Lévay Tibor (csa)

(* 1939. dec. 29. Rimaszombat) Fúvószenekari karmester, karnagy, zeneszerző, zenetanár, kántor, orgonista. Iskolai tanulmányait szülővárosában kezdte. A Rozsnyói Pedagógia Középiskolában érettségizett (1959), majd Pozsonyban a Központi Népművelődési Intézetben tanult karmesterképzést (1964) és a Besztercebányai Pedagógiai Karon szerzett zenetanári lektori képzést (1980). Tizenhárom hangszeren játszik. Középiskolai tanulmányait befejezve a rimaszombati Tompa Mihály Alapiskola tanítója lett (1959−2000). 1975-től volt a Sobotienka Fúvószenekar karmestere és a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusának helyettes karmestere. Karvezetőként általános- és középiskolákban három énekkart vezetett. 1987-ben a fúvószenekarok nemzetközi találkozóján Kolínban besorolták a Monster Concert karmesterének, melyen 1260 zenész, valamint énekkar és mazsorettek összjátékát vezényelte. 1995-től a rimaszombati vokális kvartett vezetője, valamint a guszonai, bátkai férfi kar, a rimaszécsi női kar, 2002-től pedig a nagybalogi „Szivárvány” női kar karvezetője. Tanári állást vállalt a rimaszombati Tompa Mihály Református Gimnáziumban (2004−2009). Tevékenységét számos kitüntetéssel és díjjal ismerték el: 78 díszoklevél; 21 plakett; Rimaszombat városának első díszpolgári díja (1998); a Szlovák Köztársaság Kormányhivatalának Emlékérme (2005); Életműdíj, Galánta (2010). – Fm. több mint száz zeneművet írt, fúvószenekarok számára 86-ot és énekkarok részére 42-t; Tiszolci Himnusz. – Ir. Szőke József és Viczián János szerk.: Ki kicsoda Kassától–Prágáig? (1993); Mgr. Štefan Hatina–PhDr. Zuzana Janečková–Ing. Ján Malík–Ing. Dušan Martinkovič (szerk.): Who is Who v Slovenskej republike (2011); Miklósi Péter (szerk.): Örökhagyók. Hivéssel szülemlett felföldi vallomásfüzér (2006); A Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központ Énekkara, Loreto-Basilika della S Casa (1993); Jöjj, mondjunk hálaszót… VIII. Gömöri Egyházmegyei Kórustalálkozó Rimaszombat (CD, 2009); Nagybalogi Szivárvány Népdalkör (CD, 2010); Ha megszólít az ének… A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusának [CSMTKÉ] története [1964–2004]) (2004).

Lipcsey György (FI)

(* 1955. jan. 5. Dunaszerdahely) Szobrász. A dunaszerdahelyi gimnáziumban érettségizett. Fafaragóként kezdte, néhány év alatt felzárkózott a hivatásos szobrászok közé. 1995–1998 között a Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társasága (SZMKT) elnöke volt, több más szakmai szervezet tagja, tisztségviselője. 1998–2013 között működteti Dunaszerdahelyen az Art-Ma Galériát. Az 1990-es években tömbszerű figurális kompozíciókat alkotott, ezeket az évtized végén a nonfiguratív jelekre alapozott kompozíciók váltották fel. – Főbb díjai: SZMKT nívódíja (2002); Simsay Ildikó-díj (2004); Munkácsy-díj (2006); Posonium Művészeti Díj (2007). – Fm. 1992: Bartók Béla (Nagymegyer); 1993: Jedlik Ányos-mellszobor (Szímő); 1994: II. világháborús emlékmű (Negyed); 1995: az 1848–1849-es szabadságharc emlékműve (Dunaszerdahely); 1996: Mátyás király (Nagymegyer); 1998: Életfa (Ekecs); 2001: Vámbéry Ármin-mellszobor és -emlékfal (Dunaszerdahely); 2003: Szt. István-emlékmű (Dunaszerdahely); 2005: Bihari János-mellszobor (Dunaszerdahely); 2006: Janiga József-mellszobor (Nagymegyer); 2013: Életfa (Farkasd). – Ir. Fába vésett sorsok (Kubička Kucsera Klára szövegével, 1995); Jelek. Lipcsey György. (Pogány Gábor szövegével, 2004); Art-Ma Galéria 1998–2007 (Lóska Lajos szövegével, 2007); Szobrok (Wehner Tibor szövegével, 2011); Köztéri szobrok (Wehner Tibor szövegével, 2012).

