Mátyás Hudák Katalin (csa)

(* 1977. jún. 4. Királyhelmec) Költő. A kassai kereskedelmi szakközépiskolában érettségizett. A Királyhelmeci Nézetek c. lap főszerkesztője. – Tagja a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának. Versei 1999 óta jelennek meg az Irodalmi Szemlében, a Kassai Figyelőben, a Madách Kalendáriumban, a Szőrös Kőben és az Árkádban. – Fm. Tiszavirágzás (v., 2002); Aranyhermelin (v., 2013).

Maurovich-Horvat Pál (csa)

(* 1978. okt. 30. Komárom) Orvos, kardiológus, egyetemi oktató. A Selye János Gimnáziumban 1997-ben érettségizett. 1997–1998-ban a pozsonyi Szlovák Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karának hallgatója volt, de 1998-tól a budapesti SE Általános Orvostudományi Karán tanult, ahol 2006-ban szerzett oklevelet. 2006–2008 között a SE Elméleti Orvostudományok Doktori Iskolájának hallgatója volt, ahol PhD fokozatot szerzett. 2010–2012-ben a bostoni (USA) Harvard Egyetemen tanult és Master in Public Health diplomát kapott. Már diákként kardiológiával kapcsolatos kutatási programokban vett részt, amelyekben a legmodernebb diagnosztikai képalkotó módszerek (elsősorban a CT) alkalmazásával ismerkedett és számos európai egyetemen járt tanulmányúton. Bekapcsolódott a tudományos diákversenyekbe és több ösztöndíjat és tudományos díjat is elnyert (egyebek mellett: Albert Renold Ösztöndíj – 2009; a SE Merit-díja – 2012; Richter Gedeon Díj – 2013). Jelenleg az MTA-SE „Lendület” Kardiovaszkuláris Képalkotó Kutatócsoport vezetője. Rendszeres előadója különböző hazai és külföldi kardiológiai konferenciáknak és szakmai tanácskozásoknak, számos hazai és nemzetközi tudományos társaság és szervezet tagja. – Fm: Nem invazív coronaria-angiográfia sokszeletes komputertomográfiával (társszerző, 2007); A szív koszorúereinek non-invazív ábrázolása multidetektoros CT-vel (társszerző, 2007); Veleszületett koszorúér fejlődési rendellenességek ábrázolása szubmilliméteres felbontású multidetektoros spirál CT-vel (társszerző, 2008); A coronaria-CT technikai háttere és klinikai alkalmazása (társszerző, 2009); Methods of plaque quantification and charakterization by cardiac computed tomography (társszerző, 2009); Coronary CT Angiography for the Detection of Obstructive Coronary Artery Disease (társszerző, 2010); Control of Cardiac Output and Arterial Blood Presure Regulation (In: Handbook of Physics in Medicine and Biology, 2010); Coronaria CT angiográfia és iszkémia provokációs tesztek költséghatékonysága a koszorúér-betegség diagnosztikájában (2011); A szív-CT vizsgálat és indikációja (Bartykowszki A.-val, 2012); Diagnostic Accuracy of CT Angiography, Intravascular US, and Optical Frequency Domain Imaging in the Differentiation of Advanced Coronary Plaques (társszerző, 2013).

Mayer Erzsébet; Güntherné (FI)

