajos: Arcképek és emlékezések (tan., 1997); Fried István: A névadás lehetségessége (2004). A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918–1995. (1997); A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918–2004. (2004).

Nevizánszky Gábor (csa)

(* 1949. aug. 18. Ipolyszakállas) Régész. Ipolyságon érettségizett (1967), majd a pozsonyi Comenius Egyetemen 1973-ban régészetet végzett, 1979-ban pedig bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1973-tól az SZTA nyitrai Régészeti Intézetének munkatársa, a történelemtudomány kandidátusa (1982). Az 1990-es években Humboldt-ösztöndíjasként csaknem két évet töltött a németországi Saarbrückenben. Kutatási szakterülete a rézkor és a magyar honfoglalás kora. D-Szl.-ban többek között Bajcson, Ipolyvisken, Léván, Oldalfalán, Ozsgyányban és Zsitvabesenyőn végzett régészeti feltárásokat. Tanulmányai magyar, szlovák és német szaklapokban, évkönyvekben, tanulmánykötetekben jelentek meg; régészeti bibliográfiákat is összeállított. – Fm. Hont megye régészeti irodalma (1993); A Csallóköz régészeti bibliográfiája (1995); Hont megye 10–11. századi temetői (Musaeum Hungaricum 1, 2006).

Novák Veronika (csa)

(* 1954. okt. 12. Vágsellye) Levéltáros, helytörténész. A pozsonyi Comenius Egyetemen szerzett levéltárosi oklevelet (1978), uo. doktorált filozófiából (1984). 1978–1987-ben a vágsellyei állami levéltár levéltárosa, 1987-től igazgatója. 1998-tól a nagyszombati egyetem szakelőadója, 2002–2003-ban a Szlovák Nemzeti Levéltár tudományos részlegének vezetője, 2003-tól a belügyminiszter Szlovákiai Tudományos Levéltári Tanácsának tagja. Különböző szakmai egyesületek, társaságok tagja, tisztségviselője. Elsősorban a Mátyusföld és a Csallóköz múltjával kapcsolatos okiratokat és dokumentumokat kutatja. 2005-ben megkapta a Szlovák Köztársaság Kormányának Ezüstérmét. – Fm. Hosszúfalu (többekkel, 1993); Tornóc (többekkel, 1993); Vága (többekkel, 1993); Alsószeli (többekkel, 1993); Kajal (többekkel, 1997); Vágsellye (többekkel, 2002); Farkasd (többekkel, 2002); Nagyborsa (többekkel, 2004); Magyar nyelvű fondjegyzék (2004); Pecséttan (2004).

Olasz István (SZM)

