Komjáti Zsolt (SZM)

(* 1982. júl. 20 Kassa) Grafikusművész. Tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Egyetemen végezte 2007-ben Budapesten képgrafika szakon König Róbert és Baranyai András műtermében. A kassai Márai Sándor Gimnázium művészeti oktatója. Kassán él és dolgozik. Linómetszeteket és rézkarcokat készít, a monotípia és a tusrajz technikáját kombinálja. – Fm.2003: Nero (Kassa). – Jelentősebb csoportos kiállítások: 2004: Budapest Art Expo Friss/Fresh III (Szentendre); 2006: Kép a képben (Budapest); 2006: Kisgrafikai biennále (Budapest); 2007: E.A. – MKE (Budapest); 2010: IV. Zala–Pannon Nemzetközi Művésztelepek kiállítása (Keszthely); 2011: Feketics Művésztelep Kiállítása (Bácsfeketehegy, Szerbia).

Komlósy Zsolt (FI)

(* 1955. júl. 11. Rimaszombat, † 2005. júl. 8. Virt) Számítástechnikus, politikus. Rimaszombatban érettségizett (1974); a kassai P. J. Šafárik Egyetem TTK matematika–elméleti kibernetika szakán szerzett oklevelet (1979). 1982–1984-ben a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskolán posztgraduális tanulmányokat folytatott termelési mezőgazdaságtanból. 1990-től politizált: az Együttélés Politikai Mozgalom országos tanácsának, majd elnökségének tagja, 1992–1998 között az Szlovák Nemzeti Tanács képviselője volt. 1998–2002-ben polgármester-helyettes Rimaszombatban, 2002–2005-ben újból a Szlovák Nemzeti Tanács képviselője, az MKP országos tanácsának elnöke.

Komzsík Attila (FI)

(* 1974. febr. 26. Párkány) Matematikus, egyetemi oktató. Gyermekkorát Szőgyénben töltötte. A komáromi Gépipari Szakközépiskolában automatizálás szakon érettségizett 1992-ben. A nyitrai Konstantin Filozófus Egyetemen szerzett matematika–fizika szakos tanári oklevelet 1997-ben, 1998-ban doktori címet, 2005-ben PhD-fokozatot. 1997–2004 között a nyitrai egyetem matematikai tanszékének, 2004–2005-ben az egyetem Közép-európai Tanulmányok Kara Matematika és Informatika Tanszékének adjunktusa, 2005–2006-ban tanszékvezető-helyettese, majd 2006 okt.-éig tanszékvezetője. 2006–2008 a Közép-európai Tanulmányok Karának dékánhelyettese, 2008. ápr. 1-jétől dékánja. 2007-től az MTA köztestületi tagja. Fő kutatási területe a számelmélet, a matematika oktatásának módszertana. 2009-ben Érsekújvár polgármesterének díjával, 2012-ben a nyitrai egyetem rektorának díjával, 2014-ben Arany János-éremmel tüntették ki. Jelenleg Érsekújvárott él. – Fm. On quotient base of sets of natural numbers (Vojtech Lászlóval, 1998); Some notes about unit fractions (társszerző, 2002); Modelling and motivation: contribution to remaining velocity” sub-project coordinated by Hans Humenberger (Vancso Ödönnel, 2009); Modellieren und Motivation anhand der Erfahrungen gewonnen durch die Anwendung einer realitätsbezogene Aufgabe (Vančoné Kremmer Ildikóval, 2010); Comments on the Remaining Velocity Project with reports of school-experiments (In: Teaching Mathematics and Computer Science, társszerző, 2012).

Koncsol László (ST)