(* 1905. okt. 13. Pozsony – † 1973. nov. 12. Pozsony) Művészettörténész, muzeológus, egyetemi docens. Pozsonyi gimnáziumi tanulmányai után festészetet tanult, majd a bécsi iparművészeti iskola hallgatója lett. Ezzel párhuzamosan művészettörténetet és régészetet hallgatott a pozsonyi egyetemen. Szépen ívelő pályája az 1950-es években politikai okokból megszakadt. 1952-ben el kellett hagynia szülővárosát. Eredetileg a guszonai földműves szövetkezetben jelöltek ki számára munkahelyet, végül barátai közbenjárására fiával és unokatestvérével Betlérbe került, ahol az egykori Andrássy-kastély, valamint a krasznahorkai vár gondnoka lett. Feladata a kastély és a krasznahorkai vár leltárának felállítása és feldolgozása volt. 1953-ban feldolgozta a textilből, porcelánból, üvegből és kerámiából készült alkotásokat, valamint a grafikai műveket és a bútorokat. Betlérben olyan alapos és fontos munkát végzett a gyűjtemények rendszerezése és feldolgozása terén, hogy az általa létesített gyarapodási könyv a jelenlegi múzeum alapdokumentációját képezi. A szaktevékenység mellett kidolgoztatta a kastély és a vár geometriai alaprajzát, elkészítette a tárlatvezetői szövegeket, s lehetővé tette, hogy a kastély egész évben látogatható legyen. Már abban az időben is 70 ezer látogatót számlált évente a két épület. Ettől számítódik a Főúri lakáskultúra a 18–19. században c. állandó tárlat a kastélyban, a várban pedig a történelmi kiállítás megnyitása. Tanulmányozta Rozsnyó műemlékeit és a városban fellelhető művészeti alkotásokat. Több tanulmányban foglalkozott a város és a környék kimagasló értékű műemlékeivel. Ő írta a Szl. műemlékeinek három kötetes összeírásában a Rozsnyóval kapcsolatos szócikkeket. 1955-től haláláig ismét Pozsonyban élt, ahol a Comenius Egyetem Bölcsészkarán és a Képzőművészeti Főiskolán a bizánci és a reneszánsz művészetről és az iparművészet történetéről tartott előadásokat. – Fm. Štátny kaštieľ Betliar a okolie (1954); Štátny hrad Krásna Hôrka a okolie (1954); Z minulosti Rožňavy a jej pamiatok (1961).

Mayer Éva (SZM)

(* 1983. szept. 10. Pozsony) Grafikusművész. Tanulmányait a budapesti Magyar Képzőművészeti Egyetem képgrafika- és vizuális nevelőtanár szakán végezte (2003–2009), mesterei voltak Eszik Alajos és Somorjai Kiss Tibor. 2007-ben Erasmus-ösztöndíjasként félévet tanult Corkban (IRL), a Crawford College of Art and Design (CIT)-on. 2009-től a Magyar Grafikusművészek  Társaságának, 2010-től a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület és a Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társaságának tagja. 2011-től a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének és a Kortárs Magyar Galéria Alapítvány kuratóriumának tagja. 2011-től Somorján a „DUNART.com” művésztelep főszervezője. 2002 óta Somorján és Budapesten él és alkot.Témáival az aktuális szociális problémákat és olyan tabu témákat feszeget, mint a betegség, társadalmi-kisebbségi konfliktusok vagy az elmúlás gondolatisága. – Fm. 2008: Diagnosis (Budapest); 2009: Hullámhossz (Dobó Biankával, Hódmezővásárhely); 2010: Réteghiány avagy Korlátok a fejedben vannak… (Somorja); 2011: Szakítópróba (Budapest); Életmérleg (Budapest). – Jelentősebb csoportos kiállítások: 2008: XXIV. Országos Grafikai Biennálé, (Miskolc); 2009: Black and white (Budapest); MKE – MNG Projekt (Budapest); Friss 2009 (Budapest); International Print Exchange Exhibition (Hamaoka); Yokohama Port Opening 150th Anniversary International Print Exchange Exhibition (Kanagawa); 2010: Art Fair 2010, Molnár Ani G. (Budapest); DEMO InterVIEWS 2.0 (Berlin); 2010: multiple matters – rafische Konzepte, International Print Network 2010, International Print Triennial Krakkó – Oldenburg – Bécs, (Bécs); 2011: Preview Berlin (Berlin).

