Mácza Mihály (FI)

(* 1942. márc. 24. Kassa) Történész-muzeológus. Szepsiben szlovák gimnáziumban érettségizett (1959), a pozsonyi Comenius Egyetem BTK-án szerzett történelem-magyar szakos tanári oklevelet (1964). 1965–1970-ben a Csemadok KB szakelőadója. 1970-től a komáromi Duna Menti Múzeum tudományos munkatársa, később osztályvezetője, majd igazgatóhelyettese, 1999–2002 között alpolgármester. A Magyar Ifjúsági Szövetség, ill. a Komáromi Múzeumbarátok Köre egyik alapítója, ez utóbbinak 1974-től vezetője. 1965-től publikál. Főleg Komárom és környéke hely-, ipar- és művelődéstörténetével foglalkozik. Számos komáromi tárgyú szakkiállítást rendezett.  2023-ban Jedlik-díjat kapott. – Fm. Komárom fejlődése képekben (tan., 1985); Történelmi séták a városban (tan., 1992); Komárno – Komárom. Város a Duna két partján (Bárdos Istvánnal és Kecskés Lászlóval, 1994); A komáromi Simor zárda története (tan., 1997); „…mert a haza kívánja…” 1848–49 komáromi dokumentumai (1998); Komárom nevezetességei (útikönyv, 2002); Jókai és szülővárosa (tan., 2002).

Madarász László (csa)

(* 1949. jún. 16. Kuntapolca) Kibernetikus, egyetemi tanár. A Kassai Műszaki Főiskola Villamosmérnöki Karán végzett (1972), 1983-tól kandidátus, 1984-től egyetemi docens, 1993-től egyetemi tanár, 1998-ban megszerezte a PhD-fokozatot. 1999-től a budapesti Bánki Donát Főiskola címzetes professzora. 1973-tól a kassai Műszaki Egyetem oktatója, 1988–1989-ben, majd 1993-tól a Műszaki Kibernetikai Tanszék vezetőhelyettese, 1996-ban dékánhelyettese, 1998–2000-ben és 2001–2003-ban rektori tanácsadó. A Miskolci Egyetem, ill. a Bánki Donát Főiskola vendégtanára, 2002-től a Magyar Professzorok Világszövetségének tagja, s köztestületi tagja az MTA-nak is. Számos tanulmány szerzője, külföldi szaktanácskozások (Helsinki, Stockholm, Tokió stb.) rendszeres résztvevője. Kutatási területe a kibernetikai rendszerirányítás a villamosság, a robottechnika, az orvosbiológia és a kohászat területén. Főbb díjai, kitüntetései: a Budapesti Műszaki Egyetem emlékérme (1997); Directory of Distinguished Ledership, American Biographical Institute, Raleigh, USA (1997); a Miskolci Egyetem aranyérme (1999); Gold Record of Achievment, In Honor of Career Excellence and Outstanding Contributions to International Society (1997); a Kassai Műszaki Egyetem Gépészeti Karának aranyérme, (2002); a Kassai Műszaki Egyetem aranyérme (2002). – Fm. Metodika situačného riadenia (1996); Topolog Generating of Cell Structure of Production Systems (Helsinki–Stockholm, 2001); Inteligentné technológie a ich aplikácie v zložitých systémoch (2004).

Mag Gyula (FI)