(* 1936. jún. 1. Deregnyő – † 2023. febr. 17. Komárom) Szerkesztő, kritikus, helytörténész, író, költő. Komáromban érettségizett (1954). A pozsonyi Comenius Egyetem BTK-án végzett magyar–szlovák szakon (1959), ezután 1963-ig a rimaszombati gimnáziumban, majd a gömörújfalui alapiskolában tanított. 1963–1966-ban a Szlovákiai Szépirodalmi Kiadó, 1966–1974-ben az Irodalmi Szemle szerkesztője, 1975–1985 között szabadfoglalkozású író, 1985-től a dióspatonyi szövetkezet alkalmazásában a község és környékének helytörténésze. 1999-től a Pro Patria Honismereti Szövetség elnöke. 2001–2003-ban a Szlovákiai Magyar Írók Társasága elnöke. 2002–2005-ben a Szlovákiai Ref. Keresztyén Egyház világi főgondnoka. – 1954-től publikál; irodalomkritikusként az 1960–1980-as években volt aktív, azóta főleg helytörténeti tanulmányokat és könyveket ír, szerkeszt. A Csallóközi Kiskönyvtár sorozat elindítója és felelős szerkesztője. Jelentős műfordítói munkássága is. – Főbb díjai: Madách Imre-díj (1979, 1991); Fábry Zoltán-díj (1993); Bethlen Gábor-díj (1994); A Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje (2001), A Szlovák Köztársaság Ezüstplakettje (2002), Posonium Irodalmi Díj Fődíja (2004), Pro Probitate – A Helytállásért Díj (2005); Posonium Díj Életműdíja (2006); József Attila-díj (2008); Tőkés László-díj (2009); Magyar Örökség-díj (2014); Pro Patria díj (2021). – Fm. Kísérletek és elemzések (tan., 1978); Ívek és pályák (tan., 1981); Színmuzsika, fényvarázs  (gyermekv., 1981); Vizesnapló (gyermekv., 1984); Nemzedékem útjain (esszék, tanulmányok, emlékezések,1988); Ütemező (v., 1990, 2003); Válogatott kritikai dolgozatok (1995); Csontok (versek, Dunaszerdahely, 2000); Vallató (interjúk, cikkek, 2002); A Csallóköz városai és falvai I–III. (2002–2005); Tegnap a Holnap után (tan., 2006); Csallóközi merülések (tanulmányok, esszék, 2007).

Koncsol László (FI)

Konkoly László (EH)

(* 1973. szept. 20. Kassa-Saca) Informatikus, programozó. A kassai magyar Elektrotechnikai Szakközépiskolában érettségizett 1991-ben, egyetemi tanulmányait 1998-ban fejezte be a pozsonyi Műszaki Egyetem Elektrotechnikai Karán, mikroelektronika szakon. Számos szlovákiai magyar szervezet és cég honlapjának szerkesztője és rendszergazdája. 2000-től a Fórum Kisebbségkutató Intézet munkatársa, majd 2007-től az intézet Digitalizáló és Internetes Adatbázisok Központjának igazgatója. Fő tevékenységi köre az intézet honlapjainak fejlesztése és szerkesztése, internetes adatbázisok kialakítása, valamint az intézetben található archív anyagok digitalizálása. A 2007-ben elindított Szlovákiai Magyar Adatbank – az intézet tevékenységét és kutatási eredményeit bemutató adatbázis portál – megalkotója és szerkesztője. 2004-től a Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet külső munkatársa is, ahol fő tevékenysége a Csemadok honlapjának és az intézet internetes adatbázisainak karbantartása. 2017-től a Hagyományok Háza Hálózat – Szlovákia munkatársa is, ahol fő tevékenysége a rendezvényszervezés mellett a gyűjteményezés. 1992-től a Szőttes Kamara Néptáncegyüttes tagja, majd 2000-től 2008-ig vezetője. Számos koreográfia és fesztiválprogram rendezése fűződik a nevéhez (Gombaszög, Zselíz). 2013-tól az ipolysági Sendergő gyermek-néptáncegyüttes alapítója és vezetője. Díjak: Néptáncantológia (Budapest) – Tardoskeddi táncok (2002), Molnár István Koreográfusverseny (Budapest) – 2. díj: Tardoskeddi táncok (2003), Néptáncantológia (Budapest) – Zoboralji táncok (2004). Fm: “Jöjjenek a lagziba …” (2003); Szőttes est, A Székelyföld és Kis-Küküllő mente legszebb táncai és dallamai (2006); “S tették szépen figurásan.” (2007); “Kicsi nékünk ez a ház…” (2019).

KONOZSI ISTVAN (FI)

(* 1946. febr. 28. Ebed) Fotóművész, fotóriporter. Rózsahegyen érettségizett (1966), a pozsonyi Vegyészeti Főiskolán szerzett oklevelet (1973). 1980–1991-ben a Nő fotóriportere volt. Elsősorban D-Szl. és a Duna mente tájait, falusi embereket és műemlékeket, köztéri szobrokat fotóz. Számos egyéni és csoportos kiállításon szerepelt.

