Fónod Zoltán (ST)

(* 1930. okt. 29. Ekecs – † 2021. júl. 7. Pozsony) Irodalomtörténész, egyetemi oktató, lapszerkesztő. Csurgón érettségizett 1950-ben. 1958-ban szerzett magyar–történelem szakos tanári oklevelet a pozsonyi Comenius Egyetemen (1969-től bölcsészdoktor, 1984-től kandidátus). 1950–1955-ben tanító, majd 1969-ig újságíró: előbb a Szabad Földműves munkatársa, majd az Új Szó kulturális rovatának vezetője. 1969–1970-ben a Madách Könyv- és Lapkiadó igazgatója. 1970–1972-ben az Új Szó külpolitikai rovat vezetője. 1972–1978-ban újból a Madách Kiadó igazgatója, majd 1983-ig főszerkesztője 1983–1998-ban a Comenius Egyetem Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékének adjunktusa (1986–1989 között tanszékvezető docense). 1996-tól az Irodalmi Szemle főszerkesztője, 1998–2003 között a Szabad Újság főszerkesztője is. Főbb díjai, kitüntetései: Madách-díj (1987); Fábry-díj (1987), A Magyar Köztársaság Csillagrendje (1990); A Szlovákiai Magyar Írók Társaságának nívódíja (1999); A Szlovák Köztársaság Kormányának Ezüstplakettje (2000); Magyar Művészetért Díj (2001), a MÚOSZ Aranytoll Díja (2002), a Posonium Díj Életműdíja (2004). Monográfiában dolgozta fel Fábry Zoltán munkásságát, ő a szerkesztője a tizenkét kötetes Fábry-életműsorozatnak (1980–2001), megírta a két vh. közötti csehszlovákiai magyar irodalom történetét, s főszerkesztője volt A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikonának (1997, 2004). Számos antológiát és válogatást szerkesztett. – Fm. Vallató idő (tan., 1980); Körvonalak (tan., 1982); Megmozdult világban (mon. Fábry Zoltánról, 1987; átdolgozott kiadása: Perben a történelemmel 1993); Üzenet. A csehszlovákiai magyar irodalom 1918–1945 (mon., 1993, 2002); Szétszóródás után (tan., 1998); Számvetés (tan., krit., publicisztika, 2003); Repedések a siratófalon (publicisztika, 2005); Szellemi őrjárat (jegyzetek, esszék, interjúk, 2006); Vonzásterek (tan., krit., 2007).

Forbáth Imre (FI)

(* 1898. nov. 17. Böhönye, † 1967. máj. 16. Teplice [Csehország]) Költő, orvos. Nyitrán érettségizett (1916), majd bevonult katonának. Sebesülését kezelendő Budapestre került, ahol bekapcsolódott a Galilei Kör munkájába. A Magyar Tanácsköztársaság bukása után Prágába menekült, ahol orvosi diplomát szerzett (1926). Ezt követően orvosi pályára lépett. A két vh. alatti csehszlovákiai magyar költészet egyik legjelentősebb alakja. 1939 márc.-ában Angliába emigrált, ahonnan 1945 ápr.-ában tért vissza Csehszl.-ba. Előbb Ostraván volt bányaorvos, majd rövid prágai külügyminisztériumi kitérő után 1951-ben Teplicén telepedett le, s itt élt haláláig. A második vh. után nem írt több verset. Tiszteletére 2003-ban róla nevezték el a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának költői díját. – Fm. Versek (v., 1922); Vándordal (v., 1923); Favágók (v., 1930); Panasz és remény (v., London, 1942); Mikor a néma beszélni kezd (vál. v., 1958); A csodaváró (vál. v., 1967, 1987); Összegyűjtött írásai I. (tan. esszék, 1989).