(* 1956. márc. 28. Vecseklő) Szobrász. 1977–1983-ban a pozsonyi Képzőművészeti Főiskola hallgatója volt, azóta szabadfoglalkozású művész. Jelenleg Dunaszerdahelyen él. 1987–1989-ben Ľudovít Fulla-ösztöndíjas volt, többször elnyerte a Képzőművészeti Főiskola Díját (1981, 1983), 1980-ban az olaszországi Assisiban nyert díjat. Köztéri szobrai és kisplasztikái a tömbszerű anyagból kibontakozó alakok, formák. ~ a teljes formát tartja szem előtt, részletezés nélkül. Egyes munkái több anyag kombinációjával születtek: kő, bronz, márvány, fém, a kő-alap a szobor szerves része. Nagy Jánossal közösen restaurálta a komáromi Klapka-szobrot. Újabb munkáival történelmi témákra összpontosít. Számos csoportos kiállításon vett részt. – Fm. Főbb köztéri munkái: 1988: Csallóközi ballada (homokkő szökőkút, Gúta); 1989: Szökőkút (andezit, Komárom, Klapka tér); 1996: Szent István-emlékmű (bronz, kő, Nyékvárkony); 2001: Szent László életnagyságú szobra (műkő,, Komárom, Európa Udvar); 2003: Madách Imre-emléktábla (bronz, Alsósztregova); 2005: A Duna hullámai (mészkő, Dunamocs, 2005); A Holocaust áldozatainak emlékműve (Rimaszombat, a volt zsinagóga helyén); 2006: Király József püspök mellszobra (bronz, Dunamocs); Talamon Alfonz életnagyságú szobra (bronz, Diószeg); Petőfi Sándor mellszobra (bronz, Vecseklő). – Ir. Dusza I.: Helykeresés – szobrász a Medvesaljáról, Új Szó, 1983. júl.22; Kis-Szemán Zsófia: Bemutatjuk Mag Gyulát, Atelier, 2001, 1. sz.

Major István (FI)

(* 1887. dec. 13. Verebély, † 1963. szept. 19. Pozsony) Politikus. A modori tanítóképző elvégzését követően Nagykéren, Nevigyén, Özdögén és Nagyhinden tanított. Csehszl. megalakulása után kapcsolatba került a munkásmozgalommal: 1920-tól csatlakozott a formálódó kommunista mozgalomhoz. 1921 elején a CSKP által kiadott Népszava c. hetilap szerkesztője lett, s fokozatosan a szlovákiai kommunista mozgalom egyik meghatározó alakjává vált: különösen a délnyugat-szlovákiai agrárproletariátus körében volt jelentős befolyása. 1923-tól 1925-ig Pozsony képviselő-testületének tagja, 1925-től 1929-ig a CSKP nemzetgyűlési képviselője volt. 1931-től a CSKP KB tagja, 1930-ban a CSKP össz-szlovákiai titkára. 1931-ben a nemeskosúti sortűz kapcsán indított perben 18 havi fogházbüntetésre ítélték, majd a Ľudový dennník (Néplap) c. lapot szerkesztette, később egy időre a Szovjetunióba távozott. 1935-ben újból nemzetgyűlési képviselővé választották, de mandátumáról lemondott. Az 1938 őszén Kassán és Vágtornócon rendezett antifasiszta manifesztációk egyik fő szervezője és szónoka. Miután Szl.-ban 1938 okt.-ében betiltották a CSKP-ot, Moszkvába távozott, ahol a Kommunista Internacionálé apparátusában, később a Moszkvai Rádió szlovák adásának szerkesztőjeként dolgozott. 1945 jún.-ában visszatért Csehszl.-ba, de magyar nemzetisége miatt nem kapott párttisztséget, így a Pravda nyomdaipari vállalat igazgatója lett (1951-ig). 1948-tól 1954-ig nemzetgyűlési képviselő, 1949-tól 1954-ig a CSKP KB tagja, 1950-től 1963-ig pedig SZLKP KB-ának a tagja volt. 1948–1949-ben tagja a SZLKP KB mellett működő Magyar Bizottságnak; 1951-től 1957-es nyugdíjba vonulásáig Csehszl. magyarországi nagykövete. 1955-ben Köztársasági Érdemrendet, 1957-ben pedig Klement Gottwald Érdemrendet kapott. – Ir. Kiss József: Major István (mon., 1978).

