(* 1881. márc. 18. Mohol, † ?) Bankár, közgazdász, író. A gimnáziumot Szegeden, a felső kereskedelmi iskolát Budapesten végezte. 1910-ben a pozsonyi Nyugatmagyarországi Bank alkalmazottja lett; az 1918-as államfordulat után is Pozsonyban maradt, magas beosztásokban működött a Duna Bankban. – A közgazdasági és pénzügyi sajtóban már 1918 előtt publikált, akkor és később könyve is megjelent. A Masaryk Akadémia tud. osztályának tagja volt. A Kazinczy Társaság és a Prágai Magyar Hírlap által 1931-ben szervezett nagyméretű ir. és tud. pályázaton „Kadosa Pál-díj” (5000 korona) is szerepelt. – Fm. A kultúra hatása a kereskedelemre (pályamunka Beck Józseffel együtt, 1906); Áralakulás, árképződmény (1935).

(* 1944. máj. 4. Alsóvály) Gépészmérnök, egyetemi docens. A Kassai Műszaki Főiskolán szerzett oklevelet (1968), 1974-ben a prágai Cseh Műegyetemen vett részt posztgraduális, 1984-ben a pozsonyi Szlovák Műszaki Egyetemen tudományos képzésben. 1980-tól a kassai Műszaki Egyetem Építészeti Kara Épületgépészeti Tanszékének docense. 1996-tól az MTA köztestületi tagja. Munkásságát több kitüntetéssel, elismerő oklevéllel jutalmazták. – Fm. Vetranie a klimatizácia (1993).

(* 1950. nov. 5. Léva) Festő, reklámgrafikus, publicista. 1976–1981 között a pozsonyi Comenius Egyetemen, 1982–1985-ben a budapesti ELTE-n tanult újságírást. 1971–1988 között a Szabad Földműves szerkesztője, 1989 után szabadfoglalkozású képzőművész, művészeti író. 1995-ben Kubička Kucsera Klárával Kupola címmel építészeti lapot indított. Atelier Gabriel nevű kiadói ügynöksége főleg képzőművészeti kiadványok készítésével foglalkozik. 1998-tól a Pozsonyi Műtermek kiállítássorozat szervezője, 2006-tól a Pozsonyi Magyar Galéria művészeti vezetője. Magyar és szlovák szakmai szervezetek tagja, csoportos kiállítások résztvevője.

(* 1862. ápr. 7. Sátoraljaújhely, † 1938. nov. 23. Kassa) Történész, jogtudományi szakíró. Tanulmányai befejeztével bíróként működött Kassán, 1918 előtt kassai és budapesti lapokban, majd a Jogtudományi Közlönyben, 1918 után a Csehszlovák Jogban publikált. Tagja volt a Kazinczy Társaságnak és a Masaryk Akadémiának. – Fm. Charousek emlékezete (1914); Tompa és Reményi (tan., 1917); Mikszáth Kálmán diákévei Rimaszombatban (tan., 1925); A kassai ítélőtábla története, uo. 1929; Régi iglói diákélet tan., Igló 1930; Visszaemlékezés a régi jogászélet-re, Csehszlovák Jog (1932); Kassa – Rákóczi városa (tan., 1939). – Ir. Wildmann Jenő: Kálniczky Géza hetvenéves (Csehszlovák Jog, 1932); Rejtő István: Mikszáth Kálmán, a rimaszombati diák (1959); Gyüre Lajos serk.: A magyar kultúra 50 éve Kelet-Szlovákiában (1968).