Fóthy János (csa)

(* 1938. máj. 23. Oroszka) Állatorvos, élelmiszer-higiénikus, közíró, helytörténeti író. Iskolai tanulmányait szülőfalujában kezdte, majd Párkányban folytatta és a gadóci mezőgazdasági szakközépiskolában érettségizett. 1965-ben a brünni Állatorvosi Egyetemen szerzett oklevelet. 1965–1974-ben körzeti állatorvos volt Illésházán, 1974–1979 között Algériában működött. Hazatérve 1979–1992-ben a somorjai állatorvosi központ főállatorvosa. 1994–1998-ban Somorja alpolgármestere. 1990-ben a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom egyik alapítója, 1992–1994-ben a Szlovák Nemzeti Tanács képviselője (MKDM). 2001-től a Somorja és Vidéke Kulturális Társulás elnöke. Ismeretterjesztő cikkei jelennek meg az egészségügy,az állategészségügy és az állattenyésztés köréből, ismertek publicisztikai írásai a kisebbségi kérdésről és az egyház gondjairól. – Díjak, kitüntetések: a Szlovák Irodalmi Alap Különdíja a szlovák és a cseh állattenyésztési szakirodalom szakszerű bírálatáért (1986); Rákóczi-emlékérem (2001), első díj a Jobbágy Károly Alapítvány pályázatán (2008). – Fm. Mezőgazdasági gyakorlatok (állattenyésztés, 1990); Oroszka évszázadairól (2008); Öt év Afrikában (2013).

Frankovics Boldizsár (ST)

(* 1927. ápr. 21. Jászó, † 2008. aug. 5.) Kibernetikus. A gimnáziumot 1939–1945-ben Kassán, majd Miskolcon végezte, ahol 1946-ban érettségizett. A pozsonyi Műszaki Egyetemen szerzett villamosmérnöki oklevelet 1952-ben (1963-tól kandidátus, 1986-tól a műszaki tudomány doktora). 1952–1955-ben a Kelet-szlovákiai Energetikai Vállalat mérnöke, 1954–1959-ben a Kassai Műszaki Főiskola adjunktusa, 1959-től a SZTA Kibernetikai Intézetének tudományos főmunkatársa, majd igazgatója (1990-től). Kutatási területe a számítógépes folyamatirányítás, modellezés és robottechnika. – Főbb kitüntetései, díjai: az SZTA Díja (1977), A. Stodola-díj (1987), A Szlovák Köztársaság Kormányának Ezüstplakettje (2005), Jedlik-díj (2008). – Fm. Automatizácia a samočinné riadenie (1966); Adaptívne a učiace sa systémy (1982); Kybernetika, informatika (1988).

Frideczky János (csa)

(* 1941. máj. 7. Pozsony) Építészmérnök. Iskoláit Pozsonyban végezte. A pozsonyi Szlovák Műszaki Főiskolán szerzett építészmérnöki oklevelet (1965). Részt vett a József Attila Ifjúsági Klub, az Ifjú Szivek és a Déryné Színkör munkájában. 1968 augusztus végén Németországba emigrált. Münchenben telepedett le. Együttműködött az Új Látóhatárral, a Nemzetőr havilappal és a Szabad Európa Rádióval. A rendszerváltás után hazatért. 1993-ban megalapította a VIDÉO Alapítványt, amely más egyebek mellett a szórványmagyar gyerekek iskolába járását könnyítendő iskolabuszokat működtet. Újraindította a Pozsonyi Casinót (1999), az általa létrehozott Pacis Posonium Társulás a Pozsonyt érintő kiadványokat támogatja. – Díjak: Esterházy-emlékérem (2004); Magyar Örökség Díj (2008); Vitéz Rend ezüst érdemkeresztje; Szlovák Kormány aranyplakettje;  a Szent György Lovagrend tiszteletbeli tagja.

Fukári Valéria (FI)

(* 1934. dec. 4. Pozsonypüspöki, †2012. febr. 29. Pozsony) Irodalom- és művelődéstörténész, szerkesztő. Pozsonyban végezte középiskolai tanulmányait, a Comenius Egyetem BTK-án magyar–szlovák szakos tanári oklevelet szerzett (1959), ezt követően lap-, ill. kiadói szerkesztő volt: Új Szó, Természet és Társadalom (1959–1968), Madách Könyv- és Lapkiadó (1968–1991). 1963-tól publikált. Az 1970-es években írásai politikai okokból nem jelenhettek meg. 1989 után több, Pozsonypüspökivel foglalkozó helytörténeti írást is közreadott. – Fm. Egy régi alma mater. A pozsonyi evangélikus líceum és teológiai akadémia utolsó negyven éve 1882–1923 (2003); Felső-magyarországi főúri családok. A Zayak és rokonaik 16–19. század (2008).

