Keserű József (csa)

(* 1975. ápr. 13. Komárom) Kritikus, irodalomtörténész. Komáromban érettségizett (1993). 1998-ban szerzett oklevelet a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem magyar nyelv–filozófia szakán (2003). Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen doktorált (2004). A Selye János Magyar Tannyelvű Gimnázium (2004) tanára, majd a Selye János Egyetem oktatója (2005). – Kutatóként a kortárs irodalommal, a széppróza narratív struktúráival, prózapoétikai kérdésekkel foglalkozik. – A Sambucus Irodalomtudományi Társaság alapító tagja (2001). Kritikái, tanulmányai a Kalligram, a Jelenkor, a Prae, az Alföld, az Os, az Új Forrás és a Literatura hasábjain jelentek meg. Tanulmánnyal szerepelt a Kor/szak/határok c. antológiában, ill. a Somorjai disputa 1. c. kiadványban (2003). 2006-tól tagja a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának. – Fm. Kor/szak/határok (szerk., Benyovszky Krisztiánnal, 2002), Mindez így (tan., 2009); Az össze nem függő parkok (tan., 2011).

Keserű József (csa)

Keszeli Ferenc (FI)

(* 1947. ápr. 14. Pozsony, † 2026. aug. 14. Somorja) Költő, író, publicista, műfordító. Vágkirályfán járt általános iskolába. A gimnáziumot Galántán, Párkányban és Pozsonyban végezte. 1964-től újságíró különböző lapoknál: 1964–65 között a Győzelmes út – galántai járási lap magyar kiadásának szerkesztője; 1965-től a Hét szerkesztő-riportere; 1967–68-ban szabadfoglalkozású riporter; 1968–1976-ban az  Új Ifjúság szerkesztő-riportere; 1976–1990 között a Hét munkatársa; 1990-től a lap megszűnéséig a Nap főmunkatársa. 1990-től 2008-ig a Magyar Távirati Iroda szlovákiai munkatársa (közben, 1989–1992 között a pozsonyi Magyar Kulturális Központban dolgozott). Versei, novellái, gyermekversei és meséi mellett ismertek művelődéstörténeti, ill. képzőművészeti tárgyú írásai. Cseh és szlovák nyelvből fordít. 2001-ben a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjével tüntették ki, 2002-ben Táncsics Mihály-díjat kapott. Somorján élt. – Fm. Ostromlétra (v., 1972); Kajla Fülöp kalandjai (mesék, 1986); Hókuszpókusz (gyermekv., 1987); Zátony a bárkán (v., 1988); Szóhancúr (gyermekv., 1990); Furafalvi kajlaságok (gyermekv. és mesék, 2000); Anno… (képeskönyv Pozsonyról, 2004); Génregény (v., 2006); A provincia kupolája (v., 2006). – Ir. Bodnár Gyula–Tóth László: Nyomkereső (1994); Zalabai Zsigmond: Verstörténés (1995); Komáromy Sándor: Költők és művek a XX. század magyar gyermeklírájából (1998); Szeberényi Zoltán: Magyar irodalom Szlovákiában 1945—1999 II. (2001); Duba Gyula: Gondok emléke – emlékek gondja (2007).

Kicsa Katalin (TSZA)

(* 1981. márc. 3. Kassa) Színésznő, díszlet- és jelmeztervező. Az általános iskolát Kassán végezte, majd a nyíregyházi Művészeti Szakközépiskolába járt, ahol 1999-ben érettségizett. Tanulmányait a pozsonyi Színművészeti Főiskolán folytatta, ahol 2008-ban díszlet- és jelmeztervezés, valamint teatrológia szakon szerzett diplomát. Tanulmányai alatt is készített díszlet- és jelmezterveket. Díszlet- és jelmeztervezéssel foglalkozott a Kassai Állami Színházban, az eperjesi Alexander Duchnovič Színházban, majd színészi feladatai mellett a Kassai Thália Színházban is. Színészként játszott a pozsonyi STOKA Színházban. 2008-ban színművésznek szerződött a Kassai Thália Színház társulatához. – Főbb színházi szerepei: 3. lány (Edmond Rostand: Cyrano de Bergerac); Robinson (Presser Gábor–Horváth Péter– Sztevanovity Dusán: A padlás); Claire Linakette (Eisemann Mihály–Zágon István–Somogyi Gyula: Fekete Péter); Pincérlány (Carlo Goldoni: Két úr szolgája); Zora (Bertolt Brecht: Koldusopera); Clair Ganz (Neil Simon: Pletykák). – Díszlet és jelmez: Murray Schisgal: Szerelem, ó! (díszlet és jelmez), 2009; Molnár Ferenc: Az ördög (jelmez), 2009; Dés László–Nemes István: Valahol Európában (díszlet, jelmez), 2010. – Ir. Kolár Péter és szerzőtársak: A Kassai Thália Színház negyven éve (2009); Színházi évkönyvek (Budapest); Divadlá na Slovensku [Szlovákiai színházak] (Az 1970/71-es évadtól 2010/11-ig).