1971-ben Eperjesen az országos főiskolai kiállítás I. díját kapta; 1975-ben Petzvál-díjat nyert. A hetvenes évek elején a hortobágyi Képesriport című munkájával elnyeri a Život című hetilap által kiírt pályázaton „Az év fotója” díjat. A nyolcvanas évek elején önálló tárlaton, nagyméretű fotókon mutathatja be Szlovákia 134 jellegzetes népviseletét a kanadai Montreálban. Egyéni kiállítások: 1972: Pozsony; 1982: Dunaszerdahely; 1984: Párkány; 1990: Dorog, Budapest.

Konrád József (JSZ)

(* 1921. nov. 6. Somorja, † 2010. aug. 26. Komárom) Rendező, színész, színházigazgató, műfordító. A polgári iskolát szülővárosában végezte, reálgimnáziumba Pozsonyban kezdett járni 1936-ban. 1938 után átiratkozott Dunaszerdahelyre, s itt érettségizett 1943-ban. Alapító tagja a Csemadok somorjai helyi szervezetének, műkedvelő színjátszóként is itt lépett először színpadra. 1952-től a komáromi Magyar Területi Színház alapító tagja: színésze, rendezője, 1956–1977-ben és 1979–1981-ben művészeti vezetője, 1962–1963-ban (Munk Istvánal és Tarics Jánossal), ill. 1977–1979 között megbízott igazgatója. Szlovák színműveket fordított magyarra. Hangjátékokban, ill. szlovák és magyar filmek kisebb szerepeiben is játszott. 1979-ben Érdemes Művész címmel tüntették ki, 2008-tól a Komáromi Jókai Színház Örökös Tagja. – Főbb színházi szerepei: Ható Ignác (Urbán Ernő.: Tűzkeresztség); Timár Mihály (Jókai Mór–Fellegi István: Az aranyember); von Walter (Friedrich Schiller: Ármány és szerelem); Asztrov doktor (Anton Pavlovics Csehov: Ványa bácsi) – Főbb rendezései: Peter Karvaš: Éjféli mise; Vratislav Blažek: Karácsonyi vőlegény; Tóth Miklós: Nem olyan világot élünk; Mikszáth Kálmán: Különös házasság; Egri Viktor: Szarkafészek; Sütő András: Tékozló szerelem; Dobozy Imre: Holnap folytatjuk; Gyárfás Miklós: Kisasszonyok a magasban; Lovicsek Béla: Csillagszemű asszony; Móricz Zsigmond: Kismadár; Molnár Ferenc: Liliom; Federico García Lorca: Bernarda alba háza; Jókai Mór: A lőcsei fehér asszony; Fejes Endre: Rozsdatemető; Mikszáth Kálmán–Melichárek Jana;: Szent Péter esernyője; Móricz Zsigmond: Úri muri; Illyés Gyula: Bolhabál; Heltai Jenő: A néma levente; Arthur Miller: A salemi boszorkányok; Egri Viktor: Ének a romok felett; Görgey Gábor: Handabasa, avagy a fátyol titkai; Ján Solovič: Ez aztán a meglepetés; Eugén Labiche: Szalmakalap; Alekszandr Kornyejcsuk: A nagy műtét; Július Barč: Anya; Csiky Gergely: Kaviár; Darvas József: Kormos ég; Felkai Ferenc: Madách; Thurzó Gábor: Záróra; Dávid Teréz: Időzített boldogság; Ján Solovič: Meridián; Illyés Gyula: Dupla vagy semmi; Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig; Batta György: Kakastánc; Jókai Mór–Kopányi György: A kőszívű ember fiai; Szigligeti E.–Kopányi György: A cigány; Nyikolaj Vasziljevics Gogol: A revizor; Méhes György–Dobi Géza: A peleskei nótárius; Jókai Mór–Török Tamás–Dobi Géza: Szeretve mind a vérpadig; Vörösmarty Mihály–Benedek András: Czillei és a Hunyadiak; Carlo Goldoni: A legyező; Mikszáth Kálmán: A Noszty fiú esete Tót Marival; Móricz Zsigmond: Nem élhetek muzsikaszó nélkül; Jókai Mór: Facia Negra – Fordításai: Leopold Lahola, Ján Solovič, Peter Kováčik, Štefan Králik, Ivan Bukovčan darabjai. Hangjátékokban szerepelt, szlovák és magyar filmekben játszott. Találóak voltak rajzos színészkarikatúrái is – Fm. Hogyan kell rendezni? (Takáts Emőddel közösen) – Ir. Tóth László: Déryné nyomában. A komáromi magyar színjátszás története; II. (1998); Színházi évkönyvek (OSZMI Budapest); Divadlá na Slovensku (Az 1970/71-es évadtól 2010/11-ig); Kulisszák, ünnepi kiadás (2002).