Malinák Istvan (FI)

(* 1950. dec. 28. Kassa) Kassán érettségizett 1968-ban. Egyetemi tanulmányait levelező tagozaton Budapesten, Prágában és Pozsonyban végezte. Öt évig (1969—1974) a Dunatáj című komáromi járási lap szerkesztője volt. 1974-től dolgozik az Új Szó szerkesztőségében többféle poszton és területen. Eközben vagy másfél évtizedig napi rendszerességgel írta a rádiókommentárokat, több magyarországi napi- és hetilapnak volt állandó tudósítója–hírmagyarázója, természetesen álnéven.

Manga János (FI)

(* 1906. jún. 24. Pereszlény, † 1977. szept. 2. Budapest [Mo.]) Néprajzkutató, muzeológus. Ipolyságon érettségizett, majd a pozsonyi tanítóképzőben pedagógusi oklevelet szerzett. Először a szécsénkei és pozsonyligetfalui iskolákban tanítóskodott, majd az ógyallai iskolai igazgatója (1940) volt. 1945 után végleg Mo.-on telepedett le. 1941–1949-ben a budapesti Néprajzi Múzeum tudományos munkatársa; 1949–1959-ben a balassagyarmati Palóc Múzeum igazgatója; 1960–1963 között a budapesti Néprajzi Múzeum főigazgató-helyettese, majd haláláig az MTA Néprajzi Kutató Csoportjának tudományos munkatársa, néhány esztendeig osztályvezetője. Fő kutatási területei: a népszokások, népzene, hangszerek, népművészet. Jelentősek voltak a pozsonyi rádió magyar adásában elhangzott előadásai. – Fm. A visszatért Felvidék néprajza (In: A visszatért Felvidék adattára, 1939); Ünnepi szokások a nyitramegyei Menyhén (tan., 1942); Ünnepek, szokások az Ipoly mentén (tan., 1968); Palócföld (tan., 1979).

Márai Sándor (FI)

(* 1900. ápr. 11. Kassa, † 1989. febr. 21. San Diego [USA]) Író, költő, esszéista, közíró. Kassán és Eperjesen járt gimnáziumba, Frankfurtban egyetemi előadásokat hallgatott. 1919–1928-ban Németországban és Franciaországban élt, különböző lapok tudósítója volt, 1919–1925 között sok írása jelent meg a Kassai Naplóban, de a Prágai Magyar Hírlappal stb. is kapcsolatot tartott. 1928-ban Budapesten telepedett le. Mo.-n vált igazán elismert íróvá. 1948-tól Ny-Európában, majd az USA-ban élt. Az emigráció éveiben elsősorban publicisztikát közölt; naplóit halála után több kötetben adták ki. 1989 óta Mo.-on ismét megjelennek könyvei, több regénye angol, német és olasz, újabban szlovák fordításban is nagy sikert aratott, néhány művét megfilmesítették. Életművét, 1990-ben, hazájában, posztumusz Kossuth-díjjal ismerték el. Szülővárosában emléktáblát és szobrot avattak tiszteletére; róla kapta nevét a Kassai Thália Színház stúdiója, valamint a magyar tanítási nyelvű gimnázium és alapiskola; az 1990-es években róla elnevezett alapítvány működött Pozsonyban. – Fm. Kassán, ill. Csehszl.-ban kiadott kötetei: Emlékkönyv (v., 1918); Emberi hang (v., 1921); Panaszkönyv (elb., 1921). – Ir. Furkó Zoltán: Márai Sándor üzenete (riport, 1990); Rónay László: Márai Sándor (mon., 1990); Szegedy-Maszák Mihály: Márai Sándor (mon., 1991); Kalligram (1990/5.); Gyüre Lajos: Márai Sándor a Kassai Naplóban (mon., 2004); Fried István: Író esőköpenyben. Márai Sándor pályaképe (mon., 2007); Szávai János: Közelítések Márai Sándorhoz (mon., 2008).