Kieselbach Géza (SZM)

(*1893. ápr. 17. Kassa, † 1965. febr. 05. Kassa) Festő. 1911–1914-ben, majd 1918–1919-ben Münchenben tanult; ezt követően Kassán élt. 1924-ben belépett a Kazinczy Társaságba. Képein szívesen ábrázolt lovakat vagy más háziállatokat, rendszerint napsütötte tájban, fák alatt, vibráló fényben. Életrajzírói kiemelik megfigyelői türelmét, valamint dinamikus festésmódját. Fm: Vál. e. k: 1929: Kassa (Halász-Hradil Elemérrel és Jaszusch Antallal); 1952, 1958, 1963, 1980, 1995: Kassa.

Király Dezső (JSZ)

(* 1910. márc. 26. Komárom, † 1975. júl. 27. Budapest [Mo.]) Színész. Az alapiskolát szülővárosában járta ki; 1928-ban Győrben kereskedelmi akadémiát végzett. Később kitanulta az órásmesterséget és aranyművességet. 1942-ben kényszermunkatáborba hurcolták, ahonnan 1944-ben megszökött, s visszatért Komáromba. 1948-tól különböző állami vállalatok alkalmazottja volt. Diákkora óta szerepelt szülővárosa műkedvelő színjátszó csoportjaiban; 1949-ben egyik alapító tagja a Csemadok helyi szervezetének és színjátszó csoportjának; rendezőként is, színészként is fontos szerepet játszott ez utóbbi sikereiben. 1952-ben elsőként vették fel a Magyar Területi Színházhoz, melynek haláláig tagja volt. – Főbb színházi szerepei: Köröm (Urbán Ernő: Tűzkeresztség); Harpagon (Jean-Baptiste Molière: Fösvény); Miller (Friedrich Schiller: Ármány és szerelem); Duval (Vítězslav Nezval: Manon Lescaut); Candy (John Steinbeck: Egerek és emberek); Hawthorne (Arthur Miller: A salemi boszorkányok); Mátyás király (Heltai Jenő: A néma levente); Id. Schwarz (Szigligeti Ede: Liliomfi); Anton Pavlovics Csehov: Ványa bácsi; Peter Karvaš: Éjféli mise. – Főbb rendezései: Kremničan Karol: Lusta méhecske – Ir. Székely György: Magyar Színházművészeti Lexikon (1994); Tóth László (Filep Tamás Gusztávval közösen): A (cseh)szlovákiai magyar színjátszás nyolcvan éve 1918–1989 (1999); Tóth László: Déryné nyomában. A komáromi magyar színjátszás története II. (1998); Kulisszák, ünnepi kiadás (2002); Tarics Péter: A tűzkeresztségtől a kereszttűzig 1952–1997 (1997); Színházi évkönyvek (OSZMI Budapest); Divadlá na Slovensku (Az 1970/71-es évadtól 2010/11-ig).

Kiss József (ST)

(* 1944. ápr. 28. Nagykapos, † 2013. szept. 3. Pozsony) Történész, publicista. Nagykaposon érettségizett (1961), a pozsonyi Comenius Egyetem BTK-án szerzett levéltárosi oklevelet (1967). A történelemtudomány kandidátusa (1978). 1969-ben a Csemadok levéltárosa, 1970–1986 között a Párttörténeti Intézet munkatársa, 1986–1990-ben az Új Szó főszerkesztője, majd szerkesztője (1995-ig). 1996-tól az SZTA Politológiai Kabinetjének, 2000-től Politikatudományi Intézetének munkatársa. Kutatási területe Csehszl. 20. századi története. 2004-től Fábry-díjas. – Fm. Major István (életrajz, 1978, szlovák nyelven 1979); Múltfaggatás és kisebbségi önértéktudat (publicisztika, 1996); Kötődések és távlatok (publicisztika, 2002); Irodalom – társadalmi-politikai erőtérben (publicisztika, 2004). – Ir. Ki kicsoda Kassától–Prágáig? (1993); A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918–1995. (1997); Szlovákiai magyar ki kicsoda. (2001); A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918–2004. (2004).