Kontar Gyula (FI)

(* 1931. dec. 5. Felsőszeli, † 1993 tavaszán) Fotóriporter. A jogfosztottség éveiben, 1946-ban Csehországba deportálják. Onnét hazakerülve 1948-ban, tbc-t kap, ezért a Tátrában gyógykezelik. Ott veszi meg első fényképezőgépét. 1954—56 közöt a Csehszlovák Filmvállalat fényképésze. Távúton elvégzi a gépészeti szakközépiskolát 1963-ban. Járási lapokban jelennek meg az első fényképei. Az 1960-as években több alkalommal csoportos, majd önálló kiállításon is bemutatkozik. Fotósként ekkor kerül kapcsolatba a Hét, a Szabad Földműves, a Nő, majd a Tábortűz című hetilapokkal. 1972-ben fotóriporteri állást kap a Csehszlovák Sajtóirodában, majd ugyanitt, a 80-as években, a színes művészfotókat készítő részlegen teljesedik ki munkássága. 1991-es nyugdíjba vonulása után is jelennek meg képei a szlovákiai magyar lapokban. Egyéni kiállításai: 1987, 1989: Somorja; 1987: Csicsó, Szenc. Csoportos kiállítások: 1962: Pozsony; 1965: Rózsahegy, Hamburg, Krakkó; 1986: Pöstyén; 1990: Bruck; 1991: Győr. – Ir. Ki kicsoda Kassától—Prágáig? (1993).

Kónya Péter (csa)

(* 1966. aug. 20. Eperjes) Történész, egyetemi tanár. Általános és középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte (1985), az eperjesi Šafárik Egyetemen szerzett történelem–orosz szakos tanári oklevelet (1990). 1991-től az egyetem történelem tanszékének adjunktusa, 2001-től docense, 2002-től professzora és tanszékvezetője. 2003–2007-ben dékán-helyettes, 2007-től rektor-helyettes. Kutatási területe elsősorban a középkori várostörténet, az egykori Sáros megye, ill. Eperjes története. Szlovákiai, magyarországi és más külföldi szakfolyóiratokban publikál, több nemzetközi konferencia szervezője és előadója. – Fm. Krvavý súd (1992); Az eperjesi vésztörvényszék (1994); Stručné dejiny prešovských Židov [Az eperjesi zsidóság rövid története] (társszerző, 1995); Zakarpatsko [Kárpátalja] (társszerző, 1995); Stručné dejiny Podkarpatskej Rusi [Kárpát-Ukrajna rövid története] (1996).

Kopócs Tibor (FI)

(* 1937. okt. 1. Nagykeszi) Grafikus, illusztrátor, festő, díszlettervező, szerkesztő. 1961–1966-ban az eperjesi Šafárik Egyetem képzőművészet–történelem szakán tanult, ugyanott doktorált 1986-ban. 1974 óta Komáromban él. Sokoldalú művész; pályáját illusztrátorként és grafikusként, ill. lap-, majd könyvtervezőként kezdte, később díszlet- és jelmeztervezéssel, ill. festészettel kezdett foglalkozni, majd az 1980-as évek második felében elsajátította a tűzzománc technikát. 1966–1974 között Pozsonyban az Új Ifjúság szerkesztőségében, majd a Madách Könyv- és Lapkiadóban dolgozott; 1974–1985-ben a Magyar Területi Színház díszlet- és jelmeztervezője; 1995–2000-ben a gútai Magyar Tanítási nyelvű Szakképző Magániskola tűzzománctanára volt. 1998-tól az Atelier művészeti lap alapító szerkesztője 1988 óta a kecskeméti Nemzetközi Zománcművészeti Alkotóműhely tagja; 1998–2002-ben a Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társasága elnöke. 2002-ben a Szlovák Köztársaság Ezüstplakettjével, 2005-ben a Posonium Irodalmi Díj Művészeti Életműdíjával tüntették ki. Ismertek írásai is. Számos hazai és külföldi csoportos kiállításon vett részt. – Ir. Időben, térben (képek, visszaemlékezések, kritikák, interjúk, 2007).