Mayer Judit (ST)

(* 1923. júl. 14. Pozsony, † 2015. júl. 23. Pozsony) Szerkesztő, műfordító. Pozsonyban érettségizett (1941). Egyetemi tanulmányait Budapesten kezdte és a pozsonyi Pedagógiai Főiskola magyar szakán fejezte be (1960). 1954-től nyugdíjazásáig (1986) különböző csehszlovákiai magyar könyvkiadók szerkesztője. Cseh és szlovák írók műveit, továbbá számos ismeretterjesztő munkát fordított magyar nyelvre. Tevékeny nyelvművelő. – Főbb díjak: Madách Imre-díj (1985, 1995); Esterházy János Emlékplakett (1994); Ľudovít Štúr Érdemrend III. fokozata (2001); Posonium Irodalmi Díj Életműdíja (2003); A Szlovák Köztársaság Kormányának Ezüstplakettje (2003); Samuel Zoch-díj (2004). – Fm. Anyanyelvi hibanapló (tan., 1990); Magyarosan magyarul (tan., 2003).

Mázik István (csa)

(* 1957. szept. 23. Fülek) Népművelő, rendező. Az alapiskolát Füleken végezte, majd Rozsnyón érettségizett (1976). Pozsonyban végezte el a Középfokú Könyvtárosi Középiskolán a népművelés szakot. A Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Szociális Tudományok Karán diplomázik (2008), majd Pozsonyban a Szent Erzsébet Főiskolán bölcsészdoktorrá avatják. A Matesz Kassai Thália Színpadának színésze (1977–1980), majd a Füleki Városi Művelődési Ház népművelője (1985-től igazgatója). 1989-ben a Független Magyar Kezdeményezés egyik alapítója Füleken, 1990-től önkormányzati képviselő. 1992-ben hozza létre Füleken a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalmat, amelyben különböző pártfunkciókat tölt be helyi, járási és országos szinten. 1979-ben alapítja meg a Zsákszínházat, melyben több mint harminc színpadi művet rendezett (a legtöbben szerepelt is). Novellákat, verseket ír. – Főbb díjak: Szüllő Géza-díj (2015). – Fm. Vallatom magam (v., 2008).

Mécs László (FI)

(* 1895. jan. 17. Hernádszentistván, † 1978. nov. 9. Pannonhalma [Mo.]) Premontrei szerzetes, költő, lapszerkesztő. Középiskolai tanulmányait Kassán, a premontrei gimnáziumban végezte. 1913-tól a Budapesti Tudományegyetem magyar–latin szakos hallgatója volt. 1914-ben kérte felvételét a premontrei rendbe, s közben folytatta tanulmányait. 1918-ban szentelték pappá Jászóvárott. 1920–1929 között Nagykaposon, 1930-tól Királyhelmecen plébános. Versei 1915-től jelentek meg. 1925-ben szavalóesteken mutatkozott be Budapesten, melyeket a következő évtizedben számos magyarországi, felvidéki, ill. külföldi fellépése követte (többek közt erdélyi városokban, de Berlinben, Párizsban, majd Hollandiában is). 1938-as francia fordítású kötetéhez Paul Valéry írt előszót, de verseit emellett hollandra, németre, spanyolra, angolra, észtre, olaszra és szlovákra is lefordították. 1939-től a budapesti Vigilia szerkesztője, 1941–1942-ben főszerkesztője volt. 1944-ben elhagyta Királyhelmecet, 1945 után Csornán, ill. Pannonhalmán élt rokonainál, pap barátainál. A második vh. után 1946-ban álnéven jelent meg utolsó verse, azután több mint két évtizedig nem publikálhatott. 1953-ban „röpiratok” – saját kéziratos versei – terjesztésének vádjával tíz év börtönre ítélték. 1956-ban szabadult, 1958-tól Budapesten lelkipásztorkodott, 1961 máj.-ától Pannonhalmán az idős papok szociális otthonának lakója volt. 1989 után Szl.-ban emlékének megőrzésére Mécs László Alapítvány alakult; szülőhelyén emléktáblát kapott; 1999 óta Királyhelmecen a Mécs László Keresztény Központ szervezésében évente szavalóversenyekre kerül sor a neve alatt; 2005-től Nagykaposon a nevét viselő emléknapokat tartanak – Fm. Hajnali harangszó (v., 1923); Rabszolgák énekelnek (v., 1925); Vigasztaló (v., 1927); Az ember és az árnyéka (v., 1930); Üveglegenda (v., 1931); Bolond Istók bábszínháza (verses mese, 1931); Legyen világosság! (v., 1933); Fehéren és kéken (v., 1937); Élőket nézek (v., 1938); Forgószínpad (v., 1940); Vissza a csendbe! (v., Cleveland, 1976); Aranygyapjú (vál. v., 1971, 1987); Fekete zúzmara (vál. v., 2005). – Ir. Farkas Gyula: Mécs László (mon., 1929); Bárczi Zsófia: Szellemidézés. Mécs László tanulmányok (mon., 2008).