Kiss László (ST)

(* 1950. márc. 18. Ipolyság) Orvos, orvostörténész, egyetemi docens. Gyermekkorát Paláston töltötte. Az ipolysági gimnáziumban érettségizett (1968). A pozsonyi Comenius Egyetem Orvosi Karán 1975-ben szerzett orvosdoktori oklevelet. Az ipolysági kórház belgyógyászati osztályán kezdte pályáját, később körzeti orvosként tevékenykedett előbb Ipolyságon, majd 1990-től 2013-ben történt nyugalomba vonulásáig Csilizradványban. 1991–1995 között a pozsonyi Orvostovábbképző Intézet Általános Orvosi Tanszékének meghívott asszisztense, 2005-től a pozsonyi Szent Erzsébet Főiskola meghívott előadója. 1998-ban a történelemtudomány kandidátusa lett. A Debreceni Tudományegyetemen 2011-ben egyetemi docenssé habilitálták. Az 1980-as évek közepétől foglalkozik orvostörténettel, elsősorban a Szl.-ban élt és működött magyar orvosok életét és tevékenységét kutatja. Tanulmányait, cikkeit szlovákiai (A Hét, Gömörország, Honti Lapok, Csallóköz, Remény, Új Nő, Lekársky Obzor stb.), magyarországi (Orvosi Hetilap, Orvostörténeti Közlemények stb.) és erdélyi magyar folyóiratokban publikálja. Az Orvosi Hetilap szaklektora. Tudományos ismeretterjesztéssel, híres emberek patográfiájával isfoglalkozik. A Szlovák Rádió magyar adásában, a Pátria Rádióban évekig hetente jelentkezett orvosi tanácsaival. Sajtó alárendezte Weszelovszky Károly egészségügyi reformtervezetének kéziratát (A reform égető szüksége – Dr.Weszelovszky Károly 1865-ös Javaslata a közegészségügy rendezéséről), amely 2013-ban a Madách-Posonium Lap és Könyvkiadónál jelent meg. Ezen kívül szerkesztette és sajtó alá rendezte a Palócia végvára 850 c., Palást község múltját bemutató falutörténeti olvasókönyvet (2006), valamint Puskás Péter Honti csillagok 1848 egén c. művét (2007). – Díjak: a Magyar Orvostörténeti Társaság Zsámboky-emlékérme (2000), a Szlovák Köztársaság Kormányának ezüstplakettje (2002), több ízben a Markusovszky-díj (1987, 1993, 2006, 2013), a szímői önkormányzat Jedlik-díja (2006), az Esterházy János Emlékérem (2007), a Genersich Antal-díj (2008), a Weszprémi István Emlékérem (2010), a Pro Patria Honismereti Szövetség Pátria-díja (2010). Palást község 2005-ben, Ipolyság városa 2006-ban díszpolgári címet adományozott neki. – Fm. Pongrácz Lajos (mon., 1994); Kínok tövisében – Nagy emberek, hétköznapi kórok (tan., 1997); Doleo – ergo sum. A világirodalom nagyjainak patográfiája (tan., 2001); Gondolatokból épült katedrális (tudománytörténeti arcképek, Lacza Tihamérral és Ozogány Ernővel közösen, 2001); Orvostörténeti helynevek a Felvidéken (lexikon, 2006), Kazinczy sógora, Zemplén főorvosa: Dercsényi János (mon., 2009); Az orvostudomány felvidéki történetéből (tan., 2010); Zsinórpadlás (Lacza Tihamérral és Ozogány Ernővel, 2013).

Kiss Péntek József (ST)