(* 1885. jún. 10. Salgótarján, † 1952. ápr. 7. Vác) Újságíró, szerkesztő, író. Szegényparaszti családból származott. 1903-ban tagja lett a mo.-i szociáldemokrata pártnak. Az 1910-es évek elején a turócszentmártoni munkásbiztosító pénztár igazgatója volt, itt ismerkedett meg a nemzetiségi problémával. Az első vh. éveit az orosz és az olasz fronton szanitécként élte át. A Magyar Tanácsköztársaság megalakulása után Budapesten részt vett a csehszl. kommunista szekció szervezésében, a Szlovák Tanácsköztársaságnak pedig a belügyi népbiztosa volt. A Tanácsköztársaság bukása után Mo.-on letartóztatták és egyévi börtönbüntetésre ítélték. Szabadulása után Pozsonyban újságíróként dolgozott a szociáldemokrata párt magyar nyelvű sajtójában; 1935 és 1938 között a Csehszlovákiai Népszava főszerkesztője volt. 1938–1945-ben ismét Mo.-on tartózkodott, nagyobbára illegalitásban. 1945 után jelentős politikai tisztségeket töltött be. A koncepciós perek idején őt is letartóztatták, s 1952-ben a váci fegyházban halt meg. Szépprózai és drámai műveket is írt. A Munkásújságban és a Csehszlovákiai Népszavában publikált tárcáit, glosszáit Kanóc András álnéven jegyezte. – Fm. Éljen a háború (1932).

(* 1978. nov. 2. Szímő, † 2003. jan. 15. Pozsony) Költő, performer. Magyar–politológia szakot végzett Nyitrán (2002). Performerként többször szerepelt a Transart Communication fesztiválon. – Fm. Rozsdát jövendölve (v., 2000); Öntörvény(alkotás) (prózai írások, 2003); Összegyűjtött művei (2007).

(* 1959. jan. 7. Pered) Néprajzkutató, muzeológus. A pozsonyi magyar gimnáziumban érettségizett (1978), majd a Comenius Egyetemen szerzett néprajz szakos diplomát (1984). 1984–1989 között a Csemadok KB néprajzi szakelőadója, 1989–2003-ban a dunaszerdahelyi Csallóközi Múzeum néprajzos muzeológusa volt. Főleg gazdaságnéprajzzal foglalkozik; kézművestáborok szervezője.

(* 1909. okt. 14. Érsekújvár, † 1954. máj. 26. Budapest) Publicista, lapszerkesztő. Szülővárosában érettségizett, a pozsonyi tanítóképző abituriensi kurzusán tanítói képesítést szerzett. Gimnazistaként bekapcsolódott az ifj. mozgalmakba: részt vett a regös- és szociográfiai vándorlásokban és a Sarló alapításában. 1934-től Galántán tanított. 1945 után Budapestre költözött, ahol általános iskolában tanított, s közben a szegedi pedagógiai főiskolán magyar–történelem szakos oktatói képesítést szerzett. A koalíciós időkben a Nemzeti Parasztpárt országgyűlési képviselője, 1949-től haláláig a művelődésügyi minisztérium alkalmazottja volt. – Publicistaként főleg ifj. mozgalmi és iskolaügyi kérdésekkel foglalkozott, legtöbb írása Barta Lajos lapjaiban jelent meg. Felelős szerkesztője volt a rövid életű Képes Újságnak.

(* 1921. jan. 31. Nagykürtös, † 1996. szept. 16. Pozsony) Műfordító, szerkesztő. Pozsonyban érettségizett (1939). 1953–1961-ben kiadói szerkesztő, 1962–1981 között lapszerkesztő (Csehszlovákiai Sport, ill. Sportvilág; Nemzeti Bizottságok). Cseh és szlovák írók műveit fordította magyarra.

(* 1972. aug. 24. Királyhelmec) Színész. A kassai magyar tanítási nyelvű ipariskolában érettségizett 1990-ben. Az „X” Iparista Kis Színpadnál tűnt fel tehetségével; alakításait a Jókai Napokon is jutalmazták. Ugyanezen évtől a Kassai Thália Színház tagja volt. Később, 1997-ben elvégezte a pozsonyi Szépművészeti Akadémia színész szakát. 1995-től szlovák színházak – prózai szerepekben és musicalekben egyaránt – előszeretettel foglalkoztatott színésze. Moziszínészként is népszerű: 1999–2006 között tizenegy szlovák és cseh filmet forgatott.

