Kupec Mihály (FI)

(* 1972.  szept. 24. Kassa) Néptáncos, művészeti vezető. A Bódva-völgyi és Érchegységi Központ igazgatója és az Ilosvai Selymes Péter Néptáncegyüttes vezetője. Nagyidán él. Középszintű tanulmányait Kassán végezte az Építészeti Szakközépiskolán. 2005–2007-ben a sárospataki Art-Ért Alapfokú Művészeti Intézmény óravezető szaktanára, 2007–2008 között a kassai Megyei Közművelődési Központ kisebbségi osztályának a vezetője. 2011-ben elvégezte a budapesti Magyar Táncművészeti Főiskola néptánc pedagógus szakát. 1987 és 1993 között a Kis-Ilosvai Gyermek Csoport tánckarvezetője, majd máig az Ilosvai Selymes Péter Néptáncegyüttes vezetője és koreográfusa. Fesztiválok és képzések szervezője, a Kelepelők Gyermek Néptáncegyüttes (Buzita) alapítója, művészeti vezetője és koreográfusa. – Díjak, elismerések: Fiatal koreográfusok versenye – Fődíj (2002); Martin György Néptáncszövetség díja – Az év legjobb művészeti vezetője (2008); Nagyida község önkormányzatának díja (2014); Magyar Arany Érdemkereszt (2014). – Fm. Néptáncaink tanítása – a páros táncok. A Gömöri csárdás (2009); A Táncház múltja és jelene a Felvidéken (In. „Meg kell a búzának érni” A Magyar Táncházmozgalom 40 éve, 2012); Apacuka – fundaluka… Bódva-völgyi és érchegységi népi gyermekjátékok (2014).

Kurali Ágnes (csa)

(* 1954. júl. 22. Losonc) Karnagy. Alapiskolai tanulmányait Korláton és Várgedén végezte és közben Fülekre járt zeneiskolába, ahol zongorán és hegedűn tanult játszani. 1969-ben lett diákja a Kassai Konzervatóriumnak, ahol ének és zongora szakot végzett. Pedagógiai pályája Feleden indult, majd Csíz és Rimaszécs után 1979-ben lett 12 évre a tornaljai zeneiskola igazgatója. A mai napig ebben az iskolában tanít. 1980-ban tagja lett a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarának. Megalapítja a VOX LIBERORUM gyermekkart, mely közel 30 éve működik. 2001 januárjától vezeti a tornaljai Csemadok mellett működő ANDANTE Vegyeskart. – Díjak, elismerések: Tornalja Város Polgármesterének díja (2003); Az év pedagógusa (2008); Csemadok emlékérem (2009).

Kutak Adrienn (SZM)

(* 1961. jún. 21. Léva) Keramikus, szobrász. Ipolyságon él. A pozsonyi Képző- és Iparművészeti Középiskolán érettségizett. Tagja a Forma Design – Szlovák Iparművészek Alapjának, a Magyar Szobrász Társaságnak és a Magyar Iparművészeti Kamarának. Egyéni kiállításait Szlovákia és Magyarország területén mutatta be, de munkáival résztvett több szakmai bemutatón Olaszországban, Kairóban, Japánban is. Egyik legjelentősebb munkája az ipolysági Honti múzeum udvarában lévő Holokauszt Emlékmű. – Jelentősebb egyéni kiállításai: 1992: Városi Galéria (Ipolyság); 2000: Szerb Templom (Balassagyarmat); 2002 LIMES Galéria (Komárom); 2003: Városi Galéria (Párkány); Katona Lajos Könyvtár (Vác); 2004: ART-MA Galéria (Dunaszerdahely); 2006: Siggilum Oppidi Saag Galéria (Ipolyság); 2007: Bencúr Galéria (Budapest); 2009: Szlovák Ház (Békéscsaba). – Jelentősebb csoportos kiállítások: 1990: 3. Nemzetközi Kisplasztika Triennálé (Zágráb, Jugoszlávia); 1991: Csehszlovákiai keramika (Prága, Karlove Vary); 3. Nemzetközi Kerámia Fesztivál (Grottaglie, Olaszország ); 1992: Mino 92 (Mino, Japán); 2. Nemzetközi Kerámia Biennálé (Kairó, Egyiptom); 1996: 3. Nemzetközi Kerámia Biennálé (Kairó, Egyiptom); 2008: Nemzetközi biennálék válogatása (Komárom); 2011: Vendégünk Európa (Vác). – Köztéri művei: 1990: Gyügy, Rekreációs Központ – kerti plasztikák; 1992: Ipolyság, Honti Múzeum – Holokauszt emlékmű; 2008: Léva, A Kálvária 14 stációja, kerámia dombormű; 2009: Ipolyság, Holokauszt emlékmű,fém és üveg.