Márai szobra Kassán (FI)

Márkus Judit (TSZA)

(* 1979. jún. 20. Karcag) Színésznő. 1993-tól a szentesi Horváth Mihály Gimnázium irodalmi-drámai tagozatán tanult, ahol 1997-ben érettségizett. 1997–2004 között az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola, kommunikáció szak, elektronikus média szakirányán tanult Egerben. Tanulmányait az Új Színház Színészképző Stúdiójában, valamint a Toldy Mária Musical Stúdiójában folytatta, ahol 2000-ben kapott oklevelet, majd az MZTSZ Könnyűzenei Szakiskola, jazz tanszakán folytatta. 2002-ben a MASZK Színész I. besorolását kapta meg. 2003-tól a Soproni Petőfi Színház tagja volt. 2003-2008 között a Szegedi Nemzeti Színházban színész. A Kassai Thália Színházhoz 2008-ban szerződött. Színházi szerepei mellett több zenei CD előadója, valamint több film- és tv-szereplése is volt. Eddigi munkásságát különféle díjakkal is jutalmazták. – Főbb színházi szerepei: Terka (Zágon István–Nóti Károly–Eisemann Mihály: Hyppolit, a lakáj); Jill Mason (Peter Shaffer: Equus); Ellen (Murray Schisgal: Szerelem, ó!); Süni (Presser Gábor–Horváth Péter–Sztevanovity Dusán: A padlás); Selyem Cinka (Molnár Ferenc: Az ördög); Colette Ouvrier (Eisemann Mihály–Zágon István–Somogyi Gyula: Fekete Péter); Suhanc (Dés László–Nemes István: Valahol Európában); Liza (Kálmán Imre: Marica grófnő); Polly (Bertolt Brecht: Koldusopera); Pünkösdi Kató (Zerkovitz Béla–Szilágyi: Csókos asszony); Réti Boglárka Gergő anyja, Zsófi mostohaanyja (Böszörményi Gyula–Lakatos Róbert–Müller Péter Sziámi: Gergő és az álomfogó); Anna (Karol Wojtyla: Az aranyműves boltja előtt); Kate Doogan (Mrs. King), Doogan szenátor lánya (Brian Friel: Philadelphia, nincs más út!). – Film, TV: A mélység élessége (Angyal) r. Poppé Béla, 1999; Ígéret földje (Tünde) r. Flanek László, 1999; A másik ember iránti féltés diadala (Elena) r. Ivan Buharov, 2000. Múlt-kor (MTV1, 1996, r. Tóth Miklós); Ígéret földje (Duna Tv, 1999, r. Flanek László); Elfelejtett arcok (Duna Tv, 2008, r. Gárdos Péter). – Díjak, elismerések: Kazinczy-érem, 1994; Dömötör-díj, Legjobb női színészi alakítás, 2006; Dömötör-díj, Legjobb női mellékszereplő, 2007; 2007. évi Nádasdy Kálmán Versmondó és Sanzonverseny, II. helyezés; Szegedi Tudományegyetem Közönségdíja, 2008; Dömötör-díj Legjobb női színészi alakítás, 2008; 2008. évi Nádasdy Kálmán Versmondó és Sanzonverseny, I. helyezés. – Ir. Színházi évkönyvek (Budapest); Kolár Péter és szerzőtársak: A Kassai Thália Színház negyven éve (2009).

Máté Dénes (csa)

(* 1948. febr. 17. Hárskút) Karnagy. Az alapiskola alsó tagozatát Hárskúton, felső tagozatát Rozsnyón végezte. A rozsnyói gimnáziumban érettségizett. A zeneiskolában trombita- és akordeonjátékot tanult. Érettségi után a Művelődési Ház zenei szakelőadója. 1967−1971-ben a Nyitrai Pedagógiai Kar hallgatója zenei nevelés szakon. A pelsőci alapiskolában tanított (1973−1979), 1977-ben a bodolói alapiskola igazgatója. 1979−1997-ben a Rozsnyói Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola tanítója. 1997-től 2012-ig a Rozsnyói Református Egyházközösség Iskolájában tanít. 1981-től 2000-ig a rozsnyói Munkásdalárda karnagya. 1995-ben a Csemadok kerületi titkársága aranyplakettel tüntette ki. 2001-ben pedagógiai munkásságáért járási kitüntetést kapott. A pelsőci és rozsnyói alapiskolák énekkaraival és éneklőcsoportjaival, furulya- és citerazenekaraival résztvevője és díjazottja volt a Csengő Énekszó kerületi és országos fordulójának. Nyugdíjasként az egyházi alapiskola citerazenekarát vezeti.