Korpás Éva (FI)

(1971.05.18., Komárom) Népdalénekes, előadóművész. Komáromban a Magyar Tannyelvű Gimnáziumban érettségizett, majd a Nyitrai Pedagógiai Főiskolán szerzett alsó tagozatos tanítói diplomát. Népdalénekesi pályafutását a komáromi Hajós Néptáncegyüttes szólóénekeseként kezdte. A pozsonyi Ifjú Szivek Táncegyüttesben való működése  után tizennégy éven át a budapesti Tükrös Zenekar énekese volt, akikkel 6 lemezt készített. E zenekar énekeseként 2001-ben megkapta a Népművészet Ifjú Mestere címet. 2010-ben a Tükrös Zenekarral, 2011-ben pedig a Prímástalálkozó produkció albumával részesült Fonogram Díjban. 2005-ben Balogh Kálmán cimbalomművésszel készített közös albumot, 2009-ben Berecz András lemezén működött közre. Az autentikus népzene mellett 2007 óta a világzene is foglalkoztatja. Három ilyen jellegű szólóalbumot jelentetett meg, két gyerekalbumot: “Csalogató” és “Szól a kakas, szól” címmel, egy felnőtteknek szólót: “Szerelem, szerelem” címmel. Malek Andreával 2012-ben megjelent közös lemezükön, mely “Az ördögfióka és a tündér” címet viseli, gyermekeknek szóló megzenésített verseket énekel. A Rév Zenekar és a Ritka Magyar Folkband szólóénekese. A legnagyobb szlovákiai magyar zenei ünnepen 2013-ban, három kategóriában is elnyerte a Harmónia Díjat. 2014-ben a Mikola Anikó-díjat is ő vehette át. 2015-ben jelent meg a kizárólag felvidéki népzenét tartalmazó gyermek lemeze “A pozsonyi sétatéren” címmel.

Kosziba Klaudia (SZM)

(* 1971. júl. 8. Vágsellye) Festő. 1990–96 között végzett a pozsonyi Képzőművészeti Egyetem festészeti szakán. 1996-ban Zólyomban a Divattervező Magán-szakközépiskola tanára, 1997-től a Műszaki Egyetem Bútor és Ipari Formatervezés Tanszékének adjunktusa volt. 2001-től a besztercebányai Művészeti Akadémia oktatója, 2003-tól a festészeti tanszék vezetője. Festészetét a sík felület és az azt betöltő színáradat kölcsönviszonya határozza meg. Zólyomban él.

Köteles László (FI)

(* 1957. júl. 13. Kassa) Energetikus, politikus, művelődésszervező. A kassai magyar tanítási nyelvű ipariskolában érettségizett (1976), a Zsolnai Egyetemen szerzett mérnöki oklevelet (1981). 1981-től Szepsiben él. 1996-tól a Csemadok országos alelnöke. 1990-ben az Együttélés Politikai Mozgalom egyik alapítója és parlamenti képviselője (1992–1998). 1998-tól 2010-ig az MKP parlamenti képviselője. A kilencvenes évektől a honismereti kerékpártúrák egyik főszervezője. A Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet igazgatótanácsának elnöke.

Kovács Aladár (csa)

(* 1939. dec. 10. Abara) Karnagy. Az alapiskola elvégzése után a Rozsnyói Magyar Tannyelvű Pedagógiai Iskolában tanítói képesítést szerzett (1958). 1960-tól a Nagykaposi Magyar Tannyelvű Alapiskolában tanított, ahol megalapította a gyermekkórust és gyermekzenekart. 1964-ben megalapította a Csemadok mellett működő vegyes kart, melynek karvezetője lett. Ének−zene szakból államvizsgát tett (1967) a Nyitrai Pedagógiai Főiskolán. 1973−74-ben karvezetői tanfolyamon vett részt Kassán. 1974-től 1981-ig a Nagykaposi Művészeti Alapiskolában főként zeneelméletet tanított magyar nyelven. 1977-ben megkapta a Példás Pedagógus elismerést. 1981. november 1-től a Királyhelmeci Művészeti Alapiskola igazgatója lett. Az iskolában a pedagógusokból két éven át vezénylésével női kar is működött. Irányítása alatt az iskola kormánykitüntetésben részesült.

