Lóska Lajos
(* 1917. szept. 28. Kassa, † 1987. jan. 16. Losonc) Prózaíró. A gimnáziumot Kassán és Losoncon, a jogot Pécsett, a magyar–történelem szakot a pozsonyi Pedagógiai Főiskolán végezte el. 1952-től nyugdíjazásáig a füleki gimnáziumban tanított. Már középiskolás korában publikált, s munkatársa volt a rövid életű losonci diáklapnak, az Indulásnak. Irodalmi munkásságából a katona- és fogolyélményeit feldolgozó regényei emelhetők ki; a szovjet hadifogságot szépítés nélkül bemutató regénye (1971) a műfaj jobb magyar produktumai közé sorolható. – Fm. És mégis felkél a nap (r., 1971); Tábortűz a Vöröskőn (r., 1975); Öt perc az élet (r., 1986). – Ir. Koncsol László: Tizenkét hónap tíz könyvéről (In: Kísérletek és elemzések, 1986); Dusza István: Jelenség vagy véletlen egybeesés? (Irodalmi Szemle, 1987/5); Ardamica Ferenc: Cicero elment (Irodalmi Szemle, 1987/4).
Hibát talált?
Üzenőfal