(* 1951. okt. 19. Komárom, † 2018. szept. 22. Komárom) Színházigazgató, rendező, dramaturg, színházi szakíró, költő. Szülővárosában érettségizett 1971-ben. 1971–1976 között a Komáromi járási művelődési központ, 1976-tól 1979-ig a Csemadok Komáromi járási bizottságának szakelőadója, 1979–1983 között a dunamocsi, ill. a csallóközaranyosi művelődési ház igazgatója, 1983–1988 között a Magyar Területi Színház szervezőtitkára, majd 1988-tól a Városi Művelődési Központ szakelőadója, 1999 és 2003 között a Komáromi Jókai Színház igazgatója volt, ezt követően ismét a Városi Művelődési Központ munkatársa. Már gimnazistaként rendezett kisszínpadi előadásokat. Eddig több mint félszáz színpadi művet és összeállítást vitt színpadra – szerzőként, társszerzőként, dramaturgként, rendezőként – (de dolgozott díszlettervezőként is). A komáromi Jókai Napokon többször nyert rendezői, ill. nagydíjat. Együtteseivel rendszeresen vendégszerepel Mo.-on. 1993-tól a komáromi Selye János Gimnázium GIMISZ színpadának állandó rendezője. 2005-ben Mics Károly Életműdíjat kapott. – Színházi munkái: Számos színművet alkalmazott kisszínpadra. Élete során mintegy hatvan hivatásos és amatőr színjátszói rendezése volt. – Képzőművészeti tevékenysége: grafikai kiállításai voltak 1989-ben, 1990-ben. – Kiadói tevékenysége: Vészirat (versek), Kihallgatás (kisprózakötet). – Díjak, elismerések: A legjobb rendezés díja, Jókai Napok, 1986, 1987, 1988; Polgármesteri díj, Komárom, 1994 – Ir. Tóth László: Déryné nyomában. A komáromi magyar színjátszás története II. (1998); Kulisszák, ünnepi kiadás (2002).

Kmeczkó Mihály (JSZ)

(* 1944. júl. 20. Buzita, † 2004. jan. 21. Komárom), Drámaíró, író, színházi dramaturg, költő. Szepsiben érettségizett (1961), a nyitrai Pedagógiai Főiskolán szerzett magyar–szlovák szakos tanári oklevelet (1965). 1965–1969-ben Nagyszarván tanár, 1969–1972-ben a Tábortűz szerkesztője, 1972–1974-ben a pozsonyi Népművelési Intézet munkatársa, 1975–1991 között a komáromi Magyar Területi Színház (1990-től Komáromi Jókai Színház) dramaturgja, 1991–1996-ban a Komáromi Lapok főszerkesztője, 1996–2000 között befektetési tanácsadó. Írói pályáját versekkel, kritikákkal kezdte, de írt mesejátékokat és színdarabokat is, életének utolsó éveiben fordult a próza felé. – Fm: Mozdulatok (versek 1971); Mint fű fölé az árnyék (színmű, 1981); köztes hazában (regény, 2004); Postscriptum (elbeszélések, 2006); leÉPÜLÉSEM naplója I.,II. (2010–11). – Kéziratok: színházi írások, drámaelemzések a (cseh) szlovákiai magyar színházi életről, tanulmányok a színházról; naplók. – Ir. Tóth László: Déryné nyomában. A komáromi magyar színjátszás története II. (1998); Színházi évkönyvek (OSZMI Budapest); Divadlá na Slovensku (Az 1970/71-es évadtól 2010/11-ig); Kulisszák, ünnepi kiadás (2002); Kmeczkó Mihály: leÉPÜLÉSEM naplója I., II. (2010–11); Tóth László: Lapszél (2005).

Kocsis Aranka (FI)

(* 1953. dec. 8. Bálványszakállas) Szerkesztő, néprajzkutató. A komáromi magyar tanítási nyelvű gimnáziumban érettségizett (1972), majd a budapesti ELTE magyar–néprajz szakán végzett 1977-ben (bölcsészdoktorátus: 1995; PhD: 2004). A somorjai Honismereti Ház vezetője (1977), a pozsonyi Állami Területi Levéltár szakdolgozója (1978), majd a Nő szerkesztő-riportere (1982–1989), ill. a Csemadok néprajzi szakelőadója és egyik újraindítója s titkára a Csehszlovákiai Magyar Néprajzi Társaságnak (1989–1990). A Nő (1991–1992), majd a Tücsök főszerkesztője (1995–1999, 2003-tól). 1999–2003-ban a Kalligram Kiadó munkatársa. Elsősorban népművészettel, társadalomnéprajzzal foglalkozik. – Fm. Zoboralji hímzések (1994); A vajkai szék nemesei. Hagyatéki leltárak a 17–19. századból (1997); A gazda, a családja, a munka és a hatalom (2006); Magyar faluk és magyar falusiak a szlovák fővárosban. Városiasodás és etnicitás a 20. századi Pozsony szélén (2011).