Menyhart Joszef/ foto Somogyi

(* 1976. szept. 15. Dunaszerdahely) Politikus, nyelvész, zeneszerző, énekes. A pozsonyi Comenius Egyetem magyar–német szakán végzett (1999). 1999–2001-ben a galántai magángimnáziumban tanított. 2001–2004-ben a dunaszerdahelyi Gramma Nyelvi Iroda titkára, 2004-től a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Közép-európai Tanulmányok Kara Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékének oktatója. 2007-ben PhD-fokozatot szerzett az ELTE-n. Kutatási szakterületei: a szociolingvisztika, dialektológia, nyelvpolitika, kontaktológia. 1999-ben Borbély Katalinnal létrehozta a Kicsi Hang verséneklő duót. 2016. június 11-e óta az MKP elnöke.

Méry Margit (ST)

(* 1936. okt. 1. Tardoskedd) Néprajzkutató. A komáromi magyar tanítási nyelvű gimnáziumban érettségizett (1954), majd pedagógusként tevékenykedett (1954–1961). Később a pozsonyi Comenius Egyetemen levelező tagozaton elvégezte a néprajz szakot (1963–1968). 1961–1983 között a Csemadok KB néprajzi szakelőadója, 1983–1993-ban az SZTA Néprajzi Intézetének munkatársa, 1988–2006 között a Szlovák Rádió Magyar Adása számára szerkesztett néprajzi műsorokat. Elsősorban a szlovákiai magyar népviseletek feltérképezésében és bemutatásában ért el jelentős eredményeket; érdemei az önkéntes gyűjtőmozgalom szervezésében, koordinálásában ugyancsak jelentősek. Rendszeresen rendezett néprajzi kiállításokat (a gombaszögi és a zselízi fesztiválokon). 1985-től a Magyar Néprajzi Társaság külföldi levelező tagja. Főbb díjai, kitüntetései: a Szlovák Néprajzi Társaság Nagydíja (1984); a Csemadok OV Emlékérme (1997); a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma Életfa-díja (1998); Kodály Zoltán-díj (2007); Györffy István Díj (2011). – Fm. Szlovákiai magyar népviseletek (Jókai Máriával közösen, 1998); Szlovákiai magyar parasztviseletek (2002).

Mészáros Alajos (csa)

(* 1952. jún. 18. Pozsonypüspöki) Vegyészmérnök, egyetemi tanár, diplomata. A pozsonyi magyar gimnáziumban érettségizett (1970), a pozsonyi Szlovák Műszaki Egyetem Vegyészmérnöki Karán szerzett oklevelet (1975). A kémiai tudomány kandidátusa (1983). 1975-tól a Vegyészmérnöki Kar oktatója, majd professzora. Kutatási területe a vegyipari technológia automatizációja. Tudományos publikációi szlovákiai és külföldi szaklapokban jelentek meg. 2001–2005-ben Pozsony megye képviselője, 2006–2007-ben Szl. svédországi nagykövete, 2007-től ismét oktatott. 2009-től 2014-ig az MKP európai parlamenti képviselője. – Fm. Riadiacia technika 1–2 (egyetemi tankönyv, társszerzőkkel, 1981); Simulácia dynamických systémov (egyetemi tankönyv, társszerzőkkel, 1986).