Kvarda József (ST)

(* 1949. jan. 18. Csenke) Kulturológus, szociológus, közigazgatás-politikus, polgármester. A pozsonyi Comenius Egyetem BTK-án szerzett szociológusi oklevelet (1984). Doktori disszertációját a Csehszl.-ban élőnemzetiségek kultúrájának fejlődéséről írta (1986). 1994-ben a Comenius Egyetem Jogi Karán közigazgatási szakot is végzett. 1987-től a kormányhivatal nemzetiségi osztályának munkatársa lett. 1989–1990-ben a Dunaszerdahelyi járási Nemzeti Bizottság alelnöke. 1990–1993-ban az Együttélés Politikai Mozgalom önkormányzati titkára, 1994–1998-ban a mozgalom alelnöke. 1993-2010-ben Csenke polgármestere, 1994–2006-ban parlamenti képviselő (Együttélés, MKP), 1998–2002-ben az MKP alelnöke. 2000–2002-ben a Csemadok országos elnöke volt. 2002 és 2004 között kulturális államtitkár. 2006-tól a Nagyszombat Megyei Közgyűlés képviselője és 2013-ig alelnöke. A MKP Szlovákia területi és közigazgatási felosztásáról szóló törvényjavaslatának kidolgozója. – Fm. Az etnokratikus nemzetállam és demokratikus ellenszere (tan., 1994); Csenke község története (1998); Útmutató a kisebbségi nyelvhasználati törvény gyakorlati megvalósításához, különös tekintettel az önkormányzatokra (1999). Az EU kohéziós politikája és a szlovákiai régiók fejlődése különös tekintettel a kerületi önkormányzatokra – tanulmány (2011), Önkormányzatok a szlovák közigazgatási rendszerben – tanulmány (2011), Kulturális és regionális azonosságtudat problémái Nagyszombat megyében – tanulmány (2012). Fontosabb díjai, kitüntetései: Polgármesteri Aranypecsétgyűrű Díj (2003), Polgármesteri Ezüstlánc Díj (2007), Nagyszombati Kerületi Önkormányzat elnökének Emlékplakettje (2009), Magyar Érdemrend Lovagkeresztje (2012), Nagyszombat Megye Cyril és Metód Emlékérme (2013).

L. Erdélyi Margit (GJ)

(* 1945. ápr. 29. Hontfüzesgyarmat) Irodalomtörténész, egyetemi oktató. Zselízen érettségizett (1962), a nyitrai Pedagógiai Főiskolán magyar–szlovák szakot végzett (1967). 1980-ban a pozsonyi Comenius Egyetemen középiskolai tanári képesítést szerzett, 1995-től az irodalomtudományok kandidátusa. 1967–1987-ben Fegyverneken, Nagyölveden, majd Nagysallón tanított. 1987-től a nyitrai Pedagógiai Főiskola adjunktusa, később a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem BTK-a Hungarisztikai Tanszékének vezetője. 1998–2004-ben a besztercebányai Bél Mátyás Egyetem Hungarisztikai Tanszékének docense, 2004-től a komáromi Selye János Egyetem Tanárképző Karának tanszékvezetője 2009-ig, később dékánja. Kutatási területe a dráma- és irodalomelmélet, összehasonlító irodalomtudomány, oktatáselmélet. Tankönyveket is ír. 2003-ban Katedra-díjjal tüntették ki. – Fm. A groteszk vizsgálata (tan., 1994); Örkény-drámák elemzése (1996); Iskolai gond(olat)ok (tan., 2000); Az irodalom vetületei (tan., 2002); Értékek párbeszéde (tan., 2003); Bevezetés az irodalomesztétikába (tanulmány, Komárom, 2005).