Kóczán Mór (FI)

(* 1885. jan. 8. Kocs, † 1972. júl. 30. Alsógöd [Mo.]) Atléta, református lelkész. A Pápai Református Kollégiumban szerzett lelkészi oklevelet, s ott kezdett atletizálni is. Előbb a Budapesti Torna Club, majd a Ferencváros sportolója volt. 1907-től Csallóközaranyos segédlelkésze, 1914- től pedig Csilizradvány lelkésze volt. Olimpiai helyezései: 1908-ban Londonban diszkoszvetésben 6.; 1912-ben Stockholmban gerelyhajításban 3. (Kovács Miklós néven). A államfordulat után csehszlovák állampolgár lett; 1920-ban a Sparta Praha atlétájaként csehszlovák bajnoki címet szerzett. Az 1924-es párizsi olimpián már csehszlovák színekben ért el súlylökésben 6. helyezést. A második vh. után a lakosságcsere-egyezmény keretében Mo.-ra telepítették. Haláláig Gödön élt.

Kolár Péter (TSZA)

(* 1947. febr. 3. Kassa – † 2017. márc. 30. Kassa) Színházigazgató, közösségszervező, tanár. 1966-ban érettségizett a kassai magyar tanítási nyelvű ipariskolában, majd a pozsonyi Szlovák Műszaki Főiskola hallgatója lett. 1974-ben a Budapesti Műszaki Egyetemen szerzett gépészmérnöki és tanári oklevelet. Ezt követően Kassán tervezőmérnök, majd középiskolai tanár, 1980–1990 között a Csemadok Kassa-vidéki, ill. Kassa-városi titkára. 1990. márc. 1-jével átvette a Magyar Területi Színház kassai Thália Színpadának vezetését, mely 1990. júl. 1-jével az ő irányítása alatt vált önállóvá Kassai Thália Színház néven. 1996-ban leváltották a színház éléről, ahová 1999-ben került vissza, és 2011-ig volt igazgató. Közben a Csemadok Országos Választmányának az elnöke volt. – Díjak, elismerések: A Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje, 2010; Julianus-díj, 2009; a Magyar Köztársaság elnökének aranyérme, 1999; Magyar színházak XXII. Országos Fesztiválja, a Nemzeti Erőforrás Minisztériuma életpályadíja, Kisvárda, 2010; Magyar Művészeti Akadémia aranyérme, 2009; Kassa Megye Önkormányzatának díja, 2006; Kassa Főpolgármesterének díja, 2007; Pro Probitate – Helytállásért díj (2016). – Ir. Székely György: Magyar Színházművészeti Lexikon (1994); Tóth László: Déryné nyomában. A komáromi magyar színjátszás története II. (1998); Kolár Péter és szerzőtársak: A Kassai Thália Színház negyven éve (2009); Ötvös Anna: Akikkel találkozhat(t)unk (2000); Színházi évkönyvek (OSZMI Budapest); Divadlá na Slovensku (Az 1970/71-es évadtól 2010/11-ig).

Kollar Jozsef (FI)

(* 1919. márc. 12. Pozsony) Pozsonyban végezte az iskoláit. Miután a kereskedelmi akadémián leérettségizett, tényleges katonai szolgálatra kellett bevonulnia. Leszerelése után hosszú éveken keresztül a külkereskedelemben dolgozott. 1958-ban került az Új Szóhoz, ahol a sportrovatot szerkesztette.

Koller Gyula (RE)

(* 1921. ápr. 1. Pozsonypüspöki, † 2015. nov. 26. Nádszeg) Egyházi szakíró, r. k. pap, szerkesztő. Gimnáziumi tanulmányait Pozsonyban, Komáromban és Esztergomban végezte (1941). Ezután az esztergomi, majd a pozsonyi hittudományi főiskolán tanult. 1946-ban szentelték pappá. 1946–1950-ben segédlelkész, 1950–2000-ben egyebek közt Somorja, Vajka, Boldogfa, Pozsonypüspöki stb. plébánosa. A Glória magyar egyházi könyvkiadó egyik alapítója, 1990–2000-ben a Remény c. katolikus hetilap főszerkesztője. Az 1948–1949-ben magyarságmentő ténykedése miatt több hónapot vizsgálati fogságban töltött. Vallásos tárgyú cikkeket, imakönyveket, hittankönyveket is publikált. 2001-ben a Szlovák Köztársaság Kormányának Ezüstplakettjével, 2007-ben Fraknói Vilmos-díjjal tüntették ki. – Fm. Magvetők életútja (életrajzok, 2002); Napi üzenet I–II. (igemagyarázatok, Weibl Lipóttal, 2003, 2004).