Mészáros András (ST)

(* 1949. júl. 11. Bélvata) Filozófus, egyetemi tanár. Pozsonyban érettségizett (1967), a pozsonyi Comenius Egyetem BTK-án filozófia–magyar szakos tanári oklevelet szerzett (1973). A filozófiai tudomány kandidátusa (1982). 1973–1983-ban a Comenius Egyetem tanársegéde, majd adjunktusa; 1983–1993-ben az SZTA Filozófiai Intézetének tudományos munkatársa; 1993-tól a Comenius Egyetem BTK Magyar Nyelvi és Irodalmi tanszékének adjunktusa, docense (1995), professzora (2000), 1997–2003-ban tanszékvezetője; 2006-tól a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Közép-európai Tanulmányok Kara Nemzeti és Nemzetiségi Kultúrák Intézetének vezetője. Kutatási területe a magyar filozófia története, ill. a magyarországi iskolai filozófia története, a filozófia és az irodalom határterületei. Több szakmai társaság tagja. A Szlovákiai Magyar Akadémiai Tanács alelnöke (2013), majd elnöke (2017). 2014-ben Madách Imre nívódíjat kapott. 2017-ben Turczel Lajos-díjat kapott. – Fm. Vandrák András filozófiai rendszere (mon., 1980); Arisztotelész esete Phyllisszel (mon., 1993, átdolgozott változata: A transzcendencia lehelete, 2001); Idő által homályosan (esszék, 1999); A filozófia története Magyarországon a kezdetektől a 19. sz. végéig (mon., 2000); A felsőmagyarországi iskolai filozófia lexikona (2003); Mozgó halhatatlanság (tan., 2006).

Mészáros Attila (csa)

(* 1951. jan. 29. Vághosszúfalu – † 2022. márc. 9. Chýnov – Csehország) Vegyész, asztrofizikus, csillagász, egyetemi docens. Iskolai tanulmányait szülőfalujában és a galántai gimnáziumban végezte, ahol 1969-ben érettségizett. 1969–1974-ben a prágai Károly Egyetemen kémiát tanult, majd 1979-ben elvégezte a fizika és a csillagászat szakot is, 1981-ben doktori címet szerzett. 1976–1980-ban a prágai csillagvizsgáló munkatársa volt. 1980–1984-ben Budapesten aspiráns, a kandidátusi fokozatot (PhD.) 1985-ben szerezte meg. 1984-től a prágai Károly Egyetem Matematikai és Fizikai Karának csillagászati tanszékén tanít. 2000-ben docenssé habilitálták, a fizikai tudomány doktora címet 2001-ben nyerte el. Kutatási területe az általános relativitáselmélet és a gravitáció elmélete, a csillagok fizikája, a háttérsugárzás, a gammafelvillanások elméleti kérdései és a Világegyetem sötét anyaga. Eddig több mint 80 tudományos közleménye jelent meg csehországi, magyarországi és jelentős nemzetközi szakfolyóiratokban (Astrophysical Journal, Astronomy and Astrophysics, Astronomische Nachrichten, Journal of Cosmology and Astroparticle Physics, Physical Rewiew stb.), továbbá konferenciakötetekben. Több alkalommal tartott vendégtanárként előadásokat külföldi egyetemeken. Nemzetközi tanácskozások állandó résztvevője és előadója. Az 1980-as években ismeretterjesztő írásokat is közölt a szlovákiai Hétben, valamint a Madách Naptárban. – Fm. A possible fast growth of the adiabatic cosmological perturbations (1993); On the Anisotropy of Cosmic Microwave Background (Astrophysical Journal, 1994); The Brightness Distribution of Bursting Sources in Relativistic Cosmologies (Mészáros Péterrel, Astrophysical Journal, 1995); On the formation of voids via shell crossing scenario (Acta Physica Hungarica New Series, 1, 1995); A Modification of the Baryonic Dark Matter Model (Astronomy and Astrophysics, 1997); A New Proof of the Cosmological Origin of Gamma Ray Bursts (Mészáros Péterrel, Horváth Istvánnal, Bagoly Zoltánnal, Journal of the Korean Astronomical Society, 1996); A Remarkable Angular Distribution of the Intermediate Subclass of the Gamma-Ray Bursts (társszerző, Astrophysical Journal, 2000); Angular Distribution of Gamma-Ray Bursts: An Observational Probe of Cosmological Principle (in Proceedings of IAU Symposium 201, New Cosmological Data and the Values of the Fundamental Parameters, 2005); Napjaink kozmológiája (In: Meteor Csillagászati Évkönyv, 2002); On the Reality of the Accelerating Universe (Astrophysical Journal, 2002); Physical difference between the short and long gamma-ray bursts (in Proceedings of the GRB Symposium, JENAM 2003, 2004); The Swift satellite and redshifts of long gamma-ray bursts (Astronomy and Astrophysics, 2006).