(* 1980. nov. 10. Galánta) Színész. Gimnáziumba szülővárosában járt. Diákkorában versmondó versenyek résztvevője, s tagja volt a dunaszerdahelyi Fókusz Diákszínpadnak is. 1999–2003 között színészdiplomát szerzett a pozsonyi Színművészeti Főiskolán, majd a Komáromi Jókai Színházhoz szerződött. Többször vendégszerepelt a Szevasz Színház előadásaiban. 2002-ben Boráros Imrével az Amerikai Egyesült Államokban és Kanadában vett részt előadói körúton. – Főbb színházi szerepei: Kukorica Jancsi (Kacsóh Pongrác: János vitéz); Chodzko (Spiró György: Az imposztor); Freddie (Alan Jay Lerner–Frederick Loewe: My Fair Lady); Padkaljószin (Nyikolaj Vasziljevics Gogol: Háztűznéző); Pap (Michel de Ghelderode: Barabbás); Szűköl Makár (Jókai Mór: A gazdag szegények); Aramis (Alexander Dumas: Három a testőr), Von Kalb (Friedrich Schiller: Ármány és szerelem), Szendeffy (Kellér Dezső–Horváth Jenő–Szenec Iván: A szabin nők elrablása), Thuróczy (Lengyel Menyhért: A waterloói csata), Mickey (Arthur Miller: Kanyargó időben), Vőfély – Favágó (Federico García Lorca: Vérnász), Konferanszié (John Kander–Fred Ebb–Bob Fosse: Chicago), Második orvos (Jean-Baptiste Molière: Gömböc úr), Csató (Molnár Ferenc–Kellér Dezső–Zerkovitz Béla: A doktor úr), Fekete (Szép Ernő: Patika), Joey (Martin McDonagh: Macskabaj), Aljosa (Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Karamazov testvérek), Kisbíró (Gárdonyi Géza: A bor); Varjú Virgil (Grimm-testvérek–Albert Péter–Barabás Árpád–Lőrinczy Attila: Hófehérke meg a törpék); Tronkai Vencel báró (Sütő András: Egy lócsiszár virágvasárnapja); Perry Lascoe, az alapítvány titkára (Noel Coward: Forgószínpad); Ferdinánd főherceg (Kálmán Imre–Stein Leo–Jenbach Béla–Gábor–Békeffi István–Kellér Dezső: Csárdáskirálynő); Karvezető (Szophoklész: Antigoné); Timoteo (Niccolo Machiavelli: Mandragora); Dobos ember (Tamási Áron: Énekes madár); Duncan (Ken Ludwig: Primadonnák); Vlagyimír Karlovics Rode (Anton Pavlovics Csehov: Három nővér); Giovanni, csődbe jutott cukrász (Vajda Katalin–Fábri Péter –Valló Péter: Anconai szerelmesek); Malvolio, Olivia udvarmestere (William Shakespeare: Vízkereszt, vagy amit akartok); Timót Pál (Csiky Gergely: Lumpok; Tibor (Vaszary Viktor– Fényes Szabolcs–Szenes Iván: Az ördög nem alszik); Jepihodov (Anton Pavlovics Csehov: Cseresznyéskert); Dobrík (Ladislav Ballek: A hentessegéd); Főszámolnok (Faragó Zsuzsa– Laboda Kornél–Zombola Péter: Szegény Dzsoni és Árnika); Tokaji koma (Móricz Zsigmond: Sári bíró); Júdás (Székely János: Caligula helytartója); Dobcsinszkij (Nyikolaj Vasziljevics Gogol: Revizor); Montgicourt (Georges Feydeau: Egy hölgy a Maximból). – Film: Sántántangó, 2010, r. Molnár Cs.; Ďakujem dobre, (Köszönöm, jól), 2011, r. Prikler M. – Egyéb: Ahogy esik, úgy puffan – improvizációs műsor; Itt és most – improvizációs műsor. – Vendégjátékok: Nick (Edward Albee: Nem félünk a farkastól – Szevasz Színház); Művész (Egressy Zoltán: Sóska, sültkrumpli – Szevasz Színház); István (Orál Morál – Epopteia Színházi Műhely); Ján (Pavol Rankov: Szeptember elsején/ vagy máskor/). – Díjak, elismerések: Ferenczy Anna-díj, 2004. – Ir. Színházi évkönyvek (OSZMI Budapest); Divadlá na Slovensku. (Az 1970/71-es évadtól 2010/11-ig); A Komáromi Jókai Színház archívuma.

Ollé Erik (SZM)

(* 1975. aug. 9. Kassa) Színész. Az általános iskolába Kassán járt. Középiskolai tanulmányai befejezése után 1993–1994 között a Kassai Thália Színházban dolgozott. 1995-től a Pozsonyi Színművészeti Főiskolán tanult. 2000–2003 között szabadúszóként a Kassai Thália Színház és a Komáromi Jókai Színház előadásaiban szerepelt. Négy évet a budapesti Bárka Színháznál töltött. 2007-től ismét szabadfoglalkozású művész. – Főbb színházi szerepei: Klitander (Jean-Baptiste Molière: Tudós Nők); Probus (Székely János: Caligula helytartója); Jézus (Mészöly Dezső: Harmadnapi győzedelem); Folial (Michel de Ghelderode: Escurial); Schröder ezredes (Gágyor Péter: Isten veled, Monarhia); Ábel (Sütő András: Káin és Ábel); Amadeus (Peter Shaffer: Amadeus); Frankics (Ivan Kusan: Galócza); Trepljov (Fjodor Mihajlovics Osztrovszkij: Sirály); Pukk (William Shakespeare: Szentivánéji álom); Rybak (Vaszilij Nyikolajevics Gogol: Imposztor); Leonardo (Federico García Lorca: Vérnász); Nagelschmidt (Sütő András: Egy lócsiszár virágvasárnapja); Mercutio (William Shakespeare: Rómeó és Júlia); Piás (Tadeusz Slobodzianek: Ilja próféta); Charm gróf (Witold Gombrowicz: Operett); Mortimer (William Shakespeare: Stuart Mária); Christopher Mahon (John Millington Synge: A Nyugat hőse); Tapír (Sibylle Berg: Helge élete); Ficsúr (Molnár Ferenc: Liliom); Dudás/Thisbe (William Shakespeare: Szentivánéji álom); Leonardó (Federico García Lorca: Vérnász); Filadelfi (Ladislav Ballek: A hentessegéd); Miklós (Vaszary Viktor–Fényes Szabolcs–Szenes Iván: Az ördög nem alszik). – TV: Marslakók – Ir.  Kulisszák (2002); Kolár Péter és szerzőtársak: A Kassai Thália Színház negyven éve (2009); Színházi évkönyvek (Budapest); Divadlá na Slovensku [Szlovákiai színházak]  (Az 1970/71-es évadtól 2010/11-ig).