L. Galy Olga (FI)

(* 1921. febr. 10. Losonc, † 2012. aug. 7. Pozsony) Költő, író, szerkesztő, műfordító. Losoncon érettségizett (1939). 1947-től Pozsonyban él. 1950–1956-ban az Új Szó, 1956–1960 a Hét, 1971–1976-ban a Nő szerkesztője. Az 1950-es évektől jelentkezett verseivel, de jelentősebb műfordítói munkássága. – Fm. Hajnali őrségen (v., 1953); Halkan szólok (v., 1967); Tiszta vászon (v., 1976); Szívdobogás (v., 1981); Ördöglakat (Lőrincz Gyula festőművész ifjúkoráról, 1990); Néma madár (r., 2004).

L. Juhász Ilona (LJ)

(* 1960. márc. 18. Rozsnyó) Néprajzkutató. Rozsnyón érettségizett (1979), majd Pozsonyban szakérettségizett népművelésből (1981). A Debreceni Egyetemen néprajzból szerzett oklevelet (2004), ugyanott doktorált (2006, PhD, néprajz és kulturális antropológiai tudományok.) 1990–1994-ben az Érsekújvári Honismereti Múzeum, 1994–1997-ben pedig a komáromi Duna Menti Múzeum Magyar Nemzetiségi Osztályának munkatársa volt. 1997-től a Fórum Kisebbségkutató Intézet komáromi Etnológiai Központjának dokumentátora és bibliográfusa, majd etnológusa. Szlovákiai magyar néprajzi bibliográfiái 1995-től kezdődően eddig hét kötetben jelentek meg. 1991-től 1999-ig a Cseh(szlovákiai) Magyar Néprajzi Társaság titkáraként tevékenykedett, valamint technikai munkatársa, majd társszerkesztője volt a társaság Hírharang című tájékoztató füzetének, valamint az Utánpótlás és Adattári Közlemények című kiadványoknak. Jelenleg az Etnológiai Központ Acta Ethnologica Danubiana című évkönyvének szerkesztő munkatársa. Tudományos érdeklődése elsősorban a temetkezési szokások és a temetőkultúra, valamint a nemzeti szimbólumok, emlékjelek, a szokásváltozások és az interetnikus/interkulturális kapcsolatok problémaköreire összpontosul. Főbb díjai, kitüntetései: a Magyar Néprajzi Társaság külföldi levelező tagja (2007); Györffy István Díj (2011); az MTA Arany János Díja (2013); Jedlik Ányos-díj (2016); Turczel-díj (2020). – Fm. Rudna I. Temetkezési szokások és a temetőkultúra változásai a 20. században (mon., 2002); Fába róva, földbe ütve… A kopjafák/emlékoszlopok mint a szimbolikus térfoglalás eszközei a szlovákiai magyaroknál (mon., 2005); Neveitek e márványlapon… A háború jelei. Adalékok a világháborús emlékjelek etnológiai értelmezéséhez (2010); Rítusok, jelek, szimbólumok. Tanulmányok az összehasonlító folklorisztika köréből (2011); A harmincnégyes kőnél… Haláljelek és halálhelyjelek az utak mentén (2013); Mozaikok a komáromi zsidóság történetéből (2013); Örök mementó. A holokauszt emklékhelyei Dél-Szlovákiában (2015); Amikor mindenki a háborús állapotok igája alatt roskadoz… Erdélyi menekültek a mai Szlovákia területén. Adalékok az első világháborús migráció történetéhez (2015; Komárom emlékjelei az államfordulatok és rendszerváltások tükrében (2018).

Laboda Róbert (TÁ)

(* 1985. júl. 5. Nagykürtös) Slam poetry költő, tanár. Füleken nevelkedett, itt érettségizett (2004), majd Nyitrán a Konstantin Filozófus Egyetemen szerzett mesteri fokozatot (2008). Jelenleg Komáromban tanár. – Slam poetry költőként több nemzetközi versenyen szerepelt. Költeményei az Irodalmi Szemlében és a kulter.hu portálon jelentek meg. – Díjak: Ferenczy Anna-díj (2002); Színészi fődíj (2008); Rendezőként két aranysávos, egy ezüstsávos produkció (Duna Menti Tavasz, 2013, 2014, 2015); Rendezői díj (2012, 2015); Felkészítőként két országos aranysávos 1. helyezett (Tompa Mihály Országos Vers- és Prózamondó Verseny, 2013, 2014). – Fm. Túlzások (v., 2015).