meszaros Janos (SZM)

(* 1945. dec. 26. Jóka) Álnevei és betűjegyei: -m-; (M.J.); -mej; (mészáros); -mj; -s -s; -sj-; Székely M. János. A szenci magyar gimnáziumban érettségizett 1963-ban. 1963–1968 között a Szlovák Műszaki Főiskola Villamosmérnöki karán tanult. 1973–83 között a Comenius Egyetem Újságíró Szakán tanult, és szerzett oklevelet. 1973–1978 között a Csehszlovák Rádió magyar adásának szerkesztője, 1973–76 között szerkesztő titkár, 1976–78 között a belpolitikai rovat vezetője. 1978–91 között az Új Szó szerkesztője, 1988–91 között sportrovat vezető. Az 1990 végén megszűnt Szabad Földműves című hetilap utódlapjaként megjelenő Szabad Földműves Újság című napilap főszerkesztője, majd 1991-től a Szabad Újság főszerkesztője. Falusi üzemi riportjai, gazdasági tudósításai, sporttudósításai a Csehszlovák Rádió magyar adásában hangzottak el, valamint különböző lapokban jelentek meg (Madách Naptár,  Szabad Földműves, Vasárnapi Új Szó, Új Ifjúság, Szabad Újság).

Meszaros Janos (SZM)

meszaros karoly (FI)

(* 1941. dec. 12. Felbár, † 2002. febr. 12. Dunaszerdahely) Író, költő, újságíró. Somorján érettségizett (1959). 1960–1964-ben a nyitrai Pedagógiai Főiskolán tanult, de államvizsgát nem tett. 1965–1967-ben szakiskolai tanár, 1970-től haláláig a Csallóköz c. hetilap szerkesztője, 1990–1995-ben főszerkesztő-helyettese. Első írásait az 1960-as évek elején publikálta, szerepelt a Fekete szél (1972) c. antológiában. Cikkei megjelentek az Alföld, a Csallóköz, a  Nő, a Szabad Földműves, az Új Forrás, a Hét hasábjain. – Fm. Magánügyek (elb., 1983); Sötét verem (kisr., 1995); Megyek utánad (v., 2001); Nem tovább a halálnál (vál. írások, 2004); Hétmérföldes csizma nélkül (vál. írások, 2005). – Ir. Gál Sándor: Függőleges hullámzás. (1992); Szeberényi Zoltán: Magyar irodalom Szlovákiában (1945—1999) II. (2001); Ki kicsoda Kassától—Prágáig? (Szekszárd, Babits Kiadó, 1993); A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918—1995. (1997); Szlovákiai magyar ki kicsoda. (2001); A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918—2004. (2004).

Mészáros Ottó (SZM)

(* 1963. máj. 27. Párkány) Költő, performer. A kassai magyar tanítási nyelvű ipariskolában érettségizett (1982). Az érsekújvári Stúdió Erté Kortárs Művészeti Társulás egyik alapítója. Performanszaival kiállításokon, fesztiválokon (Budapest, Krakkó, Quebec, Lyon, Berlin, Bécs) vesz részt. 1989-ben Omorka-díjat kapott, 2003-ban elnyerte a Posonium Irodalmi Díj Elsőkötetes Szerzői Díját. – Fm. Poemateria (2002).