Lipcsey Gyula (FI)

(* 1920. okt. 27. Bánkeszi [Mo.] † 2005. ápr. 8. Hegyéte) Pedagógus. A pozsonyi Állami Magyar Gimnáziumban érettségizett (1944), majd Pozsonyban a Szlovák Egyetemen szerzett történelem – magyar szakon tanári oklevelet (1948). 1945–1948 között tagja a Csehszlovákiai Magyar Demokratikus Népi Szövetségnek, egyike volt azoknak, akik Memorandumban tiltakoztak a kitelepítések és deportálások ellen. A Gyepű Hangja és az Észak Szava szerkesztője és terjesztője. 1949. februárjában letartóztatták és a Mindszenty József hercegprímással tartott kapcsolat vádjával 1955. febr. 20-ig bebörtönözték, ill. a jáchymovi uránbányába kényszermunkára ítélték. 1955 után teljesen kivonult a közéletből, pedagógusi munkája mellett amatőr néprajzi gyűjtéssel és naiv festéssel foglalkozott. 1990. szept. 12-én több társával együtt rehabilitálták (Kassai Területi Bíróság). Gondosan megőrizte Arany A. Lászlónak a negyvenes évek első felében Zoboralja falvaiban készült több száz fényképét. – Díjak: Esterházy János emlékplakett (1992); A Helytállásért – Pro Probitate Díj (1997) – Fm. Észak Szava — Losonctól Ágcsernyőig (szerk., 1946); Gyepű Hangja (szerk., 1946). – Ir. Tóth Károly–Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (2007).

Gyepű Hangja, Mindszenty

Liszka József (FI)

(* 1956. ápr. 6. Köbölkút) Néprajzkutató, egyetemi oktató. Az érsekújvári gimnáziumban érettségizett (1975), a budapesti ELTE-n néprajz–régészet szakot végzett (1980), majd ugyanott bölcsészdoktorátust (1987), ill. PhD-fokozatot (2003) szerzett. Előbb az érsekújvári múzeum régésze volt (1980–1991), közben néprajzkutatással és kutatásszervezéssel foglalkozott. 1991-től 1995-ig a komáromi Duna Menti Múzeum Magyar Nemzetiségi Osztályának néprajzos-muzeológus vezetője, majd Humboldt-ösztöndíjas a müncheni, ill. a marburgi egyetemen (1996–1997). 1997-től a Fórum Kisebbségkutató Intézet komáromi Etnológiai Központja igazgatója, etnológusa. 2000–2003 között a Passaui Egyetem Humboldt-ösztöndíjas vendégkutatója és tanára, továbbá a budapesti, debreceni és kolozsvári egyetem vendégtanára. 2004–2005-ben a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem óraadó tanára, 2006-tól a komáromi Selye János Egyetem Tanárképző Karának oktatója, 2009-től docense, 2009–2011 között dékánhelyettese. 1976-tól publikál (szlovák, osztrák és német lapokban is). 1989-ben a Szlovákiai Magyar Néprajzi Társaság egyik alapítója, 1997-ig elnöke; a Társaság Népismereti Könyvtár sorozatának és Hírharang c. negyedéves tájékoztatójának, valamint az Acta Ethnologica Danubiana szerkesztője. Tudományos érdeklődése elsősorban a néprajz elméleti problémáira, tudománytörténeti kérdésekre, az interetnikus kapcsolatok vizsgálatára, továbbá a szakrális néprajzra összpontosul. – Főbb díjak: Kallós Zoltán Külhoni Magyarságért Díj (2026); Turczel Lajos-díj (2018); Györffy István Emlékérem (2018); az MTA Arany János-díja (2005); a Szlovák Néprajzi Társasága Díja a tudományszervezésért (2003); Posonium Irodalmi Díj Különdíj (2003); Jedlik Ányos-díj (2002); Nyitott Európáért Díj (1999); a Szlovák Néprajzi Társaság nívódíja (1988); Jankó János-díj (1988). – Fm. Ágas-bogas fa. Néprajzi ismeretek alapfokon (1986 és további 3 kiadás); A szlovákiai magyar nemzetiség etnográfiai és folklorisztikai bibliográfiája (1988); Magyar néprajzi kutatások Szlovákiában 1918–1938 (tan., 1990); Őrei a múltnak. Vidéki múzeumok, tájházak, néprajzi gyűjtemények D-Szl.-ban (tan., 1994); „Tudománynak kezdetiről”. Magyar néprajzkutatóként Szlovákiában 1979–1998 (tan., 1998); A szlovákiai magyarok néprajza (mon., 2002; 2003-ban szlovákul is); Zwischen den Karpaten und der Ungarischen Tiefebene. Volkskunde der Ungarn in der Slowakei (2003); Két Duna keríti… Tanulmányok a Csallóköz néprajzához (tan., 2005); Termékeny homályban (naplójegyzetek, 2006); Bevezetés a néprajzba (tan., 2006); Úton lenni (naplójegyzetek, 2007); Populáris kultúra (2010); Bevezetés a folklorisztikába (2011).