Fülöp Antal (GyGy)

(* 1943. dec. 13. Budapest [Mo.]) Író, színműíró, költő. Komáromban érettségizett (1962). 1972–1974-ben a Hét szerkesztője volt. 1989 dec.-ében Komáromban többekkel elindította a rövid életű Reflex c. hetilapot. 1970-től publikál. Több hangjátékot és színművet is írt. – Díj: Madách Imre-díj (1993). – Fm. Kedvező pillanat (elb., 1980); Piszkos ember (r., 1992); A bemutató (színmű, 2003); Ami ragyog, ami nem (v., 2005). – Ir. Bodnár Gyula–Tóth László: Nyomkerső (1994); Szeberényi Zoltán: Magyar irodalom Szlovákiában 1945—1999 II. (2001); A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918—1995. (1997); Szlovákiai magyar ki kicsoda. (2001); A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918—2004. (2004).

G. Kovács László (csa)

(* 1961. aug. 23. Pozsony) Történész, műfordító. Pozsonyban érettségizett (1979), a pozsonyi Comenius Egyetem BTK-án szerzett történelem szakos tanári oklevelet (1984). 1984–1987-ben a Csemadok KB szakelőadója, 1987-től Mo.-on él; előbb az MTA Történettudományi Intézetének munkatársa, majd a piliscsabai Pázmány Péter Katolikus Egyetem BTK szlovák tanszékének tanára volt; jelenleg szabadfoglalkozású. Történelmi, művelődéstörténeti cikkeket, szaktanulmányokat publikál; cseh és szlovák írók műveit fordítja magyar nyelvre. Patrik Ouředník Europeana c. regényének fordításáért 2003-ban elnyerte Az Év Könyve díjat. – Fm. Jozef Tiso (monográfia, Ivan Kameneccel, 1997); Rákos Péter 1925–2002 (monográfia, Filep Tamás Gusztávval, 2005).

Gaál Ildikó (csa)

(* 1954. ápr. 10. Rimaszombat) Karnagy, zenetanár. A füleki általános középiskolában érettségizett (1972). A Besztercebányai Pedagógiai Főiskolán matematika−zenei nevelés szakon végzett (1972−1976). A Losonci Pedagógiai Szakközépiskola (ma Pedagógiai és Szociális Akadémia) tanára lett. Munkája mellett ugyanazon a főiskolán képesítést szerzett a középiskolai oktatásra (1979−1982), ahol dr. Tibor Sedlickýtől tanult karvezetést. 1976-tól Eva Brocková-Lobotkovával, 1979-től Ladislav Bence mellett, 1983-tól önállóan vezette a Pedagógiai Szakközépiskola leánykarát. Kórusversenyeken, kamarakórusok versenyein, hangversenyeken vesz részt. 1981-ben megalapította az iskolai népdalcsoportot. A Tavaszi szél vizet áraszt… és a Bíborpiros szép rózsa országos döntőin többször 1. és 2. helyezést szereztek. A népdalcsoport fellépett Zselízen, Kassán, Dunaszerdahelyen, Pozsonyban, Budapesten, Gombaszögön… 2000-től a Csemadok losonci helyi szervezete mellett alakult női kamarakórus (Serly Kamarakórus) vezetője. – Fm. Hudobná výchova pre 1–2. ročník pedagogických akadémií a stredných pedagogických škôl [Zenei nevelés a pedagógiai akadémiák és pedagógiai középiskolák 1–2. évfolyama számára] tankönyveknek (társszerző, 1995, 2003). – Ir. Dobi Géza: A szlovákiai zenei élet magyar és magyar származású képviselői (2004).

Gaál Lajos (csa)

(* 1953. aug. 10. Rimaszombat) Geológus, barlangász. Rimaszombatban érettségizett (1973), a pozsonyi Comenius Egyetem TTK-n geológusi oklevelet szerzett (1978). 1978–1982-ben a pozsonyi Štúr Földtani Intézetben dolgozott, 1990-től a Füleki-hegység Tájvédelmi Körzet rimaszombati hivatalának munkatársa. Több kiállítást szervezett a rimaszombati múzeumban, rendszeresen publikál a Gömörország folyóiratban. Kutatási területe a barlangtan és a természetvédelem.