Kovács Attila (csa)

(* 1973. ápr. 8. Párkány) Vallástörténész, egyetemi oktató. Általános iskolai tanulmányait Ipolyszalkán végezte (1987), a pozsonyi magyar gimnáziumban érettségizett (1991), a brünni Masaryk Egyetemen szerzett történészoklevelet (1998), vallástörténetből 1999-ben magiszteri fokozatot. 1999–2001-ben a pozsonyi Comenius Egyetemen óraadó tanár, 2001-től az Összehasonlító Vallástörténeti Tanszék adjunktusa, 2002-től az egyetem Vallástörténeti Kabinetjének munkatársa. A brünni Masaryk Egyetem Szociális Antropológiai Tanszékén is rendszeresen előad. Többször járt tanulmányúton Észak-Afrikában és a Közel-Keleten. Közleményei szlovákiai, csehországi, magyarországi és egyéb nemzetközi folyóiratokban jelennek meg, szlovákiai és nemzetközi tudományos konferenciák előadója. A Hieron (Pozsony) c. vallástörténeti szakfolyóirat szerkesztőségi tagja – 1999, az Axis Mundi (Pozsony) c. vallástörténeti szakfolyóirat szerkesztőségi tagja – 2007, a Nový Orient (Prága) c. orientalisztikai szaklap szerkesztőségi tagja – 2008, Szlovák Vallástörténeti Társaság elnökségi tagja – 2000. A Szlovák Orientalisztikai Társaság tagja – 2000, a Vámbéry Tudományos Társaság elnökségi tagja – 2008. – Fm. Alláhovi bojovníci: vizuálna kultúra islámskeho radikalizmu (tan., 2009); Cesty na druhý svet (társszerző, 2005); Politická moc versus náboženská autorita v Ázii (társszerző, 2006).

Kovács Endre (LA)

(* 1911. máj. 19. Paks [Mo.], † 1985. ápr. 18. Budapest [Mo.]) Irodalomtörténész, történész, műfordító. Három évesen került Pozsonyba; itt végezte tanulmányait is; 1935-ben a Comenius Egyetemen szerzett magyar–filozófia szakos tanári oklevelet. Közben különböző lapok, ill. a rádió munkatársa, majd 1937–1938-ban a helyi magyar gimnázium tanára volt. Az első bécsi döntés után Pozsonyból Érsekújvárra költözött, ahol az állami reálgimnázium tanára, valamint az Érsekújvár és Vidéke c. lap főszerkesztője lett. Pályájának első, 1945-ig tartó szakaszában elsősorban szépíróként és publicistaként, ill. irodalomkritkikusként tűnt ki. 1945-től Budapesten élt, s érdeklődése a történettudomány és az irodalomtörténet felé fordult. 1948-ig a Kelet-európai Tudományos Intézet, majd nyugalomba vonulásáig az MTA Történettudományi Intézetének munkatársa volt. 1955-ben Kossuth-díjjal tüntették ki, Lengyelországban megkapta a Polonia Restituta kitüntetést. Tudományos érdeklődésének középpontjában elsősorban Közép-Európa újkori története, a magyar–szláv kapcsolatok és a csehszlovákiai magyarság története állt. – Fm. Világének (v., 1929); Panoptikum (elb., 1934); Felszabadultak (elb., 1939); Az alázat évei (r., 1940); Prága–Pozsony–Budapest (r., 1941); Magyar–cseh történelmi kapcsolatok (1952); A lengyel kérdés a reformkori Magyarországon (1959); Magyar–lengyel kapcsolatok a két vh. között (1971); Magyarok és lengyelek a történelem sodrában (1973); Szemben a történelemmel. A nemzetiségi kérdés a régi Magyarországon (1977); Korszakváltás (emlékiratok, 1981).