Antiochiai Szent Margit főoltár, Svedlér r.i k. plébániatemplom − Restaurálta: Mézes Árpád Koreň Alexanderrel ôs Koreň Peterel közösen (FI)

(*1961. júl. 22. Nógrádszentpéter) szobrász-restaurátor művész. 1981-ben a pozsonyi Iparművészeti szakközépiskolában érettségizett, majd tanulmányait a pozsonyi Képzőművészeti Főiskola szobrász-restaurátor szakán folytatta, itt szerzett diplomát 1987-ben. Előbb a A lőcsei székhelyű Állami Restaurátori Műtermek alkalmazottja, majd 1991-től szabadfoglalkozású restaurátor művész. A Szlovák Restaurátori Kamara és a Magyar Restaurátorok Egyesületének tagja. Képzőművészeti munkássága mellett a Pengő népzenei együttes prímása és a zselízi Franz Schubert vegyeskar tagja. Zselízen él és alkot. A köves munkák többsége Csütörtöki András szobrász-restaurátor művész együttműködésével a polikrómozott fa oltárok pedig Koreň Alexander restaurátor együttműködésével készültek.

Mihályi Molnár László (GJ)

(* 1953. ápr. 24. Rimaszombat) Tanár, költő, publicista, művelődésszervező, politikus. Rimaszombatban érettségizett (1971), a pozsonyi Comenius Egyetem BTK-án pszichológia–magyar szakos tanári oklevelet szerzett (1978). A honismereti kerékpártúrák egyik szervezője volt. 1978–1986 a Tőketerebesi járási Művelődési Központ szakelőadója, 1986–1987-ben a Királyhelmeci Művelődési Központ vezetője volt. 1988-tól a szepsi gimnázium tanára, 1990–1995 és 2000–2002 között igazgatója (az alapiskolával együtt). 1990–1992-ben a csehszlovák szövetségi parlament képviselője (Együttélés), 1992-ben az Együttélés Politikai Mozgalom országos alelnöke volt. 2002-től a kassai magyar tanítási nyelvű ipariskola tanára. Verseivel, írásaival az 1970-es évek közepén jelentkezett, szerepelt a Megközelítés (1980) c. antológiában. – Fm. Fohászok virradatért (v., 2000).

Mihályi Ödön (FI)

(* 1899. ápr. 5. Somos, † 1929. júl. 1. Kassa) Költő. 1920-tól a halálát okozó tragikus autóbalesetéig Kassán és Bogdányban élt. Expresszionista szabad verseivel nagy feltűnést keltett, Márai Sándor, Lesznai Anna, Ignotus és Déry Tibor is elismeréssel írt róla. – Fm. Ma itt borongok néhány kétkedéssel (v., 1917); Márciusi tribün (v., 1922); Galambot várok (v., 1928); Felszökő föld (v., elb., 1930); Fekete vihart kívántál (vál. v., 1968); Boltozatok a tavaszban (vál. v., 2004).

Miklós László (csa)