Gadus Erika (TSZA)

(* 1970. nov. 19. Kassa) Díszlet- és jelmeztervező. Az általános iskolába szülővárosában járt. Középfokú tanulmányait a Kassai Iparművészeti Középiskola fényképész szakán végezte. 1997-ben a pozsonyi Film és Színházművészeti Főiskola kosztüm- és díszlettervezői szakán szerzett diplomát. Ezt követően szerződött a Kassai Thália Színházhoz. 2002-től szabadfoglalkozású. – Főbb munkái: Nap a hálóban (Slnko v sieti) fődíjas  Az áldozat (Obeť) c. film (jelmez). Witold Gombrowicz: Yvonne burgundi hercegnő. (díszlet és jelmez). Peter Shaffer: Amadeus (díszlet és jelmez). Michel de Ghelderode: Vörös mágia (díszlet). T. Tadeusz Slobodzianek: Ilja próféta (díszlet). Sarah Kane: 4.48 Pszichózis (díszlet és jelmez). Szomory Dezső: II. József (jelmez). Verebes István: Várva (díszlet és jelmez). Visnjec: A kommunizmus története elmebetegeknek elmesélve (díszlet és jelmez). Ladislav Ballek–Ondrej Šulaj: A hentessegéd (jelmez). Dacia Maraini: A királynő teste (díszlet). Eugéne Ionesco: A kopasz énekesnő (jelmez). John Millington Synge: a Nyugat Hőse (díszlet). Kazantzakis Nikos.: A szabad ember, avagy Zorba, a görög (díszlet). Bertolt Brecht: Állítsátok meg arturo Uit! (jelmez). Heinrich von Kleists: Amphitryon (jelmez). Szophoklész: Antigoné (díszlet). Chantelle Keatley: Anyám azt mondta, hogy ne! (díszlet). Móricz Zsigmond: Árvácska (díszlet). Csokonai Vitéz Mihály: Dorottya (díszlet). Sütő András: Egy lócsiszár virágvasárnapja (jelmez). Nyikolaj Vasziljevics Gogol: Éjjeli menedékhely (díszlet). Peter Shaffer: Equus (díszlet). Ödön von Horváth: Istentelen ifjúság (díszlet). Carlo Goldoni: Két úr szolgája (jelmez). Maxim Gorkij: Kicsik és polgárok (jelmez). George Bernard Shaw: My Fair lady (jelmez). Verebes Ernő: Sardaffass, a hímboszorkány – a lidérc, mint megvilágosodás (jelmez). Benght Ahlfors: Színházkomédia (díszlet). William Shakespeare: Vízkereszt, vagy amit akartok (jelmez). – Díjak, elismerések: A Határon Túli Magyar Színházak IX. Fesztiválja, Kisvárda város Önkormányzatának különdíja, Kisvárda, 1997. – Ir. Ötvös Anna: Akikkel találkozhat(t)unk (2000); Kulisszák, ünnepi kiadás (2002); Darvay Nagy Adrienne: A kisvárdai fesztivál (2008); Kolár Péter és szerzőtársak: A Kassai Thália Színház negyven éve (2009); Színházi évkönyvek (Budapest); Divadlá na Slovensku [Szlovákiai színházak] (Az 1970/71-es évadtól 2010/11-ig).

Gágyor József (GJ)

(* 1941. márc. 15. Ipolynyék – † 2022. dec. 4. Tallós) Pedagógus, néprajzi gyűjtő, helytörténeti író. Ipolyságon érettségizett (1958), majd a pozsonyi Felsőfokú Pedagógiai Iskolán alapiskolai tanári oklevelet szerzett (1960). Tallóson, majd Diószegen tanított, később a tallósi kisegítő iskola, ezt követően a hidaskürti alapiskola igazgatója volt. Főleg népi mondókák és gyermekjátékok gyűjtésével, valamint helytörténeti kutatásokkal és nyelvjárásgyűjtéssel is foglalkozik. – Fm. Megy a gyűrű vándorútra. Gyermekjátékok és mondókák 1–2. (1982); Emlékül. Emlékversek a Galántai járásban. (1998); Kislibáim, gyertek haza! Népi mondókák és gyermekjátékok. (1999); Szeret? Nem szeret? Jóslókönyv gyerekeknek. (2001); Játékos állatkert. Állatok a népi mondókákban és gyermekjátékokban. (2002); Csúfondáros könyv. Mátyusföldi népi csúfolók. (2003); Tallósi szótár I–II. (2003, 2004); Mátyusföldi rózsák és bogáncsok I. A–E (2007).