Kovács János (HG)

(* 1926. jún. 8. Alsócsöpöny, † 2014. okt. ? Kisújfalu) Karnagy, pedagógus, népművelő. Tanulmányait a galántai polgári iskolában kezdte 1932 és 1942 között. A lévai Állami Tanítóképzőt kétéves különbözeti vizsga megtételével 1942−1944 között végezte el. 1946−49-ben Kiskunfélegyházán tanult tovább a tanítóképzőben. Pedagógiai pályafutását Nádszegen kezdte 1950−1952-ben iskolaigazgatóként. Innen az 1952/53-as tanévben a Galántai Járási Nemzeti Bizottság tanügyi osztályára került tanfelügyelőnek, majd újabb állomása 1953−1956 között Felsőszeli volt, ahol az alapiskola igazgatója lett. 1956−1970-ben Kisújfalun tanított, ezt követően az 1988-as nyugdíjba vonulásáig a kürti alapiskola pedagógusa volt. Tagja volt a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Énekkarának (1963−1990). Gyermekkórusokat alapított és vezetett. A Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Tanárképző Főiskolája 2002-ben díszoklevéllel, 2009-ben aranyoklevéllel ismerte el pedagógusi munkásságát.

Kovács József (TSZA)

(* 1923. okt. 20. Path, † 1994. ? Kassa) Színész, író. A második vh. idején katona, később hadifogoly. 1955-től a komáromi Magyar Területi Színház, majd 1969-től nyugdíjba vonulásáig a kassai Thália Színpad színésze (ez utóbbinak öt évig szervezőtitkára is). Novellái, karcolatai, humoreszkjei, gyermekversei és -meséi (cseh)szlovákiai magyar lapokban jelentek meg. – Főbb színházi szerepei: Octavio (Lope deVega: A kertész kutyája); Wurm (Friedrich Schiller: Ármány és szerelem); Hősváry (Kisfaludy Károly: A kérők); Maurer (Erich Maria Remarque: Az utolsó felvonás); Lapcsenko (Alekszej Arbuzov: Egy szerelem története); Slim (John Steinbeck: Egerek és emberek); Mr. Lipari (Arthur Miller: Pillantás a hídról); Mics (Osvald Záhradník: Kinek üt a toronyóra?); Zoltejev (Alekszandr Vampilov: Búcsúzás júniusban); Kalocsai (Lovicsek Béla: Tűzvirág); Bojnyik (Tersánszky Józsi Jenő: Kakuk Marci); Tót (Örkény István: Tóték); Jajicsnyica (Nyikolaj Vasziljevics Gogol: Leánynéző); Lázás ács (Tamási Áron: Vitéz lélek); Toni bátyó (Carlo Goldoni: A chioggiai csetepaté); Apa (Lovicsek Béla: Alattunk a város, felettünk az ég); Gracsev (Kmeczkó Mihály: Mint fű fölé az árnyék); Nagy (Bródy Sándor: Tanítónő). – Ir. Székely György: Magyar Színházművészeti Lexikon (1994); Tóth László: Déryné nyomában. A komáromi magyar színjátszás története II. (1998); Kulisszák, ünnepi kiadás (2002); Kolár Péter és szerzőtársak: A Kassai Thália Színház negyven éve (2009); Színházi évkönyvek (OSZMI Budapest); Divadlá na Slovensku (Az 1970/71-es évadtól 2010/11-ig); Ötvös Anna: Akikkel találkozhat(t)unk (2000).

Kovács Kálmán (csa)

(* 1947. okt. 25. Vágkirályfa) Karnagy. Alapfokú zenei tanulmányait Vágsellyén végezte (zongora), magántanulmányokat folytatott Tóth József vágkirályfai kántortanítónál (akordeon). A pozsonyi konzervatóriumban érettségizett (1969), majd a Zeneművészeti Főiskolán végzett karnagyként (1974). 1974/75-ben a francia állam ösztöndíjasa a Conservatoir de Paris-n. 1971–1999 között az Ifjú Szivek, 1975-től a Szlovák Nemzeti Színház operatársulatának karnagya. Zenei tankönyvet is írt. 1975−1980-ig a Zene- és Drámaművészeti Főiskola operastúdiójának tanársegédje, a pozsonyi Népművelési Intézet magyar tanfolyamainak és rendezvényeinek munkatársa. 1975-től 2013-ig a Szlovák Nemzeti Színház operatársulatának második karnagya, 1980/81-ben a Pozsonyi Konzervatórium óraadó tanára, 1986/87-ben az Isztambuli Állami Operaház karnagya. A Liszt Ferenc Társaság tagja. 2006-ban a Szlovák Köztársaság Ezüstplakettjével tüntették ki.