Öllös László (GJ)

(* 1957. júl. 14. Pozsony) Politológus, filozófus. Dunaszerdahelyen érettségizett, majd a pozsonyi Comenius Egyetem magyar–történelem szakán végzett 1983-ban, 1994–1995-ben a Közép-Európai Egyetem Politikatudományi Tanszékén szerezte meg második diplomáját. 1995–1996-ban New York-ban a New School of Social Research ösztöndíjasa. 2004-ben politikai filozófiából PhD-fokozatot szerzett az ELTE-n, majd 2010-ben a Comenius Egyetemen habilitált. Az 1980-as években bekapcsolódott A Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottságának munkájába. 1989-ben a Magyar Polgári Párt jogelődje, a Független Magyar Kezdeményezés egyik alapítója, ill. elnökségének tagja. 2004-ben az ELTE-en a filozófia tudományokban, a politikai filozófia szakterületen védte meg doktori disszertációját. 1996-tól a Fórum Kisebbségkutató Intézet elnöke, a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Politológia és Európai Tanulmányok Tanszékének oktatója, a komáromi Sellye János Egyetem vendégtanára. Alapításától tagja a kommunista titkosszolgálat adatait nyilvánosságra hozó Nemzeti Emlékezet Intézete elnökségének. 1999–2005 között a Fórum Társadalomtudományi Szemle főszerkesztője, majd a szerkesztőbizottság elnöke. Az Európai Unió tagállamai nyelvi kisebbségeit összefogó szervezet, az European Bureau of Lesser Used Languages (EBLUL) elnökségének tagja és szlovákiai szervezetének (SLOVBLUL) az elnöke. 2005-től a Magyar Tudományos Akadémia külső köztestületi tagja. Főbb díjak:  Anton Srholec Szabadság-díj (2021); Magyar Érdemrend Lovagkeresztje (2018). –Fm. A New Balance: Democracy and Minorities in Post-Communist Europe (többekkel, 2003); Emberi jogok – nemzeti jogok (tan., 2004). Anthropological and Historical Approaches to Ethnic Relations in Postsocialist Europe (többekkel, 2006); Az egyetértés konfliktusa. A Magyar Köztársaság alkotmánya és a határon túli magyarok (tan., 2008).

Oravecz Imre (SZM)

(* 1894. dec. 15. Enyicke, † 1971. dec. 22. Rozsnyó) Festő. Magánúton tanult festészetet Kassán 1921–1922-ben Csordák Lajosnál, 1922–1926 között Krón Jenőnél. Eleinte Nagyidán, majd 1967-től haláláig Rozsnyón élt. Főleg pasztellképeket alkotott; témáit elsősorban a paraszti életből merítette. Már az 1920–1930-as években őstehetségként tartották számon, több alkalommal sikerrel állított ki Budapesten. 1970-ben életmű-kiállítását, 1994-ben emlékkiállítását rendezték meg Kassán.

Orbán Gábor (FI)

(* 1883. jan. 1. Kőszeg [Mo.], † 1958. jan. 28. Pozsony) Nyelvész. Privigyén, majd Pozsonyban volt gimnáziumi tanár. A két vh. között a Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság elnöke, a kormányzattal együttműködő közéleti aktivizmus egyik jeles képviselője volt. 1950-től a pozsonyi Pedagógiai Főiskolán és a Comenius Egyetem Magyar Nyelv és Irodalmi Tanszékén oktatott. Szakterülete elsősorban a finnugor és a magyar nyelvészet; nyelvműveléssel, ill. szótárírással is foglalkozott; több tankönyve és szöveggyűjteménye is ismert. – Fm. A magyar nemzeti énekmondás (tan., 1907; A finnugor nyelvek számnevei (mon., 1932); Új szlovák–magyar és magyar–szlovák szótár (Mendreszóra Miklóssal, 1933); A magyar nyelv (1935); A magyar szókincs (1953); A helyes magyarság irányelvei (tan., 1956); Bevezetés a nyelvtudományba (tankönyv, 1956).