Litomericzky Nándor − Az Európa udvar részlete (KKK)

(* 1965. aug. 9. Komárom) Építészmérnök. Komáromban érettségizett (1984), 1986–1991 között a pozsonyi Szlovák Műszaki Egyetem hallgatója volt. Több tervezőirodában dolgozott, 1993-ban a ProForm Atelier, 1998-ben Takács Péterrel és Peter Vargával létrehozta az Euro Investa Részvénytársaságot, amely kidolgozta a komáromi Európa-udvar koncepcióját, valamint építési terveit, és meg is valósította azokat. Az Európa Atelier tervezőiroda egyik alakítója és társtulajdonosa. 2012-ben Jedlik-díjjal tüntették ki. – Fm. a komáromi Európa-udvar koncepciója, egyes épületei, a szoborpark terve (2000). Családi házak – 1994: A felkelő nap háza (Érsekújvár); 1995: Symbiosis (Dunaszerdahely); A Napfivér és Holdnővér háza (Ekeli rétek); 1996: Ad leones (Köbölkút); Villa rustica (Dunaszerdahely); 2001: Kúria (Nyékvárkony). Községi terek kialakítása: 2005: Bulcsú vezér tere (Búcs); Szent István tér (Csicsó); Szent Miklós tér (Szímő). Más jellegű épületek 1995: Árgyélus panzió és szabadtéri színpad (Martos); 1998: baptista imaház (Komárom); 2006: Kelemantia múzeum (Izsa). – Ir. Európa-udvar – Nádvorie Európy – Europa platz – Europe place (2000).

Löffler Béla (FI)

(* 1906. ápr. 16. Kassa, † 1990. febr. 11. Kassa) Szobrász. Eredeti foglalkozása fogász. Szobrászati tanulmányokat 1932-ben Budapesten, majd 1936-ban Prágában folytatott; 1936–1938-ban Párizsban és Londonban tett tanulmányutakat. 1938-tól kisebb megszakításokkal Kassán élt (tagja volt a Kazinczy Társaságnak is). 1945–1948-ban a Szovjetunióban hadifogoly. Pályája hazatérte után is töretlen volt, életében 32 egyéni kiállításon mutatta be műveit. Számos realisztikus portréja ismert (Jakoby Gyula, Halász-Hradil Elemér, Csordák Lajos, Fábry Zoltán); jelentős műemlékeket restaurált. Díjak: Érdemes művész (1978). Kassán Löffler Galéria működik. – Állandó jellegű egyéni kiállításai vannak Bártfafürdőn, Stószfürdőn, a Zempléni Múzeumban (Nagymihály), Hélios Szanatóriumban (Csorbató). Jelentősebb köztéri munkái: 1936–1938: II. Rákóczi Ferenc emléktáblája a kassai dóm falán (pályázat, 1. díj); Elesettek emlékműve (Kuntapolca); Hősök emlékműve (Nagyida); 1947: Ismeretlen katona emlékműve (Kassa); 1950: Felszabadulási emlékmű (Dargó); 1958: Szökőkút (Stószfürdő); 1965: Keresztre feszített Krisztus – a katolikus templom főoltára, Hernádszéplak; 1974–1975: Anya gyermekével (Igló); 1976: Fürdő nő (Bystrá, Alacsony-Tátra)

Lőrincz Gyula (FI)