Lacza Eva (FI)

(* 1951. szept. 11. Pelsőc) Újságíró, szerkesztő. Pozsonyban érettségizett (1970), a pozsonyi Comenius Egyetemen négy évig járt történelem–filozófiai szakra. 1970–2009 között a Szlovák Rádió magyar adásának szerkesztője, 1985-től az irodalmi rovat vezetője; 2009-től az Új Szó alkalmazottja. Elsősorban interjúkat, riportokat publikál. – Díjak: Posonium Irodalmi Díj Szülőföld Díja (2008); Mikola Anikó-díj (2008). – Fm. Viszonzatlan hűség (interjúk, 1986); Jelek a porban I–II. (interjúk írókkal, 2006, 2007); Zsebkendő a szélben (2012).

Lacza Tihamér (ST)

(* 1948. nov. 29. Bátorkeszi) Vegyész, irodalomkritikus, tudomány- és művelődéstörténész. Érsekújvárott érettségizett (1967). A prágai Károly Egyetem TTK-án vegyészmérnöki oklevelet szerzett (1972). 1970–1971-ben a prágai Ady Endre Diákkör elnöke s egyik alapítója volt a Homokóra c. lapnak. 1972–1975 között a SZTA pozsonyi Polimer Intézetének munkatársa, 1975–1995 között a Hét szerkesztője (1989–1995-ben főszerkesztője); 1995-től 2013-ig a Szlovák Rádió magyar adásának szerkesztő-riportere. 1997–1998 között a pozsonyi magyar gimnázium, 2003-tól a budapesti Műszaki Egyetem komáromi kihelyezett tagozata, 2005-től a Selye János Egyetem óraadó tanára; a Szabad Újság kulturális, ill. tudományos ismeretterjesztő rovatának szerkesztője. Ismeretterjesztő hangjátékokat is írt; tankönyveket, ill. mezőgazdasági szakkönyveket fordított magyarra. Több szakmai és társadalmi szervezet tagja, tisztségviselője volt, 1991–1996-ban a Szlovákiai Magyar Tudományos Társaság alelnöki tisztét töltötte be. – Díjak: Posonium Irodalmi Díj Különdíja (2006); Hevesi Endre-díj (2007); Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztje (2011); Jedlik-díj (2012). – Fm. Ember a szóban (kritikák, tan., 1985); Gondolatokból épült katedrális (tan., dr. Kiss Lászlóval és Ozogány Ernővel, 2001); Utazók, felfedezők, hódítók, kalandorok (tan., 2003); Az ókor emlékezete – a sziklarajzoktól az ábécéig (2004); Séta egy kertben (kritikák, tan., 2005); A bűvös táblázat – a kémiai elemek kultúrtörténete (mon. 2006); Tankönyvek hősei I. (tan., 2008); A pálya szélén (tan., 2008); Sziget a szárazföldön (mon., 2012); Zsinórpadlás (Kiss Lászlóval és Ozogány Ernővel, 2013), A tudomány apostolai A–K (2013).

Lakatos Róbert (TSZA)

(* 1973. nov. 23. Vágsellye) Brácsaművész. 2001-ben diplomázott a Pozsonyi Zeneművészeti Főiskola brácsa szakán. A klasszikus zene mellett magyar népzenével is foglalkozik. Több hazai néptáncegyüttesnek is zenélt, szerkesztett a műsorszámokhoz zenét. 1996–2003 között a Szlovák Filharmónia tagja, közben tanulmányai befejezése után egy évig a pozsonyi Ifjú Szivek Magyar Táncegyüttes zenei vezetője volt. 2005-ben megalapította a Lakatos Róbert és a RÉV zenekart, mely a klasszikus és a népzenét ötvözi. A Luxemburgi Európai Szólisták zenekarának tagja. Nevéhez fűződik a Rendhagyó Prímástalálkozó zenei együttes létrehozása, mely 2011-ben Fonogram díjat nyert. 2011-től a Kassai Thália Színház zenei vezetője. – Színházi munkái: Békéscsabán a Jókai Színházban, a pozsonyi Szlovák Nemzeti Színházban, a turócszentmártoni Szlovák Kamaraszínházban, kassai Állami Színházban. Csavar Színház, Dunaszerdahely. 2012-ben mutatta be a Kassai Thália Színház az első felvidéki családi musicalt: a Böszörményi Gyula gyermekregénye alapján írt „Gergő és az álomfogó”-t, amelynek zenéjét ~ szerezte, a dalszövegek írója Müller Péter Sziámi. – Ir. Divadlá na Slovensku [Szlovákiai színházak] (Az 1970/71-es évadtól 2010/11-ig).