(1894. máj. 31. Batizfalva, † 1961. ápr. 12. Budapest) Publicista, egyetemi oktató. 1919-ben emigrált Mo.-ról Csehszl.-ba. Előéletéhez tartozik, hogy 1916-ban hadifogolyként Oroszországba került. Kassán az emigráns magyarok élcsoportjához tartozott, baloldali eszmeisége révén egyike volt azoknak, akik a Kassai Munkás lényegében harmadik „menetét” vállalták, s a lap csehszlovákiai szakaszának történetét (1919–1937) elindították. – 1929 végén illegalitásba kényszerült, majd (1932-ben) a Szovjetunióba emigrált. 1944-ben a szovjet hadsereggel tért vissza Mo.-ra. Egyetemi oktatóként, a pártfőiskola igazgatójaként működött, a történettudományok doktora volt. Publikációi jelentek meg a marxizmus a nemzeti és gyarmati kérdésről, ill. a Magyar történelmi sorsfordulók és a nemzeti kérdés (1959) témaköréből. Ez utóbbival évtizedekkel korábban Az Út (1932/8.) hasábjain is foglalkozott, A sarlósok és a nemzetiségi kérdés címmel. – Ir. Turczel Lajos: Két kor mezsgyéjén (1967); Fónod Zoltán: A valóság vonzásában… (Új Mindenes Gyűjtemény, 1983/2).

(* 1949. jún. 1. Zsigárd, † 1995. dec. 13. Komárom) Fafaragó, emlékérem- és hangszerkészítő. Eredetileg telefonszerelőnek tanult, de már gyermekkora óta fafaragással is foglalkozott. Első emlékoszlopait az 1970-es évek végén a szl. magyar nyári diák-, művelődési táborokba és más felkérésekre készítette. Hangszerkészítéssel az 1980-as évek elejétől foglalkozott: citerákat, kobozt, lantot, tökciterát, ütőgordont, dudát és tekerőlantot készített. A famunkákon kívül többtucat réz és bronz emlékérmet készített, főként a Csemadok és a főiskolai diákklubok által szervezett nyári művelődési táborok, illetve a honismereti kerékpártúrák résztvevőinek. – Aktívan bekapcsolódott a kulturális életbe. 1977 után a vágsellyei Vörösmarty Klub titkáraként, majd elnökeként működött. Az 1989-es forradalom után a Független Magyar Kezdeményezés (FMK) egyik alapító tagjaként is a hazai magyar közösségért munkálkodott. A zsigárdi temetőben helyezték örök nyugalomra.

(* 1899. ?, † 1943. ? Kassa) Amatőr költő, drámaíró. Szocialista emigránsként jött 1919 után Kassára, ahol nyomdász és újságíró lett; főként szociáldemokrata lapokban publikált. Győzelem c. hangjátékát a kassai rádió 1934-ben, Szerelem szárnyán c. drámáját a kelet-szlovákiai színtársulat 1935-ben mutatta be, majd 1936-ban a szovjet témájú Nagykövetnő c. darabot. – Fm. Új tüzek (v., 1933); Vulkánok vonalán (cikkek, tárcák, 1934).

(* 1892. okt. 5. Máramarossziget, † 1941. jún. ? Pancsova) Kritikus. Budapesten érettségizett, s egy ideig az ottani bölcsészkarnak is hallgatója volt. A Hétben vált ismertté, ahol 1914 és 1919 között számos kritikája jelent meg. 1920 máj.-ban Csehszl.-ba jött, s Pozsonyban telepedett le. Kritikusként több lapnak (Kassai Napló, Magyar Újság, Magyar Minerva, A Reggel stb.) volt a munkatársa. A 30-as évek elején Jugoszláviába távozott, ahol főleg a Kalangyába írt. De a Magyar Minervában rendszeresen publikált. 1936-tól Belgrádban élt, s 1941 ápr.-ban családostul eltűnt. – Fm. Idegen portrék (1917); Levelek Szirmai Károlyhoz (1975).

(* 1940. márc. 18. Léva) Fizikus, egyetemi oktató. Léván érettségizett (1957), a pozsonyi Pedagógiai Főiskola TTK-án matematika–fizika szakos tanári oklevelet szerzett (1961). 1961-től a nyitrai Pedagógiai Főiskola tanársegéde, 1964-től adjunktusa, majd docense, 2002-től tanszékvezetője, ill. a TTK dékánhelyettese. 1974-től a kémiai tudomány kandidátusa. Cseh és szlovák általános és középiskolai tankönyveket fordít magyar nyelvre. Kutatási területe: a tömegspektrométeres izotópanalízis és geokémiai alkalmazása. Több szakmai szervezet tagja, ill. kitüntetések jutalmazottja. – Fm. Terminologický slovník – Terminológiai szótár (többekkel, 1965); A szlovákiai szén-dioxid-előfordulások genetikájának vizsgálata (kandidátusi disszertáció, 1974); A tömegspektrométeres izotópanalitika hidrogeológiai alkalmazása (habilitációs értekezés, 1980); Jadrová fyzika (többekkel, 2001).