(* 1910. jan. 16. Magyardiószeg, † 1980. dec. 14. Pozsony) Festő, publicista, politikus. Dunaszerdahelyen polgári, Pozsonyban kereskedelmi iskolát végzett. 1928-ban Gustáv Mallý pozsonyi és Harmos Károly komáromi magániskolájában, 1928–1933 között a budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult. Kapcsolatban állt Kassák Lajos Munka Körével, részt vett a Sarló mozgalomban. 1935-től a Magyar Nap grafikusa, együttműködött az Az Úttal. Publicisztikai tevékenysége is jelentős. Tagja volt a Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaságnak, 1935-ben a Társaság aranyérmével tüntették ki, annak ösztöndíjával pedig Párizsba utazott tanulmányai folytatására. A baloldali politikai és művészeti élet tevékeny résztvevője; 1936-ban a kommunista párt megbízásából Marseille-ben támogatja a spanyol polgárháború megsegítésére érkező nemzetközi brigádokat. 1938-ban Párizsba ment, majd 1939-től Budapesten, rendőri felügyelet alatt élte át a második vh. éveit. 1946-ban visszatért Pozsonyba, itt 1948–1955, valamint 1968–1975 között az Új Szó főszerkesztője; 1949–1968 és 1972–1980 között, haláláig a Csemadok KB országos elnöke. Magas párt-, szakmai és társadalmi tisztségeket viselt, 1954-től parlamenti képviselő volt. Művészete ugyanabból a világnézeti elkötelezettségből táplálkozott, mint politikai tevékenysége. Festői kompozícióira, rajz- és grafikai sorozataira modern, expresszív kifejezésmód jellemző. – Díjak: Munkaérdemrend (1960); Érdemes művész (1975); Klement Gottwald Állami Díj (1978): Nemzeti művész (1980); A Magyar Népköztársaság Rubinokkal Ékesített Zászlórendje (1980). Halála után – egészen a rendszerváltásig – galéria viselte a nevét Dunaszerdahelyen. – Fm. Emlékezés (grafikai album, 1946); Dózsa katonái – Kosúti sortűz (grafikai album, 1973); Ez a háború (képzőművészeti album, 1981). – Ir. Szíj Rezső: Lőrincz Gyula (mon., 1972); Saučin, Ladislav: Lőrincz Gyula (1981); L. Gály Olga: Ördöglakat. Lőrincz Gyula ifjúsága (1990); Orbanová Irena–Kontárová Judita: Lőrincz Gyula (personálna bibliografia, 1996).

LŐRINCZ JANOS (FI)

(* 1950. Pozsony). Fotóriporter. 1976–1980 között pszichológus. 1986-tól hivatásos fotóriporter: az Új Szó, 1989 után a Verejnosť később a Národná obroda, majd a Práca fényképésze. Ezt követően hét évig szabad foglalkozású fotóriporter. A SITA hírügynökség fotósaként is dolgozott.

LŐRINCZ KATALIN (FI)

(* 1930. dec. 16. Ungvár) Újságíró, szerkesztő. 1949-ben a nagymihályi gimnáziumban érettségizett. 1949—53 között postahivatalnok. 1953—55 között az Új Szó fordító-szerkesztője. 1957-től nyugdijazásáig (1989) a Csehszlovák Rádió magyar adásának riportere. A csehszlovákiai magyar értelmiség kiváló képviselőivel készített riportokat. Útleírásai, portréi a Csehszlovák Rádió, a Hét, a Nő, a Szabad Földműves valamint az Új Szó hasábjain jelentek meg. – Ir. Ki kicsoda Kassától—Prágáig? (1993).

Lőrincz Margit (JSZ)

(* 1933. aug. 21. Komárom – † 2022. febr. 02. Komárom) Színésznő. Tanulmányait szülővárosában végezte. 1950–1952 között egy építőipari vállalat alkalmazottja, majd 1952-től nyugdíjba vonulásáig a komáromi Magyar Területi Színház, ill. jogutódja, a Komáromi Jókai Színház tagja. Pályáját műkedvelő színjátszóként kezdte. Számos hangjátékban, ill. néhány szlovák és magyar filmben szerepelt. – Főbb színházi szerepei: Tóth Flóra (Bródy Sándor: A tanítónő); Rédei Eszter (Móricz Zsigmond: Úri muri); Lujza (Friedrich Schiller: Ármány és szerelem); Gianna (Heltai Jenő: A néma levente); Csele Judit (Fejes Endre: Rozsdatemető); Kanizsai Dorottya (Háy Gyula: Mohács); Házmesterné (Csurka István: Házmestersirató); Kata (William Shakespeare: A makrancos hölgy); Peach-né (William Shakespeare: A windsori víg nők); Júlia (Hunyadi Sándor: Három sárkány); Colomba (Ben Jonson: Volpone); Baradlayné (Jókai Mór–Kopányi Györg: A kőszívű ember fiai); Carrarné (B. Brecht: Carrar asszony puskái); Kanizsai Dorottya (Háy Gyula: Mohács); Cora Clarke (Noel Coward: Forgószínpad) – Film, TV: „Dedeček automobilu“; Bašťovanský és veje („Bašťovanský a zať“); Két választás Magyarországon – Díjak, elismerések: A Szlovák Irodalmi Alap életműdíja; A Szlovák Köztársaság ezüst plakettje; Pro Cultura Hungarica 2009-től emlékgyűrűt adományoz a Komáromi Jókai Színház legtehetségesebb fiataljainak.