Lampl Zsuzsanna (FI)

(* 1959. ápr. 29. Pozsony) Szociológus, újságíró, egyetemi oktató. A pozsonyi Comenius Egyetem BTK-án szerzett szociológusi oklevelet (1982); elvégezte az újságírói szakot is (1987). A Nő szerkesztője (1982–1985, 1990–1992); 1992–1993-ban a Diákhálózat DH-Press Kiadójának igazgatóhelyettese. 1995–2006 között a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem zsurnalisztikai tanszékének, 2003–2006 között a pozsonyi Comenius Egyetem szociológiai tanszékének adjunktusa. 2006-tól a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Nemzetek és Nemzetiségek Kultúrája Intézetének tudományos munkatársa. 1996-tól somorjai Fórum Kisebbségkutató Intézet kutatója, a Szociológiai és Demográfiai Részleg igazgatója. Meséket is ír. Főbb díjak: Turczel-díj (2022); Szüllő Géza-díj (2018) – Fm. A saját útját járó gyermek (szociológiai tan., 1999); Móki meséi (mesék, 2002; 2018); Magyarnak lenni. A szlovákiai magyarok értékrendje (tan., 2007); Magyarok és szlovákok. Szociológiai tanulmányok nem csak az együttélésről (2008); A szlovákiai magyarok szociológiája. Szlovákiai és magyar (mon., 2012); Sociológia Maďarov na Slovensku. Slovenský a Maďar (mon., 2013); Tanulmányok az ifjúságról (szerk., 2014); Ajándék (elb., 2017); A szlovákiai magyarok politikai identitása 1989-1990-ben (tan., 2020).

Lanstyák István (ST)

(* 1959. júl. 13. Losonc) Nyelvész, egyetemi tanár. A gimnáziumot Füleken, ill. Selmecbányán végezte (1978). A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem BTK-án szerzett magyar–angol szakos tanári oklevelet (1983). 1983–1986-ban a selmecbányai előkészítő gimnázium tanára, 1986-tól a pozsonyi Comenius Egyetem Magyar Nyelvi és Irodalomtudományi Tanszékének aspiránsa, adjunktusa (1989), docense (1999), majd egyetemi tanára (2011). 2001-től a dunaszerdahelyi Gramma Nyelvi Iroda munkatársa. A Fórum Társadalomtudományi Szemle szerkesztőbizottságának tagja (1999). Több kötet szerzője, ill. tanulmánykötet társszerzője. Kutatási területei: szociolingvisztika, kétnyelvűség-kutatás, kontaktológia, nyelvalakítás, nyelvi problémák, nyelvi ideológiák, lexikológia és lexikográfia, nyelvpolitika, anyanyelvi nevelés, dialektológia, bibliafordítás. – Díjak: Posonium Irodalmi Díj Fődíja (2001). – Fm. Nyelvünkben – otthon (tan., 1998); A magyar nyelv Szlovákiában (tan., 2000); Magyar nyelvhasználat – iskola – kétnyelvűség (tan., Szabómihály Gizellával, 1997); Magyar nyelvtervezés Szlovákiában (tan., dokumentumok, Szabómihály Gizellával, 2002). Nyelvből nyelvbe (tan., 2006).