(* 1949. jan. 24. Tornalja) Ökológus, egyetemi tanár, politikus. A tornaljai magyar gimnáziumban érettségizett (1968), a pozsonyi Comenius Egyetem TTK-án végzett természeti és regionális földrajz szakon (1973), a doktori címet 1975-ben Pozsonyban, a földrajztudomány kandidátusa fokozatot Brünnben, a környezettudomány doktora fokozatot 1994-ben ismét Pozsonyban szerezte meg. 1973–1990-ben az SZTA Kísérleti Biológiai és Ökológiai Intézetének tudományos munkatársa. 1989-ben a Trend tretieho tisícročia (Harmadik Évezred Irány) ökológiai párt egyik alapítója; 1990–1992-ben környezetvédelmi miniszterhelyettes. 1992–1994-ben az SZTA Regionális Ökológiai Intézetének osztályvezetője, 1995-től a Regionális Ökológiai Szintézisek Osztályának vezetője. 1993-tól a Zólyomi Műszaki Egyetem Ökológia és Környezetvédelmi Karának docense, 1997-től professzora. Közben 1994 ápr.-ától 1995 jún.-áig a dán Roskilde University, 1995 okt.-étől 1998 jún.-áig a bécsi Universität für Bodenkultur vendégprofesszora. 1996 febr.-jától a bécsi Technische Universitäten is oktat. 1995-től a Zólyomi Műszaki Egyetem selmecbányai környezetvédelmi UNESCO-tanszékének vezetője volt. Kutatási területe a regionális és tájökológia, a térségek ökológiai tervezése (LANDEP), az ökopolitika, az ökológiai stabilitás rendszerei, a georendszerek térségbeli összefüggései, a prioritási folyamatok rendszerezése és a környezetvédelmi szempontok érvényesítése. Az 1992-es, Rio de Janeiro-i Summit által is ajánlott LANDEP módszertanának egyik kidolgozója. 1998–2006 környezetvédelmi miniszter. 2006–2010 között az MKP parlamenti képviselője. Számos szlovákiai, ill. külföldi tudományos és tanácsadó testület tagja vagy elnöke, hazai és külföldi tanácskozások előadója. Több mint 20 tudományos tervezet, közel 20 könyv szerzője vagy társszerzője, 5 kötet szerkesztője. 1968–1982-ben az Ifjú Szivek Táncegyüttes táncosa és segédkoreográfusa volt. – Fm. Atlas krajiny Slovenskej republiky (társszerzőkkel, könyv- és DVD-változat is, 2002); Szlovákia reprezentatív geoökoszisztémáinak Atlasza (társszerzőkkel, CD-ROM-változat is, 2006).

Miklós Péter (FI)

(* 1946. júl. 4. Pozsony, † 2024. aug. 31. Csenke) Újságíró, szerkesztő, műfordító. 1963-ban érettségizett a pozsonyi magyar gimnáziumban. 1964–1971-ben az Új Szó riportere, amikor politikai okból elbocsátották; egy ideig munkanélküli volt, majd 1972–1973-ban a Csemadok KB színházi szakelőadójaként dolgozott, 1974–1975-ben A Hét riportere, 1975–1978-ban a Csemadok KB alkalmazottja, 1978–1990-ben ismét a Hét riportere. 1990-ben rehabilitálták. 1990-ben az Együttélés Politikai Mozgalom választási kampányának sajtófőnöke. 1990–1993-ban az Új Szó főmunkatársa, főszerkesztő-helyettese. 1993–1996-ban a Vasárnap vezető szerkesztője. 1998–2003-ban a kormányhivatal munkatársa, Csáky Pál miniszterelnök-helyettes szóvivője. 2003-tól szabadfoglalkozású újságíró. 1963– 1966-ban a csehszlovák kardvívó-válogatott tagja. 1995-től a Szlovákiai Magyar Értelmiségi Fórum ügyvivője, 1999–2003-ban a Csemadok OT-ának alelnöke. 2000-ben egyik alapítója a pozsonyi Petőfi Sándor Emlékműbizottságnak. A szlovákiai lapok mellett a Szlovák Rádió magyar adásának is tevékeny munkatársa. Az 1970-es években számos szlovák színpadi művet, regényt, tanulmányt fordított magyarra. Több kötetet összeállítóként, szerkesztőként jegyez (A mi Petőfink – emlékalbum, 2004; Örökhagyók – Szl. Kormányának Ezüst- és Aranyplakettjével kitüntetett személyek önvallomásai, 2006; Fotóvilág – a szlovákiai magyar sajtófotóról, 2007). – Fm. Huroktánc (interjúk, 1993); Terefere (reflexiók, 1996); Hosszútávfutás (interjúk, jegyzetek, 1998); (Vasár)Napjaink (jegyzetek, 2007); Faggató 1 (2013), Faggató 2 (2014).