Lőrincz Zsuzsa (SZM)

(* 1954. jan. 19. Pozsony) Grafikus, illusztrátor. Szülővárosában érettségizett, 1979–1985 között a prágai Képzőművészeti Akadémián tanult. Prágában él. Ismertek grafikai sorozatai; mondandója a természet, a táj mély átérzésében gyökerezik, de fogékony a város sajátos poézisére is. – Albumai: Ladislav Čepelák, Rudolf Hrušinský, John Lennon tiszteletére; Hommage a` Alapy Gáspár; Dráfi Mátyás 60. születésnapjára.

lovasz attila (FI)

(* 1963. márc. 11. Vágsellye) Újságíró, szerkesztő. Galántán érettségizett (1981); 1981–1989-ben Pozsonyban kollégiumi nevelő. 1990-ben a Hét riportere, 1991–1999-ben az Új Szó munkatársa, főszerkesztő-helyettese, majd főszerkesztője. 2003–2006 között a Vasárnap főszerkesztője, 1999–2003 között pedig a Szabad Európa Rádió pozsonyi munkatársa. 2006 aug. – 2007 febr. között a Szlovák Rádió vezérigazgatójának tanácsadója. 2007-től 2011-ig a Domino forum c. szlovák nyelvű újság főszerkesztője, ill. a Magyar Rádió Regionális Szerkesztőségeinek vezetője. 2011-től a Pátria Rádió és a Szlovák Televízió Magyar Szerkesztőségének az igazgatója. Az 1980-as évektől a szlovákiai magyar néptáncmozgalomban is közreműködött. – Ir. Ki kicsoda Kassától—Prágáig? (1993); Szlovákiai magyar ki kicsoda. (2001).

LOVÁSZ ATTILA (FI)

lovicsek bela (FI)

(* 1922. szept. 2. Nagypeszek, † 2006. jún. 27. Pozsony) Tanító, író, újságíró. Pozsonyban szerzett tanítói oklevelet; 1950–1969-ben különböző iskolákban tanított, 1969–1977-ben A Hét szerkesztője, 1978–1982-ben a Csemadok KB titkára. Az 1950-es évektől publikált. Folytatásokban közölt regényei révén vált közismertté. Drámákat is írt (pl. Húsz év után; Baj van a szerelemmel; Ezüstlakodalom). – Fm. Haragosok (elb., 1957); A csillagszemű asszony (r., 1961); Tűzvirág (r., 1963); Hosszú éjszaka (r., 1975); Se veled, se nélküled (r., 1986); Forgószélben (r., 1987).

Lukács Zsolt (Önarckép)

(* 1972. ápr. 2. Kassa) Grafikus, festő. 1991–1993 között elvégezte a kassai Šafárik Egyetem Pedagógiai Karának rajz szakát. 1994–2000 között a pozsonyi Képzőművészeti Főiskolán illusztráció és szabad grafika szakon végzett, 2004-től a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Kara Képzőművészeti Mesteriskolájának festészeti szakán folytatta tanulmányait. 2001 óta a Kassai Műszaki Egyetem Képzőművészeti Kara Képzőművészet és Intermediális Tanszékén figurális rajzot és grafikai technikákat tanít. A grafika és a festészet mellett számítógépes grafikával és karikatúrával is foglalkozik. Számos csoportos kiállításon vett részt.

Lukovics Mária (csa)

(* 1968. jan. 27. Dunaszerdahely) Tanár, tankönyvszerző, kórusénekes. Általános és középiskolai tanulmányait Dunaszerdahelyen végezte, ugyanitt érettségizett a gimnáziumban, majd a Nyitrai Pedagógiai Főiskola orosz nyelv és irodalom − zenei nevelés szakán végzett (1991). 2012-ben kisdoktori fokozatot (PhDr.) szerzett a Diószegi Főiskola szociális tanulmányok karán. A dunaszerdahelyi Szabó Gyula Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola pedagógusa. Kórusénekesként 1992-től a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusának tagja. 2002-től az alapiskolák számára készült zenei nevelési tankönyvcsalád létrehozásában szerzőként, társszerzőként és lektorként vett részt. – Fm. Zenei nevelés az alapiskola 5. évfolyama számára (2004); Zenei nevelés az alapiskola 6. évfolyama számára (2005); Zenei nevelés az alapiskola 9. évfolyama számára (2006).