(* 1902. nov. 15. Kelembér, † 1973. nov. 3. Kassa) Költő, újságíró. Eperjesi érettségi, majd debreceni gazdasági akadémia után Debrecenben és Munkácson volt újságíró, később a Kassai Napló, a Prágai Magyar Hírlap, ill. az Új Hírek szerkesztője lett. 1945 után Mo.-ra telepítették. – Fm. Az Ősz szerelmese (v., 1923); Alusznak a falvak (v., 1930).

(* 1879. szept. 24. Budapest [Mo.], † 1952. aug. 19. Bakonyjákó [Mo.]) Író, kritikus, filozófiatörténész, szerkesztő. 1903–1911 között Besztercebányán felső leányiskolai tanár; 1916–1919 a kassai felső leányiskola igazgatója. 1919 után újságíró, szerkesztő ugyanitt (Kassai Újság, Kassai Napló), tevékeny részt vállalt Kassa társadalmi-szellemi életében, és sokoldalú írói tevékenységet folytatott (írt regényeket, elbeszéléseket, színház- és zenetörténetet, dramaturgiai elemzéseket, kritikákat, foglalkozott az antiszemitizmus és a szabadkőművesség, ill. az erotika kérdéskörével. 1913-ban kiadta Böhm Károly filozófiai munkáit, korábban lefordította II. Rákóczi Ferenc vallomásait, 1928-ban szlovákiai magyar színházi almanachot szerkesztett). Az első bécsi döntés után, 1939–1944-ben ismét taníthatott; 1945 után állás nélkül maradt, s a legteljesebb nyomor elől menekülve 1948-ban maga kérelmezte Mo.-ra való áttelepítését. – Fm. A mayerlingi titok (r., 1923, 1992); Irodalmi mozaikok (tan., krit., 1926); Az erotika és a modernség (tan., 192?); Tisztán egy életen át (r., 1933); Chopin élete és lelke művei tükrében (tan., 1932); Chopin élete és szerelme (tan., 1935).

(* 1908. febr. 7. Gesztete, † 1942. aug. 24. Majdanek [koncentrációs tábor, Lengyelország]) Újságíró, kritikus, író. Rimaszombatban érettségizett, Kassán felsőfokú ipari iskolát végzett. Az 1930-as években pozsonyi magyar lapok munkatársa volt. Származása miatt 1939-től bujkálnia kellett; 1942-ben elfogták, és koncentrációs táborba hurcolták. Elsősorban kritikái jelentősek. Fm: Ferenc József szerelmei I–II. (folytatásos r. Szőgyén-Wittenbach Hubert álnéven az Esti Újságban 1937–1939-ben; könyv alakban: 1989).

(* 1915. jún. 2. Kassa, † 1981. nov. 8. Budapest) Történész, irodalomtörténész, könyvtáros. 1938-tól Mo.-on élt, az Országos Széchényi Könyvtár dolgozója volt; kutatási területe a nemzetiségi kérdés és a közép-európai nemzetek közti kapcsolatok. Szerkesztette és sajtó alá rendezte az Iratok a nemzetiségi kérdés történetéhez Magyarországon c. forráskiadványt. Ő írta meg elsőként a két vh. közötti csehszl.-i magyar irodalom történetét (1940). – Fm. Így tűnt el egy gondolat – A felvidéki magyar irodalom története 1918–1938 (1940); A pörbe fogott szabadság (tan., 1945); A magyar nemzetiségi kérdés története (tan., 1946); Társadalom és nemzetiség a szabadságharc hadi lapjaiban (tan., 1957); Mocsáry Lajos a népek barátságáért (tan., 1972); Kapcsolatok vonzásában (tan., 1977).