László Béla (csa)

(* 1940. júl. 4. Hanva) Matematikus, egyetemi tanár. Tornalján érettségizett (1957). A pozsonyi Pedagógiai Főiskolán szerzett matematika – ábrázoló geometria szakos tanári oklevelet 1961-ben; 1979-től kandidátus. 1963-tól a nyitrai Pedagógiai Főiskola (1996-tól a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem) tanársegéde, adjunktusa (1980), docense (1981), professzora (2002). 2004-től az egyetem Közép-európai Tanulmányok Karának dékánja. Kutatási területe a számelmélet és a matematika oktatásának módszertana, ill. a szlovákiai magyar oktatásügy története és helyzete. Az MTA Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottság 2008-ban Arany János-éremmel tüntette ki, 2011-ban megkapta a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének Felvidéki Magyar Pedagógus Díját, 2012-ban a Magyar Köztársaság Magyar Érdemrend Tisztikeresztjét, 2016-ban pedig az Esterházy János Emlékplakettet.  – Fm. On some problems in the elementary theory of numbers (1975); On some problems concerning perfect numbers of the second type (1980); One property of the functions λ (1983); A (cseh)szlovákiai oktatásügy szerkezete, valamint közigazgatási és jogi keretei 1945 után. In: A (cseh)szlovákiai magyar művelődés története 1918–1998 II. (1998); A magyar oktatásügy. In: Magyarok Szlovákiában (1989–2004), I. (2004).

László Géza (TSZA)

(*1953. febr. 18. Hanva, † 1999. jan. 18. Kassa) Színész. Az általános iskolát szülőfalujában végezte; Tornalján érettségizett 1971-ben. Még ugyanebben az évben felvették a Magyar Területi Színház kassai Thália Színpadához, melynek – ill. a Kassai Thália Színháznak – korai haláláig színésze volt. Hangjátékoknak is gyakori szereplője volt. – Főbb színházi szerepei: Sztarikov (Nyikolaj Vasziljevics Gogol: Leánynéző); Toffolo (Carlo Goldoni: A chioggiai csetepaté); Ifj. Biky (Barta Lajos: Szerelem); Jakov (Anton Pavlovics Csehov: Sirály); Marcello (Miroslav Horníček: Két férfi sakkban); Tartuffe (Jean-Baptiste Molière: Tartuffe); Gyurkó (Jozef Gregor Tajovský: Zavaros örökség); Tipptopp (Csokonai Vitéz Mihály: Karnyóné); Menato (Angelo Beolco Ruzante: Csapodár madárka); Carabas Barabas (Alekszej Tolsztoj: Aranykulcsocska); Gáspár, Irtó-Nagy (Békés József–Madarász Iván: Sándor, József, Benedek); Sörmester (Václav Havel: Audiencia); Lőrinc barát (William Shakespeare: Rómeó és Júlia); Lennie (John Steinbeck: Egerek és emberek); Mitch (Tenessee Williams: A vágy villamosa); Simon bán (Katona József: Bánk bán); Vasárnap úr (Jean-Baptiste Molière: Don Juan, avagy a kőszobor lakomája), Csubukov, Zsigalov (Anton Pavlovics Csehov: Csehov tréfái – Leánykérés, Lakodalom) Kassai Állami Színház: Kessey- Wassermann: Bromden főnök (Száll a kakukk fészkére). – Ir. Székely György: Magyar Színházművészeti Lexikon (1994); Tóth László: Déryné nyomában. A komáromi magyar színjátszás története II. (1998); Kolár Péter és szerzőtársak: A Kassai Thália Színház negyven éve (2009); Ötvös Anna: Akikkel találkozhat(t)unk (2000); Színházi évkönyvek (OSZMI Budapest); Divadlá na Slovensku (Az 1970/71-es évadtól 2010/11-ig).

Lelkes Magda (JSZ)