M. Csepécz Szilvia (FI)

(* 1965. máj. 19. Érsekújvár, † 2011. dec. 4.) Író, költő, újságíró. Párkányban érettségizett, különböző foglalkozások után lett újságíró (Nő, Új Nő, Vasárnap). Közben 2001-ben a Szegedi Tudományegyetem Budapest Média Intézetében is befejezte tanulmányait. – Főbb díjak: Kicsi, kisebb, legkisebb c. kötete 1999-ben a legjobb szlovákiai gyermekkönyvként IBBY-díj (1999); Magház c. verseskötete 2001-ben Madách Imre-díjat kapott. Prózát, ill. hangjátékokat is írt. – Fm. Történések küszöbén (v., 1989); Az ajtón túl (gyermekv., 1994); Kicsi, kisebb, legkisebb (meser., 1999); Magház (v., 2000); Egyszerű viselet (r., 2004).

M.NAGY LASZLO (FI)

(* 1943. febr. 20. Rárósmulyad – † 2022. febr. 24.) Fotóriporter. Esti tagozaton érettségizett Pozsonyban (1977), Olomoucban szakérettségizett (1984). 1973–1975-ben a nagykürtösi Haladás fotósa, 1975-től a Nő, majd a Štart és a Šport c. hetilapok fotóriportere. Nyugdíjas éveiben Helembán élt. Könyvet írt a kezdő fotósoknak. Fényképsorozatot készített a szlovákiai magyar írókról. Fotóit több egyéni és csoportos kiállításon mutatta be. – Díjak: Magyar Arany Érdemkereszt (2019); Duna Mente Nemzetközi Fotópályázat II. díj; Cassova Foto bronzplakett; Mikszáth Kálmán Emlékérem – Fm.: Sorsom ez nekem (2019, magánkiad.)

Mács József (ST)

(* 1931. ápr. 18. Bátka, † 2017. aug. 31. Pozsony) Író, szerkesztő, újságíró. Művésznév: (Ács J.), (Ács József), M. J., (M. J.), – M. J., Mács, -mács-, (Mács), Makacs József. Gimnáziumi tanulmányait Rimaszombatban, Sárospatakon és Miskolcon végezte, majd a pozsonyi Pedagógiai Főiskola magyar–történelem–társadalomtudomány szakán szerzett oklevelet 1955-ben. 1952–1957-ben az Új Szó, 1957–1960-ban az Új Ifjúság, 1960–1991-ben a Hét riportere, szerkesztője, 1968–1971-ben főszerkesztő-helyettese. 1964–1970-ben a Hét Fórum mellékletének felelős szerkesztője volt. 1971-ben a Nőben közölt folytatásos regénye miatt kizárták a CSKP-ból, és néhány évig nem publikálhatott. Elbeszélései, riportjai, publicisztikái az 1950-es évektől jelentek meg; az 1960-as évek második felében műfordítóként is bemutatkozott. 2005-től a Művészeti Akadémia tagja. – Főbb díjak: Madách Imre-díj (1968); A Szlovák Köztársaság Kormányának Ezüstplakettje (2001); a Magyar Újságírók Országos Szövetségének Aranytoll Díja (2002); Posonium Irodalmi Díj Életműdíja (2004); Magyar Érdemrend tisztikeresztje (2014); Magyar Örökség-díj (2022). – Fm. Vég nélküli ülés (elb., 1955); Téli világ (elb., 1957); A kamasz (kisr., 1961); Megbillen az ég (elb., 1964); Adósságtörlesztés (r., 1968, 1971, 1983, 2009); Kétszer harangoztak (r., 1978); Szélfúvásban (r., 1980, 1983, 2009); A vesztes (r., 1982); Temetőkapu (r., 1987, 2006); Magasság és mélység (r., 1994); Öröködbe uram I–IV. (r., 1998–2001); Trianon harangjai (r., 2005). – Ir.  Görömbei András: A csehszlovákiai magyar irodalom 1945—1980 (1982); Bodnár Gyula – Tóth László: Nyomkereső (1994); Szeberényi Zoltán: Magyar irodalom Szlovákiában 1945—1999 I. (2000).