Gágyor Péter (ST)

(* 1946. ápr. 6. Ipolyság) Színházi rendező, drámaíró, színműfordító, publicista. A komáromi gépipari szakközépiskolában érettségizett 1964-ben. 1979-ben magyar–szlovák szakos tanári képesítést szerzett Nyitrán. 1968-tól újságíró volt (Új Szó, Nő, Hlas Stavieb). 1974-ben megalakította a kassai Szép Szó Irodalmi Színpadot, mellyel szlovák, ill. magyarországi viszonylatban is számottevő eredményeket ért el. 1980-tól a Magyar Területi Színház kassai Thália Színpadának rendezője, ám két sikeres évad után – politikai okokból – kénytelen volt távozni a színházból. Ezt követően Mo.-on rendezett Kecskeméten, Szolnokon és Győrött, majd 1987-ben Ny-Németországba emigrációba kémyszerült. 2000 óta visszajár Mo-ra, és rendszeresen Komáromban (Koppánymonostor városrészben) tartózkodik. Megkapta a Márai Sándor Alapítvány Nyitott Európáért-díját és a szlovákiai miniszterelnökség ezüst plakettjét. Senkik című regényéért Madách-díjjal tüntették ki. 2002-ben a komáromi RÉV Polgári Társulás keretén belül színtársulatot alapított, ebből szervezte meg a kamara Szevasz Színházat. Színpadi művei és átiratai több színház műsorán szerepeltek. – Rendezései: Matesz Kassai Thália Színpad: Gyurkó László: A Búsképű lovag don Quijote. Örkény István: Kulcskeresők. Gágyor Péter: Szélkötő Kalamona. Kocsis István: Bolyai János estéje. Kocsis István: Árva Bethlen Kata. Tóth László: Az áldozat. RÉV – Magyar Kultúra Háza, Szevasz Színház: Gágyor Péter: Kocsonya Mihály házassága. Alexander Gelman: Magasfeszültség. Alex Koenigsmark: A régi jó zenekar. Edward Albee: Nem félünk a farkastól. William Shakespeare–Gágyor Péter: Othello. Petőfi Sándor: A helység kalapácsa. Francois Villon: Szegény Francois. Egressy Zoltán: Sóska, sült krumpli. Gágyor Péter: Két királynő. Komáromi Jókai Színház: Gágyor Péter: Isten veled, Monarchia. Gágyor Péter: Piaf és Simone. A nap árnyéka. Gilgames. Kalevala. Bertold Brecht–Kurt Weill: Koldusjáték a koldusoperából. Koszovói leányka. – Fm.: Verskötetek: Koptok (2009), Ez volt (2012), Volt városom (2013); Versfordítások: Szupermarket (2012), Tengernyi agyvelő (2013); Regények: Ezek (2006), Senkik (2008); Drámakötetek: Isten veled, Monarchia (2004); Mesedrámák (2007). Színpadi művek (2012); Antológiák: Táltosjáték (Mesejáték, 1975). Korabeli táncok (Drámafordítás) – Díjak: Nyitott Európáért Díj. – Ir. Székely György: Magyar Színházművészeti Lexikon (1994); Kolár Péter és szerzőtársak: A Kassai Thália Színház negyven éve (2009); Tóth László (Filep Tamás Gusztávval közösen): A (cseh)szlovákiai magyar színjátszás nyolcvan éve 1918–1989 (1999); Tóth László: Déryné nyomában. A komáromi magyar színjátszás története II. (1998); Kulisszák, ünnepi kiadás (2002); Tarics Péter: A tűzkeresztségtől a kereszttűzig 1952–1997 (1997); Színházi évkönyvek (OSZMI Budapest); Divadlá na Slovensku (Az 1970/71-es évadtól 2010/11-ig).