(*1921. júl. 11. Hegysúr) Színésznő. Előbb hivatalnok volt, majd 1950–1952 között az Állami Faluszínház, 1952–1966 között a komáromi Magyar Területi Színház színésze, de személyzeti előadóként később is a színház alkalmazásában maradt (1976-ig). – Főbb színházi szerepei: Sohár Lidi (Urbán Ernő: Tűzkeresztség); Brazovicsné (Jókai Mór–Fellegi István: Az aranyember); Millerné (Friedrich Schiller: Ármány és szerelem); Zajcevova (Valentyin Petrovics Katajev: Bolondos vasárnap); Házmesterné (Fejes Endre: Rozsdatemető); Agafja Tyihonovna (Nyikolaj Vasziljevics Gogol: Leánynéző); Fruzsina (Jean-Baptiste Molière: A fösvény); Tulipánné (Csiky Gergely: Ingyenélő); Marcelina (Pierre-Augustin Caron de Beaumarchais: A sevillai borbély). – Ir. Székely György: Magyar Színházművészeti Lexikon (1994); Tóth László (Filep Tamás Gusztávval közösen): A (cseh)szlovákiai magyar színjátszás nyolcvan éve 1918–1989 (1999); Tóth László: Déryné nyomában. A komáromi magyar színjátszás története II. (1998); Kulisszák, ünnepi kiadás (2002); Tarics Péter: A tűzkeresztségtől a kereszttűzig 1952–1997 (1997); Színházi évkönyvek (OSZMI Budapest); Divadlá na Slovensku (Az 1970/71-es évadtól 2010/11-ig).

DSC_0155

(*1956. márc. 3. Dunaszerdahely – † 2021. nov. 27. Dunaszerdahely) helytörténész, újságíró. Gyermekkora óta Dióspatonyban él. 1981–1986 között a Dióspatonyi Helyi Nemzeti Bizottság elnöke, 1986–1990 között a Dunaszerdahelyi Járási Nemzeti Bizottság titkárságának vezetője, 1990–2006 között Dióspatony polgármestere, 2007–2010 között a Csallóközi Városok és Falvak Társulása ügyvezetője. Az országos Pro Pátria Honismereti Társulás egyik alapítója, kezdetektől napjainkig alelnöke (1994–). Az 1970-es évek közepétől rendszeresen publikál a nyomtatott és elektronikus médiában (Csallóköz, Új Szó, Szabad Földműves, Hlas ľudu, Nitrianske noviny, Katedra, Remény, Patonyföld, InfoCsallóköz, Parameter.sk, KLIKK, Hídmondó). Alapító főszerkesztője a Patonyföld című kistérségi havilapnak (2001–2010), társalapító főszerkesztő-helyettese az InfoCsallóköz című hetilapnak (2012), főszerkesztő-helyettese (2009–2011) a Csallóköz című hetilapnak, megalapításától (2007–) munkatársa a Paraméter.sk hírportálnak. 2014-től csallóközi községi periodikumokat szerkeszt: a kétnyelvű (szlovák–magyar) Noviny Veľkej Paky/Nagypakai Újságot, a Jányoki Hírnököt, a Nyékvárkony lapja című negyedéves újságot, 2018-tól a negyedévenként megjelenő Nagyabonyi Hírlapot. Hely- és sporttörténeti dolgozatai több kötetben jelentek meg, részben az általa alapított Cecília Kiadóban. – Fm. A dióspatonyi labdarúgás és testnevelés 50 éve, 1933–1983 (1983); Vox Camerata 1990–1994 (1994); Csallóközi önkormányzatok almanachja. Dunaszerdahelyi járás – 1998 (1998); Csallóközi lenyomatok. Emberek, történetek a sajtó tükrében (2013); Dióspatonyi futballkönyv. A nyolcvanéves DSC jubileumi albuma (1933–2013),(társszerző Ágh István és Brányik Sándor), (2013); Múltidéző életképek a Csallóközből (2015); A NAFC történelmi sikere. Nagyabonyi futballkrónika 2014/2015 (2015); A csallóközi önkormányzatok almanachja. Dunaszerdahelyi járás – 2019 (2019).

Lengyel Ferenc (JSZ)