Máté László (SZM)

(* 1937. máj. 6. Páskaháza) Pedagógus, karnagy, zeneszerző. Általános iskolai tanulmányait Páskaházán és Pelsőcön végezte, tanítói oklevelet a Rozsnyói Pedagógiai Iskolában, tanári képesítést a Nyitrai Pedagógiai Főiskolán magyar nyelv és zenei nevelés szakon kapott 1965-ben. 1956-tól a pelsőci alapiskola pedagógusa, 1990-től igazgatója. 1968-tól 1971-ig a Rozsnyói Munkásdalárda karnagya. 1971-ben megalapította a Sajóvölgye Vegyeskart, melynek vezető karnagya volt. Szólóénekesként, később zsűritagként aktív szereplője a Tavaszi szél… népdalversenynek. Népdalgyűjtéssel is foglalkozik (7 páskaházi népdal, 1983). 2000-től a páskaházi, 2004-től a pelsőci református gyülekezet kántora. 2008-tól a Gömörhorkai Református Egyház női karát vezeti. Zenei tevékenységét számos kitüntetés fémjelzi. 2014-ben „Pelsőc Díszpolgára” lett. – Fm. A Rozsnyói Munkásdalárda története (1980); „Isten szívén megpihenve” (CD, 2009); Taníts meg Uram… (kórusmű, 2012); Advent Alsózsolcán (CD, 2012).

Máthé János (SZM)

(* 1922. jún. 14. Kassa, † 2012. jún. 4. Kassa) Szobrászművész, a Kassai Premontrei Gimnáziumban tanult. Harcolt a II. vh. harcaiban, életveszélyesen megsebesült. 1945-ben a prágai Képzőművészeti Akadémiára került, ahol 1950-ben végzett. Innen visszatért szülővárosába. Mélyen hívő emberként nem illeszkedett be a kor szocialista-realista áramlataiba, ezért gyakran mellőzték. Nonfiguratív alkotásaival az emberi fájdalmat, a magányt, a mély emberi érzéseket fejezte ki. Jasszusch Antal és Jakoby Gyula mellett a „kassai modernek” csoport tagjaként a képzőművészet egyik megújítójaként emlegetik. A hatvanas években súlyos, életveszélyes autóbalesetet szenvedett, minek következtében alkotópályájának majdnem vége szakadt. A nyolcvanas évektől több kiállítást rendeztek alkotásaiból, számos köztéri alkotásával találkozhatunk. Kassán teret neveztek el róla. 2010-ben Hľadač dobra (A jó keresője) címmel monográfia jelent meg munkásságáról. – Ir. Radislav Matuštík: Hľadač dobra (mon.), 2010.

Matuštík Munk Kyra (SZM)

(* 1959. aug. 5. Pozsony) Festő, textil- és multimediális művész. 1987–1992 között a budapesti Magyar Iparművészeti Főiskola hallgatója volt, 1992–1994-ben uo. elvégezte a Mesterképző Intézetet. 1992-ben tíz hónapot töltött az Amerikai Egyesült Államokban. 1994 óta Pozsonyban él. Nemzetközi és szlovákiai szakmai szervezetek tagja, nemzetközi szimpóziumok résztvevője. Pályája kezdetén textillel dolgozott, önálló textil alkotásokat is készített. Néhány éve figyelme a zsidó hagyományok felé fordult.