(* 1930. máj. 23. Pozsony, † 1996. ápr. 13. Kassa) Színész. Iskoláit szülővárosában végezte. 1947-es kereskedelmi érettségije után 1950-ben felvették színésznek az Állami Faluszínház magyar tagozatához (1953-ban annak művészeti vezetője lett). 1959–1969 között a komáromi Magyar Területi Színház, 1969-től nyugdíjba vonulásáig a kassai Thália Színpad (1981–1986 között ez utóbbi művészeti vezetője), ill. az önállósult Kassai Thália Színház színésze. 1986-ban Érdemes művész címmel tüntették ki. Számos hangjáték, ill. szlovák film szereplője. – Főbb színházi szerepei: Gyuri (Jozef Gregor Tajovský: Zavaros örökség); Purgó doktor (Jean-Baptiste Molière: Képzelt beteg); Perföldy (Kisfaludy Károly: A kérő); Schmidt (Erich Maria Remarque: Az utolsó felvonás); Tiberge (Vitězslav Nezval: Manon Lescaut); Löki sógor (Móricz Zsigmond: Kismadár); Blumevitz (Jókai Mór–Bozó László: A lőcsei fehér asszony); Lükeházy (Jean-Baptiste Molière: Dandin György, vagy a megcsúfolt férj); Katona (Leopold Lahola: A világ négy sarka); Capulet (William Shakespeare: Rómeó és Júlia); Voltore (Ben Jonson: Volpone); Pantalone (Carlo Goldoni: Két úr szolgája); Apa (Jean-Paul Sartre: Altona foglyai); Albafiorita (Carlo Goldoni: Mirandolina); János (Sarkadi Imre: Az elveszett paradicsom); Zoltán (Mesterházi Lajos: Tizenegyedik parancsolat); Tomaji plébános (Örkény István: Tóték); Szűcs (Szakonyi Károly: Adáshiba); Dorn (Anton Pavlovics Csehov: Sirály); Kapitány (Pierre Aristide Breal: Huszárok); Crofts (Bernard Shaw: Warrenné mestersége); Karnyó (Csokonai Vitéz Mihály: Karnyóné); Szilvai (Szigligeti Ede: Liliomfi); Von Walter (Friedrich Shiller: Ármány és szerelem); H. C. Curry (N. Richard Nash: Az esőcsináló); Id. Curley (John Steinbeck: Egerek és emberek); Moór Jenő (Csurka István: Döglött aknák) – Rendezése: Oscar Wilde: Hazudj igazat! – Díjak, elismerések: Érdemes művész, 1986 – Ir. Székely György: Magyar Színházművészeti Lexikon (1994); Tóth László: Déryné nyomában. A komáromi magyar színjátszás története II. (1998); Kolár Péter és szerzőtársak: A Kassai Thália Színház negyven éve (2009); Ötvös Anna: Akikkel találkozhat(t)unk (2000); Színházi évkönyvek (OSZMI Budapest); Divadlá na Slovensku (Az 1970/71-es évadtól 2010/11-ig).

Lengyel Tünde (csa)

(* 1960. szept. 9. Komárom) Történész, levéltáros. Általános és középiskolai tanulmányait Kassán végezte (1979), a pozsonyi Comenius Egyetemen levéltárosi oklevelet szerzett (1985). 1987-től az SZTA Történettudományi Intézetének munkatársa. A doktori címet 1989-ben, a történettudomány kandidátusa fokozatot 1996-ban szerezte meg. Kutatási területe a koraújkori (XVI.–XVII. sz.-i) gazdaság- és várostörténet, a mindennapi és családi élet, ezen belül a nők és a gyermekek társadalmi helyzete. Kutatja a magyar főúri családok (pl. nagybiccsei Thurzók, Nádasdiak stb.) történetét is. Tanulmányai szlovák, magyar és nemzetközi szakfolyóiratokban jelennek meg, több könyv, monográfia társszerzője, szerkesztője és összeállítója. Számos nemzetközi szakmai konferencia szervezője, előadója. 2002-től a Szlovák Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete Tudományos Tanácsának tagja, a Szlovák–magyar Történész Vegyesbizottság titkára, a Historický časopis szerkesztőbizottságának a tagja, a Szlovák Történész Társaság Nemzetségi Tanulmányok Szekciójának vezetője, az URBS – Budapest évkönyv szerkesztőbizottságának tagja, Szlovákia képviselője az International Federation for Research in Women’s History szervezetnek. – Fm: Historický kalendár (Ivan Mrvával, 2007); Žena a právo (tan., 2004); Bártfától Pozsonyig (társszerzőkkel, szlovákul is, 2006); The Social Status of Women in the History of Slovakia In: Slovakia on the Way to Gender Equality, 2006); Báthory Erzsébet. Egy asszony élete (Várkonyi Gáborral, szlovákul és csehül is, 2010).